Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.10.01

EU-Pilot 8572/16/JUST - második kiegészítés

masodik---kep.png

 

Európai Bizottság

Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság

Fogyasztóvédelmi és marketingjog E.2. egység

1049 Bruxelles/Brussel

Belgium

 

 

 

Tisztelt Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság

         Tisztelt Fogyasztóvédelmi egység!

                    Tisztelt Blanca Rodriguez Galindo egységvezető asszony!

 

 

Az Igazságügyi Minisztériumtól kapott, 2022. szeptember 20.-i tájékoztatás szerint az EU-Pilot 8572/16/JUST eljárásuk még nem zárult le:

„Megkeresésére válaszul szíves tájékoztatásul jelezzük, hogy a megkeresésében említett 8572/16/JUST EU Pilot eljárás még folyamatban van. Erre figyelemmel az eljárás tárgyát képező kérdések, illetve azzal kapcsolatos álláspontok tekintetében további tájékoztatást nem áll módunkban adni.

 Üdvözlettel:

IM Társadalmi Kapcsolatok Csoport” 

 

Most az Önöknek 2022. június 9.-én írt levelem (melyet szeptember 1.-én igazoltak vissza) szeretném kiegészíteni.  Arra kívánom felhívni a figyelmüket, hogy a 2022. szeptember 8.-án született C-80-82/21 egyesített ügy alapján a magyar devizahiteles törvény nem felel meg az uniós fogyasztóvédelmi elveknek.

 

Az összefüggések megismerése érdekében szükséges megismerni az előzményeket.

 

A C-26/13 ügyet a magyar legfelsőbb bíróság, a Kúria kezdeményezte. Az Európai Unió Bírósága (Curia) a következőket állapította meg 2014. április 30.-án:

„26      Az elsőfokú bíróság helyt adott e keresetnek. Ezen ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta. … kölcsönügylet során a Jelzálogbank az ügyfelei részére devizát nem bocsátott rendelkezésre. …. A Jelzálogbank a kölcsönvevők számára semmilyen, a deviza vételével vagy eladásával kapcsolatos pénzügyi szolgáltatást nem nyújt, ezért a kölcsön törlesztésekor nem alkalmazhat virtuális szolgáltatás ellenértékeként a folyósításakor alkalmazott átváltási árfolyamtól eltérő árfolyamot.”

 

Az ügyben a legfontosabb kérdés az volt, hogy mi a megoldás ilyen esetben? Mi legyen a szerződés sorsa?

„34      … a Kúria azt a kérdést teszi fel, hogy … az elvvel ellentétes-e az, hogy a nemzeti bíróság e feltétel tisztességtelen jellegének felszámolása érdekében módosítsa, különösen – a másodfokú bírósághoz hasonlóan – a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítve azt.”

 

A Kúria által feltett 3. kérdésben pontosítja a kérdést:

35  …általános szerződési feltétel tisztességtelen rendelkezésének érvénytelenségét a tagállami bíróság az adott szerződési feltétel módosításával, kiegészítésével a fogyasztó javára akkor sem szüntetheti meg, ha egyébként a rendelkezés elhagyása esetén a megmaradt szerződési rendelkezések alapján a szerződés nem teljesíthető?”

 

A kérdés eldöntésében a szabályzás általi visszatartó erő és a fogyasztó érdeke egyaránt felmerült.

„77      A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse (Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 73. pont).

„79      … ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókra való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek (Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 69. pont).”

„82      A tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése ugyanis megfelel a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezés arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse, nem pedig arra, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződést semmissé nyilvánítsák (lásd ebben az értelemben többek között: Pereničová és Perenič ítélet, C 453/10, EU:C:2012:144, 31. pont, valamint Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 40. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83      Ha viszont az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem volna megengedett a tisztességtelen feltétel valamely diszpozitív rendelkezéssel való helyettesítése, és a bíróságnak egészében meg kellene semmisítenie a szerződést, a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő veszélybe kerülne.

84      E megsemmisítésnek ugyanis főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe.”

 

A fentiek figyelembevételével az alábbi döntés született a 3. kérdésben:

„A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, e rendelkezéssel nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén az e feltétel érvénytelenségének orvoslását.

 

Az ismertetett szempontok alapján akkor, ha „a fogyasztót különösen káros következmények érnék”.  Minden más esetben értelemszerűen ellentétes.

 

A hivatkozott pont az irányelvből:

 

„8       Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket”.”

 

A Kúria 2014. június 16.-án hozta meg a 2/2014 számú Polgári jogegységi határozatát:

„A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe.”

 

A Kúria teljes mértékben kihagyta annak a vizsgálatát, hogy milyen esetben érik a fogyasztót „különösen káros következmények”? Azt sem vizsgálta meg a Kúria, hogy a visszatartó erő miként fog érvényesülni?

 

A Kúria a határozatában hiányosan idézte a Curia megállapításait:

„Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtett értelmezése szerint, amennyiben a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti. A magyar jog vonatkozó diszpozitív rendelkezését a Ptk. 231. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez pedig nem a pénzügyi szolgáltatók deviza vételi, eladási vagy közép árfolyama, hanem a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama.”

 

A Kúria minden további perlés lehetőségét kizárta ebben a témában:

„A jelen jogegységi határozatban foglaltak folytán már nem tartható fenn az elvi határozatnak az a tétele, hogy a különnemű árfolyam alkalmazása során felmerülő különbözet, mint költség mértéke feltüntetésének hiánya a szerződés semmisségét eredményezi a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján. A jogegységi határozat ugyanis tisztességtelennek minősítette a különnemű árfolyam alkalmazását, aminek a következménye, hogy a tisztességtelen rendelkezések helyébe a Ptk. diszpozitív rendelkezései lépnek. Egy tisztességtelen szerződési rendelkezés feltüntetésének az elmaradása miatt pedig a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján a szerződés nem minősíthető jogszabályba ütközőnek.”

„Ha a fogyasztó a bíróságnak a különnemű árfolyamok alkalmazását előíró szerződési rendelkezés tisztességtelenségére vonatkozó tájékoztatását követően úgy nyilatkozik, hogy kifejezetten ellenzi a tisztességtelenség megállapítását, akkor a bíróság ezt hivatalból nem állapíthatja ugyan meg, a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjára alapított keresetet (viszontkeresetet) azonban el kell utasítania, hiszen az e jogszabályhelyre alapított semmisség csak egy egyébként tisztességesnek minősülő feltétel hiányának a következménye lehet.”

 

A Kúria döntése után a Parlament hozott gyorsan döntést. 2014. július 18.-án hirdették ki Magyarországon azt a törvényt, mely a kieső vételi és eladási árfolyamok helyére mindenkinek kivétel nélkül beírja a szerződésbe az MNB árfolyamát.

 

2014. évi XXXVIII. törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről

„3. Az árfolyamrés rendezése

3. § (1) A fogyasztói kölcsönszerződésben - az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével - semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.

(2) Az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép.”

 

A jogegységi határozatokkal, a devizahiteles törvényekkel kapcsolatban több száz alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az adósok.

 

Az Alkotmánybíróság 2015. május 11.-én több fogyasztói észrevételt is elutasított a 3087/2015 számú végzésében. A jelen üggyel kapcsolatban:

„[23] 3.2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a panaszosok arra vonatkozó hivatkozását, miszerint a Tv. 3. § (1)–(2) bekezdése az emberi méltóságból levezetett önrendelkezési jogot sérti azért, mert megakadályozza azt, hogy az árfolyamrés tisztességtelenségére hivatkozva a fogyasztók a szerződés egésze érvénytelenségének megállapítását kérjék.”

[26] A vizsgált ügyre vetítve mindez azt jelenti, hogy egyrészt a fogyasztót magát nem lehet perindításra kötelezni egy adott szerződési feltétel érvénytelensége miatt, másrészt perindítás esetében a jogalkotó nem írhatja elő a keresetlevél tartalmát. Önmagában azonban az a kérdés, hogy a semmisségnek melyek a jogszabályban szabályozott, lehetséges jogkövetkezményei (pl. az eredeti állapot helyreállítása, a szerződés érvényessé nyilvánítása, esetleg részleges érvénytelenség, stb.), komplex jogalkotói és – az egyedi eset sajátosságait is figyelembe vevő – jogalkalmazói mérlegelés eredménye […], amely kérdés a perindító alkotmányosan védett önrendelkezési jogával összefüggésben – az alkotmányjogi panaszban felhozott érvek alapján – alapvető alkotmányjogi kérdést nem vet fel.

[27] A kifejtettek alapján a vizsgált kérelem az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételnek nem tesz eleget, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

 

Az Alkotmánybíróság már a kérdés felvetését is visszautasította, így érdemben nem vizsgálta a feltett kérdést.

 

Az Alkotmánybíróságon hasonlóan jártam a 2014. július 23.-án benyújtott IV/1328-1/2014 ügyszámú alkotmányjogi panaszommal:

„Kérjük az Alkotmánybíróságot, hogy semmisítse meg az alábbi 2/2014 számú jogegységi határozatban szereplő mondatot:

„A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe”.”

 

Az Alkotmánybíróság a panaszt az alábbi indoklással 2014. július 30.-án elutasította:

„Indítványukban ismertették, hogy pert indítottak a deviza alapú kölcsönszerződésük érvénytelenségének megállapítása iránt. A per jelenleg is folyamatban van, az ügyben ítélet még nem született, tehát a bíróság a jogegységi határozatot még nem alkalmazta. Fentiekre tekintettel indítványuk idő előttinek minősül, ezért indítványuk alapján érdemi eljárás megindítására nincs lehetőség.

Mindazonáltal tájékoztatom Önöket, hogy alkotmányjogi panasz indítvány benyújtásának lehetősége továbbra is fennáll, amennyiben a bíróság jogerős ítéletében alkalmazza a jogegységi határozatot.”

 

Az Alkotmánybíróságon hasonlóan jártam még a 2014. szeptember 4.-én benyújtott IV/1556-1/2014 ügyszámú alkotmányjogi panaszommal:

„Sérül az igazság megismeréséhez való alkotmányos jogunk. Újabb és újabb szavak kifejezések merülnek fel, miközben még a Hpt. és a Ptk. jogszabály pontokban szereplő kifejezések sincsenek meghatározva. Az általunk indított peres eljárás erre is irányul, a tények megismerésére, az igazság feltárására. Sérül a tisztességes bírói eljáráshoz való alkotmányos jogunk. Nem mondhatjuk el az álláspontunkat, az észrevételeinket, sérül a méltányos eljáráshoz való jogunk. A Kúria, a Kormány, az Igazságügy minisztérium kizárólag csak a bankok lobbi szervezetével, a Bankszövetséggel tárgyalt, sérül a részrehajlás nélküli bírósági eljáráshoz való jogunk. A törvények alapján a

kölcsönszerződésünk teljes egészében semmis. Ez a törvény az erőfölénnyel visszaélő pénzintézetnek

kedvez, a fogyasztónak (nekünk) hátrányos. Minden kiderülhetett volna a már 3,5 éve tartó perünkben a különböző bíróságokon, ahol járt már a keresetünk, (sérült az alkotmányos előírás: „ésszerű határidőn belül bírálja el”), azonban ez a törvény megfoszt bennünket attól, hogy ezekben a vitatott pontokban bíróság „részrehajlás nélkül, tisztességes módon” döntsön.”

 

Az Alkotmánybíróságra 2014. december 1.-én benyújtottam be IV/1985-1/2014 ügyszámú alkotmányjogi panaszom:

„A Törvény téves megállapításait, alkotmányellenes rendelkezéseit kizárólag csak az Alkotmánybíróságon tudjuk bemutatni. Semmilyen más mód nem maradt számunkra. A 2011. szeptembere óta tartó perünk anyagából mindent ki kell húznunk, melyet a „jogalkotó jogszabállyal rendezett’”, mivel ezekben a kérdésekben „az egyedi bírói mérlegelés kizárt”.

Az Igazságügyi Minisztérium többszöri kérésünk ellenére sem tette lehetővé, hogy a törvénytervezetről véleményt mondjunk. Ismereteink szerint minden érdekvédőt, civil szervezetet elutasítottak. Az Országgyűlés Törvényalkotási bizottsága nem tette lehetővé, hogy a törvénytervezet vitáján részt vegyünk, véleményt mondjunk, észrevételt tegyünk. Ismereteink szerint minden érdekvédőt, civil szervezetet elutasított a bizottság elnöke. A törvény megalkotásakor nem volt társadalmi egyeztetés.

Egyetlen hazai fórum maradt számunkra, az Alkotmánybíróság. Ha itt is elutasításra találunk, akkor kénytelenek leszünk európai fórumokhoz fordulnunk hazánk jogállami hiányosságai miatt.” Azok, akik a Törvény végrehajtását követő elszámolás után megszüntetik a pert, „maguk viseli a saját költségeit”. Tehát a pénzintézet nem téríti meg a mi ügyvédi költségeinket.

Ki vesztette el a pert az árfolyamrés és a kamatláb emelés tekintetében? A pénzintézetünk! Miért mentesíti a Törvény a pénzintézetet a költségeink megfizetése alól? Miért okoz nekünk anyagi hátrányt és miért ad kedvezményt a banknak? Ez a döntés nem igazságos!

Ha összehasonlítunk két családot, melyek ugyanakkora kölcsönt vettek fel ugyan attól a banktól, ugyanolyan feltételek között, majd ugyanúgy fizették hónapról hónapra pontosan, késedelem nélkül az egyre emelkedő törlesztő részleteket, akkor azt várjuk, azt tartjuk igazságosnak, hogy mindkét családnak a Törvény egyforma túlfizetést határozzon meg, és egyforma mértékben csökkenjen az adósságuk összege.

Amennyiben a két család közül az egyik beperelte a bankját, akkor az a család sokkal rosszabbul jár, mivel nála jelentkezik az ügyvédi költség. Azért jelentkezik, mert a Törvény úgy határoz, hogy „mindegyik fél maga viseli a saját költségeit”. A Törvény bünteti azt az öntudatos magyar állampolgárt, aki vette a fáradtságot, végigolvasta és értelmezte (nem egyszer, több alkalommal) a kölcsönszerződésének minden sorát, megismerte a Ptk. és a Hpt. valamint még több tucat jogszabály, rendelet tartalmát, ügyvédet választott magának, bíróságra járt, a sajátjára és másokéra. Elvégezte azt a munkát, melyet a PSZÁF-nek, GVH-nak és az Ügyészségnek már évekkel ezelőtt a feladata lett volna. A Törvény őket bünteti azért, mert be merték perelni a bankjukat. Igazságos ez?”

„Bírósági tárgyalótermekből származó tapasztatunk az, hogy a bírók szó szerint idézik a jogegységi határoztok pontjait, mindenféle értelmezés és mérlegelés nélkül. Az Alkotmánybíróság álláspontja az, hogy meg kell várni a jogerős ítéletet, és azt követően lehet alkotmányjogi panaszt benyújtani:

„Ezekben az esetekben a jogerős bírói döntést követően … van lehetőség alkotmányjogi panasz benyújtására. Amennyiben tehát a sérelmezett jogegységi határozatot a bíróság az ügyében folytatott bírósági eljárásban alkalmazta, a törvényi feltételek fennállása esetén, az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján van lehetősége alkotmányjogi panasz benyújtására.”

(Ez a panaszom csatolva lett a IV/01963/2014 ügyhöz.)

 

Az Alkotmánybíróságon hasonlóan jártam még a 2016. október 19.-én benyújtott IV/1764-1/2016 ügyszámú alkotmányjogi panaszommal:

„A három évvel ezelőtt született 6/2013 számú PJE megállapítja:

„A deviza alapú kölcsön mögött devizaforrás áll.”

Ez azt jelenti, hogy a bank beszerezte a devizát (forrás) és azt a meglévő devizát adja oda az adósnak. Ebben az esetben azonban a devizát át kell váltani forintra, mert deviza összeget nem lehet forint folyószámlára utalni. A helyes megfogalmazás a „váltás”, a „pénzváltás”. Azonban az 1/2016 PJE több helyen is „átszámolást” ír. Átszámolással nem lesz deviza összegből forint összeg!

Átszámolással azt tudjuk meg, hogy pl. 1000 CHF a mai nap forintban mennyit ér, azonban ahhoz, hogy ténylegesen forintunk legyen, a CHF-et át kell váltani forintra.”

„Mint közismert, az elszámolás és a forintosítás nem oldotta meg a „devizahitelesek” problémáit. Az adósok túlnyomó többsége nagyobb adóssággal rendelkezik, mint amekkora összeget a bankok a rendelkezésére bocsátottak, még azok közül is sokan, akik folyamatosan és pontosan fizették az elmúlt években a törlesztő részleteket. Több mint százezer család hamarosan elveszíti otthonát egyedi kényszerértékesítés és a hitelcsomagok értékesítése miatt. A „súlyos szociális katasztrófahelyzet” nem szűnt meg!

A „megtévesztett és becsapott” fogyasztóknak nincs más lehetőségük, mint hogy bírósághoz forduljanak. A tisztességes bírói eljárást azonban alapvetően lehetetlenné teszi a most támadott jogegységi határozat.”

„Több, mint ötvenezer devizahiteles per van folyamatban hazánkban. Életszerű-e az Alkotmánybíróság azon elképzelése, hogy az adósok a 4-6-8 évig tartó perek végeztével forduljanak egyesével az Alkotmánybírósághoz panasszal? Otthonuk elvesztése után, a teljes anyagi összeomlás időpontjában, kilátástalan jövőkép tudatában és véglegesen elkeseredett érzelmi állapotban lesz nekik erre energiájuk? Lesz nekik jogi tudásuk, hogy önállóan olyan tartalmú panaszt benyújtsanak, melyre nem fogja azt mondani a Főtitkár úr, hogy nem tartalmaz kellő számú alkotmányjogi érvet? Ezek a családok meg tudnak majd fizetni ügyvédeket, hogy a panaszt megírják és beadják?

Mi történik akkor, ha páran beadják az alkotmányjogi panaszukat és az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogegységi határozat valóban ellent mond az Alaptörvénynek és ellentétes az uniós fogyasztóvédelmi elvekkel? Újra tárgyalják majd mind az 50.000 pert? Lehetséges lesz ez? Ki fogja majd kárpótolni a tönkrement embereket?

Nem lenne célszerű mindezt megelőzni? Pár év alatt jelentősen változtak a körülmények! Eddig még nem volt olyan a tudtunkkal, hogy a Kúria sorra hozza egy ügyben a jogegységi határozatokat (melyek egymásnak is ellentmondanak, lényeges valótlanságokat tartalmaznak), melyekre alapozva ráadásul még törvényeket is építenek.”

 

Az alkotmányjogi panaszok ismertetése után engedjék meg, hogy a saját peremből is idézzek. A határozott kérésünket a perben a 2021. december 2.-i nyilvános tárgyaláson is világosan kifejtettük:

„Jogkövetkezményként pedig elsődlegesen az EUB C-932/19 számú ítéletére hivatkozással is.

Kijelentik, hogy nem tartanak igényt a DH1 törvény 3. § (2) bekezdése által biztosított védelemre, ez

kifejezetten hátrányos számukra, és elsődlegesen a teljesítéseket forintban figyelembe vevő tartozásokat jegybanki alapkamattal kiszámolt tartozásukban jelölik meg, amely 14.176.581 Ft.”

(Tárgyalási jegyzőkönyv  - 2. oldal)

Az írásban tett nyilatkozatunk is egyértelmű volt:

„Felperes kijelenti, hogy kimondottan hátrányos és ellentétes az érdekével a tisztességtelen vételi

és eladási árfolyam helyettesítése az MNB árfolyamával, ezért mellőzze ezt a helyettesítést a

fogyasztó érdekében.”

Kifejtettük részletesebben is:

„A deviza alapú szerződésekben azonban a devizának csupán a számolásban van szerepe. Az adósok

minden esetben forint összeget kaptak kölcsön a banktól, a rendelkezésre bocsátott összeg forint volt. Még közvetett módon sem kaptak az adósok devizát, mert ha így lett volna, akkor a deviza összeget át kellett volna forintra váltani. Ezért lett tisztességtelen a vételi- és az eladási árfolyam alkalmazása a számolás során, mert nem volt semmilyen pénzváltás. Azért, hogy a semmis szerződéseket életben tartsák, az MNB árfolyamával minden szerződést újra számoltak (több százezer esetben a megkárosított fogyasztó érdekével ellentétesen)”.

 

Számunkra különösen káros, hogy a tisztességtelen vételi és eladási árfolyam miatt a szerződés nem lett teljesen érvénytelen. A bankunk legutolsó tájékoztatása szerint „2022.08.16-i értéknappal” a bank követelése összesen 38.975.765 forint. Ez áll szemben a perünkben szereplő 14.176.581 Ft-tal.

 

A saját folyamatban lévő perünkben határozott kérésünk ellenére sem foglalkoztak a bíróságok érveinkkel, állításainkkal.

 

A Fővárosi Ítélőtábla 2022. május 18.-i, 20.Gf.40.132/2022/3-II. számú ítélete szerint:

„A bíróságnak a határozatát az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra szoruló körülmények által meghatározott szükséges mértékben köteles megindokolni. A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik, hogy a felek által felhozott minden észrevételt, nyilatkozatot, hivatkozást egyenként kell az ítéletben rögzíteni és azt értékelni. Különösen nem szükséges a fél szubjektív elvárását kielégítő mélységű érvrendszer szerint indokolni az ítéletet [30/2014. (IX. 30.) AB határozat Indokolás [89], 3177/2021. (IV. 30.) AB végzés Indokolás [42]]. Az elsőfokú bíróság jogi indokolása – a fellebbezésben foglaltakkal szemben – érthetően és logikusan tartalmazza az általa irányadónak vett körülmények és tények, valamint bizonyítékok értékelését, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése nem indokolt még abban az esetben sem, ha valóban nem tért ki az igen részletes, sokszor terjengős felperesi nyilatkozatok valamennyi részletére. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a határozat indokolásában a felek alapvető, lényeges hivatkozásai értékelése és bemutatása szükséges, mely követelménynek az elsőfokú bíróság ítélete eleget tesz.”

 

Azzal a kérésünkkel, hogy nem kérjük az MNB árfolyamot a kieső vételi- és eladási árfolyam helyett, sem az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék, sem a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla nem foglalkozott.

 

Most pedig, az előzmények megismerése után vizsgáljuk meg a 2022. szeptember 8.-án született C-80-82/21 egyesített ügy megállapításait. Az ügyet előterjesztő lengyel bíróság fontos szempontként említi a már ismertetett visszatartó erőt, amikor keresi a lehetséges megoldásokat:

„31      Ezen túlmenően a bíróság megjegyzi, hogy egyrészt az ilyen ítélkezési gyakorlat csökkenti a tisztességtelen feltétel semmissé nyilvánításából eredő visszatartó hatást, mivel biztosítja az ilyen feltételt alkalmazó vállalkozást arról, hogy a nemzeti bíróság a legrosszabb esetben is olyan módosítást eszközöl, amely lehetővé teszi a szerződés további teljesítését anélkül, hogy a vállalkozásnak bármilyen más negatív következményt kellene elszenvednie.”

„41      A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a lengyel ítélkezési gyakorlatban két ellentétes álláspont létezik. Az első álláspont szerint a külföldi pénznemben indexált hitelszerződést az átváltási feltételek elhagyásával lengyel złotyban nyilvántartott hitelszerződésként kell kezelni. A második álláspont szerint az ilyen feltételek elhagyása teljes egészében érvénytelenné teszi a szerződést…”

„42      Az előterjesztő bíróság a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatának fényében úgy véli, hogy amennyiben a nemzeti bíróság megítélése szerint egy feltétel tisztességtelen, meg kell állapítania, hogy az a fogyasztóra nézve kezdettől fogva és egészében véve nem kötelező. Ezt követően meg kell vizsgálnia, hogy a szerződés teljesíthető-e a jogellenes feltétel nélkül. Ha teljesíthető, e bíróságnak annak megállapítására kellene szorítkoznia, hogy a szerződés a tisztességtelen feltételek nélkül is fennmarad, és a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezése alkalmazásának kérdése fel sem merül. Ezzel szemben, ha az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy a szerződés nem létezhet a jogellenes feltétel nélkül, és következésképpen semmissé kell nyilvánítani, szükséges megvizsgálnia, hogy ez a semmisség a fogyasztó hátrányára történik-e. Ha nem ez a helyzet, illetve ha a fogyasztó hozzájárul a szerződés semmissé nyilvánításához, a nemzeti bíróság köteles a szerződést teljes egészében semmissé nyilvánítani és azt nem pótolhatja ki a nemzeti jog diszpozitív rendelkezésével.”

 

A szükséges visszatartó erő szerepel a Curia indoklásában is:

60      Végül, ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek (2019. március 26 i Abanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C 70/17 és C 179/17, EU:C:2019:250, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

A Curia indoklása szerint csupán kivételes lehetőség lehet (csak bizonyos esetekre korlátozódhat), hogy „diszpozitív rendelkezéssel helyettesítsék” a tisztességtelenség miatt kieső vételi- és eladási árfolyamot.

„67      Az a kivételes lehetőség, hogy a semmissé nyilvánított tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítheti, azokra az esetekre korlátozódik, amelyekben e tisztességtelen feltétel elhagyása arra kötelezné a bíróságot, hogy a szerződés teljes érvénytelenségét megállapítsa, és ezáltal a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, ily módon pedig ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3 i Dziubak ítélet, C 260/18., EU:C:2019:819, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68      Következésképpen, ha valamely szerződés a tisztességtelen feltételek elhagyása után hatályban maradhat, a nemzeti bíróság e feltételeket nem helyettesítheti diszpozitív nemzeti rendelkezéssel.

69      Ebből következik, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely szerint a nemzeti bíróság a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött szerződésben foglalt olyan tisztességtelen feltétel semmisségének megállapítását követően, amely nem eredményezi e szerződés egészének semmisségét, e feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezésével helyettesítheti.”

„71      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a semmissé nyilvánított feltétel valamely diszpozitív nemzeti rendelkezéssel való helyettesítésének kivételes lehetősége – amint az a jelen ítélet 67. pontjából kitűnik – azokra az esetekre korlátozódik, amelyekben e tisztességtelen feltétel elhagyása arra kötelezné a bíróságot, hogy a szerződést egészében érvénytelenítse, és ezáltal a fogyasztót különösen káros következményeknek tenné ki, ily módon pedig ez utóbbit büntetné.”

 

A Curia indoklásában kiemelt hangsúlyt kap, döntő jelentőségű a fogyasztó akarata:

78      Mindenesetre, amint az a jelen ítélet 75. pontjából kitűnik, ebben az esetben az alapügyekben érintett fogyasztókat tájékoztatták az általuk kötött és elfogadott hitelszerződések teljes egészében történő semmissé nyilvánításából eredő következményekről. E körülmények között, figyelemmel a fogyasztók akaratának – a jelen ítélet 74. pontjában kiemelt – döntő jelentőségérenem tűnik úgy, hogy teljesülne az a feltétel, hogy a szerződés egészének semmissé nyilvánítása az érintett fogyasztókra nézve különösen káros következményekkel járna, amely körülmény ahhoz szükséges, hogy a nemzeti bíróság jogosult legyen a semmissé nyilvánított tisztességtelen feltételt a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesíteni. Ennek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

79      Ami a semmissé nyilvánított tisztességtelen feltétel bírói értelmezéssel való helyettesítését illeti, e lehetőséget ki kell zárni.

80      E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a nemzeti bíróságok csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztóra nézve, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák. A szerződésnek ugyanis főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat (lásd ebben az értelemben: 2012. június 14 i Banco Español de Crédito ítélet, C 618/10, EU:C:2012:349, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

A Curia döntése világos és egyértelmű:

„83      Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a nemzeti bíróság nem jogosult a semmissé nyilvánított tisztességtelen feltétel tartalmának módosítására egy olyan szerződés hatályban tartása érdekében, amely az említett feltétel elhagyását követően nem maradhat fenn, amennyiben az érintett fogyasztót tájékoztatták a szerződés semmissé nyilvánításának következményeiről, és e semmisség következményeit elfogadta.”

84      A fentiekből következik, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely szerint a nemzeti bíróság – miután megállapította a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel semmisségét, amely a szerződés egészének semmisségét eredményezi – a semmissé nyilvánított feltételt akár a felek szándékának a szerződés semmisségének elkerülése érdekében való értelmezésével, akár a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesíti még abban az esetben is, ha a fogyasztót tájékoztatták ugyanezen szerződés semmisségének következményeiről, és e következményeket elfogadta.

 

Ezek azok a tények és összefüggések, melyek bizonyítják, hogy a devizahiteles törvény rendelkezése nem felel meg az unió fogyasztóvédelmi irányelvének.

 

Ez a 8572/16/JUST eljárás már nagyon sok éve húzódik, több Curián folyó ügy miatt is fel lett tudtommal függesztve az eljárás.

 

Kérem, hogy tartsanak sajtótájékoztatót, hogy megismerhessék ezt a vizsgálatot az érintett magyar devizahiteles családok. Az Igazságügyi Minisztérium semmilyen felvilágosítást sem ad.

 

Kérem, hogy a lehető leggyorsabban fejezzék be a 8572/16/JUST eljárást és tegyék elérhetővé a megállapításaikat. Ezáltal lesz lehetőség arra, hogy olyan bírói gyakorlat terjedjen el Magyarországon, amely megfelel az uniós irányelveknek és ez kényszeríti a Kormányt, hogy korrigálja a fogyasztó- és irányelv ellenes devizahiteles törvényeket.

 

Várom válaszukat, intézkedésüket,

tisztelettel:

 

Szabó József