Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vezekényi Ursula - beismerés 2019

2019.08.25

vez-beismer-kicsi---kep.png

 

 

 

Elsőként részletek a jogi tanulmányból

 

 

 

dr. Vezekényi Ursula

tanácselnök bíró

Kúria

A FOGYASZTÓI DEVIZA ALAPÚ HITELEZÉSSEL

ÖSSZEFÜGGŐ PEREKBEN FELMERÜLT

JOGKÉRDÉSEKRŐL ÉS AZ EZEKBŐL

LEVONHATÓ TANULSÁGOKRÓL

 

 

Nem jelen tanulmány feladata annak feltárása és komplex módon annak bemutatása, hogy a 2004 és 2008 közötti időszakban miért került előtérbe, miért vált szinte kizárólagossá a fogyasztóknak nyújtott deviza alapú hitelezés. Úgyszintén nem ennek a tanulmánynak a feladata annak vizsgálata, hogy milyen súlyos gazdasági, társadalmi és szociális problémákat okozott ezen jogintézmény elterjedése.

 

Megítélésünk szerint az elmúlt 40 évben a magyar igazságszolgáltatás hasonló helyzettel nem szembesült, mint amit a deviza alapú hitelezés kapcsán indult perek okoztak, illetve mind a mai napig okoznak.

 

 

A keresetek benyújtására … akkor került sor, amikor a forint árfolyama jelentősen, tartósan gyengült a kirovó devizához, vagyis a svájci frankhoz (CHF), illetve kisebb mértékben az euróhoz (EUR) képest. Ez az adósokat olyan helyzetbe hozta, hogy a megnövekedett terheket már nem tudták, vagy nem akarták viselni.

 

Amikor a deviza alapú hitelezéssel kapcsolatban a perek száma hirtelen megnőtt, sok kérdésben rendkívül bizonytalan volt a jogértelmezés.

 

A perekben megjelenő tipikus jogi érvelések időszakonként változtak.

 

Kezdetben a szerződéses konstrukció érvénytelenségére, a szerződések nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésére, uzsorás jellegére, lehetetlen szolgáltatásra irányultságára, illetve színleltségére hivatkoztak.

 

Később jellemzővé vált a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezések megsértése miatt az egész szerződés semmisségének megállapítását kérni (jellemzően a jogkövetkezmények levonása nélkül). Erre a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 239/A. §-a nyújtott lehetőséget.

 

Ezzel egy időben jelentős számú perben egyes szerződéses rendelkezések tisztességtelenségének a kérdése merült fel. E körben hivatkoztak a kamat, költség, és díj egyoldalú módosítását, illetve a kétnemű árfolyam (vételi, eladási árfolyam) alkalmazását lehetővé tevő, illetve előíró szerződéses rendelkezések tisztességtelenségére.

 

Hivatkoztak továbbá arra is, hogy nem kaptak kellő tájékoztatást arról, hogy az árfolyamkockázatot az adós viseli.

 

Jelenleg nagyszámú ügy van folyamatban, amely a szerződésekben a közjegyzői ténytanúsítványok, valamint a kölcsönszerződések biztosítására kötött zálogszerződések egyes rendelkezései tisztességtelensége megítélésével kapcsolatosak.

 

Jellemző, hogy a deviza alapú kölcsönszerződésekben a fogyasztók jogi képviseletét néhány, ezen témakörre szakosodott ügyvéd látja el, akik nagyon nagyszámú perben látnak el jogi képviseletet.

 

Jogi érvelésük egy-egy meghatározott témakörrel kapcsolatos és sablon jellegű, az adott szerződés, a konkrét szerződéskötés esetleges sajátosságait nem ismerik, azokra nem hivatkoznak.

 

Nagyon sajnálatos, hogy közérdekű perek indítására alig került sor.

 

Sem az ügyészség, sem a deviza hitelesek érdekében fellépő, olykor igen hangos érdekvédelmi egyesületek e pertípusban nem aktívak, holott a leghatékonyabb fogyasztói jogvédelmet a közérdekű perek tudnának biztosítani és az igazságszolgáltatás megterhelése is jóval kisebb lenne.

 

Gyakori érv volt amellett az is, hogy a deviza alapú kölcsön azért forint kölcsön, mert az adott kölcsönszerződés mögött nem volt deviza, vagy legalábbis a pénzügyi intézménynek bizonyítania kellene, hogy az ügylet mögött mégis állt deviza. Ez az érvrendszer még ma is megjelenik a perekben. Ezért is volt nagy jelentősége annak, hogy a 6/2013. PJE határozat rögzítette, hogy a kölcsön mögött – figyelemmel a pénzügyi intézményekre vonatkozó közjogi jellegű szabályokra – devizaforrás áll. Ugyanakkor nem kell, nem lehet vizsgálni, hogy

a konkrét kölcsönszerződés mögött áll-e, állt-e devizaforrás.

 

Kúria … a gazdálkodási céllal létrejött, nem természetes személyeket nem tekinti fogyasztónak. Ezt a gyakorlatot jellemzően az alsóbb fokú bíróságok is követik.

 

Gyakran állították egyértelműen fogyasztónak nem minősülő jogalanyok, hogy az általuk kötött szerződés fogyasztói szerződés (fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés). Erre elsődlegesen azért került sor, hogy így a szerződés semmisségére tudjanak hivatkozni, illetve, hogy a jogvita eldöntése során az uniós jog, az EU Bíróság joggyakorlata, a Kúria e tárgyban született elvi iránymutatásai, és a DH törvények egyes rendelkezései is vonatkozzanak rájuk.

 

A szerződés létre nem jötte körében az adósok részéről egyrészt alaki, másrészt tartalmi okokra történik hivatkozás.

Alaki hibaként jellemzően arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződést a hitelező képviseletében aláíró személy nem rendelkezett érvényes képviseleti joggal, vagy, hogy a szerződést nem cégszerűen írták alá.

… a kölcsönszerződés létrejött akkor is, ha azt az autókereskedő cég kötötte meg a pénzügyi intézmény megbízásából az autó vevőjével.

 

Előfordult, hogy az autókereskedő munkavállalója a pénzügyi intézmény nevében írta alá a szerződést, úgy azonban, hogy a fenti láncolat nem volt bizonyított és a pénzügyi intézménytől a régi Ptk. szerinti joghatályos meghatalmazással sem rendelkezett. Ilyen esetben a szerződés aláírója álképviselőként járt el, akinek eljárását a pénzügyi intézmény utólag is

jóvá hagyhatta, akár a peres eljárást megelőzően, akár a perben…

A jóváhagyás nincs alakszerűségekhez kötve, így a képviselt személy az álképviselő eljárását jóváhagyó nyilatkozatát szóban, írásban, de akár ráutaló magatartással is kifejezésre juttathatta.

 

…a szerződés részét képező ÁSzF-t (ideértve az üzletszabályzatot és a hirdetményt is) az adósnak nem kell külön aláírnia ahhoz, hogy az a szerződés részévé váljon. Az EU Bíróság a C-42/15 sz. Home Credit Slovakia a.s. ügyben a fenti jogértelmezést megerősítette. Kimondta, hogy a hitelmegállapodást nem kell szükségszerűen egyetlen dokumentumba foglalni és az összes dokumentumot akkor kell a feleknek aláírniuk, ha azt a nemzeti jog kifejezetten előírja.

 

A Kúria joggyakorlata értelmében a deviza alapú kölcsönszerződés tartalmi hiányosságra tekintettel akkor nem jön létre, ha a szerződés a kölcsön összegét, a kölcsön devizanemét, a kamatot (e körben van eltérő vélemény is), valamint a futamidőt nem tartalmazza.

 

Általánosságban rögzíthető, hogy a kölcsönösszeg bármilyen módon meghatározható, amelynek alapján a szerződés teljesítésekor a rendelkezésre bocsátandó pénzösszeg mennyisége meghatározható.

 

Kúria több határozatában is rámutatott arra, hogy a szerződés létre nem jötte nem állapítható meg, ha az adós a kölcsön összeghez hozzájutott, azt nem kifogásolta, törlesztési kötelezettségei teljesítését megkezdte és csak évekkel később hivatkozott arra, hogy a szerződés nem jött létre a kölcsön összegének nem pontos, nem egyértelmű meghatározása miatt.

 

A kamat meghatározására egyrészt sor kerülhetett abszolút összeg meghatározásával, másrészt éves %-os mértékben is. Akár az egyik, akár a másik módon határozták meg a kamatot, a szerződés biztosan létrejött. Az más kérdés, hogy a kamat %-os mértéke meghatározásának hiánya a kölcsönszerződés semmisséget eredményezte a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja értelmében.

 

Minden egyéb tartalmi elem hiánya, amely a régi Hpt. 210. § (2) bekezdésében, a 213. § (1) bekezdésében felsorolásra került, nem eredményezi azt, hogy a szerződés nem jött létre.

 

A jogegységi határozat arra is rámutatott, hogy befektetési kölcsön esetét kivéve a deviza alapú kölcsön nem befektetési célú, így arra a befektetési szerződésekre vonatkozó uniós szabályok, az ott rögzített tájékoztatásra vonatkozó rendelkezések nem irányadóak. A fenti jogi álláspontot az EU Bíróság

C-312/2014. sz. Banif Plus Bank Zrt ügyben meg is erősítette.

 

Kölcsönszerződés esetén a kamat meghatározásának hiánya (ha az még kiszámítható módon sem került a szerződésben meghatározásra) a szerződés létre nem jöttét, illetve semmisségét eredményezi.

A kamat éves %-os mértékének meghatározását ez a törvényhely, szemben a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésében foglaltakkal, nem írta elő. Ugyanakkor ahhoz, hogy a kamaton felül díjakat és egyéb költségeket is fel lehessen számolni, az szükséges, hogy azt a szerződésben, vagy az annak részét képező mellékletekben meghatározzák. Ezek elmaradása azonban nem

eredményezi a szerződés semmisségét.

 

Pénzügyi lízingszerződések esetén az adósok gyakran hivatkoztak a régi Hpt. 210. § (2) bekezdésének megsértésére, így arra, hogy a kamat a szerződésben nem, vagy nem éves %-os mértékben került meghatározásra.

 

A régi Hpt. 213. § (1) bekezdésének megfogalmazására hivatkozással a fogyasztók igen gyakran azzal érveltek, hogy az ott megjelölt bármely rendelkezés megsértése az egész szerződés semmisségét eredményezi, ugyanis a jogszabályi rendelkezés szövegezése ezt sugallja.

Alaposan megvizsgálva a vonatkozó rendelkezéseket a teljes semmisség jogkövetkezménye csak néhány esetben áll fenn. Ha ugyanis az érvénytelenség oka olyan tartalmi hiányosság, amely nélkül a szerződés teljesíthető a szerződés csak részlegesen érvénytelen.

 

Nem érvényességi kellék, hogy forintban megadott kölcsönösszeg esetén devizában, devizában meghatározott kölcsönösszeg esetén pedig forintban a szerződés tartalmazza az aznapi irányadó árfolyamon kiszámított értéket az irányadó devizában, illetve forintban.

 

A szerződés érvénytelen, ha az a THM-et, annak éves %-os mértékét nem tartalmazza. Önmagában a THM éves %-os mértéke meghatározásának hiánya a szerződés érvénytelenségét eredményezi, de ha az csak formai hiányosság a szerződés érvényessé nyilvánításának lehet helye.

 

Amennyiben a kamat a szerződésben kiszámítható módon szerepel, ugyanakkor a kamat éves százalékos mértékét a szerződés nem tartalmazza, ebben az esetben a szerződés semmis, ugyanakkor a szerződés érvényessé nyilvánításának feltételei fennállnak.

 

A nagy tömegben létrejövő, azonos célt szolgáló szerződések esetén - néhány

egyedileg megtárgyalandó szerződéses rendelkezés kivételével - a szerződést a pénzügyi intézmény több szerződés megkötése céljából előre megfogalmazza, vagyis blanketta szerződések megkötésére kerül sor. A kölcsönszerződés így egyrészt egyedileg megtárgyalt, másrészt egyedileg meg nem tárgyalt részekből áll.

 

Nem vizsgálható a főszolgáltatást megállapító és a szolgáltatás ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési feltételek tisztességtelensége, ha azok egyébként világosak, érthetőek.

Annak megítélése, hogy mi minősül főszolgáltatást megállapító szerződéses rendelkezésnek a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozó kérdés. A 2/2014 PJE határozatban a Kúria akként foglalt állást, hogy a szerződés jellegadó sajátossága – így például az árfolyamkockázat viselése - ilyennek minősül.

 

Annak megítélése, hogy az átlagos fogyasztónak tudatában kellett-e lennie az árfolyamváltozás fizetési kötelezettségeire gyakorolható hatására több dokumentum, bizonyíték (szerződés, kockázatfeltáró nyilatkozat, reklámanyagok, esetleg a szerződéskötés körülményei, az ott elhangzottakról nyilatkozó tanúvallomások) együttes figyelembe vételével lehetséges. Ennek során azt kell vizsgálni, hogy az átlagos fogyasztónak az így rendelkezésére jutott információk alapján kellett-e tudnia arról, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, és az korlátozás nélkül őt terheli.

 

Az EU Bíróság ezen eljárás során a 2018. szeptember 20-án hozott ítéletében egyértelműen akként foglalt állást, hogy a szerződéskötést követően elfogadott törvényi rendelkezések, így a DH3. törvény, nem zárja ki az árfolyamkockázat viselése tisztességtelenségének vizsgálatát.

Határozatában többek között megállapította, hogy az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás megfelelősségéről az adott ügy körülményeinek figyelembe vételével a megkereső bíróság dönthet. Ennek során nem csak az alaki, nyelvtani érthetőség vizsgálandó (hivatkozás az Andriciuc ítélet 44. pontjára). A tájékoztatásnak ki kell terjedni a tagállami fizetőeszköz súlyos leértékelődésének, a kamatlábak emelkedésének a törlesztő részletekre gyakorolt

hatására is.

 

Az EU Bíróság a feltett kérdéssel összefüggésben az alábbi követelményeket fogalmazta meg a tájékoztatással szemben. Abban a fogyasztónak világos tájékoztatást kell kapnia, hogy a szerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen elviselhetővé válhat számára (jövedelme más devizában keletkezik). Fel kell hívni a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira a devizában felvett kölcsönnel

összefüggő kockázatokra (e két követelmény szinte szó szerint szerepel az Andriciuc ítélet 50. pontjában). Biztosítani kell, hogy a fogyasztó a szerződés összes feltételét megismerhesse, a szerződés megkötése előtt időben nyújtott tájékoztatás alapján (megegyezik a Kásler ítélet 70. pontjában kifejtettekkel).

 

Az EU Bíróság nem támasztotta azt a feltételt sem, hogy a bank hívja fel a figyelmet a CHF menekülő valuta jellegére, vagy hogy adjon tájékoztatást a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozás valószínűségéről, és mértékéről. (Ez utóbbi kettő nem is lett volna lehetséges.)

 

Amennyiben a tájékoztatás megfelel az EU Bíróság ítéletében, illetve a

2/2014. PJE határozatban kifejtetteknek, az árfolyam kockázatot a fogyasztó viseli.

 

Felmerülhet tehát a kérdés, hogy nem megfelelő tájékoztatás esetén az árfolyamkockázat viselésének kockázata megosztható-e a fogyasztó és a hitelező között, és ha igen, akkor milyen arányban, milyen szempontok figyelembevételével.

 

Ha azonban az árfolyamkockázat viselése nem osztható meg a felek között, akkor az azt jelenti-e, hogy a fogyasztó a szerződéskötéskori árfolyamon köteles szerződéses kötelezettségének eleget tenni.

 

Ha igen, akkor egy további kérdés, hogy a fogyasztó ebben az esetben a szerződésben rögzített kamat, avagy pedig a forint kölcsönökre irányadó kamat megfizetésére köteles-e.

 

 

Több pénzügyi intézmény a kamat mellett - mintegy azt kiegészítendő - kezelési költséget is kikötött. A kezelési költséget a kamathoz hasonlóan, éves %-os mértékben jelölték meg a szerződésben, anélkül azonban, hogy bármely módon meghatározták volna, hogy a kezelési költség mely szolgáltatás(ok) ellentételezése.

A Kúria feltárva az ítélőtáblák ezzel kapcsolatos eltérő álláspontját, a német és az osztrák jogértelmezés eltérőségét, szükségesnek találta, hogy a felmerült jogkérdések tisztázása érdekében előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen.

Elégséges-e, ha a költség elnevezéséből következtetni lehet annak tartalmára? A fogyasztó kárára jelentős egyenlőtlenséget eredményez-e egy olyan költség kikötés, amelyért a nyújtott konkrét szolgáltatás a szerződés alapján egyértelműen nem azonosítható be?

 

A Kúria elé nagyon sok olyan ügy került, amelyekben a közjegyző által kiállított ténytanúsítványra vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét kellett megítélnie. A Kúria e körben nem értett egyet az ítélőtáblák többségének azon jogi álláspontjával, amely szerint az egyes pénzügyi intézmények által eltérő módon, de a lényegi tartalmat illetően többé-kevésbé egyezően szabályozott ténytanúsítványra vonatkozó rendelkezések tisztességtelenek lennének.

 

Kérdésként merült fel, hogy kérhető-e a kölcsönszerződés létre nem jöttének megállapítása a jogkövetkezmények levonása nélkül. E körben a joggyakorlat válasza az, hogy mivel a DH2. törvény hatálya nem terjed ki a szerződés létrejöttével kapcsolatos perekre, ezért nem kizárt kizárólag a szerződés létre nem jöttének megállapítása iránti kereset előterjesztése.

 

 

A nem markáns, csekély szavazatkülönbséggel többséginek tekinthető álláspont szerint a döntően használati jellegű kötelmek esetében, mint amilyen a kölcsönszerződés, a használat vagy az attól való tartózkodás nem tehető meg nem történté. A nyújtott szolgáltatás eredeti irreverzibilitása miatt pedig az eredeti állapot helyreállíthatósága fogalmilag kizárt. Ilyen esetben csak a szerződés határozathozatalig való hatályossá nyilvánítása melletti elszámolás, azaz a tartozatlan szolgáltatások megtérítése merülhet fel, a szerződés érvényessé nyilvánítása mellett.

 

A szerződés érvényessé nyilvánítása ugyanis olyan helyzetet teremt, mintha a felek már eredetileg is érvényes szerződést kötöttek volna. A bíróság ilyen esetben a szerződés módosításával, kiegészítésével az érvénytelenségi ok folytán előállt érdeksérelmet küszöböli ki. Az érvényessé nyilvánításról különösen akkor indokolt rendelkezni, ha csak formainak tekinthető okból érvénytelen a szerződés.

 

 

Kúria a szerződés érvényessé nyilvánítását eddig akkor alkalmazta, amikor a szerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjában írtakat megsértve nem tartalmazta a kamat éves %-os mértékét. A Kúria határozataiban rámutatott, hogy ez a hiányosság a szerződés nem részleges, hanem teljes érvénytelenségét eredményezi. A hiányosság azonban formai, mivel a kamat a perek tárgyát képező szerződésekben abszolút mértékben meg volt határozva, így a szerződés érvényessé nyilvánításának nem látta akadályát. Annak nem tulajdonított jelentőséget, hogy a kamat kiszámítására a fogyasztó maga képes volt-e, elégségesnek tartotta, ha annak kiszámíthatósága bizonyított.

 

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy téves és visszautasítandó az a fogyasztóvédelmi szervezetek részéről elhangzott vád, miszerint a bíróságok a bankok oldalára álltak. A bíróságok igyekeztek és igyekeznek a jogszabályi rendelkezéseket, ideértve a vonatkozó uniós jogot is szakszerűen, legjobb tudásuk szerint értelmezni és alkalmazni.

 

 

 

 

A jogi tanulmány itt jelent meg (2019 június Corvinus Egyetem), ebben a könyvben:

 

Devizahitelezés Magyarországon.

A devizahitelezés jogi és közgazdasági elemzése

 

 

 

Innét letölthető:

http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/4108/

 

Érdemes megismerni a teljes jogi-elemzést, ebből fogják gyermekeink az egyetemeken megismerni a devizahitelezést és azt, hogy milyen kiváló munkát végzett a Kúria....

 

 

Rövid értékelést talán kezdjük azzal, hogy megvizsgáljuk, valóban a bankok oldalára állt-e a Kúria? Kiknek az érdekeit védik a bíróságok.

 

 

A kérdés eldöntéséhez néhány szempont, nem fontossági sorrendben.

 

1.

A bakok működését szabályozó törvény már nagyon sok évvel ezelőtt kiegészült rendkívül fontos fogyasztóvédelmi elemekkel. Pl:

 

 

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

f) a szükséges biztosítékok meghatározását, valamint

g) a szerződéshez kapcsolódóan a fogyasztótól megkövetelt biztosítások megjelölését.

(2) A fogyasztási kölcsönszerződésre vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára eltérő szerződési kikötés semmis.

Régi (a devizahitelezés éveiben érvényben lévő) hitelintézeti törvény

 

 

 

A Kúria mindent elkövet, hogy ezek a szerződés teljes semmisséget jelentő fogyasztóvédelmi pontok az égvilágon semmilyen hátrányt ne jelentsenek a bankoknak.

 

 

2.

A cél érdekében kidolgozták a Kúrián a „perek kilövését”, a „szerződések meggyógyítását” és a „végső kegyelemdöfést”.

 

 

3.

A deviza elszámolású kölcsön nem felel meg a jogszabályoknak, mivel a bankok nem bocsátottak az adós rendelkezésére semmilyen formában devizát.

 

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

Régi (a devizahitelezés éveiben érvényben lévő) polgári törvénykönyv

 

 

Azért, hogy „törvényessé tegyék” a szerződéseket, a Kúria vezetése visszament bő hetven évet az időbe (amikor sem hitelintézeti törvény, sem polgári törvénykönyv nem létezett) és az 1930-as évek jogelméleti fejtegetéseiből kimazsolázta a lerovó-kirovó elméletet.

 

 

4.

A cél érdekében kifordították a tartozás szó jelentését. A tartozás szó kizárólag azt jelenti, ha valaki a fizetési kötelezettségének nem tesz eleget. Szerződés során nem „tartozást ismerünk el”, szerződéskötés során nem „tartozás keletkezik”, hanem fizetési kötelezettség. Bankkölcsön esetén a bank felé nem tartozásunk van, hanem adósságunk. Innét ered az, hogy minket adósnak hívnak, és az államunknak is államadóssága van és az az állami szerv, aki ezt kezeli az Államadósság Kezelő Központ. Köszönet Kásler Árpádnak, hogy ezt kidolgozta és perében nyilvánosságra hozta.

 

 

5.

Az első devizahiteles jogegységi határozatot Orbán Viktor rendelte meg a Kúriától. Ezt követően a bankrendszer lobbistái tanulmányt jelentettek meg a Bankszövetség lapjában. A Kúria pedig egyszerűen kiollózta a szükséges részt és beleírta a 6/2013-as jogegységi határozatba. Az Orbán bankszektor együttműködés egyértelmű példája a 2015-ös EBRD paktum.

 

 

6.

Az utolsó devizahiteles jogegységi határozatot a Bankszövetség kérésére dolgozta ki a Kúria, mivel sorra nyertek pereket az adósok a bankok ellen, a korábbi jogegységi határozatra hivatkozva.

 

 

 

7.

A kedvezményes árfolyamú végtörlesztés (2011-2012), az újraszámolás és forintosítás (2014-2015) során a kormány kizárólag csak a bankok lobbi szervezetével tárgyalt. Amikor szüksége volt a törvények meghozásához „jogi alapra”, azt egyszerűen megrendelte Orbán a Kúriánál. A „devizahiteles mentő törvények” mind-mind banki alku eredményei. Nem az adósok érdekében születtek, mert a deviza elszámolást nem érintették teljes mértékben, a kamatlábakat nem csökkentették, a kezelési költséget nem törölték el, az árfolyamkockázatból kamatkockázatot csináltak (stb…).

 

 

 

8.

Százezrével léteznek olyan szerződések, ahol nincs devizában nyilvántartva az adósság. A devizával a havi törlesztő részlet forintösszegét módosítják. Ez ilyen típusú szerződésekről a Kúria egyáltalán nem kíván tudomást venni, mert nem illek bele az általa létrehozott képbe.

 

 

 

9.

A Kúria döntései abból a teljesen téves nézetből indulnak ki, hogy a deviza árfolyamának várható alakulása előre nem határozható meg. Sem a mértéke, sem az iránya. A gazdasági-pénzügyi elméletek, kutatások eredményei azt a téves nézetet cáfolják.

 

 

10.

A Kúria saját maga teszi lehetetlenné, hogy megismerje a társadalom, hogy ez a nézet milyen MNB szakvéleményből származik. Ugyanis a Kúria amikor pert vesztett, önmagához a Kúriához fordult jogorvoslatért. Köszönet Gömöri Lacinak azért, hogy beperelte a Kúriát. Köszönet azért, hogy még mindig viszi tovább ezt az ügyet (az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúria döntését).

 

 

11..

A Kúria döntései abból a teljesen téves nézetből indulnak ki, hogy a CHF árfolyama 2008 végétől ezért emelkedett nagymértékben, mert elérte hazánkat a gazdasági-pénzügyi válság. Figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy most már 300 Ft a CHF árfolyama, a forintosítási törvény óta is közel 50 forinttal erősödött. Miközben réges-rég vége a válságnak, sőt arra számítanak az elemzők, hogy bármikor jöhet a következő válság.

 

 

12.

A bankok tisztában voltak vele a szerződések megkötésekor, hogy tartós és jelentős árfolyamemelkedés várható. Tudták, hogy a devizahitelek  forint törlesztő részlete pár év múlva magasabb lesz, mintha a család forint kölcsönt vett volna fel. Olyan családoknak adtak kölcsönt a bankok, akikről tudták, hogy pár év múlva csődbe jutnak, fizetésképtelenné válnak. Ezt hívják „ragadozó hitelezésnek” vagy „rablóhitelnek”.

 

 

13.

A bíróságok éveken keresztül „küszködnek” a devizahitelekkel (a szóhasználat Wellmann Györgytől származik). Sokat segítene a bíróságokon, ha lennének bankok által megnyert közérdekű perek. Ez esetben tudnának a bankok ezekre a közérdekű perekre hivatkozni az egyéni perekben, és szinte semmi esélye sem lenne egyetlen egy adósnak sem hogy a bank ellen pert nyerjenek. Szerencsére a csapdát észlelték a devizahiteles fogyasztóvédelmi szervezetek és pár év (hiábavaló küzdelme után), leálltak a közérdekű keresetek indításával.

 

 

14.

A különböző ügyészségek azonban legalább 30 pert indítottak a bankok ellen, erről a tényről azonban a tanulmány szerzője mélyen hallgat.

 

 

15..

A Kúria döntései abból a teljesen téves nézetből indulnak ki, hogy a szerződéskötéskor érdekegyensúly volt a szerződő felek, az adós és a bank között. Valójában a bankok becsapták és megtévesztették az adósokat. A szerződés tulajdonságáról, arról hogy tartós és jelentős törlesztő részlet emelkedés várható (lásd: egyenértékű kölcsönszerződések, eltérő törlesztési karakterisztika kifejezések) nem adtak tájékoztatást. A propaganda szöveg az volt, hogy „nem kell félni a devizahiteltől”, mivel „nem várható jelentős és tartós árfolyamemelkedés” a hosszú futamidő alatt. A Kúria a megtévesztő tevékenységről és a megtévesztő mulasztásról mintha soha sem hallott volna.

 

 

16.

A semmis szerződéseket a bíróságok „meggyógyítják”, majd az adóst hozzák ki pervesztesnek és fizettetnek meg vele hatalmas perköltséget. Erről Szécsi István tud sokat mesélni. Az ő jogerősen megnyert perét tárgyalta újra a bíróság, mivel született az ítélettel lezárt per után egy jogegységi határozat.

 

 

17.

A Kúria minden formában próbál nyomást gyakorolni a bíróságokra, hogy a bankok számára kedvező döntést hozzanak. Mióta nem tudnak már egységesen jogegységi határozatot hozni, más módon fejtik ki, hogy milyen döntések meghozatalát várják el a bíróságoktól. Elmagyarázzák, hogy az adós perben feltett kérdését miként kell értelmezni, majd az elvárt választ is megfogalmazzák.

A NER rendszerében a bíróságoknak is eleget kell tenni az Orbán – bankszektor megállapodás pontjainak. Az illiberális demokráciában a bíróságok (sem) nem lehetnek függetlenek a központi akarattól.

 

 

18.

Az Európai Unió Bíróságának ítéleteiből kizárólag azokat a részeket emeli ki a Kúria, mely az általa vetített képbe belefér. Az olyan megállapítások, melyek a hamis képet szétoszlatnák, mintha nem is lennének.

 

 

Lehetne még hosszan sorolni a Kúria és egyes bíróságok aljasságait. Lehetne minden pontot részletesen kifejteni és megmagyarázni (lásd honlapunk korábbi írásai, levelezéseink és mind ezekből megírt könyveim).

 

A Vezekényi Ursula tanulmány valójában egy beismerő vallomás. Részletesen elmeséli, hogy milyen sok lépést tettek ez elmúlt években a Kúriánál, hogy a bankok érdekeit kiszolgálják, hogy kiiktassák a hazai és uniós fogyasztóvédelmi elveket. Mivel ismerjük a tényeket, összefüggéseket, azt is meg tudjuk állapítani, hogy mit nem tartalmaz a jogi tanulmány. A hiányzó részek legalább olyan sokat elárulnak, mint a leírt szöveg.

 

A nyári ítélkezési szünetnek vége.

 

A harc folytatódik!

 

Egy másik értékelés, elemzés a könyvben lévő gazdasági tanulmány kapcsán:

 

Levél a Kúria elnökéhez - 2019.08.20.

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/level-a-kuria-elnokehez---2019.08.20..html