Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vélemény az MNB tanulmányról

2015.11.16

2015 októberében az MNB megjelentetett egy tanulmányt „A nemteljesítő lakossági jelzáloghitel-portfólió átfogó elemzése mikroszintű adatok segítségével” címmel (ISSN 1787-5293).

 

http://www.mnb.hu/letoltes/mnb-tanulmanyok-kulonszam-a-nemteljesito-lakossagi-jelzaloghitel-portfolio-atfogo-elemzese.pdf

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/vizsgalatok/nagy-a-baj---tanulmanyt-keszitett-az-mnb.html

 

A dokumentumot bizonyára sokan látták, nagy terjedelmű, alapos elemzésről van szó, beszédes és sokatmondó megállapításokkal. Alapos áttekintést enged a devizahiteles szerződések helyzetéről, az adósok pénzügy lehetőségeiről és fizetési hajlandóságukról, a bedőlt hitelek mértékéről és ahogyan a címe is sugallja, végrehajtja a nemteljesítő lakossági jelzáloghitel-portfólió átfogó elemzését, kutatja a nemteljesítő lakossági jelzáloghitel-portfólió tisztításának lehetőségeit, úgymint a banki portfoliótisztítást, az átstrukturálást, a Nemzeti Eszközkezelőt és a magáncsőd eljárást.

 

Összefoglaló módon a véleményem, hogy a szóban forgó tanulmány alapjául szolgáló jelenség puszta létezése a magyar társadalom szégyene, amely évtizedekig fog lelkünkön sebként égni. Annak, aki hagyta, aki végrehajtotta, aki segédkezett benne, aki mulasztásával elősegítette, aki eltussolni igyekszik, annak aki áldozatául esett. A nemzet kollektív tudata hosszú ideig fogja magában hordozni ezt az emberi katasztrófát.

 

Fizikai szinten továbbá a hamisan működő bankrendszerrel sérül a gazdasági teljesítőképesség – ami az egyik kiváltója a mostani emigrációnak, mert elveszi a perspektívát a fiatalok elől.

 

Mondom mindezt azért, mert a bekövetkezett „devizahiteles” események a jelek szerint egy rendszerszintű csalás részei (aki nem ismeri, ajánlom figyelmébe Nagy Imre által lefordított Wespac leveleket - http://nagyimre.com/westpac/westpac.pdf), annak puszta létezését és megtörténtét állami szervezetek mulasztásos és tevékeny közreműködésével igyekeznek eltűntetni.

 

A média az eseményeket elhallgatja, a polgári perek – a törvényhozás aktív közreműködésével és a polgári perekbe alkotmányellenes beavatkozásával – akadályoztatva vannak, az igazság napfényre kerülésének próbálkozásait a hatalom koncepciós perekké silányítva igyekszik megakadályozni. Pedig – a fősodrású média minden híresztelése ellenére – a társadalom zúgolódik, menekül külföldre, tömegesen fordul nemzetközi segítségért, nyilvánítja ki egyet nem értését, a mélyben vihar látszik kialakulni. Például:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/az-alkotmanyirosag-osszevonva-targyal-744-panaszt.html

 

https://pitee.wordpress.com/2015/11/09/az-osszes-devizahitelesnek-joga-van-a-strasbourgi-emberi-jogok-europai-birosagahoz-fordulni-jogorvoslatert/

 

http://www.peticiok.com/a_feleltlen_hitelezes_karosultjainak_12_pontja

 

 

A szóban forgó tanulmány érdekessége és mindent elmond annak nézőpontjáról, hogy - az MNB oldaláról megközelített vélemény kapcsán - az ügyfél kifejezés nem szerepel benne, csak mint két átemelt keretes leírásban, kifejezetten nem fogyasztóvédelmi megközelítéssel.

 

A trükk legmélye a hitelpénz rendszerben árupénz-látszatot keltő uzsora érvényesülése és megnevezetlensége, mert ebbe a leghátsó logikai zugba visszahúzódva mindig lesz újabb ötletük a banki látszattal való visszaélésre. A hitelpénzrendszerben kulcskérdés a hitel felvevő ügyfél személye (mint akinek a hitel igénye hozta létre a pénzt – amit a bank adminisztrál valójában). A hiteligényt a bankok gazdátlan forrásnak tekintik és lerabolják referenciakamat avagy árfolyamindexálás révén (mikor melyik ad nagyobb fosztogatásra lehetőséget). Tehát olyan forrás után szednek uzsora kamatot és uzsora tőkeemelést és egyéb uzsorás megszorítást például az irreális jelzálog igény és jelzálog értékelés, kezelés révén, amely forrás lényegében a hitel igényléssel magával jön létre a hitel igénylő ügyfél vállalására támaszkodva. Azaz a hitelpénzrendszerben semmilyen alapvető kérdés nem tárgyalható az ügyfél mint alany, mint pénzhasználatra jogosult, és a társadalmi közösség mint a pénzhasználatot gazdaságpolitikája szerint, annak függvényében koordináló, a koordináció jogosultja és kötelezettje nélkül.

 

A dokumentum teljes 92 oldalán a károsult szó egyszer sem szerepel, illetőleg fel sem merül benne, érintőlegesen sem foglalkozik azzal, hogy a devizahitel károsultak állnak ez ügy sértettjeként és kálváriájuknak mi az oka.

 

Abszolút személytelen, szóba sem hozza, hogy a probléma kialakulása során miféle érdeksérelem az, amely a károsultakat érte (pl.: Ptk.523. ellenére 6.000.000 Ft kölcsön forintosításakor, 7 évnyi törlesztés után a károsult tőketartozása 4.228.000,-Ft-tal több, mint amit kapott, és ez értelemszerűen kamatemelkedést is magával hoz, kamat összegben).

 

A helyzet humán oldalát teljességgel nélkülöző ügy lettünk az MNB szemében. Más, az adósok felé tett kinyilatkozásaiban tetten érhető és a jelen tanulmányban megfogalmazott álláspontok tükrében észrevehető, hogy kizárólag a pénzintézetek prosperitásának támogatásában, a makrogazdasági egyensúly megtartásában és a pénzintézetek érinthetetlenségének fenntartásában érdekelt az MNB (ez úton várjuk az MNB cáfolatát).
A makrogazdasági egyensúly hihetetlen fontos a társadalom számára, de makrogazdasági egyensúlyra hivatkozva kifosztani a háztartásokat pedig nevezzük néven, olyan rablás, aminek nincsen társadalmi ésszerűségi alapja. A makrogazdaság egészséges egyensúlya nem képzelhető el a háztartások egyensúlyának rovására. Ezt a feleknek s minden épeszű döntéshozónak vissza kell utasítania!

 

Intermezzo: A részletekbe nem elmélyedve bizonyára emlékszik a kedves olvasó az MNB-nek az ügyvédi a kamara részére írott levelére, amelyben kérve kéri a kamarát, hogy avatkozzon be az ügyvédek felé (mint régen: http://www.origo.hu/gazdasag/20130617-a-pszaf-levele-a-kurianak-a-devizahiteles-perekrol.html), hogy ne válasszanak egy bizonyos utat, illetve bizonyára találkozott Ön is azzal, hogy az elszámolás során sablon leveleiben az ügyfeleknek nem szégyell - mediátori feladata ellenére - olyanokat írni, miszerint:

 

„A PBT felhívja a Kérelmező figyelmét arra, hogy a felek közötti egyezség kizárólag abban az esetben jöhet létre, ha a Kérelmező teljes terjedelmében elfogadja a Pénzügyi Szolgáltató ajánlatát. Ennek következtében kérjük, hogy az egyezségi ajánlatra konkrét és határozott választ adjon.”

 

Ön szerint is így kell az ügyfél mint alany, mint pénzhasználatra jogosult érdekeit képviselni?

 

A tanulmányban mindenütt "nemteljesítő jelzáloghitel-portfólió kitisztításról", a "potenciális veszteségről", "átstrukturálásról", "felmondott hitelszerződésről" olvashatni.

Számok.

Hiányzik a tanulmány mögül az ember.

 

Egy pár gondolat:

 

 A 90 napon túl késedelmes, azaz a nemteljesítő jelzáloghitelek magas aránya a válság és az azt megelőző túlzott hitelezés hagyatéka „az érintett gazdaságok recesszióba süllyedésével és a vállalati aktivitás visszaesésével”

 …

„A probléma nagyságrendjét egyrészt annak mérete, másrészt tartós fennállása jelzi: az elmúlt közel 6 évben tapasztalt folyamatos romlást követően mára a nem teljesítő állománya teljes jelzáloghitel-állomány közel negyedét, mintegy 170 ezer szerződést érint, közel 1450 milliárd  forintot  kitevő tőketartozással. A  következményeket  tekintve a probléma kiemelt  fontosságú, hiszen az  adósok  túlnyomótöbbsége  esetében  lakhatásuk  forog  kockán,  azonban  az elmúlt évek trendjeit tekintve nem látszódik javulás a nem teljesítő portfólió helyzetében.”

 

Ellen véleményemet fejezem ki azzal kapcsolatban, hogy a nem teljesítő jelzáloghitelek magas aránya vegytiszta módon a „válság és a megelőző túlzott hitelezés hagyatéka” volna, az érintett gazdaságok recesszióba süllyedésével és a vállalati aktivitás visszaesésével. Ezek a megállapítások a pénzintézetek felelősségét igyekszik csökkenteni és a bankokat pártoló – mulasztásukkal és aktív, tevőlegesen közreműködő – pénzügyi felügyelet (értsd: MNB, amely a mára nyilvánvalóan a pénzintézetek 2. érdekvédelmi szervezetévé nőtte ki magát, a továbbiakban Felügyelet), valamint a Magyar Kormány szerepét eltűntetni.

 

A nemteljesítő jelzáloghitelek magas arányát a pénzintézetek felelőtlen, tisztességtelen, az ügyfelek érdekeit semmibe vevő, törvénytelen pénzügyi hitelezése generálta, amelyet eltitkolni, bagatellizálni szándékozik a Felügyelet és a Magyar Kormány. Ilyen, az „adósok helyzetét rendezni kívánó” devizahiteles törvények után megtaláltuk a pénzügyi szervezetek 3. érdekképviseletét a Bankszövetség és az MNB után.

 

A pénzintézetek a fogyasztó számára előnytelen, gazdaságilag megalapozatlan eszközökkel, előre megfontolt szándékkal, az adósok megkárosításával emelték a tőketartozásokat.

 

Az adósok viselkedését a jövedelmi és vagyoni helyzeten túl a késedelembe esés jogkövetkezményeinek súlyossága is befolyásolja: amennyiben a nemteljesítés nem váltja ki az adós helyzetének érdemi romlását (pl.:az ingatlan elvesztése), úgy az adósságszolgálat mellőzésével az adós negatív következmények nélkül képes egy magasabb fogyasztási pályát megvalósítani. Így – az ehhez szükséges erkölcsi beállítottság (opportunista magatartásra való hajlam) megléte esetén – szintén racionális lehet számára a késedelembe esés, akkor is, ha egyébként jövedelmi és vagyoni helyzete lehetővé tenné az adósságszolgálatnak való teljes körű megfelelést. Utóbbi jelenséget nevezi a szakirodalom erkölcsi kockázatnak (moral hazard).

 

Tiltakozom, hogy oppurtunistának állítson be és ennek okán erkölcsi kockázatként tekintsen ránk. Egy pénzügyileg kizsákmányolt, jogfosztott társadalmi réteg önvédelmét opportunista magatartási hajlandóságként értelmezni, erkölcsi beállítottságát megkérdőjelezni indokolatlan bunkóság.

 

12,3 millió Forint finanszírozási összeg esetén a mindösszesen – kamattal – kifizetendő 40,4 millió Forintra mit kellene mondania és döntenie az adósnak? Egy tisztességes hitelezés esetén a teljes lefutás alatt 24 millió Forint volna a tisztességes (kamattal), bár ehhez is volna mit mondanom... Ha ezzel szemben az adós 40,4 milliót nem szándékozik kifizetni, akkor oppurtunista volna?

 

Az ügyfelek több mint 80 százalékánál a tartozás teljes összege (fennálló tőke és hátralékok) meghaladja a felvett hitelösszeget.

 

Az az adat, miszerint az ügyfelek több mint 80 százalékánál tartozás teljes összege meghaladja a felvett hitel összeget az egyértelműen mutatja azt, hogy ezen szerződések nem felelnek meg a régi Ptk. 523. paragrafusának és azok nem kölcsönszerződések, hanem befektetési jelegű szerződések.

 

A  fenntartható  portfóliótisztítás  elsődleges  célja  a  nemteljesítő  hiteladósok  fizetőképességének  helyreállítása,  valamint  a  hosszú  távú  fizetőképesség  és  fizetési  hajlandóság  ösztönzőinek  megteremtése,  így ezek sikerességének és tartósságának megítélésünk szerint a nemteljesítés okainak feltárásán és megértésén, valamint a banki átstrukturálási tapasztalatok mélyebb szintű elemzésén kell alapulnia.

 

 Nem értek egyet! A probléma rendezésének célja nem ez kell, hogy legyen, hanem emberközpontú gondolkodás, a társadalmi megbékélés és az élet védelme! Ezen túl a pénzhasználat, a pénzhasználatról szóló közvélemény szemléletének a rendezése és a pénzhasználati szolgáltatások helyre tétele.

 

A nemteljesítés okaként ismét nem vizsgálják a pénzintézetek felelőtlen, tisztességtelen, az ügyfelek érdekeit semmibe vevő, törvénytelen pénzügyi hitelezését, nem tárták fel, nem elemezték a bankok, a Felügyelet és a Kormány szerepét, felelősségét, a fizetési morál megromlásához vezető utakat. Az MNB-nek nem az volna a dolga, hogy a pénzintézetek törvénytelen hitelezése okán kialakult helyzetre a bankok számára hatástanulmány, eszközkereső módszertan készítésével mulassa az időt!

 

De ja vu érzése támad az embernek (hogy hiba van a Mártixban!). Az érzés hasonló, mint amikor a PSZÁF a Bankszövetség részére felkérésre készített kockázatfeltáró nyilatkozat sablont. Úgy tűnik, ugyanabban az épületben ugyanaz a munkatársi gárda szélhámoskodik az ügyfelek kárára?

 

Az MNB igenis vegye fel a fogyasztóvédelmi sapkáját, álljon neki a károk felszámolásának és hajtsa végre (például, de nem utolsó sorban) a http://www.peticiok.com/a_feleltlen_hitelezes_karosultjainak_12_pontja petícióban foglalt követelések rá eső részét. Nem kizárólag, de kifejezetten annak 5., 8., 10., 11. és 12.. pontjait végrehajtani igyekezzen, amíg az emberekben el nem indul valamiféle kontrollálhatatlan folyamat.

 

A nemteljesítés lehetséges okait tekintve Magyarország több szempontból is eltér a nemzetközi példák zömétől. Egyrészt hazánkban a válság kitörését közvetlenül megelőző években a háztartások devizaalapon történő eladósodása volt jellemző, így a forint árfolyamának a válság során tapasztalt jelentős gyengülése rendkívüli mértékben növelte az esedékes törlesztő részletek forintban kifejezett nagyságát. Másrészt a hazai jogrendszer korábbi hiányosságai miatt a megkötött hitelszerződések az árazás és a hitelfeltételek utólagos és egyoldalú módosítása tekintetében túlzott erőfölényt biztosítottak a bankok számára, így azoknak lehetőségük nyílt csökkenő jövedelmezőségüket a devizahitelek kamatlábának emelésével ellensúlyozni.

 

Harmadrészt a tanulmány kibocsátója ismét elmulasztja megemlíteni az Felügyelet (és jogelődje a PSZÁF) elvitathatatlan mulasztásait a pénzintézetek jogszabályokba ütköző cselekedeteinek kialakulásában, a valódi felügyeleti tevékenység teljes hiányát, azt, hogy a – bankszövetséggel villásreggeliző - Felügyelet a károsultakat teljességgel cserbenhagyta, és elmulasztja megemlíteni a Felügyeletnek a valódi kontrolszerepének kerülésére irányuló attitűdjét. Ez utóbbiban valószínűleg a Felügyeletnek a magyar törvényhozáshoz hasonló identitászavara (összeférhetetlensége?) lelhető fel, amelyben nem képes a mérleg két serpenyőjét egyenlő arányban kitölteni a tekintetben, mi az érdeke a fogyasztónak és mi az érdeke a nemzetgazdaságnak. Gondoljunk csak vissza a MNB ügyvédi kamarának írott könyörgő levelére. Valószínűleg az volna a megoldás – és ehhez kell némi önvizsgálat és demokráciára való hajlam – ha észrevenné, neki kizárólag egy tálcát szabadna a kezében tartania, az ügyfelekét. A másikat meg adja vissza szépen a Bankszövetségnek és ha már ott jár, nézzen utána, az mit dugdos a háta mögött.

 

A nem teljesítő szerződések 82 százaléka esetén magasabb a jelenlegi teljes tartozása kezdeti hitelösszeghez képest.

 

Erre már utaltam fentebb, de nem mulasztom ismét megemlíteni, hogy e kérdés megértéséhez minimális kauzális gondolkodásmód szükségeltetik. Ok-okozat, karma, ki hogy szereti.

 

Mint már említettem, a tanulmány szerzői elmulasztják megemlíteni azt, hogy a nemfizetési hajlandósághoz hozzájárul annak ténye, hogy a károsultak az egyoldalúan, indokolható gazdasági tartalom nélkül megnövelt (hiszen a kamatelőny nem érvényesült) tőkeösszeget nem fogadják el! Azt a tőkeösszeget, amelyet - a vitatott és perelt magánjogi szerződésekbe durván és erőszakosan beavatkozva – immár kamatkockázatnak kitéve a jog eszközével a „csúcson” realizálták a múltra és a jövőre nézve, ezzel az ügyfelek jelentős jogsérelmét okozva. Megemelték és fixálták a tőketartozást az adósok hátrányára, miközben az – állítólagos - deviza alapú hitelezés célját, a kamatkedvezményt nem juttatták érvényre. Bizonyára azért, mert ezek mindig is forint alapú hitelek voltak és semmi közük nincs a devizához. És semmiképpen nem „az adósok kifejezett választása” alapján.

 

Az adósság és a fedezet értékének arányát a hitelfedezeti mutató (loan-to-value, LTV) értékének vizsgálatával tártuk fel, mely mutatót a fennálló tőketartozás és a fedezetként szolgáló ingatlan(ok) forgalmi értékének hányadosaként képeztük.

 

A CHF esetében a LTV értékének több mint kétharmadával történő emelkedését és a tőkének 7 évnyi törlesztést követő - az adósok jogos érdekeit sértő  kényszerforintosítással történő fixálását és esetekben - 140%-ra történő felugrását tekinti e akként az MNB, hogy a pénzintézetek a törvényhozással és a Felügyelettel együttműködve – másfél évezredes tiltású - tőkeuzsorát hajtottak végre? Kiváltképpen, ha az adott szerződésben nem szerepel a deviza összege, vagy annak kiszámítási módszere? Tagadja-e, hogy ehhez asszisztált a fent említett két állami funkció?

 

Baranyai Csaba