Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varga Mihálynál jártunk... beszámoló és vázlat

2015.11.17

1. BESZÁMOLÓ

 

Ma végre létrejött a találkozó Varga Mihály képviselővel, nemzetgazdaságunk miniszterével. Fél éve vártunk már rá. Lehet, hogy meggyorsította az ügyet a november 7-én elmondott panasz a háza előtt. ;)

 

HITELES HÍRADÓ 16 - HITELES AUTÓS TÜNTETÉS III. rész: ROGÁN HÁZÁNÁL 2015.11.07.

(ez itt egy másik részlet az aznapi tüntetésből - szerk)

 

Szerintem a végén már nagyon örült, hogy elköszöntünk egymástól, nem gondolta volna, hogy két nőszemély így le fogja fárasztani.

 

Köszönöm mindenkinek a telefonokat, az ötleteket, megpróbáltuk a legtöbbet megvalósítani.

 

Szigorú menetrend szerint dolgozik, így aztán 15 percet kaptunk összesen, de úgy gondoltuk ez a probléma ennél kicsit többet ér, így radikálisan 45 percre módosítottuk a keretet.

 

Felvetettük az elszámolással kapcsolatos problémáinkat, miszerint érthetetlen, értelmezhetetlen volt. Nekünk kellett volna megtalálni a hibát és azt jelezni a PBT felé. Ajánlottuk neki hogy nézzen utána, mennyi elutasítást küldött meg a PBT és milyen indokkal. Ingyen cirkusz volt a javából. Beszéltünk az PSZÁF alkalmatlanságáról is, többek közt.

 

Nagyon kifogásoltuk a törvénykezés azon módját, miszerint furcsa módon minden új törvény után rosszabbul áll a szénánk. Erre a válasz az volt, hogy nem, azokat a döntéseket a Kúria hozta. Piroska lelkesen felvállalta, hogy majd ő elmondja mit is mondott a Kúria pontosan. :) És el is mondta.

 

Nem igazán értette, hogy miért hozzá fordultunk? Azért mert érzésünk szerint ez a probléma igencsak érinti a nemzetgazdaságot és ennek ő a minisztere, azonkívül a kormány tagja és nem utolsó sorban, mint III. kerületi lakosnak, Ő a képviselőm. Na, ebben meg is egyeztünk, hogy akkor jó helyen vagyunk, rendben van, hogy hozzá fordultunk. :)

 

Kitértünk nagyon sok visszásságra és, hogy leginkább azt látnánk már, hogy a probléma gyökerénél kezdődik a megoldás. A gyökerek pedig a teljes politikai-pénzügyi elithez vezetnek. Itt kicsit meglepődött, hogy mi úgy gondoljuk, hogy a kormány is hibás lehet. Megnyugtattuk, hogy nagyon komolyan így gondoljuk. / De, nem csak ez a kormány./

 

Kértük, hogy feltétlenül tegye meg azokat a lépéseket, amiket ő meg tud tenni, vegye fel a kapcsolatot azon kompetens személyekkel, akik tehetnek valamit. / Nem haragszunk meg, ha ez a személy nem Tállai államtitkár úr lesz :) / Legelsősorban azonban, amíg a kormány és a mi szakértőinkből álló csoport egyzetet, a végrehajtásokat azonnal le kell állítani! Milyen végrehajtás az, amely vitatott követelésre indul, ahol a felmondáskor nem is voltunk elmaradásban, hiszen a tisztességtelenül lenyúlt pénz a befizetett összegek 25-30-35 %-át is kitette! Itt kicsit megdöbbent és akkor is mikor elmondtunk neki néhány keret számot. Mennyit vettünk fel, mennyit fizettünk vissza, mennyit kéne a futamidő végéig visszafizetni, vagy mennyiről szól a végrehajtás követelés.

 

Az az igazság, hogy szerintem az elején nem vett komolyan bennünket. Azt hitte, hogy árulkodunk majd kicsit a bankokra ( amit természetesen meg is tettünk, nem kicsit, hanem nagyon ), de majd jogszabályokkal és pár közgazdasági összefüggéssel összezavar minket és megveregetve vállunkat hazaküld. Tévedett. Azokat a jogszabályokat és összefüggéseket mi is ismertük. Sőt! Mivel a bőrünkre megy ki a játék nem átalljuk használni is őket.

 

Azt hiszem fekete pontot is kaptam, mikor megkérdeztem, hogy vajon hány magyarországi vállalkozás mondhatja el magáról, hogy évekig több milliárd forinttal megkárosította az ügyfeleit, eme tisztességtelenségét papíron be is ismeri, aztán simán továbbáll, sőt ő osztja a lapokat! Sajnos erre válasz nem érkezett :(

 

Legvégül pedig megerősítettük, hogy sokan dolgozunk, kutakodunk, tanulunk, ügyvédek, jogászok, közgazdászok mellett teljesen civilek is és nem is hagyjuk abba, amíg nem érjük el a célunkat. Elmegyünk Brüsszelbe ( ott ugye már voltunk is) Strasbourgba, Hágába, de ha kell a holdra is az igazunkért. Harcolunk átvitt értelemben, de ha úgy hozza a sors, fizikailag is, foggal-körömmel megvédjük, ami a miénk.

 

Miért kell megvárni, amíg még több áldozat lesz? Miért kell megvárni, amíg a teljesen elkeseredett, reményt vesztett emberek olyanra szánják el magukat, ami tragédiákhoz vezet? Kinek a lelkiismerete bírja ezt majd mind elviselni?

 

Annyit el kell mondjak, hogy barátságos, intelligens ember Varga Mihály. Most már tudja, hogy mi tudjuk. Nagyon jó lenne ha belátná, ez így zsákutca, rengeteg áldozattal. Rajta múlik, hogy megteszi-e azokat a lépéseket, amiket meg tud tenni. Ez a találkozás is egy próbálkozás volt, meg kellett lépni. Soha nem tudhatjuk mi lesz az, ami elvezet a célig.

 

- Kerékgyártó Katalin -

 

megjegyzés: emlékezzünk, 2 éve volt (szerk):

 

Devizahitelesek: Varga Mihály nem ajánlja a pereskedést

 

 

2. AZ ÁTADOTT VÁZLAT

 

Varga Mihály OGY képviselő megbeszélésre - vázlat

 

I/

 

A Fidesz 2010-től ígéri a megmentést. Több millió ember közvetlenül és az egész ország közvetetten ellehetetlenült. Ezt Ön nyilván tudja.

 

Annak ellenére a megmentést ígérik, hogy az átvert emberek nem megmentést, hanem jogállami, jogszerű megoldást akarnak csak. Azt, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján a bíróságok dönthessenek. Mert a magyar és az EU jog mellettünk áll.

 

Nem akarunk adófizetői pénzt.

 

 

Ha meg akartak volna valóban menteni, akkor tisztességes közérdekű pereket kellett volna az állam erre felhatalmazott szerveinek indítani. De nem történt meg.

 

Miért? Miért nem?

 

Az elmúlt  6 év erre nem volt elegendő? Miért?

 

A MINTHAdevizahitelek kihelyezése tömegesen 4 év alatt megtörtént! 6 év alatt pedig egy jogszerű eljárás nem bonyolódhatott le, hanem megmentő csomagosdit kellett játszani?

 

Ez mindent elmond.

 

Nagyon kiábrándultak az emberek.

 

 

II/

 

Miért tehették meg a bankok, hogy a végtörlesztést kartellezéssel megakadályozták?

 

Konkrét esetek sorát ismerjük, történetesen az enyém is ilyen volt, hogy eszük ágában sem volt Ft hitelt adni a 180 Ft-os végtörlesztéshez a bankoknak.

 

Konkrétan november elején, vagy inkább közepén voltak hajlandóak a bankok foglalkozni az emberekkel, addig felkészültek a szept.29-i törvény alkalmazására.

 

1,5- 2 hónap lett volna az embereknek, ha nem kartelleznek is a bankok. De kartelleztek. Ezt Ön tudja a legjobban.

 

Tehát ez nem volt valós szabadulási lehetőség a tömegek számára, csak a pénzesebbeknek és a kisebb összeggel tartozóknak, akik valahogy összekoldulták a családban.

 

Ez egy álságos „megmentés volt”

 

El tudjuk mondani, hogy a többi un. mentőcsomaggal mi volt a probléma az emberek oldaláról nézve.

 

Ezek –higgye el nem kamu dolgok, hanem valós és igen jogos dolgok.

 

De most ezzel nem húzom az időt.

 

 

III/

 

Ha a miniszterelnök úrnak  és sok-sok Fideszes vezető politikusnak is volt MINTHAdeviza kölcsöne, akkor nyilván teljes mértékben ismerik ez  a rabló hitelt. Márpedig a médiában fellelhető információk szerint volt és nem is tagadták. Csányi úr a Kálmán Olga Egyenes beszéd c. műsorában maga is elmondta, hogy a parlamenti képviselők nagy része 180 Ft árfolyamon végtörlesztett.

 

Tehát tudnak arról, mi a rablóhitel.

 

Most csak a dr. Lentner Csaba  „ Kaszinó kapitalizmus megbukott” című cikkéből idéznék és ezt át is adom Önnek ( a vázlat végén van a cikk)

 

Ez az igazság, ami itt le van írva.

 

Ma már ennek a szakirodalom szerint is rabló hitelnek nevezett „banki terméknek” a banküzemi „menetét” is ismerjük. Kénytelenek voltunk magunk feltárni.

 

 

Nem gondolnánk, hogy a francia, a német vagy az angol állampolgárnak ezt kellene tenni, amit nekünk itt Magyarországon és Kelet-Közép Európában tenni kell. Tragikus ez a kettős mérce!

 

Egész Németország lángolna, ha ott ezt elkövették volna, amit itt több millió emberrel.

 

Hogy itt megtehették az a Gyurcsány műve.

 

De az a Fidesz műve, hogy mi történt, ill. nem történt 2010 óta.

 

Nem a rabló hitel piacra dobása miatt tesszük felelőssé a Fideszt. Noha nem tiltakoztak annak idején ez ellen, mint ellenzék.

 

De ha tiltakoztak is, sajnos megtörtént.

 

Viszont azért a FIDESZ a felelős, ami 2010 óta történt vagy nem történt.

 

Sok alkalommal a miniszterelnök, Ön és sok Fideszes vezető politikus kimondta: becsapták az embereket. Akkor az ügyészség miért is nem tette meg a szükséges intézkedéseket???

 

 

IV.

 

Az elszámolásról és az jogtiprásról

 

A 38-as, 40-es és 77-es törvények szólnak erről és MNB rendeletek.

 

Illetve most október elején a 40-es és a 77-es tv-ekbe belekerült a 37/A és a 15/A §-usok, ami egyszerűen a jog tankkal való tiprása. Elmondom miért.

 

Kicsit messzebbről kell indulni, de gyors leszek.

 

A MINTHAdevizások szerint a folyamat felháborító!

 

A lényege az álláspontunk szerinti jogtiprási folyamatnak az alábbi:


1. A bíróságok látni kezdték a problémát és a jog szerint kezdtek el ítélkezni.

 
-      Ami azt jelenti, hogy a r.Hpt.213 értelmében a szerződések érvénytelenek.

 - Ezt az akkor perelők megtehették csak megállapításként a Ptk. 239/A alapján.
-      Ha mégis jogkövetkezményt kértek, vagy ha alperesek voltak semmi, de SEMMI akadálya nem

       volt az eredeti állapot helyre állításának.

 

AZAZ: nem volt akadálya annak, hogy a felek az adott és kapott forint összegek - a tényleges teljesítés - alapján számoljanak el. Erre Ítéletek vannak, ha a Varga úr akarja, megkaphatja. Tehát tárgyalási alap lett volna a felek között.

 

DE ez nem tetszett a bankoknak.

 

2. Ezt látva a Bankszövetség. kijelentette, hogy ez így tovább nem mehet, nem lehet az, hogy Őket NYERTESEN pereljék. Ráadásul tömegesen.

 


3. Ezt látva a Kormány - miután a Navracsics T. miniszter úr ehhez valószínűleg nem volt gyomra - kinevezte annak az ügyvédi irodának az egyik vezető tagját, aki anno a banki szerződések kreálá-sában közreműködött, legalábbis ez a hír járja.

 

 
Trócsányi úr hadba lépett.

 

És a következmények:

 
3.1.

A fogyasztók egy csoportját - deviza "alapú", azaz a MINTHAdeviza hiteleseket - beterelte a jogkövetkezmény kötelező kérésébe az induló vagy folyamatban lévő peres eljárásokban.

 


/Vigyázat tehát!!! Ezekhez a Kúriának semmi köze!!!! SEMMI!! ŐK ilyet soha nem mondtak! –látszólag legalábbis nem/

 

3.2.

Ezt később korlátozta arra - későbbi sorozatos módosítással -, hogy nem kérhetnek eredeti állapot helyre állítást amiatt, hogy ne legyenek a szerződések ex tunc hatállyal érvénytelenek.
     3.2/a: Kihasználva , hogy csak ex nunc hatállyal érvénytelenek - hatályossá nyilvánítás -, bele tudja

                 magyarázni, hogy bizony mégis csak figyelembe kell venni a "deviza akaratot".

 

3.3.

És jön a végkifejlet: Hát bizony ezért ha érvénytelen, akkor is az alap a deviza. [15/A, 37/A]

 


Szumma: Bankszövetségi  akarat teljesült. A perelhetőség joga nincs elvonva - nehogy AB-nál baj legyen - de eredményében okafogyott.

 


Végkifejlet társadalmilag: ezt tudjuk. A már VH alatt állók kilakoltatása, ha ez 140 ezer szerződés, akkor több százezer ember lesz kilakoltatva. Folyamatosan el fognak lehetetlenülni azok is, akik fizetnek még.


Ez történt.

 
De azt gondolom, hogy ha jogilag így pontosan nem is, de alapvetően a szándékot Varga úr ismeri.

 

De ha nem ismeri, vagy nem ez a Fidesz akarata, akkor bizony a Trócsányi úrral nagy a baj.

 


Ha Varga urat ez érdekli, megkapja részletesebben is és akkor VEGYE AKKOR ÁT Ő!

 


Ami FONTOS: amit mondunk itt, annak semmi köze a Kúriához!!! Azzal nem takarózunk! Ez kizárólag jogalkotói hókuszpók volt, amit leírtunk!

 

4/

Az elszámolások, amiket az emberek kaptak az MNB rendeletnek sem felel meg. 58/2014 MNB rendeletben előírtaknak:

 

2. §. (8) A pénzügyi intézmény a fogyasztó kérésére elektronikus úton vagy nyomtatott formában a fogyasztó rendelkezésére bocsátja az elszámolás számszaki ellenőrzéshez szükséges, teljes körű levezetését, valamint az adatok beazonosítását és értelmezését lehetővé tevő formátumban az elszámolás során figyelembe vett valamennyi adatot, vagy internetes szolgáltatói felületén lehetővé teszi, hogy a fogyasztó ezen kimutatáshoz és adatokhoz hozzáférjen. A pénzügyi intézmény a fogyasztó kérelmére történő adatszolgáltatást a kérelem beérkezésétől számított 5 munkanapon belül teljesíti.

 

Arról nem is beszélve, hogy mégis hogy gondolták, hogy 30 nap alatt 1,5 millió szerződés elszámolását az emberek le tudják számszakilag ellenőrizni?

 

De arra sincs elég szakember, hogy netán azokkal 30 nap alatt leellenőriztethessék

 

Európában egyedül állóan felháborító, amit előírnak jogszabályokkal az átlagembereknek.

 

Ráadásul csak számítási hiba miatt tehet panaszt a fogyasztó, de hogy értelmezhetetlen az elszámolás, arra nem.

 

Ugyanis arra tehet, hogy nem kapott elszámolást, de arra nézve elutasítja a bank és az MNB/PBT is, hiszen kiküldött a bank elszámolásként valamit.

 

Persze ezt is csak akkor küldte ki, mármint a részletes elszámolásnak nevezett adathalmazt, ha kérte az érintett. Ha nem kérte, akkor nem küldte ki.

 

Ráadásul ez az idő is beleszámított a 30 napba. Tehát: ezért nem panaszoltak 100 ezer számra az érintettek. Azt sem tudták, mit tehetnek, de ha tudták is, mint átlagfogyasztó egyszerűen nem is tudhatja teljesíteni az elszámolás ellenőrzését. 20-30-50-80-140 oldalas részletes elszámolást kaptak az emberek, több ezer számadattal.

 

Ráadásul azt írták az első, a rövidebb levélben, amiben a tisztességtelenül felszámított összegről tájékoztatták az érintetteket, azaz a Tájékoztató levélben, hogy a korábbi években a bankoktól kapott adatok alapján ellenőrizzék.

 

Csakhogy havi részletes, mindent tartalmazó tételes elszámolást soha nem kaptak az érintettek a bankoktól éveken keresztül.

 

De akik netán kérték, azoknak több ezer Ft-ot kellett fizetni és az sem biztos, hogy mindent tartalmazott, ami szükséges volt, hogy lássa az érintett, mi is történ az elmúl években.

 

Akkor mégis mi a fene alapján ellenőrizzen?

 

A MNB-s Nagy Márton nyilatkozta a médiában, hogy mindenki kérje a bankjától a korábbi évek részletes elszámolását, szedje össze, hogy mit fizetett a bakoknak, hogy legyen elég információja a majdani Elszámolási törvények szerinti elszámolás ellenőrzéséhez. Hát arról tájékoztatom most Önt, hogy igen kevesen tudták ezt, de akik tudták és kérték a banktól, túlnyomó rész pénzért kapták meg, ha megkapták a valamit, amit a bank ilyen címen küldött.

 

Aki nem fizette ki a 4-6-8 ezer Ft-ot, az nem kapta meg.Például én sem!

 

Összefoglalva: Ez az egész egyszerűen egy látszat jogi lehetőség az érintetteknek.

 

Tragédia, hogy ezt itt megengedték a Fidesz, a kormány és a Parlament.

 

5/ 

Hogyan lehetett, hogy az Elszámolási törvényekben csak egyszerűen tisztességtelenül felszámított összegnek határozzák meg azt a rengeteg jogtalanul elvett, megfizettetett pénzt, amit évek során az emberektől elvettek a bankok.

 

Sőt.

 

Mivel tisztességtelenül követelték ezt a havi törlesztő részlet összeget és ezt az emberek nem tudták fizetni, felmondás, végrehajtás, kilakoltatás következett.

 

Ez mégis milyen alapon?

 

Ezeket az embereket ki fogja kárpótolni???

 

Fontos, hogy tudja Ön is és minden érintett: többségében 30-40 %-át az adósok által törlesztésként befizetett összegeknek tisztességtelenül vették el a bankok! Ez látszik a banki elszámolások alapján.

 

Ennek ellenére sokaknak fel van mondva a szerződésük jogtalanul. VH záradék van kiállítva és jön a kilakoltatás majd.

 

Hogy lehetett ilyen jogszabályokat elfogadni,

 

6/

Média

 

  • Ma is azt halljuk, hogy a Kúria azt mondta, hogy az ügyfeleket terheli az árfolyam különbözet.
  •  

 

Ez nem igaz. A 2/2014 PJE 1. ponttal ellentétes.

 

Akkor mégis hogyan történhet meg, hogy Önök ezt állítják?

 

Hogyan történhet az meg, hogy ezzel egyáltalán nem törődik a kormány, a Parlament, a Fidesz, hogy mit mondott a Kúria?

 

  • Miért nem adnak lehetőséget a civil érdekvédő szervezeteknek, hogy a közszolgálati médiák-ban elmondhassák a véleményüket?

 

              Holmi szinte 2 személyből álló pártnak, mint pl. a Fodor Gábor Liberális pártja, kap média  felületet. De lehetne sorolni, hogy még kik.  Miért nem segít a kormány a civil szervezeteknek ebben?      

 

 

7/

Fidesz és a kormány

 

Miért nem hajlandóak a MINTHAdevizás civil érdekvédő szervezetek képviselőivel tárgyalni?

 

Miért csak a CÖF az, akit meghallgatnak?

 

 

8/

 

Alkotmányjogi panasz

 

Közismert, hogy rengeteg alkotmányjogi panasz érkezett az AB-hez a rablóhiteles törvényekkel kapcsolatban.

 

Ez miért nem probléma a Fidesznek, a kormánynak, a Parlamentnek?

 

9/

 

3-4 millió átvert ember és a Fidesz

 

3-4 millió ember közvetlen kifosztása miért nem jelen problémát a kormánynak, a Parlamentnek, a Fidesznek?

 

Hogyan merik azt megtenni, hogy ezt nevezik a magyar emberek megmentésének, ami történt az elmúlt években? Milyen erkölcsi mérce, milyen értékrend alapján teszik ezt?

 

A keresztényi értékrenddel, amit a Fidesz is magáénak vall, hogyan egyeztethető ez össze?

 

 

 

Tisztelettel kérjük a képviselő urat mindezek alapján gondolják át a hozzáállásukat.

 

Kérjük a Fideszt, hogy tegye meg végre azt, hogy véget vet az emberek millióinak a bankok által történő kifosztásának.

 

Kérjük, hogy azonnal állítsák le a végrehajtásokat!

 

Kérjük, hogy tegyék lehetővé, hogy a Fidesz és a kormány illetékeseivel megbeszéléseket folytat-hassanak a MINTHAdevizás érdekvédő szervezetek képviselői. Természetesen nem zárkózunk el attól, hogy a Bankszövetség is részt vegyen ezeken. Sőt! Kifejezetten örömmel vennénk, ha részt vennének.

 

Kérjük Önt képviselő úr, hogy tegye meg a szükséges lépéseket ennek érdekében és kérje meg a Fideszes képviselőket, hogy álljanak az átvert emberek mellé.

 

Ha ezt nem teszik meg, akkor sajnos azt kell tudomásul venni, hogy csak szavakban dolgoznak a magyar emberekért, de tettekben nem. Tettekben a bankok megmentésén fáradoztak. Ezzel pedig nemcsak több millió ember kifosztását teszik lehetővé a bankoknak, hanem az egész országnak súlyos károkat okoznak.

 

 

Budapest, 2015. november 17.

 

Kerékgyártó Katalin

átvert, becsapott magyar állampolgár sorstársai nevében

 

 

A vázlatot összeállította: Kerékgyártó Katalin és Dr. Hosszú Istvánné

 

 

Melléklet

 

A párizsi Sorbonne egyetem doktori iskolájának kutató professzora Dr. Lentner Csaba

 

www.demokrata.hu/ujsagcikk/a_kaszinokapitalizmus_megbukott/

 

A kaszinókapitalizmus megbukott

2011-09-28 09:29:40

 

Az a hitelezés, amit svájcifrank-alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek. A rendszer bedőléséért elsődlegesen ők a felelősek – mondta a Demokratának Lentner Csaba közgazdász.

 

– A devizahitelesek drámája szinte sorstragédia lett. Hogy jutottunk idáig?

– Tisztázzunk valamit mindjárt az elején! Teljességgel téves és helytelen a szóban forgó problémakör esetében devizahitelről beszélni. Ez ugyanis nem az.



– Hanem mi?

– Gigantikus átverés. A svájci jegybank legfrissebb adatai azt igazolják, hogy a külföldi bankok Magyarországon működő leánybankjai az általuk nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós bankközi frankhitelt és nem bocsátottak ki frankalapú kötvényeket sem. A Svájci Nemzeti Bank pénzkibocsátása ugyanis nem növekedett olyan mértékben, amilyen mértékben szükséges lett volna ezen csereügyletekhez. Egyszerűen nincs annyi frank a piacon, amennyi a frankalapúnak mondott hitelek fedezete kellene legyen.

A világ átlagos éves GDP-je 60 ezer milliárd dollár, ebből a svájci gazdaság 491 milliárdot termel meg, vagyis a világ egészéhez viszonyítva jelentéktelen hányadot. Hogy tudott volna ennyi pénzt kibocsátani a Svájci Nemzeti Bank? A svájci gazdaság teljesítménye nem is lenne elég ehhez. Az a hitelezés, amit svájcifrank-alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt.

 

– Akkor mire alapozták a bankok ezeket a hiteleket?

– Nagy valószínűséggel úgynevezett swap-ügyletekre. Ezek olyan bonyolult konstrukciók, melyek során a pénzintézetek egymás között devizabetétet cserélnek, összekapcsolva az azonnali devizavételt és a határidős eladást. Ez a mi problémánk esetében azt jelentené, hogy a magyarországi bank rendelkezik forintforrásokkal, ezért eurót vásárol anyabankjától, mely a forintot svájci frankra cseréli. Az ilyen ügyleteket azonban bonyolítja, hogy a rendszerbe kvázi fedezetként bevonnak olyan eszközöket – például hitelköveteléseket –, melyek időközben behajthatatlanná válnak. Ekkor viszont az egész konstrukció instabillá válik. Mivel más úton nem volt lehetséges a hitelezés, vélhetően ilyen aggályos swap-műveletek álltak a háttérben. Mégpedig rövid lejáratúak, a finanszírozások futamidejéről ugyanis elég nyíltan beszélnek a bankok képviselői. És ez a tény bizonyítja a rosszhiszeműséget.



– Merthogy?

– Merthogy az ügyfelek tíz, tizenöt, húsz évre vették fel a hiteleket, melyek mögött azonban csak rövid lejáratú swapügyletek álltak. Egyszerűbben: a hosszú lejáratú tranzakciókat rövid lejáratú tranzakciókkal fedezték. Azazhogy ezáltal nem fedezték, így a hozzáértők számára elég nyilvánvaló lehetett, hogy nem lehet megúszni a bedőlést. Ezzel a XXI. század első nagy nemzetközi pókerjátszmája ért véget, és vele együtt a kaszinókapitalizmus. Ezért azonban nem a megvezetett hitelfölvevők felelősek, hanem azok, akik a háttér ismeretében hazardíroztak. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek, kárukat így maguknak köszönhetik. A rendszer bedőléséért elsődlegesen ők felelősek. Ebből pedig az következik, hogy a következményekért is főként nekik kell vállalni a felelősséget.



– Miként kerülhetett sor e hazárdjátékra a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, illetve az az idő tájt regnáló kormányok orra előtt?

– A történelem gyakran ismétli önmagát. 1956 után a Kádár-rendszer az adott körülményekhez képest megteremtette egy bizonyos jólét látszatát, s így hatalmát nem fenyegette veszély. Ugyanez történt 2006 után, amikor a kihelyezett hitelek több mint felét tették ki a devizaalapúnak mondott kölcsönök. 2006 őszén általános és nagyon erőteljes mozgalom bontakozott ki az akkori kormány ellenében, Gyurcsányék hatalma megrendült, miután nemcsak kemény megszorításokra került sor, de a cinikus őszödi beszédből az is kiderült, hogy tudatosan hazudták a kampányban későbbi tetteik ellenkezőjét. Mivel a reáljövedelmek zsugorodtak, valamit sürgősen tenniük kellett, ha nem akartak már akkor megbukni. Egyetlen lehetőségként a lakossági komfortérzet valamilyen módon történő helyreállítása kínálkozott. A bankrendszernek fontos volt, hogy a számukra szinte korlátlan szabadságot biztosító kormány a helyén maradjon, a kormánynak pedig fontos volt a lázongás csillapítása, így aztán a pénzintézetek nyakló nélkül helyeztek ki devizaalapúnak mondott hiteleket, mivel 2002 után az első Orbán-kormány által megteremtett forintalapú lakáshitel-rendszert felszámolták.

A Magyar Nemzeti Bank belesimult a Gyurcsány-időszakba, a PSZÁF tevékenysége pedig hatástalan nyilatkozatokban merült ki. A felügyeletnek legalább utólag alapos vizsgálatot kellene folytatni annak feltárására, miként történhetett meg ilyen mértékű hitelkihelyezés valóságos frankfedezet nélkül. Meggyőződésem, hogy a szükséges átvilágítások olyan eredményeket hoznának, melyek alapjaiban megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét, sok esetben akár büntetőjogi következményekkel is járhatnának a bankok vonatkozásában. A rosszhiszeműség ugyanis, nem győzöm hangsúlyozni, okkal vélelmezhető. Az ebből fakadó banki veszteségeket pedig a pénzintézeteknek házon belül kell orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az ügyfelekre, akik nem tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket.

 

– Mekkora összeget követelnek a bankok a magyar adósoktól?

– A Svájci Nemzeti Bank egy 2008-as jelentése szerint 2007 végén 360 milliárd svájci franknak megfelelő összeggel tartoztak az adósok frank alapon a világ egészén. Ebből 34 milliárd a magyarokat terhelte. Frankban nyilvántartva mi adósodtunk el legnagyobb arányban. Jelenleg a magyar háztartások teljes hitelállománya saját pénznemünkkel számolva, 10 600 milliárd forint, ebből 7300 milliárdot tesz ki a devizaalapúnak mondott hitel, s ennek 90 százaléka a svájci frankhoz kötődik. Tehát a lakossági hitelállomány jó kétharmada ilyen hitel.



– Van rá bármi esély, hogy a csapdába került emberek vissza tudják ezt fizetni?

– Ha figyelembe vesszük, hogy 2001-től 2008-ig a forint a svájci frankhoz képest mindössze 8 százalékot romlott, az elmúlt 3 évben viszont 40 százalékot zuhant, akkor azt kell mondjam, hogy ez a jelenlegi követeléseket alapul véve kizárólag a jövedelmek jelentős emelkedésével volna elképzelhető. Jelenleg azonban fiskális szűkítések, megszorítások vannak, sokan elveszítették a munkahelyüket. A válságot súlyosbítja, hogy a bankok rendkívül visszafogták a hitelezést, így a cégek, a vállalkozások sem jutnak forrásokhoz. Azt mondják, kiszáradtak a hitelcsatornák, csakhogy ez nem igaz.

 

– Mégiscsak van pénz az országban?

– Inkább úgy fogalmazok: rengeteg pénz forog. Csakhogy a Magyarországon működő külföldi tulajdonú bankok krízis esetén kimenekítik, hazaviszik a pénzt, ezért ilyen helyzetben nem biztonságos, kiszámítható szereplői a magyar gazdaságnak. E nemzetközi cégek az elmúlt húsz évben ugyan bizonyos szintig dinamizálták hazánk gazdasági fejlődését, de ennek áraként veszedelmesen függő helyzetet teremtettek. Ezt a torz helyzetet fel kell számolni, máskülönben nem lehet valóban önálló gazdaságpolitikát folytatni. Mozgástérre van szükség. Ma a bankok egyrészt a Magyar Nemzeti Bankban parkoltatják betétjeiket, melyek után magas jegybanki alapkamatot könyvelhetnek el, másrészt a kamatbevételeiket gyakran költségnek számolják el. 2002-től 2010-ig a Magyarországon működő kereskedelmi bankoknak 15 ezer milliárd forintnyi kamatbevétele volt. Hangsúlyozom, ez kamatbevétel, amivel a pénzintézetek szabadon gazdálkodhatnak, bevételeikkel szemben akár költségként is elkönyvelhetik. 2010-ben e bankok adózás előtti eredménye 35 milliárd forint volt, a kamatbevételek ellenben 2400 milliárdot tettek ki.

Ez azt jelenti, hogy az adózás előtti eredmény az éves kamatbevétel mindössze 1,5 százaléka. A fennmaradó 98,5 százalékot az anyabankokkal való elszámolásokra, székházépítésekre, különböző menedzsmentszámlák befogadására és nem utolsósorban bankárfizetésekre fordították. Ebből mindjárt az is világos, hogy az éves 200 milliárdos bankadóval anyagi erejükhöz képest igen csekély mértékben vállalnak részt a közterhekből. Tehát szó sincs kiszáradt hitelcsatornákról, annál inkább csillagászati összegek kiszívásáról. Ami üzletileg és politikailag is hasznos a bankrendszernek, hiszen azáltal, hogy hitelek híján a magyar vállalkozások nem jutnak forráshoz, közvetve erőteljes nyomást tudnak gyakorolni a kormányra.
 


– Ezek szerint az Országgyűlés által az adósok megsegítése érdekében megszavazott egyösszegű, rögzített árfolyamú végtörlesztés sem küldi padlóra a bankokat?

– Egyáltalán nem. Sőt a lehetősséggel élni tudó családok és cégek adósságterheinek csökkenése segíthet a gazdaság beindításában, a gazdaságnak pedig a bankok is üzleti szereplői, tehát nem lehet azt mondani, hogy végzetes számukra ezen intézkedés. A rögzített árfolyamú, egyösszegű végtörlesztés legtöbb esetben azt jelenti, hogy az érintett adósok forinthitelt vesznek fel és úgy fizetik meg adósságaikat. Így a devizaalapúnak mondott hiteleket forintosítják, kizárva ezzel az árfolyammozgások kockázatát. Ez lényeges különbség a frankalapú nyilvántartáshoz képest. A kifizetett tartozások a bankoknál forint-likviditásként jelentkeznek, ami után nehéz lenne megindokolniuk, miért nem hiteleznek a gazdaság más szereplőinek. De ha egy-két osztrák vagy német hátterű bank mégis annyira megsértődik, hogy elhagyja a magyar piacot, akkor sem dől össze a világ. Vannak olyan hazai pénzintézetek, amelyek bőven be tudják tölteni az esetlegesen keletkező űrt: az OTP, a Magyar Fejlesztési Bank, a Gránit Bank, a Széchenyi Bank. A takarékszövetkezeti rendszerben is óriási lehetőségek vannak. Hosszú távon kifejezetten üdvös lenne a külföldi tulajdonú bankok jelenleg 83 százalékos piaci arányának csökkentése, mert ezzel jelentősen nőne a mindenkori magyar kormány mozgástere és a valóban önálló magyar gazdaságpolitika esélye.

Ágoston Balázs


Dr. Lentner Csaba

1962-ben született Pápán.

1989-ben a Budapesti közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdász diplomát szerzett, 1991-ben közgazdász egyetemi doktorrá avatták, 1993-ban okleveles könyvvizsgálói, 1994-ben pedig adószakértői szakvizsgát tett.

1995-ben a Magyar Tudományos Akadémián a közgazdaságtudományok kandidátusává avatták.
1990-től a Magyar Nemzeti Bank elemző közgazdászaként dolgozott, 1991 és 1993 között a Magyar Külkereskedelmi Bank finanszírozási ügyekkel foglalkozó főelőadója volt.
1996-ban a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi docensévé nevezték ki, 1999-ben a Pénzügytan-Számvitel-Statisztika Intézet igazgatójává választották, emellett 2003-tól az egyetem Közgazdaság-tudományi karának dékánhelyettese is lett. 2009-ig a Doktori Tanács törzstagja volt.
2007–2008-ban Angliában végzett tudományos kutatómunkát a másodlagos jelzálogpiaci válság témakörében.

2008-tól a budapesti Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tudományos rektorhelyettese.
2010 óta a párizsi Sorbonne Egyetem (Párizs IV.) Doktori Iskolájának kutatóprofesszora, phD-témavezető (2010-)

1996-ban beválasztották a Fővárosi Közgyűlésbe, ahol (1996 és 1998 között) a pénzügyi bizottság tagjaként és az ellenőrzési albizottság elnökként tevékenykedett. Ezzel párhuzamosan 1995-től 1998-ig a Független Kisgazdapárt parlamenti képviselőcsoportjának pénzügyi tanácsadója volt.

1997-ben a Magyar Igazság és Élet Pártja országos elnökségének tagjává választották, az 1998-as országgyűlési képviselőválasztáson a párt budapesti listájáról szerzett mandátumot. Parlamenti képviselőként gazdaságpolitikai ügyekkel foglalkozott.

2002-ben kilépett a MIÉP-ből.

2006-ban belépett a Fideszbe, 2004 óta a párt szakértőjeként tevékenykedik.
Több könyv és számos publikáció szerzője.

Nős, három gyermek édesapja.