Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sajtó tájékoztató a C-118 ítélet után - 2019.03.16.

2019.03.16

sajt-t---19.03.16.png

 

Sajnos az alábbi, Facebookos közvetítés nem sikerült jól:

https://www.facebook.com/mszpfb/videos/438178593588829/

 

Itt a vázlat, amivel felkészültem:

 

2013-ban a Kúria felismerte, hogy három területen vannak súlyos problémák a devizahiteles szerződésekkel. A tisztességtelen szerződések területei:

árfolyamrés

kamatemelés

árfolyamkockázat

 

Az Orbán kormányzat azonban olyan törvényeket hozott, melyek csak az első két problémára adtak megoldást. Olyan törvények születtek, melyek a szerződéseket életben tartották. Volt elszámolás, volt piaci árfolyamon forintosítás, a szerződések életben maradtak. A harmadik kérdés annak ellenére kimaradt a rendezésből, hogy 2011-ben maga Orbán Viktor mondta ki, hogy a bankok becsapták és megtévesztették az embereket.

 

Szétdarabolták a szerződést, egyes hibás elemeit külön-külön méricskélték, miközben egy szerződés van, egy család van. Ennek a családnak egy otthona van, melyre hajt a végrehajtó, a követeléskezelő. Nem lehet családokat úgy tönkre tenni, hogy a szétdarabolt problémákból hosszú évekig elfelejtkezünk a legfontosabbról! A megtévesztő árfolyamkockázat tájékoztatásról: a legnagyobb, a legaljasabb csalásról!

 

Arra alapozták a törvényeket, hogy a becsapott adósoknak érdeke, hogy a szerződések tovább éljenek.

 

A C-118/17 számú ügyben hozott ítélet ezt az alapot zúzza szét!

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/a-c-118-17-ugy-tanulsagai.html

 

Az Unió bíróságának bírái megismerték alaposan az esetet és felismerték, hogy nem volt az adós érdekében a szerződés életben tartása.

 

Az alap az uniós fogyasztóvédelmi elvek alapján az, hogy tisztességtelen szerződési pont nem járhat következményekkel a fogyasztóra. Olyan mintha nem is létezne, így nem lehet semmire sem hatása.

 

Akkor lehet probléma, ha törvénnyel változtatnak a szerződés szövegén. Nálunk pont ez történt! A törvény kivette a vételi-és eladási árfolyamot majd beírta az MNB árfolyamot. Mindezt azért, hogy a szerződés életben maradjon. Erre viszont csak akkor kerülhetne sor, ha a szerződés hiánya különösen káros következménnyel járna a fogyasztónak.

 

Így az adós nem tudott megszabadulni a devizahiteltől.

 

Az árfolyamkockázat tisztességtelensége esetén nem lehet a szerződést életben tartani. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy elvetendő a Kúriának az a terve, amit „kegyelemdöfésnek” neveznek. Legyen elszámolva forint kölcsönként, piaci forintkamatokkal. Ez elfogadhatatlan!

 

Az Unió bírósága azt mondja ki, úgy el elszámolni, mintha semmilyen szerződés sem lenne.

 

A fogyasztó számára biztosított védelmet nem lehet gyengíteni!

 

A bírói gyakorlat viszont az, hogy a szerződéseket sorozatban „gyógyítják meg”. A semmisséget okozó hiányokat a bírók pótolják! A szerződést követően akár 10 évvel később is beleírják a szerződés összegét, a kamatlábat, a törlesztő részletet, a THM-et. Bármit beleírnak azért, hogy a szerződést életben tartsák!

 

Megerősítést nyert, hogy a bíróságoknak hivatalból kötelességük vizsgálni a szerződések pontjai tisztességtelenek-e!

 

Az ítélet fontos eleme, hogy lehet perben vizsgálni a jogegységi határozatok tartalmát. Emlékezzünk rá, hogy több ezer beadvány érkezett az Alkotmánybíróságra, azonban ezeket az AB nem vizsgálta mivel csak jogegységi határozatok és nem bírói ítéletek.

 

Felhívom mindenki figyelmét arra, hogy az irányelv, melynek értelmezéséről van szó, 1993-as. Több mint 25 éves.

 

Hazánk 15 éve csatlakozott az Európai Únióhoz, a csatlakozás előtt évekig tartott a felkészülés, az uniós jogok megismerése, átvétele. Mi mégis ott tartunk, hogy a bíróságok nem tudják (vagy nem merik) alkalmazni a fogyasztóvédelmi uniós szabályokat.

 

 Hány éve is tartanak hazánkban a devizahiteles perek, melyekbe az az indítvány is „illeszkedik”? Az első perek 2010 körül indulhattak. Már 8 éve!

 

Most az adósok százezrei indítsanak új pereket?

 

A fogyasztóvédelemnek nem az a célja, hogy utólag gyógyítgassa a hibás szerződéseket, hanem az hogy eleve tisztességes szerződések megírására kötelezze a bankokat. A feladat a megelőzés. A módszer a szankciókkal való fenyegetettség. Olyan fogyasztóvédelem kell, ahol a bankok félnek a nagyon súlyos bírságtól, a nagyon fájó kártérítésektől.

 

Megvizsgálandó, hogy egész Európában miként tudtak a devizahitelek ilyen gigantikus méretben elterjedni? Hol volt a fogyasztóvédelem? Miért nem érvényesültek azok az uniós elvek, melyek ebben a perben is elhangzottak?

 

Valahogy így terveztem.

 

Szakács László hangja szerencsére jól hallatszik.