Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyílt levél az Alkotmánybíróságnak - 2015.05.04.

2015.05.04

Tisztelt Lenkovics Barnabás Elnök Úr!

           Tisztelt Dr. Bitskey Botond Főtitkár Úr!

                        Tisztelt Alkotmánybíróság!

 

 

Több pénzintézetek által benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyalása kezdődik a napokban az Alkotmánybíróságon. Ezekben a panaszokban a pénzintézetek véleményeket fogalmaznak meg, melyekkel tisztességtelen tevékenységüket próbálják elfogadhatóvá tenni. A pénzintézetek véleményei azonban ellentmondanak a tényeknek és a tényekből levonható egyértelmű következtetéseknek.

 

Mindenképpen szeretnénk lényeges információkat átadni az Alkotmánybíróságnak, így kényszerűen most is a közvetett módot választjuk.

 

 

 

NYÍLT LEVÉLBEN FORDULUNK

A TISZTELT ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGHOZ

 

 

 

  1. Pénzintézeti vélemények az egyoldalú szerződésmódosítás témaköréről

 

A 2/2012 PK véleményt megelőzően azonban egyetlen kollégiumi véleményre, elvi bírósági döntésre vagy bírósági határozatra sem hivatkoztak az eljárt bíróságok annak alátámasztásául, hogy a Törvényben alkalmazott hetes feltételrendszert 2012-t megelőzően is ismerte volna a bírói gyakorlat. A felperes legjobb igyekezete ellenére sem tudta azonosítani a Törvényszék által hivatkozott, hosszú éveken át tartó bírói gyakorlatot, amelyre a Ptk. módosításai, a Hpt. szabályai és a Kúria jogértelmezései épülnének. A 2012-t megelőző bírói gyakorlatban még említés szintjén sem jelennek meg a 2/2012. PK véleményben kidolgozott feltételek, sem konkrét elnevezésükkel, sem pedig anélkül.

 

A Törvény új anyagi jogi és eljárási szabályokat alkotott, méghozzá visszamenőleges hatállyal.

 

A Törvény a korábban hatályos jogszabályi előírásokkal kifejezetten ellentétesen írja elő az átláthatóság elve címén, hogy a fogyasztónak pontosan előre kellett volna látnia, hogy milyen feltételek teljesülés esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására (Törvény 4. § (1) bek. e) pontja). Ezzel szemben ennek vizsgálata korábban a PSZÁF feladata volt, amely nem talált hiányosságot az indítványozónál. A Törvény tehát a korábbi hatósági ellenőrzést ignorálja és helyébe visszamenőleges hatállyal bevezet egy olyan átlátható sági követelményt, amely azelőtt nem volt jogpolitikai cél, sem előírás.

 

A Hpt. 210. § (4) - (5) bekezdésében rögzített szabályok - a PK vélemény magyarázatával összhangban - a fogyasztók fokozott védelmének érvényre juttatását szolgálja azzal, hogy kötelezővé tette a pénzügyi intézmények számára az árazási elvek írásban való rögzítését, egyidejűleg biztosította, hogy a pénzügyi intézmények felügyeletét ellátó szervezet az árazási elvek megfelelőségét és alkalmazásuk gyakorlatát az általa lefolytatott átfogó, téma- vagy célvizsgálat során ellenőrizze. A Hpt. ezen szabályának gazdaságpolitikai indokai vannak, hiszen az árazási gyakorlat megértése és alkalmazása olyan bonyolult közgazdasági és pénzügytani szakismereteket feltételező feladat, amelyet speciálisan az árazás i szabályok betartásának ellenőrzésére rendelt, megfelelő szakapparátussal rendelkező hatóság tud elvégezni.

 

Logikátlan és önellentmondó a Törvényben az ÁSZF-eken azokat a Törvényi Feltételeket számon kérni, amelyeket a korábbi jogszabályok alapján kifejezetten az árazási elveknek és nem a szerződésnek kellett tartalmaznia. Ez önmagában is sérti a jogállamiság és jogbiztonság követelményeit és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát jelenti az éles koncepció-váltás. Hiszen a korábban hatályban volt Hpt. szerint nem a fogyasztók részére kellett a teljes átláthatóságot igazolni, hanem a bankfelügyeletnek.

 

A bankok egyoldalú kamat-, díj- és költségemeléseit lehetővé tevő szerződéses megállapodások a gazdasági válsághoz hasonló helyzetben a bankok számára kívánták lehető tenné, hogy a megnövekedett terheiket részben az ügyfeleikre hárítsák. Ez volt a szerződésben kialkudott ára az olcsó deviza alapú hiteleknek. Nem a bankok bűne a hiteladósok tömegeinek ellehetetlenülése. Felelősség terheli a felelőtlenül eladósodó adósokat. A mindenkori gazdasági kormányzatot.

 

A jogegységi határozat rangjára, a bíróságokat kötelező jogforrási szintjére emelt kritériumok összességükben olyan új jog politikai célt szolgálnak, amely a Ptk. 209.-209/D. §-ain, az ezeket háttérjogszabályként a fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában tartalommal kitöltő Hpt. és az említett kormányrendelet tételes szabályain messze túlmegy. Amíg e jogszabályok az okok körülmények meghatározásának kontextusában állítanak a Ptk. alapján tisztességességi követelményt, a PJE III.2. pontja, és az erre alapozó Törvény 4. § (1) bekezdése a kölcsönvevő fogyasztó számára annak biztosítását kívánja meg, hogy a fogyasztó "megfelelően" fel tudja mérni kötelezettségvállalása mechanizmusát, és annak lehetséges mértékét, terheinek lehetséges alakulását. Azt, hogy mi tekintendő ,,megfelelőnek", a bírósági gyakorlat el tudná esetről esetre dönteni. A PJE azonban erre nem ad lehetőséget, hanem a hét kritérium megfogalmazásával jogalkotást végezve tételesen meghatározza a "megfelelőség" tartalmát. A hét kritérium azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a fogyasztónak fel kell tudnia mérni, hogy a kikötés alapján a lehetséges szerződésmódosítás milyen hatással van a kamatok, költségek, díjak mértéke alakulásának mértékére. Ilyen követelményt sem a Ptk., sem a Hpt., sem a 27512010. (XII.l5.) Korm. rendelet nem tartalmaz - jó jogpolitikai és gazdaságpolitikai okkal, ugyanis a hatások és a mértékek, a kötelezettségvállalási mechanizmus megértése és alkalmazása olyan bonyolult közgazdasági és pénzügytani szakismereteket feltételező feladat, amelyet speciálisan az említett jogszabályok betartásának közigazgatási ellenőrzése rendelt hatóság (korábban PSZÁF, ma MNB) végez. Nem a fogyasztótól lehet tehát elvárni a hatás és a mérték felmérését, hanem az őt védő szak-hatóságtól, amely ezt a feladatot az említett jogszabályok alapján egyébként ma is végzi. A fogyasztó beemelése a hatás és mérték pontos megítélésébe korábban érthetően nem alkalmazott gazdaságpolitikai és jogpolitikai szempont, mert irreális követelmény teljesítését: csak a megfelelően felkészült, szakapparátussal rendelkező szakhatóságtól elvárható tevékenységet, elemzést tételez fel.

 

A lehetséges hatások, konkrét mértékek és e teljesen új - a jogalkotó által soha meg nem célzott - jogpolitikai szempontoknak a hét kritériumban való konkretizálása tehát már nem jogértelmezést végez, hanem kétszeresen is: mind jogpolitikai szempontból, mind normatív tartalmát tekintve új normát alkot. Ilyen norma alkotása a Ptk., a Hpt. vagy más jogszabály módosítására tartozó jogalkotói feladat, ebből következően jogalkotói hatáskör, amelynek elvonása sérti a hatalmi ágak elválasztásának az Alaptörvény E) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság szerves részét képező elvét. A PJE egyben megsérti a e) cikk (1) bekezdését is, amely kifejezetten leszögezi, hogy a magyar állam működése a hatalommegosztás elvén alapszik.

(AB IV/02110/2014 alkotmányjogi panasz)

 

 

A PJE a hét kritérium megfogalmazásával jogalkotást végezve tételesen meghatározza a "megfelelőség" tartalmát. A hét kritérium azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a fogyasztónak fel kell tudnia mérni, hogy a kikötés alapján a lehetséges szerződésmódosítás milyen hatással van a kamatok, költségek, díjak mértéke alakulásának mértékére. Ilyen követelményt sem a Ptk., sem a Hpt., sem a 275/2010. (XII.l5.) Korm. rendelet nem tartalmaz - jó jogpolitikai és gazdaságpolitikai okkal, ugyanis a hatások és a mértékek, a kötelezettségvállalási mechanizmus megértése és alkalmazása olyan bonyolult közgazdasági és pénzügytani szakismereteket feltételező feladat, amelyet speciálisan az említett jogszabályok betartásának közigazgatási ellenőrzése rendelt hatóság (korábban PSZÁF, ma MNB) végez.

 

Nem a fogyasztótól lehet tehát elvárni a hatás és a mérték felmérését, hanem az őt védő szakhatóságtól, amely ezt a feladatot az említett jogszabályok alapján egyébként ma is végzi. A fogyasztó beemelése a hatás és mérték pontos megítélésébe korábban érthetően nem alkalmazott gazdaságpolitikai és jogpolitikai szempont, mert irreális követelmény teljesítését: csak a megfelelően felkészült, szakapparátussal rendelkező szakhatóságtól elvárható tevékenységet, elemzést tételez fel. A PJE és a Törvény tehát teljesen új gazdaságpolitikai és jog politikai koncepciót alapul véve messze túlmegy a hatályos jogszabályok alapjául szolgáló gazdaság- és jogpolitikai szabályozási koncepción, az új koncepció kodifikálásával új szabályokat állapít meg, vagyis jogalkotást végez.

(AB IV/01720/2014 alkotmányjogi panasz)

 

 

 

 

  1. Tények az egyoldalú szerződésmódosítás témaköréről

 

2005 decemberében a Gazdasági Versenyhivatal a jelzáloghitelezéssel kapcsolatban ágazati vizsgálatot folytatott. Felmerülhet a kérdés, miért tartott szükségesnek a GVH egy ágazati vizsgálatot 2005-ben?  

A választ a vizsgálati anyag bevezetője tartalmazza:„Az ágazati vizsgálat indítása előtt a banki kamatok és a nagymértékben növekvő nyereség, az EU átlagnál lényegesen magasabb kamatmarzsok utaltak arra, hogy a versenyben a különböző versenyterületek közül az „árverseny”-ben nem mutatkoznak kellően a hatásos versenyszituáció jellemzői. Emellett több bejelentés, valamint az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának átirata is a banki szolgáltatásokon belül a lakáshitelezési piac GVH általi vizsgálatát igényelte.”

 

 

A Gazdasági Versenyhivatal jelentése a jelzáloghitelezés tárgyában folytatott ágazati vizsgálatról – 2005 december.

 

Részletek:

A hatásos verseny, a gazdasági verseny jóléti funkciójának kellő érvényesüléséhez az egyik alapvető feltétel a jól informált, kellően felkészült s ezek alapján a saját érdekének megfelelő döntéseket hozó, a termékek között jól választó fogyasztó. A fogyasztó racionális döntéséhez viszont nélkülözhetetlen a teljes körű, pontos és a vizsgálat tárgyköre esetében a különböző lakáshitel termékekről az egyértelműen összehasonlítható és közérthető információ nyújtása a bankok részéről. A vállalkozások és a fogyasztók között általánosan is fennálló információs asszimetria csökkentése a szakmai és a fogyasztóvédelmi szabályozás ilyen irányú „kényszere” nélkül nem valószínű, mert az a profitorientált hitelezőknek nem feltétlenül érdeke. – 36. oldal

 

A tájékoztató anyagokkal kapcsolatban rögzíthető, hogy a hitelintézetek gondot fordítanak arra, hogy a fogyasztókat tájékoztassák, de mégis a tájékoztató anyagok közös jellemzője a terjedelmük mellett, hogy jellemzően szakzsargonban íródtak, s a kötelező tartalom mellett csak a bank által fontosnak tartott – a banki érdekeket szolgáló – információkat tartalmazzák. Előfordulnak bennük ügyfél nyilatkozatok is, melyben a fogyasztók elismerik, hogy megismerték a feltételeket, azonban a menet közbeni problémák azt jelzik, hogy ez nem mindig helytálló. - 37. oldal

 

Az előzőekben összefoglalt hitellel kapcsolatos kondíciók, költségek és kötelezettségek sokfélesége, sokszínűsége, a tartalmat sokszor nem tükröző elnevezések és a mértékek eltérő meghatározása az átlag fogyasztót nem hozza szerintünk abba a helyzetbe, hogy kellően pontos és egyértelmű képe legyen a hitelről – s azt össze tudja hasonlítani más termékekkel – még akkor sem, ha a szükséges több órát ráfordítja az összes vonatkozó banki dokumentum elolvasására. - 37. oldal

 

Mindezek alapján rögzíthető, hogy jellemzően csak a kölcsönigénylés beadásáig van reális választási, illetőleg visszalépési lehetősége a fogyasztónak a hitelintézet tekintetében. Ezt követően nem vagy túl magas költséggel, veszteséggel, akár a megvásárolni kívánt lakás „elvesztésének” kockázatával van erre mód. - 42. oldal

 

Felvetődik, hogy a fogyasztó többszörösen fizet a hitellel kapcsolatos tényleges banki munkáért. Nem tudunk például választ találni arra, hogy egy nagyjából tipikus 2 %-os kezelési költség esetén például egy 5 millió forintos lakáshitel 100.000 forintos és egy 30 millió forintos hitel 600.000 forintos „kezelési költsége” mögött milyen, ezt az eltérést alátámasztó munka és ténylegesen felmerülő költség van (ami egy 15 éves futamidő mellett mindkét hitelnél milliós nagyságrendű, ugyanakkor lényegében a jelzett arányban eltérő kezelési költség bevételt jelent a banknak). Kérdés továbbá, hogy milyen tevékenység költsége nem fér bele a kezelésibe, illetve az mit fedez, s így mi az, amit külön indokolt egyéb díjként (költségként) a fogyasztóval megfizettetni. Ez a helyzet áttekinthetetlensége miatt egyrészt a hatásos versenyt akadályozza, másrészt jóléti veszteséget okozhat a fogyasztóknak. - 43. oldal

 

További oka lehet a fogyasztó esetleges alulinformáltságának, hogy noha a lakáshitel tömegterméknek minősül, a pénzügyi termékekhez általában is kapcsolódó szigorú jogi és szakmai szabályozottság oly mértékben megnöveli a feltételek terjedelmét, illetőleg bonyolulttá, az átlagfogyasztó számára nehezen érthetővé teszi azokat, hogy a megértés rovására megy. - 44. oldal

 

A fogyasztó nem kellő tájékozottságát eredményezi az általános banki gyakorlat is, hogy lakáshitel szerződések szerződéses kötelmeinek körébe tartozó feltételek – maguk a szerződések (kölcsön-, jelzálog, kezes, közjegyző előtti kötelezettség vállalás, egyéb), a kapcsolódó általános szerződési feltételek, a hitelintézet általános üzletszabályzata, esetleges üzletági üzletszabályzat és a Hirdetmények – valamelyike az adott szerződés részévé teszi a mindenkor hatályos üzletszabályzatot és hirdetményt. Ez azt eredményezi, hogy a hosszúlejáratú kölcsön futamideje alatt bármilyen később születendő – a szerződéskötés idején még nem ismert – feltételt el kell fogadjon az ügyfél. Az ilyen egyéb feltételek miatt jelentkező valós kockázatok megismerése szinte lehetetlen az ügyfelek számára. A szerződések, s a kapcsolódó háttérfeltételek bonyolultságát, lényegi kockázati pontjainak nehéz, szinte a lehetetlenség határát súroló megértési problémáit még a közjegyzői közreműködés sem tudja érdemben enyhíteni. - 44. oldal

  

9.2. A Gazdasági Versenyhivatal megfontolásra ajánlja a szabályozási kompetenciával rendelkező szervezeteknek, illetve a szakmai felügyeleti hatóságnak

 

a. a hitelintézetek kötelezését arra, hogy az érdeklődő potenciális hitelfelvevőnek az általános tájékoztatás mellett egyéni, a konkrét, az adott hitel paramétereihez igazodó közérthető, írásos tájékoztatást nyújtsanak a hitel költségeiről, fő jellemzőiről, kockázati tényezőiről annak egyidejű korlátozásával, hogy a közzétett és közölt feltételeken túl a kölcsön folyósítását további feltételekhez lehessen kötni. Amennyiben a hitelt felvenni szándékozók ezt a tájékoztatást az általuk választott hitelintézetektől így egyértelműen és közérthetően megkapnák, akkor nagymértékben javulnának döntésük alapjai és a hatásos verseny feltételei, körülményei. - 47 oldal

 

 

A GVH megállapításai olyan súlyosak voltak, hogy a Kormány külön vizsgálóbizottságot hozott létre 2006-ban. A vizsgálati eredmény nagyon keményen fogalmaz: "A Bizottság álláspontja szerint az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége jelentős piaci hatalmat teremt a pénzügyi szolgáltatók oldalán, éppen ezért indokolt lehet a szerződésmódosítási lehetőség szabályozási szintű korlátozása."

 

 

Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság – Javaslatok a lakossági bankszolgáltatások problémáinak kezelésére – 2006 december

 

Bizottság elnöke dr. Várhegyi Éva, az MTA doktora volt, tagjai pedig Dietz Gusztávné dr., dr. Király Júlia, dr. Kováts Surd és dr. Németh György voltak.

 

 

Részletek:

A Bizottság a pénzügyi szolgáltatások területén különösen fontosnak tartja a fogyasztók megfelelő tájékoztatását és a termékek, kamatok, díjak összehasonlíthatóságát. Az előírt hozam- és hiteldíj mutatók alkalmazásának problémái miatt szükségesnek tartja, hogy a vonatkozó kormányrendelet módosítása és/vagy az érintett szolgáltatók önszabályozása egyértelműbbé tegye a mutatók számításának és közzétételének módját. – 3. oldal

 

Mivel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége jelentős piaci hatalmat  teremt a pénzügyi szolgáltatók oldalán, a Bizottság álláspontja szerint érdemes a kérdés jogi szabályozását újragondolni. -  4. oldal

 

Az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos problémák miatt a Bizottság támogatja a PSZÁF hitelezési ajánlásában a konkrét kamat, illetve díjelemhez kapcsolódó egyoldalú szerződésmódosítási feltételek meghatározására vonatkozó transzparens, követhető igénymegfogalmazását. Mivel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége jelentős piaci hatalmat teremt a pénzügyi szolgáltatók oldalán, a Bizottság álláspontja szerint érdemes a kérdés jogi szabályozását újragondolni.  – 4. oldal

 

Az egyes pénzügyi szolgáltatók oldalán meglévő piaci hatalmat jelenleg nem kielégítő mértékben korlátozza a többi piaci szereplő által jelentett verseny-nyomás. - 5. oldal 

 

A fogyasztó megfelelő tájékozottsága különösen fontos a pénzügyi szolgáltatásoknál, mivel hiányosságai esetén nem vagy korlátozottan érvényesül a választás szabadsága, és az információhiány súlyos vagyoni érdeksérelemmel járhat együtt. A Bizottság a pénzügyi termékek szolgáltatói és igénybe vevői közt meglévő információs rés lehetőség szerinti csökkentésének igényéből indult ki javaslatai megfogalmazása során. Ennek egyik legfontosabb eszköze a világos, érthető, átlátható információ szolgáltatása, egyénre szabottan még a szerződéskötés előtt, akár írásban is. – 8. oldal

 

Bár a bankjogi szabályozás nem nélkülözi a fogyasztóvédelmi szemléletet, hiszen a pénzügyi piac különleges szabályozásának és felügyeletének éppen a fogyasztó (betétes, befektető stb.) védelme a fő oka, a pénzügyi szolgáltatások területén mégis vannak olyan területek, ahol a fogyasztóvédelem erősítésére van szükség. Ide sorolhatók az általános szerződési feltételek, amelyek jellemzően a rendszeres üzleti kapcsolatok tömegtermékeire vonatkoznak, és megkötésük során nem érvényesülnek a klasszikus szerződési folyamatok garanciái.

 

A felek rendszerint nincsenek gazdaságilag egyenlő erőpozícióban, a fogyasztói oldalon gyakran hiányos az informáltság, elégtelen a pénzügyi kultúra. A feltételek megismerésére az ügyfelek, megismertetésére pedig a pénzügyi közvetítők nem fordítanak kellő energiát. Megfelelő szabványok hiányában a fogyasztóknak juttatott információk a szolgáltató érdekei szerint befolyásolhatók. Az ügyletek bonyolultsága, a hosszadalmas szerződések, a szokásostól eltérő nyelvezet, az alkupozíció hiánya és gyakran a sürgetettség miatt is az ügyfelek leginkább az ügyintéző előadása alapján ismerik meg a feltételeket. Nem kerül sor a jogok és kötelezettségek szerződési egyensúlyának kialakítása, a fogyasztók választási joga arra terjed ki, hogy megkötik-e a szerződést. – 9. oldal

 

A probléma kezelésének egyik lehetősége, ha a bankok önszabályozó módon állapítanak meg a jelenlegi szabályoknál szigorúbb feltételeket. A Bizottság támogatja a PSZÁF 2006. novemberében közzétett hitelezési ajánlásában a konkrét kamat, illetve díjelemhez kapcsolódó egyoldalú szerződésmódosítási feltételek meghatározására vonatkozó transzparens, követhető igénymegfogalmazását, s javasolja, hogy a Bankszövetség ösztönözze tagjait annak megvalósítására.

 

A másik lehetőség, ha kötelező elemeket is tartalmazó szabályozás jön létre, amely számol a piaci pozícióbeli és információs aszimmetriákkal. (A Polgári Törvénykönyv jelenleg folyó újraszabályozása során a szabályozás elveként elfogadták ezeket.)

 

A Bizottság álláspontja szerint az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége jelentős piaci hatalmat teremt a pénzügyi szolgáltatók oldalán, éppen ezért indokolt lehet a szerződésmódosítási lehetőség szabályozási szintű korlátozása. A jelenlegi szabályozás, illetve gyakorlat alapján a pénzügyi szolgáltatók szerződésmódosítási joga indokolatlanul széles körre terjed ki, annak nincsenek megfelelő korlátai, valamint a fogyasztók informálása a változtatásról meglehetősen korlátozott, így gyakorlatilag a fogyasztók teljesen kiszolgáltatottak az ilyen jellegű módosításokkal szemben. Emiatt a Bizottság úgy véli, hogy érdemes a kérdés szabályozását újragondolni, és szűkebben megvonni a módosítási lehetőségek körét, illetve a módosítás mértékét valamilyen objektív igazolható mércéhez kötni.

 

Az is fontos, hogy a fogyasztók számára egyéni tájékoztatási lehetőség, és a szerződési feltételek el nem fogadása esetén a változtatáshoz elegendő idő álljon rendelkezésre (a jelenleg általánosan alkalmazott hirdetményi kézbesítés, illetve a felmondásra nyitva álló 15 nap mellett a fogyasztók nincsenek abban a helyzetben, hogy megfelelően gyakorolják jogaikat, és érvényesítsék a versenyből fakadó kontrollt a pénzügyi szolgáltatók felett). – 10. oldal

 

A hazai bankrendszert az EU-átlaghoz képest viszonylag magas jövedelmezőség jellemzi az ezredforduló óta, ami mögött az ottaninál lényegesen nagyobb, több mint kétszeres átlagos kamatmarzs figyelhető meg, miközben az eszközarányos költségszint is duplája az uniós átlagnak. Ezekhez társul az a megfigyelés, hogy egyes lakossági termékek esetében hitel- és betéti kamatoknak a pénzpiaci kamatokhoz eltérése (spread) jóval meghaladja az uniós átlagokat. És bár a lassan csökkenő marzsok a verseny erősödését jelzik, a fentiekből mégis arra lehet következtetni, hogy a bankok még ma is képesek áthárítani viszonylag magas költségeiket a lakossági (és kisvállalkozói) ügyfeleikre. – 17. oldal

 

A bankváltással kapcsolatos költségek nehezítik a bankváltást. Amennyiben ezek a költségek nagyon magasak, az egyes részpiacokon a pénzügyi szolgáltatók piaci hatalma jelentősen megnő, ami a verseny korlátozódásához, és az adott részpiac nem megfelelő működéséhez vezet. - 20. oldal

 

Ahhoz, hogy a hitelterhek csökkenése (például a kamatok csökkenése)valóban továbbadásra kerüljön a fogyasztók felé, szükség van arra, hogy azt a piaci hatalmat, ami a szerződéskötéssel jellemzően keletkezik a hitelnyújtó bank oldalán, megfelelően korlátozza a verseny. - 23. oldal

  

 

 

Akkor, 2006-ban sajnálatos módon végül a kormány nem a törvényi szabályzás mellett döntött, hanem önszabályzásra kérte fel a bankokat, úgy gondolta a bankok közti verseny pótolja az állami szigort: „Problémák orvoslására a verseny erősítése a kívánatos a szabályozás eszközeivel szemben, és ahol ez utóbbi nem nélkülözhető, ott a szolgáltató intézmények önszabályozását szorgalmazza az állami kötelezéssel szemben.”

 

A jelenlegi társadalmi tragédiát elkerülhettük volna, ha 2006-ban megszületnek azok a törvények, melyek csak 4-5 évvel később születtek meg.

 

Azok a kérdések, melyekről nemrég tárgyaltak a bíróságok az bankok – Magyar Állam perekben, illetve tárgyal most az Alkotmánybíróság, már 2006 óta, kormánybizottsági szinten ismertek voltak: „Ma általánosan alkalmazott, jellemző üzletszabályzati és általános szerződési feltétel: a bank jogosult a hitel ügyleti kamatát, egyéb költségét és erre vonatkozó szerződési feltételeit egyoldalúan módosítani, ha a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, a lakossági hitelek kockázati tényezőinek alakulása és a bank forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költsége változik. Az egyoldalú szerződésmódosítás ilyen feltétele a gyakorlatban a pénzügyi intézmény javára korlátlan, indoklás nélküli módosítást alapoz meg.”

 

A bankok eljátszotta a társadalom, a bírói kar előtt és most eljátssza az Alkotmánybíróság előtt is, hogy „a csúnya kormány utólagosan hoz tisztességtelenségi szempontokat, ők igazán nem tehetnek semmiről, mindig minden törvényt pontosan betartottak”. Ez egyáltalán nem igaz, 2006 óta bizonyítottan tudják a bankok, hogy tisztességtelenek a szerződések költség és kamatemelésre vonatkozó pontjai.

 

Sajnos a kormány végül nem dolgozott ki törvényeket a bankok megszabályozására 2006-ban.

 

A kormánybizottság értelemszerűen nem foglalkozott a devizahitelezés problémáival (akkor még alig volt devizához kötött jelzálogkölcsön, csak a rövid futamidejű devizához kötött gépjármű kölcsönök terjedtek el). Azonban 2006. szeptemberében és novemberében a PSZÁF a kockázatismertetéssel kapcsolatban ajánlásokat adott ki (ezt említi a kormánybizottság jelentése is). A PSZÁF sorra hívja fel a figyelmet mindazokra, melyektől most családok százezrei szenvednek: megfelelő tájékoztatás;  költségek és kockázatok; az ügyfelek teherbíró képességének vizsgálata; a törlesztő részletek megemelkedhetőségének bemutatása; egyoldalú szerződésmódosítás (költség- és kamatemelés) mikor lehetséges és mitől függ mértéke és iránya; a kölcsönigény elbírálásánál a család jövedelme legyen a szempont ne a záloggal terhelt ingatlan értéke.

 

A tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy a bankokat nem érdekelte, hogy mit ajánl számukra a PSZÁF. Több ezer milliárd forint kölcsönt akartak kihelyezni a bankok, azt is leginkább CHF elszámolással. Ez csak úgy volt lehetséges, ha a kockázatokról egyáltalán nem adnak tájékoztatást, figyelmen kívül hagyják, hogy mi a család teherbíró képessége,  egyedül csak arra ügyelnek, hogy megfelelően nagy legyen az ingatlan értéke, mely a kölcsön fedezetét adja.

 

 

 

2006-ban a PSZÁF két ajánlást tett a bankoknak lakossági hitelezésével kapcsolatban.

 

Részletek:

Aggályos az a piaci gyakorlat, hogy a pénzügyi intézmények egyre gyakrabban nem helyeznek kellő hangsúlyt arra, hogy megismerjék ügyfeleik teherviselő képességét, háztartásuk vagyoni és jövedelmi viszonyait, holott ezek a felelős hitelezés alapjai. Mindez nincs összhangban a prudens működés követelményével, sem az ügyfelek megfelelő tájékoztatásának igényével.

A Felügyelet nem tartja követendőnek a kizárólag biztosítékokra alapított hitelezési stratégiát, vagyis a hitel visszafizetésének forrása a képződő jövedelem, cash flow kell, hogy legyen, és nem a fedezetből való megtérülés a cél.

 

Egyre inkább fennáll a veszélye annak, hogy a pénzügyi intézmények ügyfelei – a megfelelő tájékoztatás hiányában – olyan hosszú távú kötelezettségeket vállalnak, melyek előnyeit, hátrányait, lehetséges hatásait nem ismerik kellően.

A pénzügyi intézmények az ügyfelek érdekeit, kockázatviselési képességét fokozottabban vegyék figyelembe, egyúttal javuljon az ügyfelek tájékozottsága és érdekérvényesítő képessége.

A pénzügyi intézmények felelősen működjenek közre az ügyfelek teherbíró képességét meghaladó eladósodásának elkerülésében.

A pénzügyi intézmény fordítson kiemelt figyelmet azon kockázatok bemutatására, amelyek a hitel törlesztőrészletének növekedését eredményezhetik (például kamatkockázat) és hívja fel ügyfele figyelmét arra, hogy a törlesztőrészlet esetleges jövőbeni növekedése esetleg megélhetési gondokat is okozhat.

 

A pénzügyi intézmény az ügyfeleivel kötött szerződéseiben rögzítse azokat az alapos okokat, melyek bekövetkeztekor jogosulttá válik a szerződés meghatározott feltételének egyoldalú módosítására. A pénzügyi intézmény csak akkor éljen az egyoldalú szerződésmódosítás jogával, ha a szerződésben rögzített feltétel ténylegesen bekövetkezett.

A pénzügyi intézmény az egyes konkrét díjelemekhez, kamatokhoz kapcsolva határozza meg azokat az okokat, eseményeket, amelyek bekövetkezésekor él díjváltozást eredményező egyoldalú szerződésmódosítási jogával. A megjelölt ok, esemény szervesen kapcsolódjon az adott szerződési elemek pénzügyi intézményeknél jelentkező költségtartalmához.

Az ok, esemény bekövetkezésének egyértelműen megismerhetőnek kell lennie.

 

Az egyre nagyobb lakossági eladósodás, főként a jelzáloghitelek elterjedése az Európai Unió nagy részére jellemző volt. 2006 októberében adott ki egy állásfoglalást az Európai Parlament a jelzáloghitelekkel kapcsolatban.

 

Ez a Zöld könyv. Ennek legfőbb célja az volt hogy egységes piac legyen Európában a pénzügyi szolgáltatások terén: „Európai Bizottság szeme előtt olyan integráció lebeg, mely az Unió bármely polgárának lehetővé teszi, hogy saját országában vagy más országban ingatlant vásárolva eldönthesse, saját országában, abban az országban, ahol az ingatlan található, vagy egy harmadik országban keres ehhez megfelelő pénzintézetet.” Azonban a Zöld könyv nem csak a célt határozta meg. Egyrészt megállapítja, hogy 2000-2005 közti recesszió ideje alatt Európában a jelzáloghiteleknek köszönhetően lehetett növelni a gazdaságot és a foglalkoztatást. Másrészt felhívja arra a figyelmet, hogy az EU legtöbb polgára számára egy jelzáloghitel felvétele élete legnagyobb pénzügyi döntése, ezért kiemelten fontosnak kell a fogyasztóvédelemnek.

 

Az Európai Parlament határozottan kimondja: „A szerződés előtti információknak pontosaknak és érthetőeknek kell lenniük, és a lehető legátfogóbb és legteljesebb képet kell nyújtaniuk.”

 

 

2006 októberében az Európai Parlament Zöld könyv néven állásfoglalást adott ki a jelzálog hitelekről

 

Részletek:

A jelzáloghitel létfontosságú szerepet tölt be az EU gazdasági és társadalmi szerkezetében.

Egyes tagállamok az ingatlanpiacon példátlan növekedést tapasztaltak, amellyel sikerült az építőipart anticiklikus ágazattá tenni, és ez a 2000-2005 közötti időszakban Európában tapasztalt gazdasági recesszió során a növekedés és foglalkoztatás egyik kulcstényezője volt.

A történelmien alacsony kamatlábak a jelzáloghitel-felvételek jelentős növekedését eredményezték, különösen azokban az országokban, amelyekben ezek alapja a gazdasági növekedés által keltett bizalom volt.

 

A jelzáloghitelek szabályozása során kiemelkedő szerepet kell kapnia az európai fogyasztók védelmének, hiszen a jelzáloghitel az EU legtöbb polgára számára az életszínvonalára és pénzügyi stabilitására nézve hosszú távú következményekkel járó, élete legnagyobb pénzügyi elkötelezettségét jelenti.

A szerződés előtti információknak pontosaknak és érthetőeknek kell lenniük, valamint  a lehető legátfogóbb és legteljesebb képet kell nyújtaniuk a fogyasztónak a jelzáloghitel-szerződés alapjául szolgáló fellelhető információkon keresztül.

 

 

Az éves teljes hiteldíjmutató tartamát és számítását meghatározó EU normának a hitelező által viselt összes költséget magába kell foglalnia.

 

 

Az éves teljes hiteldíj mutatóra vonatkozó pontos információn kívül a hitelfolyósítónak részletes tájékoztatást kell nyújtania minden egyéb olyan díjról vagy költségről, amely tevékenységéből következően valószínűleg felmerül, például a kérelem vizsgálatakor felmerülő költségek, kötelezettségvállalási díj, teljes vagy részbeni előtörlesztés díjai stb.

 

 

A Zöld könyvet előzetesen megtárgyalta a Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is.

 

Részletek:

Az uniós lakásingatlan-jelzáloghitelekről szóló zöld könyv a pénzügyi szolgáltatások európai szinten való integrációjának keretébe illeszkedik.

A határokon átnyúló ingatlanvásárlások a piac mindössze 1%-át teszik ki, és szinte kizárólag nyaralóingatlanokat, illetve határ menti övezetekben fekvő ingatlanokat érintenek. Így valószínűtlennek tűnik, hogy az Európai Bizottság ezt a parányi részesedést tartaná szem előtt mint a már jelzett stratégiai célt. Más szóval az Európai Bizottság szeme előtt olyan integráció lebeg, mely az Unió bármely polgárának lehetővé teszi, hogy saját országában vagy más országban ingatlant vásárolva eldönthesse, saját országában, abban az országban, ahol az ingatlan található, vagy egy harmadik országban keres ehhez megfelelő pénzintézetet.

 

Bármilyen téves vagy elhallgatott információ – függetlenül attól, hogy szándékos, vagy hanyagság eredménye – felveti a hitelező felelősségét.  Fontos azonban, hogy egyértelműen tisztázzuk az információ tartalmát: nem korlátozódhat a szakkérdések puszta magyarázatára, hanem olyannak kell – vagy kellene – lennie,  hogy a fogyasztó rendelkezésére álljon minden szükséges elem a független és megalapozott végső döntés meghozatalához.

 

Pár gondolat a bizottsági Zöld könyv előterjesztésből:

2004 végén a kinnlevő lakóingatlan-jelzáloghitelek értéke az EU GDP-jének körülbelül 40%-át képviselte.

Sok tagállamban a kinnlevő jelzálogtartozás történelmi magaslatokban szárnyal a GDP-t

vagy a háztartásokban rendelkezésre álló jövedelmet tekintve.

A legtöbb EU-s polgár számára a lakás megvásárlása jelenti élete során a legnagyobb vásárlást. A legtöbb (otthon célú) lakásvásárlás esetén az ár egy részére hitelfelvételre van szükség . Az ilyen jellegű hitelek általában jelzáloggal fedezettek. Ez az adósság jelenti a legfontosabb, folyamatos pénzügyi kötelezettségvállalást a legtöbb EU-s háztartás számára.

Az ügyfél hitelképességének felmérése, azaz az ügyfél általi hitelkockázat felmérése

kulcsfontosságú aspektusa a jelzáloghitel ügyletnek.

 

 

Az Ügyészségek 28 darab keresetet indítottak pénzügyi intézmények ellen tisztességtelen kikötések miatt.

 

 

Részletek Dr. Fazekas Géza legfőbb ügyészségi sajtószóvivő kérdéseinkre adott,  2013.december 3.-i válaszából:

 

Az ügyészségre nem telepít a törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletével kapcsolatos hatáskört, ebből következően az ügyészségnek nincs arra lehetősége, hogy pénzintézetek tevékenységét ellenőrizze, vizsgálja.

Az ügyészség hatásköre a beadványban említett ügyek körében arra terjed ki, hogy …. keresetet indítson a fogyasztói szerződés részévé váló általános szerződési feltételbe foglalt tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítása iránt.

 

A 2008. január 1-je és 2013. november 27-e közötti időszakban a Főügyészségek 28 darab keresetet indítottak pénzügyi intézmények ellen fogyasztói szerződés részévé váló általános szerződési feltételbe foglalt tisztességtelen kikötések érvénytelenségének megállapítása iránt.

 

A perindításra okot adó körülmények, kikötések igen változatosak voltak. 2013. november 27-ig 27 eljárás fejeződött be jogerősen: a befejezett perekben meghozott határozatok a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény keretei között nyilvánosak, illetve azokat a Polgári perrendtartásról szóló törvény szerint lehet megismerni.

 

Az ügyészségnek nincs hatásköre a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletére, ezért az ügyészség nem végez a pénzintézetek szerződéskötési gyakorlatára irányuló ellenőrzési tevékenységet.

 

Ha a bíróság a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségét a feltétel alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja, úgy az igény érvényesítőjének kérelmére ítéletében elrendelheti, hogy a kikötés alkalmazója saját költségére a kikötés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről gondoskodjon. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett kikötés pontos meghatározását, tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket. A jogszabályi rendelkezés szerint közzététel alatt érteni kell különösen az országos napilapban és az internet útján történő nyilvánosságra hozatalt.

 

A 2008-2013. évi időszakban a bíróságok 7 esetben kötelezték a pénzügyi intézményt közlemény közzétételére. 

 A közzététel megtörténtét a Főügyészségek ellenőrizték. Az ügyiratok a nyomtatott sajtóban történt közzététel megtörténtével kapcsolatos adatokat tartalmazzák.

 

Az internet útján történő közzétételre három esetben kötelezték az alpereseket: egy esetben az alperes a honlapjáról kinyomtatott időbélyeggel ellátott közlemény megküldésével igazolta a közzétételt, egy esetben a közlemény jelenleg is elérhető az alperes honlapján, egy – jogerősen idén bejeződött ügyben – pedig a közzététel ellenőrzése folyamatban van.

 

 

 

  1. Pénzintézeti véleménye a kirovó - lerovó elméletről

 

A Törvény és az Elszámolási Törvény a polgári jogban ismeretlen, zavaros fogalmakat használnak az általa szabályozott jogviszony tartalmának leírására. Véleményünk szerint követhetőbb az előadásunk, ha a polgári jogban használt - a 6/2013. Polgári jogegységi határozatban is szereplő- fogalmakkal írjuk le a vizsgált jogviszonyokat. Ennek megfelelően, a pénztartozás kapcsán meg kell különböztetni a kirovó pénznemet és a lerovó pénznemet: a lerovó pénznemből annyit kell adni, amennyi megfelel a kirovó pénzösszegnek.

(AB IV/02110/2014 alkotmányjogi panasz és  AB IV/01720/2014 alkotmányjogi panasz egyaránt)

 

 

  1. Tények a kirovó - lerovó elméletről

 

A kirovó-lerovó elmélet Gárdos Péter – Gárdos István – Nagy András jogtörténeti kutató munkájának eredménye. Ezeket a szavakat sem a kölcsönszerződések pontjai, sem a jogszabályok nem tartalmazzák.

Az elméletük megjelent a Jogtudományi Közlönyben. A tanulmányról írt elemzésen megjelentetését azonban sajnálatos módon a közlöny felelős főszerkesztője elutasította. Így ma a bankok előszeretettel hivatkoznak az alkotmányjogi panaszban a Jogtudományi Közlönyben megjelent Gárdostól származó tanulmány(ok)-ra.  Mellékletként csatolom ehhez a nyílt levélhez a tanulmányról írt elemzésem.

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/velemenyunk--allaspontunk/gardos-peter-allitasai-megkerdojelezhetoek-es-hianyosak.html

 

A Kúria végül is éppen azzal „alkotott jogot”, hogy a kirovó-lerovó elméletet beleírta a 6/2013 számú Polgári Jogegységi Határozatba (ezt a „jogalkotást” érthető módon a pénzintézetek nem kifogásolják).

 

A PJE megállapításait a bíróknak figyelembe kell venniük a döntésük során, úgy „mintha” törvény pontjai lennének. A banki kölcsönnyújtás teljes egészében leírható és magyarázható a Ptk. és a Hpt. pontjai alapján, éppen a kirovó és lerovó szavak ismeretlenek a jogban és válik használatukkal az egyszerű bankkölcsön szerződés zavarossá.

 

 

 

Szeretnénk a Tisztelt Alkotmánybíróság figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a Kúria a civilek évek óta tartó kérése ellenére sem volt hajlandó devizahiteles konferencia összehívására. A devizahiteles jogegységi határozatait így gyakran egyoldalú vélemények és nem tények alapján hozta meg.

 

Szeretnénk a Tisztelt Alkotmánybíróság figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a Parlament figyelmen kívül hagyva a civilek kérését, nem hajlandó devizahiteles vizsgálóbizottságot létrehozni.

 

Szeretnénk még a Tisztelt Alkotmánybíróság figyelmét felhívni arra a tényre is, hogy a Kormány és a Parlament társadalmi egyeztetés nélkül hozta meg a devizahiteles elszámolási és forintosítási törvényeket. Mind a parlamenti bizottságok, mind a minisztériumok teljes mértékben elzárkóztak az egyeztetéstől, a tények ismertetésének a lehetőségétől a párbeszédtől.

 

A törvények alapja a Kormány - Bankszövetség megállapodása és nem a tényeken alapuló igazság.

 

Kérjük a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy ne hozzon a tényekkel ellentétes döntést, ne akadályozza meg, hogy pártatlan, félkészült bíróság hozzon pereinkben megalapozott döntést.

 

Kérjük a tisztelt Alkotmánybíróságot a rengeteg tisztázatlan kérdés miatt jelezze az Országgyűlésnek, hogy problémák alaposabb  megismerésére van szükség és csak ezt követően, a probléma gyökerét feltárva, lehet majd csak a sértett, becsapott, szándékosan megkárosított fogyasztóknak, lakosságnak, vállalkozóknak és önkormányzatoknak igazságot és kártérítést szolgáltató törvényeket hozni.

 

Várjuk tárgyilagos és megalapozott döntésüket

 

 

Üdvözlettel:

 

 

 

Szabó József

Hiteles Mozgalom ügyvezető

Arany Liliom Alapítvány

 

 

 

Budapest, 2015. május 4.

 

 

nyilt-level-ab-nak---2015.05.04.---kep.png