Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe


Levél három Európai Parlamenti bizottságnak




Dear Human Rights Committees!

Dear Civil Liberties, Justice and Home Affairs Committees!

Dear Internal Market and Consumer Protection Committees!


In Hungary, with a total population of less than 10 million people, both the absolute number and relative share of foreign currency (FX) denominated borrowings (so called "FX /denominated/ loans") in the population is one of the highest in Europe.

According to the information from then one of the directors, currently the vice-president of the Hungarian National Bank (Mr. Márton Nagy) approximately 5,6 million (!) FX denominated borrowing-contacts had been concluded in Hungary between 2001-2010. That’s why millions of Hungarian families took these financial products to buy their home and became trapped in a nightmare. Of these concluded borrowing contracts approximately 1 million ’foreign currency denominated borrowing’-contracts were secured by real estate mortgages (of which more than half a million were residential real estate mortgage-backed borrowings).[1]

Attracted by banks' misleading information on low interest rates and relatively low risks, these costumers mostly borrowed money in their own national currency - but the banks denominated the value of the borrow in foreign currencies (mostly in CHF, JPY), without informing and warning correctly the costumers about high risks connected to trends of changes in exchange rates. Recently FX denominated borrowings turned into a huge and serious socio-economic problem in Hungary, which is much more tragical, than anywhere else in the Central and Eastern European EU-member countries, still out of the EURO-zone.

A significant proportion of the approximately 4 million Hungarian households were directly or indirectly exposed to the mass spread of foreign currency (FX) denominated borrowings.

In vain, about 60,000 consumers have filed lawsuits against their bank - but so far no consumer has ever won against his bank in the Hungarian Supreme Court (Kúria). There are still thousands of lawsuits and litigation that has been going on for more than 6-8 years. Therefore, it is no wonder that consumers have less and less confidence in independent, professional and expeditious legal proceedings.


1.     In the vast majority of cases in the last nearly decade, civil lawsuits have been the subject of noise, and these lawsuits have mostly focused on technical issues related to contracts (for example, whether the contract contained mandatory elements such as the interest rate, the exchange rate, and therefore the monthly repayment details and the total loan amount recorded, etc.).The above-mentioned detailed questions were largely settled by the legislature ex-post, through legislation. All contracts had to be recalculated at the average exchange rate (instead of the previously used buying and selling rates) and without interest rate increases. The courts will make up for the missing data in the contract (8 to 10 years after the conclusion of the contract!) in order to keep the contracts alive at all costs. This is the first point in the courts' breach of EU consumer protection laws by consumers.


2.     The law required the conversion of contracts into HUF. In Hungary, FX denominated borrowings were denominated mostly in Swiss franc (CHF). When the consumers concluded the loan agreements with the bank, they had to give a predominantly HUF 150-160 per CHF. Later, according to the law, the conversion was already made at a significantly higher rate (1 CHF = 256 HUF). Currently, the CHF is trading around the level of 1 CHF = 315 HUF. To date, millions of Hungarian families are suffering the effects of the exchange rate depreciation of about 100 HUF. As a result of this about 2/5 of the total Hungarian population (approximately 4 million Hungarians) became affected directly or indirectly by the problem of ‘FX denominated borrowings’. Only two examples, just to illustrate the extreme severity of the current social problem in Hungary:

– from January 2010 to August 2017 more, than 320 thousand properties have already been auctioned.[2][  The main reason was usually that the borrowers became insolvent and the borrowings defaulted, typically because of the drastically lifted monthly payments, which were ‘justified’ by the banks with the increased exchange-rate risks (i.e. the alleged negative developments in the CHF/HUF exchange rates);

– in May 2018 900 thousand enforcement proceedings were filed by financial institutions and/or bank receivables, factor companies, as claimants against defaulted debtors in respect of claims arising from various credit, loan and financial leasing contracts. Of the 900 thousand cases, 280 thousand seem to be unrecoverable because the debtors do not have real estate or movable property that would cover the enforcement.[3]

-about 60,000 families have already lost their homes and over 100,000 families are terrified because they are significantly late in paying their monthly installments[4]  (so their fate will soon be decided) - and other families trapped in debt traps pay extra to avoid the worst.


The focus of litigation has changed in the last few years. It has become increasingly apparent that banks have not provided their clients with adequate information on the risks associated with FX denominated borrowings, even though they themselves were well aware of the foreign experience of previous decades (eg Australia, New Zealand, Mexico, etc.).

 Victims have more and more evidence to show that banks are well aware of the theories and practical experience of interest rate parity and purchasing power parity, and that CHF exchange rates will increase virtually steadily over the term, and monthly installments will also increase steadily and significantly. The exchange rate movements of recent years and decades prove the correctness of the theory of interest rate parity and purchasing power parity (and banks' treasury departments work with this data as well).

 However, despite the economic and financial knowledge and evidence, debtors cannot advance and prove it in lawsuits, as in Hungary the Supreme Court had made a decision years ago stating that, in their opinion, even the possible direction of the exchange rate change was not probable and was not foreseenable at all, that is why the banks did not have to give any detailed information and warning about potential risks related to this special financial product.

The decision of the Supreme Court in 2013 on this subject (a so called “legal capacity decision”) is binding on all judges. This is the second point in the deliberate breach of EU consumer protection laws by the courts.


3.     The Hungarian Supreme Court expressed its position by referring to a professional material of the National Bank of Hungary, which is not known to consumers and their legal representatives (neither could be obtained from the Supreme Court or the National Bank of Hungary). Thus, in lawsuits, the allegations of the National Bank of Hungary's professional materials cannot be questioned or evidence contradicted by them. Consumers claim that because of the above the National Bank of Hungary has (at least indirectly) influenced the functioning of independent courts. This is the third point that consumers face when it comes to violating their fundamental right to a fair and independent legal process.

 4.     In the event that the debtor would still win against the bank on this issue, the manor has come up with a solution to recalculate the void contract as if the debtor had taken out a forint borrowing from his bank. Thus, they provide for the payment of a borrowing which the consumer initially did not intend to buy because of its unfavorable conditions, and which at that time the banks were not entitled to take out, claiming that they did not have enough fixed income to pay even also the first monthly installment. This is the fourth point that consumers face when it comes to breaching EU consumer protection laws.


These are the four points that we would like to present to the committee personally and in sufficient depth. During which we could immediately answer any questions that may arise. We would also like to see consumers in other relevant foreign currency-denominated countries in the committee being able to share their experiences and opinions.

 We believe that the problems need to be resolved and clarified at EU level, because unfortunately in Hungary consumers have no chance of doing so. The public financial consumer protection authorities (the Hungarian Competition Authority /GVH/ and the National Bank of Hungary /MNB/) do not deal with foreign currency loan issues, they send the most cynical, managing answers to the questions and concerns raised by foreign currency debtors. Ministries say there is no problem, everything has been solved.

 We consider it essential for the courts to regain their independence and regain the trust of society in our country. We therefore ask the committee to address the points indicated.


Best regards


Péter Szepesházi

József Szabó



[1] Sources:

- Tamás BALÁS – Márton NAGY (2010) A devizahitelek forinthitelekre történő átváltása, in MNB-szemle, October 2010., pp. 7-16. old. (quotation from Table No. 1. from page 7.). Available (Online): ; (Downloaded: 16 January, 2020);

- Tamás BALÁS – Márton NAGY (2010) A devizahitelek átváltása forinthitelekre, in Hitelintézeti Szemle, Issue 9., 2010/5, pp. 416-430. (quotation from Table No. 1. from page 416). Available (Online): (Downloaded: 16 January, 2020)

[2] Pál Völner’s answer to Ildikó Bangóné Borbély in the Hungarian Parliament ( 18 August 2017) Quoted by MNO: Több mint harmincezer adósra vár kilakoltatás. Source: (29 August, 2017.) Available (Online):


[3] András JÁMBOR (2017) Tényleg senkit se érdekel, hogy 900 ezer honfitársunk áll a csőd, a kilakoltatás szélén? (2017. október 1.) Available (Online):

See else: Dr. Vízkelety Marian’s written answer to Timea Szabó (Sept 7, 2017) Available (Online): 2 Oct., 2018.)

[4] Hitelkatasztrófa Magyarországon: százezres tömeg várt hiába a Mikulásra (2019. dec. 9.)





Tisztelt  Állampolgári jogok, bel- és igazságügy bizottsága!

Tisztelt Belső piac és fogyasztóvédelemi bizottság!

Tisztelt Emberi jogok bizottsága!



Magyarországon, amelynek teljes népessége kevesebb, mint 10 millió ember, a devizában nyilvántartott kölcsönök (un. "devizakölcsönök") népesség számához viszonyított abszolút száma és relatív számaránya egyaránt az egyik legmagasabb Európában.


A Magyar Nemzeti Bank egyik egykori igazgatója, s jelenlegi alelnöke (Nagy Márton) adatai szerint 2001 és 2010 között megközelítőleg 5,6 millió (!) devizában nyilvántartott kölcsönszerződést kötöttek Magyarországon. A megkötött kölcsönszerződésekből megközelítőleg 1 millió devizában nyilvántartott kölcsönszerződést ingatlan jelzálog fedezettel fedeztek (s ebből több mint fél millió volt a jelzáloggal fedezett lakáshitelek száma). 


A bankoknak az alacsony kamatlábakra és a viszonylag alacsony kockázatokra vonatkozó félrevezető információi vonzóvá tették a fogyasztók előtt a devizában nyilvántartott kölcsönöket, amelyek értékét a bankok devizában (főként CHF, JPY) denominálták – viszont nem tájékoztatták ill. figyelmeztették a fogyasztókat az árfolyam-változások alakulásával kapcsolatos magas kockázatokra.


A közelmúltban a devizában nyilvántartott kölcsönök hatalmas és súlyos társadalmi-gazdasági problémává váltak Magyarországon, s a helyzet sokkal tragikusabb, mint bárhol másutt, az euro-övezeten kívüli közép- és kelet-európai EU-tagországokban.


A körülbelül 4 millió magyar háztartás jelentős hányada közvetlenül vagy közvetve ki volt téve a deviza denominált kölcsönök tömeges eloszlásának. Azon magyar családok milliói, akik ilyen kölcsönöket vettek fel (egyebek között otthonuk megvásárlására), utóbb rémes csapdába kerültek.


Hiába indított mintegy 60.000 fogyasztó pert a bankja ellen – eddig még egyetlen fogyasztónak sem sikerült nyernie a Kúrián a bankja ellen. Jelenleg is még mindig több ezer per van folyamatban, s vannak perek, amelyek már több, mint 6-8 éve húzódnak. Ezért nem csoda, hogy a fogyasztók egyre kevésbé bíznak  a független, szakszerű és gyors bírósági eljárásban


1.        Az elmúlt közel egy évtizedben az esetek túlnyomó többségében polgári perek zajlokkak, s ezek a perek leginkább a szerződésekkel kapcsolatos technikai részletkérdésekről szóltak (például hogy tartalmazta-e a szerződés az olyan, kötelezően előírt elemeket, mint az összes költség részletes felsorolása, annak ismertetését, hogy változhat a kamat, az árfolyam, s ezért a havi törlesztő részletek és az egész nyilvántartott kölcsönösszeg, stb.).

A fent említett részletkérdéseket a törvényhozás javarészt rendezte utólagosan, jogszabályok megalkotásával. Minden szerződést újra kellett számolni közép deviza árfolyammal (a korábban használt vételi és eladási árfolyamok helyett) és kamatemelés nélkül.

A bíróságok a szerződésből hiányzó adatokat utólag (a szerződéskötés után 8-10 évvel!) pótolják azért, hogy a szerződések lehetőleg bármi áron, mindenképpen életben maradjanak. Ez az első pont, mely során felmerül a fogyasztókban az uniós fogyasztóvédelmi előírások megsértése a bíróságok részéről.


2.        Törvény írta elő a szerződések forintra történő átszámítását. Magyarországon jellemzően a CHF elszámolású devizában nyilvántartott kölcsönöket terjesztették el tömegesen. Amikor a kölcsönszerződéseket megkötötték a fogyasztók a bankkal, akkor túlnyomórészt 150-160 HUF-ot kellett adni egy svájci frankért. Utóbb, a törvény értelmében az átszámítást már egy jelentősen magasabb (1 CHF = 256 HUF) árfolyamon hajtották végre. Jelenleg a CHF árfolyam 1 CHF = 315 HUF szint környékén mozog. A mai napig több millió magyar család viseli a nagyjából 100 HUF árfolyamromlás hatását. Ennek eredményeként:

a.        2010. január és 2017. augusztus között már több mint 320 ezer ingatlan került árverésre.  [  A fő ok általában az volt, hogy a hitelfelvevők fizetésképtelenné váltak és a hitelek nem teljesültek, jellemzően a drasztikusan megemelt törlesztőrészletek miatt, amelyeket a bankok a megnövekedett árfolyam-kockázattal és a CHF / Forint árfolyamok változásával indokoltak;

b.        2018 májusában 900 ezer végrehajtási eljárást indítottak pénzügyi intézmények és / vagy bankkövetelések, faktorvállalatok, mint követelések nemteljesített adósokkal szemben a különféle hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekből származó követelések miatt. A 900 ezer eset közül 280 ezer behajthatatlannak tűnik, mivel az adósoknak nincs olyan ingatlan vagy ingó vagyona, amely fedezné a végrehajtást

c.         nagyjából 60 ezer család már elveszítette otthonát, s több, mint 100 ezer család még retteg, mert jelentős késedelemben vannak havi törlesztőrészleteik megfizetésével  (ígyhamarosan eldől az ő sorsuk is).

d.        a többi adósságcsapdában vergődő család pedig erejükön felül fizet, hogy elkerüljék a legrosszabbat, otthonuk elvesztését és a hajléktalanná válást.


Az elmúlt pár évben megváltozott a perek hangsúlya. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a bankok nem nyújtottak megfelelő tájékoztatást a devizában nyilvántartott kölcsönökkel együtt járó kockázatokról az ügyfeleiknek, holott maguk nagyon is tisztában voltak a korábbi évtizedek külföldi (pl. ausztrál, új zélandi, mexikói, stb.) tapasztalatai alapján azokkal.

A károsultaknak egyre több bizonyíték áll rendelkezésére, amelyek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a bankok igenis tisztában voltak a kamatparitás és a vásárlóerő paritás elméleteivel és gyakorlati tapasztalataival, s annak kapcsán azzal is, hogy a CHF  árfolyama gyakorlatilag szinte folyamatosan emelkedni fog – ezért a futamidő alatt a havi törlesztő részletek is folyamatosan és jelentősen emelkedni fognak. Az elmúlt évek, évtizedek árfolyam-mozgásai igazolják a kamatparitás és a vásárlóerő paritás elméletének helyességét (s a bankok treasury részlegei ezekkel az adatokkal dolgoznak is).

Hiába azonban a közgazdasági és pénzügyi ismeret és bizonyítékok, azokat a perekben az adósok nem tudják elővezetni és bizonyítani, minthogy Magyarországon a Kúria hozott egy olyan döntést évekkel ezelőtt, amely kimondta: szerintük nem lehetett előre meghatározni az árfolyam mozgásának sem a várható irányát, sem a mértékét, ezért erről nem is kellett a bankoknak az ügyfeleiket tájékoztatniuk. A Kúria 2013-ban ebben a témakörben meghozott döntése (jogegységi határozata) kötelező minden bíróra. Ez a második pont, mely során felmerül a fogyasztókban az uniós fogyasztóvédelmi előírások tudatos megsértése a bíróságok részéről.

3.        A Kúria az álláspontját a Magyar Nemzeti Banknak egy olyan szakmai anyagára hivatkozva hozta, amely anyag nem ismerhető meg a fogyasztók és jogi képviselőik által (nem sikerült kiperelni sem a Kúriától, sem a Magyar Nemzeti Banktól). Így perekben a Magyar Nemzeti Bank szakmai anyagának az állításait sem lehet megkérdőjelezni, nem lehet azokkal ellentétes bizonyítékokat előterjeszteni. Az MNB a fogyasztók állítása szerint befolyásolta a független bíróságok működését. Ez a harmadik pont, mely során felmerül a fogyasztókban hogy sérül alapjoguk a tisztességes és független bírósági eljáráshoz.


4.        Arra az esetre, ha mégis nyerne az adós a bank ellen ebben a kérdésben, azt a megoldást dolgozták ki a Kúrián, hogy úgy kell a semmis szerződést újra számolni, mintha az adós forintkölcsönt vett volna fel a bankjától. Olyan kölcsön megfizetését írják tehát elő, amelynek megvétele eredetileg nem állt a fogyasztó szándékában annak kedvezőtlen kondíciói miatt, s amelynek felvételére annak idején nem is találták jogosultnak a bankok a fogyasztót arra hivatkozással, hogy nincs annyi állandó jövedelme, hogy abból ki tudta volna fizetni akár az első havi törlesztő részletet is. Ez a negyedik pont, mely során felmerül a fogyasztókban az uniós fogyasztóvédelmi előírások bírósági megsértése.

Ez a négy pont az, melyet szeretnénk a bizottsággal személyesen és kellő mélységében ismertetni. Mely során egyből tudnánk válaszolni a felmerülő kérdésekre. Azt is szeretnénk ha a bizottságban a többi érintett devizahiteles ország fogyasztói is elmondhatnák tapasztalataikat, véleményüket.

Úgy véljük uniós szinten kell a problémákat rendezni és tisztázni, mert sajnos Magyarországon erre a fogyasztóknak nincs semmi esélye. Az állami pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóságok (GVH és MNB) nem foglalkoznak a devizahiteles problémákkal, a devizahiteles érdekvédők kérdéseire, felvetéseire leginkább cinikus, lekezelő válaszokat küldenek. A minisztériumok szerint nincs semmi  probléma, mindent megoldottak már.

 Mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a bíróságok visszanyerjék hazánkban a függetlenségüket és visszaszerezzék a társadalom bizalmát. Ezért kérjük, hogy a bizottság foglalkozzon a jelzett pontokkal.




Szepesházi Péter

Szabó József