Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ki számít Fogyasztónak?

2015.04.06

A törvények védik a fogyasztókat. Még az Alaptörvény is tartalmazza (a korábbi Alkotmányban nem szerepelt). Ez az M cikk:

 

Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.

 

Ha egy ács vállalkozó (egyéni vállalkozó, bt, kis kft) vesz egy láncfűrészt, akkor Ő nem számít fogyasztónak, ha vesz egy varrógépet, akkor viszont fogyasztó.

 

Ha egy varrónő vállalkozó (egyéni vállalkozó, bt, kis kft) vásárol egy varrógépet, akkor Ő nem számít fogyasztónak, viszont ha egy láncfűrészt vásárol akkor már fogyasztó.

 

Ez érthető ugye? Érthető és logikus.

 

Viszont ha bármelyikük elmegy a bankba, hogy kölcsönt vegyen fel, akkor semmiképpen sem fogyasztó! Nem vonatkoznak rájuk a pénzügyi fogyasztóvédelmi törvények!

 

Ez is érthető ugye? A Bankrendszer kilobbizta, hogy pont olyan „termék” esetén, melyet soha senki nem vizsgálhat meg, melyre nincsenek szabványok, melyen nincs CE felirat, melyre nincsenek létrehozva minősítő intézetek és Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságok, mely esetében már pénzügyi ombudsman sincs, szűkebb legyen a fogyasztóvédelmi hatáskör.

 

A jogszabályok szerint:

 

 

fogyasztó: 

az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró

természetes személy,

továbbá a békéltető testületre vonatkozó szabályok alkalmazásában

az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró,

külön törvény szerinti

civil szervezet,

egyházi jogi személy,

társasház, lakásszövetkezet,

mikro-, kis- és középvállalkozás is,

aki, illetve amely árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje,

 

E törvény hatálya nem terjed ki a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) által felügyelt tevékenységet folytató szervezeteknek, személyeknek MNB által felügyelt tevékenységére (a továbbiakban: pénzügyi szolgáltatási tevékenység).

(1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről)

 

 

 

fogyasztó:

 az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy;

(2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról illetve korábban 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról)

 

 

fogyasztó:

az önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy

(2009. évi CLXII. törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről)

 

 

 

Végül idézet két tanulmányból:

 

„A pénzügyi szolgáltatások területén a fogyasztó jellemzően igen terjedelmes, sajátos nyelvezetű blankettaszerződésekkel szembesül. Az egyes konkrét szerződésekhez további, nehezen hozzáférhető, megismerhető, terjedelmes általános szerződési feltételek is társulnak. Az átlagos magyar ügyfél élete során csupán néhány alkalommal vesz igénybe ugyanolyan jellegű pénzintézeti szolgáltatást, nincs tehát tapasztalata, nem alakul ki olyan rutinja, mint az élelmiszerek vagy a háztartásban szükséges termékek megvásárlása során.”

 

„A fogyasztó sokszor a szerződés legfontosabb elemeit illetően sem kap teljes körű tájékoztatást, gyakran csak utólag szerez tudomást olyan feltételekről, amelyek az ő esetében nem valósulnak meg, és a hiányzó

feltétel miatt nem jut hozzá a remélt kedvező szolgáltatáshoz, vagy az általa számítottnál magasabb ellenértéket kell, hogy megfizesse.”

 

 

Miskolczi Bodnár Péter - Fogyasztók megtévesztéssel szembeni védelme a pénzügyi szektorban - Pénzügyi Szemle 2014/1

 

 

 

Manapság a piacon a fogyasztók többsége kiszolgáltatott helyzetben van a kínálati oldal professzionális szereplőivel szemben, akik a kiterjedt reklám és marketing tevékenység révén képesek a keresletet manipulálni, továbbá olyan információkkal rendelkeznek az értékesíteni kívánt termék/szolgáltatás, az ügyletre vonatkozó jogszabályok, gazdasági ismeretek, stb. vonatkozásában, amelyekkel az átlagos vásárlók nincsenek tisztában. Ezt az egyenlőtlen információ eloszlást nevezi a szakirodalom információs aszimmetriának. A fenti egyensúlytalan helyzet, illetve ennek mérséklése érdekében a gazdaságba történő állami beavatkozás lehetőségét a közgazdászok többsége is elismeri, hiszen a teljesen korlátlan verseny végül magát a piaci versenyt is ellehetetlenítheti a monopóliumok, erőfölényes vállalkozások létrejötte révén.

 

A fogyasztóvédelem nem csupán gazdasági, hanem jogi szempontból is megközelíthető, hiszen az állami működés – így a gazdaságba történő állami beavatkozás is – gyakran jogszabályok megalkotásában, végrehajtásában ölt testet. A fogyasztóvédelem, mint jogág (fogyasztóvédelmi vagy fogyasztói jog6) nem sorolható be a klasszikus közjog-magánjog megkülönböztetésen alapuló felosztás szerint egyik jogterület alá sem, hiszen rendelkezései egyaránt érintenek alkotmány-, polgári, közigazgatási, versenyjogi, eljárásjogi, sőt büntetőjogi és szabálysértési kérdéseket is. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a fogyasztóvédelmi vagy fogyasztói jog több jogágat érintő, interdiszciplináris terület, mely „minimálisan a fogyasztás során és az annak érdekében keletkező jogviszonyokat foglalja magában.” Más megközelítésben a fogyasztóvédelmi szabályozás a piaci viszonyokat az egyén, a fogyasztó oldaláról közelíti meg, méghozzá a fogyasztó szerződésen túli, jogszabályok általi fokozott védelmén keresztül. Ez a beavatkozás azonban nem öncélú: a nem optimális fogyasztói döntések nem csupán az adott fogyasztóra hatnak ki, hanem közvetetten érinthetik a többi fogyasztót is,2 ezért a megfelelő fogyasztói döntés elősegítése közérdek.

 

A pénzügyi szférában az információs aszimmetria, az ügyfelek kiszolgáltatottsága talán még inkább jelen van, mint néhány más piaci szegmens esetében. Ennek okát az alábbi problémákban jelölhetjük meg:

  • A szolgáltatók az éles piaci versenyben egyre komplexebb, bonyolult feltételrendszerű termékeket dolgoznak ki, amelyek lényegét, gazdasági és jogi hátterét, kockázatait az átlagfogyasztók nem értik;
  • Nehezen átlátható és összehasonlítható árazás és költségek;
  • Fogyasztók nem megfelelő tájékoztatása – például túl bonyolult, nehezen érthető, esetleg szándékosan félreérthető tájékoztatás, kockázatok elhallgatása.
  • A fogyasztó számára a vásárlás (szerződéskötés) előtt nagyon nehéz a termékek jellemvonásait megismerni.
  • A pénzügyi szerződések gyakran annyira összetettek, hogy még ha a fogyasztót részletes és pontos információban részesítik is, súlyos problémát jelent ennek az információnak a megértése.
  • A pénzügyi termékek vásárlásának hatásait gyakran csak jóval később, a jövőben tapasztalják a fogyasztók.

 

 

Veres Zoltán- Ügyfélvédelem a pénzügyi szektorban: Gondolatok a pénzügyi fogyasztóvédelem egyes alapkérdéseiről - Jogelméleti Szemle 2013/4. szám

 

 

A fogyasztók ily módon történő megkülönböztetése alkotmányellenes szerintem. Szerinted?

 

 

fogyaszto---kep.jpg