Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hiteles Mozgalom a Kúria konferenciáján (4. rész)

2012.11.28

Tisztelt Kúria!

Kedves Dr. Vezekényi Ursula!

A 2012. 11. 26.-án megrendezett konferencián kevés időnk volt álláspontunkat kifejteni a
munkaanyaggal kapcsolatban. A rendezvény előtt átadtam minden résztvevő számára egy dokumentumot, melyben kifejtettem álláspontomat a „valódi egyoldalú szerződésmódosítási jog” lehetőségével kapcsolatban.

Jelen levelemmel szeretném nyomatékosítani, hogy ilyen típusú kölcsönszerződés a munkaanyagban is felsorolt jogszabályokat, irányelveket figyelembe véve nem jöhetne létre.

„Más a helyzet az olyan változó kamatozású kölcsönszerződések esetén, amikor a
pénzügyi intézmény a kamat számításának módját a szerződésben előre nem közli a
fogyasztóval, hanem az ok-listában szereplő valamely körülmény megváltozására
hivatkozva emeli a kamatot (ún. kamat-kiigazító kikötések). Ebben az esetben a pénzügyi intézmény a szerződés egyoldalú módosításának előre kikötött jogával él, egyoldalú hatalmasságot, alakító jogot gyakorol (valódi egyoldalú szerződésmódosítási jog). A rendes üzleti kockázatát a 7. és 10. c) pontban kifejtettek szerint azonban a fogyasztóra nem háríthatja át.”
 - átdolgozott munkaanyag 6.d) 7. bekezdés -

Az idézett részlet ezzel a tartalommal és terjedelemmel gyakorlatilag legalizálja a pénzügyi szektor azon gyakorlatát, amely nélkülözi a világos, egyértelmű, tételes, objektív, tényleges, arányos, átlátható, szimmetrikus feltételek alkalmazását. A bíróságok előtt lévő hitelek, - talán nem túlzás – kivétel nélkül ilyen szerződésbe lettek foglalva.

Világos, hogy a Kúria szeretné elkerülni a kölcsönszerződések tömeges semmissé nyilvánításának lehetőségét, de ezek a szerződések minden esetben jogszabályba ütköznek és tisztességtelenek.

Megoldási javaslatnak kizárólag a bírói úton történő szerződésmódosítást tartom elfogadhatónak.

„Az Alkotmánybíróság már 1991-ben, éppen a lakáscélú kölcsönök kamatainak
meghatározására vonatkozó költségvetési törvényi rendelkezések és ezzel
összefüggésben a Ptk. 226. § (2) bekezdésnek alkotmányossági vizsgálata során tárta
fel a jogbiztonság és a szerződéskötési szabadság összefüggéseit a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában.
E határozatában az AB rámutatott, hogy „minden olyan szerződés, amelyet a szerződés megkötését követően nem rögtön teljesítenek, bizonyos fokú kockázatot jelent a felek számára. A szerződéskötést követően ugyanis olyan változások állhatnak be, amelyek eredményeként a szerződés gazdasági egyensúlya teljesen felborulhat, de legalábbis jelentős aránytalanságok következhetnek be. Ha ezeket a szerződő felek
megállapodásukkal, szerződésmódosításukkal nem tudják rendezni, ezek kiküszöbölése ugyancsak a szerződésekbe történő beavatkozást teheti szükségessé. A beavatkozás történhet bírói úton és történhet törvényi vagy rendeleti úton is. A bíróság feladata egy egy konkrét szerződés megbomlott egyensúlyát helyreállítani.”
- OBH 2958/2006 -

Előre is köszönöm, hogy mérlegelik előadott véleményemet, érveimet.