Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hiteles Mozgalom a Kúria konferenciáján (2. rész)

2012.11.27

 

Bán Tamás

Köszönöm a szót, én is próbálok nagyon gyors lenni. Mikor elkezdődött a konferencia szétosztottam több A4-es papírlapot, melyben leírtam mindent, amit most nem fogok tudni elmondani.... Tamás a 2. pontról beszélt ezután, itt a 46 példányban kiosztott anyag szövege:


 

Tisztelt Kúria! Tisztelt résztvevők!

 

1. Fontosnak tartom tisztázni, hogy a deviza, deviza alapú és devizában nyilvántartott hitelek mind egyazon konstrukciót jelentik. Adósok viselik az árfolyamból adódó kockázatot, de élvezik a stabil erős deviza által biztosított alacsony kamatot. A devizaadósok az árfolyamon keresztül fizetik meg az ország gazdasági helyzetéből adódó kockázatokat. Kamatot emelni ugyanebből az okból, duplán áthárított költség.

 

2. A korábban nyilvánosságra hozott munkaanyag alapján, az alábbi kölcsönszerződések léteznek:


 

Figyelembe véve, hogy a problémás kölcsönszerződések döntően a Valódi egyoldalú szerződés kategóriába tartoznak, kizárólag ezzel szeretnék részletesen foglalkozni.

 

1.      A vonatkozó jogszabályok, irányelvek ismeretében hogyan kerülhetett be egy ilyen konstrukció a munkaanyagba? Véleményem szerint ilyen feltételekkel nem jöhet létre kölcsönszerződés, hiszen nem felel meg a munkaanyagban korábban részletezett kritériumoknak. Egy ilyen szerződés, hogy lehet világos, egyértelmű, tételes, objektív, tényleges, arányos és átlátható?

2.      A munkaanyag szerint ilyen hitelnél a bank feladata bizonyítani a kamatemelések indokoltságát. Milyen bizonyítást tart elfogadhatónak a Kúria? Csak a kamat emelésére vonatkozó bizonyítás várható el, vagy a csökkentés hiányát is indokolnia kell a banknak? Utóbbi hiányában hogyan érvényesül a szimmetria elve?

3.      Ha a bank nem tudja bizonyítani az egyoldalú szerződésmódosítás jogosságát, akkor a szerződés fix kamatozásúvá válik? Biztosan nem ez volt a szerződéses szándék egyik fél részéről sem. Ebben az esetben álláspontom szerint a bíróságnak be kell avatkoznia és referencia kamathoz kell kötnie a szerződésmódosításokat. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának OHB 2958/2006 számú ügyben készült jelentése szerint a Ptk. 241.§-ban foglaltak alapján, a 32/1991. (VI.6.)AB határozat szerint, jelentős aránytalanság esetén a bírói beavatkozás lehetséges és szükséges.

 

Véleményem szerint a bankok szakemberei egyetlen szempontot figyelembe véve határozzák meg az éppen aktuális ügyleti kamatokat. Ez a szempont pedig az, hogy milyen legmagasabb kamatot képes a lakosság, elfogadható arányú hitel bedőlése mellett megfizetni.

A bankok szeretnek arra hivatkozni, hogy a betétesek pénzének védelmében kénytelenek ilyen magas szinten tartani a kamatokat, de ez az állítás nem állja meg helyét a gyakorlatban. Valójában a részvényesek/tulajdonosok hozamelvárásait, munkatársak prémium elvárásait szolgálják ki és ez valójában veszélyezteti a betétesek pénzét. A bedőlő hitelek aránya olyan magas szintet ért el, hogy kezd kezelhetetlenné válni és ez beláthatatlan gazdasági, társadalmi következményekkel jár, már napjainkban is. Hitelek százezrei felmondva, ingatlanok végrehajtás alatt. Az egyoldalú szerződésmódosítások konszolidálásával lehetőség nyílik a felmondott hitelállomány jelentős részének újbóli érvényessé tételére olyan módon, hogy az nem méltányossági vagy állami áldozatvállalás útján történik meg, csupán az érvényes hazai jogszabályok és Uniós irányelvek betartatásával.



Részletek a Jogelemző csoport munkaanyagából:


 

A fix kamatozású valamint a referenciakamathoz kötött kölcsönszerződések esetén ténylegesen egyoldalú szerződésmódosításra nem kerül sor.

 

Más a helyzet az olyan változó kamatozású kölcsönszerződések esetén, amikor a pénzügyi intézmény a kamat számításának módját a szerződésben előre nem közli a fogyasztóval, hanem az ok-listában szereplő valamely körülmény megváltozására hivatkozva emeli a kamatot (ún. kamat-kiigazító kikötések). Ebben az esetben a pénzügyi intézmény a szerződés egyoldalú módosításának előre kikötött jogával él, egyoldalú hatalmasságot, alakító jogot gyakorol (valódi egyoldalú szerződésmódosítási jog). A rendes üzleti kockázatát a 7. és 10. c) pontban kifejtettek szerint azonban a fogyasztóra nem háríthatja át.

 

Az ok-listával kapcsolatos alapvető elvárás, hogy az ok-listában meghatározott feltétel változása ténylegesen hatást gyakoroljon a szerződésben meghatározott kamatra, díjra, költségre. Nem szerepeltethető az ok-listában jogszerűen olyan tényező, mely szakmailag indokolatlan, mert a kamatra, díjra, költségre kihatással nincs.

 

Az arányosság szempontjából kiindulópont, hogy a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény – amely a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti (Ptk. 685. § f) pont) – előre kalkulálja a kölcsönnyújtás kockázatait, és azokat a Hpt. szerint kezelni is köteles. Az egyoldalú szerződésmódosítás jogát nem lehet egyoldalú haszonszerzésre fordítani.

Az emelés mértéke nem lehet magasabb, mint a körülmény-változásnak a kamatra, díjra, költségre gyakorolt hatása, és – másfelől – a fogyasztó számára kedvező változást is érvényesíteni kell. A Hpt. 210.§-a (4) bekezdésének a)-c) pontjai – az árazási elvek kapcsán – rögzítik a tényleges hatás, a szimmetria és az arányosság elve betartásának kötelezettségét. 

 

 

A változó kamatozású kölcsönszerződésekkel, különösen pedig a valódi egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító kikötéssel, az ezt megalapozó ok-listával kapcsolatban alapvető elvárás az átláthatóság (transzparencia) követelményének érvényesülése. Az átláthatósági követelménynek a bankok különösen akkor tudnak eleget tenni, ha a szerződésben:

- pontosan meghatározzák, mit tekintenek irányadó referencia kamatnak, illetve milyen képletet alkalmaznak a kamat, a költség és a díj módosításával összefüggésben;

- megjelölik, hogy milyen időközönként vizsgálják felül a kamatlábat (kamat periódusok); milyen időközönként alkalmazzák a képletet; továbbá rögzítik azt, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás feltétele bekövetkezésekor a fordulónapi helyzetet, a periódus átlagát illetve a perióduson belül pontosan mit vesznek figyelembe;

- szükség szerint meghatározzák azt a legkisebb kiigazítási értéket, amely alatt nem módosíthatják a kamatokat (például 0,25 %) sem a fogyasztó hátrányára, sem előnyére.