Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gárdos István keményen védi a bankokat

2015.04.23

Gárdos István

JOG, JOGÉRTELMEZÉS – GONDOLATOK A DEVIZAHITELES TÖRVÉNYEK KAPCSÁN

 

 

 - részletek -

 

A Kúria jogértelmezése, az annak alapján született érvénytelenségi törvény, illetve az e törvénynek megfelelően lefolytatott eljárások eredménye  szerint a magyar pénzügyi intézmények hosszú éveken keresztül, ország-világ szeme láttára, az árfolyamrésre és az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozóan tömegesen tisztességtelen, azaz jogellenes, érvénytelen szerződési feltételeket alkalmaztak. Ennek alapján szükségszerűen felvetődik az a kérdés, hogy ez a jogi eredmény mennyire van összhangban a jogbiztonság követelményével. A felvetődő kérdésre logikailag három válasz képzelhető el:

 

1. Nincsen abban semmi rendellenes, sőt, éppen a jogrendszer megfelelő működését mutatja az, ha egy vagy több piaci szereplő által folytatott gyakorlatról – szükségszerűen a szerződéskötést követő bizonyos idő elteltével, utólag – kiderül, hogy jogellenes.

 

2. Elvileg nem lehet helytálló egy olyan jogértelmezés, amelynek alapján a piaci szereplők által következetesen folytatott gyakorlat jogellenesnek minősül.

 

3. Szükségképpen visszamenőleges jogszabály módosítást valósít meg az olyan normatív jogértelmezés, amelynek alapján a piaci szereplők által következetesen folytatott gyakorlat jogellenesnek minősül.

 

Elvi megközelítésben vizsgáljuk azt a kérdést, hogy mi a joggyakorlat szerepe a jog tartalmának kialakulásában és a jogszabályok értelmezésében. Közelebbről arra a kérdésre keressük a választ, hogy elvileg lehetséges-e az, hogy a hosszabb időn át, következetesen, tömegesen, egységesen, nyilvánosan, a hatóságok tudtával és jóváhagyásával folytatott gyakorlat jogellenesnek bizonyuljon. Mindez elvezet a visszamenőleges jogalkotás tilalmának egy speciális esetéhez.

 

Tekintettel arra, hogy e feltételek alkalmazására nem titokban, hanem nyilvánosan, állami felügyelet alatt működő intézmények által közzétett általános szerződési feltételek körében tömegesen kerül sor, feltételeznünk kell, hogy a pénzügyi intézmények e feltételek megfogalmazása során arra törekedtek, hogy azok érvényesek legyenek, így többek között, ne minősüljenek tisztességtelennek sem.

 

Bizonyos esetekben (az itt tárgyalt esetek is ilyenek) a felek a szerződésüket közjegyzői okiratba foglaltatják, éppen a szerződés jogi kötőerejének, érvényesíthetőségének megerősítése érdekében. Ilyen esetekben a közjegyzők is szükségszerűen jogértelmezést végeznek, hiszen a közjegyzői törvény alapján ők csak jogszerű szerződést foglalhatnak közjegyzői okiratba. A pénzügyi intézmények és azok ügyfelei közötti szerződéseket bíróságok is rendszeresen vizsgálják, hiszen e szerződéses kapcsolatokban gyakoriak a jogviták, illetve a szerződésből fakadó követelések bírósági úton való érvényesítése. A bíróság, az uniós jog előírásai alapján, köteles hivatalból észlelni e szerződések tisztességtelenség miatti semmisségét, tehát a bíróságoknak az e szerződésekkel kapcsolatos jogvitákban tanúsított magatartása egyúttal kifejezi azt is, hogy miként értelmezték ebben az összefüggésben a tisztességtelenségre vonatkozó szabályokat.

 

A deviza alapú hitelezés gyakorlatában a kezdetektől az a megoldás alakult ki, hogy a folyósításkor vételi, a törlesztéskor pedig eladási árfolyam alkalmazására kerül sor, ugyanúgy, mintha az adós ténylegesen az idegen pénznemben kapta volna meg a kölcsönösszeget, és azt a hazai felhasználás érdekében, átváltotta volna forintra, illetve törlesztéskor a rendelkezésére álló forintból megvásárolta volna a törlesztés teljesítéséhez szükséges devizát. Ez a gyakorlat több mint tíz éven át, töretlenül és egységesen érvényesült a deviza alapú hitelezés gyakorlatában, több mint százezer szerződés tartalmazza az erre vonatkozó előírásokat. Ez a szerződési gyakorlat ismert és elfogadott volt a szakmai felügyeletet ellátó hatóság számára is, amely a fogyasztók számára készített, a devizahitelekről szóló tájékoztató kiadványában fel is hívta a potenciális hitelfelvevők figyelmét a termék e sajátosságára. A bírósági gyakorlatban sincs nyoma annak, hogy e rendelkezés bármilyen szempontból vita tárgyát képezte volna. Az árfolyamrés kifejezés közzétett bírósági határozatban 2014-et megelőzően, közzé nem tett, anonimizált ítéletben pedig 2012 előtt nem jelent meg.

 

A Kúria egy olyan szerződési feltételt minősített érvénytelennek, amelyet a jogszabályok címzettjei, a pénzügyi intézmények, azok szakmai felügyeleti hatósága és a szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek egyaránt jogszerűnek gondoltak. A Kúria tehát, az árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltétel értékelése kapcsán folytatott értelmező tevékenysége során figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy az adott jogszabályt annak elsődleges címzettjei, a szerződési feltételek alkalmazói miként értelmezték. Úgy gondoljuk, a Kúria ezt nem tehette volna meg; ezzel jogalkalmazása önkényessé vált, és súlyosan sérült a jogbiztonság követelménye.

 

A pénzügyi intézmények állami felügyelet alatt működnek, úgy, hogy az állami felügyeletet ellátó PSZÁF egyúttal fogyasztóvédelmi feladatot is ellát. Tudomásunk szerint nem volt olyan eset, hogy a felügyeleti hatóság azt állapította volna meg, hogy valamely pénzügyi intézmény egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító feltétele tisztességtelen vagy egyébként jogellenes. Ehhez hasonlóan, egészen 2011-ig nem fordult elő az sem, hogy bíróság jogerősen e feltétel semmisségét állapította volna meg.

 

A pénzügyi intézmények és felügyeleti hatóságuk az összetett jogi szabályozás együttes értelmezése alapján úgy ítélték meg, hogy az alkalmazott szerződési feltételek jogszerűek. Ezzel szemben, a Kúria által a Véleményben, illetve a jogegységi határozatban megfogalmazott követelmények olyan feltételeket támasztanak, amelyeknek – azok szigorú, merev értelmezése esetén – a pénzügyi intézmények által az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatban alkalmazott szerződési kikötések nem felelnek meg. A tisztességtelenségi vélelmet felállító érvénytelenségi törvény pontosan ilyen merev jogértelmezést követett (a szerződés egyéb feltételeinek és a szerződéskötés körülményeinek vizsgálatát kizárta, elzárta a részleges érvénytelenség lehetőségét stb.). Ennek megfelelően a pénzügyi intézmények törekvése a tisztességtelenségi vélelem megdöntésére nem járt eredménnyel, a bíróságok minden pénzügyi intézmény keresetét elutasították.

 

A Kúria ez esetben is a hitelezési gyakorlatban kialakult jogértelmezést figyelmen kívül hagyva értelmezte a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó jogszabályt. Ez ismét azt eredményezte, hogy a hosszú éveken át, valamennyi pénzügyi intézmény által, nyilvánosan, a hatóságok és bíróságok tudtával alkalmazott szerződési feltételek érvénytelennek bizonyultak, a szerződésekből kikerült egy olyan elem, amelynek a szerződések hosszú távú jellege miatt alapvető jelentősége volt, és amely lényegesen kihatott a szerződés egyéb feltételeinek meghatározására is. Ez a döntés és az annak alapján született jogszabály is sérti a jogbiztonságot és annak részeként a szerződések kötőerejében való bizalmat.

 

Minden kommunikáció alapvető feltétele, hogy közlő és befogadó azonos nyelvtani, logikai szabályok szerint vegyen részt benne. Ennek hiányában kommunikáció nem, csak bábeli hangzavar lehetséges. Ezek a szabályok teszik lehetővé, hogy a befogadó a közlő szándékainak megfelelőem értelmezze az üzenetet. Ezek a szabályok tehát egyszerre segítik és korlátozzák az értelmezést. Éppen azáltal teszik lehetővé a megértést, hogy leszűkítik az értelmezés lehetséges terjedelmét. A jogszabályok ugyanakkor legalább két olyan sajátossággal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik a kommunikáció egyéb formáitól. Egyrészt, a jogszabály nyelve szaknyelv is, ami azt jelenti, hogy szakkifejezéseket alkalmaz, kidolgozottabb értelmezési normákkal rendelkezik, és – az alkotmányos alapjogoktól, a kódexeken át, a technikai, végrehajtási szabályokig terjedő - rendszert alkot, amely az egyes normák adott jogszabályon túlnyúló, tágabb kontextusát alkotják. Másrészt, a jog kiemelt társadalmi jelentőségénél fogva, azért, hogy a jog érvényesüljön, ugyanakkor a jogalanyok védelmet élvezzenek alapvető jogaik tekintetében, a jogszabályokkal kapcsolatban a jogállamiság cím alatt összefoglalt alkotmányos követelmények fogalmazódnak meg. E sajátosságok megnyilvánulnak a jogszabályok értelmezése terén is: a jogszabályokban lévő szakkifejezéseket a szakmában elfogadott tartalmuk szerint kell értelmezni, be kell tartani az általánosan elfogadott értelmezési elveket, figyelembe kell venni a jogszabályi környezetet, végső soron azt az alkotmányos rendet, amelybe az adott jogi norma illeszkedik.

 

A jogalkalmazó szervek által végzett jogértelmezéssel kapcsolatban is követelmény az adott jogszabállyal kapcsolatban kialakult gyakorlat figyelembe vétele. Ez abból az alapelvből is következik, hogy a jogszabály szövegét – hacsak nem kifejezetten jogi vagy egyéb szakszövegről van szó – a laikus, hétköznapi értelmének megfelelően kell értelmezni. A jogbiztonság követelménye magában foglalja azt is, hogy a jogalanyoknak bízniuk kell abban, hogy a szakmai követelményeknek illetve a közfelfogásnak megfelelő jogszabály értelmezésük, legalábbis az esetek túlnyomó többségében, megegyezik a jogalkalmazó szervek által elfogadott értelmezéssel.

 

Nem csupán a jogszabályok címzettjeinek kell figyelembe venniük az esetleg már létező, kialakult bírósági gyakorlatot, hanem a bíróságnak is a piaci szereplők  gyakorlatát. Érvényesülnie kell tehát annak a követelménynek, hogy ha egy jogalany követi az adott piacon sztenderdnek tekintett megoldást, akkor eljárása jogszerű lesz.

 

Az általános gyakorlatnak megfelelő magatartás bizonyos fokú védelmet kell, hogy élvezzen, azáltal, hogy vélelmezni kell annak jogszerűségét, míg az attól eltérő magatartás ilyen védelmet nem élvez. Nehezen képzelhető el olyan eset, amikor a közfelfogásnak, az általános gyakorlatnak megfelelő magatartás megalapozottan jogellenesnek minősülhet.

 

A szóban forgó esetben azonban a Kúria és a devizahiteles törvények jogértelmezése felülírta a gyakorlatban kialakult, hosszabb időn át egységesen követett jogértelmezést. A Kúria, a saját értelmezése során, nem volt figyelemmel a gyakorlatban kialakult értelmezésre, sőt, tudatosan azzal ellentétes értelmezést fogadott el, jogellenesnek minősített egy (két) a gyakorlatban egységesen követett magatartást illetve alkalmazott szerződési feltételt.

 

Mit lehet tenni, ha a jogalkalmazó vagy a jogalkotó mégis elköveti azt a szakmai hibát, hogy olyan jogszabály értelmezést foglal el, amelynek fényében a korábbi joggyakorlat jogellenesnek minősül? Ha ezt a hibát alsóbb szintű bíróság vagy más jogalkalmazó szerv követi el, akkor ez rendes vagy rendkívüli jogorvoslat alapjául szolgálhat. Ha azonban ezt a jogalkotó jogszabályban vagy a legfelsőbb jogalkalmazó szerv elvi jellegű határozatban követi el, akkor vele szemben csak alkotmányjogi jogorvoslatra van lehetőség.

 

Ezek szerint az elvi, jogelméleti probléma végső soron alkotmányossági problémaként jelenik meg.

 

A Kúria Véleményében és jogegységi határozatában valamint az ezek alapján kibocsátott devizahiteles törvényekben foglalt értelmezés – azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a jogszabály érvényesülése során kialakult gyakorlatot – valójában visszamenőleg megváltoztatta a jogi feltételeket. Ez a Kúria esetén hatáskörének túllépését eredményezi, a devizahiteles törvények esetén pedig a visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütközik. Mindkettő a jogállamiság és a jogbiztonság sérelmét okozza.

 

Ha kialakult egy egységes jogértelmezés, amelyet a piaci szereplők és a jogértelmező hatóságok egyaránt követtek, akkor ezen értelmezés bíróság általi megváltoztatására nincs lehetőség, hiszen az így kialakult értelmezés minősül jognak, az válik a tisztességtelenség fogalmává. A Kúria ezért jogellenesen járt el, amikor a tisztességtelenség fogalmát az egyoldalú szerződésmódosítási jog kapcsán újraértelmezte. Ezt a hibát kizárólag az Alkotmánybíróság korrigálhatta volna.

 

Az Alkotmánybíróság azonban ugyanazt a hibát követte el, mint azok a korábbi jogértelmezők, akiknek az aktusait felül kellett vizsgálnia: annak ellenére mondta ki a Kúria által megfogalmazott követelmények érvényesülését, hogy a tényleges gyakorlat éppen az ellenkezőjét mutatta

 

A teljes cikk elérhető:

 

http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/mtalwp/Gardos_2015_3.pdf

 

gardos-istvan---jog-....---kep.png

 

 

A teljes cikk itt fog megjelenni:

 

 

A Jogtudományi Közlöny

áprilisi számának tartalmából

 

 

Gárdos István

JOG, JOGÉRTELMEZÉS – GONDOLATOK A DEVIZAHITELES TÖRVÉNYEK KAPCSÁN

 

A Kúria és a jogalkotó a deviza alapú hitelezés egyes, addig egységesen jogszerűnek tekintett feltételeit tisztességtelennek, így érvénytelennek minősítette. Az új jogértelmezés nem pusztán szakmailag vitatható, hanem jogelméleti és alkotmányjogi aggályokat is felvet. A cikk központi gondolata annak hangsúlyozása, hogy a jog az, ahogyan a jogszabály a jogszabály címzettjeinek magatartásában és a bíróságok jogalkalmazási gyakorlatában érvényesül. Mind a Kúria, mind pedig a jogalkotó figyelmen kívül hagyta a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályoknak és a szóban forgó szerződési rendelkezéseknek a több mint egy évtizeden át uralkodó értelmezését. Ezzel a Kúria és a jogalkotó jogértelmezése hibás volt, és szándékától függetlenül, valójában visszamenőleges jogszabály-módosítást valósított meg, amely sérti a jogbiztonság követelményét, a Kúria esetében pedig hatáskörének túllépését is jelenti. Sajnálatos módon az Alkotmánybíróság ezt rendben lévőnek találta.

 

 

A Jogtudományi Közlöny a Magyar Tudományos Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata.

 

A Jogtudományi Közlöny megjelenését az MTA Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottsága támogatja.

 

 

Talán van olyan ügyvéd hazánkban, aki meg tud jelentetni a Jogtudományi Közlönyben egy értékelő írást erről az érdekes elemzésről.

 

Nekem nem sikerült pár hete, mikor Gárdos Péter tanulmányát vettem nagyító alá....

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/velemenyunk--allaspontunk/gardos-peter-allitasai-megkerdojelezhetoek-es-hianyosak.html