Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dr. Madari Tibor - A C 260/18. sz. ügy elemzése

2019.10.09

mdarai-elemzes---c-260-18.png

 

A C‑260/18. sz. ügy elemzése

 

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv  1. cikke (2) bekezdésének, 4. cikkének, 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányult, K. és J. Dziubak felpereseknek a Raiffeisen Bank International AG hitelezővel szembeni, egy CHF-alapú jelzálogkölcsön érvénytelenségének a megállapítására irányuló  eljárásában. Az érvénytelenség megállapítását azért kérték, mert a szerződés szerinti átváltási mechanizmus tisztességtelen, mert az lehetővé teszi, hogy a Raiffeisen az átváltási ( vételi és eladási)  árfolyamokat,( és így az árfolyamrés mértékét is) szabadon és önkényesen állapítsa meg, így egyoldalúan határozza meg a CHF‑ben nyilvántartott hitel összegét, valamint a PLN‑ben kifejezett havi törlesztőrészletek összegét.

 

A lengyel bíróság ezt tisztességtelennek ítélte meg, azonban úgy vélte, hogy azok nélkül a szerződés nem teljesíthető. Utalt arra, hogy  devizaalapú hitelszerződéseket a gyakorlat alakította ki. Az ilyen hitelszerződés fogalmát csak 2011‑ben vezették be a lengyel jogrendbe.

 

Az EUB részére feltett kérdések lényegében a következőek voltak:

  1. Ha a szerződés érvénytelenségének a megállapítása hátrányos a fogyasztóra nézve, akkor a szerződés hibáit diszpozitív szabályok hiányában ki lehet-e javítani általános polgári jogi alapelvekre, szokásokra hivatkozva (24) (28/1)? a fogyasztó ellenezheti‑e azt, hogy a szerződést kiegészítsék, vagy azt, hogy a szerződés teljesítésének módját az általános szerződési feltételeket tartalmazó szabályok alapján állapítsák meg, ha a bíróság – a fogyasztó véleménye ellenére – úgy ítéli meg, hogy a fogyasztó szempontjából az említett szerződés kiegészítése kedvezőbb lenne, mint az érvénytelenségének megállapítása (26)
  2. A teljes szerződés érvénytelensége hatásainak a fogyasztó szempontjából történő vizsgálatára a szerződés megkötésének időpontjában fennálló körülményeket figyelembe véve kell, hogy sor kerüljön, vagy a felek közötti jogvita kialakulásának időpontjában, illetve milyen jelentőséggel bír a fogyasztó által e jogvita során kifejtett álláspont? (28/2)
  3. Lehetséges‑e a tisztességtelen szerződési rendelkezéseket hatályukban fenntartani, ha ez megoldás  kedvező lenne a fogyasztó számára? (28/3)
  1. Ellentétes -e az Irányelvvel, ha a bíróság  a szerződés tisztességtelenségének megállapítása miatt úgy értékeli, hogy  a szerződés teljes egészében megdől (27) (34)

 

1. A Curia a negyedik kérdést vizsgálta elsőként. Kimondja, hogy az uniós szabályozás célja az, hogy  hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse, nem pedig arra, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződést semmissé nyilvánítsák, de úgy, hogy  csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást a jogviszonyban. Ha e feltétel teljesül, akkor a szerződés fennmaradhat, ha az a tagállami jog alapján lehetséges.(39) (40)

Az objektív megközelítés elve miatt nem engedhető meg, hogy a nemzeti jogban a szerződő felek valamelyikének helyzetét a szerződés jövőbeli sorsát meghatározó szempontnak lehessen tekinteni. (41). Ebből az következik, hogy sem a pénzügyi szolgáltató, sem az adós szempontja nem érvényesülhet.

 

 Amennyiben a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy a szerződésnek az abban szereplő tisztességtelen feltételek nélküli fenntartása nem lehetséges, az  Irányelvvel nem áll ellentétben az érvénytelenség megállapítása. (43)

 

Ha az adós a megtámadott kikötések semmisségére hivatkozik, az nem csupán az indexálási mechanizmus és az árfolyamrés elhagyásához vezet, hanem az árfolyamkockázat megszűnéséhez is, ami közvetlenül kapcsolódik az alapügyben szóban forgó hitel devizához kötöttségéhez. Márpedig a Bíróság már megállapította, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések határozzák meg az alapügyben szereplőhöz hasonló hitelszerződés elsődleges tárgyát, így az alapügyben szóban forgó hitelszerződés fenntartására nincs lehetőség. (44)

 

Ezért a negyedik kérdésre az a válasz, hogy a nemzeti bíróság jogosult arra, hogy a deviza alapú szerződés szerződési feltételeinek tisztességtelensége megállapítása esetén a szerződés teljes semmisségét állapítsa meg. (45) (határozat 1. pontja)

 

2. A második kérdésre adott válasz  az előző válaszra utal vissza: ha a szerződés a belső jog alapján nem fenntartható, meg kell állapítani az érvénytelenségét.(47). Az a lehetőség, hogy a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív szabályával helyettesítsék, csak arra az esetre vonatkozik, ha a szerződés teljes érvénytelenségének a megállapítása a fogyasztót büntetné, (48) mert a cél  a fogyasztó és a szolgáltató egyenlőségének helyreállítása révén a fogyasztó védelme. (49) A fogyasztóra ható következményeket a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülmények alapján kell értékelni, mert a tisztességtelen szabály kiesése, és annak helyettesítése a diszpozitív szabállyal a fogyasztóvédelem biztosítását kell, hogy szolgálja. (50)

 

fogyasztó védelme ugyanis csak akkor biztosítható, ha a valós, és így a jogvita elbírálásakor fennálló érdekeit veszik figyelembe, nem pedig a szóban forgó szerződés megkötésének időpontjában fennálló körülmények között meglevő érdekeit.  Ugyanez vonatkozik a következményekre is: a jogvita időpontjában fennálló vagy akkor előre látható körülmények között valóban bekövetkező következményeket kell figyelembe venni. (51)

 

A nemzeti bíróság nem köteles arra, hogy mellőzze a tisztességtelen feltétel alkalmazását, amennyiben a fogyasztó, miután a nemzeti bíróság megfelelően tájékoztatta, szabad és világos hozzájárulását adja e feltételhez, illetve kifejezi azon szándékát, hogy nem kíván az ilyen kikötés tisztességtelen jellegére hivatkozni. (53)

 

Az előző bekezdésből következően a fogyasztónak  joga van arra is, hogy lemondjon a szerződés teljes érvénytelenségének megállapításából eredő hátrányos következményekkel szemben őt megillető  védelemről, azaz kérheti jogkövetkezményként akár az eredeti állapot helyreállítását is. (55)

 

A második kérdésre ezért az a válasz, hogy  a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása következtében a fogyasztó helyzetére gyakorolt következményeket a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni, oly módon, hogy ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír. (56)  ( határozat 2. pontja)

 

A Kásler-ügyben hivatkozott következmény  a tartozás egy összegben történő esedékessé válása:


„84     E megsemmisítésnek ugyanis főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe.”
 


Ennek alapján  egyértelmű, hogy a fogyasztó dönt a jogkövetkezmények levonása kérdésében, őt nem kell "megóvnia" a bíróságnak annak következményeitől, ha a szándéka ezzel ellentétes, a bíróság nem „gyógyíthatja meg” a szerződést a pénzintézet érdekében, nem erőltetheti az érvényessé nyilvánítást, azaz a fogyasztó akár az eredeti állapot helyreállítását is kérheti, nem a bíróság dönti el, hogy az érvénytelenség mely jogkövetkezményét alkalmazza.

 

3. Az első kérdés az érvénytelenség olyan bírói orvoslásának a lehetőségére irányul, amely azon általános jogelvek alapján történik, amelyek a jogügyletek kiegészítését a méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén teszik lehetővé. (57)

 

Az érvénytelen szerződési rendelkezés helyettesíthetősége – amely kivételt képez azon főszabály alól, amely szerint a szóban forgó szerződés csak akkor köti a feleket, ha az a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyásával is teljesíthető – azonban a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésére vagy a felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezéseire korlátozódik. (59)

 

Az első kérdésre ezért azt a választ adta a Curia, hogy nem lehetséges az érvénytelen szerződés méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén történő „meggyógyítása”. (62)

 

4. A harmadik kérdés azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben a tisztességtelen feltételek helyettesítése kizárt. (64)

 

Ha a nemzeti bíróság megállapítása szerint valamely szerződési feltétel tisztességtelen, e bíróság annak alkalmazását mellőzni köteles, kivéve ha a fogyasztó ezt ellenzi, amely alól egyetlen kivétel az, ha a fogyasztó hozzájárulását adja e feltételhez, illetve kifejezi azon szándékát, hogy nem kíván az ilyen kikötés tisztességtelen jellegére hivatkozni. (66)

 

Ha a fogyasztó az érintett tisztességtelen feltételek fenntartásába nem egyezik bele vagy azt kifejezetten ellenzi, az említett kivétel nem alkalmazható. (67)

 

A válasz ezért a harmadik kérdésre az, hogy  az Irányelvvel ellentétes a   szerződésben szereplő tisztességtelen feltételek fenntartása, ha azok elhagyása e szerződés érvénytelenségének megállapításához vezetne, és a bíróság úgy ítéli meg, hogy az érvénytelenség megállapítása kedvezőtlen hatásokkal járna a fogyasztóra nézve, ha a fogyasztó a feltételek fenntartásához nem járult hozzá. (68) ( határozat 4. pontja)

 

Ez azt jelenti , hogy az árfolyam átváltásra vonatkozó "mechanizmust" nem lehetséges a szerződésben "fenntartani" annak érdekében, hogy a fogyasztót ne érje jogsérelem az érvénytelenség megállapítása és így a tartozása akár egy összegben történő esedékessé válása miatt abban az esetben, ha a fogyasztó ehhez nem járul hozzá.

 

A fentiek  a DH tv-ek létjogosultságát is megkérdőjelezhetik a perekben, hiszen ha a fogyasztó úgy dönt, hogy ő nem kéri a DH1 tv. 3.§. (2) bekezdése szerint az MNB középárfolyam behelyettesítését  szerződésbe, akkor a bíróság megállapítja az érvénytelenséget és így  egy esedékessé vált, de már árfolyamváltozástól megtisztított tartozása keletkezik az adósnak.

 

A deviza árfolyam indexálási mechanizmusának és az árfolyamrésnek a kiesése a szerződésből közvetetten az árfolyamkockázat megszűnését is eredményezi (44), ezért az indexálási mechanizmus elhagyása megváltoztatja a kölcsönszerződés elsődleges tárgyát, és más típusú szerződést hoz létre, mint amire a felek akarat irányult. A nemzeti bíróságoknak a 93/13 EGK irányelv 6. cikk (1) bekezdésének a 106/77 ( 26 pont), a C-118/18 (42. pont), C-407/18 (66 pont) ítéletek miatt fennálló kötelező értelmezése miatt  a DH1, DH2, DH3 törvényeket figyelmen kívül kell hagyniuk, hacsak a fogyasztó nem kéri ezek alkalmazását. A  kölcsönszerződések az árfolyamrés szerződésből való „kiesésével” együtt megszűnő árfolyamkockázat folytán devizával indexált szerződésként nem maradhatnak fenn. Az árfolyamkockázat fogyasztóra telepítésének a kérdését tehát „ magával rántja” az árfolyamrés tisztességtelensége (44), mely jogi tényt viszont a DH1 tv. 3.§. (1) bekezdése törvényi vélelemként mond ki: ha van árfolyamrés a szerződés alapján, akkor az árfolyamkockázat is ahhoz tartozó tisztességtelen elem, ami kiesik a szerződésből.

 

Az ítélet a jogegységi döntéseket is érinti, így nem tarthatóak fenn a 6/2013 PJE 1, 2, 4. pontjai,  2/2014 PJE a. pontja, az 1/2016 PJE.

 

Az elszámolás során nem lehet BUBOR-kamatokkal és az ahhoz hozzáadandó szolgáltatói felárral, vagy feltételezett 20%-os árfolyamkockázati plafonnal számolni, ahogyan azt a Konzultációs Testület egyébként nem kötelező, de az ítéletekben hivatkozott 2019. június 19-i jegyzőkönyve javasolja, és az érvényessé nyilvánítás, mint egyetlen jogkövetkezmény is nyilvánvalóan ellentétes az EUB döntésének következtetéseivel.

 

A pénzintézetek azonban nem érvényesíthetnek hasznot az elszámolás során, mert az érvénytelenség esetén a jogalkalmazás célja a pénzügyi szolgáltató elrettentése is.

 

A Curia C‑42/15. sz. ügyben meghozott ítélete kimondja azt a jogalkalmazói feltételezést, hogy a pénzügyi szolgáltatók csak akkor fogják betartani a szabályokat, ha szankcionálják a jogsértéseket. Ez egy, a  2008/48/EK irányelv hatályán túlmutató fogyasztóvédelmi alapelv. 

 

"[65]      Tekintettel az adós hitelképességének hitelező általi vizsgálatára vonatkozó kötelezettséghez kapcsolódó fogyasztóvédelmi cél jelentőségére, a Bíróság kimondta, hogy ha a kamatköveteléstől való megfosztás szankciója gyengülne vagy akár tisztán és egyszerűen elenyészne, abból szükségképpen az következne, hogy e szankció nem mutat ténylegesen visszatartó jelleget."

 

Az Európai Bíróság ebben a körben ( azaz a jelzáloggal fedezett kölcsönök tekintetében) hasonló tartalommal    fejtette ki a fogyasztóvédelmi alapelveket a C-26/13 (Kásler) ügyben :

[79] Márpedig e kontextusban meg kell állapítani, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókra való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek (Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 69. pont).”

 

Ez  azt jelzi, hogy itt egy általános fogyasztóvédelmi elv hatásmechanizmusának a kifejtéséről van szó, a két ítélet ugyan eltérő szerződési körre vonatkozóan, de azonos logikával fogalmaz meg elvárásokat a bíróságok felé: cél az elrettentés, ennek érvén a fogyasztóvédelmi szabályok figyelembe vételének kikényszerítése, azaz, a fogyasztóvédelmi elveket semmibe vevő pénzügyi  vállalkozásnak ne érje meg ( az akkori forintkamatok körüli kamat bezsebelése révén

 

Ezt az értelmezést támasztja alá a C-154/15 számú ítélet is:

 

60      Másrészt a nemzeti bíróság nem jogosult arra, hogy a tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, mivel ezzel hozzájárulna azon visszatartó erő megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókra való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében (lásd ebben az értelemben: 2015. január 21‑i, Unicaja Banco et Caixabank ítélet, C‑482/13, C‑484/13, C‑485/13 és C‑487/13, EU:C:2015:21, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 61      A fenti megfontolásokból következik, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást. Ennélfogva egy ilyen kikötés tisztességtelen jellege bírósági megállapításának főszabály szerint azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne.

 

Ebből következik, hogy az a számítási metódus, amely nem jogszabályon alapul, hanem a Civilisztikai Kollégiumvezetők vagy a Konzultációs Testület bíróságokra egyébként deklaráltan nem kötelező állásfoglalásán, nem alkalmazható  az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonása körében, mert ahelyett, hogy a fogyasztó érdekében küszöbölné ki a felek közt felborult szerződési egyensúlyt, azt a pénzintézet javára fenntartja, így ellentétes a hivatkozott curiai ítéletekkel, amelyek a hazai bíróságokra nézve kötelezőek.

 

A C-483/16  számú ügyben született szintén azt tartalmazza, hogy a fogyasztóval történő elszámolást követően az nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mintha a tisztességtelenül felszámított összegek már eleve nem kerültek volna elszámolásra.

 

2019. október 8.

 

dr. Madari Tibor