Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Darák -Fáy levelezés: riport a Kúria szóvívőjével

2016.08.04

Dr Darák Péter, a Kúria elnöke részére

 

Tisztelt Darák Péter Úr!

 

Köszönettel vettem a csatolva olvasható válaszlevelét.

 

A válaszlevélben hosszas jogszabályi idézet van, amely figyelmeztet, hogy miként lehet sajtó helyreigazítást kérni. Egyrészt az Ön válasza önmagában 30 napon túl érkezett, ezért levele szerint a 30 napos sajtó helyreigazítási kérelem határidőből kicsúsztam.

 

Nem lévén gyakorlott ilyen ügyekben nekem meglepő, hogy nem a státuszából következően szakmailag elvárhatóan átlagon felül felkészült, de közlésében sérelmezett nyilatkozóhoz kell forduljak, hanem a riportot közzétevő sajtó orgánumhoz. Ugyanis nem szerkesztői cikkről van szó, hanem egy felelős beosztásban levő tisztviselőről (ha jó fogalmazok). Majd a rádió fogja a helyreigazítást Önöktől beszerezni? Ez nekem képtelenségnek hangzik, bár logikai tévedések a jogszabályokban is előfordulhatnak.

 

Van arra jogszabály, hogy egy hatóság hibás vagy nehezen érthető nyilatkozat ügyben állampolgári megkeresésre nem adhat közvetlen választ? Csak egy sajtószerkesztőség közreműködésével? Kérem ezen jogszabályi helyet közölje velem.

 

Én Önökhöz fordultam, mivel Önök adnak ki sorozatban törvényt, szerződést stb. értelmező állásfoglalásokat, tulajdonképpen kötelező elvi iránymutatásként bíróságok felé. Azt hiszem, hogy ez nem a rádió szerkesztőségének ügye – bár lehet hogy rosszul vagyok tájékozva (eléggé megterhelő volna a szerkesztőségeknek, ha moderátor szerepet kellene ilyen ügyekben felvállalniuk, és például mit tegyenek, hogyan tegyenek helyreigazítást, ha Önök nem reagálnak?). Előfordulhat, hogy ha a szerkesztőség fordul Önökhöz, akkor Önök valamilyen oknál fogva hamarabb válaszolnak, esetleg a helyreigazítást is vállalva? Más hatóságnál azt tapasztaltam hasonló esetben, hogy a hatóság fordult a sajtfórumhoz helyreigazítási kérelmével.

 

Ami a levelének befejezését illeti, hogy laikus fogyasztóként szakcikket kell írni, ezzel is meglepett. A szakcikket mértékadónak vennék? Ha pedig fórumot szerveznék a szakcikk megjelenése kapcsán, akkor arra eljönnének, arra reagálnának? Örömmel venném, részint megtiszteltetésnek tekinteném, részint meg mert igen fontos témakörnek tartom a felmerült nézetkülönbséget.

 

Gondolom egyetért abban, hogy sokszázezer hitelszerződésről lévén szó, a kérdés fontosabb annál, mintsem egyéni bogarasságnak lenne tekinthető. Ha köztünk nincsen ez a levélváltás, akkor a kirovó-lerovó szópáros alkalmazhatóságáról meg lettem volna győződve, hogy a kúriának hivatalból egyetlen fogyasztói levél nélkül kellett volna fellépnie és észrevételeznie ezen szakkifejezések használhatósága iránti kételyét, nem beszélve a szavak mögötti pénzelméleti tartalom alkalmazhatóságáról emberek sőt társadalmi rétegek sorsát meghatározó helyzetben. Tehát ha szakcikk formában kíván reagálni laikus és fogyasztói helyzetű felvetésemre, akkor kérem jelezze, hogy melyik szakmai fórumot, sajtóterméket találja arra legalkalmasabbnak, és megpróbálkozom a szakmai vitára alkalmasabb fogalmazással a magam és kárt szenvedett sorstársaim közreműködésével.

 

Tisztelettel

Fáy Árpád

2016. augusztus 4

 

 

 

darak-valasz-faynak-2016.08.03---kep-01.pngdarak-valasz-faynak-2016.08.03---kep-02.png

darak-valasz-faynak-2016.08.03---kep-03.pngdarak-valasz-faynak-2016.08.03---kep-04.png

 

 

Dr Darák Péter, a Kúria elnöke részére

 

Kihez lehet ilyen ügyben fordulni a helyreigazítás érdekében?

 

Tisztelt Darák Péter Úr!

 

 

Elhangzott egy rádió interjú Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin, a Kúria Polgári Kollégiumának szóvivőjével:

 

http://karcfm.hu/archiv/regiszter-2016-06-13-1230-1300/

 

 A nyilatkozat a devizahitelekkel kapcsolatosan a Kúria ez évi jogegységi határozatát magyarázta.

 

Laikus hallgatóként azt hiszem, hogy olyasmik is elhangzottak ebben a társadalmilag fontos kérdéskörben, amiket másként mint tévedést vagy tájékozatlanságot nem tudok magyarázni.

 

Laikusként az első, ami feltűnik, hogy az illető tájékozatlan a második világháború utáni pénzfejlődésről. Mintha zabot próbálna gyömöszölni VW gyártmányú kocsijába üzemanyagként – és ezt kérné számon a nagyközönségen, hogy az autójuk miért nem megy zabbal!?

 

A fogyasztói ügyfél kategória ugyanis pont azért jött létre a második világháborút követően, hogy a banki szolgáltatások a társadalom egész szélességét elérhessék anélkül, hogy rendkívülien hátrányos helyzetbe kerüljenek a banki szolgáltatóval szemben az ügyfelek. Nem az átlagos ügyfelek, hanem az ügyfelek teljes köre. Mindenki, aki nincsen gyámság alatt.

 

Kornai János nagy ívű Hiány című munkájában a „norma” szó jelentését átlagosnak definiálja. Az ő élete munkássága egészének megítélésétől függetlenül úgy tűnik ez a logikai botlása olyan mérvű károkat eredményezett (vagy akitől ő is átvette, annak a botlása), hogy a mai napok banki visszaéléseinél unos-untalan azzal tetszelegnek a helyzetükkel visszaélő bankok, hogy az átlagos ügyfélnek meg kellett volna éreznie szimatról azt a veszélyt, amit bíróságok, hivatalos szervek, országgyűlés egy évtizede nemhogy kezelni, de még beazonosítani sem tud egyértelműen. És ami még meglepőbb, a károsult ügyfelek „tanultabb” (!?) részéből is sokan vannak, akik önérzetesen arról nyilatkoznak, hogy nekik volt orruk a tisztességtelen banki ajánlatokat kikerülni …. mert egy átlagos egyetemi tanár, hivatali vezető stb. ennyit adjon magára (ha meg pórul járt, akkor megérdemli a figyelmetlenségéért). Úgyhogy nem veszélytelen dolog a kulcs-szavak félre értelmezése hivatalosnak tűnő vagy hivatalos háttérrel.

 

Azért hozom fel Önnek is ezt a kérdést, mert még kontrasztosabbá teszi, hogy a jogilag minden cselekvőképes, önmagáért felelős banki ügyfél pénzügyi tájékozottságához kell mérni az alapvető fogyasztói ügyletek bonyolultságát, kockázatosságát stb. általános jellemzőit. És mit tesznek egyre-másra a magyar pénzügyi élet szereplői? Hol egy könyv jelenik meg azzal, hogy a pénz definícióját kipróbált ezer éves közgazdasági példákra támaszkodva kell megadni (a látszólag szakértőként mostanság sokat nyilatkozó Gárdos Péter: Kié a pénzem? talányos című, múlt hónapban megjelent kötete), hol pedig Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin, a Kúria Polgári Kollégiumának szóvivőjeként ad rádióriportot, amelyben a kirovó-lerovó szópárost százötven éves szakkifejezésnek nevezi, ami szerepel a Ptk 231.§ (2)-ben. Az ember kapkodja a fejét, nézzük a Ptk 231.§ (2)-t, ami a jelek szerint egy még nem gondnokság alá helyezett ember minimális pénzügyi tájékozottságához hozzá kellene tartozzon:

 

A pénztartozás. A kamat

231. § (1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.

(2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

 

Itt semmiféle, a mai köznyelv számára ismeretlen hangzású követhetetlen tartalmú kirovó-lerovó kifejezés nincsen egyrészt, másrészt a pénz-tartozás sokak szerint nem kölcsöntörlesztési hátralékot vagy aktuális törlesztési hányadot jelent, hanem egyebet. Továbbá 150 évvel ezelőtt a monarchiának ha volt egy tucatnyi pénzfajtája birodalmon belül, azok egymáshoz viszonyított kezelését nem lehet megváltozott tartalommal meghivatkozni. De akármint is volt, az majd száz évvel a második világháború előtt volt. A szóvivő asszony hivatkozása a százötven évvel ezelőtti deviza-átszámítási szokásokra kb olyan anakronizmus, mint amikor a Dózsa film román nyelvű szinkronjában Dózsa a román dolgozókat vezette rohamra a magyar burzsujok ellen.

 

Tehát laikusként megismételem, nézzenek utána, gondoljanak bele, hogy a szóvivőjük a Kúria nevében mit nyilatkozik (és ezzel a közvéleményt hogyan befolyásolja), mert amit mondott, az elvileg a második világháború utáni pénzrendszer fejlődést kirekeszti tudatából, (és mivel a Kúria nevében nyilatkozik, a Kúria állásfoglalásának megalapozásából) a formálisan, a fogyasztói státuszt bevezető, a magyar állam által aláírt nemzetközi szerződéseket mondja fel (de legalábbis szabotálja) vélemény alkotásával, iránymutatásával mint magyar állami szervezet (a legszélesebb közérdek nyilvánvaló sérelmére). Tehát a magyar hivatalos pénzügyi-jogi gondolkodást a világháború előtti kaotikus, a maihoz képest mindenképpen sokkal fejletlenebb állapot felé deformálja, veti vissza - a világháború után éppen a lakossággal szembeni felelőtlen spekuláció visszaszorítására megalkotott fogyasztó státusz valóságos kiiktatásával - egyébként olyan területen, amely a tömegtársadalom működőképességének, gazdasági realitásának egyik kulcsa (lenne).

 

Az ember kapkodja a fejét. Jogász-doktorról van szó? Aki pénzügyletekről, pénzügyi szakkifejezésekről nyilatkozik? Egy társadalmi válságot okozó jelenségről szólván? Vagy a szóvivő felolvas egy gépelt szöveget és nem tartozik annak szakmai tartalmát megítélni, és a riporter rögtönzött kérdéseit hallván megalapozatlan, felületes, szakmaiatlan megjegyzésekbe bocsátkozott – amit a Kúria nem vállal, esetleg visszavon, helyre igazít?

 

Kihez lehet ilyen ügyben fordulni a helyreigazítás érdekében?

Válaszát várva egy laikus, Önök által nem tudom hová minősített, eredetileg évekkel ezelőtt azt hittem fogyasztó létű, devizakárosult, aki 10 évvel ezelőtti hiedelme szerint a banki visszaélésekkel szemben állami felelősségre, védelemre számíthat

 

Fáy Árpád

 

2016. június 28.