Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bankszövetség - 2007

2013.03.07

 A világgazdaságban véget ért a „bő likviditás” évtizede. Az okok még további elemzést igényelnek, de a jelenség meglehetősen markáns. A gazdasági fejlődés mérséklődése, az infláció újbóli erősödése, a hitelforrások drágulása és beszőkülése jellemezte a 2007 végi folyamatokat. A világgazdaság jelenlegi helyzetét jellemző feszültségek várható időtartamáról (egy év lesz, vagy huzamosabb ideig fennáll) és mértékéről (csak lassulás recesszió nélkül, vagy termelés visszaesés), térbeli hatóköréről (USA-t, EU-t, Kínát érinti, vagy az egész világot magában foglalja), ágazati sajátosságairól (döntően a pénzügyi szférát terheli, vagy az csak belépő a reálszféra költségeihez) még keveset tudunk, a helyzet megítélésében nagy különbségek tapasztalhatóak.

 

A magyar bankok életében is fordulatot hozott a 2007-es év. A csökkenő reáljövedelmek és fogyasztás, mérséklődő beruházások mellett a hitelkereslet is mérséklődött. A kamatrés jelentősen csökkent, részben azért, mert a hitelfelvevők a magasabb kamatréssel bíró forinthitelek helyett a devizaalapú hiteleket részesítették előnyben, s főként azért, mert a bankközi külföldi források rendkívül magdrágultak, s a pénzintézetek a jelentősen megnőtt forrásköltséget csak részben tudták áthárítani az ügyfelekre. 2007-ben a fajlagos működési költség sem mérséklődött, többek között a fiókhálózatok fejlesztése miatt.

 

Összességében, míg a 2001-2006 közötti éveket az jellemezte, hogy a magyar bankok megtérülési mutatói a nemzetközi átlagot jelentősen meghaladták, addig 2007-ben a megtérülési mutatók különösen a reál- megtérülési mutatók közeledtek az európai átlaghoz. 

(Megjegyzendő: a hazai bankfejlődésben a konszolidációt és privatizációt követően 1994-2000 között negatív reálprofitot realizáló bankok a következő hat évben visszapótolták az elveszett nyereséget.)

 

A világgazdaság egyik leglényegesebb fejleménye 2008-ban, hogy a világgazdaság egészét jellemző likviditásbőség gyakorlatilag eltűnt. Az Egyesült Államokban kibontakozó jelzálogpiaci válság felszínre hozta azt a súlyos problémát, hogy a pénzintézetek, illetőleg a felügyeleti hatóságok világszerte nem fordítottak kellő figyelmet a likviditási kockázatra, annak megfelelő kezelésére. Ebben az értelemben egy általános problémával küzd a bankvilág: a nem megfelelő kockázatkezelés, illetőleg a nem hatékony felügyelet nemcsak a lakáshitelezésben, hanem más területeken is előfordulhat; a korábbi évek bő likviditása nemcsak a jelzáloghitelezésnél, hanem más területeken is háttérbe szorította a hatékony ügyfélminősítésre alapozó hitelezést.

 

 

 ft-felertekelodes-2007-bankszov.jpg

 

A forint/euró árfolyam 2000 és 2007 között a 253 forintos átlag körül ingadozott, viszonylag csekély szórás mellett. (Egy-egy rövid időszakban az árfolyam nagyobb ingadozást is mutatott.) A forint az euróhoz képest ebben az időszakban mindegyik reál effektív árfolyamindex alapján jelentősen felértékelődött (fogyasztói inflációk különbsége alapján megközelítőleg 30%-kal). A viszonylag stabil nominális árfolyam, illetőleg az erős reálfelértékelődés az exportot eddig kevésbé fékezte, a reál- felértékelődés hozzájárult az infláció mérsékléséhez.

 

Az idézetek forrása: Beszámoló a Magyar Bankszövetség 2007 évi tevékenységéről.