Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bankszövetség - 2004

2013.03.07

-részletek-

 

A. 9.2 THM alkalmazása a lakáshitelekre

A hitelintézeti törvény egyik korábbi módosítása értelmében 2005. január 1.-től kell a lakáshitelekre is alkalmazni a teljes hiteldíj mutatót (THM). Bár a Bankszövetség kezdettől ellenezte ezt a lépést (mivel a THM e hiteltermékre csak a feltételek túlzott leegyszerűsítésével, torzító módon számolható ki), elkészítettük, s a jogalkotó PM-nek megküldtük erre vonatkozó javaslatainkat. A minisztérium október közepén küldte meg jogszabály-tervezetét véleményezésre.

 A tervezetben számos bankszövetségi javaslat helyet kapott, ezért a véleményezésnél a figyelmen kívül hagyott felvetéseinkre helyeztük a hangsúlyt. Elsősorban az un. harmadik félnek fizetendő díjak THM-ből való kihagyása mellett érveltünk. Kifejtettük, hogy a közjegyzői díj, az értékbecslés díj, a biztosítási díj mind olyan költségek, amelyek nagymértékben függnek az adott ügylet és az ügyfél körülményeitől. Ennek megfelelően egy reklámban (amely a THM alkalmazásának legfontosabb helye) lehetetlen korrektül felbecsülni e tételek értékét. Nem egyszerűbb a THM számítása a közvetlen ajánlattétel vagy a szerződéskötés esetében sem, amikor már jóval több konkrét információ ismert az ügyletről. A közjegyzői díj (amely a szerződéskötést követi és függhet a közjegyző díjpolitikájától), vagy a biztosítási díj (amely legtöbbször szintén csak a szerződéskötés után tisztázódik, mivel a biztosítás léte folyósítási feltétel) csak utólag kerül megállapításra, ezért a THM elveszti előzetes, termékválasztást segítő szerepét.

Észrevételünkben pontosítottuk az árfolyam-megállapítás módját a devizahitelekre alkalmazandó THM esetében, szövegszerű javaslatot tettünk a hitelkártyára vonatkozó THM számítás módszertanára, s nehezményeztük a THM üzletszabályzatban, ill. hitelszerződésben történő feltüntetésének előírását. Hangsúlyoztuk, hogy az üzletszabályzat jellegénél fogva túl általános ahhoz, hogy konkrét termék-kondíciókat tartalmazzon, s azokhoz igazodóan folyamatos változtatás tárgya legyen.

Több egyeztetési fordulót követően kompromisszumos megoldás született. A PM elfogadta, hogy a harmadik félnek fizetendő díjak többsége – azok előzetes beazonosíthatatlansága miatt – nem alkalmasak a THM-ben történő figyelembe vételre. (Egyedül az értékbecslési díj és a szemledíj maradt a tervezetben). A szerződéskötéskor ugyanakkor a bank által már ismert díjnagyságokat, vagy az erre vonatkozó pontosabb becsléseiket az ügyfél tudomására kell hozni.

A devizahitelezésre és a hitelkártyára vonatkozó THM előírásoknál a PM követte a bankszövetségi javaslatokat. Nem változott ugyanakkor a THM szerződésben történő feltüntetésének szabályozása (igaz, ez törvény-módosítást kívánt volna), ill. csak részben módosult az üzletszabályzatra vonatkozó előírás (lakáshitelek esetében a szabályozó eltekintene a THM itt történő feltüntetésétől). Fogyasztóvédelmi szempontból típus-értékek és tipikus lejárati idők lettek meghatározva egyes lakáshitel-fajtákra, hogy a THM érték lehetőleg egy konkrét számot és nem semmitmondó „tól-ig”-os értéket mutasson. Ugyancsak fel kell tüntetnie a banknak kondíciós listáján, ill. ajánlattétel esetén, hogy a THM nem tükrözi sem az árfolyam-, sem a kamatkockázatot. Véleményünk szerint ez az előírás a mutató teljes félreértésén alapul, hiszen a THM a jelenben hasonlít össze termékárakat, s nem is tudna mit kezdeni jövőbeli kockázatokkal.

 

C.2. A HPT fogyasztóvédelmi jellegű módosításai

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a jelzáloghitelezéssel foglakozó ez évi jelentésében fogyasztóvédelmi jellegű ajánlásokat fogalmazott meg több állami hatóság részére. Nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy a Pénzügyminisztérium elkészítette és a Bankszövetséghez véleményezésre megküldte a Hitelintézeti törvény módosítási tervezetét, amelyben részben az ombudsmani ajánlásokra reagált, részben - a PSZÁF felkérésére, ugyancsak fogyasztóvédelmi célzattal – pontosítást-kiegészítést szándékozott tenni az adósnyilvántartó rendszer (BAR) szabályain.

A tervezet szerint a jelzáloghitelekhez kapcsolódó vételi jog érvényesítésének kockázatáról, valamint a devizahitelek árfolyamkockázatának tudomásul vételéről a hitelintézeteknek kockázatfeltáró nyilatkozatokat kell készíteniük és ezeket az ügyfeleikkel alá kell iratniuk. A módosítás szerint a bankoknak – vételi joguk gyakorlása esetén - 90 napos haladékot kellett volna biztosítaniuk érintett ügyfeleiknek, hogy az ügyfél kellő időt kapjon ingatlana saját eljárásban való értékesítéséhez. A szabályozás előírta volna a banki üzletszabályzatok követelésérvényesítési metódusokkal való kiegészítését.

Bár tagbankjaink is egyetértettek azzal az ombudsmani megállapítással, hogy érdemi lépéseket kell tenniük ügyfeleik jobb informálása érdekében, alapvetően túlzottnak és részben hibásnak ítélték a Hpt.-módosítás mértékét, jellegét. A két kockázatfeltáró nyilatkozattal kapcsolatosan az merült fel, hogy a hitelezés kapcsán – a vételi jogon és az árfolyamkockázaton kívül – még sok hasonlóan nagy kockázat (kamat-, törlesztési-, kezesi-, óvadéki kockázat) éri az ügyfelet, mégsem lehet az összesről külön nyilatkozatot készíteni. A bankok mindenesetre fontosnak tartották, hogy e nyilatkozatok minden banknál egységesek legyenek, nehogy az ügyfél utólag – bukás esetén – azt mondhassa, hogy egy másik bank szövege sokkal jobban feltárta a kockázatot, s annak alapján nem vette volna fel a hitelt. Ennek megfelelően javasoltuk, hogy egy tekintéllyel bíró szakmai szervezet készítse, s jegyezze e nyilatkozat. A PSZÁF-ot ajánlottuk erre a feladatra (amely nem zárkózott el az akkori informális felkéréstől). Kértük továbbá, hogy a felkészülési munkákra megfelelő időt biztosítson a jogalkotó.

A vételi jog kiterjesztő átszabályozása ellen a Bankszövetség tiltakozott, mivel ez egy kétoldalú, a Ptk.-ban meghatározott speciális jogintézmény, amelyet a hitelintézeti törvény nem változtathat meg. A jogtechnikai ellenvéleményen kívül racionális ellenérveket is felhoztunk az ingatlan ügyfél általi értékesítési kísérlete ellen. A vételi joggal akkor él egy bank, ha az ügyfél megszegte szerződéses kötelezettségét és többszöri, sikertelen kísérlet történt az ügyfél fizetőképességének/fizetőkészségének helyreállítására. Ilyen esetekben már megromlik a két fél közti viszony és könnyen elképzelhető, hogy az ügyfél - az így kapott 90 napos haladék alatt - további veszteségeket okoz a banknak.

Nem támogattuk az üzletszabályzat követelés-érvényesítési technikákkal való felduzzasztását sem. Jelenleg a szerződések maguk tartalmazzák a mellékkötelezettségeket, s az ügyfél dolgát nehezítené, ha ezeknek a fontos pontoknak a bank üzletszabályzatában próbálna utána nézni. Az amúgy is bonyolult üzletszabályzatok megtelnének a sokfajta szerződéses mellékkötelezettség leírásával és különféle (mivel ez sem egységes) érvényesítési módokkal. Egy ilyen átláthatatlan üzletszabályzat inkább zavaró, mint segítő lenne egy átlagos ügyfél számára. Javasoltuk, hogy e kötelezettségek továbbra is a hitelszerződésben legyenek rögzítve.

Az előterjesztő nagyrészt figyelembe vette a bankszövetségi javaslatokat. Eltekintett a vételi jog esetében a 90 napos ügyfél-értékesítési haladéktól és az üzletszabályzatban sem kell szerepeltetni a szerződéses mellékkötelezettségeket. Megmaradt ugyanakkor a tervezetben a bankok kockázat feltáró nyilatkozat készítési kötelezettsége.