Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.11.24

A közjegyzői okiratok szerepe a devizakölcsönökben

mta-kozjegyzok---kep.png

 

Részletek az elemzésből:

 

A közjegyzők klasszikus tevékenységi körébe tartozik a hagyatéki eljárások lefolytatása, valamint a közjegyzői okirat kiállítása, amely 2010-ben kiegészült azok végrehajtási záradékkal való ellátásával is. Ugyanakkor a klasszikusnak mondható tevékenységi körük mellé 2009-ben egy olyan feladatot is kaptak, amely más jogrendszerek megoldásaitól alapvetően eltér. A korábban a bírósági hatáskörbe tartozó fizetési meghagyásos eljárások ugyanis átkerültek a közjegyzők hatáskörébe. Ennek valószínűleg sokkal inkább praktikus, mintsem dogmatikai oka volt, ugyanis a közjegyzői kamara rendelkezett a rendszer elektronikus működtetéséhez szükséges technikai és szakmai háttérrel.

 

KÖZJEGYZŐI OKIRATOK SZEREPE A DEVIZAKÖLCSÖNÖKBEN

 

A közhitelesség és végrehajthatósága miatt a bankok előszeretettel foglaltatták és jelenleg is foglaltatják közjegyzői okiratba kölcsönszerződéseiket. A „közjegyzői okirat záradékolásával a hitelező elkerülheti az évekig is eltartható pereskedést és végrehajtási eljárásban követelése viszonylag rövid időn belül kielégítést nyerhet. Éppen ezért foglalja a közjegyző a felek felkérésére közjegyzői okiratba a kölcsönszerződést” (Ferenczy Réka: „A deviza alapú kölcsönről szóló szerződés végrehajtási záradékolásának problematikája” Közjegyzői Közlönye 3/2012. 20.).

 

A devizaalapú kölcsönszerződésekkel és az azokban a Kúria által tisztességtelennek minősített kikötésekkel kapcsolatosan a sajtóban felmerült a közjegyzők szerepének a kérdése is. A devizaalapú kölcsönök közjegyzői okiratba foglalása a közjegyzőknek jelentős bevételi forrása volt éveken keresztül, és a hitelkihelyezések csúcsán ez jelentős számú szerződést jelentett számukra. Ebben a fejezetben azt kívánjuk körüljárni, hogy a közjegyzői okiratba foglalásnak mi a funkciója, ezt az elmúlt évek tapasztalatai alapján be tudta-e tölteni, és ha nem, akkor ez mire vezethető vissza. Harsági Viktória szerint […] a közjegyzői okiratszerkesztési tevékenységgel valójában – az annak során követett, szigorúan szabályozott eljárási rend következtében – egy ún. ex ante (előzetes) jogi kontroll valósul meg. Ezzel szembeállíthatjuk a bírósági (főképp peres) eljárásokat, melyek ex-post (utólagos) vitarendezést jelentenek.

(Harsági Viktória: „Megelőző jogvédelem – a közjegyző okiratszerkesztő tevékenysége” Közjegyzők Közlönye 2/2014.)

 

 Annak érdekében, hogy ez az előzetes kontroll megvalósuljon, a törvény a közjegyzői okiratot közhitelességgel, teljes bizonyítóerővel és bizonyos esetekben közvetlen végrehajthatósággal ruházza fel, valamint a közjegyzői eljárásba számos garanciális szabályt épít bele.

 

A Közjegyzői törvény (Ktv.). 3. § (1) bekezdése alapján a közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen, ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen. Ezek fényében két kérdés tehető fel.

 

Egyrészről a közjegyzőktől elvárható lett volna-e hogy felismerjék, hogy az általuk okiratba foglalt szerződésekben tisztességtelen szerződési kikötés szerepel és így a Ktv. 3. § alá tartozik, vagy ez nem volt abban az időpontban elvárható tőlük? Ezt tekintve osztjuk Tóth Ádám véleményét, amelyet egy interjúban fejtett ki. „A MOKK elnöke arra hívja fel a figyelmet, hogy akkor, amikor az első- és a másodfokú bíróságok, de még a Kúria különböző tanácsai is egymásnak ellentmondó döntéseket hoznak az ügyekben, aligha várható el, hogy a közjegyzők képesek lettek volna a probléma minden pontját átlátni.” (Nagy László Nándor: „Devizahitelesek: felelősek-e az újból feladatot kapó közjegyzők?” Privatbankar. hu 2014. június 11.)

 

A másik kérdés ugyanakkor az, hogy amennyiben a közjegyzők nem értették meg teljesen a kölcsönszerződések tartalmát, így különösen azokat a gyakran rendkívül technikai passzusokat, amelyeket utóbb a Kúria tisztességtelennek is minősített, úgy okiratba foglalhatták-e a szerződést? Itt azokra a – felsőfokú pénzügyi ismereteket nem igénylő – kérdésekre gondolunk, amelyek a tisztességtelenséghez vezettek. A jogászi szakmán túlmutató egyéb szakmai ismeretek természetesen nem várhatóak el a közjegyzőktől, így azokban rejlő hibákat a közjegyzőnek következésképpen nem kell tudnia felismerni. A kérdésre álláspontunk szerint azt a választ kell adnunk, hogy ilyenkor a közjegyző nem foglalhatta volna okiratba a szerződést, hiszen annak megértése nélkül a feleket nem tudta a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről tájékoztatni. Ugyancsak a szerződés tartalmának megértése nélkül azt sem tudta megvizsgálni, hogy azzal a fél akarata megegyezik-e. Álláspontunk szerint ugyanis ezeknek logikai előfeltétele, hogy a közjegyző értse, hogy mi a szerződés tartalma, és így miről ad tájékoztatást a félnek. Arra vonatkozóan, hogy a közjegyzők értették-e a szerződések technikai rendelkezéseit, nincs ismeretünk.

 

Így különösen a közjegyzőknek nem kellett előre látniuk, hogy a devizák milyen irányban változnak, és ennek megfelelően erről nem kellett a feleket tájékoztatniuk. A közjegyzőtől az volt csak elvárható, hogy értse a szerződés tartalmát, ami a feladatellátásának előfeltétele.

 

Ezek után már csak arra a kérdésre kell választ adni, hogy a közjegyzői okiratok a jelenlegi szabályok mellett el tudják-e látni az előzetes jogi kontroll funkcióját? Álláspontunk szerint abban a klasszikus értelemben mindenképpen, hogy az okiratba foglalt követeléseket nem kell előbb peresíteni, hanem közvetlenül végrehajthatónak minősülnek. Így a szerződés megkötésének vitatása elkerülhető. Azt tekintve azonban, hogy a szerződésekbe a jövőben ne kerülhessenek tisztességtelen szerződési kikötések, és így ne legyenek belőle polgári perek, álláspontunk szerint nem. A jelenlegi szabályok bár megkövetelik, hogy meg kell ilyenkor az okiratba foglalást tagadni, arra azonban, hogy ezt megítéljék – ahogyan ezt a devizaalapú kölcsönök példája is mutatta – nincs megnyugtató eszközük a közjegyzőknek. Hasznos lenne ilyen estekben, ha a közjegyzői kamara elnöke jogegységi eljárást kezdeményezhetne, amelyben a Kúria még az előtt tisztázhatná a tisztességtelenség kérdését, hogy abból több tíz-, illetve százezer szerződést okiratba foglalnak.

 

http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/24_Czoboly_Gergely_kozjegyzok.pdf

 

 

A szerző:

 

Dr. Czoboly Gergely egyetemi adjunktus - Corvinus Egyetem - Gazdasági Jogi Tanszék

 

Oktatási tevékenység: magyar és nemzetközi adózás (adójog alapjai, jövedelem adóztatása, fogyasztás adóztatása), pénzügyek gazdasági joga
 

Kutatási terület: nemzetközi és magyar adózás, az Európai Unió adójoga, pénzügyek gazdasági joga, nemzetközi és európai fizetésképtelenségi jog, nemzetközi és összehasonlító polgári eljárásjog

 

http://portal.uni-corvinus.hu/index.php?id=20187

 

 

A tanulmány itt jelent meg:

 

Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet

A magyar jogrendszer állapota - 2016

 

 

A teljes tanulmánykötet innét letölthető:

http://jog.tk.mta.hu/a-magyar-jogrendszer-allapota-kotet

 

 

(962 oldal)

http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/A_magyar_jogrendszer_allapota_2016.pdf

 

 

„Ennek a kötetnek az a célja, hogy tudományos igényességgel és interdiszciplináris módszerekkel áttekintse a magyar jogrendszer aktuális állapotát. A jogászi tárgyalásmód rendszerint megelégszik a szabályozás dogmatikai nyelvezetű bemutatásával, mi azonban úgy véljük, hogy ez elégtelen a jogrendszer állapotának érdemi megértéséhez, ezért a társadalmi környezetet (lehetőleg statisztikai adatokkal alátámasztva), a vélhető hatásokat, a szabályozások célját, valamint társadalmi elfogadottságát is vizsgáljuk. Arra biztattuk ezért szerzőinket, hogy a szokásos kontinentális jogászi megközelítésmódtól eltérően az adott kérdésre vonatkozóan a jövőre vonatkozó jóslásokat vagy legalábbis valószínűsítéseket is vegyenek be elemzésükbe, továbbá ahol szükségesnek tartják, ott javaslatokat is fogalmazzanak meg a változtatásra.”

 

 

 

Vélemény:

 

Minden egyes aktív devizahiteles ismerősömnek határozott véleménye, hogy súlyos felelősség terheli a közjegyzőket. Egész egyszerűen nem végezték el a feladatukat a szerződéskötésnél, csupán felolvasták (leginkább hadarva) a banki kölcsönszerződést és zsebre vágtak összeségében több milliárd forintot. Most meg szolgakészen kiszolgálják a bankrendszert - szintén kimagasló díjazásért. A felelősségre vonás az esetükben sem fog elmaradni.

 

 

Ajánlott film (7 perc):

 

"Deviza"-"hitelek" avagy a cinkos közjegyzők és az adatmegtagadó bankok - Róna Péter 2013. november

 

 

 

A korábban idézett rész ebből a cikkből származik (a cikk teljes egészében):

 

 

Devizahitelesek: felelősek-e az újból feladatot kapó közjegyzők?

Nagy László Nándor, 2014. június 11., 19:20

http://privatbankar.hu/penzugyek/devizahitelesek-felelosek-e-az-ujbol-feladatot-kapo-kozjegyzok-269665

 

 

A bíróságok sem tudtak eddig egységes véleményt formálni a devizahiteles kérdésről - hárítja el a közjegyzők felelősségét feszegető kérdést a Közjegyzői Kamara elnöke. Tóth Ádám szerint a szerződések aláírásakor kellő hangsúlyt kapott az árfolyamkockázat kihangsúlyozása.

 

Komoly feladatot róhat a közjegyzőkre is az, ha a Kúria jogegységi döntésében a Kásler ügyhöz hasonló álláspontra helyezkedik, hiszen több olyan intézkedésre kerülhet sor, amelyek megkövetelik a közjegyzők közreműködését – mondta a Privátbankár.hu-nak Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) elnöke. Ha a jogegységi döntés is jogellenesnek mondja ki az árfolyamrés felszámítását, akkor például azon szerződések esetében, ahol a szerződésben nem csak a hitel devizában kihelyezett összege, hanem annak forint ellenértéke is szerepel, már a kezdeti szerződések módosítására is szükség lehet. Márpedig az eredeti szerződéseket közjegyzői okiratba foglalták. Ezen túlmenően Tóth Ádám szerint az elszámolásra vonatkozó megegyezést is ildomos volna közjegyző előtt záradékoltatni.

 

 

Mégis jöhet bírósági kör

Ezen a ponton ugyanakkor a MOKK elnöke újabb problémát lát abban, hogy létrejön-e megállapodás a hitelező és az ügyfél között, ha ugyanis nem tudnak megállapodni a kérdésben, közokiratban nem lehet majd biztosítani a követelést. Ennek áthidalására a MOKK elnöke két utat lát: egyrészt a közjegyző záradékolhatja magát a szerződést módosító okiratot, ám ezt követően végrehajtási pernek, pereknek kellene dönteniük a tényleges követelésekről, vagyis ez esetben a bíróságok nem mentesülnének a devizahiteles perek alól. A másik megoldás az, ha a kormány jogszabályban teszi kötelezővé az elszámolási rendet, hiszen innentől nem az ügyfél, hanem a felügyeleti szerepkört ellátó MNB feladata lenne az elszámolás ellenőrzése. Ebben az esetben a jogszabály úgy is rendelkezhet, hogy a szerződések törvény általi módosítása nem kívánja meg az ismételt közokiratba foglalást – ismerte el Tóth Ádám. (Érdekes ugyanakkor, hogy az árfolyamgát esetében sem élt ezzel a lehetőséggel a jogalkotó – ott is szükséges elem a közjegyzői közokiratba-foglalás.)

 

 

Miért felelhet a közjegyző?

Azzal kapcsolatban, hogy időről-időre felmerül a közjegyzők felelőssége is a devizahitelek elterjedésében, a MOKK elnöke arra hívja fel a figyelmet, hogy akkor, amikor az első és a másodfokú bíróságok, de még a Kúria különböző tanácsai is egymásnak ellentmondó döntéseket hoznak az ügyekben, aligha várható el, hogy a közjegyzők képesek lettek volna a probléma minden pontját átlátni.

Tóth Ádám szerint ugyanakkor a közjegyzők 2005. óta, amióta a szerződések kötelező eleme lett a kockázatfeltáró nyilatkozat, felolvasták az abban foglaltakat s figyelmeztették a szerződni akaró ügyfeleket ennek kockázatára. Így az adósok szembesülhettek az árfolyamkockázat kérdéskörével. Más kérdés – idéz személyes példát a MOKK elnöke -, hogy szinte minden adós úgy nyilatkozott ezek kapcsán, hogy bízik benne, hogy az árfolyam nem fog elszállni, miután a másik alternatívát képviselő forinthitelek kamatát már az indulástól nem tudja kigazdálkodni. A Kúria ennek nyomán helyesen mutatott rá arra korábbi jogegységi döntésében, hogy az ügyféltől elvárható gondosság esetén a szerződő birtokában volt az árfolyamkockázattal kapcsolatos információknak, ám azt a kamatnyereség kapcsán felvállalta. A kockázatfeltáró nyilatkozatok hpt.-ben is rögzített kötelező eleme volt ugyanis a devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat, valamint az árfolyamváltozás törlesztő részletre való hatásának ismertetése. A szerződések döntő része a kamatváltozásból eredő hatásokra is felhívta a figyelmet, az árfolyamrés alkalmazásának kérdésköre ugyanakkor lényegesen kevesebb helyen kapott helyet a kockázatfeltáró nyilatkozatokban.

 

 

Banki költség legyen a közjegyzői díj?

A jövővel kapcsolatban Tóth Ádám szerint a jogalkotóknak meg kellene fontolniuk, hogy a jövőben egyértelmű banki költségként definiálják a közjegyzői okiratba foglalás költségeit, amelynek ellenértékét a pénzintézet a hitelhez kapcsolt költségeiben vagy a kamatban érvényesíthet, hiszen a közjegyző az ügyletben a MOKK elnöke szerint leginkább a bank érdekeit képviseli. A fentiek okán ilyen a szabályozás Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában is – hívja fel a figyelmet a szakember. (Más kérdés, hogy épp az aktuális bírósági döntések jelzik, hogy ez a „védelem” nem túl jelentős.)

 

 

Kikopó szerepben

Azzal kapcsolatban, hogy akár a most szükségessé váló szerződésmódosítások, záradékolások esetén, akár a későbbiekben, a kabinet által meghatározott végső devizahiteles csomag végrehajtása során előírhat-e a jogalkotó ingyenes közjegyzői eljárást, a MOKK elnöke úgy válaszolt: elméletben igen, gyakorlatban nem. A közjegyzők gazdálkodó szervezetnek minősülnek, a záradékolásnak mindenképp költségei vannak, amelyek államra hárítása „költségvetési tételt” jelentene. A közjegyzői karnak amúgy is a bevételeinek drasztikus csökkenésével kell számolnia, az ingó zálogjogokhoz kapcsolódó közokirati kényszer megszűnése miatt, továbbá az új Ptk. szerinti hitelbiztosítéki nyilvántartás és a zálogjogi szabályozás már nem teszik olyan fontossá a közjegyzők személyes közreműködését.