Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A devizahiteles, a takaró és a nyújtózkodás

2015.09.26

Dr. Száz János egyetemi tanár írta:

 

szaz-cikk---kep.png

 

Elsőként egy csonkítatlan rész a Hitelintézeti Szemle 2013. évi 6. számában megjelent elemzésből:

 

3. KI MIVEL TAKARÓZIK?

 

A lakossági devizahitelek kapcsán most mindenki azzal takarózik, hogy nem ő a hibás. Az állam ígérte, sőt, nemzetközi kötelezettséget is vállalt, hogy hamarosan az euró váltja fel a forintot. Az emberek joggal hihették, hogy nem butaság devizában eladósodni, hogyha nemsokára úgyis devizában kapják a fizetésüket. Az euró vagy svájci frank majdnem ugyanannak tűnt akkoriban a forinthoz képest a régi reflexek alapján.

 

A legfontosabb állami intézmények (Pénzügyminisztérium, jegybank, felügyelet) szeme előtt zajlott minden, miközben túl halkan és főként egymásnak mormolták időnként aggodalmaikat. Legalábbis én nem emlékszem fizetett reklámra vagy óvatosságra intő óriásplakátra állami szerv részéről, ami a lehetséges pénzügyi árvízre figyelmeztetett volna (nem csak a Duna ragadhatja el lakásainkat). Pedig szép számmal voltak ezekben az intézményekben, akik világosan látták a veszélyt6 , és figyelemmel kísérték azt, hogy a szomszéd országok milyen szabályozással reagálnak a lehetséges pénzügyi elcsábulásra. A végeredményt tekintve, az intézmények nem léptettek életbe szigorú korlátozásokat, a lakosságnak pedig nem küldtek markáns figyelmeztetéseket. A Tisztiorvosi Hivatalból (régebben a KÖJÁL-ból) szoktak szólni, ha kergemarhakór van, vagy fertőzött a spanyol importzöldség. Ennek hiányában sokan ösztönösen azt gondolták, hogy ha a jól képzett és jól fizetett pénz- ügyi hatóságok nem látnak bajt és veszélyt, akkor minek aggodalmaskodni.

 

A bankok tették, amiben érdekeltek voltak, és amit engedtek nekik. Agyba-főbe reklámozták a hitelfelvételt, és az emberek vitték is a hitelt, mint a cukrot – méghozzá az olcsóbb kamatozásút. (Az árfolyamkockázattal együtt.) Később, amint fordult a kocka, a bankok ugyanilyen vehemenciával igyekeztek új betéteseket szerezni. Mindez olyan triviális, mint hogy nyáron hűtünk, télen fűtünk.

 

Az akadémiai világ egy része is figyelmeztetett a várhatóra: tankönyvi alapismeret a kamatparitás, amely azt mondja ki, hogy ugyanaz az inflációs várakozás jelenik meg a devizaárfolyamokban, mint a kamatlábakban. Tehát a várható infláció különbözete tükröződik a két devizanem kamatlábainak a különbségében, és ez előbb-utóbb megjelenik a deviza- árfolyam változásában is. A bökkenő a különböző időhorizontokban van, és abban, hogy a devizapiacok sem egy kaptafára működnek. Néha sötét felhőkből sem esik az eső, de a heves nyári záporok előtt és után tűző napsütés szokott lenni.

 

Az viszont közismert, hogy az 1970-es évek közepétől drámaian megnőtt a devizapiacok volatilitása. Például 2005-ben a Mindentudás Egyetemén a Talált pénz című előadásban is elhangzott a figyelmeztetés az akkor még csak kibontakozó devizahitel-felvételi hullám nyilvánvaló kockázataival kapcsolatban: a dollárárfolyam öt év alatt szökött fel 210-ről 320-ra, majd esett onnan 180-ra.7 Aki akart látni, az könnyen láthatott volna, bármerre is tekint, csak ez senkinek sem állt érdekében.

 

Természetesen szó sincs semmiféle hibás termékről. Ha a házba villám csap és leég, nem a ház tehet róla, hogy nem kötöttünk biztosítást. Ha valaki csak annyira is szétnézett volna az interneten, mint amennyit a nyaralás vagy autóvásárlás előtt megtesz, akkor perceken belül belebotlott volna az előző ábrához hasonló figyelmeztető jelek valamelyikébe. Például, ha rákattint a tőkepiaci felügyelet honlapjára.

 

Igen, a bankok mohók voltak. De a hitelfelvevők is. Az állam meg duplán: egyrészt jól jött a bankok nyereségadója, másrészt a hitelexpanzió okozta fellendülés. Ami kialakult, az a társadalmi kollektív tudatalatti pénzügyi révülete. Ebben döntő szerepet játszott a média, hiszen minden éjszakai óvatoskodó tudósklub-műsorra jutott kb. 400 buzdító banki hirdetés. De ez időben hasonló révület ülte meg a többi kontinens nagy részét is: a greenspani alacsony kamatlábakat ámulva ünnepelte a világ, mint az új pénzügyi világrend eljövetelének hajnalát.

 

Ám semmi olyan nem történt, ami ne történt volna már meg 100-200 éve is. Csak a csomagolás volt merőben más. A hitelderivatívák és egyéb származtatott termékek elbűvölőek voltak (ma is azok!), és még a szakértőknek is belekáprázott a szemük. A kockázatkezelési modellek bonyolult részletei mellett nem ártott volna mindenkinek (szakembernek és nem szakembernek) a régi szentenciát is szem előtt tartani: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!

 

Helyette álmodtunk.8

 

A bankok össztársadalmi szidalmazása mintha szép csendben aláásná magának a bankszakmának a hitelét is. A fedezett (vagy a fedezetlen) kamatparitás összefüggése pedig attól még nem szűnik meg létezni, hogy sokan nem hallottak róla, legyenek akár hitelfelvevők, akár politikusok. Ha elvétünk egy ugrást, a gravitációs állandó még nem módosul.

 

 

6 „Király Júlia szerint ez növeli az utóbbi évben felfutott devizahitelekben rejlő, az egész bankrendszert veszélyeztető kockázatot.” (Az adós kára, a bank kockázata. Népszabadság, 2004. szeptember 17.)

 

7 Szó nincs arról, hogy bezzeg én megmondtam előre. Csak igyekeztem a TV-ben, nyomtatásban és az interneten felhívni a figyelmet, hogy ebből nagy baj lehet: az árfolyam-ingadozás nem annyit tesz, hogy az árfolyam lötyög egy meghatározott érték körül úgy +/–10–20%-kal (mint a kockadobás a 3.5-es érték körül), hanem azt hangsúlyoztam, hogy a devizaárfolyam drasztikus elmozdulásokra képes rövid idő alatt. Az egy minőségileg más kérdés, hogy milyen közgazdasági következményei vannak, ha családok százezrei kezdenek alapvető meg- élhetési gondokkal küzdeni, ami aztán lassan, de drasztikusan átrendezi a fogyasztási szokásokat.

 

8 Nem az én tisztem – és főképp nem ennek a rövidke cikknek a feladata –, hogy ítéletet mondjon az elmúlt 10 év sokszálú történései felett. Ugyanakkor nehéz szó nélkül hagyni a devizahitelekkel kapcsolatos történéseket (pl. a 180 forintos svájcifrankárfolyam-előírást), mert ezek egyre inkább politikai megfontolásokat tükröznek, és nincs érdemi szakmai vita a pénzügyi és közgazdasági szaklapok hasábjain. Persze a tudomány- és felsőoktatás-politika (például a nemzetközi idézettségek számolgatása) a kutatókat abban teszi érdekeltté, hogy olyan témákkal foglalkozzanak, amely a külföldi szaklapok szerkesztőinek az érdeklődésével találkozik, így magyar nyelvű publikációik is elsősorban ilyen témákban születnek. Remélhetőleg azért lesznek olyan szakmunkák, amelyek alaposan feltárják a devizahitelezéssel kapcsolatos tényeket az okokkal és tanulságokkal együtt. Jó lenne, ha ezek széles körben ismertté is válhatnának majd.

 

(Ez tehát egy részlet volt, érdemes megismerkedni a teljes írássall)

 

http://www.bankszovetseg.hu/wp-content/uploads/2013/05/458-468-szaz-janos.pdf

 

 

Most elsőként nézzük a két hivatkozást.

6 Király Júlia volt MNB alelnök, a Nemzetközi Bankárképző Központ vezérigazgatója 2004 szeptemberében:

 

 

Az adós kára, a bank kockázata

A bankok számára kockázatos, hogy a lakáshitel fedezetének értéke akár a hitel összege alá is csökkenhet. Az ügyfeleknek viszont az árfolyam- és kamatkockázatra kell figyelniük.

 

A hosszú távú deviza-lakáshiteleknél felmerül a fedezeti érték csökkenésének a kockázata is - hangzott el egy háttérbeszélgetésen, amelyet az Erste Bank felkérésére nemrégiben Király Júlia, a Nemzetközi Bankárképző Központ vezérigazgatója tartott. Ez a kockázat kivételesen nem az ügyfeleknek okoz kellemetlenséget, hanem a bankoknak, ugyanis egy erőteljes forintleértékelődés következtében a lakásra felvett devizahitel értéke meghaladhatja a fedezet, azaz az ingatlan értékét.

 

A fedezetet, mint ismeretes, a bankok csak akkor fogadják el, ha annak értéke jelentősen (általában 30-40 százalékkal) meghaladja a hitel összegét. Ennek ellenére nem is olyan régen előállt a fentebb vázolt helyzet a devizával finanszírozott gépjárműlízing területén. A megemelkedett terhek miatt pedig az élelmesebbek ilyenkor úgy dönthetnek, inkább "beborítják" hitelüket, miközben a bank a fedezet kényszereladásával sem jut pénzéhez.

 

Király Júlia szerint ez növeli az utóbbi évben felfutott devizahitelekben rejlő, az egész bankrendszert veszélyeztető kockázatot. Saját számításaik szerint egy tizenöt hónapra felvett, hatszázezer forintos devizahitel törlesztőrészletei szélsőséges árfolyammozgás esetén (ilyen volt az előző év is) akár húsz százalékkal is növekedhetnek, miközben a kamatkockázat további 1-3 százalékos változást is eredményezhet. Mindezek a kockázatok elsősorban persze az ügyfeleket érintik, hiszen ők fizetnek többet vagy kevesebbet, mialatt a bankok a tőkepiacokon végzett tranzakciókkal fedezhetik magukat. Ugyanakkor ha az ügyfél bukik, azt a bank is megsínyli, ezért hosszú távon neki sem érdemes magas kockázatú hiteleket finanszíroznia.

 

A kockázatokat csökkentené, ha az embereket jobban tájékoztatnák a devizahitelek kockázatairól. Kiderülhetne számukra, hogy érdemesebb - még ha kicsit drágább is - az államilag támogatott lakáshitelt választani, ha erre van lehetőség. Használt lakások esetében például jó megoldásnak tűnnek a deviza- és forinthitelek kombinációi.

 

Ha a deviza-lakáshitelek elmúlt évekbeli mozgását figyeljük, szembetűnő, hogy mialatt a forintalapú lakáshitelek növekedésének üteme ez év eleje óta 35-ről 13 százalékra esett vissza, a deviza-lakáshiteleké negyvenöt százalékig emelkedett. Az év eleje óta a deviza-lakáshitelek felvétele hónapról hónapra a nulláról a negyvenszázalékos szintig emelkedett, a forintalapúaké jelenleg a nullához közelít. Egyelőre a devizahitelek aránya az összes lakossági hitelen belül nem éri el a hét százalékot, de növekedésük óvatosságra int. Király Júlia szerint a magyar lakosság eladósodottsága a támogatott lakáshitelek indulásának időpontja óta meredeken emelkedik, a vagyonához viszonyított eladósodottság aránya jelenleg 23 százalék, amely a jóval gazdagabb nyugat-európai országok arányainak felel meg. Ha ez az arány növekszik, erős gazdasági bővülésre van szükség ahhoz, hogy a lakosság - növekedő jövedelméből - törleszteni tudja hiteleit.

 

T. P. I., T. Puskás Ildikó - 2004.09.17 02:07

 

http://nol.hu/archivum/archiv-333176-151037

 

„A kockázatokat csökkentené, ha az embereket jobban tájékoztatnák a devizahitelek kockázatairól.” – de mint tudjuk nem tájékoztatták.

Sőt!

A Magyar Bankszövetség 2006 januárjában alaposan félrevezette, állította: nem kell félni a devizahitelektől!

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/velemenyunk--allaspontunk/nem-kell-felni-a-devizahitelektol-----2006.html

 

A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók továbbra is nyugodtan választhatják a devizaalapú konstrukciókat, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás - állítja a Magyar Bankszövetség 

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/alap-informaciok/mti-2006-bankszovetseg--nem-kell-felni-a-devizaalapu-konstrukcioktol.html

 

 

Sajnálatos módon erre a szándékos bankszövetségi félrevezetésre nincs utalás Száz úr elemzésében.

 

Ismerkedjünk meg az elemzés szerzőjével, Dr. Száz Jánossal.

7

Talált pénz - Opciók a mindennapokban és a pénzügyi piacokon

 

 

SZÁZ JÁNOS -  VI. szemeszter 2005.02.14

Az opció egy jövőbeni lehetőség valami megtételére, anélkül, hogy erre kötelezettséget vállalnánk. Az előadásból a pénzügyi opciók mechanizmusát ismerhetjük meg. Miért nem szeretik a kockázatot a befektetők? És ha egyszer nem szeretik, mennyiért vállalják mégis? Mennyit érnek a kötelezettségek nélküli lehetőségek? Miként ingadozik a bizonytalanság mértéke a pénzpiacokon? Többek között ezekre a kérdésekre kapunk választ, és meglepve tapasztaljuk, hogy mindennapjaink döntései is hasonló mechanizmussal működnek.

 

 

http://mindentudas.hu/el%C5%91ad%C3%A1sok/tudom%C3%A1nyter%C3%BCletek/t%C3%A1rsadalomtudom%C3%A1ny/132-k%C3%B6zgazdas%C3%A1gtudom%C3%A1nyok/6098-talalt-penz-opciok-a-mindennapokban-es-a-penzuegyi-piacokon.html

 

Illetve

 

http://mindentudas.videotorium.hu/hu/recordings/details/8298,7792,Talalt_penz-_Opciok_a_penzugyi_piacokon_es_a_mindennapokban

 

Meglátásom szerint ez az előadás nem volt alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet a CHF elszámolású kölcsönök kockázatára. Azonban az előadás rendkívül tanulságos.

 

 

Dr. Száz János publikációs listája

 

Könyv, monográfia

Dr. Medvedev Péter - Dr. Száz János (2010): A meglepetések jellege a pénzügyi piacokon. Bankárképző Központ, Budapest.

Dr. Száz János (2009): Devizaopciók és részvényopciók árazása. Jetset, Budapest.

Dr. Száz János (2009): Pénzügyi termékek áralakulása. Jet Set Tipográfiai Műhely Kft., Budapest.

Berlinger Edina - Vidovics-Dancs Ágnes - Dr. Makara Tamás - Marossy Zita - Dr. Száz János - Dr. Szüle Borbála - Tulassay Zsolt - Dr. Walter György - Zsembery Levente (2006): Befektetések feladatgyűjtemény. Tanszék Kft., Budapest.

Száz János - Flesch Ádám (2003): Befektetési számítások: Példatár. Aula , Bp..

Száz János - Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar (2003): Kötvények és opciók árazása. PTE KTK , Pécs.

Dr. Száz János - Társszerzőkkel (2000): Tőzsdei szakvizsga felkészítő. Brókerképző, Budapest.

Száz János (1999): Tőzsdei opciók vételre és eladásra. Tanszék Kft., Budapest.

Dr. Száz János - Társszerzőkkel (1998): A határidős kereskedés kézikönyve. BÉT, Budapest.

Dr. Száz János - Társszerzőkkel (1998): Bankról, pénzről, tőzsdéről. Bankárképző, Budapest.

 

…és még hosszasan lehet sorolni műveit.

 

http://uni-corvinus.hu/index.php?id=24294&no_cache=1&tx_efcointranet_pi1%5Bfomenu%5D=publikaciok&tx_efcointranet_pi1%5Bcusman%5D=jszaz&tx_efcointranet_pi1%5Bprint%5D=1

 

 

Dr. Száz János

EGYETEMI TANÁR

Gazdálkodástudományi Kar

Befektetések és Vállalati Pénzügy Tanszék

 

Egyetemi közéleti tevékenységek (testületi tagságok, vezetői megbizatások):

  • 1995 - 1998
    Közgazdasági kari dékán
  • 2004 - 2009
    tanszékvezető, Befektetések tanszék
  • 2011 - 
    A Babes Bolyai Egyetem (Kolozsvár) tiszteletbeli professzora
  • 2013 - 2014
    Közgazdasági Doktori Iskola vezető
  • 2013 - 
    ACIIA International Exam Committee tag
  • 2012 - 
    EFFAS Hungary elnök

Korábbi és jelenlegi munkahelyek, munkakörök és beosztások

  • 1976 - 
    Közgazdasági Egyetem (MKKE, BKE, BKAE, Corvinus, ...), tanársegéd, adj, docens, egyetemi tanár

Felügyelő- bizottsági és igazgatósági tagságok:

  • 1990 - 1993
    tőzsdetanácstag
    BÉT
  • 1995 - 1996
    Tőzsdeelnök
    BÉT
  • 1997 - 2000
    jegybanktanácstag
    MNB
  • 1989 - 
    igazgatósági tag, igazgatóság elnöke
    Nemzetközi Bankárképző Központ

 

http://uni-corvinus.hu/index.php?id=24294&neptunKod=HOH5MB

 

Legvégül a cikk utolsó sorai:

 

5. TANULSÁGFÉLE

 

Meggyőződésem, hogy a tízparancsolat azért ilyen hatásos sok évszázada, mert tömör. A „Ne ölj!” parancsa nem tudna ennyire hatásos lenni, ha sokoldalas melléklet lenne hozzá, hogy ne ölj karddal, késsel, bicskával, jégcsákánnyal, pisztollyal, puskával stb. A hatásosság másik oka: sok ember úgy gondolja, hogy ezeket a parancsokat be kellene tartani.

 

A pénzügyi kockázatvállalással, hitelfelvétellel kapcsolatban is az a legfontosabb, hogy legyen valami széles körben elfogadott, egyszerű alapelv. Nagyon nem mindegy, hogy a társadalom mit gondol: csak bocsánatos stikli pár milliót nem visszafizetni, és ezt a problémát majd a pártok megoldják valahogy, vagy pedig mindannyian felelősek vagyunk a saját pénzügyi döntéseinkért, a következményekkel együtt.

 

A két számpélda azt akarta illusztrálni, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk még a látszólag csábító lehetőségek esetén is. Nem árt utánaszámolni. De még jobb előzetesen felmérni, hogy meddig is ér a takarónk. Feltétlenül figyelembe véve, hogy a pénzügyi piacokon jelentős kilengésekkel kell számolni.

 

Az egy dolog, hogy mi, aktív devizahitelesek mit gondolunk és miket írunk, pl. itt a Hiteles Mozgalom honlapján.

 

Egészen más, hogy egy nemzetközi szaktekintély mi gondol, mit ír és mit képvisel.