Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Második Change Finance (Változtassuk meg a pénzpiacot) konferencia

2019.01.19

valt-penpi---kep---01.png

 

 

Második Change Finance (Változtassuk meg a pénzpiacot) konferencia

 

 

 

 

2018 december 6-7 között a Finance Watch szervezésében másodszor szervezték meg a pénzpiacok és pénzrendszer reformját követelő civil szervezetek és mozgalmak konferenciáját Brüsszelben. A Finance Watch a 2008-as válság után alakult, civilekből és pénzügyi szakértőkből. Célja, hogy a pénzpiacok szabályozásáról folyó vitákban a közérdeket képviselje a gyors megtérülésű, társadalmi kockázatokat növelő befektetésekkel szemben.

 

 

A második Change Finance konferencia témái és résztvevői a 2008 óta kialakult problémákat, és az azok ellen fellépő európai mozgalmak irányait tükrözték. Az egyik téma-csoport a diagnózisoké volt. Ide tartozott a világgazdaság financializációjának kérdése - ez arra a folyamatra vonatkozik, hogy a 80-as évektől kezdve a tőke a reálgazdaságból a pénzpiacokra vándorol, a mennyiségi lazítás és a kereskedelmi bankok hitelkibocsátásai miatt pedig a pénzpiacokon keringő tőke egyre duzzad. A financializáció fogalma a pénzpiacok és reálgazdaság közti viszony átalakulására is vonatkozik - mára a pénzpiaci logika a reálgazdaság minden aspektusát meghatározza, beleértve a nemzetközi ipari vállalatok és az egyes háztartások gazdálkodását is. Ennek egyik aspektusa az államadósság és magánadosság globális növekedése, ami egyre növekvő terheket jelent a társadalomra, különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegekben. A másik, ide kapcsolódó téma a neoliberalizáció volt: az a politikai irány, ami a 80-as évek óta globálisan a pénzpiacok liberalizációját írta elő, ezzel létrehozva a financializációnak kedvező szabályozási környezetet. A diagnózis harmadik pontja az ún. fejlődő országokra - azaz: a globális piac perifériájára - vonatkozott. A financializáció hullámai ezeket az országokat különösen hátrányosan érintik;  a globális centrumgazdaságok érdekében meghozott “korrekciós” intézkedések jellemzően a perifériára hárítják a válság költségeit.

 

 

A második téma-csoport a lehetséges megoldásokat és stratégiákat érintette. Az egyik téma itt a küszöbön álló következő válságra való felkészülés volt. A 2008-as válság “korrekciós” intézkedései az adófizetőkkel fizettették meg a bankok veszteségeit - mit tehetünk, hogy a következő válság ehelyett a pénzügyi rendszernek a közérdeket szolgáló korrekciójára nyisson lehetőséget? A konferencián résztvevő különböző szervezetek egyrészt a 2008 óta kidolgozott alternatív pénzrendszer-javaslatokat ismertették, amelyeket különböző nemzeti és európai mozgalmak igyekeznek érvényre juttatni (pl. Positive Money Europe). Az elképzelések egy másik csoportja az adósságkezelésre vonatkozott - itt elsősorban az adósság elengedését szolgáló programok domináltak, de ide tartozott a “mennyiségi lazítás az embereknek” gondolat is, ami az erős gazdasági szereplők helyett közvetlenül a lakosság kezében növelné a forgalomban levő pénzmennyiséget (a mennyiségi lazítás bevett formája az, hogy a jegybank a piacon értékpapírokat vásárol. Mivel ezekért pénzt ad, ezzel növeli a rendszerben levő pénz mennyiségét, ez a pénz azonban közvetlenül az értékpapírt kibocsátó szereplőkhöz kerül.) Másrészt a nagyívű, elvontabb elképzeléseken kívül a 2019-ben tervezett konkrét lépésekről vitáztak a résztvevők: kampányokról, amelyekkel a pénzügyi lobbi befolyásával szemben felléphetnek a nemzeti és európai politikában, illetve a pénzügyi szolgáltatásokhoz való igazságosabb hozzáférést és ezek közösségi ellenőrzését lehetővé tevő új intézmények építéséről (ide tartoztak az állami bankok reformjáról és a különböző szövetkezeti megoldásokról szóló elképzelések és projektek).

 

 

A pénzügyi rendszer egyensúlytalanságairól és társadalmi kárairól folyó vitákhoz képest a konferencia egyik újdonsága, hogy a klíma kérdését központi témának tette meg. A közelgő klímakatasztrófa minden emberi tevékenység szempontjából fontos körülmény, de a napi újságcikkekben nem szokás a klímát és a pénzügyet egymással összefüggésbe hozni. A konferencia egyik állítása az volt, hogy a pénzügyi befektetések, tehát a pénzügypolitika és a pénzügyi szereplők befektetési politikája kulcsszerepet játszik a válság előidézésében, és ugyanígy kulcsszerepet játszhatna a válság enyhítésében. A cselekvés oldaláról nézve a kérdés az, hogyan tud a lakosság - azaz, a jövendő klímakatasztrófa áldozatai - még idejében befolyást gyakorolni a pénzügyi befektetésekre, hogy ezek ne a klímakatasztrófát előidéző, hanem az azt megakadályozó tevékenységekbe áramoljanak. A klímával kapcsolatos pénzügyi stratégia második eleme, hogy nem csak a fosszilis energiától a megújulók felé való elmozdulásért érdemes küzdeni, hanem azért is, hogy a profitérdekelt korporációk által működtetett vállalkozások helyett a gazdasági demokráciát szolgáló vállalkozások kapjanak befektetéseket. A klímapolitikában ezt hívják “igazságos átmenetnek”, ahol nem csak a zöld energia, de a társadalmi érdeket szolgáló zöld energia-átmenet a cél. Jelenleg mint az energiafelhasználás, mind az energiaárak megoszlásában a korporációk dominálnak. A befektetési politika megváltozása sokat tehetne azért, hogy a társadalmi és környezeti érdeket szolgáló vállalkozások javára billenjen el a mérleg. A konferencia vonatkozó előadásai arról szóltak, milyen belépési pontokat találhatunk a jelenlegi pénzügyi rendszeren egy ilyen átalakuláshoz - ezek közül az állami bankok, nyugdíjpénztárak, takarékszövetkezetek és szövetkezeti bankok fölötti társadalmi ellenőrzést emelték ki, de ide tartozik a kereskedelmi bankokra való nyomásgyakorlás is, vagy a szakszervezetekkel kötött szövetségek is.

 

 

A rendezvényen egy magyar résztvevő volt jelen, Gagyi Ágnes. Az Ő beszámolóját adtam közre.