Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Felszólalás a Koppány csoport konferenciáján

2012.11.16

Kedves Sorstársak!

 

A Hiteles Mozgalom azt tűzte ki célul 1,5 éve a megalakulásakor, hogy felhívja a Kormány, a Parlament és a különböző hatóságok figyelmét a „deviza”hitelezés problémájára. 

Most nem kívánom eddigi tevékenységünket ismertetni, a honlapunkon mindenről folyamatosan beszámolunk.

Most a Kúria által szervezett konferenciára készülünk.

A Kúria civil szervezetektől kért észrevételt az általa összaállított anyaghoz.

Az írásos anyagunk azzal kezdődik,hogy a Kúriát a három fő hatalmi ág egyikének vezetőjeként, legfelső szintjeként határozzuk meg.

Parlamenti demokratikus köztársaságunkban, hazánkban ez egyik hatalmi ág a Bíróság.

A másik két hatalmi ág a Kormányzat és Hivatalai, valamint a választott képviselőink alkotta Parlament eddig aktívan részt vett a devizahitelezés kialakításában, az eddigi folyamatokban.

A megalkotott és meg nem alkotott törvényekkel és rendeletekkel tették lehetővé, hogy idáig jusson több százezer magyar lakóhelyű, magyar állampolgár. 

Nem kívánom ismertetni az írásos anyagunkat, ez a honlapunkon megtalálható.

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/velemenyunk--allaspontunk/velemeny-es-kiegeszites-a-kuria-munkaanyagahoz-2012-10-04.html

Most elsőként egy példát szeretnék ismertetni azért, hogy a folyamatokkal tisztában legyünk. Hogy tudjuk, mi miért történt.

Ugorjunk vissza 25 évet.

 

"Az Országgyűlés a népgazdaság jövedelemtermelő képességének javítása,a piaci jellegű termelési-értékesítési együttműködés fejlődése, a tőkeáramlás,

valamint a külföldi működő tőke gazdaságunkban való közvetlen megjelenése érdekében létrehozta 1988. évi VI. törvényt, a gazdasági társaságokról."

 

Ez a törvény tette lehetővé Kft-k, Bt-k és más vállalkozások működését, és mint látjuk ez a törvény tette lehetővé a tőkeáramlást, a külföldi tőke közvetlen befektetéseit. 

Ezt követően pár év elteltével:

 

"Az Országgyűlés a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek adósságának csődeljárásban, hitelezőkkel való egyezségkötéssel történő rendezése, ha pedig ez nem lehetséges, a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek felszámolás útján való megszüntetése

és a hitelezői érdekek védelme érdekében megalkotta 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (1991. október 22.)."

  

 

Látható, hogy a gazdasági társaságok létrehozása után törvény született arra az esetre is, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe kerül.

 

A lakosság eladósítása folyamán sajnos ilyen Parlamenti, Kormányzati figyelemről, törvényi szabályzásról nem beszélhetünk!

 

Nem tekinthetjük erős kifejezésnek ezt a szót, eladósítás” mert valójában erről van szó.

 

Ennek a folyamatnak az elejét bemutatja az Állami Számvevőszék jelentése.

 

„A 90-es évek végére a hitel részaránya az új építések finanszírozásában 10%-os szint alá süllyedt, a lakásfinanszírozás döntően készpénz alapú volt. Míg 1991-ben a folyósított lakáshitel 20 Mrd Ft, addig 1997-ben már csak 9 Mrd Ft volt annak ellenére, hogy a Földhitel- és Jelzálogbank (továbbiakban:

FHB) jelzálogalapú támogatott hiteleket értékesített. 1999-ben kevesebb, mint 20 ezer új lakás épült. Az FHB által nyújtott változó kamatozású támogatott hitelek induló kamata, ha az ügyfél az évenkénti kamatváltozást választotta 19,7%, öt éves kamatperiódusnál 16,5% volt. A nem támogatott, piaci kamatok megközelítették a 25%-ot.”

http://www.asz.hu/jelentes/0908/jelentes-a-lakastamogatasi-rendszer-hatekonysaganak-ellenorzeserol/0908j000.pdf

 

 

„A lakáspolitika főbb irányairól, a lakástámogatási és finanszírozási rendszer átalakításáról a Kormány részére 1999. augusztusban készült előterjesztés rögzítette, hogy a kormányprogramban kiemelt feladatként szerepel a lakáspolitika megújítása, az otthonteremtési program célul tűzi a fiatal házasok otthonteremtésének sokoldalú elősegítését, a támogatási rendszer alapvető átalakítását, hatékonyságának növelését.

A kormányprogram a lakásépítés fellendítése érdekében feladatul szabta a hosszúlejáratú hitelezés kiszélesítését, dinamizálását, a jelzáloghitelezés intézményi feltételeinek átütő javítását.”

 

A Kormány mérlegeli a több elemből felépülő finanszírozási módszer bevezetését. Ennek legfontosabb eleme a lakáspiac szereplőinek az igényeire tekintettel levő hitelkonstrukció. A lakáshitelezés rendszerét a jelzálogkölcsön intézményéhez közelítve, továbbá a hosszabb futamidejű hitelezés bevezetésével korszerűsíti. Ösztönzi a hitelintézeteket hasonló konstrukciók kidolgozására.

Az új évezred küszöbén - Kormányprogram a polgári Magyarországért - H/21.

http://www.parlament.hu/irom36/0021/0021.htm

 

„Az előterjesztésben megjelölt rövidtávú (3-4 év) célok voltak a lakásépítések számának emelése (évi 30-35 ezer új lakás építése), a lakáshitelezés fellendítése.”

Megszületett a kamattámogatásról a rendelet.

 

„III. Kamattámogatások

1. Jelzáloglevéllel finanszírozott hitelek kamattámogatás

12. § (1) Az állam a támogatott személyek részére nyújtott lakáscélú jelzáloghitelek kamatainak csökkentése érdekében jelzálog-hitelintézet által kibocsátott jelzáloglevél kamattámogatásával támogatást nyújt.”

12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet a lakáscélú állami támogatásokról

 

 

A tervek között nem szerepelt és nem is tartotta feladatának egyik kormány sem, egyik parlament sem,

hogy a gazdasági társaságokhoz hasonlóan

a magánszemélyek esetében is létrehozzon egy csődtörvényt

 

Mindig csak ellenzéki pártok nyújtottak be ilyen jellegű törvényeket. Ha hatalomra kerültek, ez már nem volt fontos feladat.

 

 

Nem tartotta feladatának egyik kormány sem, egyik parlament sem hogy megfelelő törvényekkel, rendeletekkel szabályozza a pénzintézetek lakossági hitelezéssel kapcsolatos működését.

 

A Kúriának írt írásos anyagunk részletesen tartalmazza

azokat a megállapításokat 2005.-től kezdve, melyek felhívják a bankok hatalmára, a lakosság kiszolgáltatottságára a figyelmet.

 

A kormányok és parlamentet irányító pártok rövid távú érdekeiket nézték.

 

Fel kellett pörgetni a gazdaságot, mutatni kellett, hogy nő az ország GDP-je, sikeres az ország gazdaságpolitikája.

 

Ehhez a sikerhez szükség volt a lakosság eladósításához!

 

Siker esetén volt remény arra, hogy a kormány újabb 4 évre hatalmon maradjon, siker esetén volt remény arra, hogy a parlamenti képviselő újabb négy évre elfoglalja a helyét a parlamentben.

 

Azt nem kell külön ecsetelnünk, hogy a pénzintézeteknek ez milyen hatalmas üzletet jelentett.

 

A bankok szabályzása, erős pénzügyi fogyasztóvédelem létrehozása veszélyeztette volna a célt, a lakosság eladósítása révén történő belső fogyasztás növelését és a GDP növelését.

 

A kormányzatnak közvetlenül is hasznot hozott,

hogy a felvett hiteleket elköltve, az áfa és különböző illetékek, illetve a vállalkozások tevékenysége folytán

a járulék és adóbevételek segítették a költségvetést.

 

Amennyiben a lakosság tisztában lett volna a kockázatokkal, nem vett volna fel kölcsönt.

 

Ez viszont nem volt érdeke sem a kormányoknak,

sem a politikának, sem a bankoknak.

 

A kamattámogatás évente 120-150 milliárd Ft-t jelentett és jelent most is a költségvetésnek.

 

Ez az összeg az elmúlt 10-12 évet nézve több mint 1.000 milliárd Forint.

 

 

Mivel a költségvetésünk végig veszteséges volt, gyakorlatilag ezt a kamattámogatást az államunk, hazánk eladósításával fizetjük.

 

A fennálló 23.000 milliárd Ft adósságból legalább 1.000 milliárd Ft a kamattámogatáshoz köthető.

 

Amint a korábban említett kamattámogatott kölcsön megszűnt, kiderült, hogy a forint hitel drága, a lakosságnak esze ágában sincs olyan hitelt felvenni,

melyet nem tud kifizetni.

 

Ez a hitel azért volt drága, mert a hitelezéssel járó kockázatok megnövelték a kamatot.

 

A kockázatokat a bankok nagyon jól ismerik, egyrészt elemi érdekük, hogy ezt figyelemmel kísérjék, másrészt jogszabályok is kötelezik erre.

 

Megszületett a „deviza”elszámolású kölcsön.

 

Ez megfelelt a költségvetés szempontjainak is. Nem kellett hozzá állami kamattámogatást adni.

 

Ehhez nem járt sem kamattámogatást, sem SZJA kedvezményt, sem ÁFA visszatérítést.

 

A költségvetés mindig támogatta az otthonteremtést Egy kivétel van csak: a devizahitelezés.

 

Ezeknek deviza elszámolású hiteleknek a forrása ugyanaz, mint a forint elszámolású hiteleknek.

 

Ez a szerződéskötéskor alacsony kamatozású volt,

mivel a kamat nem tartalmazta a kockázatokat,

a kockázatokat ugyanis teljes mértékben áthárították

a kölcsön felvevőkre.

 

A kockázatokat úgy hárították át, hogy ennek mértékét

és jelentőségét nem közölték a szerződéskötés során.

A korlátlan kockázat ott volt a kölcsönfelvevőnél,

a kölcsön fedezete pedig az adós saját otthona lett.

 

A pénzintézetek úgy tudtak több ezer milliárd forintot kihelyezni, hogy ezzel alig vállaltak kockázatot,

fedezeteként pedig ott volt a terhelt ingatlan.

 

Azért, hogy a hiteltermék még kedvezőbb legyen,

a pénzintézetek éltek a jogukkal, hogy a kamatokat mindenféle külső ellenőrzés és szabályzás nélkül szabadon alakítgathatták.

Ezért a kölcsönök kihelyezésekor nagyon alacsony

vagy éppen akció keretében nulla százalék kamatfelárral dolgoztak, majd a kamatot természetesen felemelték, hogy biztosítsa a hasznukat.

 

Természetesen erre a jogukra, a korlátlan és ellenőrizhetetlen kamatemelés lehetőségére nem hívták fel a szerződő lakosság figyelmét.

 

Tudjuk, hogy ezt a pénzügyi hatalmat ismerte a Kormány és Hivatalai, még sem tettek ellene semmit.

 

 

A szerződések szövegéből nem vezethető le, hogy a svájci alapkamat csökkenése, a svájci bankközi kamatláb csökkenése a svájci frank elszámolású forintkölcsönök esetén kamatemelést okoz az adósoknak.

  

Szabadon, annak tudatában, hogy nincs Magyarországon olyan Hivatal vagy Hatóság, mely a tevékenységüket ellenőrizné, újabb és újabb költségeket hoztak létre, melyek a bevételüket növelték.

Olyan szolgáltatásokat fizetnek az adósok, melyekkel szemben nincs semmilyen ellenszolgáltatás.

A költségek egy részét a szerződések szövege nem tartalmazza.

Ezen költségeket a THM nem tartalmazza.

 

Szabadon, annak tudatában, hogy nincs Magyarországon olyan Hivatal vagy Hatóság, mely a szerződések szövegét ellenőrizné, jóváhagyná olyan szerződéseket írattak alá az ügyfelekkel, melyek gyakran önmagukban ellent mondásosak, nem tartalmazzák a kölcsön összegét, nem lehet belőlük kiszámolni az adós vállalt kötelezettségét, nem lehet kiszámolni a törlesztő részleteket.

Ráadásul, ezen szerződéseket a pénzintézetek egyoldalúan bármikor megváltoztathatják.

 

A Kúriának írt anyagunk tartalmazza, hogy a Parlament már későn hozta meg a pénzintézetek tevékenységét szabályozó törvényeket.

 

 

2000-ben a lakossági kölcsönök a GDP 5%-t sem érték el, a lakosság visszafizette szinte teljes mértékben a korábban felvett kölcsöneit. Ezek a kölcsönök 1990-ben még a GDP 20%-t jelentették.

 

2010-ben a lakossági kölcsönök aránya meghaladta a 40%-t!

 

2000-ben a háztartások hitele 768 milliárd Ft volt. Akkor a lakosság készpénze és betétje több mint 4.000 milliárd Ft volt. A lakosság megtakarítása teljes egészében fedezte a lakosság hiteligényét.

 

Sőt!

 

Az államadósság hiányát is nagyrészt a lakosság megtakarítása finanszírozta.

 

A lakosság eladósítása azzal is járt, hogy az államadósságot is külföldi pénzintézeteknek kellett finanszírozni.

 

2010-re, 10 év alatt a lakosság adóssága közel 10.000 milliárd Ft-ra nőtt. A lakosság adóssága 13-szorosára nőtt ez alatt a rövid idő alatt. Közben a lakosság készpénze és betéte alig több mint duplájára nőtt.

 

Ezeknek a kölcsönöknek kétharmada deviza elszámolású.

 

Olyan kölcsön, melyet nem vett volna fel a lakosság, ha tisztában van a jellemzőivel.

 

Két hatalmi ág mulasztásai, rövidtávú érdekei és a pénzintézetek korlátlan haszonvágya oda vezetett, hogy ma hazánkban több százezer család retteg a jövőtől, kiszolgáltatottnak érzi magát a pénzintézeteknek és a magánvégrehajtók hadának.

 

Keservesen veszik tudomásul, hogy cserbenhagyták őket választott képviselői és kormányuk.

 

Elámulva észlelik nap mint nap, hogy a kormány és hivatalai valótlanságot állítanak, ahelyett hogy észlelnék és megoldanák a problémát,  a valóság ellenkezőjét állítják.

 

A jelenlegi jogszabályok szerint egyedül csak a bíróság járhat el ezen szerződések és ezen szerződések teljesítésének ügyében.

  

Jelenleg egyedül állunk szemben a világ legnagyobb vagyonaival rendelkező nemzetközi pénzintézetekkel.

 

Ezek a pénzintézetek felfoghatatlan nagyságú pénzzel rendelkeznek, jogászok, közgazdászok, marketing szakemberek csapatát foglalkoztatják.

 

A fogyasztó meg egyedül áll, mert a kormány rövidtávú érdeke megegyezik a pénzintézetek alapvető érdekével: hitelt kell kihelyezni.

 

A pénzintézeteket felügyeletére létrehozott hatóság

meg széttárja a karját, nincs jogosultságom, nincs hatásköröm. Javasolja forduljon mindenki bírósághoz.

 

A feladatunk most már nem a politikusok meggyőzése,

hanem saját magunk tanítása,sorstársaink és a nem érintett közvélemény tájékoztatása.

 

Csak tudással felvértezve érhetünk el sikert.

 

Köszönöm a figyelmet.