Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Devizahitel – megmozdul az értelmiség!

2017.01.24

Mi, aktív devizahitelesek évek óta foglalkozunk azokkal a problémákkal, melyeket „devizahitelezés” néven szoktak nevezni. Mi azonban nagyon jól tudjuk, hogy korántsem csak arról van szó, hogy a magyarországi bankok tisztességtelen szerződéseket kötöttek, vagy hogy az adósok felelőtlenül vettek fel kölcsönöket.

 

 

Sokkal kiterjedt már a problémakör: az állam szerepe a fogyasztóvédelemben; az uniós fogyasztóvédelmi előírások hazai gyakorlati megvalósítása; eredményesen lehet-e a bankokat „ajánlásokkal” szabályozni; lehet-e törvényeket hozni társadalmi vita mellőzésével; rendelhet-e a kormány a Kúriától jogegységi határozat; figyelmen kívül hagyhatja-e a bírói kar az uniós fogyasztóvédelmi előírásokat; utasíthatja-e a Magyar Bankszövetség a Kúriát, ha az a bankoknak hátrányos döntést hoz; utólag bele írhat-e a bíróság adatokat a szerződésbe, hogy az ne legyen semmis; tényleg nem tekinthetők-e homogén csoportnak azok a személyek, akik devizakölcsönt vettek fel és így indokolt-e hogy egyesek 180-as, míg mások 256-os árfolyammal szabadulhattak a CHF elszámolású kölcsönüktől; mire gondolhatott a vezető kormánypárt, amikor kijelentette, hogy a bankok megtévesztették és becsapták az embereket; ez a megállapítás miért felejtődött el teljesen 2012 után; miért tart egy 20-30 oldalas szerződésről 4-6 és még kitudja hány évig megállapítania a bíróságoknak, hogy törvényesek-e és tisztességtelenek-e a pontjai, hogy egyáltalán létrejötte-e bankkölcsön-szerződés; miként lehet elvárni a fogyasztótól, az adóstól, hogy saját maga kiszámolja a kölcsönének a lefutását és miként lehet ettől a számolástól függővé tenni, hogy a pere folytatódjon; miként tartalmazhatnak a Kúria jogegységi határozatai valótlanságokat; miként lehetséges, hogy a Kúriának nem kell nyilvánosságra hozni, hogy ezeket a valótlan állításokat milyen szakvélemények alapján hozta meg; miként lehet, hogy sem a Kúria, sem a Minisztériumok, sem a MNB nem hajlandó a vitatott állításokról, felvetett kérdésekről vitát folytatni velünk, banki károsult devizahitelesekkel?

 

 

Közülünk, aktív devizahitelesek közül,  nagyon sokan vetik fel a kérdést: hol van az értelmiség? Nem látja, nem érzékeli, hogy mi folyik évek óta ebben az országban?

 

 

Most egy kedvező fejleményről számolok be örömmel. A több évtizedes múltra visszatekintő 'Acta Humana – Emberi jogi közlemények'

 

http://uni-nke.hu/kutatas/egyetemi-folyoiratok/acta-humana/koszonto

 

 

szerkesztőbizottsága a közelmúltban úgy döntött,

 

http://uni-nke.hu/kutatas/egyetemi-folyoiratok/acta-humana/szerkesztoseg-es-a-szerkesztobizottsag-tagjai

 

hogy  egy  un. „devizahiteles” különszámot állítanak össze a bankok által 2015. előtt kínált un. „deviza alapú” illetve „devizában nyilvántartott” kölcsönök jellegadó vonásaival, jogi megítélésével és folyósításuk társadalmi, gazdasági következményeivel összefüggésben.  

 

 

felkeres---kep.png

 

 

Ebben a különszámban indulatoktól mentes megszólalási lehetőséget kínálnak a kérdéskör kapcsán érintett összes állami, piaci és civil szereplőnek, érdekvédőnek, hogy minden  irányból tudományos alapossággal, objektivitásra törekedve megismerhető, megérthető; az érveket és ellenérveket ütköztetve megvitatható; majd pedig minden érintett számára kielégítő módon megoldható lehessen a problémakör. 
 

Ezért hivatalosan is felkértek több tucat hivatalos szereplőt (minisztereket, egykori és jelenlegi MNB-elnököket, PSZÁF egykori vezetőit, PBT és Bankszövetség prominenseit, MOKK, Alkotmánybíróság és Kúria vezetőit, alapvető jogok biztosait és a Magyar Ügyvédi Kamara vezetőjét, stb.); hazai és külföldi devizahiteles szervezetek és mozgalmak vezetőit, ill. a  devizahiteles ügyben pro és kontra megszólaló szakembereket, civil jogvédőket, hogy fejtsék ki írásban álláspontjukat. 

 

Én bízom abban, hogy minden megkeresett szervezet és személy komolyan veszi a felkérést, és higgadt, tárgyszerű, adatokkal alátámasztott szakmai tanulmányával hozzájárul ahhoz, hogy egy olyan kiadvány szülessen, mely egyrészt valóban objektív, kellőképpen árnyalt képet rajzol a problémakörről, másrészt a továbbiakban felhasználható lesz a minden érintett megelégedését szolgáló, jogszerű megoldások kidolgozásában.