Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anomáliák a végrehajtási eljárásokban

2013.05.17

 HIÁNYOS JOGALKOTÁS FOLYTÁN:

ANOMÁLIÁK A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSOKBAN

A HELYZETTANULMÁNYT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DUDÁS ANNA (DOODY)

2013. május 10.

 

A végrehajtási eljárások és az eljárást előíró jogszabályi rendelkezések felettébb hiányosak. A jogalkotó soron kívüli feladataként szükséges aposztrofálni azt, hogy az általam, az alábbiakban feltárt jogszabályi hiányosságokat pótolja. A végrehajtási eljárás összes szakaszára érvényes e megállapításom.

 

ANOMÁLIÁK A KÖZJEGYZŐK ZÁRADÉKOLÁSI ELJÁRÁSAIBAN

A végrehajtási eljárás első mozzanatként a bankok által felmondott szerződést, illetve annak közokiratát a közjegyző záradékkal látja el. A közjegyzőnek nem kötelezettsége vizsgálni azt az eléje kerülő, felmondott szerződés esetében, hogy a jogszabályoknak mindenben megfelelő volt-e a felmondás, avagy sem. Nem vizsgálhatja, hogy jogosulti-, vagy kötelezetti szerződésszegésről beszélhetünk-e a felmondás indokaként. Pedig nagyon nem volna mindegy. Ugyanis abban az esetben, ha a szerződés azért került felmondásra, mert a bank nem volt hajlandó reagálni az adós megkereséseire, melyekkel jelezni szerette volna fizetési nehézségeit, ezzel együtt nem volt hajlandó elfogadni azt a felajánlást, melyet az adós tett a csökkentett részletekben történő teljesítésre, jogalap nélkülivé szükséges nyilvánítania a szerződés felmondását, tekintettel arra, hogy a Ptk. rendelkezései szerint ebben az esetben jogosulti szerződésszegésről beszélünk. Felmondási joga ez esetben az adósnak van, nem pedig a banknak. A közjegyzőnek, mint a leghitelesebb jogi aktus megerősítőjének kötelességévé szükséges tenni azt, hogy igenis, vizsgálja a felmondás jogszerűségét záradékolás előtt.

A közjegyző költségeit az adós fizeti, mindkét esetben: a szerződés megkötésekor és a szerződés felmondásakor is. Márpedig ha a közjegyző szolgáltatását ezek alapján az adós veszi igénybe, akkor a közjegyzőnek az adós – nem pedig a bank – válik a megbízójává. Minden esetben az a megbízó, aki fizet. Mivel a közjegyző a szerződés megkötésekor is úgy hitelesíti a szerződést közjegyzői okiratával, hogy nem hajlandó vizsgálni a szerződés jogszabályoknak való megfelelését (lásd: a jelenleg is zajló összes adósper pertárgya), ennek okán felelősségre szükséges vonni őt, hiszen a jogelmélet szerint a jogszabályoknak nem megfelelő, azaz érvénytelen szerződéseket érvényesít az adós költségén, az adós, azaz a megbízója kárára. Megbízási szerződés konkrétan bár nem születik közöttük, de mivel az általa nyújtott szolgáltatást az adós fizeti ki, így felelőssége akkor is keletkezik a közjegyzőnek. Annak ellenére is, hogy erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés nem létezik.

Miért nincs jogosultsága a közjegyzőnek arra, hogy felülvizsgálja a felmondás jogszerűségét?

 

A záradékolás megtörténte után az adós kizárólag a közjegyzőhöz fordulhat, élve fellebbezési jogával – a jelenlegi törvények szerint. Ezen feltétlenül változtatni szükséges. Jelen helyzet ugyanis azt mutatja: a záradékolás tényéről nem értesítik az adósokat a közjegyzők, attól függetlenül sem, hogy a záradékolás költségeit is az adós fizeti, ergo: a közjegyző szolgáltatását ebben az esetben is az adós fizeti ki. Ennek értelmében az adósnak ebben a jogi ügyletben, mint megbízónak kellene szerepelnie, ám ezt a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé számára. Ám van olyan megtörtént eset, hogy az adós még a záradékolást követő egy év alatt sem kap értesítést arról, hogy a szerződése felmondásra, a közjegyzői okirata záradékolásra, a végrehajtási lapja pedig kiállításra került. Mint ahogyan arról sem értesítik, hogy a bank végrehajtási joga a Földhivatalban a tulajdonlapjára feljegyzésre került. Ezekben az esetekben mulaszt a bank, a közjegyző, a végrehajtó és a Földhivatal is – az értesítési kötelezettségét mulasztja el. Az adós – mivel késve értesül a záradékolás tényéről, máris elmulasztotta a fellebbezési határidőt. Panaszt, illetve kifogást nyújthat be – kizárólag a záradékot kiállító közjegyzőhöz, máshoz nem. A közjegyző a hozzá érkező kifogás hatására a saját szabálytalan eljárását kell, hogy felülvizsgálja, és saját döntésével kell, reagáljon a hozzá érkező kifogásra. Ez az elfogultság magasfoka. Én még nem láttam olyan embert, aki a saját munkáját felülvizsgálva egy közigazgatási hatósági eljárásban saját magát mulasztáson kapta volna, és kezdeményezte volna saját magával szemben a fegyelmi eljárás megindítását. Szükséges az ilyen, és hasonló esetek elkerülése érdekében olyan jogszabály megalkotása, amely valóban biztosítja az adós számára a jogorvoslathoz való jogot a közjegyző eljárásával szemben.

Említést tennék a közjegyzők általi záradékolás cselekményében azokról az esetekről is, amikor a közjegyző nem a jogszabályoknak megfelelően állítják ki a záradékot, több adós esetén. Ezekben az esetekben ahány adós szerepel a szerződésben, annyiféle záradékot állít ki, kénye-kedve szerint váltogatva az adósok rangsorát, mindenki zálogkötelezetté válik, sőt, még egyéb ingóságaival is felel, a saját tulajdonú ingatlanán kívül. az így kiállított záradékok alapján pedig pontosan ugyanennyi féle végrehajtási lap születik meg. Emellett a többed ranghelyű adós (és elméletileg nem zálogkötelezett) jóval hamarabb kapja meg a záradékolás tényéről szóló értesítést, mint maga az első ranghelyű adós és egyben zálogkötelezett. Ezekben az esetekben az adósok kizárólag a közjegyzőhöz fordulhatnak jogorvoslatért, szintén. Ha már kifutottak a fellebbezési határidőből a közjegyző értesítési kötelezettségének elmaradása folytán, szintén csak a kifogás benyújtása marad az egyetlen számukra jogorvoslati lehetőségként.

Miért nem létezik más fórum, aki a közjegyzők gátlástalanságait felül kellene, hogy vizsgálja?

 

ANOMÁLIÁK A VÉGREHAJTÓK ELJÁRÁSAIBAN

A végrehajtást előíró törvényi rendelkezések megalkotása közben elfeledkeztek a gyermekek jogairól. Egészen egyszerűen nem szerepel ebben a törvényben a gyermekek jogairól szóló rendelkezés. Márpedig nem a gyermek szerződik a bankkal, így a gyermek nem is válik a szerződés jogalanyává, a végrehajtási eljárásban mégis jogalannyá teszi őt a végrehajtó. Emellett nem a gyermek birtokjogát, hanem a szülő tulajdonjogát érinti a bank zálogjoga, mégis a gyermek az, aki a kilakoltatások borzalmait kötelezően el kell, szenvedje, attól függetlenül, hogy, mint jóhiszemű birtokló az ingatlanon, a birtokának védelméhez igenis joga van. Mint ahogyan joga van ahhoz is, hogy ezekben az eljárásokban őt, érdekeit és jogait gyermekjogi szakértő képviselje. A gyermeknek joga van a családban való nevelkedéshez, joga van a testvéreivel, szüleivel kapcsolatot tartani, szociális biztonságban élni. Úgy viszont nem tudja gyakorolni ezen jogait, hogy a végrehajtási eljárásról szóló törvényben ezekről a jogairól egy szót sem ejt a jogalkotó. Indítványozom haladéktalanul pótolni ezt az uniós normaszabályokkal szembemenő jogalkotói hiányosságot.

A végrehajtó, miután a közjegyzőtől megkapja a záradékolt közjegyzői okiratot, szintén nem ellenőrizheti azt, hogy a záradékolás a szerződést hitelesítő közokirat rendelkezéseinek mindenben megfelelő-e. Miért? Ezzel együtt az adós értesítése nélkül kiállítja a végrehajtási lapot, melyet azonnal eljuttat a Földhivatalhoz, a végrehajtási jog bejegyzése céljából. Mivel törvény nem kötelezi őket erre, a végrehajtási lap kiállítása közben arra sem figyelnek oda, hogy a végrehajtási jog alapját adó követelés összege magasabb-e, mint a zálogjogi igény összege. A szerződést hitelesítő közjegyzői okirat meghatározza, mekkora összegre jelenthet be a bank zálogjogi igényt, ebből pedig az következik, hogy a végrehajtási jog értéke sem lehet magasabb a zálogjogi igénynél. Mivel –elméletileg – a zálogjogi igény nyerhet kielégítést kizárólag az ingatlan értékesítéséből, a banki követelés további részére külön végrehajtási lapot volna szükséges kiállítani, más, egyéb végrehajtási cselekményt eszközölni. Pl. Egy 13 milliós ingatlanra 9 milliós zálogigényt jegyeznek be. A végrehajtó elárverezi a 13 milliós ingatlant, 7 millió forintért. A zálogjogi igény sem kerülhet így kielégítésre, a maradék tartozás pedig kielégítetlenül marad, mert a követelés további részét azzal, hogy a végrehajtó tulajdonképpen elherdálta az adós ingatlanát, fedezet nélkülivé tette. Ehelyett megoldást jelentene a kényszerértékesítés törvényi fogalmának újraértelmezése a jogalkotó részéről.

Jelenleg a kényszerértékesítés fogalma alatt a jogalkotó kizárólag az árverezést érti, ami senkinek sem jó. Nem jó a banknak – fedezet nélkül marad a követelése -, nem jó az adósnak – hajléktalanként még elhelyezkedni sem tud, ahhoz, hogy a munkabéréből végrehajthatóvá váljon a további tartozása -, nem jó a végrehajtónak – mert senki sem szeret évekig hiába dolgozni. Úgy szükséges módosítani e jogszabályi fogalmat, hogy a kényszerértékesítés csak és kizárólagosan a legutolsó lehetőségként jelentsen árverezést. Hiszen kényszerértékesítést jelenthet az is, ha a végrehajtó kínálja – közös értékesítés keretében -, meghirdetve, piacra (és nem árverésre) bocsájtva az ingatlant. Ebben az esetben ugyanis az árverési összegnél jóval magasabb összegért tudnák értékesíteni az ingatlant, amely összegből az egész követelés érvényesíthetővé válik. Emellett az adósnak van ideje felkészülnie arra, hogy el kell költöznie, de nem fenyegeti a hajléktalanság réme. Mint ahogyan, mivel nem válik hajléktalanná, a munkahelye is megmaradna, így könnyebben tudja a kényszerértékesítés után is nevelni a gyermekeit, és könnyűszerrel egyben tudja tartani a családját is. Egyedül ez volna a humánus és emberi megoldás a kényszerértékesítés cselekményére, és ezzel együtt elkerülhető volna a banki- és kormányzati ún. lakásmaffiák gátlástalan haszonszerzése is, melyet a lenyomott árverési árakon való tulajdonszerzések jelentenek.

Hatalmas probléma, hogy a végrehajtók meg sem próbálnak megfelelni a Vht. 41.§.-a szerinti jogszabályi előírásnak, ugyanis nem hajlandóak szóba állni az adósokkal, ezáltal nem közvetítenek az adós és a végrehajtást kérő között, pedig ezt a tevékenységét – mely csak elméletben létezik – az adós fizeti.

Az adós fizeti, annak ellenére, hogy az Illetéktörvény előírja, hogy a végrehajtási eljárás az adós számára illeték- és költségmentes. Ezzel szemben a végrehajtók sok esetben milliós költséget terhelnek rá egy-egy adósra annak okán, hogy ők elméletileg dolgoznak, a gyakorlatban azonban nem tesznek semmit annak érdekében, hogy az adós humánusan és hatékonyan intézkedhessen tartozásának rendezése érdekében. Pedig elméletben pontosan ezt a lehetőséget fizettetik meg vele. Gyakorlatilag pedig azért fizeti meg ezt a hatalmas végrehajtási eljárási költséget, hogy őt kisemmizzék, megalázzák, és megfosszák a családjától, a gyermekeitől. Ez az uniós normaszabályokkal homlokegyenest szembemegy, a jogalkotó intézkedése ennek vonatkozásában is azonnal szükséges, hiszen szükséges összehangolni az Itv. és a Vht. rendelkezéseit, és kiegészíteni a végrehajtó feladatairól szóló rendelkezéseket. A végrehajtó feladatairól szóló rendelkezések nem ejtenek szót a szabálytalan eljárásért a végrehajtót sújtó szankciókról sem.

A végrehajtó eljárásában a jogorvoslathoz sincs joga az adósnak, csak elméletben. Kifogást nyújthat be a végrehajtóhoz, ezt a kifogást annak továbbítani kellene a bírósághoz. Csakhogy a gyakorlatban ezt nem teszik meg. Szankciók szintén nincsenek az ilyen esetekre kilátásba helyezve a munkájukat szabályozó törvényben.

A végrehajtónak nem kötelessége a jelenlegi hatályos jogszabályok alapján az, hogy abban az esetben, ha kisgyermekes családot hajt végre, azonnal és haladéktalanul, ezzel együtt kötelező jelleggel vonjon be gyermekjogi képviselőt az eljárásába. Miért? Még a területileg illetékes jegyzőt sem kell értesítenie, hogy az riadóztathatná a gyermekvédelmi jelzőrendszert, és segítséget nyújthasson a kilakoltatás előtt álló gyermekes családnak abban, hogy a kilakoltatás után is egyben maradhasson a családjuk.

Abban az esetben, ha a szülő bankszámlájára végrehajtói inkasszó érkezik, a bank minden egyes pénzösszegre, amely a számlára beérkezik, ráteszi a letiltást, válogatás nélkül. Ez azt jelenti: a szociális ellátásokról szóló törvényben, bár szabályozza azt a jogalkotó, hogy a gyermekek neveléséhez szükséges szociális ellátások mentesek a végrehajtás alól, a bankok e törvényi rendelkezést nem tartják be, és ugyanúgy inkasszálják a gyermek vagyonának minősíthető családi pótlékot, GYES, GYED, stb. ellátást, mintha azoknak közük nem volna a gyermekek neveléséhez szükséges, törvényileg mentes ellátásokhoz. A szülői munkabér egy részét is szükséges volna bevonni a letilthatatlan jövedelmek körébe, attól függően, hogy hány gyermek eltartásáról gondoskodik. Ugyanis életszerűtlen, hogy csak a gyermekek után járó szociális juttatásokból szerényen, de tisztességesen gyermeket lehetne nevelni. A bankok azonban ebben az esetben a jogszabályoknak megfelelően járnak el. Ugyanis a munkájukat előíró törvény akként rendelkezik, hogy abban az esetben, ha végrehajtói megkeresés érkezik az adós folyószámlájának vonatkozásában, nekik a kifizetés letiltását azonnal és haladéktalanul meg kell kezdeniük, annak jogosságát nem bírálhatják felül. Mi hiányzik ebből a törvényből? Az, hogy összevessék ezt a rendelkezést a szociális ellátásokról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel. Nevezetesen: a gyermekek után és jogán járó juttatások összege, az eltartó szülő munkabérének egy meghatározott része mentesüljenek a kifizetés tilalma alól. Szükség van tehát itt is a vonatkozó törvény módosítására.

A Vht. 7.§. (2.) bekezdése szinte azonnal egy anomáliát vet fel annak tekintetében, hogy egy banki kölcsönnel, illetve hitellel rendelkező adós végrehajtása esetén hogyan lehetséges az, hogy minden előzmény nélkül, kizárólag az ingatlant veszi el a végrehajtó a családtól és az ott élő gyermekektől? Nevezett pont azt mondja: „Ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki.” E rendelkezés feltételezi azt, hogy a végrehajtó első körben nem a lakást fogja értékesíteni. Sajnos, azonban az adósok jelzálog szerződései ezzel ellentétben tartalmazzák azt a kikötést, minden egyes esetben: ha a szerződés felmondásra kerül, azonnali ingatlan értékesítés történik, az adósnak kötelessége az ingatlan kiürített állapotban történő átadása.

Itt is két kérdés merül fel, azonnal: A bankok nem ismerik a végrehajtási törvényt? A másik: A végrehajtási törvény nem ismeri a banki eljárásokat? Ugyanis a jelzálogszerződések esetére a végrehajtó kötelezettségeiről az adós tartozásrendezésének közbenjárásáról a végrehajtást kérő felé nem megfelelő részletességgel rendelkezik. Ez a gyakorlatban azt jelenti: a bankok nem adnak csökkentett részletfizetési lehetőséget az adósnak, azonnal megindul hát a felmondás, záradékolás, végrehajtás folyamata. Az adós megpróbál részletfizetési megállapodást kötni a végrehajtóval, aki erre nem hajlandó, inkább viszi a házat, sokszor jóval áron alul. A legtöbb esetben a végrehajtónak fogalma nincs arról, hogy az általa indított eljárás hány kiskorú gyermeket érint. Mivel nem tud erről - bár, ha tud, akkor sem – nem is értesíti a területileg illetékes jegyzőt arról, hány gyermektől kívánja, karhatalmi segítséggel elvenni az otthonát és a családját is, egyszerre. A gyermekvédelmi jelzőrendszert tehát nem riadóztatja. Nem teszi, mert az eljárását előíró törvény nem kötelezi őt erre.

A végrehajtási eljárásról szóló törvény nem rendelkezik megfelelően arra az esetre sem, ha az adós részletfizetési kérelmét a végrehajtó nem veszi tudomásul, ezzel tovább nehezítve a gyermekek felneveléséhez szükséges anyagi lehetőségeit az adósnak. Arról sem rendelkezik, hogy milyen szankcióval sújtható az a végrehajtó, aki nem hajlandó közvetíteni az adós és a végrehajtást kérő között, annak érdekében, hogy a lehető legtovább kitolódhasson a gyermekek ingatlanának elvétele a családtól.

 

ANOMÁLIÁK A BÍRÓSÁGOKON A VÉGREHAJTÁSI PEREKBEN

Az első és legfontosabb: a bíróságok egyre gyakrabban nem hajlandóak befogadni sem a végrehajtás felfüggesztésére, sem a végrehajtás megszüntetésére vonatkozó kereseti kérelmeket.  Természetesen ezt nem szemtől-szembe elutasítással teszik, hanem folyamatos hiánypótlásokra küldözgetik vissza az adóshoz a kereseti kérelmét. Sokszor olyan irat/bizonyíték pótlását kérik az adóstól, amelyet nem tőle, hanem a banktól kellene kérnie, mert az rendelkezik vele (pl. fióktelep cégbírósági bejegyzése, PSZÁF engedélye, stb.). Mivel az adós ezeket az iratokat megszerezni nem tudja, így a hiánypótlási felszólításnak nem tud eleget tenni, a kereseti kérelmét erre hivatkozva utasítják el. Abban az esetben, ha a kiskorú gyermekeire tekintettel soron kívüli eljárást kér, ezt a pontot el sem bírálják.

A fölösleges időhúzás egyébként is nagyon gyakori a bíróságokon. Egy végrehajtási eljárásban indult perben a kereseti kérelem befogadása annak benyújtásától számított 4-5 hónap, és akkor még nem tűzték ki a tárgyalást. Az első tárgyalást több esetben is a kereseti kérelem befogadásától számított 2-3 hónappal tűzik ki. Ez pedig azt jelenti, hogy egyrészt a bíróságok ezekben az ügyekben indokolatlanul húzzák az időt, másrészt mindezt úgy teszik, hogy mikorra az első tárgyalást kitűzik, az adós ingatlanát már el is árverezték. Az a momentum ugyanis, hogy ő panaszával, kifogásával a végrehajtó eljárásával szemben bírósághoz fordult, nem állítja meg a végrehajtót. Miért is tenné? Nincs törvény, amely szankcióval sújtaná őt ezért. Más fórumhoz pedig az adósnak nincs módja fordulni a végrehajtó eljárásával szemben, szintén azért, mert erre nincs jogszabályi felhatalmazása.

Ezekben a bírósági eljárásokban – mivel a működésüket és ügyviteli szabályaikat előíró törvényekből szintén hiányoznak (nem kellő súllyal vannak említve) a gyermekjogok -, a bíró nem mérlegeli a kereseti kérelem befogadásáról szóló döntésénél azt: a kérelem tartalma szerint érint-e kiskorút. Mivel ezt nem kell vizsgálnia, nem is teszi meg, így alig pár esetben rendelkezik soron kívül kisgyermekes családok végrehajtási eljárását illetően, és természetesen gyermekjogi képviselőt sem rendel ki hivatalból. Ugyanis nem létezik olyan jogszabályi rendelkezés, amely őt gyermekjogi képviselő kirendelésére kötelezné gyermeket is érintő bírósági eljárásban.

Mint ahogyan a kérelmet előterjesztő szociális helyzetét sem vizsgálja, külön kérelem nélkül, pedig a kérelemben minden esetben gyönyörűen és maradéktalanul fel van tüntetve a kérelmező szociális- és anyagi helyzete. Egyetlen esetben sem ajánlja föl az eljáró bíró a szociális méltányossági alapon adható költség- és illetékmentességet, ezzel együtt a kirendelt jogi képviselet lehetőségét sem. Ezzel a jogorvoslathoz joga a kérelmezőnek alapjaiban sérül, tekintettel arra, hogy nagyon sok olyan adós is van, aki bár tisztában van azzal, hogy vele szemben embertelenül járnak el, de alulképzettségéből és jogtudatlanságából adódóan nincs tisztában egy bírósági eljáráson belüli lehetőségeivel. a vonatkozó jogszabály ugyanis csupán annyi kötelezettséget ró a bíróra, hogy az első tárgyaláson világosítsa fel az előtte álló, jogi képviselő nélkül érkező ügyfelet a jogszabályi lehetőségeiről. Igen ám, de az, jogtudatlansága és képzetlensége folytán nem fogja azt tudni megérteni. Ennek következtében pedig nem tudja érvényesíteni jogi igényét.

Az adós az ezekben az eljárásokban nem kapja meg – külön kérelem nélkül – a tárgyalások jegyzőkönyveit, hogy azokra érdemben, otthonról, nyugodtan reagálni tudjon. Az adós számára csupán az emlékezet marad ahhoz, hogy bármilyen eljárási momentum rendelkezéseinek meg tudjon felelni. A legtöbb esetben arról sem világosítják fel az adóst ezekben a perekben, hogy ő maga is indítványozhat bizonyos eljárási cselekményeket elvégeztetni a bíróval. A bírók szóbeli jogi felvilágosítása ugyanis erről nem tesz említést – természetesen ezt az adós bizonyítani nem tudja, mert ő maga hangfelvételt nem készíthet a tárgyaláson, a bíró pedig a saját gondolatait – nem az adósét – diktálja hangfelvételbe, majd végül ez alapján dönt, sokszor átfogalmazva az adós gondolatait. Az adóst nem világosítja fel arról, hogy kérheti a jegyzőkönyv kiegészítését, tekintettel arra, hogy eleve nem is említi neki azt a lehetőséget, hogy kikérheti a tárgyalás jegyzőkönyvét. Szükséges tehát a bírósági eljárások szigorúbb és részletesebb szabályozása is.

A bírósági eljárások költségei oly mértékben emelkedtek, hogy az adósok többsége azokat már megfizetni nem tudja. Az adósok szociális helyzetének vizsgálatakor ugyanis kizárólag a beérkező (azaz a bruttó) jövedelmet veszik alapul, abból nem vonják le azokat a kifizetéseket, amelyek az adós számára kötelezettségek. Tehát nem azt nézik, hogy a gyakorlatban mennyi összeg áll az adós rendelkezésére, amelyből a bíróság munkáját finanszíroznia szükséges, hanem azt nézik, elméletileg mennyiből él. Ezen pedig sürgősen változtatni szükséges.

Változtatni szükséges azon a rendelkezésen is, amely másodfokon kötelező jogi képviseletet ír elő az adós számára. Mégpedig kiegészítésre szorul: kirendelt képviselet is lehetségessé válhasson, külön, az adós erre irányuló kérelme nélkül. Ugyanis a jogtudatlan adós, aki önmagát képviselte első fokon, mert nem volt pénze jogi képviseletre, ugyanúgy, ahogy első fokon sem tudott arról, hogy kérhet kirendelt képviseletet, ezt másodfokon sem tudja, így, mivel nem kirendelt-, csupán kötelező jogi képviseletről tájékoztatják, eláll a fellebbezési jogától, tekintettel arra, hogy nem áll módjában képviselőt megfizetni.

Változtatni szükséges azon a rendelkezésen is, amely kizárólag jogi végzettséggel bíró személyt engedélyez képviseleti jogosultságra. A jelenleg is zajló adósperek már bizonyították: több esetben jóval hatékonyabban intézik az eljárásokon belüli eseményeket azok az adósok, akik önmagukat képviselve, érdekvédők tanácsait és segítségét veszik igénybe, mint azok, akiket jogi képviselő képvisel. Az adósoknak joguk van a szabad véleménynyilvánításhoz és a szabad választáshoz – a bíróságokon is. Ha ő úgy gondolja, hogy őt és érdekeit egy érdekvédő hatékonyabban tudja képviselni, miért nem élhet a választási szabadságával? Itt szeretném megemlíteni azon Pp. rendelkezést, amely lehetőséget ad pl. egy egyesület vezetőjének (teljesen mindegy, milyen végzettséggel) arra, hogy az egyesület egy tagját polgári peres eljárásban teljes jogkörrel képviselhesse. Szintén a Pp. rendelkezése jogosítja fel az egyenesági hozzátartozót arra, hogy rokonát/hozzátartozóját teljes jogkörrel képviselje a polgári peres eljárásban. Miért nem adható meg ugyanez a képviseleti jogosultság az érdekvédőnek is? E Pp. rendelkezés tehát kiegészítésre szorul, hiszen az érdekvédő is tudja legalább olyan hatékonysággal képviselni az adós érdekeit, mint egy egyesületi elnök, vagy egy hozzátartozó.

Hatalmas hiányosság, hogy hivatalból nem kell kötelezően értesítenie az eljáró bírónak a Földhivatalt arról, hogy a bejegyzett végrehajtási jog bejegyzésének tényét az ingatlan tulajdonosa bírósági eljárásban vitatja. Pedig ezzel azonnal megállna a végrehajtási eljárás a bíróság jogerős ítéletéig. Ezt az értesítést csak akkor küldi ki, ha az adós ezt külön kérelemben kéri. Megteheti, mert nem kötelezi őt törvény a hivatalból észlelésre, és a hivatalból intézkedésre. Akár jogi képviselővel, akár önállóan jár el az adós, ez a lehetőség tőle megvonásra kerül, ha vonatkozó külön kérelmet nem terjeszti elő.

A fentiek alapján tehát szükséges a túlbonyolított ezáltal túlzottan bürokratikus bírósági eljárási szabályok egyszerűsítése azzal, hogy több eljárási cselekményt a bíró kötelezettségei közé emelnek, külön kérelmek előterjesztésének szükségessége nélkül.

 

ANOMÁLIÁK A FÖLDHIVATALI ELJÁRÁSOKBAN VÉGREHAJTÁS ESETÉN

A Földhivatal egyetlen esetben sem vizsgálja azt a végrehajtási jog bejegyzése esetén, hogy a végrehajtási jog jogosultja azonos-e a zálogjog jogosultjával, hanem a végrehajtási lap alapján gond nélkül bejegyzi, így az adós terhére keletkeztet nyomozási kötelezettséget annak vonatkozásában, hogy a zálogjogosultnak van-e tudomása arról, hogy az általa birtokolt zálogtárgyat más akarja végrehajtani. Ez azon bankok vonatkozásában érvényes, akik továbbértékesítik a zálogjogaikat. Ugyanis, a jelen törvények szerint, az adós azonnal sikkasztást követ el abban az esetben, ha a zálogjogosult jogosultságából elvonja a zálogtárgyat. Azzal, hogy a Földhivatalnak nem kötelezettsége a jogosultsági igény megállapítása, illetve vizsgálata, úgy sodorja az adóst bűncselekmény gyanújába, hogy az adósnak arról tudomása sincs.

A végrehajtási jog bejegyzésének tényéről sem minden esetben értesítik az adóst. Ezzel együtt több esetben jegyeztek be úgy is végrehajtási jogosultságot, hogy a tulajdonlapon nem is szerepel zálogjogi igény. Ennek az az oka, hogy kizárólag a végrehajtási lap információi alapján dolgoznak, a végrehajtónak pedig szintén nem kötelessége ellenőrizni, hogy a zálogjog jogosultja azonos-e a végrehajtási jog jogosultjával. Ő ezt azért teheti meg, mert záradékolt közokirat alapján dolgozik, a közjegyzőnek pedig szintén nem kötelezettsége ellenőrizni azt, hogy a zálogjogi jogosult azonos-e a végrehajtási jogosulttal. és a kígyó a farkába harapott, köszönhetően a hiányos jogszabályi előírásoknak.

 

ÖNKORMÁNYZATOK VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSA ÉS EGYÉB VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTELÜK

Nagy általánosságban elmondható, hogy az önkormányzatok által indított és egyéb végrehajtási eljárásokat nem előzi meg az önkormányzatok által nyújtható adósságrendezési szolgáltatás. Ennek az az oka, hogy e szolgáltatás biztosítása az önkormányzatok számára nem kötelező, hanem csupán választható. napjaink valósága viszont azt mutatja, elengedhetetlenül szükséges volna ennek a jogalkotó általi kötelezővé tétele.

Jóval nagyobb hatékonysággal működhetne az adósok védelmében és érdekében, mint az eszközkezelő, az ócsai gettó, az árverezések, az árfolyamgát (mert az csak késlelteti a bedőlést. A gát lejárta után ugyanis jóval inkább megfizethetetlenné fog válni az adósok számára a gát konstrukciója.) Arról nem is szólva, hogy az önkormányzatok, így az állam számára is jóval költséghatékonyabb megoldást jelentene a kötelező adósságrendezési szolgáltatás biztosítása, mint a hajléktalanok ellátása, a hajléktalan szállók, az anyaotthonok és a családok átmeneti szállóinak fenntartása és biztosítása.

Hatalmas probléma, hogy az önkormányzatok a végrehajtási eljárásaik megindítása előtt nem adnak meg minden segítséget a rászorulóknak, megvonva tőlük a szociális biztonsághoz való jogukat. Ezzel együtt egy végrehajtó által indított végrehajtási eljárásban sem a rászoruló mellett állnak, hanem a végrehajtó mellett.

A karhatalmi segítség a végrehajtó mellett áll a végrehajtási eljárásban, az adós mellett egyáltalán nem áll állami segítség e közben. Miért nincs az önkormányzat felelőssége szabályozva ebben a jogszabályban? Ha a végrehajtó mellett a rendőrség beavatkozhat, miért ne tehetné meg ugyanezt az önkormányzat az adós mellett? Hiszen az adós és családjának szociális biztonságát az önkormányzatok kötelessége szavatolni. Mint ahogyan azt is: a gyermek a saját családjában nevelkedhessen, bármilyen nehéz anyagi körülmények közé is került a család – a gyermekek védelméről szóló törvény ezt ki is mondja: anyagi érdekekből nem emelhető ki a gyermek a saját családjából.

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják: az önkormányzat munkatársai süketek akkor, ha az adósoktól ezirányú megkeresés érkezik feléjük. A következő gyakorlati problémákkal szembesülhetünk:

-          Az adósságrendezési szolgáltatást nem nyújtják, birtokvédelmet nem adnak, kilakoltatás előtt az adóst nem vonják be ezekbe a lehetőségekbe.

 

-          Az adósra egyébként kirótt önkormányzati adónemeket még kérelemre sem törlik le az adós terhéről. Ezzel együtt nem ajánlják fel az adós számára azonnal az önkormányzatok által adható szociális juttatásokat és támogatásokat, még kérelemre sem abban az esetben, ha a család egy főre eső, beérkező jövedelme meghaladja a törvény által előírt összeget. Igaz ugyan, hogy a család havonta kötelező kiadásait nem vonják le a beérkező jövedelemből, mert az erre vonatkozó jogalkotói iránymutatás nem tartalmaz ilyen rendelkezést. Ahhoz, hogy az ellehetetlenült adós és családja számára, állami segítséggel meg lehessen könnyíteni tartozásának rendezését ahhoz, hogy a kilakoltatást elkerülhesse, szükségszerű az önkormányzatok által adható szociális juttatásokról szóló törvény módosítása is.

 

Ha ugyanis az adós jelzi szorongató problémáját, és kéri az önkormányzatot arra, hogy segítsen neki a családi bevétel növelésében, és a terhek csökkentésében, az önkormányzat elzárkózik. Nem engedi el szociális méltányossági alapokon a helyi adónemeket, nem folyósít az adós családja számára olyan juttatásokat, mint: rendszeres- és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, lakhatási támogatás, közgyógyászati ellátás, ápolási díj, stb. Nem folyósít, hiszen nem foglalkozik azzal, mennyi kiadása is van tulajdonképpen az adósnak, kizárólag azt vizsgálja, mennyi a bevétele, és ez alapján számolja ki azt, hogy az egy főre jutó bevétel az milyen összeget is tesz ki. Ezáltal az adós azonnal nem támogathatóvá válik az önkormányzat részéről. Annak ellenére sem, hogy a különféle nemzetközi gyermekjogi egyezmények minden aláíró tagállamot köteleznek arra, hogy a gyermekek szociális biztonsághoz való jogát állami felelősségvállalással biztosítja. Magyarországon ez nem történik meg.

 

-          Ha az adós kéri, saját maga és családja számára az önkormányzatok által adható adósságrendezési szolgáltatásban való részvétel lehetőségét – a legtöbb önkormányzat nem is tud erről a lehetőségről, nemhogy nyújtani tudná azt. Ez főként a vidéki önkormányzatokra jellemző. Ilyen esetekben az adós túrára indul, és elmegy eggyel nagyobb szintre, a megyei önkormányzathoz. Ott közlik vele: bár nekik lehetőségük volna, ámde területileg nem illetékesek az adóst bevonni a kért szolgáltatásba. Olyan válasszal is szembesülhetünk, mely kijelentette: nem igényeltünk erre keretet, így nincs, egyébként is: ez a szolgáltatás csak választható az önkormányzatok számára, nem kötelező. Nem kötelező? Napjaink szociálisan ellehetetlenült helyzetében? Hát, akkor tegyük egy törvénymódosítással kötelezővé!

 

-          Amennyiben az adós a jegyzőhöz fordul azzal, hogy a kiskorú birtokjogát segítsen érvényesíteni a saját, szülői tulajdonjogával szemben (tekintettel arra, hogy a banki zálogjog kizárólag a szülő tulajdonjogát érinti, a gyermek birtokjogát nem, ám a Ptk. ilyen esetekről NEM rendelkezik), akkor a jegyző tehetetlenségében ismét vándorútra küldi az adóst. Aki ily módon újra eljut a megyéhez, akik szintén széttárják a kezeiket, és közlik azt: területileg, sajnos nem illetékesek, forduljanak bizalommal a helyi önkormányzatokhoz. Az adós visszaérkezik a helyi önkormányzathoz, ott kéri – az ismételten kötelezően megfutandó körök kivédésére – gyermekjogi képviselő bevonását az ügybe, a jegyző ezt a kérést nem érti. A gyermekjogi képviselő pedig azt mondja: ő nem illetékes, csak olyan esetekben belépni egy gyermekvédelmi ügyben, ha a gyermeket bántalmazzák, illetve súlyosan elhanyagolják. Valóban igaza van, hiszen a munkáját előíró jogszabály nem tartalmazza azt, mi a teendője egy végrehajtási eljárásban. Ez alapján tehát a gyermekjogi képviselő munkáját szabályozó- és a Ptk. birtok- és tulajdonjogról szóló rendelkezéseit (a gyermekek birtokjogának értelmezésével) is szükséges módosítani ahhoz, hogy ilyen esetekben – a végrehajtási eljárásokban - beavatkozhassanak.

 

-          Hogy a kilakoltatás esetén esetlegesen bekövetkező hatósági gondozásba emelését a gyermekeinek az adós elkerülhesse, két lehetősége marad a gyermekei elhelyezésének biztosítására (amennyiben a kilakoltatás után nem tud albérletet biztosítani, illetve megfizetni). Az egyik lehetősége az, hogy családba adja a gyermekét. Csakhogy, amikor rákérdez az önkormányzatnál, illetve a jegyzőnél, ott nem tudnak arról, mi lesz a következménye úgy a szülő, mint a gyermek számára annak, ha családba fogadják a gyermekét. Nem mondják el neki, hogy attól a naptól kezdődően a szülői felügyeleti joga megszűnik, a kapcsolattartása a gyermekével szabályozásra kerül, és ő azonnal tartásdíj fizetésére kötelezetté válik. Nem mondják el neki, hogy attól a naptól kezdve a családba fogadót nyilvánítják a gyermeke gyámjává, és attól a naptól kezdődően gyermeke életébe és ügyeibe beleszólása nem lesz. A második lehetőség, hogy kéri gyermekének önkormányzat általi védelembe vételét. Ezt a kérelmet szintén folyamatosan elutasítják azzal, hogy erre csak abban az esetben van lehetőség, ha a gyermeket bántalmazzák, illetve súlyosan elhanyagolják, és egyébként is: a gyermek saját szülője ilyet nem kérhet. Részben igazuk van, hiszen a gyermekek védelméről szóló törvény nem rendelkezik a védelembe vétel szükségességéről a szülőt és családját érintő végrehajtási/kilakoltatási eljárás esetére. E törvény módosítására is szükség van, tehát.

 

-          A többszörös körök alatt érkezik el az adós az érdekvédőhöz, és kér segítséget. Az érdekvédőnek annyi lehetősége marad, hogy a Közigazgatási Minisztériumhoz fordul – lévén az Önkormányzatokat Felügyelő Minisztériumot megszüntették -, kérdéseket tesz föl, panaszt emel. A KIM válasza minden esetben az: a kérdés megválaszolása, és a panasz orvoslása a helyi jegyző hatásköre, ha az ő válaszával nem vagyunk elégedettek, forduljunk bizalommal a megyei önkormányzathoz. És a kör bezárult, ugyanis a KIM által hivatkozott jogszabályok azt mondják: nem az ő illetékességük a jegyző munkáját és döntéseit felülvizsgálni. Márpedig annak fényében, hogy az önkormányzatok munkáját jelenleg – törvény szerint – egyetlen minisztérium sem felügyeli, így szükséges az erről szóló törvény módosítása is. Ebben az esetben nem csupán a végrehajtási eljárások vonatkozásában, hanem az egyéb, a gyermekvédelem kérdéskörébe eső eljárások tekintetében is.

E körökben való loholás közben azonban elérkezik az árverés napja, ugyanis a NAV honlapján az árverési hirdetménynek elegendő csupán 3 hónapot időzni, sokszor vélt, de vitatott tartozás miatt is, és az adóst, gyermekeivel együtt kilakoltatják. Az önkormányzatok, mivel fölösleges köröket futtatnak az adóssal, hogy ne kelljen végezni a munkájukat, a nevezett 3 hónap alatt még egyáltalán nem tettek semmit sem annak érdekében, hogy a végrehajtási eljárással érintett gyermekeket megvédjék az utcára kerüléstől, és a családjától való elszakítástól.

Nemcsak a végrehajtási eljárást szabályozó törvény módosítása elengedhetetlen, hanem ezzel együtt a jegyzők tevékenységét előíró jogszabály módosítására is szükség van.

Ezen álláspont egy részét a fentiekben már kifejtettem, ám szükséges ezen túlmenően is megvizsgálni azt, milyen mértékben van, a jogalkotó által korlátozva a jegyző tevékenysége, az adós szülő gyermekének védelmének esetében.

A jegyző nem veheti védelembe a kiskorút, ha a szülő ezt kéri, annak okán, hogy a végrehajtási eljárás veszélyezteti a gyermekének lakhatási körülményeit, ugyanis a jegyző – a munkájára vonatkozó előírások alapján – nem avatkozhat be a végrehajtási eljárás folyamatába. Bár ezt konkrétan nem tiltja meg neki a jogalkotó, de nem is hatalmazza fel őt erre. Ezekben az esetekben nincs lehetősége a jegyzőnek ahhoz sem, hogy gyermekjogi képviselőt rendeljen a kiskorú mellé a végrehajtási eljárásban- szintén nincs tiltva, de nincs felhatalmazva sem erre. Nincs lehetősége arra sem, hogy bírósághoz forduljon, a gyermeket érintő esetleges törvényszegéssel elkövetett végrehajtói, illetve végrehajtást kérői szabályszegések okán – ez sincs tiltva, de felhatalmazással sem rendelkezik ehhez. Ezeket a szabálysértéseket még csak észlelni sincs lehetősége.

A jegyzőket nem kötelezi arra a jogalkotó, hogy végezzen felmérést a településen arra vonatkozóan, hány családdal szemben indult végrehajtási eljárás, az ingatlanok vonatkozásában, és ezáltal hány olyan veszélyeztetett gyermek él a településen, akiket kilakoltatás érinthet. A jegyzők nem rendelkeznek erre vonatkozó kimutatással, vagy nyilvántartással. Nem kötelezi őket a jogalkotó arra sem, hogy naprakészen és pontosan tudják: melyik családok átmeneti otthonához, illetve anyák otthonához irányítsák az esetleges kilakoltatással érintett családokat. Nem tudják, hogy hol vannak ezek a befogadó otthonok, ahol még elhelyezési lehetőség volna.

A jogalkotó nem rendelkezik arra vonatkozóan a jegyzői illetékességről sem, ha a településükön kilakoltatás következtében hajléktalanná válnak a családok, ők milyen juttatásokban, illetve szociális- és egészségügyi ellátásokban részesülhetnek, az állandó lakcím hiányában, van-e számukra rendelkezésre álló hajléktalan szálló, vagy maradnak az utcán. Arról viszont nem mulasztott el a jogalkotó rendelkezni, hogy ezeket a kilakoltatott embereket szabálysértési bírsággal büntesse azért, mert az önkormányzat – ezen belül a jegyző – őket elhelyezni a kilakoltatás után szakmai felkészületlenség következtében képtelen.

Mindezek alapján nem csupán a fentiekben jelzett és részletezett jogszabályok módosítására volna szükség, hanem egy, a végrehajtási eljárások tekintetében, gyermekvédelmi szempontból egy teljesen új törvényi rendelkezés megalkotására is.

A fentiek összegzésében elmondható: a végrehajtási eljárásról szóló összes jogszabály és ezek gyakorlati alkalmazását előíró kormányrendelet megszövegezéséből hiányoznak, illetve nem kellő súllyal vannak említve a gyermekek jogai. Ennek következtében a kilakoltatások alkalmával családok szakadnak szét, hiszen a legtöbb család vagy családba fogadtatja a gyermekét, vagy pedig hatósági gondozásba emelik mellőle a gyermekét, még a kilakoltatás megkezdése előtt. A harmadik eset is elő szokott fordulni, nevezetesen: a kilakoltatott család gyermeke ún. bújtatott gyermekké válik, és az utcán tengődik, a szülővel együtt. A bújtatott gyermekek nem juthatnak orvosi ellátáshoz, vagy iskolai képzéshez sem, nincs biztosítva a lakhatásuk, az élelmezésük, és a személyi higiéniájuk sem.

A gyermekek szociális biztonsághoz, és a családban történő nevelkedéséhez való jogát az államnak szavatolnia kell, szem előtt tartva a gyermekek mindenek felett álló érdekét.

 

A JELENLEG MÁR TARHATATLAN és GÁTLÁSTALAN VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSOK LEHETSÉGES MEGOLDÁSI JAVASLATAI – GYERMEKVÉDELMI SZEMPONTÓL:

A végrehajtási eljárás kezdő momentumaként a közjegyzők kiállítják a végrehajtási záradékot, mely alapján a végrehajtó később kiállítja a végrehajtási lapot. Azon a napon, amikor a záradékolás megtörténik, a közjegyzőnek legyen kötelessége riadóztatni a gyermekvédelmi jelzőrendszert. Mégpedig a következőképpen gondolnám ezt: értesítse a záradékolás tényéről az adós lakhelye szerint területileg illetékes jegyzőt, javasolva a kiskorú gyermek/gyermekek védelembe vételi eljárásának a megkezdését.

Ha és amennyiben a gyermek/gyermekek védelembe vétele megkezdődik, az egy évig tart, és további egy évvel meghosszabbítható. Tehát mintegy két éve van a szülőnek arra, hogy a gyermeke lakhatási körülményeit, és tartozásának utólagos rendezését valamilyen formában még meg tudja oldani.

A javaslatnak tartalmaznia kellene azt is: amíg a gyermek védelemben van tartva, a közjegyző értesítése után, mindaddig a végrehajtónak ne legyen lehetősége kiállítania a  végrehajtási lapot, és ezzel együtt a szülő tartozását felgenerálni sokszor a duplájára, vagy még többre azzal, hogy a végrehajtási eljárás ilyen-olyan, több százezres, vagy milliós költségeit a tőke- és kamatköveteléshez boronálják. A végrehajtó kizárólag akkor állíthassa ki a végrehajtási lapot, a közjegyzői záradékolást követően, ha és amennyiben a szülő az önkormányzat adósságrendezési szolgáltatásával (mely szintén 1, illetve 2 évig tart) sem tudta rendezni a tartozását, és a védelembe vétel ideje lejárt.

Módosítás szempontjából kiemelten fontos, hogy a záradékolást követően kizárólag a legutolsó esetben kerülhessen bírósági végrehajtóhoz a követelés, tekintettel arra, hogy még a vonatkozó ombudsmani vizsgálat sem tudta pontosan feltárni annak okát, miért ekkora mértékűek a bírósági végrehajtók vállalási díjai. Még akkor is tetemesek ezek az eljárási költségek, amikor az állam hatalmazza fel őket feladatuk teljesítésére (lévén ezért „bírósági” végrehajtóknak nevezik őket), és ezáltal munkavégzésükhöz az államtól eleve költségtérítést kapnak. A végrehajtók olyan költségekkel dolgoznak, hogy azok összege a legtöbb esetben jóval meghaladják az adós eredeti tartozását, melyet már eleve képtelenné vált megfizetni – hiszen ezért indult eljárás vele szemben. A tartozásának megfizetését pedig még inkább ellehetetlenítik a nem nyomon követhető, és nem ellenőrizhető végrehajtási eljárás költségeinek ráterhelésével úgy, hogy az adós számára a végrehajtó a legtöbb esetben elérhetetlen, és nem hajlandó szóba állni az adóssal.

Tehát: a végrehajtó bevonása – a tartozás megfizethetőségének követelménye okán – ne történhessen meg mindaddig, míg a közjegyző nem adja meg a részletekben történő teljesítés lehetőségét az általa záradékolt közokirat alapján. Ezt a kérést indokolja az is: a közjegyző határozata egyenértékű a bíróság határozatával. Ebből szorosan következik az: ha a bíróságnak a tartozás rendezésébe joga van beleszólni, ebben ítéletet hozni, a közjegyzőnek ehhez ugyanúgy lehessen joga.  Csak így lehet kivédeni azt, hogy a horrorisztikus, végrehajtók által követelt összegek ne generálódhassanak az adós tartozásához, az adós pedig rendezhesse tartozását – végrehajtási költségek nélkül.

Azért is jelentős annak ténye, hogy a közjegyző adhasson részletfizetési lehetőséget, mert a legtöbb szerződés felmondás a bank részéről annak következménye, hogy a bank nem hajlandó csökkentett részletfizetési lehetőséget adni az adós számára, hanem kizárólag egy összegben követel. Igaz, hogy ez jogosulti szerződésszegésnek minősül, viszont, ha a közjegyző hatáskörébe volna utalva a részletfizetésről való megállapodás, ebben az esetben, hivatalból észlelhetné a banki törvénysértést, és azonnal tudná kötelezni a bankot, mint végrehajtást kérőt arra, hogy a felmondás tényét nyilvánítsa meg nem történtté, és állapodjon meg az adóssal a részletekben történő teljesítésről. Így az adós szintén meg tudná spórolni a bírósági eljárás és az ott kötelező jogi képviselet költségeit, ezáltal a tartozása szintén megfizethetőbbé válhatna. Hiszen azt a pénzt, amit záradékolásra, bíróságra, végrehajtóra, és ügyvédre költ, költhetné tartozásának rendezésére is – ha a bank ezt hagyná neki, és emellett ha erre törvényileg szabályozott lehetősége volna.

Miután a védelembe vétel megtörténik, a jegyzőnek további eszköz is rendelkezésre állna ahhoz, hogy a védelembe vett gyermek szülője rendezni tudja a tartozását a végrehajtási eljárásban. Nevezetesen: az önkormányzatok által ezidáig választható szolgáltatásként aposztrofált: adósságrendezési szolgáltatás. Ennek kereteit az állami költségvetés biztosítja abban az esetben, ha a helyi önkormányzat év elején megigényli vonatkozó keretet. Mivel nem kötelező e szolgáltatás nyújtása, így csak nagyon kevés önkormányzat él ezzel a lehetőséggel. Ezen a téren szintén módosításra volna szükség. Nevezetesen: ha a közjegyző záradékolása után a gyermek a jegyző által védelembe vételre kerül, akkor a szülő azonnal váljon jogosulttá az önkormányzat adósságrendező szolgáltatására. Itt szükséges a figyelmet felhívni arra is: gyermektelen adósok számára szintén álljon nyitva ez a lehetőség tartozásuk rendezéséhez. Amennyiben a helyi önkormányzatnál ehhez a szolgáltatásnyújtáshoz nem áll elegendő keret a rendelkezésre, abban az esetben a megyei önkormányzatnál (ahol minden esetben ennek rendelkezésre kellene állnia) ne utasítsák el a szülő ezirányú kérelmét arra hivatkozva, hogy ők nem illetékesek, forduljanak a helyiekhez.

Az adósságrendezési szolgáltatás nyújtása alatt az önkormányzat keresse fel az adós, illetve a szülő záradékoló közjegyzőjét, és ne csupán a pénzösszeg egy részletének (melyet pénzösszegben biztosít az önkormányzati adósságrendezési szolgáltatás) megfizetéséről legyen joga tárgyalni, hanem arról is: a tartozás többi részére a szülő kaphasson különös méltánylást igénylő és érdemlő körülmény miatt csökkentett részletfizetési lehetőséget a végrehajtást kérőtől. A csökkentett részletfizetésben történő teljesítést ugyanis a legtöbb bank a szerződés felmondását megelőzően nem hajlandó meghallani és ennek indokait figyelembe venni.

Amennyiben ilyen formában a jegyző (közjegyzői értesítés alapján) védelembe veszi a kiskorút, kötelezze az önkormányzat által működtetett családsegítő-, illetve a gyermekjóléti szolgálatokat arra, hogy az adósságrendezés okán védelembe vett kiskorúak szociális biztonságának újbóli megteremtéséhez keressenek fel alapítványokat, és hozzák létre a kapcsolatot a szülők és az alapítványok között. Ez főként azoknál a családoknál rendkívül fontos, ahol a hitel bedőlését a gyermek, vagy a szülő hirtelen, hosszan és súlyos mértékben való megbetegedése okozta.

Ezzel egyidőben az adósságrendezés okán védelembe vett kiskorúak szüleit mentesítsék a helyi adók megfizetésének kötelezettsége alól. A jegyzőnek van joga és illetékessége meghozni ezt a határozatot.

A jegyzőnek ebben az esetben az is legyen kötelessége, hogy az adósságrendezés okán védelembe vett kiskorúaknak automatikusan az önkormányzat támogassa az óvodai-, iskolai étkezését, ezzel együtt, a szülő külön kérelme nélkül azonnal váljon jogosulttá a rendkívüli gyermekvédelmi- és a lakhatási támogatásra is.

Abban az esetben, ha a záradékolás a gyermek, vagy a szülő súlyos és hosszas betegségéből adódóan készült el (illetve ez volt a hitel nem fizetésének oka), alanyi jogon járjon a szülőnek az ápolási díj, nem mérlegelve az egyéb körülményeket, melyet ennek folyósítására a kormányrendelet előír, tekintettel arra, hogy záradékolás után ezek a kitételek már nem érvényesek. Hiszen egy összegben kötelezettsége a szülőnek a tartozás visszafizetése, mert ennek okán van árverezésre kitűzve az ingatlana.

A beteg gyermek azonnal és haladéktalanul kapja meg a közgyógyellátásban való részvétel lehetőségét, annak a legmagasabb keretét megítélve. Sokszor előfordul, hogy a hitel azért dől be, mert a gyermekgyógyszerekről (ezeken túlmenően még az inzulinról, a rákos betegek gyógyszereiről, a gyógyászati segédeszközökről, a szív- és érrendszeri betegségek gyógyszereiről, stb.) elvették az állami támogatást, ennek okán a szülő inkább a gyógyszerét váltotta ki a gyermekének, és nem a havi törlesztését fizette meg, így került felmondásra a hitele. Mivel a munkabérek nem inflációkövetőek, és nem emelkednek olyan mértékben, mint amilyen mértékben elvonták a támogatásokat, így ugyanannyi keretből jóval nagyobb kiadása keletkezik az adósnak a futamidő alatt. Arról nem is szólva, ha a szülő válik rokkantnyugdíjassá a futamidő alatt. Ezekről az elvileg vis majornak minősíthető esetekről ugyanis egyetlen egy banki szerződés, vagy kötelmi jogi szabály sem rendelkezik.

Az adósságrendezési szolgáltatás keretében (amennyiben rokkantnyugdíjas, vagy rehabilitációs járadékos szülőről beszélünk), az önkormányzatnak legyen lehetősége megkeresni azonnal az ONYF-et, és a szülő számára az évente egyszer adható, folyamatos nyugdíjemelést akár visszamenőleges hatállyal az év elejéig megkérni és megkapni. Ugyanez vonatkozik az évente egyszer adható OEP gyógyszerár támogatásának igénylésének lehetőségére is.

Minderre azért volna szükség, hogy a szülő magasabb bevételre tehessen szert, államilag támogatva, ahhoz, hogy a tartozását utólag rendezni tudja, biztonsággal.

Emellett a jegyzőnek váljon kötelességévé a családok átmeneti otthonával, illetve az anyák szállóival való azonnali kapcsolatfelvétel, ha az illetékességi területére a meghatározott számban, vagy a felett érkezik a közjegyzőtől a záradékolás napján védelembe vételi javaslat. A gyakorlatban ugyanis hatalmas probléma az, hogy elhelyezési lehetőségeket nem találunk anya és gyermeke, vagy a család számára, kilakoltatás előtt. Az elhelyezést biztosító otthonokkal való folyamatos és naprakész kapcsolattartás nem létezik az önkormányzatoknál. Ezt mindenképp fontos volna pótoltatni.

Ha a bíróságot az önkormányzat kereste meg – de egyéb esetekben is - az adósság rendezésének ügyében, abban az esetben a bíróság a szerződés felmondásának ténye mellett vizsgálja a szerződés típusát is, a következő szempontok alapján:

-          Állami kezességvállalás estén az állam kezesi kötelezettségének megnyíltát. Ezt ugyanis szinte mindig elfelejtik a bankok érvényesíteni. Ha azonban ez az állami kezességvállalás mégis életbe lép, az állam által kifizetett összeget az adóstól az állam adók módjára végrehajtja. Ugyanakkor a polgári jogban úgy rendelkezik a jogalkotó, hogy abban az esetben, ha az adós nem teljesít, akkor a kezes válik azonnal kötelezetté – ám itt nincs lehetőség arra, hogy a kezes által kifizetett összeget számára, vissza, megtérítsék. Ez pedig hatalmas aránytalanságot eredményez az adósperek vonatkozásában, annak tekintetében, hogy állami kezességvállalás esetén az állam visszaveheti az általa kezesként kifizetett összeget, magánszemély kezes pedig ezt nem teheti meg.

 

-          Biztosítással kombinált hitel esetén a biztosítói felelősségvállalás megnyíltát. Ezt is minden esetben elfelejtik a bankok, holott sok esetben a létező legmagasabb biztosítást köttetik meg az adóssal. Több esetben a biztosítás havi összege magasabb a havi törlesztő részlet összegénél, ezáltal lehetetlenül el a szerződési kötelezettségvállalás teljesítése. Ezzel együtt azonban a biztosító, az adós, illetve gyermeke hosszas, hirtelen, krónikus betegsége, illetve az adós munkahelyének elvesztése esetén nemhogy nem fizet a biztosítás alapján, de még a hitel törlesztését sem könnyíti meg az adós számára. Az ilyen esetek vonatkozásában tehát szükséges volna a biztosítók tevékenységéről szóló jogszabályt erre vonatkozóan módosítani, méghozzá kötelezési jelleggel.

 

-          Lakástakarékpénztárral kombinált hitel esetén a Ltp. elszámolásokat. Ilyen esetekben is sokszor fordul elő az, hogy a Ltp.-t kezelő banktól a hitelt kezelő bankig való átutalás alatt több százezer forint befizetésnek kél lába. Az adós számára felvilágosítást – üzleti titokra hivatkozva – nem adnak a pénzösszegek eltűnésével kapcsolatban. Mint ahogyan gyakori dolog az is: az Ltp. átutalásával – a szerződéssel ellentétben – a hitelt nyújtó bank nem a tőketartozást csökkenti, hanem csak a kamatokat. Ez a gyakorlat is jogsértő, tekintettel arra, hogy a kevesebb tőke kevesebb kamatot generál, ennek okán a tartozás is könnyebben megfizethető volna.

Ezzel együtt az önkormányzati adósságrendezési szolgáltatás megnyíltának ténye széljegyzetben kerüljön bejegyzésre a Földhivatalhoz, a tulajdonlapra.

Mindezek mellett súlyos jogbizonytalanságot okoz a következő jelenség a bírósági eljárások gyakorlatában: abban az esetben, ha befogadja a bíróság az adós keresetét, nem gondoskodik azonnal arra vonatkozóan, hogy a bírósági eljárás ideje alatt a banki peres fél ne indíthasson végrehajtási eljárást. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják: bármilyen jogcímen pereljen is az adós, a bank a jogerős ítélet megszületése előtt, a bírósági eljárás közben megindítja a végrehajtási eljárását, és árverezi az ingatlant. Mondván: perelje vissza tőle az adós, ha neki lesz majd igaza, egyszer. 

Az adós, ha el szeretné kerülni azt, hogy a bírósági eljárásának ideje alatt az utcára kerüljön, be kell nyújtania egy másik keresetet is ahhoz, hogy a végrehajtási eljárást felfüggesszék, illetve megszüntessék, legalább addig, míg a másik eljárásban eleve zajló jogszerűségi vitában ítéletet nem hoz az ott ítélő bíró. Ez, mivel két eljárás, kétfelé fizetendő eljárási illetéket jelent, pertárgyérték függvényében az adós terhére, úgy, hogy ez az eljárási mód a bíróságok részéről eleve jogsértő, hiszen azonnal észlelnie kellene az ilyen banki magatartás rosszhiszemű voltát – ám ezt nem teszik meg. Tulajdonképpen nem is kell ezt megtenniük, tekintettel arra, hogy a Pp. nem rendelkezik az ilyen esetek vonatkozásában.

Mint ahogyan arról sem rendelkezik megfelelően a Pp., hogy amennyiben a szerződés felmondásának ténye vitatásra kerül, bíróságon az adós részéről, a bíróság abban az esetben, ha jogszerűnek látja, és befogadja az adós keresetét ezt az eljárási tényt jelezze a Földhivatal felé, és kötelezze a tulajdonlapon a bírósági eljárás tényének széljegykénti feltüntetésére. Ezt a lépést az indokolná, hogy az ilyen és hasonló esetekben nem volna lehetősége a banknak arra, hogy az adóst a peres eljárása alatt kilakoltassa.

 

A hatékony és mielőbbi intézkedés reményében:

 

                                                                                                              Dudás Anna (Doody), érdekvédő