Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8 éves a Hiteles Mozgalom - a vendég Király Júlia

2019.03.09

kir-foto---01.jpg

 

Hagyomány, hogy évente tartunk egy beszélgetős rendezvényt. Idén Király Júlia volt a vendégünk.

 

Király Júlia

Király Júlia (1957) közgazdász professzor az egyik legnagyobb európai bank-biztosítótársaság, a belga KBC Group igazgatósági tagja. 2007–2013 között, azaz a válság éveiben a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitásért felelős alelnökeként tagja volt a Monetáris Tanácsnak. Az ezt megelőző időkben Magyarország egyik legjelentősebb pénzügyi oktató és tanácsadó cégének, a Bankárképzőnek volt tulajdonos vezérigazgatója. Több magyar bank privatizációjában vett részt igazgatósági tagként. Számos publikációja jelent meg magyar és nemzetközi tudományos folyóiratokban, az IBS-en kívül a CEU-n és szakkollégiumokban ad elő, a Közgazdaságtudományi Intézet külső munkatársa. A tornádó oldalszele az első könyve.

 

http://park.libricsoport.hu/szerzoink/kiraly-julia/

 

kir-foto---02.jpg

 

Király Júlia a találkozónk elején a készülő könyve alapján összefoglalta a devizahitelezés kialakulását.

Elmesélte, hogy elejénél fogva a devizahitelek ellen volt, ahogy csak tudta próbálta akadályozni az elterjedését.

Állítása szerint mindig volt deviza és ebből adódóan mindig volt pénzváltás is. Azon a határozott állásponton van, hogy az árfolyamváltozásnak sem az iránya sem pedig a mértéke nem határozható meg előre. A határidős árfolyam számítás szerinte nem tekinthető árfolyam előre jelzésnek.

Ennek a véleményem szerint ellent mond egy 2015-ös tanulmánya. Ebből részletek:

 

Ez lett volna a valódi árfolyamkockázat tájékoztatás !!!

2017.05.27

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/alap-informaciok/ez-lett-volna-a-valodi-arfolyamkockazat-tajekoztatas----.html

 

Beszéltünk arról egy elemzése kapcsán, hogy miért nem érezte az MNB a veszélyt 2007-ben, ha már korábban tisztában volt vele.

 

 

Király Júlia - A devizahitelezés jegybanki megítélése 2006-2008

2018.03.18

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/alap-informaciok/kiraly-julia---a-devizahitelezes-jegybanki-megitelese-2006-2008.html

 

Közel 3 órán keresztül beszélgettünk. A bankok felelősségében a pénzügyi fogyasztóvédelem (máig tartó) hiányában teljes mértékben egyet értettünk. Nagyon jelentősek azonban a vélemény különbségek. A Végh Richárd által készített 2004 októberi elemzését például teljesen másként értelmezzük.

 

Nincs még feltárva a devizahitelezés, sok a hiedelem, rengeteg a félrevezetés, megtévesztés. Nagyon jó lenne ezeket tisztázni. Nyilvános, szakmai vitán kell a lehető leghamarabb ütköztetni az álláspontokat.

 

Egy mini riport a találkozó végén:

 

 

A hamarosan megjelenő Király Júlia könyvről információk:

 

A tornádó oldalszele - Szubjektív válságtörténet 2007-2013

https://www.libri.hu/konyv/kiraly_julia.a-tornado-oldalszele.html

 

A könyv címe innét ered:

 

A tornádó oldalszele

2008-10-03

Tavaly nyáron, amikor az első veszteségekről, az első bankpiaci anomáliákról, az első mentőakciókról érkeztek a hírek, már lehetett tudni: a boldog békeidőknek vége. A gazdasági és pénzügyi fejlődésnek szigorú és kemény törvényei vannak. Ha a gazdasági egyensúly bárhol megbomlik - bármennyire is leplezi ezt más területek gyors és látszólag töretlen fejlődése -, akkor kisebb vagy nagyobb megrázkódtatásokkal, előbb-utóbb helyreáll. A pénzügyi piacoknak az a szépségük és az a veszélyük, hogy míg békeidőkben felgyorsítják a jólét növekedését és terjedését, egyben a nem egyensúlyi helyzeteket is tovább élezik, s az egyensúly helyreállítását villámgyorsan, brutális erővel és fájdalmasan képesek megvalósítani. Ennek a folyamatnak vagyunk hol távolabbi, hol közelebbi szemtanúi 2007 nyara óta.

Maga az alaptörténet már olyan kristálytiszta, hogy akár tankönyvben tanítható. Az amerikai lakossági jelzálogpiac egyike volt azon piacoknak, amelyek a 2000-es évek elején éppen nem egyensúlyi módon fejlődtek: a történelmileg egyedülállóan gyors lakásár-növekedés és az alacsony kamatok olyan rétegek számára is lehetővé tették a könnyű hitelhez jutást, amelyek jövedelme, tényleges vagyona az első kedvezőtlen jelre - kamatok lassú emelkedése, lakásárak lassú csökkenése - ellehetetlenítette a kölcsön visszafizetését. A hitelbőség idején mindenki bekapcsolódott ezeknek a kölcsönöknek a finanszírozásába, amit megkönnyített a rájuk alapozott - az értékpapírosításon keresztül létrejövő - hosszú lejáratú kötvények piacainak gyors fejlődése. A strukturált finanszírozás biztosítására a bankok mellett egész "árnyék-bankrendszer" épült ki - a szabad, megfelelő megtérülést kereső pénzek bevonásával. Az árnyékbankrendszer a pénzügyi szektor nem banki, de gyakran a bankok holdudvarába tartozó vagy általuk finanszírozott tagjaiból áll, akik kevés saját pénzzel (alacsony tőkével), rövid lejáratú forrásokból finanszírozták a hosszú lejáratú hitelekre épülő kötvényeket.

Mivel nem csak Amerika lódult meg ebben az időben, nem csak ott keresték a jövedelmező pénzügyi lehetőségeket, így az árnyékbankrendszer az öreg kontinensre is átterjedt. Mindkét világrész fejlett pénzügyi rendszerében egyre nagyobb hitelből finanszírozott tranzakciók valósultak meg (nagy vállalati összevonások, felvásárlások, a gyors ingatlanár-növekedésre alapozott lakossági fogyasztás finanszírozása), a növekedés határai eltűnni látszottak. A boldog békeidők vége felé szaporodtak ugyan a fenyegető jelek, és egyre több elemzés jósolta a megbomlott gazdasági és pénzügyi egyensúly helyreállásának szükségszerűségét, ennek katartikus erejét kevesen látták előre.

Az, ahogy a pénzügyi piacok helyreállítják a megbomlott egyensúlyt, a tornádó erejével csap le a világra. Elég volt egy szikra: az amerikai jelzálogpiac megingása, az ottani hitelek lassú minőségromlása. Ez a pénzügyi piacok, az árnyék-bankrendszerek csatornáin keresztül erős turbulenciát (áresést, bizalomvesztést, időnként pánikot és menekülést) okozott a legfejlettebb pénzügyi központokban. A pénzügyi rendszert életben tartó bizalom rendült meg - a piacok egyik szereplőjének bizalma a rendszer másik szereplője iránt. A bizalom megingásának nem egy esetben alapja is volt: pénzügyi intézmények sora valós és helyrehozhatatlan károkat szenvedett. Egyetlen év alatt számos amerikai és angol jelzálog-finanszírozó intézmény mellett olyan patinás és meghatározó pénzügyi vállalatok tűntek el, kerültek felvásárlásra vagy állami kézbe, mint a Bear Stearns és a Lehman Brothers befektetési bankok, az AIG biztosító vagy a Fannie Mae és a Freddie Mac jelzálog-finanszírozók. Újabban már egyes európai bankokat, bankcsoportokat is harapdál a válság. A veszteségek, a leminősítések, az árnyékbankrendszer megingása, a valódi bankok némelyikének nehézségei közvetve és közvetlenül éreztették hatásukat a pénzügyi piacokon: megnőtt a kiszámíthatatlanság, úrrá lett a bizalmatlanság, és ezzel párhuzamosan ugyanazért a kockázatvállalásért ma már sokkal magasabb felárat kérnek el, mint tegnap.

Annak érdekében, hogy a bizalmat - a piaci koordináció meghatározó tényezőjét - helyreállítsák, a jegybankok, a felügyeletek, a szabályozók és az államok egyre nagyobb mértékű beavatkozásra kényszerültek. A pénzügyi stabilitás fenntartása, azaz a pénzügyi rendszer zökkenőmentes működése nélkül ugyanis maga a gazdaság sem működik, ami mindenkinek hosszú távon károkat okozhat. Ha a pénzügyi rendszerben nő a súrlódás, ha csikorognak a fogaskerekek, a gazdaság lassul le. Le is lassult: a világgazdaság ötszázalékos növekedési üteme két év alatt 3,5 százalék alá esett, s az Egyesült Államok után Európa is kénytelen volt szembenézni a kereslet-visszaesés növekedést viszszafogó hatásával.

Viharban nehéz mindig a pontos és jó döntést meghozni. Eddig a jegybankok és más hatóságok - hol külön-külön, hol összehangoltan - a tornádó minden újabb támadását többé-kevésbé sikerrel csillapították. A válság által leginkább érintett amerikai pénzügyi piacon az is egyértelművé vált, hogy jelentős állami segítség nélkül nem fog tudni újra működni. Az utóbbi napokban az amerikai adófizetők hadakoztak azért, hogy magukat és pénzüket védve minél szigorúbb feltételeket tudjanak meghatározni az állami segítségnyújtás mellé. Tették ezt annak kockázatát is vállalva, hogy eközben napról napra értékelik le saját vagyonukat és drágítják a fogyasztásukat finanszírozó hiteleiket. De mire megszületett az összességében 700 milliárdos mentőcsomag, biztosak lehettek benne, hogy annak feltételei az ő hosszú távú érdekeiket is védik.

Európa ma még védettebbnek tűnik: a piacok általános szennyeződése egyelőre csekélyebbnek látszik, az Európai Központi Bank időről időre sikerrel hárította el a bankközi piaci zavarokat, és az egyes európai államoknak gyors és hathatós intézkedéssel egyelőre többé-kevésbé sikerült izolálniuk egy-egy nehéz helyzetbe jutott pénzügyi intézményük problémáit.

Egy évvel ezelőtt, amikor a tornádó tombolását először láttuk, azt mondtuk: a mi szélcsendes piacunkra közvetlen hatása nem lesz - de az oldalszele el fog érni bennünket. Azt mondtuk, a hazai pénzügyi rendszernek közvetlen érintettsége nincs, de ez a piac is szerves része a világ pénzügyi piacainak. Ha tehát ott jelentős változások mennek végbe, annak hatását mi is meg fogjuk érezni, elsősorban a gazdasági növekedésünket finanszírozó "olcsó források" eltűnésén keresztül. Az elmúlt egy év történései alátámasztották akkori hipotézisünket: a hazai bankrendszer erősnek és ellenállónak bizonyult, a hazai pénzügyi piacokra csak korlátozott mértékben tört be a vihar. Amit megéreztünk és amivel meg kell tanulnunk együtt élni, az a kockázatvállalás megdrágulása. A mi gazdaságunkat pedig kockázatosnak ítéli a világ. Az elmúlt évek gazdasági teljesítménye, adósságfelhalmozása miatt a befektetők szemében gazdaságunk gyakran még mindig sérülékeny, ezért finanszírozási költségünk jobban nőtt, árfolyamunk jobban ingadozott, állampapírpiacunk nagyobb turbulenciákat élt át, mint sok más, hozzánk hasonló fejlettségű országé. De bizalmi válság a bankrendszerben, a banki piacokon nincs - és ez megnyugtató.

Ez a bankrendszer ma erős és sokktűrő. A tornádó oldalszele persze újabb és újabb megrázkódtatásokat okozhat. De ismerjük természetét, hatásmechanizmusát, tudjuk, hol és mikor kell hatásosan közbeavatkozni. A nagy jegybankokkal, hatóságokkal együtt az elmúlt év mindenki számára a tanulás és felkészülés éve is volt. Talán éppen most, az egy éve tartó turbulens időszak negyedik jelentős csúcsán érezzük azt, hogy valami változott: kevésbé inog a valutánk, kevésbé nő a kockázati felárunk, talán már nem vagyunk a legsérülékenyebbek közé tartozók. Közvetlen, erős hatásra most sem számítunk. De az oldalszél ereje még így is lehet erős: a hitel olcsóbb nem lesz, nem fogunk bőviben járni a pénznek.

Miközben a napi történésekre figyelünk, a szélvihar pillanatnyi kárait enyhítjük, messzebbre is kell néznünk: fel kell dolgoznunk az utóbbi egy év tanulságait, és ennek megfelelően kell kiépítenünk, szabályoznunk a jövő biztonságosabb pénzügyi infrastruktúráját. Számos részleten ma még vitatkozunk, sok mindenben, így például az okok és felelősök pontos meghatározásában még nem teljesen értünk egyet. Egy azonban biztos: felelős pénzügyi közvetítő rendszer nélkül a legszofisztikáltabb piacok is sérülékenyek maradnak. A szabályozás, a pénzügyi intézmények működésének ösztönzési rendszerén keresztül ki kell kényszerítse a felelős - ügyfelei és a piac hosszú távú biztonságáért felelősséget érző - pénzügyi közvetítő modell megszületését. És akkor talán kisebb lesz az ember által előidézett tornádó ereje is.

http://nol.hu/gazdasag/lap-20081003-20081003-51-1801

 

 

(meglepő, hogy a lakosságot fenyegető veszélyről egy szó sincs 2008 októberében a riportokban)

 

 

Király Júlia: A tornádó oldalszelének is van ereje

NAPI, 2008. október 6. hétfő, 09:15 

 

- Sokáig azt hallhattuk, hogy az amerikai válság csak érinti Európát. Nem így lett. Most az a vélemény járja, hogy minket legfeljebb oldalszélként kap el. Ezt mikor kell átértékelni?
- Semmikor. Amennyiben valaki azt mondja, ha Amerikában tornádó van, akkor itt is az lesz, miközben egészen mások a légköri viszonyok - az egy buta ember. Szintén butának kell lenni ahhoz, hogy azt gondoljuk: egy amerikai tornádó teljesen hatástalan Magyarországra, hogy a tornádó oldalszelének nem lehet ereje.  

 (részlet)

https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/kiraly_julia_a_tornado_oldalszelenek_is_van_ereje.383496.html

 

 

"A hazai bankrendszer erős és ellenálló" (Király Júlia)

2008. október 6. 08:28

Európa kevésbé "szennyeződött", így védettebb a pénzügyi válságtól, mint az Egyesült Államok - írja Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a mai Népszabadságban. A közgazdász éppen ezért optimista a magyar érintettséget illetően: a finanszírozás drágul ugyan, ám bizalmi válság nincs a bankrendszerben, és ez megnyugtató.  

https://www.portfolio.hu/gazdasag/a-hazai-bankrendszer-eros-es-ellenallo--kiraly-julia.103574.html


 

"Még egyszer ezt a játékot nem játszhatjuk el..." - Interjú Király Júliával

2008. április 18. 15:58 


Király Júlia: A jenhitel kockázatai magasabbak a svájci frank vagy euro alapú termékekhez képest. Ennek oka, hogy a jen historikusan a leginkább volatilis kulcsvaluta, vagyis a törlesztőrészlet ingadozásának, így emelkedésének kockázata nagyobb. A jen tipikusan carry trade finanszírozó valuta - a forint pedig a épp a másik, a befektetési oldalon szerepel. A svájci illetve euró alapú hitelek az európai gazdasághoz köthetők, melynek mi is részesei vagyunk - a japán gazdasághoz semmilyen módon nem kapcsolódunk. 

Egy privátbanki ügyfél magas jövedelem és megfelelő fedezet mellett akár fel is vállalhatja azt a kockázatot, hogy mostani 80 ezer forintos törlesztőrészlete a következő időszakban 100 ezer forint lesz - vagy esetleg 60 ezer. A hangsúly ennek a kockázatnak a felmérésén és tudatos felvállalásán van. A hitelfelvevőtől nem várjuk el, hogy pénzügyileg annyira kvalifikált legyen, hogy mindig pontosan végiggondolja, értékelje a kockázatait, hiszen ez esetenként komoly szakmai hátteret kíván. Az óvatosság persze sosem árt - és mindenkinek jó, ha megfelelően előre tájékozódik. A banktól viszont elvárjuk, hogy felelős hitelezőként felmérje ügyfele kockázatát - saját hosszú távú célja érdekében. Ha jen alapú hitelt nyújt, akkor csak annak az ügyfélkörnek és olyan feltételkkel tegye, hogy az összhangban legyen a hitelfelvevő kockázatviselő képességével.  

A rablóhitelek alatt a tengerentúlon jól ismert "predatory lending" tevékenységet értem. Ezek a termékek azon alapulnak, hogy a bankok olyan hitelt kínálnak, melyeket a kondícióik miatt a teljes futamidő során az adós csak nagy nehézségek árán vagy egyáltalán nem tud visszafizetni, de rövid távon elegendő hasznot hajt a hitelező számára. Ilyen még nincs a magyar piacon, de félő, hogy megjelenik.  

Reálgazdasági szempontból nézve Soros György pesszimista vízióival nem értek egyet, szerintem épp a pénzpiacok rugalmassága miatt a mostani turbulencia nem vezethet el a világgazdasági válsághoz hasonló mértékű megrázkódtatáshoz.   


(részletek)

https://www.portfolio.hu/gazdasag/meg-egyszer-ezt-a-jatekot-nem-jatszhatjuk-el-interju-kiraly-juliaval.96009.html