Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legfőbb Ügyészség - Felülvizsgálati kérelem

2019.05.16

felulvizsg---kep.png

 

 

Tisztelt Legfőbb Ügyészség!

 

 

Tárgy: felülvizsgálati kérelem - (P.M. 878/2019/2)

 

 

A Legfőbb Ügyészséghez elektronikus formában (e-papír szolgáltatás) 2019. március 15.-én terjesztettem elő kérelmemet. A Legfőbb Ügyész a kérelmemet (és mellékleteit) elbírálásra a Pest Megyei Főügyészségnek küldte meg (2019. március 25. – P.KvFG 2688/2019/I-IV.).

2019. május 8.-án vettem át Pest Megyei Főügyészség Közérdekvédelmi Osztályának a kérelmemet elutasító levelét (P.M. 878/2019/2 – 2019. április 24. – a továbbiakban: Állásfoglalás). A Pest Megyei Főügyészség elektronikus formában nem küldte meg részemre az Állásfoglalást, csak kinyomtatva postai úton, tértivevényes levélben.

 

Az Állásfoglalás utolsó bekezdése lehetővé teszi, hogy felülvizsgálatot kezdeményezzek a Legfőbb Ügyészségnél:

„Tájékoztatom, hogy az Ütv.26.§-ának (5) bekezdése alapján jogosult – a kézhezvételtől számított 8 napon belül – a legfőbb Ügyészségnél jelen állásfoglalás felülvizsgálatát kezdeményezni. A felülvizsgálati kérelmet a Pest Megyei Főügyészséghez kell benyújtani.”

 

A felülvizsgálati kérelmemet a megadott 8 napos határidőn belül, elektronikus formában a mai napon, 2019. május 13.-án nyújtom be (e-papír szolgáltatás).

 

Tájékoztatom a Legfőbb Ügyészséget arról, hogy a kérelmemet 2019. május 2.-án kiegészítettem. A kiegészítést és mellékleteit csatolom jelen felülvizsgálati kérelemhez (az esetleges félreértések elkerülése végett a mellékleteket folyamatosan sorszámozom, így ezek a 29-31. mellékletek).

Csatolom az Állásfoglalást is (32. melléklet).

 

A felülvizsgálati kérelmemben kifogásolom az Állásfoglalás alábbi megállapítását:

„A beadványában foglaltak kapcsán az ügyész konkrét ügyben történő fellépését megalapozó, súlyos törvénysértésre utaló tény, adat azonban nem volt megállapítható.”

 

Az Állásfoglalás megerősíti, hogy jogilag lehetőség van arra, hogy a „konkrét ügyben” az Ügyészség közérdekű pereket indítson:

„A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:105. § (1) bekezdésének a, pontja alapján a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránti közérdekű keresetet indíthat az ügyész.

Az idézett jogszabály alapján az ügyész fellépési (perindítási) lehetőségeit törvények határozzák meg. A perindítást megelőző ügyészi vizsgálat is csak a törvényes keretek között, az azokban meghatározott feladatok ellátása érdekében folytatható. A hatályos jogszabályi rendelkezések szerint tehát – az esetleges perindítást megelőző – hivatalbóli ügyészi vizsgálat lefolytatására csak konkrét ügyben, egyedileg és csak akkor van mód, ha az ügyész tudomására jutott adat vagy más körülmény ilyen konkrétan meghatározott szerződési feltételt érintő törvénysértésre utal. Tehát a vizsgálat megindításához nem elegendő a jogszabálysértésre történő általános hivatkozás, beazonosítható, konkrét jogsértés megjelölése nélkül.”

 

A felülvizsgálati kérelmemben az alábbi jogszabályokra hivatkozom:

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény alapján az Ügyészség

  1. képviseli a közvádat bírósági eljárásban (1.§ (1))
  2. a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket (1.§ (2))
  3. jogszabályok megsértése esetében fellép a törvényesség érdekében (1.§ (2))
  4. fellépésre akkor köteles, ha más arra hivatott szerv a szükséges intézkedést nem teszi meg (1.§ (2))
  5. fellépésre akkor köteles, ha jogsérelem érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség (1.§ (2))
  6. közreműködik abban, hogy a bírósági eljárásban a törvényeket helyesen alkalmazzák (2.§ (1) h))
  7. szakértőt vehet igénybe, ha különleges szakértelemre is szükség van az ügy megítélése szempontjából bizonyítandó tény megállapításához (4.§ (5))
  8. ha a hozzá intézet kérelmet (közérdekű bejelentést, jogsértésre utaló jelzést) alaptalannak találja, indokolt állásfoglalásával elutasítja (5.§ (3))
  9. az alaptalannak talált elutasító állásfoglalás ellen 8 napon belül a felettes ügyészséghez lehet fordulni. (5.§ (3))

 

A fogyasztóvédelemről szóló 1997 évi CLV törvény 39.§ (1) alapján az ügyészséget keresetindítási jog illeti meg:

„Ha a vállalkozás jogszabálysértő tevékenysége a fogyasztók széles, személyében nem ismert, de a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, és az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyészt vagy a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületet keresetindítási jog illeti meg.”

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700155.tv

 

A régi THM-ről szóló rendelet (41/1997. (III.5.) Kormány rendelet) alapján deviza alapú kölcsönöknél a hitel díjának, tehát költségnek számít minden olyan forint összeg, mely meghaladja a bankkölcsön forintra számított összegét (ez a THM rendeletben a H érték: a hitel összege, csökkentve a hitel felvételével összefüggő törlesztőrészlet összege).

„A teljes hiteldíj mutató számítása

8. § (1) A teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és hiteldíj egyenlő az ügyfél által a hitel folyósításáig bezárólag a kölcsönnel kapcsolatban - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - fizetett összes költséggel csökkentett hitelösszeggel. A THM számításánál az ügyfél által a pénzügyi intézménynek fizetett költségeket, valamint a harmadik személynek fizetett költségek közül az ügyfél által felajánlott fedezet értékbecslésének díját és lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díját kell figyelembe venni.”

„11/B. § (1) Deviza alapú kölcsönök esetén a 10. §-ban meghatározott képleteknél az ügyfél által teljesített fizetéseket forintban kell számításba venni

a) a szerződésben rögzített THM számításánál a pénzügyi intézménynél alkalmazott, a szerződés megkötését megelőző 10. napnál nem régebbi devizaárfolyam,

b) a 13. § (1) bekezdésében meghatározott helyeken és a hirdetésben szereplő THM számításánál a pénzügyi intézménynél alkalmazott, a tárgynegyedévet megelőző hónap 1. munkanapján érvényes devizaárfolyam figyelembevételével.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem kell alkalmazni, ha mind a kölcsön folyósítása, mind a törlesztése a kölcsön devizanemében történik. Ebben az esetben a forintban felmerülő költségeket a THM meghatározásakor a kölcsön devizanemében kell figyelembe venni az (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján meghatározott devizaeladási árfolyamon.

(3) Deviza alapú kölcsönök esetén a szerződésben és a 13. § (1) bekezdésében meghatározott helyeken fel kell tüntetni, hogy a THM meghatározása a forint fizetések vagy a kölcsön devizanemében teljesített fizetések alapján történt-e, továbbá a fizetések más devizanemre történő átszámításánál figyelembe vett devizaárfolyam érvényességének napját.”

 

A régi Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) előírja, hogy minden lényeges körülményről tájékoztatni kell a szerződő felet, a szerződés létrejöttéhez a lényeges kérdésekben meg kell állapodni:

205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.

(3) A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.

 

A régi Hitelintézeti törvény (1996. évi CXII törvény) a kölcsönszerződés semmisségét írja elő, ha a hiteldíj megváltozásának lehetőségét nem megfelelően tartalmazza a szerződés:

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza…

d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást…

 

A devizahiteles szerződéseknél lényeges tulajdonság, hogy a „hiteldíj”, a havi törlesztő részlet miként fog alakulni. Lényeges körülmény, hogy a szerződéskötés idején milyenek voltak a gazdasági-pénzügyi körülmények.

 

A pénzintézetek egyértelműen megsértették a Ptk. és a Hpt. hivatkozott rendelkezéseit.

 

A bankszektor által közölt valótlan, megtévesztő ám szerződéskötést elősegítő állítások (idézetek):

1.

„Mivel a devizahitelek túlnyomó többsége hosszabb lejáratú hitel, a néhány napos nagyobb árfolyamingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg. Nem kell tehát attól félni, hogy az árfolyamkockázat miatt a devizában hitelt felvevő háztartásokat súlyos veszteségek érhetik.”

 

2.

„A bankszövetség szerint hosszabb távon egyértelműen azzal kell számolni, hogy a forint árfolyama - legalábbis reálértelemben - folyamatosan felértékelődik.”

 

3.

„A bankszövetség szerint nem csak a reálértelemben vett tartós forintgyengülést zárhatjuk ki a lehetséges jövőbeni forgatókönyvek közül, hanem a forint jelentős és tartós nominális gyengülését is.”

 

Az előző három állítással ellentétesek azok a valós, ténylegesen beigazólódott információk, melyeket a szerződéskötés során elhallgattak a pénzintézetek. Ezek olyan információk, melyek átadása kétségessé tette volna a szerződéskötést.

 

4.

„Végeredményben a teljes futamidőt tekintve reálértéken a forint és a svájcifrank-alapú hitelek törlesztési terhe hozzávetőleg megegyezik

 

5.

„a különbség az, hogy amíg a forinthitel törlesztési terhe (a magasabb kamatszint miatt) az első időszakban relatíve magasabb, a végső időszakban (a fixált forint törlesztőrészlet elinflálódása miatt) viszont alacsonyabb. A devizahitel törlesztési terhe (az alacsonyabb kamatszint miatt) viszont alacsonyabb szintről indul, de a törlesztési időszak alatt a devizaalapú tőketartozás miatt (feltételezve, hogy az árfolyam-emelkedés pontosan megegyezik a bér- és az árszintnövekedéssel!) reálértéken változatlan marad.”

 

6.

„A másik eset (megj: a devizahitel) az, hogy a hitelek nyújtása relatíve alacsony (2-5%-os) kamaton történik, amint ezt a svájci frank alap biztosította. Ekkor azzal kell számolni, hogy az inflációs (értsd: kb. kamat) különbség miatt ez az alacsony kamatozású deviza folyamatosan fel fog értékelődni, és ezzel folyamatosan nőni fog a havi törlesztőrészlet.”

 

Rendkívül lényegesek az alábbi információk is. Ezek olyan információk, melyek nem a szerződés jellemzői, tulajdonságai, hanem fennálló gazdasági-pénzügyi körülmények. Ezen információk átadása kétségessé tette volna a szerződéskötést.

 

7.

„A forint árfolyama 22%-kal kevésbé gyengült, mint ha az a hazai és az EU-s infláció különbözetének megfelelően változott volna.” (2006. január)

 

8.

„A forint 16%-kal kevésbé gyengült, mint ha a forintért vásárolható termelékeny munka  mennyiséget vettük volna alapul.” (2006. január)

 

9.

„A forint/euró árfolyam 2000 és 2007 között a 253 forintos átlag körül ingadozott, viszonylag csekély szórás mellett. (Egy-egy rövid időszakban az árfolyam nagyobb ingadozást is mutatott.) A forint az euróhoz képest ebben az időszakban mindegyik reál effektív árfolyamindex alapján jelentősen felértékelődött (fogyasztói inflációk különbsége alapján megközelítőleg 30%-kal)”. (2007 vége)

 

10.

„A Goldman Sachs a felzárkózó piaci valutákat is túlértékeltnek tartja; a forintot például 42 százalékkal…” (2007. november – 33. melléklet)

 

Tény (miként a kormány vezetői is állították 2011-ben – 8. és 9. számú melléklet) hogy a bankok „becsapták és megtévesztették” az adósokat. A márciusi beadványomban (és jelen felülvizsgálati kérelmemben is) kifejtem, hogy mindez a „becsapás és megtévesztés” miként történt. A kérdés jelenleg az, hogy a „becsapott és megtévesztett” családok hogyan jutnak el a számukra megnyugtató megoldáshoz? Milyen út vezethet el a megoldáshoz?

 

A lehetséges utak és jellemzőik:

  • mint ismertettem az egyik pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal nem kíván semmit sem lépni (24-26. mellékletek);
  • mint ismertettem a másik pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóság, a Magyar Nemzeti Bank sem kíván semmit sem lépni  (27-28. a és b mellékletek);
  • a legfőbb bírói szint, a Kúria illetékes vezetője szerint a problémák egyedi perekkel nem oldhatók meg, a bíróságok 7-8 éve csak  küszködnek a devizahiteles perekkel: "A devizahiteles problematika olyan, mint egy többfelvonásos dráma, az ország bíróságai 7-8 éve küszködnek ezekkel az ügyekkel" „Olyan tömegméretű társadalmi problémáról van szó, amelyet nem lehet egyedi perekben, jogalkalmazási eszközökkel kielégítő módon rendezni” (34. melléklet);
  • a kormány hozhatna olyan döntést (törvényjavaslat előterjesztése), mint a tisztességtelen árfolyamrés és a tisztességtelen kamat-és költség emelés esetében hozott (2014), ám jelen állapot szerint nem kíván ezzel a problémával semmilyen formában sem foglalkozni.

 

Az Ügyészség szerepe meggyőződésem szerint rendkívüli módon felértékelődött! A törvény adta lehetőséggel élve a károsult fogyasztók érdekében pereket tud indítani. Úgy miként ezt már megtette több tucat esetben bankokkal és más pénzintézetekkel szemben. Az Ügyészségnek meg van nem csak a jogi lehetősége, hanem meg van a tapasztalata is.

 

Egyáltalán nem arról van szó, hogy az Ügyészségnek ítéletet, a vitás kérdésekben döntést kellene hozni. Az ügyészségnek nem kell átvennie a bíróság szerepét semmilyen részben sem.  Arról van szó, hogy az Ügyészség a fogyasztók oldalára áll, és képviseli az érdekeiket az általa indított bírósági perekben.

 

Az Ügyészségnek a „perindítást megelőző ügyészségi vizsgálatban” azt kell eldöntenie, hogy van-e egyáltalán olyan ügy melyet bíróságnak kell elbírálnia. Az ügyészségnek fel kell tételeznie, hogy igazat mondott Orbán Viktor miniszterelnök úr és igazat mondtak vezető kormánypárti politikusok, miniszterek, amikor azt mondták, hogy az árfolyam kockázattal kapcsolatban a bankok becsapták és megtévesztették a családokat. Pl:

 

„a bankok ismerték a lehetséges kockázatokat… pontosan tudták mi lesz, ha elszabadulnak az árfolyamok… nehéz jóhiszeműséget feltételezni”

 

 

Az árfolyamok elszabadulására pedig számítani kellett a pénzintézeteknek, hiszen a forint egyre inkább felülértékelté, túlértékelté vált, mint azt már az előzőekben ismertettem.

 

Nagyon pontosan leírta a Kúria a 2/2011 PK véleményében, hogy ilyen (a devizahitelesekre jellemző) esetben milyen helyzetből kell kiindulni:

„A kötelmi jogban főszabályként érvényesülő diszpozitivitás alól kivételt jelentő, a szerződési szabadságot korlátozó kógens fogyasztóvédelmi magánjogi szabályok léte abból a felismerésből ered, hogy bizonyos kötelmi jogi relációkban a szerződő felek személyében meglévő lényeges különbségek (eltérő szakmai ismeretek, eltérő információk a szerződés tárgyáról stb.) olyan gazdasági-szakismereti egyensúlytalanságot eredményezhetnek, ami szükségessé teheti a gyengébb szerződéses alkupozícióban lévő fél védelmét. Különösen ilyen helyzet az, amikor az egyik fél egyoldalúan és előre határozza meg a szerződési feltételeket, amelyeket a másik fél - a már említett egyensúlytalan helyzet következtében - nem tud megítélni, vagy nincs arra lehetősége, hogy az egyes feltételek módosítását kérhesse, így olyan feltétel is a szerződés részévé válik, amiről tudja, hogy az rá nézve hátrányos.”

 

Ha a Bankszövetség legismertebb, legtöbb közéleti szerepet vállaló vezetője, Kovács Levente 2017-ben egy egyetemi szakmai folyóiratban (30. melléklet) nagyon közérthetően el tudta magyarázni, hogy mi a jellegzetessége a devizahitelnek, akkor ezt a tájékoztatást a bankoknak is meg kellett volna tenniük 10-15 évvel korábban. Mint a BÉT 2004-es (14. melléklet) valamint a Bankszövetség 2006-os tanulmánya (4. és 5. melléklet) kiválóan bizonyítja, nem újonnan felismert elméletről van szó. A bankszektor számára minden szakmai ismeret rendelkezésre állt – csak épp nem adta át ezeket az információkat. Ezt nevezi a PK vélemény „gazdasági-szakismereti egyensúlytalanságnak”. Ezért kell beszélnünk a bankok részéről elkövetett megtévesztő tevékenységről és megtévesztő mulasztásról.

 

Az Ügyészség meg tudja határozni az „eltérő információkat” a devizahitelek esetében. Azt az eltérést, amit a fogyasztók kaptak és azt, ami a valóság. Amit át kellett volna adni.

 

Amennyiben az ügyészség szeretne valamiféle megerősítést a közölt adatokkal, információkkal kapcsolatban, akkor a „perindítást megelőző ügyészségi vizsgálatban meg tud hallgatni közismert gazdasági-jogi szakértőket. Pl.:

 

Kovács Levente (a Bankszövetség főtitkára) – eltérő törlesztési karakterisztikák

Bodzási Balázs (Igazságügyi Minisztérium) - eltérő törlesztési karakterisztikák

Végh Richárd (Budapesti Értéktőzsde) – határidős árfolyam számolása, a számolás alapja

Nagy Márton (MNB) – miről nem tájékoztatták a fogyasztókat az árfolyamkockázattal kapcsolatban?

Schepp Zoltán (Pécsi Tudományegyetem) – a kamatparitás jelentősége, a devizahitelnyújtás árfolyamstabilizáló hatása

KSH, MNB – a forint felülértékeltsége, túlértékeltsége – mindezek számítása

 

Jelenleg is nagymértékű társadalmi katasztrófáról kell beszélnünk. Az MNB 2018. novemberi jelentése szerint több mint 114 ezer szerződés esetében vannak jelentős fizetés elmaradásban a banki károsultak (35. melléklet).

Az érintettek száma, a devizahitelek megosztása (különböző szempontok alapján) két rövid 2014-es elemzésből ismerhető meg (36. melléklet).

A Kormány honlapján lévő tájékoztatás szerint nagyjából 3 millió szerződésről van szó és 3.600 milliárd forintnyi összegről:

„a devizaalapú fogyasztói jelzáloghitelek kivezetésével mintegy 3600 milliárd forint hitelt forintosítottak”, „a deviza- és forinthitelekkel kapcsolatos elszámolás a hitelintézeteknél 2,4 millió, a pénzügyi vállalkozások ügyfeleivel együtt 3 millió szerződést is érinthet”. (37. melléklet).

 

Úgy tudtak a bankok rendkívül rövid időn belül (2001 és 2008 között) nagyjából 3 millió devizahiteles szerződést kötni, hogy becsapták és megtévesztették az ügyfeleiket, a fogyasztókat a magyar családokat.

 

A becsapott és megtévesztett banki károsultak az alábbi helyzetek valamelyikében vannak jelenleg:

  • kilakoltatva
  • végrehajtás során elvesztették otthonukat
  • végrehajtás folyamatban
  • követeléskezelő már értékesítette az ingatlant
  • végrehajtás ellen indított per folyamatban
  • tisztességtelen szerződés miatt per folyamatban
  • pervesztett állapot
  • külföldre menekült
  • gyászolja betegségben elhunyt vagy öngyilkos családtagját
  • korházi ápolás alatt, jelentős és tartós egészségromlás
  • fizeti a törlesztő részleteket késedelem nélkül, így pl. egy Suzukiért egy BMW árát fizeti ki
  • fizeti a törlesztő részleteket késedelem nélkül, így pl. egy 50 m2-es  csepeli ingatlanért egy budai 70 m2-es villalakás árát fizeti ki
  • külföldön vállalt munkát hogy tudja fizetni a törlesztő részelteket
  • 2-3 mellékállást vállal itthon, hogy tudjon fizetni a banknak

 

A részletes adatokat (amennyiben szükségesek) az Ügyészség be tudja szerezni a Magyar Nemzeti Banktól, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kartól, a Központi Hitelinformációs Rendszerből.

 

Két meghatározó elemet kell alaposan vizsgálni, szerepelt-e bármilyen módon a szerződésben, vagy (igazolható, bizonyítható módon) a tájékoztatás során:

  • devizahitel esetében a törlesztő részlet folyamatos és jelentős emelkedésére kell számolni, mivel a deviza árfolyam emelkedése (a forint gyengülése) várható
  • a szerződéskötés idején a forint felülértékelt, túlértékelt volt

Az említett két elem a fogyasztóra nézve hatványozva jelentkezik:

  • amig nem kezd el nőni a devizaárfolyam, addig egyre nő a felülértékeltség,
  • egyszerre nagymértékű, sokkszerű törlesztőrészlet emelkedésre kell számítani a felülértékeltség megszűnésekor
  • a felülértékeltség megszűnése okozta sokk után tovább nő a törlesztő részlet, mivel tovább nő majd deviza árfolyama

 

Mindezek megállapíthatók a CHF árfolyamának tanulmányozásával. Ezek olyan tények melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, illetve össze kell vetni a bankok által hangoztatott valótlanságokkal.  A valótlan állítások:

  • a 2008-as gazdasági válság miatt emelkedett a CHF árfolyama,
  • senki sem számított a válság előtt forintgyengülésre,
  • az árfolyamváltozás iránya és mértéke előre nem határozható meg.

Mint tudjuk, nem csak meghatározzák előre 1-5-10 évre a várható deviza árfolyamot, hanem azt is vizsgálják, hogy az 1-5-10 éve (tehát korábban) kiszámolt árfolyam mennyire egyezik a valós piaci árfolyammal.

 

Ezen tények vizsgálata az ügyészség feladata. A vizsgálat után pedig felkészülten kell a fogyasztók érdekében az ügyészségnek pereket indítani a bankok ellen. Miként a 2/2011 PK vélemény megfogalmazza:

„Az Európai Unió minden tagállamára kiterjedő irányelvek alkotásával törekszik ezt, a jellemzően a szerződéskötéskor meglévő egyensúlytalan helyzet következményeit ellensúlyozni, a kedvezőtlenebb lehetőségekkel rendelkező fél, a fogyasztó érdekeit védeni.”

 

Az eddigiek során részletesen ismertettem, hogy miként kerültek családok százezrei „egyensúlytalan helyzet következményeként” katasztrófális helyzetbe.

 

Azt az Ügyészség is megállapította már, hogy a fogyasztók kedvezőtlen helyzetben vannak, ha egyesével kell egyedi pereket indítaniuk. Ezért biztosítja a törvény az Ügyészség részére a közérdekű perek indításának lehetőségét. A lehetőséggel jelen esetben mindenképpen élnie kell az Ügyészségnek. A cél, az egyensúlytalan helyzet okozta hátrány kiküszöbölése.

Az ügyészségnek a felkészülés során figyelemmel kell lenni azon körülményekre melyeket eddig felsoroltam. Miként a 2/2011 PK vélemény megfogalmazza:

„A bíróságnak mérlegelése során e követelmény mércéjén keresztül a szerződés megkötésére vezető minden körülménynek, a kikötött szolgáltatás természetének és az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy a felek közötti más szerződésekkel való kapcsolatának vizsgálatával kell megállapítania, hogy az adott esetben a szerződési feltétel támasztója a másik fél hátrányára egyoldalúan és indokolatlanul nem idézett-e elő egyenlőtlenséget a szerződéses jogokban és kötelezettségekben [Ptk. 209. § (2) bekezdés].”

 

Ismertettem a gazdasági-pénzügyi körülményeket és a szolgáltatás (a devizahitel) természetét valamint a jogszabályokat, melyeket a bankok megsértettek a szerződéskötések során.

 

A márciusi beadványomban közérdekű perek megindítását szorgalmaztam, ehhez adtam támpontokat. A saját egyedi ügyemen keresztül is bemutattam azt a mechanizmust, amelynek a megtámadását kértem az ügyészségtől, közrendvédelmi feladatkörében. Az állásfoglalás a kezdeményezésemet arra hivatkozva utasítja el, hogy egyedi törvénysértést nem bizonyítottam – ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak. Ismereteim szerint az ügyészségek által eddig indított közérdekű perek esetében sem egyedi jogsérelem alapján indult az eljárás, hanem egy általánosítható, az ügyfelek széles körét érintő, a pénzügyi intézmény által egyoldalúan bevezetett szerződési feltétel tisztességtelenségének a megállapítására irányult.

Nem súlyos törvénysértés az, ha egy társadalmi alrendszer saját önös céljai érdekében a társadalmat megtévesztve, anyagi haszonszerzés érdekében, kartell-szerűen alkalmaz nem definiált szerződési feltételeket, amelyek társadalmi katasztrófához vezetnek?

A jogot társadalmi rendeltetésének megfelelően, a józan ész és a törvényalkotó akarata szerint kell alkalmazni az Alaptörvény szerint, ezért norma, hogy ne legyen mód a szubjektív megítélésre.

 

Kérem, a felülvizsgálati kérelem kedvező elbírálását és a közérdekű perek megindítását a banki károsult több százezer család érdekében.

 

Amennyiben az Ügyészségnek valamilyen további konkrét adatra, tényre van szüksége, kérem, tegyék lehetővé személyes meghallgatásomat, hogy a leggyorsabban eleget tudjak tenni az Ügyészség kívánalmainak, igényeinek.

 

Tisztelettel:

 

Szabó József

 

Budapest, 2019.05.13.