Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.07.23

Alkotmányjogi panasz - Kúria 2/2014 - 1/4

Részletek 4 részben az alkotmányjogi panaszból, melyet a Kúria 2/2014 számú jogegységi nyilatkozat kapcsán adtam be saját érentettségem okán.

 

1-00.png

 

 

A közel három éve folyamatban lévő perünk egyik lényeges pontja annak megállapítása, hogy mi a kölcsönszerződésünk tárgya. Forint bankkölcsön szerződést kötöttünk deviza elszámolással, vagy CHF bankkölcsönt kötöttünk forint teljesítéssel? 

 

A kölcsönszerződésünk alapján ezt nem lehet megállapítani, mivel mindkettőre van utalás.


1-01.png

Az alperes Erste Bank állítja, hogy a szerződésünk CHF kölcsön forint teljesítéssel, míg a mi álláspontunk az, hogy forintkölcsönt CHF elszámolással. A szerződési akaratunk is ez utóbbira irányult.

 

A közel három éve tartó perben a bíróságon még nem jutottunk el odáig, hogy erről a kérdésről az eljáró bíró kérdést tett volna fel, véleményt alkotott volna.

 

 

A kölcsönszerződésben megadott számla konverzió egy nagyon rég óta ismert és jogos, ezáltal egyáltalán nem tisztességtelen banki szolgáltatás. Indokolt és közvetlenül a bank Ügyfelének nyújtott szolgáltatásról van szó.


1-02.png


 

1-03.png


Három különböző fajta pénznem váltás (valuta illetve deviza vétel és eladás) létezik.

  • Valuta váltás, amikor bankjegyet váltunk egy bankfiókban vagy egy utcai pénzváltónál. Például: besétálunk egy bankba és 30.000 forintot váltunk Euróra, 3 db 10.000 forintos bankjegyért kapunk 93  Euro-t bankjegyekben és pénzérmékben (a fenti Erste valuta eladási árfolyammal számolva). Ez a váltás kizárólag készpénzre vonatkozik.

 

  • Deviza váltás (az Erste elnevezésében kereskedelmi árfolyam), amikor két bankszámla számunk van, egy forint folyószámla és egy EUR folyószámla. Ez esetben a bank a megbízás teljesítésekor a forint folyószámlát megterheli 30.000 forinttal és az Euro folyószámlán jóváír 96 Euro-t (a fenti Erste 11 órás kereskedelmi eladási árfolyammal számolva). Ez a váltási mód kizárólag számlapénzre vonatkozik.

 

  • Számla konverzió esetében csak forintszámlánk van azonban más valaki EUR számlájára kívánunk utalni. Ez esetben a mi forint folyószámlánkat a bank megterheli 30.000 forinttal és a címzett EUR számláján jóváír a címzett bankja 94 Euro-t. (a fenti számlakonverziós eladási árfolyammal számolva).Ez váltási mód is kizárólag számlapénzre vonatkozik.

 

Az Erste bank a CHF bankkölcsön folyósításakor, ha az adósnak nincs CHF folyószámlája, az adós forint folyószámlájára konverzióval (mint láttuk a pénzváltás egyik formájával) teljesíti a szerződésben meghatározott kölcsönösszeg folyósítását.

 

A bank a későbbiekben az adós forintszámláját terheli meg a CHF bankkölcsön CHF törlesztő részletének forintra konvertált összegével.

 

Nekünk nincs deviza folyószámlánk, nincs CHF folyószámlánk. Ezért, amennyiben forint teljesítésű deviza kölcsönünk van, a banknak esetünkben a kölcsön összegét konvertálni kellett. A törlesztő részletek fizetésénél is konvertálás utáni forint összeggel terhelte meg a forint folyószámlánkat.

 

Amennyiben nyitottunk volna CHF folyószámlát, akkor oda utalhatta volna a kölcsön összegét a bank, és a törlesztő részleteket és a CHF folyószámláról emelte volna le. Ez esetben nem beszélhettünk volna konvertálásról, szerződéshez szorosan kapcsolódó árfolyamrésről.

 

Tehát ebben az esetben, mikor deviza kölcsön forint teljesítéséről beszélünk, a bank szolgáltatást végez.

 

A szolgáltatást igénybe vevő, az adós a szolgáltatásért a vételi-közép és az eladási-közép árfolyam különbségével fizet. Ezt szokták nevezni árfolyamrés miatti költségnek.

 

 

Az árfolyamokból számolható az árfolyamrés összege és a középárfolyamhoz viszonyított mértéke is. A Magyar Nemzeti Bank csak középárfolyamot jegyez.



1-04.png



Amennyiben CHF bankkölcsön törlesztő részletének fizetésekor az adós forint folyószámláját a bank 30.000 Ft-tal terheli meg, akkor az adóst 665 Ft költség terheli. Ez az árfolyamrés miatti költség.

 

A „fogyasztó tisztán látja az őt terhelő fizetési kötelezettséget”, amennyiben a bank a kölcsönszerződésben ezt feltünteti. A fogyasztó a költségnek nem csak a „hozzávetőleges mértékével tud előre számolni”, hanem a pontos költséget is meg tudja ismerni, amennyiben a bank ezt a szerződéskötés folyamán illetve a szerződésben ismerteti.  

 

 

Mint pár sorral feljebb bemutattuk egyáltalán nem bonyolult matematikai műveletről van szó. Egy professzionális pénzintézettől, mint esetünkben az Erste Bank, mindenképpen elvárható, főleg hogy törvény is előírja, hogy a szerződésnek minden költséget tartalmaznia kell.

 

Amennyiben a perünkben a bíróság úgy dönt (vagyis a bank érvelését fogadja el) a szerződés szövegének értelmezésekor, a bizonyítási eljárásban előadottak alapján és a szerződéskötés körülményeinek ismeretében, hogy deviza kölcsönünk van, melynek teljesítése a bank részéről is és a mi részünkről is forintban történt, akkor a számlakonverzió miatti árfolyamrés jogos költség.

 

Amennyiben a bíróság a mi álláspontunkat fogadja el, és megállapítja, hogy forint kölcsönünk van deviza elszámolással, akkor a bank nem végez pénzváltást semmilyen formában, hanem egyszerűen csak számolást végez. Ez esetben valóban tisztességtelen vételi és eladási konverziós árfolyammal számolni, mivel nincs semmilyen pénzváltás.

 

A Kúria a jogegységi határozatának legelején meghatározta, hogy a jogegységi határozat mire vonatkozik: a deviza alapú kölcsönszerződésekre:

„A Kúria Polgári Kollégiuma a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések (értve ezalatt a hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződéseket) egyes rendelkezéseinek - a 6/2013. PJE által el nem bírált - tisztességtelensége tárgyában a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény. (Bszi.) 34. § (4) bekezdésének b) pontja alapján jogegységi tanácsként eljárva a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében meghozta a következő jogegységi határozatot…”

 

A Kúria azonban ebben a jogegységi határozatában adós marad azzal, hogy pontosan meghatározza, hogy mit ért „deviza alapú kölcsönszerződésen”.

 

Az alábbi meghatározásokat találtuk a deviza alapú hitelre.

 

i, az egy évvel ezelőtti jogegységi határozatban:

„A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).”

(Kúria 6/2013 számú jogegységi határozata 1. pont, ezt a határozatot csatoljuk)

 

ii, a 2010-ben született törvényben:

„A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) a 200. §-t követően a következő 200/A. §-sal egészül ki:

„200/A. § (1) Ha pénzügyi intézmény a fogyasztóval devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett (a továbbiakban: deviza alapú) lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződést vagy pénzügyi lízingszerződést kötött, akkor…”

(2010. évi XCVI. törvény 1.§.)

 

 

 

 iii, Ez a törvény a T/1278 irományszámon lett benyújtva 2010. október 4.-én.

 

 

Az általános és a részletes indoklás is meghatározza a deviza alapú hitelt:

 

„ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Devizaalapú, vagy devizában nyújtott de forintban törlesztett hitelek esetében a pénzügyi intézményeknek ezentúl kötelező lesz az általuk meghatározott deviza középárfolyam, vagy ennek hiányában, illetve választásuk alapján a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazása.”

„RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az I. §-hoz

A devizában nyilvántartott, illetve devizában nyújtott, de forintban törlesztett hitelekhez kapcsolódó fizetések alkalmával (pénzügyi intézmény által történő folyósítás, ügyfél általi elő-, vagy végtörlesztés és díjak megfizetése) az egyes devizanemek bankok által meghatározott átváltási, illetve eladási árfolyamai közötti jelentős különbség miatt az ügyfeleket terhelő indokolatlanul magas költség keletkezik.”

 

Mindkét indoklást teljes terjedelmében csatoljuk az alkotmányjogi panaszunkhoz.

 

iiii, A hatályos THM rendelet:

E rendelet alkalmazásában:

1. devizahitel: forinttól eltérő pénznemben folyósított és törlesztett hitel;

2. deviza alapú hitel: devizában nyilvántartott, de forintban folyósított vagy törlesztett hitel;

(83/2010. (III. 25.) Korm. rendelet  teljes hiteldíj mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről 2.§ (1))

 

A fenti négy meghatározás esetén teljesen nyilvánvaló, hogy deviza alapú hitel alatt kell érteni a a forint teljesítésű deviza kölcsönöket. Ezt egyértelműen alátámasztják az alábbi kifejezések:

 

„a deviza alapú kölcsönszerződések devizaszerződések”

„devizában nyújtott és forintban törlesztett”

„devizában nyilvántartott, de forintban folyósított vagy törlesztett hitel”

 

 

 

Szeretnénk idézni a 6/2013 PJE megállapítását:

 

„Megállapítható tehát, hogy a jogszabályok igen következetlen megnevezéseket használtak a konstrukció elnevezésére, és az egyes jogszabályok részben eltérő módon definiálták a deviza alapú kölcsönt.”

 

 

 

Sajnos jelen jogegységi határozat sem tartotta szükségesnek, hogy segítsen az eljáró bíróságoknak abban, hogy a perek során meg tudják ítélni, hogy kölcsönszerződést tárgyalnak és annak mik a jellemzői.

 

 

 

Egy másik bankkölcsön forma a deviza nyilvántartású illetve deviza elszámolású kölcsön.

 

Az igazság megismerését, kiteljesedését akadályozzák a Kúria ebben az 1. pontban idézett pontjai!

 

 

Mivel a keresetet tárgyaló bíróságnak kötelező figyelembe venni a jogegységi határozat pontjait, bármilyen okfejtést adunk elő, bármilyen számpéldát tartalmaz is a keresetünk, az eljáró bírónak figyelmen kívül kell hagynia és még fellebbezésre sincs lehetőségünk.

 

 

Amennyiben a keresetünket tárgyaló bíróság a keresetünk pontjainak mérlegelése nélkül ki kell mondja a Kúria jogegységi határozatának pontjait, az számunkra akadályozza az igazság megismerését. Megfoszt minket az Alaptörvényben szereplő igazság kiteljesítésétől.

 

 

Állam és polgár közös célja az igazság kiteljesítésére való törekvés. A Kúria az állam egyik hatalmi ága. Kúria a valótlan állítás jogegységi határozatban való rögzítésével szembe megy az Alaptörvénnyel.

 

 

Kérjük az Alkotmánybíróságot, hogy semmisítse meg az alábbi 2/2014 számú jogegységi határozatban szereplő mondatot:

 

„3. A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent.

E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható.”

 

 

„Az ilyen módon történő árképzés nehezíti, hogy a fogyasztó tisztán lássa az őt terhelő fizetési kötelezettséget, azt, hogy azok hozzávetőleges mértékével előre számolni tudjon.”

 

(folyt köv)