Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.09.22

Alkotmányjogi panasz - kiegészítve - 2021.09.22.

panasz---kep---2021.09.22.png

Tárgy: kiegészített alkotmányjogi panasz egységes szerkezetben a Fővárosi Törvényszék 45.Pkf.631.370/2021/3 számú másodfokú végzésével kapcsolatban

Ügyszám: IV/2798/2021

 

 

Tisztelt Alkotmánybíróság!

 

Alulírott Szabó József  és

 

Szabóné ...

együttesen, az alábbi

 

 

kiegészített

ALKOTMÁNYJOGI PANASZT

 

terjesztjük elő az Alkotmánybíróság tájékoztatásának megfelelően.

 

Az Alkotmánybíróság hiánypótlásra felszólító levelét 2021.08.27.-én vettük át. A tájékoztatásnak megfelelően úgy pótoljuk a hiányosságokat, hogy az eredeti beadványunkat kiegészítjük, annak egységes szerkezetét megtartjuk. Igyekszünk a felvetett hiányosságokat maximális mértékben pótolni. Sajnos anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy ügyvédet fogadjunk, így továbbra is élünk azzal a jogunkkal, hogy saját magunk nyújtunk be alkotmányjogi panaszt. Bízunk az Alkotmánybíróság segítő hozzáállásában abban, hogy ha marad még esetleg megválaszolásra, vagy tisztázásra váró kérdés, arra lesz lehetőségünk az eljárás során válaszolni.

A kiegészített alkotmányjogi panaszunkat a megadott 30 napon belül, 2021.09.22.-én nyújtjuk be a tájékoztatóban magadott módon, e-mailben, pdf formátumban, szkennelés előtt saját kezűleg aláírva.

 

Kérjük a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy

az Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI törvény (a továbbiakban Abtv.)

43. § (1) bekezdése alapján („ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét, a döntést megsemmisíti”),

 

semmisítse meg a Fővárosi Törvényszék 45.Pkf.631.370/2021/3 számú másodfokú végzését.

 

Kérjük, az Alkotmánybíróság vizsgálja meg, a személyesen minket ért, jelen beadványban ismertetett ügyet. Állapítsa meg, hogy a lefolytatott bírósági eljárásban téves jogalkalmazás miatt, alaptörvény ellenes bírói döntés született (Abtv. 27.§).   

 

Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasz benyújtására akkor van lehetőség, ha az ügy érdemében hozott bírósági döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

 

Elsőként szeretnénk tömören ismertetni azt a jogi folyamatot és azt a kialakult helyzetet, ami arra a kezdeményezéshez vezetett bennünket, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljunk. Ez szükséges ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság tartalmi vizsgálatot tudjon folytatni ügyünkben.

 

Az Alaptörvény biztosítja számunkra a tisztességes bírói eljáráshoz való jogot és a jogorvoslathoz való jogot:

 

XXVIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.

 

 

1. A pertörténet és a tények rövid ismertetése

Devizahiteles újraszámolással kapcsolatos kezdeményezésünkre 2019. november 4.-én a 4/D.Pk.320.001/2019/07 számú végzésével a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban PKKB) kedvező határozatot hozott. A végzés kötelezte a Pénzügyi Békéltető Testületet (a továbbiakban PBT) új eljárás lefolytatására:

„A bíróság megállapítja, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület döntése jogszabályt sért, a Pénzügyi Békéltető Testület H-PBT-H-9/2019. számú határozatát hatályon kívül helyezi és a Pénzügyi Békéltető Testületet új eljárás lefolytatására kötelezi.” (1. oldal 2. bekezdés)

A PKKB határozata pontosan rögzítette a kérelmünk alapján, hogy miben hibázott a PBT:

„Sérelmezték, hogy a részletesen kifejtett, 45 pontban tételesen leírt észrevételeiket a PBT 8 kérdéskörbe rendezte, így nem tételesen vizsgálta a panaszban foglaltakat.” (1. oldal 7. bekezdés)

„A kérelmezők minden tétel tekintetében kérték a bíróságot, hogy a PBT-t kötelezze új eljárás lefolytatására.” (1. oldal utolsó bekezdés)

„A PBT a kérelmezők 1-46-ig sorszámozott, tételesen megjelölt hibákat azok tartalma alapján mindösszesen 8 kérdéskörbe sorolta és ezt követően nyolc pontban válaszolta meg a kérelmezők által jelzetteket.” (2. oldal utolsó előtti bekezdés)

A PKKB indoklása:

„Összességében megállapítható, hogy a PBT határozatának indoklásában nem jelöli meg a kérelmezők által hivatkozott helytelen adatot és számítási hibát sem, kizárólag általános megállapításokat tartalmaz, amelyből nem állapítható meg az, hogy a számításokat a PBT ellenőrizte volna.” (4. oldal 4. bekezdés)

„A bíróság álláspontja szerint a PBT határozata biztosan nem terjedhetett ki valamennyi indítványra, hiszen a kérelmezők 45 pontban tettek fel kérdéseket, illetve jelöltek meg az elszámolással kapcsolatos hibákat, hiányosságokat és eltéréseket a PBT azonban kizárólag 8 pontbanegyetlen konkrétumot sem feltüntetve – vizsgálta a kérelmet.” (4. oldal 6. bekezdés)

A megismételt eljárásban a PBT-nek érdemben kell vizsgálnia azt, hogy kérelmezők kérelmében megjelölt helytelen adat és számítási hiba okán szükség van-e az elszámolás felülvizsgálatára, amennyiben igen, úgy az elszámolást felül kell vizsgálnia és a felülvizsgálattal, az elszámolás helyességével, vagy helytelenségével kapcsolatos konkrét megállapításait a határozat indoklásába bele kell foglalnia.” (4. oldal utolsó bekezdés eleje)

„… a PBT-nek minden, kérelmezőktől érkezett indítványra ki kell terjednie (jelen ügy tekintetében 45 ilyen pont volt), azokról rendelkezni kell, amennyiben azt elutasítja, annak indokát is meg kell adnia.”  (4. oldal utolsó bekezdés vastag betűvel kiemelt rész)

A bíróság álláspontja szerint nem elegendő a kérdések csoportosítása útján dönteni az indítványokról, hanem tételesen, mindenre kiterjedően kell határozatot hozni.”  (4. oldal utolsó bekezdés vastag betűvel kiemelt rész)

Egyértelmű, hogy a PBT nem végzett tisztességes eljárást, ezért kellett neki bírói határozat alapján megismételnie a teljes vizsgálatot a devizahiteles elszámolással kapcsolatban.

 

Az új eljárás végeztével a PBT 2020. július 13 –án hozta meg H-PBT-H-1582/2020 számú határozatát, melyben a kérelmünket elutasította.  A PBT kinyilvánította, hogy nem ért egyet a PKKB jogerős döntésével és nem is hajtotta végre a bíróság jogerős kötelezését:

„Az eljáró tanács rögzíti, hogy számos vonatkozásban nem osztja a Pesti Központi Kerületi Bíróság 4/D.Pk.320.001/2019/7. számú végzésében foglalt megállapításokat… a tanács nem vitatja a bíróság álláspontját, ugyanakkor a kérelem vizsgálata és értékelése során reflektál az abban megjelenített álláspontra.” (8. oldal 2. bekezdés)

 „Jelen eljárásban az eljáró tanács 9 pontba foglalva vizsgálta a kérelem tartalmát, azonban ez a korábbi eljárásban alkalmazottól nem jelent érdemi eltérést, a részletesebb bontás a tanács álláspontjának árnyaltabb megjelenítésére ad lehetőséget.” (10. oldal 4. bekezdés)

 

Kérjük annak a fontos ténynek a megállapítását, hogy a PBT nem hajtotta végre a jogerős PKKB döntést, az ellen korábban semmilyen fellebbezést sem nyújtott be, így a PBT jogerős bírósági határozatot hagyott figyelmen kívül.

 

Mivel a PBT nem hajtotta végre a bíróság jogerős végzését, pert kezdeményeztünk. Éltünk az Alaptörvény által biztosított jogorvoslati lehetőség első lépésével.

Az elsőfokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság Perenkívüli Csoportja 2021. január 4-én hozta meg 4.Pk.320.000/2020/7. számú végzését, mellyel a kérelmünket elutasította. Mivel álláspontunk szerint az elsőfokú bíróság többszörösen is tisztességtelen eljárásban részestett bennünket, az ítéletét megfellebbeztük. Éltünk az Alaptörvény által biztosított jogorvoslati lehetőség második lépésével.

 

A Fővárosi Törvényszéknek, mint másodokon eljáró bíróságnak 2021.01.22.-én benyújtott fellebbezésünkben 15 pontban soroltuk fel az elsőfokú bírósági eljárás során észlelt jogszabálysértéseket. Összesítettük azt is, hogy miért kell betartani a PBT-nek a jogerős bírói döntés kötelezéseit:

„Jogszabályra és polgári elvi határozatra hivatkoztunk, azonban ezeket a bírói döntés meg sem említi. Nem indokolja, hogy az adott esetben az általunk hivatkozott jogszabály miért nem alkalmazható. Pl.:

Álláspontunk szerint a határozat idézett része sérti a 2016. évi CXXX. (polgári perrendtartásról szóló) törvény 358.§ (1) (3) valamint a 360. § (1) pontjait:

„358. § [A jogerő]

(1) A határozat a jogerőre emelkedését követően nem támadható meg fellebbezéssel.

 (3) A fellebbezéssel megtámadható határozat a fellebbezési határidő leteltét követő naptól kezdve jogerős, ha az arra jogosultak egyike sem nyújtott be fellebbezést, vagy a benyújtott valamennyi fellebbezést a bíróság jogerősen visszautasította.

360. § [Az anyagi jogerőhatás]

(1) A keresettel és az ellenkövetelés fennállta tekintetében érdemben elbírált beszámítással érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék.”

 

Hivatkozunk továbbá a 14/2012. számú polgári elvi határozatra. Ez utóbbi lényege:

„…az „ítélt dolog” azt zárja ki, hogy ugyanazon felek ugyanazon tényalapból származó, ugyanolyan jog iránt egymással szemben újabb pert indítsanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben vitássá tegyék.”

„Az anyagi jogerő …. azt jelenti, hogy az ugyanabból a tényalapból származó, ítélettel már elbírált jogot az eljárásban részt vett felek egymás közti viszonyukban nem tehetik vitássá”.

 

A 2021.01.22.-i fellebbezésünkben, az elmúlt évek pereskedésének kedvezőtlen tapasztalatai alapján szükségesnek láttuk összegezni a tisztességes bíró eljárás alapjait:

„A Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) három olyan alapelvet rögzít, melyek a tisztességes bírói eljárás alapjai.

1.           Rendelkezési elv: a bíróság az előterjesztett kérelmekhez és a jognyilatkozatokhoz kötve van (2.§ (2)).

2.           Perkoncentráció elve: a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy valamennyi tény és bizonyíték a bíróság rendelkezésére álljon a döntéshozatalhoz (3.§).

3.           A felek eljárástámogatási és igazmondási kötelezettsége: a feleknek az állításaikat alátámasztó bizonyítékokat a bíróság rendelkezésére kell bocsátani, a felek a nyilatkozataikat, állításaikat a valóságnak megfelelően kötelesek előadni (4.§ (2) és (3)).

A tisztességes eljáráshoz tartozik az is, hogy „a döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre” (341.§ (1)).

További feltétel, hogy a bíróságnak a felek által előtárt tényeket, állításokat össze kell vetnie, majd egyenként és összességében kell értékelnie ezeket a döntése során (279.§ (1)).

Mindezeket a döntési elemeket részletesen tartalmazni kell a döntés (jelen nemperes eljárás esetében határozat) indoklásában (346.§ (4) és (5)).”

 

A jelen ügyben másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a tisztességes bírói eljárás elveit!

 

A 2021.01.22.-i fellebbezésünkben hivatkoztunk egy Alkotmánybírósági döntésre is:

„Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában kifejtette: „a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon.”

„A 7/2013. (III. 1.) AB határozat kifejti:

„…a jogi szabályozással szemben alkotmányos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben dönthessen. Önmagában a bírói út igénybevételének formális biztosítása ugyanis nem elegendő az eljárási garanciák teljesedéséhez, hiszen az alkotmányos szabályban előírt garanciák éppen azt a célt szolgálják, hogy azok megtartásával a bíróság a véglegesség igényével hozhasson érdemi döntést.”

„a bírói döntésekkel szemben valamennyi demokratikus jogállamban elvárható az objektivitás és az átláthatóság, ami egyfelől elejét veszi az önkényes hatósági és bírósági döntéshozatalnak, másrészről erősíti a bírósági döntéshozatalba vetett közbizalmat, és a bírói döntések tekintélyét.”

„a tisztességes eljárás és a jogállamiság elvéhez tartozik az a követelmény, hogy a bíróságok a döntéseik alapjául szolgáló indokokat kellő részletességgel mutassák be

„feltétlen elvárás, hogy a bíróság az ügy lényegi részeit a szükséges alapossággal vizsgálja meg, és erről a vizsgálatáról a határozatának indokolásában is adjon számot.”

„kizárólag a kellő alapossággal indokolt bírói határozatból tűnhet ki, hogy az ügyet eldöntő bíróság ténylegesen figyelembe vette-e a felek által előterjesztett bizonyítékokat és érveket”.”

 

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 2021. április 9.-én hozta meg 45.Pkf.631.370/2021/3 számú végzését:

A PBT nem követett el semmilyen eljárási szabálysértést azzal, hogy a kérelmezők terjedelmes és helyenként nehezen követhető és értelmezhető kérelmét tartalmuk szerint csoportosította és eszerint vizsgálta meg a kérelem alaposságát, a releváns tényeket helytállóan rögzítette és vizsgálta”.

 

A Fővárosi Törvényszék nem vizsgálta meg tételesen a 15 pontba szedett jogszabálysértéseket, hanem sommás döntést hozott.  Teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a tisztességes bírói eljárásról, a jogerőről készített összesítéseinket és az Alkotmánybíróság idézett megállapításait is. Álláspontunk szerint egyáltalán nem részesültünk tisztességes bírósági eljárásban másodfokon sem.

 

Nem volt részünk valós, hatékony jogorvoslatban, mert a Fővárosi törvényszék nem végezte el a feladatát!

Tartalmát tekintve a jogszabályt sértő (jogerős bírósági döntés megállapította) PBT döntés van még jelenleg is hatályban!

 

A Fővárosi Törvényszék döntését követően szerettünk volna felülvizsgálati eljárást kezdeményezni a Kúriánál, azonban ezt a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban 2.DH tv.)  nem teszi lehetővé:

„11. Az elszámolás felülvizsgálata

28. § (1) A polgári nemperes eljárásban a bíróság kizárólag azon iratok és adatok alapján dönt, amelyek a Pénzügyi Békéltető Testület eljárása során rendelkezésre álltak, az eljárásban egyéb bizonyításnak nincs helye.

 (5) A polgári nemperes eljárásban nincs helye felülvizsgálatnak és perújításnak.”

 

2. Elvek és az Alkotmánybíróság gyakorlata

a, tisztességes bírói eljárás és a jogorvoslat

Gombos Katalin a Közszolgálati Egyetemen készített 2018-ban tanulmányt „Az Európai jog hatásai a jogorvoslathoz való jogra” címmel.

Ebben a nemzetközi alapjait ismerteti elsőként:

„A jelenleg hatályos EUSZ (megj: Európai Unióról szóló szerződés) értelmében az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jogrend részét képezik, mint annak általános elvei. Az Európai Unió ma már elsősorban értékközösségen alapuló integráció. Az értékválasztások egyértelműek, amelyek a tagállamokban

megdönthetetlen alkotmányos intézményi alapelvekből következnek. Ezek: a demokrácia, a jogállamiság, a hatáskörmegosztás, a lojalitás és a szubszidiaritás, másrészt abban a kontextusban nyilvánulnak meg, ami az egyén és az EU viszonylatában érvényesül. Ez utóbbi tekintetében van kiemelkedő jelentősége az alapjogoknak.  Az Európai Unió vezérlő értékei, alapértékei és egyedi értékei közös nevezőjén áll az alapjogok kérdése.”

„Az Európai Uniót az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia,

az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értéke tartja össze. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmaikban. Ezek az értékek a jogalkotás és a jogalkalmazás értékalapjául egyaránt szolgálnak.”

A jogorvoslathoz való jog nemzetközi és uniós jogi dokumentumokban is gyakran felbukkanó kategória, és az alkotmányjognak, valamint az eljárási jogoknak is központi fogalma. Tartalmát alakítja a hazai és az európai bírói gyakorlat is.”

„Az EJEE 13. cikke tartalmaz rendelkezést a hatékony jogorvoslathoz való jogra. A szabály úgy szól, hogy bárkinek, akinek az EJEE-ben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.”

„Az Európai Unió Alapjogi Chartájának VI. címében az igazságszolgáltatással kapcsolatos jogok között helyezi el a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog szabályait.

57 A 47. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.”

„…az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 2. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy az Egyezségokmányban részes minden állam kötelezi magát annak biztosítására, hogy

a) minden olyan személy, akinek az Egyezségokmányban elismert jogai vagy szabadságai sérelmet szenvednek, hatékony jogorvoslattal élhessen akkor is, ha a jogok megsértését hivatalos minőségben eljáró személyek követték el;

b) a jogorvoslattal élő személy jogai tekintetében az illetékes bírói, államigazgatási vagy törvényhozó hatóság vagy az állam jogrendszere szerint illetékes más hatóság határozzon, és fejlessze a bírói jogorvoslat lehetőségeit;

c) az illetékes hatóságok a helytállónak elismert jogorvoslatnak érvényt szerezzenek.”

Ez utóbbi megállapítás már átvisz a jogerő területére, azonban még maradjunk a jelenleg vizsgált területen.

 

A jogorvoslat fogalmát azonban egyik nemzetközi és uniós dokumentum sem tartalmazza. A fogalom kereteinek megvonásában ezért döntő jelentősége van a joggyakorlatnak.”

„Az uniós jog jogorvoslati joggal kapcsolatos szabályai bármely más nemzetközi dokumentumnál szorosabb kapcsolatban állnak az Európai Unió tagállamainak jogával. Az uniós jogorvoslat-fogalom alakításában ennek azért van nagy jelentősége, mert a tagállami jog mércéjéül az uniós jogorvoslat szolgál, és fordítva, hiszen nem kizárt, hogy az uniós jogból fakadó igények érvényesítésére a tagállami bíróságok előtt kerül sor, ilyenkor pedig az igényérvényesítés eljárásjogi kereteit a tagállami szabályok adják. A jelenség leírására az Európai Bíróság kimunkálta a jogorvoslatokkal kapcsolatos követelményként az egyenértékűség elvét. Ez tartalmilag azt jelenti, hogy az uniós jog

vonatkozó szabályozásának hiányában az eljárás szabályai a nemzeti jogra tartoznak. A tagállami szabályokkal kapcsolatos viszont elvárás, hogy azok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló belső jellegű esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve)”

„Az eljárási jogosítványok közül egy másik fontos elv a döntéshozatalnál a hatóságok, bíróságok részéről az indokolás kötelezettsége, valamint a hatékony jogorvoslat biztosításának kötelezettsége

„A megfelelő eljáráshoz való elv magában foglalja a jogsérelem esetén bírósághoz való fordulás jogát, illetőleg a jogorvoslattal élés lehetőségének jogát is. Ennek az elvnek a kimondása azért fontos, mert az uniós jog így olyan minimális követelményeket támaszt a nemzeti jogrenddel szemben, amelyek célja, hogy biztosítsa a jogorvoslatok és eljárások elérhetőségét a magánszemélyek részére, így ők nemzeti bíróságaikon keresztül érvényesíthetik uniós jogaikat. Ez az ubi ius ibi remedium logikája, amely több európai bírósági jogesetből adódóan messzemenő következményekkel bír.”

„A megfelelő eljáráshoz való jog azt a kötelezettséget is jelenti a tagállamok számára, hogy nem tehetik a jogérvényesítést túlzottan nehézzé vagy esetlegesen lehetetlenné a jogalanyok számára”

„Minden tagállam belső jogrendjének feladata meghatározni a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét. Ha ugyanis a Szerződés létre is hozott bizonyos közvetlen kereseteket, amelyeket adott esetben magánszemélyek indíthatnak az uniós bíróság előtt, nem szándékozott a nemzeti bíróságok előtt létrehozni – tekintettel az uniós jog fenntartására – más jogi lehetőségeket, mint amelyeket a nemzeti jog megállapított.”

„Továbbá, ha főszabály szerint a nemzeti jog feladata is a jogalany eljáráshoz fűződő érdekének és kereshetőségi jogának meghatározása, az uniós jog megköveteli, hogy a nemzeti szabályozás következtében a hatékony bírói jogvédelemhez való jog legalábbis ne szenvedjen sérelmet. A tagállamoknak kell ugyanis olyan keresetindítási és eljárási rendszert kialakítaniuk, amelyek biztosítják e jog tiszteletben tartását. E tekintetben a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályai, amelyek célja, hogy biztosítsák azoknak a jogoknak a védelmét, amelyeket az uniós jog közvetlen hatálya az érintetteknek biztosít, nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló, belső jellegű

keresetekre vonatkozóak (egyenértékűség elve), valamint nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve).”

„…ha olyan konfliktushelyzet adódik, amikor a tagállami jog és az uniós jog feloldhatatlan ellentétben áll egymással, adott esetben el kell tekinteni a nemzeti jog mindazon – akár az uniós szabálynál korábbi, akár annál későbbi – rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek ellentétesek az uniós joggal.

A nemzeti szabály félretételét a tagállami bíróság anélkül teheti meg, hogy kérelmeznie vagy várnia kellene az uniós joggal ellentétes nemzeti jog jogalkotói, vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítésére. E megállapítások alapja az, hogy a közvetlenül hatályos uniós jog a tagállamok belső jogával fennálló kapcsolata tekintetében azzal a hatással bír, hogy – pusztán hatálybalépésének ténye folytán – a tagállamok nemzeti jogának valamennyi, az uniós joggal ellentétes rendelkezését a jog erejénél fogva alkalmazhatatlanná teszi (Simmenthal-elv).”

„Az Alaptörvény az igazságszolgáltatáshoz való jogok körében az europaizáció jegyében fogalmazza meg a bírósághoz fordulás jogát, illetve a bíróságok előtti tisztességes eljáráshoz való jogot, beleértve az eljárások ésszerű határidőn belüli elbírálásának jogát is”

A legfőbb bírói fórumok felelősek egyrészt a jogalkalmazás irányításáért, a jogegység megteremtéséért és fenntartásáért, valamint a közjogi kötelezettségek teljesítéséért (jogegységi/közjogi funkció), másrész az eléjük kerülő ügyekben egyedi határozatokat hoznak a felek jogainak megóvása érdekében (jogvédelmi/magánjogi funkció).

Most jutottunk el a legfőbb bírói fórum, a Kúria szerepéhez.

Az alanyi jognak nem minősülő felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat a jogerős ítéletek ellen igénybe vehető, fellebbviteli jellegű, általában erősen korlátozott rendkívüli perorvoslat, amelynek elbírálása a legfőbb bírói fórum hatáskörébe tartozik.”

 

Dr, Turkovics István doktorjelöltként (ME ÁJK, Közigazgatási Jogi Tanszék) „A jogorvoslathoz való jog az Alkotmányban” címmel készített el tanulmányát. Kimondottan a hazai jogfejlődést ismerteti:

Az 1949-es Alkotmány eredeti szövege még nem tartalmazta az alapjogok rögzítése között. 1989-ben azonban az Alkotmány alapos revízió alá került, és ennek következtében került deklarálásra a jogorvoslathoz való jog az alaptörvényben az alábbiak szerint:

„A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen amely jogát vagy jogos érdekét sérti”.”

„…1997-ben az Alkotmányt újból módosították … egy fontos tartalmi jellegű változtatást is beiktatott, a jogorvoslathoz való jog korlátozásának lehetőségét. Ennek következtében a jogalkotónak lehetősége nyílt a jogorvoslathoz való jog korlátozására – természetesen az Alkotmánymódosítás eszközén kívül – de csak meghatározott feltételek mellett. Ezen feltételek: csak a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmada által megszavazott törvényben teheti meg azt a jogalkotó”

„Ennek értelmében csak a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának okával és csak azzal arányosan korlátozható a jogorvoslathoz való jog. Ezzel a jogalkotó a jogbiztonság követelményének prioritását deklarálta.”

Mi vezérelhette … a jogalkotót arra, hogy alkotmányos szintre emelje eme jogosultságot? A beiktató jogszabály indoklása szerint: „„Az állami szervek – bíróság, államigazgatási szervek más hatóságok – jogalkalmazói tevékenységük során jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg, határozataik az eljárás alá vontakra nézve kötelezőek. Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ennek során jogszerűtlen döntések is születhetnek. Ezért akinek jogát vagy jogos érdekét megsértették, a határozat ellen különféle a törvényekben maghatározott jogorvoslattal élhet.”

Ebből, álláspontom szerint, egyértelműen a közhatalom gyakorlásával szemben próbál a jogalkotó a címzetteknek védelmet garantálni, természetesen arra az esetkörre nézve, ha a közhatalom gyakorlása hibás, és ezzel a címzett joga vagy jogos érdeke sérül.”

„…új Alaptörvény született. Az Alaptörvényben a jogorvoslathoz való jog, rögzítésre került,

a következők szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan

bírósági, hatósági, és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.”

Mint látható, a jogorvoslathoz való jogot garantáló szöveg megváltozott, hiszen a korlátozhatóság feltételeit a tétel nem tartalmazza.”

Azonban az új Alaptörvény egy másik passzusa az alapjogok korlátozhatóságának feltételeit generális módon rögzíti, amely szerint: „Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmi elemének tiszteletben tartásával korlátozható.”

„Ha korlátozhatóságot vesszük alapul, megállapíthatjuk, hogy ennek alapján az alapjogokat két csoportra oszthatjuk: korlátozható, és korlátozhatatlan alapjogok csoportjára. Ebben a tekintetben

megállapíthatjuk, hogy főszabály szerint az alapjogok is szenvedhetnek korlátokat, természetesen csak meghatározott feltételek fennállása esetében, amelyeket már ismertettem.”

„… jelen csoportosítás értelmében a jogorvoslathoz való alapjog a korlátozható alapjogok kategóriájába sorolható.”

„..összeütközések elbírálásakor a szükségesség-arányosság tesztet alkalmazza az Alkotmánybíróság, és ezáltal ítéli meg a két alapjog viszonyát.”

 

A szerző végkövetkeztetése:

Összességében a jogorvoslathoz való jogról, mint alkotmányos alapjogról megállapíthatjuk, hogy egy első generációs személyhez fűződő jogról van szó, amely része vagy eleme a megfelelő vagy tisztességes eljáráshoz való jognak. Nem abszolút jog, tehát korlátozható, nem csak emberek, hanem más jogalanyok is élhetnek vele, valamint a gyakorlás módját tekintve akár egyénileg, akár kollektív módon is gyakorolható, de egyéni jognak minősülő alapjog.”

 

Balogh Zsolt és Hajas Barnabás „Az Országos Bírósági Hivatal Alaptörvény – Szabadság és felelősség című” tananyagában az előzőekben már ismertetett megállapításokhoz tett hasonló észrevételeket és hivatkoztak korábbi AB döntésekre:

A jogorvoslathoz való jog akkor érvényesül, ha a szabályozás a sérelem orvoslására valódi lehetőséget biztosít. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a jogorvoslathoz való jog – főszabály szerint – csak a rendes jogorvoslatokra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslati lehetőségek nem vonhatók ezen alapjog alá.”

„A bírósághoz fordulás jogánál fontos szempont, hogy megállapítható e jog sérelme akkor is, ha a jogi szabályozás ugyan biztosít bírói utat, de valójában nincs tere a bírói mérlegelésnek. A bírói mérlegelés törvényi szabályainak hiánya kiüresíti a bírósághoz fordulás jogát. A szabályozásnak megfelelő szempontot és mércét kell tartalmaznia, hogy a bíróság döntés jogszerűségét ez alapján vizsgálhassa. (39/1997. (VII. 1.) AB határozat)”

„Az Alaptörvény garanciális elemként írja elő a bírósági döntés ésszerű határidőn belüli meghozatalának kötelezettségét. Az alkotmányozó az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének rendelkezését, továbbá az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát tette a szabályozás részévé. A határidők a jogilag szabályozott eljárások olyan elemei, amelyek általában az eljárások, ezen belül különösen egyes eljárási cselekmények lefolytatása, illetőleg bizonyos jogosultságok gyakorlása vagy kötelezettségek teljesítése ésszerű időn belül való befejezését írják elő; megakadályozzák az eljárások parttalanná válását, ugyanakkor biztosítják – többek között – az alapjogok gyakorlásának lehetőségét. (23/2005. (VI. 17.) AB határozat)

Az Emberi Jogok Európai Bírósága meglehetősen kimunkált és ismert gyakorlatot folytat a reasonable time fogalmának megítélése tekintetében, melyet követendőnek tartunk.”

 

Az Alkotmánybíróság több alkalommal is kifejtette már az álláspontját a tisztességes bírói eljárással kapcsolatban. A már imént idézett 7/2013. (III. 1.) AB határozaton kívül:

„…az Alkotmánybíróság megsemmisített 3027/2018. (II. 6.) AB határozatában a Kúria közbenső ítéletét:

„..nevesíteni lehet számos olyan követelményt, amelyeknek egy eljárásnak meg kell felelnie ahhoz, hogy tisztességesnek minősüljön. Polgári peres eljárásban így a tisztességes bírósági tárgyalás követelményének része a bírósághoz fordulás joga {3215/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [11]–[13]}, a tárgyalás igazságosságának biztosítása {36/2014. (XII. 18.) AB határozat, Indokolás [66]}, a tárgyalás nyilvánossága és a bírósági döntés nyilvános kihirdetése {22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [49]}, a törvény által létrehozott bíróság {36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [32]–[34]} független és pártatlan eljárása {21/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [58]}, illetve a perek ésszerű időn belül való befejezése {36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [38]}.”

{3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [19]}”

„Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a törvény által felállított bíróság függetlensége és pártatlansága egy olyan általános jogelv, amely a legalapvetőbb emberi jogok közé tartozik {lásd például: 34/2013. (XI. 22.) AB határozat.”

„Utaltak a 7/2013. (III. 1.) AB határozatra, melyben az Alkotmánybíróság kifejtette a bírósági döntések indokolásával kapcsolatos álláspontját.”

„A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.”

 

Az Alkotmánybíróság a 3328/2020. (VIII. 5.) számú határozatában megállapította a Fővárosi Törvényszék végzésének alaptörvény-ellenességét és azért megsemmisítette:

„Az Alkotmánybíróság … megállapította, hogy az indítványozó által hivatkozott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], olyan Alaptörvényben biztosított jognak minősül, amely természeténél fogva nem csak az emberre vonatkozik (16)

Az Alkotmánybíróság – az indítványozó által is hivatkozott – 23/2018. (XII. 28.) AB határozatban összefoglalóan megerősítette a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben kialakított következetes gyakorlatát. E szerint „»a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás ’méltánytalan’ vagy ’igazságtalan’, avagy ’nem tisztességes’« (ABH 1998, 95) {legutóbb megerősítette a 3254/2018. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [41]}. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában a tisztességes

bírósági eljáráshoz való jog érvényesülésének megítélését minden esetben tartalmi vizsgálathoz kötötte: »elemezte az  alapjog állított sérelmére vezető jogszabályi környezetet és bírói döntést, a  szabályozás célját és a konkrét ügy tényállását, majd pedig – mérlegelés eredményeként – mindezekből vont le következtetéseket az adott esetre nézve megállapítható alapjogsérelemre nézve«” {23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [27], vö. 20/2017. (VII. 18.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.), Indokolás [17]; 3102/2017. (V. 8.) AB határozat, Indokolás [18]} (23)

„A bírói függetlenségnek nem korlátja, sokkal inkább biztosítéka a törvényeknek való alávetettség: a bírónak a határozatait a jogszabályok alapján kell meghoznia. Ha a törvénynek való alávetettségtől a bíróság eloldja magát, saját függetlenségének egyik tárgyi alapját vonja el. A vonatkozó jogszabályokat be nem tartó bíróság lényegében visszaél saját függetlenségével, amely adott esetben ezen keresztül a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét okozhatja.” (Abh1., Indokolás [23]). (24)

 

Az Alkotmánybíróság a 3133/2017. (VI. 8.) határozatában ugyan az alkotmányjogi panaszt elutasította, azonban fontos megállapításokat tett:

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság követelményére csak kivételes esetben lehet alkotmányjogi panaszt alapítani, mindenekelőtt a visszaható hatály tilalmának, illetve a kellő felkészülési idő követelményének sérelme esetén {először: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]; újabban: 3027/2017. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [10]}. A jelen indítványban az indítványozó a felsoroltak egyikére sem hivatkozott, ezért az Alaptörvény B) cikke vonatkozásában nincs helye a panasz vizsgálatának. Ugyanakkor a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való

jog kétségtelenül az Alaptörvényben biztosított jognak minősül, sérelmének vizsgálatára az alkotmányjogi panasz elbírálása keretében van lehetőség. (19)

 

Az Alkotmánybíróság a 3380/2018. (VI. 8.) számú végzésében ugyan az alkotmányjogi panaszt visszautasította, azonban ezúttal is fontos megállapításokat tett:

„Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részjogosítványa, az indokolt bírói döntéshez való jog sérelmét állította a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével összefüggésben. A sérelem megvalósulását abban látta, hogy az első- és másodfokú hatóság, valamint a bíróság nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek, mert nem vették figyelembe az  indítványozó által irányadónak tartott tényeket. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének részét képező indokolt bírói döntéshez való jog tartalmát kifejtve azt az alkotmányos követelményt támasztotta a bíróságokkal szemben, hogy azok „a döntéseik alapjául szolgáló indokokat kellő részletességgel mutassák be”, fenntartva, hogy az egyedi ügy összes körülményének függvénye, mikor kellően részletes az indokolás. Ez egyfelől nem jelenti azt, hogy a bíróságot a felek valamennyi

érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné, az azonban feltétlen elvárás, hogy a bíróság az ügy lényegi részeit a szükséges alapossággal vizsgálja meg, és erről a vizsgálatáról a határozatának indokolásában is adjon számot {lásd mindehhez: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [31]}. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jognak és így az arra alapított alkotmányjogi panaszok nyomán történő alkotmányossági vizsgálatnak korlátját jelenti, hogy az Alkotmánybíróság nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálja azt sem,

hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}” (14)

 

b, jogerő

Ismét a már idézett a 3328/2020. (VIII. 5.) számú AB határozatból:

„Az Alkotmánybíróság már a korai gyakorlatában alkotmányossági jelentőséggel ruházta fel a jogerőt, amit az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményeit összhangba hozó intézményként jellemzett. Az Alkotmánybíróság gyakorlatából az is megállapítható, hogy a jogerő kiemelt jelentőségének egyik indoka „a bírói döntésekbe vetett közbizalom” megőrzése és erősítése, és bizonyos esetekben inkább a bírói döntés jogerejének feloldása szolgálja jobban e célt, mint a „jogi hibában, vagy tévedésben szenvedő döntés jogerejének tisztelete” {25/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [36]}. (25)

 

Az Alkotmánybíróság a 3133/2017. (VI. 8.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh2.) foglalta össze a jogerővel kapcsolatos gyakorlatát, a jogerő tiszteletben tartásának követelményét vizsgálva és ezzel összefüggésben rögzítette, hogy „»a bírósághoz fordulás alapjoga részének tekinti a jogerős ítéletek hatékonyságát, a jogerő tiszteletben tartásának követelményét, mely ugyanakkor a jogállamiság elvétől elvonatkoztatottan nem értelmezhető« {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [81]}. Ebből pedig az következik, hogy a jogerő tiszteletben tartásának követelménye összefüggésben áll a jogállamiságon túl a tisztességes eljáráshoz való, Alaptörvényben biztosított joggal. […]

A jogerő intézményét azonban nem csak az egyes jogági – polgári és büntető – perjogok, hanem a közigazgatási eljárásjog is ismeri.

A jogerő a jogi eljárásokban három körülménnyel áll kapcsolatban. Egyrészt a jogalkalmazó szerv döntése rendes jogorvoslattal többé nem támadható (alaki jogerő). Másrészt a döntés nem változtatható meg (anyagi jogerő). Harmadrészt a döntés végrehajtható…. (26)

 

Az Alkotmánybíróság az Abh2.-ben azt is hangsúlyozta, hogy: „A jogerő intézményealapvetően a jogállamiság követelményéből eredeztethetően – annak biztosítékát szolgálja, hogy valamely jogalkalmazó szerv döntése véglegessé váljon, vagyis a benne foglalt rendelkezések végrehajthatók legyenek, az ne legyen megtámadható rendes jogorvoslattal és a benne eldöntött tény- és jogkérdések ne – avagy csak szigorú kivételek alapján – válhassanak újabb vita tárgyává. Az a közérdek nyilvánul meg benne, hogy a jogviszonyok idővel lezártnak minősüljenek, és azok védve legyenek mindennemű beavatkozástól. Erre egyrészt azért van szükség, hogy a jogvitában érintett személyek viszonyai ne maradjanak függő helyzetben, másrészt pedig azért, hogy az eldöntött kérdés utólag ne legyen módosítható. […]

A jogállamiság lényeges elemének nevezte azt is, hogy a törvénynek egyértelműen meg kell határoznia, mikor támadható meg egy bírósági határozat rendes jogorvoslattal (fellebbezéssel), milyen feltételek mellett van lehetőség a jogerős határozat rendkívüli jogorvoslattal történő megtámadására, illetve mikor következik be az az állapot, amikor már a jogerős határozat semmilyen jogorvoslattal nem támadható. Ezt az álláspontot az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését követő gyakorlatában is következetesen fenntartotta. Ennek során

megerősítette az anyagi igazságosság és a jogbiztonság viszonyáról írottakat, továbbra is fenntartva a jogbiztonság elsődlegességét. Mindemellett hangsúlyozta, hogy a jogerő »áttörhető, ennek módját, formáit és feltételeit pedig a törvénynek úgy kell szabályoznia, hogy a jogerő feloldásával okozott sérelem és az anyagi igazság teljesebb érvényesülése, mint elérni kívánt cél, arányban álljon egymással« {3103/2013. (V. 17.) AB határozat, Indokolás [25]}. Nem sokkal később ez az elv ismét megerősítést nyert: »a jogerő tisztelete nem abszolút és áttörhetetlen eleme a jogbiztonságnak. A lezárt jogviszonyok érinthetetlenségének tilalma alól engedhető kivétel, ha a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet« {24/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [46]}.” (Abh2., Indokolás [29]–[30]) (27)

Az Abh2. elvi éllel mutatott rá, hogy az „eljárásjogi jogerőfogalom meghatározása a jogalkotó döntési szabadságának körébe tartozik, amelyet az Alkotmánybíróság alapvetően nem mérlegelhet felül. (28)

 

A már idézett 3133/2017. (VI. 8.) számú AB határozatból:

[Az indítványozó a jogerő sérelmét nevezte meg panasza egyik alapjaként. Az állami szervek döntéseinek – a törvény keretei között rögzített – megtámadhatatlansága, illetve megváltoztathatatlansága a jogállamiság fontos kritériuma, hiszen a jog kiszámíthatósága érdekében fontos biztosítani azt, hogy az eljárásban érintett személyek jogait, illetve kötelezettségeit bizonyos feltételek beállását követően ne lehessen utólagkülönösen az érintett személyek terhére – megváltoztatni. Az Alkotmánybíróság a jogerő intézményét elsősorban a jogállamiság követelményével összefüggésben tárgyalta, azonban újabb gyakorlatában kapcsolatba hozta

a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, azon belül a bírósághoz fordulás alapjogával is {30/2014. (IX. 30.) (23)

 

 

3. Alaptörvényben biztosított jog sérelemének megjelölése

Esetünkben 2. DH tv. kiiktatta a Kúriához fordulás lehetőségét. Szűkítette a jogorvoslati lehetőségeinket. Diszkriminatív, hátrányos megkülönböztetést hozott létre. Ez a jogszabályi korlátozás azzal jár, hogy nekünk, fogyasztóknak sokkal nehezebb elérni, hogy tisztességes bírósági eljárásban részesüljünk. Hiányzik az utolsó, a legnagyobb visszatartó erő, amely arra kényszerítené a bírókat, hogy kellő figyelmet fordítsanak egy peranyag megismerésére, a felek álláspontjainak összevetésére. Figyeljenek mindazon elvekre, melyeket elég részletesen ismertettünk. Mivel nincs visszatartó erő a fogyasztóknak csak elérendő vágyálom marad, amit az Alkotmánybíróság megfogalmazott: „A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.” Marad a „formális eljárás”, az amit az Alkotmánybíróság is tisztességtelennek tart.

Esetünkben a Fővárosi törvényszék egyértelműen „formális eljárást” folytatott le.

 

Az, hogy az első és a másodfokú bírói eljárás tisztességtelen, nem csupán egy elvi lehetőség. Sajnos nem csak az esetünkben fordult elő. Ilyenkor van szükség az Alaptörvény által mindenkinek biztosított jogorvoslatra, a Kúria vizsgálatára. Alapos indok alapján a „Kúria megfordítja a pert”, a korábban született ítéleteket az Alaptörvény által védett fogyasztó javára dönti el.

A Kúria Döntések 2021. 5. számában jelent meg a BH 2021.5.141 számú felülvizsgálati döntés. Ebben a perben azonos volt az első- és másodfok döntése, azonban a Kúria hatályon kívül helyezte az ítéleteket és a korábban már kétszer elmarasztalt adósnak adott igazat. (Kúria Gfv. VII. 30.090/2020.)    

Részletek a BH-ból:

„A Kúria jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését - az l. elsőfokú ítéletre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.”

„[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.”

„[13] A felperesek által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.”

A Kúria a felülvizsgálat végén jogszabálysértőnek találta a bírósági eljárásokat, a bíróságok döntését. Jól érzékelhetően szüksége volt a fogyasztónak a jogorvoslatnak erre a lépésére is, a Kúria felülvizsgálatára.

 

A fogyasztók érdekeit sérti az a törvényi pont, mely nem teszi lehetővé a Kúria felülvizsgálati eljárását. Jelen esetben a PBT nem hajtja végre egy jogerős bírósági ítéletet. Sajnos ez felett szemet huny a PKKB is és a Fővárosi Törvényszék is. Nagyon valószínű, hogy amikor ezt a korlátozó jogszabályi pontot megalkották a törvényhozók a 2.DH törvényben, azt a lehetőséget nem vették számításba, hogy a PBT és a bíróságok nem tartják majd be egy jogerős végzés rendelkezéseit, és mindenképpen szükség lesz a Kúria felülvizsgálati eljárására. Nem merült fel bennük, hogy az MNB-hez tartozó, állami hatóság, nem hajt végre egy jogerős bírósági végzést.

 

Az alkotmányjogi panaszunkban nem kérjük, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg azt a törvényi korlátot, mely elzár minket a Kúria felülvizsgálati eljárásától. Az Alkotmánybíróságtól kapott tájékoztatás alapján tisztában vagyunk azzal, hogy a kúriai felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat nem számít alapjognak. Így nem lehet az alkotmányjogi panasznak része az, hogy az Alkotmánybíróság szüntesse meg azt a diszkriminatív, a fogyasztókra nézve káros törvényi pontot, mely nehezíti, hogy tisztességes bírói eljárásban részesüljenek.

 

Mivel lehetetlen elérnünk, hogy része legyen az ügyünk kúriai felülvizsgálatnak, kiemelten fontos annak a megállapítása, hogy a Fővárosi Törvényszék az eljárásával eleget tett-e tisztességes bírói eljárás követelményeinek? Egyáltalán miként lehetséges, hogy a Fővárosi törvényszék egy jogerős ítéletet elkezd újra tárgyalni?

 

 

Határozott kérelmünk, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Fővárosi törvényszék végzését, mivel az jogszabályba ütközik és tisztességtelen eljárás során született meg.

 

4. A jogorvoslati lehetőségek kimerítése

A fentiek alapján igazoltuk, hogy minden elérhető jogorvoslati lehetőséget igénybe vettünk, minden jogorvoslati lehetőséget kimerítettünk. Nyilatkozunk, hogy nincs folyamatban sem felülvizsgálatunk, sem perújításunk.

Összefoglalva a jelen ügyben született bírósági döntéseket:

H-PBT-H-1582/2020 számú PBT határozat

PKKB 4.Pk.320.000/2020/7. számú végzés

Fővárosi Törvényszék 45.Pkf.631.370/2021/3 számú végzés

Mint ismertettük, a 2.DH tv. nem teszi lehetővé, hogy felülvizsgálati eljárást indítsunk a Kúrián.

 

5. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje

Nyilatkozunk, hogy az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidő megtartásra került. Az alkotmányjogi panasz benyújtására alapjául szolgáló Fővárosi Törvényszéki végzést 2021.május 17.-én vettük át a postástól.  Az innét számított 60 napos benyújtási határidő 2021. július 16.-én járt le.

A panaszunkat 2021. június 24-én postáztuk a bíróságra. Az Alkotmánybíróság tájékoztatása szerint 2021. július 17.-én érkezett a panaszunk az Alkotmánybíróságra.

 

6. Az indítványozó érintettségének bemutatása

Az ügyben eljáró PBT és az elsőfokú és másodfokú bíróságok jogszabályt sértettek, mivel jogerős bírósági döntést teljes mértékben figyelmen kívül hagytak. A fővárosi Törvényszék tisztességtelen bírói eljárást folytatott velünk szemben.

 

7. Annak bemutatása, hogy a bíróság a döntésében vagy az eljárásában a támadott jogszabályi rendelkezéseket alkalmazta, és hogy ez a bírói döntést érdemben befolyásolta, vagy a felmerült kérdés alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.

Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tartjuk azt, hogy megfelel-e az alaptörvény rendelkezéseinek olyan bírósági döntések, mely figyelmen kívül hagyja jogerős bírósági döntés kötelezéseit. Felül írhatja-e egy bíróság egy korábbi jogerős bírósági határozat pontjait? Megkérdőjelezheti-e önkényesen egy állami hatóság, hivatal a jogerős bírósági döntés pontjait?

Alkotmányjogi panaszunkat arra alapozzuk, hogy Alaptörvényben biztosított jogaink sérelme következett be többszörösen is ebben az ügyben.

 

8. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának érdemi indokolása

A devizahiteles törvények meghozatalára az Alaptörvényben biztosított fogyasztóvédelem miatt volt szükség.

 

 

M) cikk

 (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.

 

A pénzügyi intézmények visszaéltek erőfölényükkel és a törvényhozás, mint „Magyarország” meghozta a fogyasztóvédelmi törvényeket, köztük a 2.DH törvényt a szerződések újra számolásáról.

R) cikk

(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek

 

Mindenkinek, így a pénzügyi intézményeknek is, és a PBT-nek is végre kell hajtania a 2.DH törvény rendelkezéseit.

 

A devizahiteles törvény az Alaptörvényben rögzített jognak megfelelően biztosította, hogy az elszámolással kapcsolatos panaszunkkal a PBT-hez, majd ezt követően bírósághoz forduljunk.

 

XXV. cikk

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez.

 

Az Alaptörvényben rögzíti, hogy a bíróságnak milyen módon kell eljárniuk.

 

XXVIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.

 

 

Az Alaptörvény XXVIII. cikke alapján jogunk van tisztességes bírósági eljáráshoz valamint jogorvoslathoz, amennyiben a jogaink sérülnek, azonban tisztességes bírósági eljárásban nem részesültünk. 

 

Az alapjogok közül a tisztességes bírósághoz való jog nem korlátozható, a jogorvoslathoz fordulás joga korlátozható, amennyiben fontosabb szempont, pl. a gyors igazságszolgáltatás elérése céljából indokolt: „a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának okával és csak azzal arányosan korlátozható a jogorvoslathoz való jog”.

 

Az elmúlt 6 évben nem sikerült elérnünk a rengeteg pereskedés ellenére sem, hogy az újraszámolás összes adatát átadja nekünk a bank, és nem kaptunk választ a feltárt számolási és logikai hibákra sem. Egy alkalmat kivéve, nem volt részünk tisztességes bírósági eljárásban. A kivétel az a  bírósági eljárás volt, mi új eljárásra kötelezte jogerősen a PBT-t. Alkotmányjogi panaszunkban egyáltalán nem kérjük bírósági eljárás teljes egészének a felülbírálatát, az érvek megalapozottságának a vizsgálatát. Tudjuk, erre nincs semmi lehetőség. Ennek a feladatnak az elvégzése a Kúriáé lenne.

 

Amennyiben az Alkotmánybíróság indokot talál arra, hogy a panaszunkkal ne foglalkozzon, akkor azok a szép elvek és emberi alapjogok – amiket összegyűjtöttünk és behelyeztünk jelen alkotmányjogi panaszunkba - csak üres szavak maradnak.  Olyanok lesznek, mintha soha nem is lettek volna, hiszen elérhetetlenné válnak számunkra. Ha nincs sem Kúria, sem Alkotmánybíróság, mely visszatartó erőként fellépne a jogtalanság és a tisztességtelen bírói eljárás ellen, akkor milyen lehetőség marad? Mindezek következményét könnyű belátni, állami szerv, ha nem ért egyet egy számára hátrányos jogerős bírósági ítélettel, egyszerűen nem hajtja végre. A bíróságok pedig tételes vizsgálat és indoklás nélkül olyan döntéseket hoznak, amilyent csak akarnak, vagy épp elvárnak tőlük.

 

A 2.DH törvény csonkította a jogorvoslati lehetőségeinket annak reményében hogy gyorsabban jutunk el tisztességes bírói eljárás végéhez, igazságos döntéshez. Azonban pont fordítva, lassan és sok pereskedés által jutottunk el tisztességtelen bírósági eljárásokon át idáig.

 

9. Egyéb nyilatkozatok és mellékletek

 

a) Nyilatkozat arról, hogy az indítványozó kezdeményezte-e a bíróságon az alkotmányjogi panasszal érintett bírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését.

Kértük az elsőfokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróságot, hogy a Fővárosi Törvényszék végzését függessze fel az alkotmányjogi panasz eljárásának a befejezéséig. Nem kaptunk a Bíróságtól ezzel a kéréssel kapcsolatban visszajelzést, végzést, határozatot, tájékoztatást.

 

b) Nyilatkozat az indítványozó személyes adatainak nyilvánosságra hozhatóságáról

Nyilatkozunk, hogy hozzá járulunk nevünk közzé tételéhez.

 

c) Az érintettséget alátámasztó dokumentumok egyszerű másolata (Mellékletek)

Az Alkotmánybíróságtól kapott telefonos tájékoztatás alapján nem szükséges az összes hivatkozott bírósági ítéletet mellékletként csatolni, mivel szüksége esetén ezeket az Alkotmánybíróság hivatalból bekéri az érintett bíróságtól.

Az érintettségünket igazoló Fővárosi Törvényszéki végzést és az eljáráshoz benyújtott fellebbezésünket már csatoltuk az alkotmányjogi panaszunk első benyújtásakor.

A csatolt mellékletek:

  1. fellebbezés a Fővárosi Törvényszékhez - 2021.01.22.
  2. Fővárosi Törvényszék 45.Pkf.631.370/2021/3 számú végzése

 

d, Az Alkotmánybíróság hatáskörének igazolása

Hivatkozunk az Alaptörvény alkotmányjogi panaszra vonatkozó rendelkezése:

 

9. Az alkotmányjogi panasz

26. § (1) Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán

a) az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és

b) jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján, ha

a) az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és

b) nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.

 

Az Alkotmánybíróság

24. cikk

(2) Az Alkotmánybíróság

c) alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját;

3) Az AlkotmánybíróságF

a) a (2) bekezdés b), c) és e) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisíti az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést;

 

Kérjük Alkotmánybíróságtól az indítványunk elbírálását és a határozott kérelmünk teljesítését.

 

Amennyiben a kiegészített indítványunk a törvényben meghatározott formai és tartalmi feltételeknek nem felel meg, kérjük az Alkotmánybíróságot, hogy az eljárás során tegye lehetővé számunkra a szükséges pótlásokat, kiegészítéseket elvégezzük. Nem vagyunk jogilag képzettek, az elhúzódó és rendkívül költséges peres eljárásaink után már nincs pénzünk arra, hogy az alkotmányjogi panasz megírására, beadására és ügyvitelére ügyvédet bízzunk meg. Úgy véljük, ez miatt nem érhet bennünket hátrány az Alkotmánybíróság eljárása, a befogadás elbírálása során.

 

 

Budapest, 2021. szeptember 22.

 

Várhatóan az Alkotmánybíróság pár héten belül eldönti, hogy kíván-e a kiegészített (és a megadott szempontok alapján javított) panasszal foglalkozni.

 

Van még egy mási AB panaszom is az "idétlen perrel" kapcsolatban. Erről még nincs semmi visszajelzés.

Az "idétlen per":

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/per/egy-idetlen-per-fejlemenyei.html

 

Még ellenőrizne kell, hogy a bíróság egyáltalán továbbította-e a panaszt a Alkotmánybírósághoz?