Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.09.06

Alkotmányjogi panasz - 38-as törvény

 Három pontban foglaltam össze alkotmányjogi panaszunkat:

(részletek)

 

1.

 

„Kérjük az Alkotmánybíróságot, hogy semmisítse meg az alábbi 2014. évi XXXVIII. törvényben szereplő pontot:

 

3. Az árfolyamrés rendezése

3. § (1) A fogyasztói kölcsönszerződésben - az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével - semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.

 

A tényeknek megfelelően ez a rendelkezés így lett volna pontos:  

 

3.§ (1) a, Forint teljesítésű devizakölcsönök esetében a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességes, mert ezekkel szemben fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás áll, így az számára indokolt költséget jelent.

E rendelkezések azért is tisztességes, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára világos, érthető, átlátható. Ha azonban a pénzügyi intézmény e költség %-ban meghatározott mértékét nem tüntette fel a kölcsönszerződésben, úgy a kölcsönszerződés a Hpt. 213.§. (1) c pontja alapján teljes mértékben semmis.

b, A deviza elszámolású és deviza nyilvántartású forintkölcsönök esetében folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent.

E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható.”

 

Indoklás és részletek a 2/2014 PJE kapcsán beadott alkotmányjogi panaszunknál:

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/per/alkotmanyjogi-panasz---kuria-2-2014---1-4.html

 

 

2.

 

Kérjük az Alkotmánybíróságot, hogy semmisítse meg az alábbi 2014. évi XXXVIII. törvényben szereplő pontot:

 

4. § (1) Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés - az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével-tekintettel arra, hogy az nem felel meg: (a-g pontok felsorolása).

 

A törvényalkotó akkor járt volna el helyesen, ha a támadott rendelkezés helyett az alábbi tartalmú rendelkezést hozza:

 

4. § (1) Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés - az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével-tekintettel arra, hogy az nem felel meg: (a-g pontok felsorolása). A pénzintézetnek a kamatláb változtatással kapcsolatban a 2011. évi CXLVIII. törvény rendelkezései alapján fel kell ajánlani a fogyasztóknak, hogy válasszon a törvény által biztosított lehetőségek közül:

 

„a) forinthitelnél a 3 havi, a 6 havi vagy a 12 havi BUBOR, vagy a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint az Államadósság Kezelő Központ Zrt. által havi rendszerességgel közzétett 3 éves vagy 5 éves állampapír átlaghozam,

b) euró hitelnél és euró alapú hitelnél a 3 havi, a 6 havi vagy a 12 havi EURIBOR,

c) svájci frank hitelnél és svájci frank alapú hitelnél a 3 havi, a 6 havi vagy a 12 havi CHF LIBOR.”

 

A kölcsönszerződésben szereplő kamatláb a kiválasztott referencia érték változásának megfelelően módosul a kamatperiódusoknak megfelelően.

 

 

 

Az indoklásból néhány sor:

 

A kölcsönszerződésünk változó kamatozású, 6 hónapos kamatperiódussal. A folyamatban lévő perben kifogásoljuk, hogy az Erste Bank nem csökkentette a kamatlábakat, akkor, amikor a „kiválasztott deviza elszámolási ára” csökkent.

 

„A hitel kamatait a kiválasztott deviza iránti nemzetközi kereslet-kínálat alapján alakuló elszámolási árak (LIBOR, EURIBOR) határozzák meg. A kamatláb rendszeres időközönként – a megállapodott kamatperiódusoknak megfelelően – változik és a kiválasztott devizanem mindenkori piaci viszonyaihoz fog igazodni.” „A kamatszint a finanszírozás devizanemében többnyire különbözik a forint kamatszintjétől és teljesen más tendenciát követhet”.

 

Ez a törvényi rendelkezés egyrészt fix kamatozásúvá változtatja a kölcsönszerződésünket, másrészt lehetetlenné teszi, hogy a perben követeljük a kamatláb csökkentését a kölcsönszerződésben leírtaknak megfelelően. A Törvény gátolja az igazság megismeréséhez való alkotmányos jogunkat bírói eljárás által.

 

Sérül a tisztességes, ésszerű határidőn belüli bírósági eljáráshoz való jogunk.

 

A Törvény jelen pontja nem a mi (fogyasztók) érdekeit védi, hanem az erőfölénnyel visszaélőnek kedvez.

 

 

 

 

3.

 

Általános észrevétel

 

Az Alkotmánybíróság 2013-ban vizsgálta, hogy milyen alkotmányossági feltételekkel kerülhet sor fennálló szerződéseknek jogszabály útján történő módosítására ( X/1769/2013. számú AB határozat).

 

 

Az AB határozat hivatkozik egy 1991-es határozatára:

„Az Alkotmánybíróság a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatban megállapította, hogy kivételes esetben az állam már megkötött szerződések tartalmát is meghatározhatja. Erre különösen a hosszú távra kötött szerződések esetén kerülhet sor, e hosszú távú magánjogi jogviszonyok esetén ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy a szerződéskötéskor nem látott olyan gazdasági és társadalmi változások zajlanak le, amelyek a felek valamelyikének érdekét lényegesen sértik, és amelyeknek tudatában a felek nem vagy más tartalommal kötöttek volna szerződést.

 

Ha ezek a változások társadalmi méretet öltenek, és így a szerződések nagy számát érintik, a körülmények megváltozása az állam beavatkozását teheti szükségessé.” (12. pont)

 

 

Az Alkotmánybíróság már többször – az Alaptörvény hatályba lépését követően is – döntött arról, hogyan lehet szerződéseket jogszabállyal módosítani. (88. pont)

 

„2.2.1. Az Alkotmánybíróság a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában (ABH 1991, 146, 166., a továbbiakban: Abh.) rámutatott arra, hogy különösen a hosszú évekig fennálló szerződési jogviszonyokra a jelentős gazdasági – esetleg politikai –, pénzügyi és egyéb társadalmi változások nyilvánvalóan számottevő hatást, lényegi befolyást gyakorolnak. A szerződéskötéskor előre nem látott körülmények ugyanis lényegesen megváltoztathatják a szerződő felek helyzetét, a jogok és kötelezettségek arányát, és valamelyikük számára rendkívül terhessé vagy egyenesen lehetetlenné tehetik a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartását, illetőleg a szerződés teljesítését. Ezekben a rendkívüli változást előidéző esetekben a törvények lehetővé teszik, hogy az egyes egyedi jogviszonyokba a bíróság beavatkozzék és módosítsa, a megváltozott körülményekhez igazítsa a tartós, hosszú lejáratú szerződések eredeti tartalmát. Kimondta az Alkotmánybíróság továbbá azt is, hogy ha a társadalmi méretű változások a szerződések nagy tömegét érintik, indokolt – és alkotmányosan nem kifogásolható –, hogy a jogviszonyok megváltoztatására, módosítására a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást. Az állam azonban jogszabállyal a fennálló szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén módosíthatja, változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás megkövetel.

 

Vagyis a tartós jogviszonyok jogszabállyal történő alakítására a clausula rebus sic stantibus tételének alkalmazásával kerülhet sor. Eszerint a jogalkotó – akárcsak a bíróság – akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse. A törvényhozó feladata meghatározni és egyúttal felelőssége eldönteni, hogy melyek azok a területek, amelyeken a beavatkozás már jogalkotási követelmény.” (90 pont)

 

 

Egyértelmű, megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az árfolyamrés (különnemű árfolyamok alkalmazása) és az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán nem beszélhetünk a körülmények „lényeges, számottevő” változásról. Nem beszélhetünk „ésszerűtlen, nem előre látható lényeges körülményváltozásról”, nem beszélhetünk „normális változáson túlmenő kockázaton”.

 

Mindkettő már a szerződéskötéskor fennállt, az árfolyamrés és szerződésmódosítás közlése, ismertetése a szerződésben, ezek semmiképpen nem időközbeni változások eredményei.

  

Meglátásunk szerint ebben a két pontban a Törvény megalkotásának, nem álltak fent az Alkotmánybíróság által megfogalmazott feltételek.

 

Budapest, 2014.09.06. 

 

ab-2-bead---kep---2014.09.04..png