Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.11.02

A Kúria, a GVH, a devizahitel és a pénzügyi fogyasztóvédelem

kuria-itelet-teljes---kep.png

 

A Kúria "felmentette" a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH) devizahiteles ügyben a vizsgálat elvégzése alól. Teljesen rendben van tehát, hogy a GVH nem csinál (még most sem) semmilyen vizsgálatot. A GVH tölti be az állami pénzügyi fogyasztóvédelmi feladatokat (együttműködve az MNB-vel, mely szintén pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóság).

 

A Kúria legfőbb indokot kiemelte az ítéletében:

 

A döntés elvi tartalma

[36] A versenyhatóságnak a Tpvt. 67. § (2) bekezdéséből következően a kellő valószínűség szintjén kell állást foglalnia abban, hogy szükséges-e a sérelmezett magatartással összefüggésben a versenyfelügyeleti eljárás megindítása. A fogyasztói döntések esetleges tisztességtelen befolyásolását a fogyasztók konkrét ügyleti döntése, vagy azok lehetősége mentén lehet értékelni.

 

 

A hivatkozott jogszabály:

 

 

XI. Fejezet

A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásának lefolytatása

A versenyfelügyeleti eljárás megindítása

67. § (1) A versenyfelügyeleti eljárás a vizsgálatot elrendelő végzés meghozatalának napján hivatalból indul.

(2) A vizsgáló végzéssel vizsgálatot rendel el a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó, valószínűsíthetően jogsértő magatartás észlelése esetén, ha a közérdek védelme versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását szükségessé teszi.

 

 

 

 

Ezen kívül volt még két kisebb jelentőségű indok is. Ezeket az ítéletben különböző színekkel jelölöm.

 

1.

Kellő valószínüséggel nem állapítható meg, hogy a bankok tisztességtelen módon befolyásolták a fogyasztókat.

 

2.

Letelt a 3 éves elévülési idő.

 

3.

A GVH 2011-ben már folytatott vizsgálatot a kezdeményezésemre ebben a témában.

 

 

Idézek két frissen indított GVH eljárás sajtóközleményéből:

 

 

Vizsgálatot indított a GVH a dr. Gődénnyel hirdető cég ellen

 

Budapest, 2020. október 29. – A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) vizsgálatot indított a Nutriversum Kft. étrend-kiegészítő termékeket forgalmazó vállalkozással szemben, mert a vállalkozás feltételezhetően jogsértő módon, orvos vagy egészségügyi szakember ajánlására vonatkozó állításokat tett videóiban.

A versenyhivatal nemrég indult vizsgálatában azt valószínűsíti, hogy a Nutriversum Kft. a YouTube-csatornáján elérhető, dr. Gődény György gyógyszerész szereplésével készült két koronavírussal kapcsolatos videójában, valamint egy 16 részes, „Az internet legnagyobb hülyeségei a táplálékkiegészítőkről” elnevezésű videósorozatában olyan állításokat alkalmazott, amelyek nem felelnek meg az élelmiszerekre vonatkozó ágazati szabályoknak.

A GVH által vizsgált, YouTube-on megvalósult kereskedelmi gyakorlat azért lehet alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, mert az egészségügyi szakember (orvos, gyógyszerész) ajánlása azt az üzenetet közvetíti a fogyasztók felé, hogy az ajánlott termék megbízhatóbb, hatásosabb, mint a többi, ezzel pedig kiemeli a többi hasonló termék köréből, befolyásolva a fogyasztói döntést.

A versenyfelügyeleti eljárás megindítása nem jelenti annak kimondását, hogy a vállalkozás a jogsértést elkövette.

https://www.gvh.hu/pfile/file?path=/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/sajtokozlemenyek/2020-as-sajtokozlemenyek/sk_vj_35_2020_indito_nutriversum&inline=true

 

Visszaélést gyanít a GVH a cementpiacon

Budapest, 2020. október 16. – A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) eljárást indított a hazai cementpiac három legjelentősebb szereplőjével szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának feltételezett megsértése miatt.

 

A fenti folyamatok és a három legjelentősebb piaci szereplő között azonosítható párhuzamos gazdasági érdekek nyomán felmerül annak gyanúja, hogy a cégek hallgatólagosan összehangolt, nagymértékben azonos piaci magatartást folytattak és folytatnak napjainkig.

A versenyfelügyeleti eljárás megindítása nem jelenti annak kimondását, hogy az eljárás alá vont vállalkozások a feltételezett jogsértést elkövették

 

https://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2020-as-sajtokozlemenyek/visszaelest-gyanit-a-gvh-a-cementpiacon

 

 

 

A devizahiteles csalás ügyében a GVH mindenféle vizsgálat nélkül meg tudta állapítani, hogy hiányzik a….:

 

„feltételezhetően jogsértő mód”

„valószínüsíti hogy nem felelnek meg … szabályoknak”

„alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére”

„visszaélést gyanít”

„az ajánlott termék megbízhatóbb, hatásosabb, mint a többi, ezzel pedig kiemeli a többi hasonló termék köréből, befolyásolva a fogyasztói döntést”

„felmerül annak gyanúja, hogy a cégek hallgatólagosan összehangolt, nagymértékben azonos piaci magatartást folytattak és folytatnak napjainkig”

 

 

 

A teljes ítélet:

 

 

 

 

 

A Kúria

mint másodfokú bíróság

í t é l e t e

 

 

Az ügy száma: Kf.IV.38.106/2019/14. szám

 

A tanács tagjai: Dr. Patyi András a tanács elnöke

Dr. Varga Eszter előadó bíró

Dr. Dobó Viola bíró

 

Az I. rendű felperes: Szabó József

(xxxx Budapest, xxxx utca xxx.)

 

A II. rendű felperes: Szabóné X Y

(xxxx Budapest, xxxx utca xxx.)

 

A felperesek képviselője: Madari Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Madari Tibor

(1027 Budapest, Frankel Leó u. 5.)

 

Az alperes: Gazdasági Versenyhivatal

(1054 Budapest, Alkotmány u. 5.)

 

Az alperes képviselője: Dr. Nagy Krisztina kamarai jogtanácsos

 

A per tárgya: közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata

A fellebbezést benyújtó fél: a felperesek

 

A fellebbezéssel támadott határozatot hozó bíróság neve, határozatának kelte és száma:

Fővárosi Törvényszék 2019. július 2. napján kelt 107.K.700.149/2019/9. számú ítélete

 

 

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 107.K.700.149/2019/9. számú ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak – külön felhívásra – 40.000 (negyvenezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

 

 

I n d o k o l á s

 

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás

 

[1] A felperesek 2007. április 26. napján 20 éves futamidővel svájci frank alapú elszámolással lakásvásárlási kölcsönszerződést kötöttek 17 millió forint finanszírozási igény kielégítésére, az ERSTE Bank Zrt.-vel (a továbbiakban: ERSTE).

 

[2] A felperesek bejelentéssel éltek az alperesnél az ERSTE-vel, valamint a Magyar Bankszövetséggel (a továbbiakban együtt: bejelentettek) szemben, melyben azok megtévesztő tájékoztatási gyakorlatát, egyidejűleg megtévesztő mulasztását állították. Bejelentésük szerint az ERSTE a szóbeli tájékoztatásában a várható árfolyamkockázatról információt nem közölt; a szerződéskötés időpontjában rendelkezésre bocsátott termékismertetőben és érvényes üzletszabályzatban sem adott erre vonatkozó információt; szóbeli tájékoztatása során a devizahitelezés veszélyeire nem hívta fel a figyelmet; nem prognosztizált a hitel törlesztési terhét jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgást; nem adott tájékoztatást arra vonatkozóan sem, hogy milyen módon fog változni a kölcsön havi törlesztőrészlete a futamidő alatt; nem adott információt arról, hogy folyamatos és jelentős svájci frank árfolyam-erősödésre kell számítani. Mindezeken túl megtévesztő mulasztásként azonosították, hogy az ERSTE nem adott tájékoztatást a forint és deviza-elszámolású kölcsönök közötti különbségekről; arról, hogy a deviza alapú kölcsön nem kedvezőbb, mint a forint alapú; sőt kifejezetten a deviza alapú kölcsönt ajánlotta, mert jövedelmi viszonyaik miatt forint alapú kölcsön felvételére nem voltak jogosultak; nem informálta őket a határidős árfolyamok számításáról, valamint hogy ezen számítások alapján arra kell számítani, hogy a forint gyengülni fog; nem készített részükre árfolyam előrejelzést, elhallgatva, hogy a forint „felülértékelt”; elhallgatta, hogy a kölcsön futamidejének utolsó szakaszában a havi törlesztőrészlet magasabb összegű lesz, mint a forint alapú kölcsön esetében; mulasztott továbbá azzal is, hogy úgy ítélte meg, hogy a törlesztő részlet fizetése számukra nehézséget sem a felvételkor, sem a jövőben nem okoz. Álláspontjuk szerint a pénzintézetek a deviza alapú kölcsönök árfolyamkockázatáról adott tájékoztatásuk tekintetében egyeztették a tájékoztatási gyakorlatukat, elhallgatva a kockázatokat, amellyel több százezer családot ért kár, végrehajtási eljárás. Előadásuk szerint az ERSTE megtévesztő tájékoztatási tevékenysége a szerződéskötés előtti tájékoztatással indult és a mai napig fennáll.

 

[3] A bejelentés kitért arra, hogy a Magyar Bankszövetség részéről 2006-ban (MTI közlemény és sajtóorgánumok) olyan tartalmú tájékoztatások jelentek meg, amelyek szerint hosszabb távon a forint reálértelemben vett felértékelődésével kell számolni; kizárható a forint reál- valamint jelentős és tartós nominális gyengülése; továbbá egy 2008 februárjában közzétett közleményben a forint gyengülése okán továbbra sem jeleztek előre súlyos következményeket, az árfolyam emelkedés alapján is azt kommunikálták, hogy nem elviselhetetlen a teher a lakosság számára. A Magyar Bankszövetség e kommunikációkhoz képest csak 2013-ban tett közzé olyan információt, amely szerint a mérsékeltebb kamatfizetési teher mellett a fennálló tőketartozás folyamatosan változó árfolyamával kell számolni.

 

[4] A felperesek a bejelentetteknek a banki szerződéskötést megelőzően tanúsított megtévesztő és hiányos tájékoztatását valamennyi deviza elszámolású hiteltermék kapcsán sérelmezték, a hiteltermékek felhasználási céljától függetlenül.

 

[5] Az alperes a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 43/H. §-a szerinti eljárásban 2019. február 6. napján meghozott, B/14-01/2019. számú végzésével megállapította, hogy a bejelentettek a bejelentéssel érintett deviza elszámolási alapú hitelek kapcsán a bejelentőket, valamint a fogyasztók széles körét egyaránt érintő, valamennyi hiteltermékre kiterjedő tájékoztatására vonatkozó kereskedelmi gyakorlata – így különösen a deviza elszámolási alapú hitelek árfolyamkockázata, valamint a forint és deviza elszámolási alapú hitelek különbözősége – tekintetében a versenyfelügyeleti eljárás indításának feltételei nem állnak fenn. Egyidejűleg a bejelentéssel kapcsolatos eljárást az ERSTE által a bejelentők kölcsönszerződését megelőző, valamint a kölcsönszerződés megkötése során tanúsított azon magatartása tekintetében, mely szerint a bejelentett bank lakáskölcsön terméke népszerűsítése során kedvezőbbnek, előnyösebbnek tüntette fel a svájci frank elszámolási alapú hitelkonstrukciót, mint a forint alapú hitelkonstrukciót, megszüntette.

 

[6] A bejelentésben foglalt információk alapján a bejelentettek azon magatartása tekintetében, mely szerint a bejelentők 2007. áprilisi szerződéskötését megelőzően, illetve annak során megtévesztő tájékoztatást nyújtottak, illetve a bejelentők tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges, és ezért jelentős információt elhallgattak, elrejtettek, vagy azokat időszerűtlen módon bocsátották a bejelentők rendelkezésére a deviza elszámolási alapú hitelek árfolyamkockázata vonatkozásában – különös tekintettel a devizában nyilvántartott hitelkonstrukciók jellegére, a törlesztő részletek, továbbá a forint és a svájci frank árfolyamának alakulására, a fogyasztók futamidő alatti veszteségeire – az alperes megállapította, hogy a kifogásolt magatartások tanúsítása óta három év eltelt, melyre tekintettel a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 13. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel nincs helye versenyfelügyeleti eljárás indításának.

 

[7] Azon magatartás vonatkozásában, mely szerint a felperesek az ERSTE és további meg nem nevezett bankok fogyasztókkal történő szerződéskötését megelőzően tanúsított megtévesztő tájékoztatási gyakorlatát valamennyi devizaalapú fogyasztói hiteltermék tekintetében kifogásolták, annak megjelölt felhasználási céljától függetlenül, megállapította, hogy a bejelentés ezen részében a felperesek konkrét magatartást nem jelöltek meg, illetve nem bocsátottak rendelkezésre olyan információt, adatot, amelyre tekintettel a kifogásolt magatartás és annak folyamatossága pontosan azonosítható volna, annak igazolására dokumentumokat nem csatoltak. Rögzítette, hogy a pénzügyi termék értékesítése során a pénzügyi szolgáltató vállalkozások az elmúlt évek során folyamatosan új termékekkel jelentek meg, amelyekhez különböző, vállalkozásonként eltérő kereskedelmi kommunikációs kampányok kapcsolódtak a népszerűsítés érdekében. A kereskedelmi kommunikációk közzététele jellemzően időszakos, azok egy-egy pénzügyi termék népszerűsítéséhez kapcsolódnak, valamint maguk a deviza-elszámolási alapú pénzügyi termékek időszakonként ugyancsak változnak tartalmukban, feltételeikben, így ellenkező információk hiányában a tájékoztatások azonossága és folyamatossága nem vált azonosíthatóvá. Ebből következően nem állnak rendelkezésre a valószínűsítés szintjét elérően arra vonatkozó bizonyítékok, hogy az ERSTE és a további meg nem nevezett bankok a piacon elérhető hiteltermékeiket a fogyasztók számára a kereskedelmi kommunikációjukban foglaltaknak nem megfelelő kommunikációval népszerűsítették. Mindezek alapján az alperesi döntés szerint a kifogásolt általános kereskedelmi gyakorlatok tekintetében az Fttv. 3. § (1) bekezdésében meghatározott tilalom sérelme a bejelentésben foglaltak alapján nem valószínűsíthető.

 

[8] A bejelentés azon részét értékelve, mely szerint az ERSTE a felperesek kölcsönszerződésének kötését megelőzően, valamint a kölcsönszerződésük megkötése során a lakáskölcsön termékeit úgy népszerűsítette, hogy kedvezőbbnek, előnyösebbnek tüntette fel a svájci frank elszámolási alapú hitelkonstrukciót, mint a forint elszámolási alapút, rögzítette, hogy a bejelentést e tekintetben korábban már elbírálta. E körben utalt az I. rendű felperes 2011. január 17. napján tett bejelentésére, és arra, hogy a B/43-2/2011. számú végzésében egyrészt arról döntött, hogy a versenyfelügyeleti eljárás indításának feltételei nem álltak fenn. Másrészt a bejelentésben kifogásolt egyéb magatartások, így a THM számítása, a kamatszámítás, illetve valamennyi költségtétel megismerhetősége, THM-be történő beszámítása tekintetében megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel, ezért a bejelentést és az ügyben keletkezett további iratokat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, mint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv részére tette át.

 

 

A felperesek keresete és az alperes védirata

 

[9] A felperesek a végzés ellen keresettel éltek, melyben annak megsemmisítését és az alperes versenyfelügyeleti eljárás lefolytatására kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint a versenyfelügyeleti eljárás megindításának a feltételei fennálltak. Előadták, hogy a 3 éves időkorlát tekintetében annak van jelentősége, hogy a megtévesztés a mai napig fennáll és a 3 éves határidő folyamatos megtévesztés esetén akkor kezdődik, amikor a vállalkozások a megtévesztő magatartást abbahagyják. A valamennyi deviza alapú fogyasztói hiteltermék tekintetében előadott kifogásuk kapcsán állították, hogy pontosan megjelölték a konkrét magatartást mind a megtévesztő tevékenység, mind a megtévesztő mulasztás vonatkozásában szakmai anyagok, újságcikkek, tanulmányok csatolásával. Az eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést azon az alapon kifogásolták, hogy 2011-ben a bejelentés a megtévesztő árfolyamkockázatra nem vonatkozott, ezért e kérdésben az alperes nem is hozott korábban döntést.

 

[10] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte fenntartva a végzésében foglaltakat.

 

 

Az elsőfokú ítélet

 

[11] A törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

 

[12] Az elsőfokú bíróság az Fttv. 13. §-ára hivatkozással rögzítette, az állított megtévesztő tevékenység vagy mulasztás szempontjából annak van jelentősége, hogy a fogyasztó mely ügyleti döntésére, mikor és milyen hatással volt a kifogásolt magatartás. A perbeli esetben a deviza elszámolási alapú kölcsön felvétele mint ügyleti döntés kapcsán tették meg a bejelentésüket a felperesek, a szerződéskötés előtt és során tanúsított bejelentetti tájékoztatásokat sérelmezve. Az ügyleti döntés szükségszerűen úgy értelmezhető, hogy az a szerződéskötési folyamat során alakult ki a felperesekben, a szerződéssel a felperesek az igényelt hitelt megkapták, azt céljának megfelelően felhasználhatták. Ezt követően a kölcsön törlesztésének időszaka indul, amelynél a teljesítéssel kapcsolatos kérdések merülnek fel, a már megkötött szerződéssel kapcsolatos, polgári jogban meghatározott jogok és kötelezettségek kerülnek előtérbe, úgy mint együttműködési kötelezettség stb. Utalt arra, hogy az Fttv. 2. § h) pontjának második fordulata elismeri, hogy a szerződés megkötését követően, akár a teljesítés során is lehetnek olyan ügyleti döntések, amelyekkel kapcsolatban felmerülhet a jogsértő kereskedelmi gyakorlat, de ehhez a fogyasztót megillető valamely jog gyakorlása kapcsolódik, a kifogásolt magatartások azonban nem tartoznak ebbe a körbe. A folyamatosság bizonyítására nem alkalmasak a keresetlevélben külön kiemelt, Kovács Levente által írt tanulmányból idézettek, a felpereseknek 2016. évben az ERSTE-vel folytatott levelezésében foglaltak, vagy a benyújtott cikkek, mert ezek nem a felperesek ügyleti döntése meghozatalának pillanatában merültek fel. Az egyes tanulmányok a piacon utóbb kialakult helyzetet elemzik, sok évvel azután, hogy a devizakölcsönt a felperesek felvették, vagy széles körben népszerűek voltak a devizahitel konstrukciók.

 

[13] A további fogyasztók és más pénzintézetekkel kapcsolatos bejelentés kapcsán kiemelte, hogy a felperesek a bejelentésben nem neveztek meg további konkrét pénzintézeteket, konkrét hiteltermékeket, olyan pontosan körülhatárolt módon, hogy abból – adott időpontban hozott fogyasztói ügyleti döntésekre meghatározott módon befolyást gyakorló – tájékoztatási gyakorlat lett volna körvonalazható. A bejelentéssel kapcsolatos eljárás kereteit a felperesek kívánták úgy tágítani, hogy egy minden konkrétumtól mentes, általános, valamennyi hiteltermékre kiterjedő vizsgálatot rendeljen el az alperes, holott nem ez volt a jogalkotó célja a bejelentéssel kapcsolatos eljárás megalkotásával. Az eljárás azt szolgálja, hogy az adott áru és földrajzi piacon adott időpontban tanúsított, konkrét, az ügyleti döntésre befolyással bíró kereskedelmi gyakorlat alapján, versenyjogsértés esetén, ha a közérdek védelme indokolja, a versenyhatóság vizsgálatot rendelhessen el. Az általános bejelentés alapján nem volt valószínűsített olyan konkrét versenyjogsértés, amely eltérő döntés meghozatalát eredményezhette volna. Erre nem voltak alkalmasak a felperesek által a per során csatolt dokumentumok sem, mert azok a devizahitel piac általános alakulását írják le, vagy mutatják be.

 

[14] A végzés eljárást megszüntető részével kapcsolatban megállapította, hogy a korábbi bejelentés is a felperesek 2007. április 26-i szerződéskötésével volt kapcsolatos, a hitelfelvétel során az ERSTE által tanúsított magatartással: azzal, hogyan népszerűsítette az adott hiteltermékét, a bejelentés szerint információt hallgatott el, a valóságosnál kedvezőbbnek tüntette fel a fogyasztó által választott konstrukciót. A korábbi bejelentéssel kapcsolatos eljárást az alperes végzésében azzal zárta le, hogy megállapította: a versenyfelügyeleti eljárás indításának feltételei nem álltak fenn. Ehhez képest a jelen perben támadott végzése helytállóan rögzítette, hogy az azonos ténybeli és jogi szabályozás miatt egyes kifogásokat már elbírált a korábbi eljárásban, ezért az eljárás megszüntetéséről jogszerűen rendelkezett a Tpvt. 43/H. § (7) bekezdés c) pont cb) alpontja alapján.

 

[15] Az alperesi védiratban hivatkozott három bírósági döntés beszerzésére vonatkozó felperesi indítványt az elsőfokú bíróság mellőzte, figyelemmel arra, hogy azok tartalmát a felperesek a védiratból megismerhették.

 

 

A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem

 

[16] Az ügyben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet kereseti kérelmük szerinti megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérték.

 

[17] Megsértett jogszabályhelyként a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 278. § (2) bekezdését és 279. § (1) bekezdését jelölték meg.

 

[18] Kifogásolták, hogy nem ismerhették meg az alperesi védiratban nevesített egyedi döntéseket, ezért azokra érdemben reagálni sem tudtak. A Fttv. 2. § h) pontjára hivatkozással előadták, hogy az elsőfokú bíróság téves következtetést vont le, amikor azt állapította meg, hogy a kölcsön felvétele kapcsán kizárólag azok a tájékoztatások bírnak jelentőséggel, amelyek a szerződéskötés során merülnek fel. E körben hangsúlyozták, hogy a fogyasztók ügyleti döntése azért született meg a devizahitel mellett, mert a bankok a devizahitelről megtévesztő, hamis állításokat tettek és lényeges információkat elhallgattak. A szerződéskötést követően sem változtattak a korábbi megtévesztő állításaikon, pedig ez esetben lehetőségük lett volna az adósoknak kárenyhítő lépéseket tenni. A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelvére (a továbbiakban: Irányelv) hivatkozással utaltak arra, hogy a termék megtartásáról való döntés is ügyleti döntésnek minősül. Állították, hogy a peranyaghoz csatolt levelezéssel bizonyították a folyamatosságot, az ERSTE nem minden felvetésükre reagált, a megtévesztés 2016. év végén még fennállt, tehát a válaszadás óta nem telt el három év.

 

[19] Arra is hivatkoztak, hogy – többek között – az általuk benyújtott, Kovács Levente által jegyzett tanulmány alapján ismerhető meg a devizahitel jellegadó tulajdonsága, és ez alapján határozható meg a megtévesztő mulasztás és a megtévesztő tevékenység, továbbá az egyes becsatolt cikkek is ezt támasztják alá, mint ahogyan a fent megjelölt levelezés is. Ennek alapján nem megalapozott az a megállapítás, hogy e dokumentumok utólag elemzik a kialakult helyzetet. Hangsúlyozták, hogy a konstrukció tisztességtelenségét a társadalom csak később ismerte fel, és a devizahitelezés emiatt terjedhetett el tömegesen.

 

[20] Hivatkoztak arra is, hogy a beadványból konkrétan meghatározható volt, hogy mit kell vizsgálnia az alperesnek, a jogalkotó pontosan az ilyen visszaélések visszaszorítása, illetve felderítése érdekében tette lehetővé a bejelentéssel kapcsolatos vizsgálatok lefolytatását.

Téves ezért a törvényszék megállapítása arra vonatkozóan, hogy az alperes megindokolta, hogy álláspontja szerint a versenyfelügyeleti eljárás indításának a feltételei miért nem álltak fenn, és e körben indoklása okszerű volt; téves továbbá, hogy nem volt valószínűsíthető olyan konkrét versenyjogsértés, amely eltérő döntés meghozatalát eredményezhette volna, és hogy ennek igazolására nem voltak alkalmasak a per során csatolt dokumentumok sem.

 

[21] Végezetül hangsúlyozták, hogy az alperes nem folytatott semmilyen vizsgálatot, így elutasító végzés sem született a tárgyi bejelentésben új szempontként megjelenő árfolyamkockázat kérdéskörével kapcsolatban.

 

[22] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a felperesek kereseti korlátai között vizsgálva helytállóan értékelte a vitatott közigazgatási cselekmény jogszerűségét és állapította meg az ítéletében azt, hogy a bejelentéssel kapcsolatos eljárás lezárásának indokai jogszerűek voltak, a támadott végzés eljárásjogi és anyagi jogi szempontból törvényes volt.

 

[23] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmével egyidejűleg csatlakozó fellebbezést is előterjesztett, melyben állította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek. Érvelése szerint a járulékos közigazgatási cselekmény felülvizsgálata során az elsőfokú bíróságnak egyszerűsített perben kellett volna eljárnia.

 

 

A Kúria döntése és jogi indokai

 

[24] A fellebbezés nem alapos.

 

[25] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdése szerint, a másodfokú bíróság az ítéletet – a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül – csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül.

 

[26] A Kúria elsődlegesen kiemeli, hogy az alperes csatlakozó fellebbezését a 9. számú végzésével elutasította, figyelemmel arra, hogy az túlterjeszkedett a fellebbezésben foglaltakon. A csatlakozó fellebbezés, mint járulékos jogorvoslat kizárólag abban a körben terjeszthető elő, amelyben a fellebbezést is előterjesztették. A fellebbezésben vitássá nem tett ítéleti rendelkezést, eljárási jogszabálysértést csatlakozó fellebbezéssel nem lehet vitatni, s mivel a felperesek a bíróság által alkalmazott eljárásrendet nem tették a fellebbezésük tárgyává, ilyen irányú csatlakozó fellebbezés elbírálására sincs lehetőség.

 

[27] A Kúria ugyanakkor a fellebbezés kizártságára vonatkozó alperesi érvekre hivatkozással – mivel a jogorvoslati jog hiánya a jelen fellebbezési eljárás lefolytatásának akadályát képezné, ekként azt a bíróság hivatalból köteles vizsgálni – a következőket rögzíti. A Tpvt. 43/H. § (10) bekezdése csak a bíróság végzése elleni perorvoslatot zárja ki, az elsőfokú ítélettel szemben – ahogyan azt az elsőfokú ítélet jogorvoslati záradékának indokolása rögzíti – a jelen ügyre még irányadó Kp. 99. § (2) bekezdésének 2020. áprilisig hatályban volt rendelkezése alapján volt helye fellebbezésnek. Hangsúlyozza továbbá a Kúria, hogy a perbeli alperesi végzés a Tpvt. 43/H. § (7) bekezdés b) pontja és c) pontjának cb) alpontja szerint meghozott döntés, melyben a versenyhatóság egyrészt megállapította, hogy a bejelentésben foglalt, illetve a bejelentés alapján lefolytatott eljárásban beszerzett adatok alapján a versenyfelügyeleti eljárás  megindításának a 67. § (2), (3) vagy (5) bekezdésében meghatározott feltételei nem állnak fenn; másrészt az eljárást abban a részében, amelyben a bejelentésben foglaltakat már elbírálta, megszüntette. E végzés nem minősül a Kp. 4. § (4) bekezdés b) pontja szerinti járulékos közigazgatási cselekménynek, mert a döntés az eljárást lezárja, az nem valamely további közigazgatási cselekmény megvalósítását szolgálja. Ebből következően az elsőfokú bíróság helyesen járt el a közigazgatási perben az általános szabályok – és nem az egyszerűsített per szabályai – alapján. Ezt az értelmezést támasztják alá a Kúria Kf.II.37.661/2019/8. számú ítéletében foglaltak is.

 

[28] A Kúria a fellebbezés érdemét vizsgálva megállapította, hogy az ott megjelölt Pp. 278. § (2) bekezdése a bíróság közreműködők nyilatkoztatására vonatkozó jogát szabályozza, a Pp. 279. § (1) bekezdése pedig a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét rögzíti. A bizonyítékok szabad mérlegelése során a bíróság értékeli, hogy a felek tényállításait az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alátámasztották-e vagy sem. Ez utóbbi szabállyal tartalmában összecseng a fellebbezésben szintén felhívott Kp. 78. § (2) bekezdése, amely kifejezetten lehetővé teszi a megelőző eljárásban kialakított tényállás és bizonyítékok figyelembevételét, illetve értékelését. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság e törvényi rendelkezéseknek megfelelően tárta fel a jogvita elbírálásához szükséges tényállást, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésével jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek keresete nem megalapozott. A felperesek a fellebbezésükben a keresetben foglaltakat ismételték meg, az elsőfokú ítéletet az alperesi végzéssel szemben már felhozott kifogások miatt sérelmezték, lényegében a bizonyítékok újraértékelését, saját álláspontjuk elfogadását kívánták elérni. Az elsőfokú bíróságként eljárt törvényszék azonban a keresetet a Kp. 85. § (1) bekezdésének megfelelően minden vonatkozásában elemezte és elbírálta, döntésének részletes, az alkalmazandó jogszabályok helyes értelmezésén alapuló indokát adta, kifejtett érveivel a Kúria egyetért. A Kúria hangsúlyozza, hogy a fellebbezési eljárás célja nem a közigazgatási döntés felülvizsgálata iránti elsőfokú peres eljárás megismétlése.

 

[29] A per érdemét tekintve az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette azt az ítéletében, hogy az alperesnek a Tpvt. 67. § (2) bekezdéséből következően – mely szerint a vizsgáló végzéssel vizsgálatot rendel el a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó, valószínűsíthetően jogsértő magatartás észlelése esetén, ha a közérdek védelme versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását szükségessé teszi – a kellő valószínűség szintjén kell állást foglalnia abban, hogy szükséges-e a sérelmezett magatartással összefüggésben a versenyfelügyeleti eljárás megindítása. A Kúria e körben kiemeli, hogy a bejelentés alapján folytatott eljárás során a bejelentőnek kell a valószínűség szintjét elérően igazolnia állításait és csatolni az ehhez szükséges bizonyítékokat.

 

[30] A Kúria nem tartotta megalapozottnak a felperesek azon kifogását, mely szerint nem ismerhették meg az alperes által a védiratában felhívott bírósági döntéseket. Ezekre a – korábban nemperes eljárásban hozott – döntésekre az alperes a fentiek szerint kikristályosodott bírósági gyakorlat megerősítéseként hivatkozott, amely szerint a valószínűsítési kötelezettség Tpvt.-ben meghatározott szintje azt jelenti, hogy a bejelentés alapján folytatott eljárásában az eljáró hatóságnak nem kell kétséget kizáróan igazolnia, ill. bizonyítékokkal alátámasztania az álláspontját, hiszen az a versenyfelügyeleti eljárás érdemére tartozó feladat. Ezzel szemben elegendő az említett feltételek fennállásának vagy ezek hiányának olyan, az egyszerű lehetőség szintjét meghaladó megállapítása, ahol a rendelkezésre álló adatok nagyobb részt a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat felmerülésének hiánya irányába mutatnak. A felperesek a védiratban felhívott bírósági döntések valószínűsítési kötelezettségre tett megállapításait megismerhették, ezen egyedi döntések az idézett joggyakorlaton kívül a perbeli ügyre vonatkozó, a perben megállapított tényállást befolyásoló tartalmat nem hordoznak, ezért a felperesek perbeli jogait és kötelezettségeit a döntések teljes terjedelmében való ismeretének hiánya nem befolyásolta.

 

[31] A Kúria kiemeli, hogy a versenyhatóság az Fttv. rendelkezéseinek sérelmét, így a fogyasztói döntések eseteleges tisztességtelen befolyásolását a fogyasztók konkrét ügyleti döntése, vagy azok lehetősége mentén tudja értékelni. Ahogyan arra az Irányelv egyes rendelkezésein keresztül a felperesek is utaltak, a fogyasztó az ügyleti döntések széles körét hozhatja meg egy termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban. A jogi értékelés szempontjából relevanciával bíró fogyasztói döntés meghozatala egy folyamat, amelynek nem csak az egészét, hanem egyes szakaszait is védi a jog. A felperesek ugyanakkor sem a bejelentésükben, sem a keresetükben nem jelöltek meg olyan körülményeket, melyek alapján ezek – a szerződéskötés, mint ügyleti döntésen kívül – beazonosíthatók lettek volna. A Kúria hangsúlyozza, hogy az arra vonatkozó általános hivatkozás, mely szerint a termék megtartása is ügyleti döntés, a konkrét vitatott (megtévesztő) tájékoztatás (mulasztás) és az ennek folytán hozott ügyleti döntés vagy annak konkrét lehetőségének megjelölése nélkül súlytalan. Nem felel meg e kritériumnak az az általános hivatkozás, hogy a felpereseknek lehetősége lett volna „kárenyhítő lépéseket” tenni, mert ebből sem ügyleti döntés, sem annak a konkrét lehetősége nem azonosítható.

 

[32] A felperesek által a saját hitelszerződésükhöz kapcsolódóan kifogásolt, a hitelkonstrukció kiválasztását alapvetően befolyásoló tájékoztatási gyakorlatot az alperes csak a beazonosított ügyleti döntés (szerződéskötés) tekintetében vizsgálhatta, ezért alappal jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az Fttv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott elévülési idő elteltére figyelemmel az alperesi döntés jogszerű és megalapozott. A felperesek azon hivatkozása, mely szerint az ERSTE a 2016. évi levelezéseikben sem válaszolta meg az általuk felvetetteket, továbbá, hogy a mai napig nem ismerte el, hogy „tudomása volt a várható árfolyamkockázatról” a szerződéskötést követő ügyleti döntéshez nem kapcsolható állítások, a kifogásolt magatartás folyamatosságát nem igazolják. Ugyanezen jogi megítélés alá esik a felperesek által hivatkozott tanulmány is. Ahhoz az állításhoz ugyanis, mely szerint e tanulmány alapján ismerhető meg a devizahitel jellegadó tulajdonsága, a felperesek ügyleti döntéséhez kapcsolódó konkrét kifogás nem társítható.

 

[33] A Kúria megállapította, hogy a más hitelintézetek megtévesztő tartalommal népszerűsített termékeire vonatkozóan tett bejelentés kapcsán a fellebbezés sem jelölt meg olyan, a fogyasztók ügyleti döntésének szempontjából releváns, konkrét hitelintézet által alkalmazott, beazonosítható tájékoztatási gyakorlatot, avagy/és pénzügyi terméket, amely a versenyfelügyeleti eljárás megindítását megalapozta volna.

 

[34] Alaptalanul kifogásolták a felperesek, hogy a korábbi eljárást megszüntető végzés az árfolyamkockázatra vonatkozó kérdéskört nem érintette. A jelen perben felülvizsgált alperesi végzés az eljárást a kölcsönszerződést megelőző, valamint a kölcsönszerződés megkötése során tanúsított azon bejelentetti magatartás vizsgálata tekintetében szüntette meg, mely szerint az ERSTE a lakáskölcsön terméke népszerűsítése során a felperesek számára kedvezőbbnek, előnyösebbnek tüntette fel a svájci frank elszámolási alapú hitelkonstrukcióját, mint a forint alapú hitelkonstrukcióját. A felperesek által megjelölt, az árfolyamkockázatról történő tájékoztatással összefüggésben előadott kifogásokat az alperes nem az eljárás megszüntetése körében (mint már elbírált kérdést) rögzítette, hanem az Fttv. 13. § (1) bekezdése szerinti elévülési idő elteltével kapcsolatban vonta értékelés alá.

 

[35] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a felperesek által megjelölt jogszabályhelyekbe nem ütközik, ezért azt a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

 

 

A döntés elvi tartalma

[36] A versenyhatóságnak a Tpvt. 67. § (2) bekezdéséből következően a kellő valószínűség szintjén kell állást foglalnia abban, hogy szükséges-e a sérelmezett magatartással összefüggésben a versenyfelügyeleti eljárás megindítása. A fogyasztói döntések esetleges tisztességtelen befolyásolását a fogyasztók konkrét ügyleti döntése, vagy azok lehetősége mentén lehet értékelni.

 

 

Záró rész

 

[37] A Kúria a fellebbezést a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 150. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

 

[38] A Kúria az alperes másodfokú perköltségét a költségjegyzéken előterjesztettekkel egyezően állapította meg, és annak egyetemleges megfizetésére a pervesztes felpereseket kötelezte a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 82. §-a alapján. [39] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés d) pontja és 46. § (1) bekezdése szerinti mértékű fellebbezési illetéket a felperesek a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelesek megfizetni.

 

[40] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.

 

 

Budapest, 2020. szeptember 29.

 

 

Dr. Patyi András sk. a tanács elnöke Dr. Varga Eszter sk. előadó bíró Dr. Dobó Viola sk. bíró

 

 

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő