Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.10.26

10 évnyi perelőzmény

10-ev---kep-01.png

 

Felperes 2011. szeptember 19.-én keresetet nyújtott be jogi képviselő nélkül a Pesti Központi Kerületi Bíróságra 19.P.92.533/2011 számon, melyben a keresetben feltüntetett adatok

-nem egyezik a szerződés szerinti költségekből számolt THM a szerződésben feltüntetett THM-mel ( tényleges jogcím: Hpt. 213.§. (1) b. pontba ütközés),

-mekkora lesz a törlesztő részletük az Áthidaló Kölcsön lejárta után,

-mekkora lesz a törlesztő részletük a türelmi időszak lejárta után (tényleges jogcím: Hpt. 213.§. (1) e. pontba ütközés)

-mennyi lesz a lakás-takarékpénztári megtakarításuk és erre mennyi kamatot kapnak

megjelölt jogcím: Ptk. 4.§.(1), 277.§. (4)-(5).

 megadására kérte kötelezni az alperest.

 

A bíróság többször kért felperestől kiegészítést, majd 2012. február 2.-án tartott tárgyalást.

A tárgyaláson 15 napot adott felperesnek, hogy pontosítsa keresetét és tárgyalási napként kitűzte 2012. március 20-át.

 

Felperes a keresetét 2012. február 15.-én és 20.-án egészítette ki.

 

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2012. február 29-én a pert megszüntette és elrendelte a keresetlevél áttételét a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Törvényszékhez (19.P.92.533/2011/12.).

 

A kereset elsőként a Polgári Kollégiumhoz került (26.P.21.445/2012/2), majd onnan a Gazdasági Kollégiumhoz.

 

A Fővárosi Törvényszék 2012. június 28.-án kelt végzésében a kereseti kérelem pontosítását kérte (28.G.40.836/2012/02). A felperes 2012. augusztus 6.-án már jogi képviselővel nyújtott be keresetkiegészítést a Fővárosi Törvényszékhez.

 

A Fővárosi Törvényszék 2012. október 24.-én az iratokat áttette a PKKB-hoz (28.G.40.836/2012).

„A bíróság a helyi bíróság áttételt elrendelő végzéséből észlelte, hogy a helyi bíróság nem állapította meg hatásköre hiányát, ezért a Fővárosi Törvényszéknek nem kellett az ügy iratai kijelölés végetti felterjesztése tárgykörében döntést hoznia, hanem pusztán visszatehető volt az áttételt elrendelő helyi bíróságra.”

 

A PKKB-n először a gazdasági részleghez került (10.G.300.216/2013/1), majd utána a polgárihoz.

 

A PKKB 2013.május 27.-én megállapította „a hatáskörének a hiányát és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett a Fővárosi Ítélőtáblához” felterjesztette, az indokolásban előadva, hogy „a Fővárosi Törvényszék a keresetet áttette a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz úgy, hogy határozatának rendelkező részében nem állapította meg a hatásköre hiányát, azonban annak indoklásában erre utalt, illetve az áttételt a hatáskörének hiányával indokolta” (11.P.85.721/2013/5).

 

A Fővárosi Ítélőtábla 2013. július 9.-én „az eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszéket jelöli ki”, „az illetékességi területéhez tartozó járásbíróság és törvényszék közötti negatív hatásköri összeütközést a Fővárosi Törvényszék kijelölésével oldotta fel” (9.Pkk.25.949/2013/2)

 

A felperes, miután korábbi keresete tárgyalás nélkül visszakerült a PKKB-ra a Fővárosi Törvényszékről, a Fővárosi Törvényszékhez beadott kereset kiegészítést pedig a bíróság idézés nélkül elutasította, úgy döntött, hogy a kimondottan a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe tartozó kérdésekben, az idézés kibocsátása nélküli elutasítás jogerőre emelkedését követő 30 napos határidőn túl, új keresetet terjeszt be. A keresetet 2012. december 3.-án adta be (10.G.42.386/2012).

Így indult egy párhuzamos (második per).

 

A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 2013. március 29.-én tartott tárgyalást. Mivel az alperes a tárgyaláson csatolta ellenkérelmét, a bíró a tárgyalást elhalasztotta, következő tárgyalási napnak 2013. május 17.-t tűzte ki (10.G.42.386/2012/5).

 

A felperes 2013. május 6.-án nyújtott be beadványt, melyben az alperes ellenkérelmében írtakra reagáltak.

 

Felperes kérte a május 17.-i tárgyalás elhalasztását, a Fővárosi Törvényszék 2013. április 23.-án hozott végzést, melyben elhalasztotta a tárgyalást új határnap kijelölése nélkül.

2013. május 7.-i keltezéssel idéző végzés érkezett 2013 június 13.-i tárgyalásra, ekkor már 28.G.42.386/2012/9 számon.

 

Felperes 2013. június 6.-án kérte a Fővárosi Törvényszéktől a 28.G.40.836/2012 számon folyamatban lévő per megszüntetését, „tekintettel arra, hogy a jelen perben is érvényesített, a Ptk 209/A.§-ra alapított követelés tárgyában a PKKB előtt 11.P.85.721/2013 számon per van folyamatban”. „Mivel a PKKB az először a PKKB, majd a Tisztelt Törvényszék által az áttételt elrendelő végzésekben elkövetett eljárási hibára, a hatáskör hiányának rendelkező részben történő megállapítása elmaradására tekintettel az eljárást (annak a majdani jogorvoslati eljárásban elrendelhető megismétlésére kötelezés veszélye) miatt nem kívánta folytatni, hanem az Ítélőtáblához fordult az eljáró bíróság kijelölése érdekében, előállhat az a helyzet, hogy két különböző bíróságnál, vagy ugyanazon bíróság két tanácsánál fog a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt per folyni. Ez a helyzet a felperesi álláspont szerint a per megszüntetésével oldható fel a legegyszerűbben, ezért az erre vonatkozó kérelmet előterjesztjük.”

Felperes közölte kérelmében, hogy a 2013. június 13.-i tárgyaláson nem vesz részt, és kérte a permegszüntető végzés megküldését.

 

A Fővárosi Törvényszék a június 13.-i tárgyaláson elhalasztotta a tárgyalást és a következő tárgyalást 2013. július 3.-ra tűzte ki. A végzésben a felperest a beadványa pontosítására kérte fel, a G.40.836/2012 vagy a G.42.386/2012 számú pert kívánják-e megszüntetni (28.G.42.386/2012/13)?

Ekkor vált világossá felperes számára, hogy 2013. június 6.-i permegszüntetést kérő levelében nem a megfelelő ügyiratszámra hivatkozott. A folyamatban lévő perben bíróváltás történt, ez a tény megtévesztette a felperest.

 

A 2013. július 3.-i tárgyaláson a felperes nem jelent meg, mivel a tárgyalásról nem volt tudomása, a bíróság részéről „a felperesek idézése nem volt szabályszerű” (28.G.42.386/2012/15).

A 2013. augusztus 28.-i tárgyaláson a Fővárosi Törvényszék megszüntette a pert (28.G.42. 386/2012/17).

 

A tárgyaláson derült ki, hogy a Fővárosi Ítélőtábláról visszaérkezett kereset ismét a pert megszüntető bíróhoz került, így lett annak száma 28.G.42.877/2013.

 

A Fővárosi Törvényszék végzésének eleget téve felperes 2013.10.14.-én nyújtott be beadványt.

 

A 2014. április 3.-ra kitűzött (28.G.42.877/2013/05) tárgyalás elmaradt, mivel bíróváltás történt.

 

A Fővárosi Törvényszék 606.G.42.877/2013/6 számú végzésében 2014. március 20.-án kitűzte a tárgyalást 2014. június 17.-re, és felszólította a peres feleket, hogy előkészítő iratukat 15 napon belül terjesszék elő.

 

Ennek a felszólításnak alperes nem tett eleget. Alperes a bírósági tárgyaláson adta át az előkészítő iratot. A tárgyalási jegyzőkönyv (606.G.42.877/2013/7) így rögzíti:

„Alperes képviselő: … Gyakorlatilag a jelenlegi perben – hivatkozom a 2013. október 29-én érkeztetett felperesi beadványra – érdemben nem nyilatkoztunk. Ezért előkészítő iratot nyújtok be…

A Bíróság kijelölte 2014. szeptember 29.-re a következő tárgyalást, melyre megidézte tanúként ….. banki alkalmazottakat, ügyféltanácsadókat, akik a kölcsönszerződést a bank részéről megkötötték és a kölcsönszerződést a bank részéről aláírták.

 

2014. július 18.-án fogadta el az Országgyűlés a 2014. évi XXXVIII. törvényt (a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről), mely felfüggesztette a folyamatban lévő devizahiteles pereket.

 

A Fővárosi Törvényszék 2014. július 29.-én hozta meg a pert felfüggesztő végzését (606.G.42.877/2013/8):

„A bíróság a peres eljárást hivatalból felfüggeszti a 2014. évi XXXVIII. tv. 16.§-ában említett külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014.december 31. napjáig. A bíróság a 2014. szeptember 29. napjára kitűzött tárgyalási határnapot hivatalból elhalasztja.”

 

A deviza elszámolású kölcsönszerződést alperes felmondta és végrehajtást indított felperes ellen. Felperes a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 2017. szeptember 20.-án a végrehajtás megszüntetése iránt keresetet nyújtott be. Felperes kérte a keresetében a végrehajtás felfüggesztését:

„Kérem, a Tisztelt Bíróságot, hogy … a Fővárosi Törvényszék előtt a kölcsönszerződés érvénytelenségének a megállapítása érdekében 606.G.42.877/2013/8 számon folyamatban lévő, érvénytelenségi perre tekintettel, a Pp. 370/B.§. (5) bekezdés a) pontja alapján függessze fel e per tárgyalását az érvénytelenségi per jogerős eldöntéséig.”

 

A Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékesség hiánya miatt a pert 2017. szeptember 25.-én áthelyezte a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Járásbírósághoz (26.P.90.177/2017/2).

A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 2017. november 29.-én hozta meg végzését ((2.P.XVIII.21.925/2017/4):

„… végrehajtás megszüntetése iránt indult perében a bíróság a …. folyamatban levő végrehajtási eljárásokat a jelen per jogerős befejezéséig felfüggeszti.”

 

A bíróság indoklásából:

„A bíróság túlnyomó részt nem értett egyet a felperesek keresetében foglaltakkal. Az árfolyamkockázat, az árfolyamkülönbség és az egyoldalú kamatmódosítás, illetve a jogviszony jó erkölcsbe ütköző jellegét a bírói gyakorlat és az időközben törvényi szintű jogalkotás már túlnyomó részt rendezte…. Vannak azonban olyan hivatkozásai a keresetlevélnek, többek között a kölcsön összeg meghatározásának a megítélése, illetve a kamat mérték szintén meghatározottságának a megítélése, amelyek a kölcsön lényeges elemeit képezik, s az érvénytelenség szempontjából további vizsgálatot, illetve az alperes ezzel kapcsolatos álláspontjának a bevárását teszi szükségessé. Ezért a bíróság indokoltnak találta a végrehajtási eljárások felfüggesztését.”

 

Az eljáró bíróság 2017.november 30.-án hozott végzést (2.P.XVIII.21.925/2017/5), melyben számítások elvégzését és jogkövetkezmények összegszerű meghatározását kérte:

„Nyilatkozzanak arra vonatkozóan, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségénak a megállapítása mellett összegszerűen milyen jogkövetkezmény alkalmazását kérik (2014. évi XL. tv. 39.§).”

 

A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 2018. január 19.-én hozta meg végzését ((2.P.XVIII.21.925/2017/11):

„…végrehajtás megszüntetése iránt indult perében a bíróság a pert a Fővárosi Törvényszék előtt a 606.G.42.877/2013 számú per jogerős befejezéséig felfüggeszti.”

 

Felperes a végrehajtás során eljáró közjegyzők ellen pereket kezdeményezett. A Fővárosi Törvényszék 57.Pkf.638.839/2017/3 és 57.Pkf.638.840/2017/3 számon hozta meg 2018. január 30.-án végzését, melyekben:

„A másodfokú bíróság a közjegyzőhelyettes végzését helybenhagyta”

 

A devizahiteles törvények előírták alperes számára a kölcsönszerződés teljes újraszámolását és az újraszámolásként kapott összeg forintosítását. Az elszámolás több hiányosságot és hibát tartalmazott. Felperesek éveken keresztül pereskedtek, két végrehajtást is indítottak az alperes bank ellen, mivel alperes a Pénzügyi Békéltető Testület rá nézve kötelező döntéseit nem hajtotta végre. 2021 elején még két peres eljárás is folyt egymással párhuzamosan. A perekben eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a tisztességes bírói eljárás szabályait annak ellenére, hogy erre felperes felhívta a figyelmüket.

 

Sajnos olyan törvények vonatkoznak erre a két elszámolással kapcsolatos ügyre, melyek diszkriminatív módon lehetetlenné teszik, hogy felperes a tisztességtelen bírói eljárások miatt jogorvoslatért a Kúriához forduljon.

 

A diszkriminatív helyzet megszüntetése érdekében felperes két alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Ezek befogadhatósága jelenleg elbírálási folyamatban van (2021. október) az Alkotmánybíróságon.

 

Felperesek 2016-ban írásban jelezték a banknak, hogy félrevezette és megtévesztette őket. A vita később a PBT-n folytatódott. A PBT 2021. május 11.-én hozta meg eljárást megszüntető határozatát (H-PBT-H-1029/2021). Ebben az alábbiak szerint ismerteti PBT alperes álláspontját:

„A Pénzügyi Szolgáltató válasziratában és annak kiegészítésében előadta, hogy a vitatott ügyben jóhiszeműen és tisztességesen járt el, nem tévesztette meg ügyfeleit, a benyújtott kérelemben foglaltakat nem tartja megalapozottnak… Álláspontja szerint mindenben a vonatkozó előírásoknak, hirdetményekben és jogszabályokban foglaltaknak megfelelően járt el.”

 

Ismerve az a tényt, hogy több mint egymillió devizahiteles szerződés köttetett hazánkban és több százezer család került a devizahitel által nagyon súlyos anyagi körülmények közé, tudva azt, hogy legalább 40.000 család elvesztette az otthonát ingatlan árverezés illetve kilakoltatás által, felperes úgy döntött, hogy fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményes a pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóságoknál. A beadványában kérte, hogy vizsgálják ki, megfelelően tájékoztatták-e a bankok a fogyasztókat? Az árfolyamkockázat tájékoztatás során közöltek-e valótlan információt, vagy netán elhallgattak-e valami lényeges, a fogyasztók döntését befolyásoló információt?

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egyaránt úgy döntött, hogy nem indít semmilyen eljárást a becsapott fogyasztók érdekében. Az elutasításból perek lettek.

 

A GVH elleni perben a Kúria, mint másodfokú bíróság a 2020. szeptember 29.-i ítéletében nagyon pontosan összefoglalta felperes beadványának lényegét (Kf.IV.38.106/2019/14):

„Bejelentésük szerint az ERSTE a szóbeli tájékoztatásában a várható árfolyamkockázatról információt nem közölt; a szerződéskötés időpontjában rendelkezésre bocsátott termékismertetőben és érvényes üzletszabályzatban sem adott erre vonatkozó információt; szóbeli tájékoztatása során a devizahitelezés veszélyeire nem hívta fel a figyelmet; nem prognosztizált a hitel törlesztési terhét jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgást; nem adott tájékoztatást arra vonatkozóan sem, hogy milyen módon fog változni a kölcsön havi törlesztőrészlete a futamidő alatt; nem adott információt arról, hogy folyamatos és jelentős svájci frank árfolyam-erősödésre kell számítani. Mindezeken túl megtévesztő mulasztásként azonosították, hogy az ERSTE nem adott tájékoztatást a forint és deviza-elszámolású kölcsönök közötti különbségekről; arról, hogy a deviza alapú kölcsön nem kedvezőbb, mint a forint alapú; sőt kifejezetten a deviza alapú kölcsönt ajánlotta, mert jövedelmi viszonyaik miatt forint alapú kölcsön felvételére nem voltak jogosultak; nem informálta őket a határidős árfolyamok számításáról, valamint hogy ezen számítások alapján arra kell számítani, hogy a forint gyengülni fog; nem készített részükre árfolyam előrejelzést, elhallgatva, hogy a forint „felülértékelt”; elhallgatta, hogy a kölcsön futamidejének utolsó szakaszában a havi törlesztőrészlet magasabb összegű lesz, mint a forint alapú kölcsön esetében; mulasztott továbbá azzal is, hogy úgy ítélte meg, hogy a törlesztő részlet fizetése számukra nehézséget sem a felvételkor, sem a jövőben nem okoz. Álláspontjuk szerint a pénzintézetek a deviza alapú kölcsönök árfolyamkockázatáról adott tájékoztatásuk tekintetében egyeztették a tájékoztatási gyakorlatukat, elhallgatva a kockázatokat, amellyel több százezer családot ért kár, végrehajtási eljárás. Előadásuk szerint az ERSTE megtévesztő tájékoztatási tevékenysége a szerződéskötés előtti tájékoztatással indult és a mai napig fennáll.

A bejelentés kitért arra, hogy a Magyar Bankszövetség részéről 2006-ban (MTI közlemény és sajtóorgánumok) olyan tartalmú tájékoztatások jelentek meg, amelyek szerint hosszabb távon a forint reálértelemben vett felértékelődésével kell számolni; kizárható a forint reál- valamint jelentős és tartós nominális gyengülése; továbbá egy 2008 februárjában közzétett közleményben a forint gyengülése okán továbbra sem jeleztek előre súlyos következményeket, az árfolyam emelkedés alapján is azt kommunikálták, hogy nem elviselhetetlen a teher a lakosság számára. A Magyar Bankszövetség e kommunikációkhoz képest csak 2013-ban tett közzé olyan információt, amely szerint a mérsékeltebb kamatfizetési teher mellett a fennálló tőketartozás folyamatosan változó árfolyamával kell számolni.”

A Kúria megerősítette a GVH azon álláspontját, hogy „a bejelentés alapján folytatott eljárás során a bejelentőnek kell a valószínűség szintjét elérően igazolnia állításait és csatolni az ehhez szükséges bizonyítékokat.”

 

Felperes bejelentése során sem a GVH sem a perben eljáró bíróságok nem „valószínüsítették” előre, hogy a bankok megtévesztették a fogyasztókat. Így aztán sem most, sem korábban nem vizsgálta a GVH, mint pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóság a devizahitelezés probléma körét. (Az elutasításnak volt még két másik, kisebb jelentőségű oka is).

 

Az MNB elleni perben felperes hasonlóan járt a Fővárosi Törvényszéken (106.K.700.201/2019 ügy), mint a GVH elleni perben.

 

(folyt. köv.)

 

A honlapon a PER rovatban folyamatosan beszámoltam az elmúlt tíz évben a pereim alakulásáról