Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lőszer 8 - folyósítási jutalék

2016.02.28

loszer-8---kep.png

 

 

A Ptk. 523. §-ából pedig az következik, hogy a kölcsön esetében a hitelezőnek járó ellenszolgáltatás az ügyleti kamat, mindazon további díjak és költségek, amelyeket a pénzügyi szolgáltató egyébként felszámíthat, járulékos jellegűek, azaz nem minősülnek fő- vagy alapvető ellenszolgáltatásnak, a Ptk. 201. § (1) bekezdése folytán ellenszolgáltatásnak is csak akkor tekinthetőek, ha van olyan szolgáltatás, melyet ellentételeznek. A pénzügyi szolgáltató költségként a fogyasztó érdekében felmerült valóságos kiadásait számíthatja csak fel.

 

 

Amennyiben a kiadás a pénzügyi szolgáltató alapvető szerződéses szolgáltatási kötelezettségének és az ehhez tartozó törvényi kötelezettség teljesítésével kapcsolatos, annak megtérítését a fogyasztótól nem követelheti, mert az az ellenszolgáltatást ügyleti kamatként már megfizeti. A tisztességtelenség vizsgálata körében az ítélőtábla utal a C-415/11. („Aziz" ügy) számú ítéletre, melyben a Bíróság iránymutatást adott a tekintetben, hogyan kell értelmezni az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdését. Az ítéletben kifejtettek szerint a fogyasztó kárára előidézett „jelentős egyenlőtlenséget" a felek megállapodása hiányában irányadó nemzeti szabályok elemzése útján kell értékelni annak megítélése érdekében, hogy a szerződés a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza-e a fogyasztót, és ha igen, akkor mennyiben. Annak megállapításához pedig, hogy az egyenlőtlenséget „a jóhiszeműség követelményével ellentétben" idézték-e elő, meg kell vizsgálni, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén ésszerűen elvárhatta-e, hogy utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt.

 

 

A perbeli kölcsönszerződésben kikötött folyósítási jutalék a Ptk. 209. § (1) bekezdése, valamint az Irányelv 3. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel az „Aziz" ügyben adott mindkét értelmezési szempontra, azért minősül tisztességtelennek, mert a Ptk. 201. § (1) bekezdésével ellentétben szolgáltatás nélkül írja elő a fogyasztó ellenszolgáltatását. A pénzösszeg rendelkezésre bocsátása ellenében az adós ügyleti kamat fizetésére köteles, a hitelező azzal, hogy rendelkezésre bocsátja a pénzösszeget, semmi mást nem tesz, mint teljesíti a kölcsönszerződésen alapuló szolgáltatási kötelezettségét, nem nyújt olyan többletszolgáltatást, amelyért ellenszolgáltatás (díjazás) illethetné meg. Azáltal, hogy a szerződésben egy ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatási kötelezettség kerül kikötésre, a fogyasztó kedvezőtlenebb helyzetbe került a Ptk.-ban szabályozottnál, így a szerződés a felek viszonyában az adósra egyoldalúan hátrányos, egyensúlytalanságot eredményez és alappal feltételezhető, hogy egyedi megtárgyalás esetén a fogyasztó ilyen tartalmú szerződési kikötést ésszerűen nem fogadna el.

 

 

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.704/2013/5.

 

Budapest, 2014. február 27.