Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lőszer 13 - kamatszámítás 365/360 nappal

2016.07.16

Az Európai Bíróság még nem döntött ebben az ügyben, a főtanácsnok indítványa 2016. februárban lett megismerhető.

 


 

I –    Bevezetés

2.        Egy jelzálogjoggal terhelt ingatlanra irányuló végrehajtási eljárás (a továbbiakban: jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás) keretében benyújtott rendkívüli járulékos kifogásra vonatkozó jogvitában, amelynek keretében az adós valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozik, a Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Santander (santanderi 2. sz. elsőfokú bíróság) által a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések azokra az ismérvekre vonatkoznak, amelyek alapján megállapítható, hogy tisztességtelenek‑e egyes szerződési feltételek, valamint a tagállami bíróság ezen vizsgálattal összefüggő kötelezettségei terjedelmére irányulnak. A Bíróság tehát olyan problémakörrel szembesült, amely illeszkedik eddigi, széles körű ítélkezési gyakorlatába, de egy teljesen ismeretlen helyzetben, mivel a szóban forgó járulékos kifogás lehetővé teszi a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy egyéb, a kifogással nem érintett szerződési feltételeket hivatalból vizsgáljon.

 

3.        Ebben az összefüggésben a Bíróságtól nevezetesen annak megállapítását kérik, hogy a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkében biztosított védelem azt is jelenti‑e, hogy az egy vagy több szerződési feltétel hivatalból történő előzetes vizsgálata korlátozza a nemzeti bíróság kötelezettségét a szerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálat hivatalból történő lefolytatására az eljárás egy későbbi szakaszában.

 

III – Az alapügy tényállása, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

 

17.      2008. június 12‑én a Banco Primus SA (a továbbiakban: Banco Primus) jelzálogfedezetű kölcsönt nyújtott J. Gutiérrez García részére, amelynek fedezete az adós lakóhelyéül szolgáló ingatlan volt. A kölcsönt, amelynek futamideje 47 év, 564 havi törlesztőrészletben kell visszafizetni.

 

18.      Miután az alapeljárás alperese elmulasztotta megfizetni e kölcsön hét egymást követő havi törlesztőrészletét, 2010. március 23‑án a hitelintézet a kölcsönszerződésnek a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötése alapján felszólította a tőke teljes összegének, valamint az ügyleti és késedelmi kamatok és egyéb költségek megfizetésére, továbbá kezdeményezte a jelzálogjoggal terhelt ingatlan árverési értékesítését.

 

19.      2011. január 11‑én megtartották a szóban forgó árverést, azonban egyetlen ajánlattevő sem jelent meg. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság 2011. március 21‑i végrehajtható határozatával az ingatlant a Banco Primusnak ítélte oda 78 482,31 euró értékben, amely a becsült érték 50%‑a volt. 2011. április 6‑án a Banco Primus kérte az ingatlan birtokbaadását, amelyet három egymást követő alkalommal el kellett halasztani; az utolsó alkalom 2014. április 8‑án a kilakoltatást felfüggesztő eljárást befejező határozattal zárult le.

 

20.      2014. június 11‑én J. Gutiérrez García a polgári perrendtartás 695. cikke értelmében rendkívüli járulékos kifogást emelt a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásban, a kölcsönszerződés késedelmi kamatokra vonatkozó feltételeinek tisztességtelen jellegére hivatkozással. Ezeket a kamatokat ugyanakkor egy bíróság már hivatalból vizsgálta, melynek eredményeként 2013. június 12‑i végzésével azokat nullára csökkentette.

 

21.      A kérdést előterjesztő bíróság 2014. június 16‑i határozatával megállapította a kifogás benyújtását és felfüggesztette a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást, továbbá 2014. szeptember 29‑i levelében erről tájékoztatta a Bíróságot.

 

22.      A kifogás vizsgálata során e bíróság megállapította, hogy a késedelmi kamatokról szóló rendelkezéseken túl is lehetnek olyan feltételei a kölcsönszerződésnek, amelyek a 93/13 irányelv értelmében tisztességtelennek tekinthetők, ilyen egyrészről a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltétel, amelynek alapján a Banco Primus követelhette a tőkeösszeg, a kamatok és a különböző költségek azonnali megfizetését, többek között abban az esetben, ha a megállapodás szerinti időpontban nem történt meg a tőkeösszeg, a kamatok vagy előlegek megfizetése, másrészről az ügyleti kamatokra vonatkozó feltétel, mely szerint ez utóbbiak számítása akként történik, hogy a fennmaradó tőketartozást és az esedékes kamatokat elosztják egy üzleti év napjainak számával, azaz 360‑nal.

 

23.      Ugyanakkor, a kifogást csak hozzávetőlegesen egy évvel a negyedik átmeneti rendelkezésben meghatározott jogvesztő határidő letelte után nyújtották be. Ezért ez a rendelkezés a jelen esetben meggátolja a kérdést előterjesztő bíróságot annak vizsgálatában, hogy a kölcsönszerződés egyes feltételei a 93/13 irányelv értelmében tisztességtelennek tekinthetők‑e. A kérdést előterjesztő bíróságnak mindazonáltal kétségei vannak afelől, hogy az említett rendelkezés összeegyeztethető‑e a 93/13 irányelvvel. E bíróság egyúttal tisztázni kívánja azt is, mely ismérvek alapján kell megítélni, hogy tisztességtelenek‑e a szerződési feltételek, és melyek a nemzeti bíróság kötelezettségei azt követően, hogy megállapította, hogy valamely feltétel tisztességtelen.

 

24.      E körülmények között a Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Santander (santanderi 2. sz. elsőfokú bíróság) 2014. szeptember 10‑i határozatában, amely a Bíróság Hivatalához ugyanezen a napon érkezett, úgy határozott, hogy az eljárás felfüggesztését hatályban tartja, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

„1)      a)      Úgy kell‑e értelmezni a negyedik átmeneti rendelkezést, hogy az nem képezheti akadályát a fogyasztók védelmének?

      b)      A [93/13] irányelv, különösen 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján, annak érdekében, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően biztosítsa a fogyasztók és felhasználók védelmét, a fogyasztó, amennyiben a nemzeti jogszabályban e bejelentésre előírt határidő letelt, jogosult‑e a célból bejelenteni, hogy a szerződésben tisztességtelen kikötések szerepelnek, így a nemzeti bíróságnak állást kell foglalnia az említett kikötések tekintetében?

      c)      A [93/13] irányelv, különösen 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően biztosítsa a fogyasztók és felhasználók védelmét, hivatalból kell‑e vizsgálnia, hogy a szerződésben tisztességtelen kikötés szerepel‑e, a megfelelő jogkövetkezmények alkalmazása mellett, jóllehet korábban eltérő határozatot hozott, illetve ezen értékelés a nemzeti eljárásjogi szabályok szerint jogerőssé vált?

2)      Milyen feltételek mellett befolyásolhatja a minőség/ár viszony a szerződés nem alapvető feltételei tisztességtelen jellegének vizsgálatát? Az ilyen típusú tényezők ilyen jellegű közvetett befolyásának vizsgálatakor figyelembe kell‑e venni a nemzeti jogszabályokban előírt, az árakra vonatkozó jogi korlátozásokat? Előfordulhat‑e, hogy az absztrakt módon kikötött érvényes feltételek érvényüket vesztik annak megállapítását követően, hogy az ügylet ára a szokásos piaci árhoz képest nagyon magasnak bizonyul?

3)      A [93/13] irányelv 4. cikke alapján figyelembe lehet‑e venni a szerződés megkötésének időpontját követően fennálló körülményeket, amennyiben a nemzeti jogszabály vizsgálata ide vezet?

4)      a)      Úgy kell‑e értelmezni a 1/2013. sz. törvénnyel módosított polgári perrendtartás 693. cikkének (2) bekezdését, hogy az nem képezheti akadályát a fogyasztói érdekek védelmének?

      b)      Ha a [93/13] irányelv, különösen 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján, annak érdekében, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően biztosítsa a fogyasztók és felhasználók védelmét, a nemzeti bíróság azt állapítja meg, hogy a szerződésben előrehozott lejáratra vonatkozóan tisztességtelen kikötés szerepel, akkor azt ki nem kötöttnek kell‑e tekintenie, és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket kell‑e alkalmaznia, akkor is, ha a szolgáltató megvárta a nemzeti rendelkezésben előírt minimális időtartam elteltét?”

 

25.      A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság az ügyet a Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdése alapján gyorsított eljárásban bírálja el. A Bíróság 2014. november 11‑i végzésében elutasította ezt a kérelmet többek között azzal az indokkal, hogy a kérdést előterjesztő bíróság, amint arról a Bíróságot 2014. szeptember 29‑én kelt levelével tájékoztatta, 2014. június 16‑i határozatával a végrehajtási eljárást felfüggesztette, így J. Gutiérrez Garcíát nem fenyegeti a kilakoltatás közvetlen veszélye.

 

26.      A Banco Primus, a spanyol kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

 

27.      A spanyol kormány, valamint a Bizottság a 2015. szeptember 24‑én megtartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket tett.

 

IV – Elemzés

45.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában megállapította, hogy e hátrányos helyzet tekintetében a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Olyan kógens rendelkezésről van szó, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse.

46.      A tisztességtelen feltételek hivatalból történő vizsgálatával kapcsolatban a Bíróság eleinte elismerte annak lehetőségét, hogy a nemzeti bíróság ilyen vizsgálatot folytasson le, később pedig megállapította, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a szerződéses felek közötti egyenlőtlen helyzetet, amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek. A Bíróság tehát a nemzeti bíróság kötelezettségévé változtatta e bíróság lehetőségét a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének hivatalból történő vizsgálatára. Ez a módosítás azt is jelenti, hogy az Unió joga által a nemzeti bíróságokra ruházott fogyasztóvédelmi feladat „nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét megítéljék, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból […] történő megítélésének kötelezettségét is".

 

47.      Emlékeztetni kell arra is, hogy ezt a kötelezettséget azon közérdek jellege és jelentősége indokolja, amelyen a 93/13 irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelem alapul. Az ügyben eljáró bíróság tehát köteles biztosítani az ezen irányelv rendelkezései által célzott védelem hatékony érvényesülését.

 

48.      Következésképpen, véleményem szerint az a körülmény, hogy a 93/13 irányelv keretében az érvényesen eljáró nemzeti bíróság az eljárás adott szakaszában nem vizsgált egy szerződési feltételt, nem akadálya annak, hogy e bíróság az eljárás későbbi szakaszában más feltételt megvizsgáljon.

 

49.      E megfontolások összessége alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésének c) pontjára azt a választ adja, hogy a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkében a fogyasztók számára biztosított védelem azt is jelenti, hogy az egy vagy több szerződési feltétel hivatalból történő előzetes vizsgálata nem korlátozhatja a nemzeti bíróság kötelezettségét a szerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálat hivatalból történő lefolytatására az eljárás egy későbbi szakaszában.

 

53.      Másodsorban, a Bíróság megállapította, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése, a „jóhiszeműség” és a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben a fogyasztó kárára fennálló „jelentős egyenlőtlenség” fogalmaira utalva, csak általános módon határozza meg azokat a körülményeket, amelyek valamely egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételt tisztességtelenné tesznek.

 

54.      E tekintetben, amint azt Kokott főtanácsnok az Aziz‑ügyre vonatkozó indítványában kiemelte, a Bíróság pontosítása szerint annak megállapítása érdekében, hogy valamely feltétel a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben „jelentős egyenlőtlenséget” idéz‑e elő a fogyasztó kárára, többek között figyelembe kell venni azokat a szabályokat, melyeket a nemzeti jog ír elő arra az esetre, ha maguk a felek a szerződésben nem rendelkeztek [hasonló esetben]. A Bíróság szerint ez az összehasonlító elemzés lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára annak megítélését, hogy adott esetben a szerződés mennyiben hozza a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe a fogyasztót. Hasonlóképpen rámutat arra, hogy célszerűnek tűnik az említett fogyasztó jogi helyzetének vizsgálata abból a szempontból, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésére a nemzeti szabályozás alapján ahhoz, hogy megszüntesse a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

 

56.      Egyébiránt a Bíróság emlékeztetett arra, hogy 93/13 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében hivatkozott melléklet mindössze példálózó és nem kimerítő felsorolását tartalmazza azon feltételeknek, amelyek tisztességtelennek tekinthetők. Megjegyezte, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét az e szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetének figyelembevételével, és a szerződés megkötésének időpontjában fennálló, a szerződés megkötését kísérő összes körülmény alapján kell megítélni. Ebből következik, hogy ezzel összefüggésben értékelni kell azokat a következményeket is, amelyeket az említett feltétel a szerződésre irányadó jog keretében előidézhet, és ez a nemzeti jogrend szerinti vizsgálatot feltételez.

 

57.      Ezen általános ismérvek alapján kell a kérdést előterjesztő bíróságnak megítélnie az ügyleti kamatok számítására és a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó azon feltételek tisztességtelen jellegét, amelyekre ez a bíróság hivatkozott.

 

58.      A vitatott szerződés 3. kikötése szerint: az éves névleges kamatláb alapján az adott periódusban felszámított kamatok összegének kiszámításához szükséges matematikai képlet a következő: C x d x r/360 x 100; Jelmagyarázat: C = a kölcsönnek az elszámolási időszak kezdetén fennálló tőkeösszege, d = az elszámolási időszak napjainak száma, r = éves névleges kamatláb. [...] A kamatszámításnál úgy kell tekintetni, hogy az év 360 napból áll.”

 

59.      A vitatott kikötés a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szabályozott feltételek olyan csoportjába tartozik, amelyekre nem vonatkozhat a nemzeti bíróság vizsgálata. Ugyanakkor ez a cikk abban az esetben lehetővé teszi e szerződéses feltételek vizsgálatát, amennyiben, ahogy az alapügyben is, ezek megfogalmazása nem világos és nem érthető.

 

60.      A kérdést előterjesztő bíróság, valamint a Bizottság kétségét fejezte ki aziránt, hogy a vitatott feltétel, amely az átlagfogyasztó számára valószínűleg érthetetlen, összetett matematikai képleten alapul, megfelelne a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében megkövetelt szövegezési és átláthatósági előírásoknak. A Bizottság főképp azt emeli ki, hogy e kamatoknak a 360 napos üzleti év alapján történő számítása a 365 napos naptári év szerint számítottnál magasabb kamatlábat eredményez.

 

61.      Következésképpen, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a következésre jut, hogy ennek a feltételnek a megfogalmazása nem világos és nem érthető, és emiatt a 93/13 irányelv 4 cikkének (2) bekezdése hatálya alá tartozik, e bíróságnak kell ezt a feltételt a jelen indítvány 52–56. pontjaiban felidézett általános értékelési szempontok figyelembevételével megvizsgálnia, pontosabban azt ellenőriznie, hogy e szempontok fényében a vitatott rendelkezés a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben „jelentős egyenlőtlenséget” idéz‑e elő a fogyasztó kárára. Így ezt a vizsgálatot a felek rendelkezése hiányában alkalmazandó nemzeti jogszabályok és a tagállam jogrendszerében a fogyasztót az ilyen jellegű feltételek használatának megszüntetése érdekében megillető jogi eszközök alapján kell lefolytatni.

 

62.      E vizsgálat során a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie mindazokat a szempontokat, amelyeket a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előír, azaz azon áruk vagy szolgáltatások természetét, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. E tekintetben fontos lehet többek között a nemzeti jogszabályokban az árakra vonatkozóan előírt korlátozások figyelembevétele, valamint annak tisztázása, hogy ez a számítási képlet megfelel‑e a spanyol jog vonatkozó szabályainak.

 

63.      A kérdést előterjesztő bíróság vizsgálatának többek között azzal a kérdéssel is foglalkoznia kell, hogy milyen körülmények között jön létre az ilyen egyenlőtlenség „a jóhiszeműség követelményével ellentétben”. Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra, hogy – amint ez az állandó ítélkezési gyakorlatból következik – a jóhiszeműség követelménye azt is jelenti, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhassa, hogy utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt.

 

V –    Végkövetkeztetések

88.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Santander (santanderi 2. sz. elsőfokú bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

1)         A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. és 7. cikkében a fogyasztók számára biztosított védelem azt is jelenti, hogy az egy vagy több szerződési feltétel hivatalból történő előzetes vizsgálata nem korlátozhatja a nemzeti bíróság kötelezettségét a szerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálat hivatalból történő lefolytatására az eljárás egy későbbi szakaszában.

2)         Az alapügyben szereplő szerződésben foglalthoz hasonló, lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés esetlegesen tisztességtelen jellegének megítélése során a nemzeti bíróság feladata megvizsgálni elsősorban azt, hogy e kikötés alkalmazása attól függ‑e, hogy a fogyasztó nem teljesíti a lényeges szerződéses kötelezettségét, másodsorban, hogy az ilyen nemteljesítés eléggé súlyosnak minősül‑e a kölcsön futamidejéhez és összegéhez képest, harmadsorban, hogy az említett feltétel eltér‑e az adott területre vonatkozó diszpozitív szabályoktól, negyedsorban pedig azt, hogy a nemzeti jog biztosít‑e megfelelő és hatékony eszközöket ahhoz, hogy a fogyasztó kiküszöbölhesse az e feltételből eredő következményeket.

3)         A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy a szerződési feltételek vizsgálata során figyelembe vegye a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások teljes kölcsönszerződésből származó árának/minőségének arányát, az árakra vonatkozóan a nemzeti jogszabályokban előírt korlátozásokat és a szerződéskötéskor könnyen előrelátható jövőbeni körülményeket, valamint azokat, amelyek már a szerződéskötéskor fennálltak, de amelyekről akkor csak az egyik szerződő félnek volt tudomása, illetve azokat, amelyek később következtek be, amennyiben ezen utólagos körülményekre hivatkozás a nemzeti jogszabályok szerződéskötéskor végzett vizsgálatából következik.

4)         A 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy:

–        egyrészről azzal nem ellentétes a jelzálogkölcsön‑szerződés lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó olyan nemzeti rendelkezés, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, amennyiben i) e rendelkezés sem kötelező, sem diszpozitív jelleggel nem bír; ii) alkalmazása kizárólag a felek megállapodásától függ; iii) nem határozza meg előre a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás során eljáró említett nemzeti bíróságnak a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltétel tisztességtelen jellegére irányuló értékelését; valamint iv) nem képezi akadályát annak, hogy e bíróság a szóban forgó feltételt mellőzze, ha ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében meg kell állapítania annak tisztességtelen jellegét, és

–        másrészről ugyanezen rendelkezés nem korlátozhatja a nemzeti bíróságot azon kötelezettsége gyakorlásában, hogy, miután egy kikötés tisztességtelen jellegét megállapította, semmisnek nyilvánítsa azt, még akkor is, ha a hitelező a gyakorlatban betartotta a nemzeti rendelkezésben előírt feltételeket.

 

 

MACIEJ SZPUNAR FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA Az ismertetés napja: 2016. február 2.

C‑421/14. sz. ügy - Banco Primus SA kontra Jesús Gutiérrez García

 

loszer-13---kep.png

 

A főtanácsnoki indítvány:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=174071&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=1039005

 

Az ügy:

http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?language=hu&jur=C,T,F&num=c-421/14&td=ALL

 

 

Ez ügy tehát még nem zárult le - amint van döntés, frissítjük ezt a beszámolót.

 

Akinél a bank szintén ilyen trükkösen számolt és perben áll, az mindenképpen konzultáljon az ügyvédjével, hogy megtámadják-e azt a banknak jókora bevételt számítási módot?