Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lőszer 12 – a bank nyilvántartásai

2016.07.16

A felperesek mint adósok a Lakáshitel Kereskedelmi Bank Zrt.-vel mint hitelező zálogjogosulttal, dr. Sz. M. közjegyző által közjegyzői okiratba foglalt önálló zálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek. A kölcsönszerződés 1.1. pontja értelmében az I. rendű alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperesek részére 103.955 svájci frank összegű, de legfeljebb 13.950.000,- Ft-nak megfelelő, a banknak a folyósítás napjára jegyzett deviza vételi árfolyamán átszámított deviza összeget folyósít, a szerződésben megjelölt, a II. rendű felperes tulajdonában álló ingatlanra alapított önálló zálogjog fedezete mellett. A szerződésben a kölcsön futamidejét 20 évben, végső lejáratát 2028. szeptember 30-ában, a törlesztőrészletek számát 240-ben határozták meg.

 

A szerződés 4.1. pontja a kölcsön törlesztő részletét a kölcsön teljes összegének igénybevételét feltételezve 628,6 svájci frankban határozta meg azzal, hogy az összeg a kölcsön folyósítása napján kiszámított deviza kölcsönösszeg alapján módosulhat.

 

Az 1.2. pont értelmében az I. rendű alperes a kölcsön deviza összegét a banknak a folyósítás napjára jegyzett devizavételi árfolyamán forintra átváltva folyósítja, illetve utalja át a III. rendű felperes adós számlájára.

 

A szerződés 4.6. pontjában rögzítették, hogy a kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítása, illetve a kölcsön folyósításának időpontja és a szerződés alapján fennálló tartozás mindenkori összegének igazolása szempontjából a bank üzleti könyvei és nyilvántartásai az irányadóak, az azokban foglaltakat kell mértékadónak és hitelesnek tekinteni.

 

Ennek megfelelően a szerződő felek a mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás mértékének megállapítása tekintetében alávetették magukat a hitelező nyilvántartásai és üzleti könyvei tartalmának, azt magukra nézve kötelezőnek fogadták el. Az I. rendű (helyesen II. rendű) felperes a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésen kívül önálló zálogjogot alapító szerződést is kötött az I. rendű alperessel.

 

A felperesek 2013. április 4-én benyújtott keresetükben a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés 4.6. pontja érvénytelenségének a megállapítását, valamint az alperesek perköltségben való marasztalását kérték.

 

A (másodfokon eljáró) Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy …

 

Az elsőfokú bíróság a perbeli kölcsönszerződés 4.6. pontjában foglalt rendelkezések tisztességtelenségének megállapítása iránti kereseti kérelemhez szükséges mértékben a tényállást feltárta, ennek alapján az irányadó jogszabályok, a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló R. 1. § (1) bekezdés b) és j) pontjának, valamint a perbeli szerződési feltételnek helyes értelmezésével állapította meg, hogy a keresetben kifogásolt rendelkezés tisztességtelensége okán semmis, ezért érvénytelen.

 

(Az „R” a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendeletet jelenti.)

 

A másodfokú bíróság ... az alábbiakat emeli ki.

 

Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Ptk. 2006. évben módosult 209. § (1) és (3) bekezdésben foglaltakra, amely a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezéseket, az (1) bekezdés a tisztességtelenség fogalmát és kritériumait adja meg. Az idézett rendelkezés 2006. évi módosítása a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-én elfogadott 93/13/EGK tanácsi irányelv magyar jogba történő implementálását jelentette, az uniós jogi normáknak való megfelelést szolgálta.

 

Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. A (3) bekezdés utal arra, hogy az irányelv melléklete tartalmazza jelzésszerűen, nem kimerítő felsorolását azoknak a feltételeknek, amelyek tisztességtelennek tekinthetők.

 

A Ptk. fenti rendelkezéseivel együtt ugyancsak a 93/13/EGK tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálta a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet, amely a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételek körét határozza meg. Az 1. § tartalmazza az úgynevezett fekete listát, amelyet minden további bizonyítás nélkül tisztességtelennek kell tekinteni, míg a (2) bekezdés sorolja fel azokat a feltételeket, amelyeket ellenkező bizonyításig tisztességtelennek kell tekinteni.

 

A perbeli szerződési feltétel vizsgálatánál ezért az R., valamint a Ptk. 209. § (1) bekezdésében és annak alapját képező uniós jogi normában foglaltakat kell irányadónak, kiinduló pontnak tekinteni. Ennek alapján az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta, hogy az adott szerződési feltétel olyannak minősül-e, amely a feleknek a szerződésből eredő jogait, illetve kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul, a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fogyasztó hátrányára állapítja meg, illetve az irányelv értelmében eredményez-e a felek jogaiban és kötelezettségeiben olyan egyenlőtlenséget, ami a fogyasztóra hátrányos és ezért az tisztességtelen.

 

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, hogy az olyan szerződési feltétel, amely a fogyasztó fennálló tartozásának összege és igazolása szempontjából a fogyasztóval szerződést kötő I. rendű alperes, hitelező üzleti könyveit és nyilvántartásait tekinti irányadónak és hitelesnek, továbbá a fogyasztónak az I. rendű alperes felé mindenkor fennálló tartozásának megállapítása tekintetében is a hitelező I. rendű alperes nyilvántartásai és könyvei tartalmának vetik alá magukat a felek, azt magukra nézve kötelezőnek fogadják el, alkalmas a fogyasztó és az I. rendű alperes közötti egyenlőtlenség előidézésére, a fogyasztó hátrányára az I. rendű alperest olyan előnyhöz juttatják, amely megkönnyíti a fogyasztóval szembeni igényérvényesítési lehetőségeit, egyidejűleg megnehezíti a fogyasztó jogait az alperes könyveiben, nyilvántartásaiban szereplő tartozás összegének vitatása esetére.

 

Az adott rendelkezés ugyanis lehetőséget biztosít az I. rendű alperesnek, hogy a saját nyilvántartásai alapján határozza meg a követelése összegét, és azt közjegyző előtt közokiratba foglaltassa. Ezt a közokiratot pedig a szerződés kötésekor hatályos Vht. 21. § (1) bekezdése - a jelenleg hatályos Vht. 23/C. § (1) bekezdése - alapján végrehajtási záradékkal lehet ellátni az I. rendű alperes kérelmére, mivel az idézett rendelkezések c) pontja szerinti feltételt, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét, összegét az alperes saját könyvei, nyilvántartásai révén jogosult meghatározni.

 

Ezért helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ez a rendelkezés - a közokirat végrehajtási záradékkal való ellátása esetén - alkalmas arra, hogy a felperesek mint fogyasztók terhére a bizonyítási terhet megfordítsa, azaz annak kötelezettsége, hogy a fogyasztó tartozása nem azonos a hitelező könyvei, illetve nyilvántartásai szerinti összeggel, a fogyasztókra hárul, ebben az esetben általuk indítandó végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben. Önmagában az a körülmény, hogy a fogyasztónak kell ennek alapján peres eljárást kezdeményezni az így megindított végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt, megalapozza az érintett szerződési kikötés tisztességtelen feltételként való megállapítását, mivel ez a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit érintően egyenlőtlenséget eredményez a fogyasztó hátrányára.

 

A fogyasztó nem rendelkezik kellő szakértelemmel és apparátussal, a vitatása esetén indítandó peres eljárás további költséget és terhet ró a fogyasztóra. Helytálló ezért az elsőfokú bíróság következtetése, hogy az adott rendelkezés a bizonyítási terhet - értve ezalatt a bizonyítási kötelezettséget - a fogyasztó hátrányára változtatja meg az alperes kimutatásaival, üzleti könyveiben kimutatott tartozás összegével szemben, továbbá a hitelezőt jogosítja fel annak meghatározására is, hogy a fogyasztó teljesítése szerződésszerű-e. Ezért az érintett rendelkezés az R. 1. § (1) bekezdés b) és j) pontjai szerint tisztességtelen.

 

 

Budapest, 2015. év november hó 19. napján

 

Mika Ágnes a tanács elnöke  - Buglyó Gabriella előadó bíró - Ócsai Beatrix bíró

                                                                                               

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.005/2015/5/III.

 

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

loszer-12-kep.png

 

 

Érdekességek az alperes bank részéről:

 

A perbeli kikötés nem bizonyítási terhet megállapító rendelkezés, hanem a teljesítést megkönnyítő szabály. E rendelkezés nem tisztességtelen, mivel a felpereseknek biztosította azt a jogot, hogy az elszámolást vitathassák és megtegyék az általuk szükségesnek ítélt lépéseket a rendelkezésre álló fórumokon, mint például békéltető testület, bíróság. Erre a megoldásra a devizahiteles konstrukció miatt volt szükség, tekintettel arra, hogy a hitel mögött deviza forrás áll, és a szerződés megkötése, valamint a tényleges folyósítás között esetenként hónapok telnek el, és az árfolyamváltozás miatt a felpereseknek az érdeke, hogy a svájci frank változásától függetlenül a forint összeg állandó legyen a tőkeösszeg meghatározásánál.

 

Hangsúlyozta, hogy a felpereseknek a CHF kölcsönszerződés alapján fennálló tartozásának nyilvántartása, és arról az időszakos és bizonyos esetekben rendkívüli kimutatás elkészítésének kötelezettségét az alperes részére az ágazati jogszabályok írják elő. Az adott rendelkezés nem zárja ki az alperesi kimutatás vitatásának lehetőségét, mindössze a kimutatást teszi irányadóvá a felek közötti elszámolás során, így a hivatkozott szerződéses kikötés tisztességtelensége az R. alapján nem állapítható meg.

 

Kiemelte, hogy a perbeli CHF kölcsönszerződés 4.6. pontja nem zárja ki az alperesi kimutatás vitatásának lehetőségét, mindössze azt teszi irányadóvá a felek közötti elszámolás során. Utalt arra, hogy az I. rendű alperes teljes pénzügyi szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos valamennyi tevékenységét a felügyelet rendszeres ellenőrzése, vizsgálata mellett végzi. A kölcsönszerződés alapján fennálló tartozás nyilvántartása ettől eltérő módon nem is történhetne, mivel a felperesektől mint pénzügyi szakértelemmel és megfelelő, a felügyelet által szigorúan ellenőrzött informatikai rendszerrel nem rendelkező fogyasztóktól nem várható el, hogy a devizában fennálló, aktuális kölcsöntartásuk összegét maguk tartsák nyilván. A felügyelet ellenőrző tevékenysége az egyes követelés összegének nyilvántartására és az erre szolgáló rendszernek az ellenőrzésére is kiterjed.

 

--------------------------------------------

 

Köszönöm a figyelemfelhívást A. Évának a facebbokon.

 

--------------------------------------------

 

Ezt az ismertetést semmiképpen se tekintsd jogi tanácsadásnak, a szándékunk a figyelemfelhívás. A saját ügyvédeddel beszéld meg, hogy a saját személyes ügyedben ez a lőszer használható-e?