Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lőszer 1 - 5.243 forint a Curián

2015.07.13

Ebben az ügyben, mely az Európai Bíróságon végződött, mindösszesen 5.243 forintról volt szó!

Szabó L. I. az igaza tudatában ekkora összeg miatt indította el a harcát. Gondolja végig minden devizahiteles, banki károsult, hogy Ő mire képes az otthonáért, pár millió forint visszaszerzéséért vagy épp a kilakoltatása megakadályozásáért.

Mint minden perben, ebben sem kizárólag az ítélet a fontos, hanem az indoklás. Ezt ítélet részlet kigyűjtést semmiképpen se tekintsd jogi tanácsadásnak, a szándékunk a figyelemfelhívás. Az ügyvédeddel beszéld meg, hogy a saját ügyedben ez a lőszer használható-e?

 

 

loszer-1---kep.png

 

Szabó L. I. kérelmet nyújtott be Budapest Főváros Kormányhivatala Fogyasztóvédelmi Felügyelőségéhez, arra hivatkozva, hogy az általa kapott téves információ következtében 5.243 HUF többletköltséget kell fizetnie, mivel ugyanazon időszak vonatkozásában két különböző szolgáltatónak kell előfizetési díjat fizetnie, noha az érintett szolgáltatások nyújtásának jellege miatt azt nem lehet egyszerre két szolgáltatótól igénybe venni.

 

Ez a hatóság a 2011. július 11‑i határozatával tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény alapján 25 000 HUF bírság megfizetésére kötelezte a UPC‑t.

 

A UPC a Fővárosi Törvényszékhez fordult, amely megváltoztatta az említett magyar hatóság 2011. október 10‑i határozatát, és törölte az e társasággal szemben kiszabott bírságot.

 

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság – a Kúriához benyújtott felülvizsgálati kérelme alátámasztásaként – először is arra mutat rá, hogy a UPC nem vitatja, hogy téves az általa közölt információ, amely alapján a fogyasztó az előfizetése felmondásának napját meghatározta.

 

Ezt a kérelmet a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a UPC Magyarország Kft. (a továbbiakban: UPC) között a UPC által az egyik előfizetője részére teljesített, az utóbbinak többletköltségeket okozó téves információközlés tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

 

Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint:

Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, … hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:

a, ….

b, a termék lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetőség, az előnyök, a kockázatok, a kivitelezés, az összetétel, a tartozékok, az ügyfélszolgálat és a panaszkezelés, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és időpontja, a szállítás, az adott célra való alkalmasság, a használat, a mennyiség, a leírás, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet vagy a használattól várható eredmények, illetve a terméken végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői;

c, ….

 

Ahogyan az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdésének magából a szövegéből kitűnik, megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy ha az bármilyen módon félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót többek között az áru vagy a szolgáltatás lényeges tulajdonságai, úgymint az ügyfélszolgálat, az ár vagy az ár kiszámításának módja, valamint a fogyasztók jogai tekintetében, és amely ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

 

Márpedig meg kell állapítani, hogy amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben az e rendelkezésben foglalt elemek mindegyike fennáll. E helyzet meghatározó jellemzője ugyanis egyrészt az a körülmény, hogy a fogyasztó – a kereskedővel kötött szolgáltatási szerződésének megszüntetésére vonatkozó jogának érvényesítése céljából megfogalmazott kérelmét követően – téves információt kapott a két fél között fennálló szerződéses viszony időtartamát illetően, másrészt az a tény, hogy a vállalkozás tévedése megakadályozta a magánszemélyt a tájékozott választásban, ezenfelül többletköltséget okozott számára.

 

Egyébiránt a UPC által képviselt álláspont – amely szerint nem tekinthető a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében vett „gyakorlatnak” a kereskedő elszigetelt magatartása, amely csak egyetlen fogyasztót érintett – súlyos hátrányokat okozhat. Először is ez az irányelv nem határoz meg olyan küszöböt – különösen a gyakoriság vagy az érintett fogyasztók száma tekintetében –, amely fölött valamely cselekménynek vagy mulasztásnak az irányelv hatálya alá kellene tartoznia, ezért a UPC által képviselt álláspont nem egyeztethető össze a jogbiztonság elvével.

 

Másodszor ebből az álláspontból az következne, hogy a fogyasztónak kell bizonyítania, hogy ugyanaz a gazdasági szereplő más magánszemélyeknek is sérelmet okozott, holott ezt a bizonyítást a gyakorlatban rendkívül nehéz elvégezni.

 

Nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a fogyasztónál keletkezett többletköltség jelentéktelen.

 

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv rendelkezéseit lényegében az átlagfogyasztó – mint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok címzettje és áldozata – szemszögéből kell vizsgálni.

 

Nincs relevanciája (megj: jelentősége) a UPC azon állításának, amely szerint a jelen esetben a fogyasztó saját maga is beszerezhette volna a helyes információt.

 

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazó kereskedőkkel szemben a tagállamoknak kell a megfelelő szankciórendszert előírniuk, figyelmet fordítva arra, hogy ezek a szankciók megfeleljenek többek között az arányosság elvének. Ebben a kontextusban lehet megfelelően figyelembe venni az olyan tényezőket, mint a felrótt gyakorlat gyakorisága, szándékos vagy nem szándékos jellege és az e gyakorlattal a fogyasztónak okozott kár mértéke.

 

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, a kereskedő által a fogyasztóval való téves információközlés akkor is az említett irányelv értelmében vett „megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak” minősül, ha ez az információközlés csak egyetlen fogyasztót érintett.

 

Curia C‑388/13. sz. ügy

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=9ea7d0f130de18a085598c9c4cfa8d89b104e6cac45d.e34KaxiLc3eQc40LaxqMbN4ObxaPe0?text&docid=163719&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir&occ=first&part=1&cid=90110

 

 

A hivatkozott 2005/29/EK irányelv elérhetősége és válasz arra a kérdésedre, hogy ez az irányelv vonatkozik-e pénzügyi szolgáltatásokra?

 

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:149:0022:0039:hu:PDF

 

A fogyasztóknak szánt tájékoztató füzet:

http://ec.europa.eu/consumers/archive/cons_int/safe_shop/fair_bus_pract/ucp_hu.pdf

 

 

Ez az irányelv a fogyasztóknak a termékekkel kapcsolatos ügyleti döntéseit közvetlenül befolyásoló kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik.

 

A pénzügyi szolgáltatások és az ingatlantulajdon – összetettségüknél fogva és a bennük rejlő komoly kockázatok miatt – részletes előírásokat tesznek szükségessé, beleértve a kereskedőkre vonatkozó pozitív kötelezettségeket. Ezért a pénzügyi szolgáltatások és az ingatlantulajdon területén ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a fogyasztóik gazdasági érdekeinek védelmében meghaladják ezen irányelv rendelkezéseit.

 

Ez az irányelv biztosítja a fogyasztók védelmét abban az esetben, ha közösségi szinten nincs külön ágazati jogszabály, és megtiltja, hogy a termékek természetére vonatkozóan a kereskedők téves benyomást keltsenek. Ez különösen fontos a fogyasztók számára magas kockázatot jelentő összetett termékek, úgymint bizonyos pénzügyi szolgáltatási termékek esetén.

 

3. cikk Hatály

 

(9) A 2002/65/EK irányelvben meghatározott „pénzügyi szolgáltatások”-ra és az ingatlanokra vonatkozóan a tagállamok megállapíthatnak olyan követelményeket, amelyek megszorítóbbak vagy szigorúbbak ezen irányelvnél az általa közelített területen.