Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


részletek L-03 .... L-07

2016.08.20

l03-l07---kep.png

 

/L-03/ Szorosan kapcsolódik a végtörlesztéshez, hogy a törvény előkészítésének idején sorra kerültek elő olyan nyilatkozatok, amelyek azt igazolták, hogy devizahitelezés komoly veszélyeire már nagyon korán figyelmeztették  hazánk akkori vezetőit.

Amint elkezdődött a CHF jelzálogkölcsönök terjesztése, egyből érkezett Svájcból figyelmeztetés:

"A KDNP alelnöke kitért arra is, hogy Veres János akkori pénzügyminisztert és Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnököt egyaránt terheli a felelősség, hogy nem tett semmit, többszöri felszólításra sem, ezzel végleges csapdába sodorva a magyar háztartásokat és a magyar gazdaságot.

Utalt arra a napokban megjelent hírre is, hogy Járai Zsigmondot már 2004-ben figyelmeztette a svájci Nemzeti Bank korábbi elnöke a magyar devizahitelek kockázataira. Az intő dokumentum tartalmát a jegybanki vezetők a pénzügyi stabilitási tanács elé tárták, amelynek tagjai voltak a pénzügyminisztérium, a bankfelügyelet és a jegybank vezető beosztású szakértői, továbbá a Nemzeti Bank éveken át rendszeresen figyelmeztette a szocialista kormányokat. Azonban a szocialista kormány semmisnek tekintette az időben érkezett külföldi figyelmeztetést, pedig akkor talán meg lehetett volna akadályozni a devizahitel-katasztrófát - mondta Rétvári Bence."

(Forrás: KDNP honlap - Mielőbb meg kell nevezni a deviza-eladósodásért felelős politikusokat - 2011. október 2.)

 

l---03-a.png

 

 

Hírtelen a sajtó is jól értesült lett 2011. őszén:

Tisztában vannak a magyar adósok a devizahitelek árfolyamának kockázataival? – tette fel a kérdést Jean-Pierre Roth, a Svájci Nemzeti Bank elnöke 2004. július 2-án Járai Zsigmondnak, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) akkori elnökének küldött levelében. A lapunk birtokába került dokumentumban Roth arról írt: a svájci lapokból értesült arról, hogy hazánkban egyre nagyobb arányokat ölt a frankhitelezés. Az elnök azt is megemlíti, tisztában vannak azzal, hogy a frank a legnépszerűbb a devizahitelek körében, de korábban már többször hangsúlyozták ennek a veszélyeit.

 Auth Henrik, a nemzeti bank egykori alelnöke nemrégiben a Hír TV Bruttó című műsorában már említést tett a levélről, és azt is elmondta, hogy az óvatosságra intő dokumentum tartalmát a Pénzügyminisztérium és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elé tárták. A szocialisták véleménye azonban az volt, hogy a forinthitelek nagyobb károkat okoznak, mert visszafogják a növekedést.

A magyar jegybank éveken keresztül gyakran és rendszeresen figyelmeztette a szocialista kormányokat a veszélyekre. Az MNB 2004-es stabilitási jelentésében például, amely a Roth-levél megérkezése előtt három héttel jelent meg, az áll, hogy a hitelfelvevők általában „nincsenek tisztában az árfolyam-ingadozás tehernövelő hatásaival”, illetve a „törlesztő összeg emelkedésének valószínűsége nem alacsony”."

(Forrás: Magyar Nemzet - Svájc időben figyelmeztetett – 2011. október 2.)

 

"A Zürichben megírt levelet egy, a magyarországi autóhitelezésről szóló, Svájcban megjelent cikk ihlette, s svájci jegybank ennek kapcsán kért információkat a hazai svájcifrank-hitelezésről.

A Zürichből érkező levél apropóját egy Svájcban megjelent, magyarországi autóhitelezésről szóló cikk jelentette. Eszerint Ausztriában a legnépszerűbb devizafajta a svájci frank, ezzel kapcsolatban viszont felhívja a figyelmet: számos alkalommal hangsúlyozták az ilyen típusú műveletek kockázatát, különösképpen azért, mert nincs tisztázva, hogy végső soron ki viseli a devizaárfolyam-kockázatot.
Jean-Pierre Roth a levélben afelől érdeklődik a levélben Járai Zsigmond jegybankelnöktől, hogy a magyar hitelfelvevők tudatában vannak-e az árfolyamkockázatnak. Az akkori jegybanki vezetés továbbította a levelet a Pénzügyminisztériumnak, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének és a Magyar Bankszövetségnek.
A levél megírása idején elsősorban gépjármű-hiteleket kínáltak frankban a bankok, ezt követően futott fel igazán a frank alapú jelzáloghitelezés."

(Forrás: napi.hu - Svájcban is meglepődtek a magyar gyakorlaton – 2011. október 14.)

 

Az erélyesebb fellépést nehezítette, hogy a PSZÁF és az MNB között nézeteltérések is voltak. Úgy tudjuk, a kockázatok nagyságának megítélésében nem értett egyet a két intézmény. A vitákban a felügyelet vezetői képviselték a konzervatívabb álláspontot (egyébként ez olvasható ki a vonatkozó figyelmeztetések átolvasásából is). Ők főként azt hangsúlyozták, hogy az árfolyamok múltbeli változásai nem indokolják a túlzott aggodalmat, ráadásul azonos összegű forint- és devizahiteleket összehasonlítva látszik, hogy a devizás tartozás a jövedelem arányában kisebb terhelést jelent.

Bár háttérbeszélgetéseinken azt tapasztaltuk, hogy az összekülönbözés miatt a PSZÁF és az MNB hajlamos az egymásra mutogatásra, abban a megkérdezettek többsége egyetértett, hogy a hatékony beavatkozásnak távolról sem ez volt a valódi akadálya.

(Forrás: Index - Ki a felelős a devizahitelezésért? – 2011. október 18.)

 

A kedvezményes árfolyamú végtörlesztésről szóló parlamenti vitában elhangzott az, ami jelen feljelentés tárgya: megtévesztették az embereket (majd tévedésben tartották őket):

Azokat az embereket, akik annak idején a devizahitel felvételének a lehetőségével éltek, kevés kivétellel, de gyakorlatilag megtévesztették és becsapták; megtévesztették és becsapták abban az értelemben, hogy messze nem voltak tisztában a devizahitelek felvételének minden kockázatával. De még ha azzal tisztában is lettek volna, minden valószínűség szerint senki nem hívta fel a figyelmüket arra, hogy azok a szerződéses konstrukciók, amelyeket aláírhattak akkoriban - és nem volt más választásuk mást aláírni -, gyakorlatilag minden egyes kockázatot kivétel nélkül az ügyfélre hárítanak.

Valószínűleg arra sem hívta fel senki külön egyébként a hitelfelvevők figyelmét, hogy mindezeken túlmenően nem elegendő az, hogy a devizahiteleknek magukban óriási árfolyamkockázatuk van, nem elegendő az, hogy minden kockázatot a hitelt nyújtók, tehát a bankok és a pénzintézetek a hitelfelvevők, azaz a magyar családok számára hárítanak át, ezenkívül ráadásul az akkoriban aláírt szerződésekkel ezt egyoldalú szerződésmódosítás keretében is megtehették a magyar bankok.”

(Forrás: Parlamenti jegyzőkönyv – Rogán Antal - 2011.09.19.)

 

Az, hogy „megtévesztették és becsapták” az embereket, gyorsan feledésbe is merült 2011. ősze után. A későbbi forintosításnál már szóba sem került ez a tény.

 

/L-04/  A torz eredményű kedvezményes árfolyamú végtörlesztés után  egyértelmű lett, hogy  újra ki kell dolgozni egy mindenkire kiterjedően a forintosítást. A Bankszövetség 2013.augusztus 27.-én levélben javasolt Varga Mihály miniszter úrnak megoldást a devizahiteles problémákra. A javaslatban szerepelt a kedvezményes árfolyamú forintosítás és az az igény, hogy a kormány nehezítse a bankok perlését.  Részletek a levélből:

Varga Mihály miniszter úr

Nemzetgazdasági Minisztérium

Lakáscélú deviza jelzáloghitelek konverziója

Tisztelt Miniszter Úr!

 

 A lakossági lakáscélú deviza jelzáloghitelek forintra történő átváltása súlyos tehertétel a pénzügyi közvetítőrendszernek és széles körű mérlegelést igényel. Az átváltás alapvetően érinti a bankrendszer mérlegszerkezetét, jövedelmezőségét, illetve a tőkeveszteség és a rendkívül megnövekvő operációs terhek miatt a bankrendszer képességét, hogy a gazdaságfinanszírozásában betöltött szerepét a közeljövőben ellássa.

Olyan programra és azzal - kapcsolatos kommunikációra van szükség kormányzati és banki oldalról egyaránt, amely az adósok számára nyilvánvalóvá teszi, hogy hogy ez a programegyszeri és végső megoldást jelent, nem egészül ki később újabb elemekkel, és nem is kerülhet sor újabb intézkedésekre.

A teljesítő (90 napot nem meghaladó késedelemmel rendelkező) devizaalapú jelzáloghitelek forintosítására vonatkozó javaslatok.

 

1/A. Az MNB által biztosított kedvezményes árfolyamon történő forintosítás, kamatkedvezmény biztosítása, árfolyamgát a szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében

Az 1/A javaslatunk szerint a teljesítő, vagy 90 napot meg nem haladó késedelemben lévő, fel nem mondott CHF- és EUR lakáscélú hitellel rendelkező adósok hitelének forintosítására egyetlen aktussal, jogszabály erejénél fogva kerül sor, a forintosításhoz az MNB azon az árfolyamon biztosít devizaforrást, amilyen árfolyamon a e váltáshoz szükséges euróforrás az MNB könyveibe került (bekerülési érték).

 

A forintosítást követően a hitelező állapítja meg a forinthitel kamatát, de a kölcsön törlesztése során felszámított ügyleti kamat éves mértéke nem lehet magasabb, mint az otthonteremtési kamattámogatásról szóló 341/2011. (XII. 29.) Korm. rendeletben meghatározott kamatmaximum. Az ügyleti kamatból a költségvetés 1 százalékpontot átvállal, ezáltal a nominális ügyfélkamatok 1 százalékponttal mérséklődnek.

 

A CHF - és EUR lakáscélú hitellel rendelkező adósok meghatározott időn belül kérhetik, hogy a forintosításra ne kerüljön sor, ebben az esetben természetesen a kamattámogatásra sem válnak jogosulttá (kijelentkezési opció). A JPY lakáscélú hitellel rendelkező adósoknak a forintosítást igényelnie kell (bejelentkezési opció).

A jogalkotónak biztosítania kell, hogy formális, közokiratba foglalt szerződésmódosítás hiányában is az eredeti zálogjog és az esetlegesen kapcsolódó állami kezességvállalás fennmaradjon, és a privilegizált végrehajtási út biztosított legyen. Ez az összes többi modellesetében is megkerülhetetlen.

 

A forintosítás bankrendszert terhelő költségeinek és az értelmetlen, a bankrendszer számára rengeteg költséget jelentő devizahitel perek számának folyamatos növekedésére tekintettel méltányosnak gondoljuk, hogy a bank által nyújtott kedvezmények igénybevételének az is a feltétele lehessen, hogy az ügyfél a korábbi, a forintosítást megelőző jogviszonyt megerősítse, és lemondjon a korábbi szerződéses jogviszony, vagy annak egyes elemei megtámadásának jogáról.

Az ügyfelek jelenleg sok esetben visszaélésszerűen csak a szerződés semmisségének megállapítását kérik. Számos ügyfél  – a reparációt, mint jogkövetkezményt nemtartalmazó -, a szerződés semmisségét azonban megállapító jogerős ítélet birtokában beszünteti a teljesítést és a továbbiakban a hitelintézettel minden kapcsolatot megszakít. A kialakuló helyzet mindkét fél számára jelentős jogbizonytalanságot eredményez.

 

Nem zárható ki, hogy a későbbiekben az árfolyam - különbözet költségként történő megjelöléséhez, illetve meg nem jelöléséhez hasonló bármely – akár jelentéktelen, formális  – okból bíróságok kimondják egyes szerződések semmisségét, anélkül, hogy alkalmaznák a reparációt, mint szükségszerű jogkövetkezményt, ha egyébként a szerződés teljesíthető. A jogviszony fenntartásához, és a szükségtelen, hosszan elhúzódó perek megakadályozásához tehát az is szükséges, hogy a jogalkotó általános érvénnyel mondja ki, hogy az ellenérdekű fél az eljárás során viszontkereset nélkül is kérheti az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – reményeinek szerint a szerződés reparálásának  –alkalmazását. Ehhez a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása szükséges. Fenti  javaslatainkkal kapcsolatban bármikor örömmel állunk miniszter úr és munkatársai rendelkezésére.

2013.augusztus 27

Patai Mihály Elnök,  Gyuris Dániel  Alelnök  - Magyar Bankszövetség

 

/L-05/  Egy évnél is tovább tartott a kormány egyeztetése a Bankszövetséggel. A forintosításról a megállapodást 2014. november 9.-én írták alá. Részletek:

 

 

Megállapodás

a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Magyar Bankszövetség képviselői között a fogyasztói deviza alapú és a deviza jelzáloghitelek forintosításánál felmerülő egyes kérdésekről

 

A Kormány és a Magyar Bankszövetség (a továbbiakban együttesen: Felek) elkötelezettek az ország és a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának megőrzése iránt.

 

A Kormány és a Magyar Bankszövetség egyetértenek, és kiemelten fontosnak tartják a fogyasztói deviza alapú és deviza jelzáloghitelek árfolyamkockázatának a pénzügyi közvetítőrendszer teherbíró-képességének figyelembe vétele mellett történő végleges rendezését.

 

A Felek egyetértenek abban, hogy a lakossági deviza alapú és deviza jelzáloghitelek kivezetése össztársadalmi érdek, valamint a lakossági hitelek devizaárfolyam-kockázatának megszüntetése a magyarországi bankrendszer hosszú távú prudens működéséhez is nélkülözhetetlen.

 

Kormány a forintosításra vonatkozó szabályozás tekintetében törvénymódosítási előterjesztést készít elő, amelyben a Kormány olyan törvényjavaslatot kezdeményez, hogy a konverziós árfolyamot 254 HUF/CHF, 309 HUF/EUR és 2,22 HUF/JPY szinten rögzíti, amely megfelel a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai számtani átlagának 2014. január 1. és 2014. október 31. közötti időszakban. A kormány a beterjesztett Javaslatnak elkötelezett képviseletét vállalja a Magyar Országgyűlésben.

 

/L-06/  Amikor a Bankszövetség megírta a levelét, 2013. augusztus 27.-án, az MNB árfolyamai 243,61 HUF/CHF, 299,74 HUF/EUR és 2,26 HUF/JPY voltak. Ezekből az árfolyamokból „adott” volna kedvezményt a Bankszövetség a korábbi levele alapján.

 

A 2014. évi LXXVII. (az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezése) törvényben meghatározottak alapján a szerződéseket 256,47 HUF/CHF, 308,97 HUF/EUR és 2,16 HUF/JPY árfolyamon forintosították. A Kormány eltért attól az árfolyamtól, amelyben a bankokkal megállapodott (254 HUF/CHF, 309 HUF/EUR és 2,22 HUF/JPY), ez az eltérés a CHF kölcsönnel rendelkezőknek volt hátrányos.

 

A hosszas Bankszövetség - Kormány tárgyalás vége az lett, hogy forintosítás nem kedvezményes, hanem piaci árfolyamon valósult meg. Az árfolyamkedvezmény kikerült a javaslatból, viszont a kormány a Bankszövetség kérésének eleget téve nehezítette a bankok perlését.

 

Mi történt? Az érintett lakosság egy kisebb része, főként a jómódúak, forintosíthatták a CHF kölcsönüket  180-as árfolyammal, míg a lakosság maradék részét törvény által 256-os árfolyammal forintosították. Több százan fordultak az Alkotmánybírósághoz az igazságtalanság miatt. Az alkotmánybírók csak azt tudták kitalálni, hogy a devizahitelesek nem alkottak homogén csoportot.

 

Amennyiben a (forintosítási) törvényt a végtörlesztés esetével hasonlítjuk össze, akkor a szabályozás nyilvánvalóan hátrányos a forintosítással érintettek számára. Ugyanakkor az a megkülönböztetés alaptörvény –ellenességét csak abban az esetben okozna, ha

1.            a két szabályozás egymással összehasonlítható helyzetben lévő – homogén csoportba tartozó – jogalanyokat érintene és amennyiben igaz, akkor

2.            a különbségtétel nem volna igazolható (nem lenne ésszerű, tehát önkényes lenne).

 

A két konstrukció célja azonos ugyan – a fogyasztókat terhelő árfolyamkockázat megszüntetése -, de ezen belül az előírások jelentős eltéréseket mutatnak: egyrészt az érintett szerződések – ennek megfelelően az érintett fogyasztók – köre csak részben, de nem teljesen azonos; a leglényegesebb eltérés az, hogy a végtörlesztés a devizaalapú kölcsönszerződések biztosítékául szolgáló lakóingatlanok tehermentesítésének lehetővé tételét szolgálta, továbbá a végtörlesztésre az adós döntése és ennek megfelelően előterjesztett igénybejelentése alapján került sor, míg a forintosítást kötelező jelleggel kell végrehajtani; végezetül a végtörlesztés szabályozásakor a szerződések megszüntetése volt az alapvető jogalkotói cél, a forintosítás esetében viszont a szóban forgó szerződések nem szűnnek meg, hanem módosított formában  - mentesítve a feleket az árfolyamváltozásból eredő kockázatoktól – maradnak fenn.

A jelzett eltérések miatt pedig nem lehet homogén csoportként kezelni a két különböző szabályozás által érintetteket. Az Alaptörvény törvény előtti egyenlőséget előíró szabályából (XV. cikk (1) bekezdés) ezért nem következik, nem vezethető le az, hogy a forintosítás során ugyanazt az árfolyam-kedvezményt kellene biztosítani, mint a végtörlesztés esetében.

(Forrás: 3147/2015. (VII. 24.) AB határozat - IV/00810/2015 ügy)

 

/L-07/  A forintosítást összevonták a két tisztességtelen szerződési pont rendezésével, elszámolásával. Minden kamatemelést töröltek tisztességtelenség miatt (ám kamatcsökkentésre nem kötelezték a bankokat) és tisztességtelenség miatt az árfolyamrést törölték úgy, hogy vételi és eladási árfolyamok (árfolyamrés) helyett az MNB árfolyamot írták elő (kivéve, amikor a bank a saját középárfolyamát használta).

A bankokkal teljesen újra számoltatták a szerződések „lefutását” kamatemelés nélkül és árfolyamrés nélkül.

Az Erste Bank a honlapján így tájékoztatott:

 

l---07-a.png

Az elszámolási és forintosítási törvényekkel és a törvények alapjául szolgáló 2/2014 számú Polgári Jogegységi Határozattal kapcsolatban több ezren fordultak az Alkotmánybírósághoz, mivel igazságtalannak tartották a PJE és a törvények állításait, rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság a beadványok túlnyomó többségét vizsgálat nélkül elutasította, mivel az alkotmányjogi panaszt benyújtói „nem terjesztettek elő kellő, alkotmányjogi érvekkel alátámasztott indoklást”.

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

 

További információk, részletek és fejezetlista:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/konyv/