Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.01.01

A spanyol devizahiteles szövetség elnökének tanulmánya

spa-kep-fo.png

 

Patricia Suárez Ramírez[1]

 

A multideviza-alapú jelzálogkölcsönök kereskedelmi forgalma Spanyolországban[2]

 

 

A külföldi devizákban[3] jegyzett jelzálogkölcsönök[4] tömeges kihelyezése Spanyolországban

 

Az ingatlanbuborék Spanyolországban

Az új évszázad első hat éve, 2000-2006, a spanyol gazdaság számára az erős növekedés időszaka volt. A FUNCAS[5] egyik beszámolója szerint a bruttó hazai termék (GDP) reálértéken 20,9%-kal (évente átlagosan 3,2%-kal) nőtt, ami jóval meghaladta az EU-15-tagországok[6] GDP-növekedési ütemének átlagát.

Ez a növekedés azonban, amely ironikus módon „spanyol gazdasági csoda” néven vált ismertté, 1997-2007. között egy hatalmas ingatlanbuborék létrehozásán alapult, amely 2008-ban kipukkadt, ingatlanpiaci válságot generálva Spanyolországban a 2008–2013 közötti időszakban[7]. Amint azt az alábbiakban részletezzük, a krízis komoly következményekkel járt a családok számára.

2004-ben 818.630 lakás épült Spanyolországban, amely lakásmennyiség meghaladta a Németországban, Franciaországban és Olaszországban ugyanebben az évben épült lakások teljes együttes mennyiségét, miközben a spanyol népesség az említett országok összlakosságának mindössze egynegyedét teszi ki.[8]

 

spa-kep-00.png

 

Ráadásul ez nem is a „legjobb” év volt a spanyol ingatlanpiac számára, hiszen 2008-ban, éppen amikor az ingatlanbuborék már kipukkadóban volt, 853.982 lakást építettek.

Az ingatlanbuborék fő tünete a lakásárak rendellenes mértékű növekedése volt, amely meghaladta a fogyasztói árindex (CPI[9]) emelkedési ütemét. Az áremelkedés számos tényező együttes hatásának eredményeként következett be: az ingatlanok( házak, lakások) más európai országokhoz képest alacsony induló ára, az ingatlanvásárlással összefüggő nagy adókedvezmény, valamint a bőséges, olcsó, és könnyen hozzáférhető hitelek illetve kölcsönök hatásai egyaránt közrejátszottak.

 

 

spa-kep-01.png

 

A pénzintézetek tehát aktívan részt vettek az ingatlanbuborék növelésében, elsősorban a ingatlanberuházóknak nyújtott hatalmas kölcsönökkel, másodsorban pedig a fogyasztóknak nyújtott kölcsönökön keresztül, amelyeket azonban nem csak lakásvásárlás céljából, hanem autóvásárlásra, vagy utazásra is kínálták.

Természetesen a bankok által a kölcsönök nyújtásának feltételeként meghatározott, jelzálogul szolgáló ingatlanok előzetes értékbecslése, amelyet gyakran a bankok által ellenőrzött cégek végeztek, túlzók, a hitelezők tőkeállományának értékelésére irányuló intézkedések pedig nagyon lazák voltak. Az alábbi ábra azt mutatja be, hogy miként esett egybe a jelzáloghitelezés és a lakásárak növekedése, amelyek 2007-2008-ban érték el a tetőpontot.

spa-kep-02.png

 

2006 végén és 2007 elején a bankok, tudatában a közelgő válságnak, és annak hogy ezt a kamatlábak jelentős csökkenése, valamint az euró más devizákkal szembeni jelentős értékvesztése kíséri majd, kezdték elleplezni a valós ill. várható helyzetet, és saját jogellenes tevékenységüket.

Így az euróban nyilvántartott (denominált) jelzálogkölcsönöket felvett ügyfeleikre az EURIBOR[10]-nál magasabb kamatlábat terheltek (az úgy nevezett „floor clause”-t[11]), kamatlábswap[12] ügyleteket adtak el nekik valamiféle „biztosítás” gyanánt, végül pedig már „valódi” devizakölcsönöket is értékesítettek.

2002-2016. között a magas ingatlanárak miatt a családok számára egyre nehezebb lett a lakásvásárlás. Ráadásul a magas infláció következtében az Európai Központi Bank kamatot emelt, így a kölcsönök – bár továbbra is bőven álltak rendelkezésre – drágábbak lettek, ami nyilván a lakáscélú ingatlanok (házak, lakások) iránti kereslet válságához vezetett, ez pedig (a megnövekedett kínálat miatt) utóbb a buborék hangos kipukkadását eredményezte. Ebben a válságot közvetlenül megelőző környezetben a bankok árindexhez kötött jelzálogkölcsönöket kezdtek kínálni azzal az indokkal, hogy a havi díj alacsonyabb, mivel más országokban (például Japánban vagy Svájcban), alacsony a kamatláb. Ugyanakkor, arra egyáltalán nem figyelmeztettek, hogy ezzel milyen kockázatokat vállal az ügyfél, és nem biztosítottak hozzáférést sem azokhoz az előrejelzésekhez, amelyekhez a pénzintézetek hozzáférhettek.

 

 

A Bloomberg előrejelzései

Egy profitorientált pénzügyi cég a pénzügyi termékeinek fejlesztését ésszerű pénzügyi megfontolásokra alapozza. Ennek érdekében pénzügyi szoftver-platformokra szerződnek, melyek közül a legismertebb a Bloomberg és a Reuters.

Ezek a vállalatok pénzügyi szoftvereszközöket biztosítanak (például elemzési és tőkekereskedelmi, adatszolgáltatási és hírközlési platformokat) a pénzügyi vállalatoknak és szervezeteknek világszerte. Lehetővé teszik továbbá a legfontosabb pénzügyi intézmények előrejelzéseinek összehasonlítását a kamatváltozások vagy a devizapiac várható alakulása tekintetében. Az ilyen jellegű szolgáltatás költsége magas, 2 000 euró havonta, amely 2 éves hűségidővel jár, ezért a lakossági ügyfelek számára nem elérhető.

De még ha megengedhetnék is maguknak a lakossági ügyfelek, hogy megrendeljék ezt a rendkívül drága pénzügyi szakmai szolgáltatást, akkor sem vennék sok hasznát, minthogy nem rendelkeznek  olyan speciális pénzügyi szakismeretekkel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy megtalálják és értelmezzék a devizában jegyzett kölcsönük kezeléséhez szükséges információkat.

 

 

spa-kep-03.png

 

 

KIEGÉSZÍTŐ ÍRÁSUNK:

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/vizsgalatok/spanyol-devizahitelesek-es-a-bloomberg-programja.html

 

 

Ahogy a fenti ábrán is látható: a Bloomberg elektronikus kereskedelmi platformjának képernyőjén a következő devizajegyzést figyelhetjük meg az EUR/YPY keresztárfolyamra[13]:

 - 2007-ben egy euró aktuális piaci ára[14] 143-158 japán jen között ingadozott, de az előrejelzés az elkövetkező években az euró (EUR) értékének várható egyértelmű, folyamatos csökkenését (devalválódását) valószínűsítette azzal, hogy:

  •  2008-ban egy euróért minimum 114 és maximum 150 japán jent kell majd fizetni,
  •  2009-ben egy euróért 115 és 143 közötti japán jen-összeget kell majd fizetni,
  •  2010-ben pedig egy euróért 110-145 közötti japán yen-összeget kell majd fizetni.

 

Más szóval: az euró értékének csökkenése és a japán valuta felértékelődése a Bloomberg és a Reuters pénzügyi szoftvereszközöket széles körben alkalmazó bankok által jóelőre biztosan ismert volt.[15]  

Ennek ellenére, amint azt az alábbiakban látni fogjuk, a spanyolországi deviza jelzálogkölcsönök épp akkor kerültek tömegesen kereskedelmi forgalomba, amikor banki szakértői körökben már jóelőre megjósolták ill. tudták, hogy  az euró értéke szinte biztosan csökkenni fog.

Ilyen adatokkal bármely entitás (bank, hitelintézet, állami bankfelügyelet, stb.) elkészíthetett volna (illetve: a vonatkozó EU-s irányelvek és ajánlások értelmében készítenie ill. készíttetnie kellett volna) egy olyan szimulációt, amely lehetővé tette volna az ügyfelek számára, hogy megértsék azokat a kockázatokat, amelyeknek a referencia-árfolyamok (bankok által jóelőre ismert irányú és mértékű) változása esetén nagy valószínűséggel ki lesznek ill. ki vannak téve, és amelyekről a pénzintézetek biztosan tudtak.

A példánkban említett, 2007 januárjában felvett 200 ezer eurós jelzálogkölcsön után a bank által felszámolt tőkekövetelés, a rendszeres havi törlesztés ellenére, utóbb már 31,6 millió japán jenre rúgott.

A Bloomberg elektronikus kereskedelmi platformjának képernyőjén látottak alapján a bank vezetői, treasury[16]-részlege, ill. a pénzügyi eszközök árának előrejelzését célzó (pl. Forex) technikai elemzéseket végrehajtó szakemberei már 2007. januárjában, a példánkban szereplő 200.000 eurós kölcsön felvételének időpontjában, jóelőre láthatták és tudhatták, hogy a külcsönfelvevő már egy évvel később, 2008-ban is jelentős veszteségeket kell majd, hogy elkönyveljen (az adott, 2008-as naptári év alatt minimum 10, maximum 77 ezer euró közötti tőkeveszteség vár az ügyfélre) – tehát biztos, hogy nem valósul majd meg a pénzügyi termék eladási reklámjában ígért „alacsonyabb kamatlábú, alacsonyabb törlesztést eredményező megtakarítás”, hanem éppen ellenkezőleg: sokkal nagyobb kockázatnak lesz kitéve az ügyfél  az árfolyam (bank által jóelőre ismert irányú és mértékű) változása következtében.

 

spa-kep-04.png

 

A pénzügyi intézmények többsége most így, utólag azzal védekezik, hogy „az előrejelzések nem biztosak, és senki sem tudhatta, hogy az euró összeomlik”. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a fenti állításokkal szemben a bankok kiváló szakemberei igenis jóelőre tudták, hogy milyen irányú és mértékű  negatív tendenciákkal számolhatnak, és hogy akár már egy egyszerű szimuláció is megakadályozhatta volna, hogy több ezer ügyfél ilyen jelzálogkölcsönöket vegyen fel, minthogy akár már egy egyszerű szimuláció is egyértelműen megmutathatta volna azt, hogy akár már egy kis mértékű változás is nagy anyagi veszteségeket okozhat (márpedig az előrejelzés ill. extrapoláció[17] nem csupán kis mértékű változásokat prognosztizált).

Ez a fajta szimuláció azt is lehetővé tette volna az ügyfelek számára, hogy megértsék: az euró romlása  esetén az adósságuknak már a tőkeösszege is 50%-kal, vagy akár még annál is nagyobb mértékben nőhet.

 

REKLÁM KÖVETKEZIK

 

spa-kep-adomany.png

Célirányos gyűjtések és támogatások – 2016-2019

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/egy-kicsit-rolunk/celiranyos-gyujtesek-es-tamogatasok-----2016-2019.html

 

 

Az ügyfél profilja

A 2005-ben piacra dobott első devizában nyilvántartott jelzálogkölcsönöket először általában a magas társadalmi-gazdasági státuszú, jellemzően magasan képzett, diplomás, jól kereső állásokban dolgozó ügyfeleknek kínálták. Például a légitársaságok pilótáinak, légiforgalmi irányítóknak, orvosoknak és egyéb, jólfizetett foglalkozások művelőinek.

Ahogy az ingatlanbuborék nőtt, a bankok célcsoportjaivá váltak az egyéb, relatíve magasabb fix jövedelemmel rendelkező foglalkozási csoportok tagjai  is. Így a pilóták után a légiutas-kísérők, technikusok (repülőgép-szerelők, repülőgép-üzemeltetők, csomagkezelők, stb.), aztán utóbb már a reptéri  takarítószemélyzet is a bankok látókörébe kerültek.

Az állami fegyveres erőkben, valamint a rendvédelmi szerveknél (állami központi, valamint tartományi, majd helyi) rendőrségnél, polgárőrségnél szolgálók körében is népszerűsítették ezt a pénzügyi terméket.  – majd a tűzoltóknál és a  mentősök körében is kínálták a  „deviza alapú”-nak mondott kölcsönöket.

Végül 2008-ban, amikor a legmagasabbak voltak az EURIBOR-kamatlábak, és a lakások elérhetősége és ára egyaránt a csúcson volt, a kölcsönt már minden olyan ügyfél megkapta, aki a bankok előzetes hitelbírálata szerint „megfelelő”-nek ítélt értékű jelzálog-garanciát biztosított, függetlenül az illető ügyfelek fizetésétől, tudásától vagy végzettségétől.

 

spa-kep-05.png

Az ilyen típusú jelzálogkölcsönök feltételezett előnyeiről szóló hírek aztán gyorsan terjedtek, és végül volt, amikor maguk az ügyfelek mentek a „deviza alapú”-nak mondott jelzálogkölcsönöket kínáló bankokhoz. (Lásd a 4. ábrát).

 

A túlzott mértékű eladósodás

A „devizában nyilvántartott” jelzálogkölcsönök elterjedése együtt járt a túlzott eladósodással: a pénzintézetek a nyújtott kölcsönösszeg 60%-át meghaladó értékkel bíró ingatlant kértek garanciaként, melyre jelzálogjogot vezettettek be saját nevükre.. Tehát ha például az ügyfél 60 ezer euró értékű kölcsönt igényelt, akkor jelzálogként legalább egy 100 ezer euró értékű lakást kellett kínálnia. Amennyiben a kliens nem tudott ilyen nagyértékű garanciát biztosítani, akkor a bank további garanciákat kért jelzálogként.

Az ASUFIN-ban számos olyan esettel találkoztunk, amelyben a bank az ügyfél, valamint egy családtag (általában a szülők) otthonával fedezte a kölcsönt. Az ügyfelek a félrevezető banki szóbeli tájékoztatatás nyomán meg voltak győződve arról, hogy házuk értéke fedezi a garancia 70-80% -át, a szüleiké pedig a maradék 20-30%-át. A jelzálogkölcsön írott rendelkezései szerint azonban mindkét ház egyformán elszámolható volt az adósságért, így utóbb sok érintett aggódva vette észre, hogy fizetésképtelenségük esetén a bank mindkét házat elveheti. Az ASUFIN-ban több olyan esetünk is volt, amelyekben sajnos mindkét ingatlan elveszett.

Egy másik gyakori eset azoké volt, akik 2007-2008-ban el akarták adni az otthonukat, mert új, általában drágább ingatlanba akartak költözni. Ezek az ügyfelek azért fordultak a bankhoz, hogy „áthidaló kölcsönt” igényeljenek, amely ebben az esetben egy olyan jelzálogkölcsön volt, amely lehetővé tette számukra, hogy új otthont vásároljanak úgy, hogy a kezdeti időszakban csak kamatot, majd a régi ingatlan eladása után kezdjék le a kölcsön tőkeösszegének a visszafizetését (plusz folytassák a kamatok megfizetését). A bankok megtagadták tőlük a "áthidaló hitelt", helyette devizában nyilvántartott jelzálogkölcsönt ajánlottak, elhitetve az ügyfelekkel, hogy a régi ingatlan eladásával gond nélkül vissza tudják majd fizetni a „(multi)deviza alapú”-nak mondott jelzálogkölcsönnel összefüggően keletkező adósság egy részét.

Sajnos időközben az ingatlanbuborék kipukkadt és egy rémálomszerű láncreakciót indított be: mivel az ingatlankereslet csökkent, a vásárlók eltűntek, a lakásárak lezuhantak, az euró árfolyama a japán jen és a svájci frank vonatkozásában romlott, ami jelentősen megemelte az adósságot, amelyet az ingatlangarancia már nem fedezett.

A túlzott eladósodás rémálma elérte csúcspontját. A jelzálogkölcsönös ügyfelek két csökkenő értékű lakóingatlannal rendelkeztek, és az euróval szemben egyre erősebb devizában nyilvántartott kölcsönöket törlesztettek.

 

 

A pénzügyi intézmények

A brit Barclays és a német Deutsche Bank kivételével a legtöbb bank, amely devizában nyilvántartott jelzálogkölcsönöket helyezett ki, spanyol nemzeti pénzintézet. A legaktívabb eladó a Bankinter volt, akiknek a piaci részesedése a devizában nyilvántartott kölcsönök spanyolországi piacán meghaladta az 50%-ot. Ezután következett 14% -os piaci részesedéssel a Banco Popular, amely a közelmúltban csődöt jelentett és egy eurós vételáron[18] a Banco Santander tulajdonába került.

 

spa-kep-06.png

 

A brit Barclays bank, amely 2014 májusában[19] kivonult Spanyolországból, és amelyet néhány hónappal később a Caixabank megvásárolt [20], a piaci részesedés 12%-át mondhatta magáénak. A többi vállalat kevesebb, mint 10% -os piaci részesedéssel rendelkezett (a német Deutsche Bank például 2%-kal).

A német Deutsche Bank jelenleg nem hivatalos források szerint megállapodásokat köt az ügyfeleivel, hogy elkerülje a bírósági pereket és nemzetközi hírnevének csorbulását.

 

A szerződéskötést megelőző tájékoztatás

A bankok számos perben azzal érveltek, hogy a szerződéskötést mindig az ügyfél kezdeményezte, s hogy a pénzintézetek nem forgalmazták aktívan az ilyen típusú jelzálogkölcsönöket.

A tények azonban makacs dolgok, ráadásul sok ügyfél megtartotta a bankoktól, kölcsönközvetítőktől kapott reklámanyagokat.

Mindenesetre a pénzintézetek által nyújtott szerződéskötést megelőző tájékoztatás – akár szóban, akár írásban történt – semmiképpen sem volt elégséges: a hangsúly mindig az előnyökre került, miközben szándékosan elhallgatták az ügyfeleket fenyegető súlyos kockázatokat.

Lényegében az ügyfélnek olyan reklámot mutattak be, amely azzal a lehetőséggel kecsegtette őket, hogy elfelejthetik az Euribor magas kamatlábait, amennyiben svájci frankban (CHF) vagy japán jenben (JPY) nyilvántartott jelzálogkölcsönt vesznek fel.

Például az a reklám, amelyet a Bankinter, a spanyolországi devizában nyilvántartott jelzálogkölcsönök legaktívabb forgalmazója alkalmazott, kizárt gyakorlatilag minden esetleges kétséget. Reklám füzetkéje borítóján egyértelmű volt a tényállítás: „Multideviza-alapú jelzálogkölcsönünkkel Ön anélkül fizeti ki a házát, hogy az Euribort fizetné”, a brosúrában pedig a folytatás „Mi a multideviza-alapú jelzálogkölcsön? Olyan jelzálogkölcsön, amely lehetőséget nyújt, hogy otthona vételárát úgy fizesse ill. törlessze, hogy egyik devizáról egy másikra vált, így elfelejtheti az Euribort, ráadásul a valutaárfolyamból is profitálhat.”

Sok bankfiók leveleket is küldött náluk folyószámlát vezető ügyfeleiknek, amelyekben azt állították, hogy „az Euribor tovább emelkedik”, az idő nem alkalmas jelzálogtörlesztésre, „mert az Euribor tovább emelkedik”, ezért talán nincs is annál jobb döntés, mint ha külföldi devizában nyilvántartott  jelzálogkölcsönt vesznek fel.

Amikor az ügyfél bement a bankfiókba, hogy érdeklődjön  ill. további információkhoz jusson, az alkalmazottak olyan számításokat mutattak be, amelyek alapján úgy tűnt, hogy a megtakarítások a havi törlesztőrészletek és a jelzálogkölcsön teljes összege vonatkozásában is ellenőrizhetőek – sőt azt a (hamis) benyomást keltették, hogy havi szinten még megtakarítások is lesznek a fizetendő havi törlesztő összegek (bennük a havi tőke- és kamat-törlesztés) egy hónapra eső relatíve alacsony összegének levonását követően, amennyiben az ügyfél nem euró-alapú, hanem CHF- ill. YPY-„alapú” jelzálogkölcsönt vesz fel.

Így mondjuk a korábbi példánkban említett, 2008 januárjában egy 200 ezer eurós jelzálogkölcsönt felvenni szándékozó ügyfél olyan kimutatást kaphatott, amely szerint amennyiben az adott ügyfél nem euró-alapú, hanem CHF- ill. YPY-„alapú” jelzálogkölcsönt vesz fel, akkor :

  • amennyiben a svájci frankban nyilvántartott jelzálogkölcsön-konstrukciót választja, akkor havonta 215 eurót tud megtakarítani (ami a havi törlesztő részlet összegének 19%-át tette ki),
  • amennyiben a japán jenben nyilvántartott jelzálogkölcsön-konstrukció mellett dönt, akkor akár havi több, mint 400 eurót (a havi törlesztőrészlet 36%-át kitevő összeget) is megtakaríthat (lásd az alábbi táblázatot, benne a bankok által érvelésük alátámasztására táblázatba foglalva bemutatott adatokkal):

 

 

spa-kep-07.png

 

Ha pedig ez az összehasonlítás nem lett volna elegendő az esetleg még mindig hezitáló ügyfél meggyőzésére, egy szimulációban a megtakarítás végeredményét is felajánlották a jelzálog teljes futamidejére, amint azt az alábbi táblázat mutatja:

 

spa-kep-08.png

 

A bankok tehát olyan információkat közöltek, amelyek egyértelműen leplezték az EUR/JPY ill.  az EUR/CHF hirtelen változásának kockázatát, nevezetesen a fennálló adósság akár korlátlan mértékű növekedésének lehetőségét ill. valószínűségét, ami utóbb annak ellenére is bekövetkezett, hogy az ügyfelek rendszeresen és maradéktalanul törlesztették a bankok által előírt havi törlesztőrészlegeket.

A Banco Popular még külön saját információs kiadványokat is készített a repülőgép pilóták és légiutas-kísérők szakszervezetei részére, sőt „multidevizás reggeliket” is szervezett a repülőtéri alkalmazottak számára. Ezek a brosúrák azt hangsúlyozták, hogy a „deviza alapúnak ill. „devizában nyilvántartott-nak mondott jelzálogkölcsönök minden tekintetben kedvezőbb lehetőséget kínálnak, mint a hagyományos, euróban jegyzett jelzálogkölcsön.

 

A brit Barclays bank az ingatlan- és pénzügyi ügynökök egész hálózatát használta fel a devizában nyilvántartott jelzálogkölcsönök értékesítésére. Ezek az ügynökök olyan Excel-kimutatásokat tettek a reménybeli ügyfelek elé, amelyek kizárólag csak az előnyöket mutatták be, de olyan kiadványuk is volt, amelyben ezt a fajta jelzálogkölcsönt „lehetőségként” kínálták. A Barclays említette az euró erősségét a svájci frankkal, a jennel, a brit fonttal és az amerikai dollárral szemben, megjegyezve, hogy a jelzálogkölcsön bizonyos mértékű, nem túl jelentős kockázattal is járhat, de megnyugtatóan közölte, hogy bármelyik fiókja jelezheti „mely mechanizmusokkal lehet  megpróbálni az ellenőrzésüket”.

 

 

Az ASUFIN-ban van egy dossziénk, amely több mint 100 hirdetési dokumentumot tartalmaz a fent említett három (Bankinter, Banco Popular és Barclays) pénzintézettől. A többitől nincs dokumentumunk. Ez az alacsony piaci részesedés mellett arra enged következtetni, hogy azok nem voltak ennyire aktívak ezen típusú jelzálogkölcsönök forgalmazásában, és hogy csak akkor ajánlották fel őket, ha az ügyfél azt kérte tőlük, miután egy másik pénzintézettől vagy ismerősétől értesült erről a „lehetőségről”. Más szóval, ez a többi pénzügyi szervezet esetében ez egyfajta „reaktív” pénzügyi termék volt.

 

 

A „multidevizás” jelzálogkölcsönök működése Spanyolországban

Amint az a pénzintézetek által alkalmazott reklámokból már kiderült, a Spanyolországban piacra dobott, külföldi devizában nyilvántartott ill. jegyzett jelzálogkölcsönök annyiban különböztek a más európai országokban általában értékesített termékektől, hogy itt elvben nem „csupán” svájci frankban, hanem japán jenben, továbbá angol fontban és USA-dollárban nyilvántarott jelzálogkölcsönöket is kínáltak a bankok.

Az Európában értékesített, „deviza alapú-nak mondott jelzálogkölcsönök többségét svájci frankban jegyezték. Alapvetően svájci frankban nyilvántartott jelzálogkölcsönök felvételére beszélték rá a bankok a spanyol fogyasztókat is, bár Spanyolországban az ügyfélnek lehetősége volt elvben arra is, hogy a (jelen esetben: svájci frankban nyilvántartott) jelzálogkölcsönét utóbb svájci frankra, japán jenre, angol fontra vagy USA-dollárra váltsa át. Ezért nevezték Spanyolországban a hétköznapi laikus köznyelvben ezt a pénzügyi terrméket „multideviza-alapú” illetve, még egyszerűbben „multidevizás” jelzálogkölcsönnek, nem pedig csak „deviza-alapú” ill. „devizában nyilvántartott” (’foreign exchange /FX/ denominated’) jelzálogkölcsönnek (FX kölcsön), mint Európa többi részén.

A legtöbb hirdetés a svájci frankban vagy japán jenben nyilvántartott jelzálogkölcsön felvételére irányuló szerződés megkötését ajánlotta. Azt állították, hogy a svájci frankban nyilvántartott jelzálogkölcsön esetén (a svájci frank, mint referencia-deviza alapkamatának stabilitása okán) nagyobb a stabilitás (ennélfogva kisebb kockázattal jár) - a japán jenben nyilvántartott jelzálogkölcsön után pedig alacsonyabb havi törlesztőrészleteket kell fizetni.

Amint az a 6. ábrán látható, egy olyan ügyfélnek a tartozása, aki 2008 januárjában 200.000 euró értékben vett fel külföldi devizában nyilvántartott jelzálogkölcsönt, 2016 végére, minden havi törlesztő részlet rendszeres és maradéktalan kifizetését követően is meghaladta a kezdeti adósságot. A pontosság kedvéért, konkrét példák alapján:

  • amennyiben az ügyfelet 2008 januárjában a japán jenben nyilvántartott jelzálogkölcsön felvételére beszélték rá, akkor a bankja 206 148 euró tőkeadósságot tart nyilván,
  • amennyiben annak idején az ügyfél elfogadta a bank ill. hitelközvetítő arra vonatkozó ajánlását, hogy az általa 200.000 euró értékben felvett jelzálogkölcsönt svájci frankban tartsa nyilván a bankja, 2016. év végén a rendszeres, maradéktalan törlesztés ellenére is meghaladta az adóssága a 224 ezer euró (konkrétan: 224 642 euró „tőketartozást” tartottak nyilván esetében).

 

 

spa-kep-09.png

 

Megfigyelhető továbbá, hogy az elmúlt években folyamatos devizaárfolyam-ingadozás következett be, aminek eredményeként a példában említett, eredetileg 200 ezer euró értékben „devizában nyilvántartott” jelzálogkölcsönt felvett adós tőketartozása akár a 290 375 eurós összeget is elérhette (2012 januárjában, ha jenben jegyzett kölcsönt vettek fel), vagy 246 580 eurónyit (2011 júniusában, amennyiben „svájci frank alapú”-nak mondott kölcsönt vett fel) -  míg ha az ügyfél úgy döntött volna, hogy euróban tartja a jelzálogot, akkor a tartozása 2016 végére már 150 000 euró alá csökkent volna.

A most bemutatott forgatókönyv nyilvánvalóan kedvezőtlen - ám előadódtak még ettől is rosszabb helyzetek is. Eredetileg a bankok által hangsúlyozott egyik állítólagos előny az volt, hogy az ügyfél bármikor átválthat egyik pénznemről a másikra, ha netán nem mennének jól a dolgok.  Ennek kapcsán eredetileg a pénzintézetek azt ígérték, hogy ingyenes, személyre szabott tanácsadói szolgáltatást, valamint személyes ügyintézőt is ajánlanak majd ügyfeleik számára, ezzel lehetővé téve, hogy azok minél inkább „kihasználhassák a multideviza-alapú jelzálogkölcsönükben rejlő előnyöket”.

Soha nem említették viszont, hogy az adósságot először konszolidálják, s aztán az átváltás csak úgy lehetséges, hogy először euróra váltják át az összeget, majd pedig a másik külföldi pénznemre (s minden egyes átváltás esetén jelentős banki jutalékot kell majd fizetni).

Más szóval: ha valaki jenről frankra váltott a banki tanácsadók javaslatának megfelelően, akkor először euróra kellett váltatnia a jenben nyilvántartott kölcsönösszeget, majd az eurót frankra - ami minden egyes ügylet esetében jelentős banki átváltási költséggel, valamint az adósság konszolidálásával járt.

Amikor azonban 2008 végén és 2009 elején a problémák jelentkezni kezdtek, a banki alkalmazottak a reklámokban tett ígéretük ellenére nem ajánlottak semmiféle érdemi megoldást. Az esetek többségében egyedi eseményként kezelték a gondokat, amelyek azután hónapról hónapra ismét jelentkeztek. Másoknak, akik belerokkantak a magas havi törlesztőrészletek megfizetésébe, türelmi időszakokat ajánlottak fel, amelyek alatt időlegesen csak a kamatokat kellett fizetni.

Sok, bankok és állam által egyaránt magára hagyott ügyfél kezdte átváltani a devizákat, hogy megpróbáljon „jól tippelni”, így csökkentve az adósságát. Voltak, akik az interneten kezdtek segítséget kérni, ahol olyan emberek fórumai voltak, akik ugyanolyan a helyzetben voltak, mint ők, valamint  olyan állítólagos ill. feltételezett "guruktól" és "szakértőktől" tájékozódtak, akik segítséget ígértek nekik a jelzálogkülcsönük kezelésében. Volt olyan guru, aki arról győzködte követőit, hogy váltsanak angol fontra, (mostanra ezek az ügyfelek még nagyobb veszteségeket gyűjtöttek, mint azok, akik semmit sem tettek, csak fizették tovább havi törlesztőrészletüket).

Az eredmény negatív volt azok számára is, akik az eredetileg választott pénznemben maradtak, és azok számára is, akik éltek az átváltás lehetőségével, amiből arra lehet következtetni, hogy már eredetileg is azért tervezték ezt a pénzügyi terméket, hogy már a kezdetektől megtévesszék és megkárosítsák az ügyfeleket..

 

 

A szabályozó szerepe: Banco de España

A Banco de España (a Magyar Nemzeti Bank spanyol megfelelője) Kárigényszolgálata több olyan határozatot adott ki, amelyekben több vonatkozásban az egyetértett az ügyfelek által a pénzintézetekkel szemben megfogalmazott számos kritikával.

A spanyol jegybank szabályozói véleménye szerint ez a fajta kölcsön egy összetett pénzügyi termék, ezért a szerződéskötést megelőző és/vagy a hirdetésre vonatkozó tájékoztatásnak tartalmaznia kellett volna a jellemzőket és a kockázatokat érintő legfontosabb adatokat, hogy az ügyfelek megalapozott és valódi véleményt alkothassanak a kölcsön alapvető jellemzőiről.

Konkrétan, a Banco de España előírja, hogy az ügyfél legyen képes megérteni, hogy ez a termék árfolyamkockázatnak teszi ki. Oly módon kell ezt tenni, hogy nem kizárólag a különböző kamatkülönbségekből származó megtakarítások lehetséges előnyeit, hanem az árfolyam okozta legjelentősebb kockázatokat is hangsúlyozzák.

Ezen túlmenően szükségesnek tartja a részletfizetés szimulációit is, mégpedig a korábban bemutatott Bloomberg előrejelzésekhez hasonló észszerű pénzügyi számításokkal alátámasztva.

A testület állásfoglalásai azonban nem kötelezőek, így egyetlen bank sem reagált a Banco de Españának az ügyfelek javára hozott döntésére. Ezenkívül, megállapításaiban a szabályozó azt jelezte, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a záradékok érvénytelenségének megállapítására, és a bankokat sem kényszerítheti a jelzálogok euróban történő újraszámítására.

Ezen forgatókönyv alapján az érintettek számára az egyetlen megoldás az volt, hogy a bíróságokhoz fordulnak.

 

spa-asufin-2-kep.png

Patricia Suárez Ramírez

 

 

A spanyol joggyakorlat

2011 közepén az érintettek közül sokan kezdtek az ASUFIN-hoz fordulni segítségért. A legtöbb esetben a türelmi idő a vége felé járt, és az adósok azt látták, hogy hamarosan ismét a szokásos részleteket kell fizetniük. Sokan attól tartottak, hogy elveszítik otthonukat, mert nem lesznek képesek már tovább fizetni jelzálogkölcsönük jelentősen megemelt havi törlesztő részleteit.

Az ASUFIN tehát megindította az első pereket. Kezdetben nem volt nagyon eredményes (a 2014-ben megindított pereknek csak a 34%-a zárult sikerrel, míg ezen perek 66%-a akkoriban sajnos kudarccal végződött).

Az Európai Unió Bíróságának 2014. április 30-i, a C-26/13. sz. (a Kásler Árpád és Káslerné Rábai Hajnalka kontra OTP Jelzálogbank Zrt.) ügyben meghozott ítélete után azonban megfordult a trend. 2015-ben már a perek 52%-ában a fogyasztók javára döntöttek a bíróságok, s a kudarcok aránya 48%-ra csökkent).  

 

spa-kep-10.png

 

A következő igazságügyi mérföldkő a spanyol Legfelsőbb Bíróság 2015. júniusi ítélete volt [21]. Ez a döntés nem csak azért jelentett valódi fordulópontot a bankokkal szemben a bíróságokon folyó küzdelemben, mert pontosan meghatározta az adott pénzügyi termék jellegadó vonásait és az ilyen jellegű pénzügyi termékek forgalmazása esetén alkalmazandó előírásokat, de azért is, mivel meghatározta azokat az irányelveket is, amelyeket más bírósági perek és tartományi meghallgatások során követni kellett az ilyen jellegű ügyekben történő döntéshozatal során.

A spanyol Legfelsőbb Bíróság a következőképpen elemzi és írja le a „devizában nyilvántartott” lakáscélú jelzálogkölcsön, mint speciális pénzügyi termék működését és jogi természetét:

„Amit a köznyelvben „(multi)deviza-alapú” ill. „(multi)devizában nyilvántartott” lakáscélú jelzálogkölcsönnek neveznek, az olyan változó kamatozású lakáscélú kölcsön, amelynél a kölcsönfelvevő többféle lehetőség közül választhatja meg azt a devizanemet, amelyben nyilvántartják a neki (nemzeti fizetőeszközben) kölcsönadott pénzösszeget (tőkeösszeget), valamint a (kölcsön jogszerű kamatait is tartalmazó) törlesztő részleteknek a devizanemét – a referenciaérték pedig, amelyre az egyes időszakokban alkalmazandó kamatláb meghatározása céljából a különbözetet alkalmazzák, gyakran eltér az EURIBOR-tól (leggyakrabban a LIBOR[22], azaz a londoni piacon irányadó bankközi kamatláb).

Az ilyen típusú pénzügyi eszköz vonzereje abban rejlik, hogy egy olyan ország pénznemét használja, ahol a kamatlábak alacsonyabbak, mint azokban az országokban, amelyek pénzneme az euró, ráadásul lehetőség van a pénznem megváltoztatására, ha annak referenciaértéke az euró viszonylatában a kölcsönvevő kárára változna. Ezeket a pénzügyi eszközöket leggyakrabban japán jenben vagy svájci frankban jegyzik. Amint azt már említettük, várható az egyik pénznemről a másikra, sőt az euróra való gyakori átváltás is, ahogyan ez a kölcsönre vonatkozó, szóban forgó jogesetben a fellebbezés tárgyában történt.

(...)

Ennek a pénzügyi eszköznek a kockázatai meghaladják az euróban igényelt változó kamatozású jelzálogkölcsönök kockázatát. A kamatláb változásának kockázata mellett ugyanis fennáll a devizaárfolyam-ingadozás kockázata is.

(...)

Ez a kölcsönfajta, amely a kölcsönt nyújtó ill. folyósító pénzügyi intézmény, bank számára biztosítékként szolgáló jelzáloggal terhelt ingatlan megszerzésének finanszírozására szolgál, amely az átlagos kölcsönökhöz képest jelentősen nagyobb mértékben nehezíti az ügyfél számára, hogy pontos képet kapjon a finanszírozott eszköz és az azt finanszírozó kötelezettség közötti összefüggésről…”

 

A kölcsön típusának elemzése után a Legfelsőbb Bíróságnak nem volt kétsége afelől, hogy ez egy hibrid termék: a jelzálogkölcsön és egy származékos pénzügyi eszköz kombinációja. Ennek az elemzésnek a logikus következménye a MiFID-irányelv[23] alkalmazása az összes, hibrid ill. származékos pénzügyi termékekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettséggel, amely az alábbiakkal jár:

„A Bíróság úgy ítéli meg, hogy a „(multi)deviza-alapú” ill. „(multi)devizában nyilvántartott” lakáscélú jelzálogkölcsön, mint kölcsön, egy pénzügyi eszköz. Ugyanakkor származékos pénzügyi instrumentum is, mivel az egyik fél szerződéses kötelezettségének számszerűsítése (a kölcsön törlesztése és a fennmaradó tőke kiszámítása) más, különálló értéktől függ, amelyet alapul szolgáló eszköznek neveznek, és amely ebben az esetben külföldi deviza.

Külföldi devizához kapcsolódó származékos pénzügyi instrumentumként az értékpapír-piaci törvény hatálya alá tartozik a törvény 2.2. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően. Az értékpapír-piaci törvény 79.a. cikkének 8. pontja értelmében, a törvény 2.2. cikkéhez kapcsolódóan pedig egyúttal összetett pénzügyi eszköz is.

A fentiek eredményeként a hitelező köteles a fent említett értékpapír-piaci törvény által előírt tájékoztatási kötelezettségeket teljesíteni, ahogyan azt a 2007. december 19-én kelt 47/2007 törvényben foglalt módosítások megfogalmazzák. A hivatkozott törvény a 2004. április 21-én kelt 2004/39/EK irányelv végrehajtásáról szóló, 2007. február 19-i 47/2007 / EK irányelv, amelyre a 2008. február 15-i 217/2008 királyi rendelet és különösen az értékpapír-piaci törvény 79. cikke; valamint a vonatkozó királyi rendelet alapul.”

A fent idézett legfelsőbb bírósági döntés eredményeként jelentősen megnőtt a peres ügyek száma, s a  megindított perek 68%-a az ügyfelek számára kedvező eredménnyel zárult. Számos ügyfél és ügyvéd, akik korábban nem mertek pert indítani, ebben az ítéletben találta meg azokat a jogi érveket, amelyekre a döntő lépés megtételéhez szüksége volt.

Néhány hónappal később azonban, 2015 decemberében az EUB új ítéletet adott ki (C-312/14 Martón Lantos kontra Banif Plus), amelyben az ítéletet meghozó bírák már nem tartották befektetéssel vegyes pénzügyi terméknek a „devizában nyilvántartott” kölcsönt, s erre hivatkozva már a MiFID-irányelvben foglalt követelmények számonkérését sem tartották szükségesnek az adott típusú kölcsönöket nyújtó bankokon, pénzintézeteken az ilyen típusú jogügyletek kapcsán. A spanyolországi bankok saját védelmüket a bíróság előtt ez utóbbi  ítéletre igyekeznek azóta is felépíteni. Ezzel azt próbálják bizonyítani, hogy nem devizákban nyilvántartott, ill. jegyzett jelzálogkölcsönöket nyújtottak, hanem ténylegesen japán jenben vagy svájci frankban felvett valódi „devizakölcsönöket”, és ezértjogszerű, hogy az adott kölcsönök visszafizetése is  a kiválasztott pénznemekben (ill. azok átváltási árfolyamához indexáltan) kell, hogy történnjen. Ezen kívül úgy vélik, hogy ez egy egyszerű pénzügyi termék, nem pedig egy bonyolult, befektetéssel vegyes pénzügyi termék – ezért amelynek nem kötelező megfelelnie a befektetési termékekre vonatkozó tájékoztatási követelményeknek.

A fogyasztóvédelem ugyanakkor vitatja és cáfolja, hogy ez az ítélet releváns lenne számukra, minthogy a spanyol multideviza-alapú kölcsön tényleges jogi jellege eltér attól, amit és ahogyan  a C-312/14. számú ügyben vizsgált kölcsönhöz kapcsolódóan leírtak.

2016-tól több spanyol bíróság már nem fogadta ugyan el, hogy ezek a jelzálogkölcsönök pénzügyi derivatívákkal rendelkeznek - abban viszont továbbra is egyetértettek a fogyasztókkal, hogy a bankok által a „devizában nyilvántartott kölcsönökhöz” fűzött „multidevizás jelzálog”-záradékok nem felelnek meg az átláthatósági rendelkezéseknek (ezt a jogi álláspontot az Európai Bíróság számos ítéletében megismételte, például a fentebb említett C-26/13. sz. ügyben) ezért úgy ítélték meg, hogy azokat azokat jogellenesnek, egy bűncselekmény bizonyítékának kell nyilvánítani és el kell távolítani a szerződésből.

 

spa-kep-11.png

 

2016-ban és 2017-ben ez a tendencia továbbra is kedvező volt az ügyfelek számára, az ügyek 70%-ában a javukra, 30%-ában ellenükre született döntés (lásd a 7. ábrát).

 

 

Az ASUFIN és szerepe a fogyasztóvédelemben - Új társulási forma Spanyolországban

Az ASUFIN születése elválaszthatatlanul kapcsolódik a banki visszaélések ellen folytatott küzdelmemhez. 2008 végén fedeztem fel, hogy a bankom megtévesztett és élére álltam az érintettek internetes érdekvédelmének. A következő hónapokban kezdtünk új módon kezelni a pénzintézeteket: létrejött egy hálózatalapú fogyasztói platform, amelynek tagjai hajlandóak információkat megosztani egymással és közzétenni közös érdekeik védelmében. Ez független platform, amelyet az egyik érintett vezet, mindenféle politikai vagy kereskedelmi érdekek nélkül.

Így 2009. július 20-án az érintettek egy csoportja megalapította az Asociación de Usuarios Afectados por Permutas y Derivados Financieros-t ( ASUAPEDEFIN), a Pénzügyi Csereügyletek és Származékos Űgyletek Által Érintett Felhasználók Szövetségét. Először azok fordultak hozzánk, akiket swap-ügyletek, vagy az un. „floor clause”-ok érintettek, és akik megbíztak bennünk, később pedig azok is megbíztak bennünket védelmükkel, akiket más mérgező pénzügyi termékek érintettek,

 2015 márciusában ezért alkalmasabb, világosabb, és átfogóbb nevet vettünk fel. Így lettünk  ASUFIN ( Asociación de Usuarios Financieros), a Pénzügyi Ügyfelek Szövetsége.

 

spa-asufin-kep.png

https://www.asufin.com/

 

Először egyik fő tevékenységünk az volt, hogy honlapunkon információkat tettünk közzé a szerződést megelőző reklámok minden típusáról. Filozófiánk nagyon egyszerű: nincs olyan spanyol ügyvédi iroda vagy fogyasztói szövetség, amely képes lenne elvállalni az összes, bonyolult termékekkel érintett védelmét – ugyanakkor az ilyen típusú dokumentumok terjesztése tehát elősegíti valamennyi érintett védelmét, függetlenül attól, hogy végül milyen jogi védelemre köt szerződést.

A következő lépés az első bírósági ítéletek közzététele volt, így elindítottunk egy még most is futó projektet, amely kétségtelenül fordulópontot jelentett a pénzügyi fogyasztók védelmében.

Először is meg kell jegyezni, hogy 2009-ben a Centro de Documentación Court Español (CENDOJ), a Spanyol Igazságügyi Dokumentációs Központ nem volt olyan fejlett, mint ma. Nagyon kevés ítéletet tettek közzé, és gyakorlatilag mindegyik magasabb fokon született. Ugyanakkor viszont az első – logikusan elsőfokú – bírósági határozatokhoz való hozzáférés elengedhetetlen volt az érintettek védelmének elősegítése és felgyorsítása érdekében.

A bírósági határozatok közzétételének természetes következményeként jelent meg a jól ismert „rangsorolás az ítéletekben”, amely mind a barátok, mind az ellenségek számára ismertté tett bennünket.

A "Google-elemzéseknek" köszönhetően megtudtuk, hogy meglátogattak bennünket a bankok számára dolgozó rangos ügyvédi irodák, sőt maguk a bankok is. Furcsa, de hatékony módja volt ez annak, hogy meggyőződjünk arról, hogy a helyes úton járunk: a látogatások gyakorisága pedig azt mutatta, hogy bizonyos bankokat jobban aggasztott a tevékenységünk, mint másokat. Hónapokkal később a statisztikák azt mutatták, hogy a „rangsort” a bírák is látogatják. Akkoriban a bírák által megoldott pénzügyi természetű ügyek száma nagyon kicsi volt, ezért újdonságnak számítottak, nem úgy, mint manapság, és először kellett pénzügyi szabályozással foglalkozniuk. A „rangsor” lehetővé tette számukra, hogy lássák más elsőfokú bírák érveit, kritériumait.

Az ítéletek exponenciális növekedése azt jelentette, hogy a határozatokat olyan adatbázisba kellett rendeznünk, amely lehetővé teszi a keresést termék, entitás, autonóm közösség, fok, érintett fogyasztó típusa, stb. szerint. Így próbáltuk megkönnyíteni több száz ügyvéd munkáját, akik több ezer fogyasztó érdekeit igyekeznek megvédeni.

Jelenleg az ítéletek „rangsorolása” több mint 5000 ítéletet foglal magában, naponta több mint 2000 alkalommal látogatják, és a spanyol banki és befektetési termékek joggyakorlatára szakosodott legnagyobb adatbázis lett.

 

A devizakölcsönök által érintettek védelme Európában

Jelenleg az ASUFIN vezeti a spanyolországi multideviza-alapú jelzáloggal érintettek védelmét. Emellett 2015-ben felvettük a kapcsolatot más európai fogyasztói szövetségekkel, akiket Európában az ilyen típusú jelzálogkölcsönök érintettek. Hamarosan azon kezdtük el dolgozni, hogy saját spanyolországi tapasztalataink alapján előmozdítsuk az érintettek védelmét Európában.

Első javaslatunk a www.fxloans.org weboldal létrehozása volt, amely minden európai szövetséget, az egyes országok helyzetéről szóló tájékoztatást ésaz összes európai fogyasztó védelmét lehetővé tevő dokumentációt tartalmazna.

Elindítása óta egyre több szervezet és ország csatlakozott ehhez a platformhoz. Emellett az együttműködés érdekében előmozdítjuk az európai szintű találkozókat. Érdekvédelmi tevékenységünk eredményeként sor került Brüsszelben az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) képviselőivel való találkozásra, melyen mielőbbi  beavatkozást sürgettünk, miután elmagyaráztuk  az európai „devizában nyilvántartott kölcsönök” ill. „devizahitelezés”  problémáját[24], majd pedig  2017. május 18-án megszerveztük  barcelonai ülésünket, ahol Lengyelország, Szlovénia, Horvátország, Bosznia, Szerbia és Olaszország képviselői gyűltek össze, de jelen volt a spanyol Legfelsőbb Bíróság képviselője is.

A kapcsolattartás más szervezetekkel lehetővé teszi számunkra, hogy első kézből ismerjük meg a más országokban felmerülő problémákat, a hatékony ill. sikerre vezető fellépéseket, és azokat is amelyek hatástalannak bizonyulnak.

Könnyű volt felismerni, hogy a kulturális, politikai, vagy nyelvi különbségek ellenére a megtévesztés módja mindig jóformán ugyanaz volt. Ezért az ASUFIN arra törekszik, hogy előmozdítsa a pénzügyi felhasználók európai szövetségének létrehozását, amely lehetővé teheti számunkra, hogy összehangoljuk tevékenységeinket és jogaink közös védelmét.

 

Fordította:

Dr. Panajotou Kosztasz

 

 

 

Kérjük, támogasd vállalkozásunkat, hogy minden külföldi szerző műve olvasható legyen magyarul. Ha marad pénzünk, akkor a végén külön kötetben kiadjuk az összes külföldi tanulmányt.

 

A most közreadott spanyol fordításhoz még nem érkezett be annyi adomány, amennyibe került a szakfordítás. A görög fordításnak pedig már a végén járunk. Szükségünk van tehát a Te segítségedre is!

 

 

MagNet Bank

1062 Budapest, Andrássy út 98

HU84 16200216-00245469-00000000


SWIFT kód: HBWEHUHB  
 

Az átutalásnál tüntesd fel: a könyv fordítására

 

 

A könyv, amiben ez a spanyol tanulmány is található, elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

 

http://mek.oszk.hu/19100/19119/

 

 

Az összes elkészült fordítás letölthető pdf-ben: 

 

https://drive.google.com/drive/folders/19Eym4y7jxWC2Ztp11ZgRjNNcTIVes4eJ

 

 

 

[1] Dr. Patricia Suárez Ramírez, a spanyol Pénzügyi Ügyfelek Szövetsége (Asociación de Usuarios Financieros, ASUFIN) civil fogyasztói érdekvédelmi társadalmi szervezet elnöke.

[2] A tanulmány eredeti címe: „LA COMERCIALIZACIÓN DE LAS HIPOTECAS EN DIVISAS EN ESPAÑA”.

  A tanulmány címében szereplő „multideviza”-kifejezés magyarázata: Spanyolország (hivatalos nevén: Spanyol Királyság) 1986. január 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz, és 2002. január 1-től vezette be az eurót, mint közös európai valutát a korábban használt nemzeti fizetőeszköz (a pezeta) helyett. Ekkortól a külföldi és hazai tulajdonban lévő bankok nem „csupán” japán yen (JPY) és svájci frank (CHF) „alapú”-nak mondott jelzálogkölcsönöket ajánlottak az ügyfeleknek, hanem angol fontban ( £) és amerikai dollárban (USD) denominált (nyilvántartott) jelzálogkölcsönöket is. Jelen írás szerzőjének, a Spanyol Pénzügyi Ügyfelek Szövetsége (Asociación de Usuarios Financieros, ASUFIN) elnökének adatai szerint  a kb. 42 millió főnyi lakossal bíró Spanyolországban mindösszesen kb. 70.000 darab „devizában nyilvántartott” jelzálogkölcsön-szerződést kötöttek 2002. január 1 - 2008. december 31. között, mely kölcsönszerződések túlnyomó többségét elsősorban a svájci frankban (CHF), másodsorban a japán jenben (JPY) nyilvántartott jelzálogkölcsönök tették ki.– [a szerk. megj.]

[3] Deviza: számlán lévő külföldi fizetőeszköz.  Forrás: hirkozpont.magyarorszag.hu – [a szerk. megj.]

[4] Jelzálogkölcsön: ingatlanra jelzálogjog biztosításával adott kölcsön. Forrás: A magyar nyelv értelmező szótára. Szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete. Budapest: Akadémiai Kiadó. Online: arcanum.hu – [a szerk. megj.]

[5] FUNCAS = Fundación de las Cajas de Ahorros (Online: http://www.eleconomista.es/empresas-finanzas/noticias/342621/01/08/Sexenio-20002006-fue-brillante-para-la-economia-espanola-segun-FUNCAS.html)

[6] Az un. EU-15 tagállamok (csatlakozási dátumokkal): Franciaország (alapító tag: 1952), Németország (alapító tag: 1952), Olaszország (alapító tag: 1952), Belgium (alapító tag: 1952), Hollandia (alapító tag: 1952), Luxemburg (alapító tag: 1952), Egyesült Királyság (1973) Dánia (1973), Írország (1973), Görögország (1981), Portugália (1986), Spanyolország (1986), Svédország (1995),Finnország (1995), Ausztria (1995), – [a szerk. megj.]

[7] https://es.wikipedia.org/wiki/Vivienda_en_Espa%C3%B1a

[8] http://www.elmundo.es/mundodinero/2006/06/13/economia/1150208659.html

[9] CPI = Consumer Price Index = fogyasztói árindex

[10] EURIBOR = EURo InterBank Offered Rate (Európai irányadó bankközi kamatláb, az európai bankok egymásnak felajánlott euro hitelkamatainak napi szintű, speciális átlagolása). – [a szerk. megj.]

[11] Floor clause (spanyolul: „Clausula Suelos”, ill. „Suelo Hipotecario”). A spanyol Legfelsőbb Bíróság (Spanish Supreme Court) több ítéletében is tisztességtelennek és jogellenesnek ítélte ennek a klauzulának az alkalmazását a bankok részéről (lásd pl.: Spanish Supreme Court Resolution on 9 May 2013,  Spanish Supreme Court Resolution on 21 December 2016). A spanyol kormány törvényt hozott az ügyben, mely szigorúan büntetni rendeli a „floor clause” jogellenes használatát (Royal-Decree Law 1/2017 of 20 January, 2017, about urgent measures to protect consumers in Floor Clause Matters). Ennek kapcsán lásd bővebben még, pl.: Spanish Floor Clauses. Online: en.m.wikipedia.org– [a szerk. megj.]  

[12] SWAP-ügylet: „Swap ügylet minden olyan deviza csere ügylet, mely két egyidőben megkötött, azonos devizanemek közötti, de ellentétes irányú (azonnali és határidős) váltásból áll, amelyeknél az egyik devizában azonos a kötések összege.” Forrás: hirkozpont.magyarorszag.hu – [a szerk. megj.]

[13] Az euró japán jen ellenében jegyzett árfolyama esetében az euró és japán jen (EUR/YPY) viszonylatban az euró a bázisdeviza, míg a japán jen a jegyzett deviza. – [a szerk. megj.]  

[14]Aktuális piaci ár (Spot Price) : az az árfolyam, amelyen adott pillanatban az azonnali piacon kereskednek. Adott esetben: 2007. január 2-án 1 Euroért  max. 158 japán jent kellett adni. – [a szerk. megj.]  

[15] Lásd ennek kapcsán különösen: Szabó József, a Hitelesmozgalom vezetőjének “Spanyol devizahitelesek és a Bloomberg programja” című írását! Online:  https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/vizsgalatok/spanyol-devizahitelesek-es-a-bloomberg-programja.html (2019.03.31) – [a szerk. megj.]  

 

[16]Treasury: a bank központi forráselosztó egysége. Feladata a bank belső – forrásgyűjtő  és kihelyező – egységei  közötti közvetítés, valamint a bank likviditási, kamatlábkockázati pozíciójának kezelése, rendszerint bankközi piaci és derivatív-piaci ügyletek révén.” Forrás: hirkozpont.magyarorszag.hu – [a szerk. megj.]

[17]Extrapoláció: a függvény értékének közelítő meghatározása egy adott pontban a megelőző szakasz értékei alapján, ill. múltbeli adatok alapján egy jövőbeni időponthoz tartozó valószínűségi változó értékének becslése.” Forrás: kislexikon.hu – [a szerk. megj.]

[18] http://economia.elpais.com/economia/2017/06/07/actualidad/1496815101_806944.html

[19] http://www.expansion.com/2014/05/08/empresas/banca/1399529838.html

[20] http://www.expansion.com/2014/08/31/empresas/banca/1409511145.html

[21] Spanyolról angolra fordította és megjelentette az ASUFIN mind a saját honlapján, mind pedig az európai “devizahitel-károsultak” közös fellépését elősegítő un. “fxloans.org”-honlapon. Lásd online:   https://www.fxloans.org/judgements/– [a szerk. megj.]

[22] LIBOR = London InterBank Offered Rate (londoni bankközi referencia jellegű bankközi kamatláb, amelyen egymásnak hitelt nyújtanak a nemzetközi bankok (a nemzetközi bankok egymásnak felajánlott hitelkamatainak napi szintű, speciális átlagolása, mindig devizaként értendő /pl. euro-LIBOR, CHF-LIBOR, font-LIBOR/). – [a szerk. megj.]

[23] MiFID= Markets in Financial Instruments Directive. (A pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK Európai Uniós irányelv, amely 2007. november 1-jével lépett hatályba az EU országaiban két alapvető céllal. Elsődleges deklarált célja, hogy megerősítse az olyan ügyfelek védelmét, akiknek ill. amelyeknek befektetési szolgáltatásokat kínálnak, adnak el ill. nyújtanak a bankok, pénzügyi szolgáltatók. Másodlagos célja, hogy hozzájáruljon a tőkepiacok átláthatóságának növeléséhez. Magyarországon 2007. december 1-től került bevezetésre „A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény”-nyel.

A MiFID-irányelvekben előírt MiFID-tesztek bevezetésének szükségességével kapcsolatban utóbb így írt egy szakmai portál: „Ha bemegyünk a bankba és befektetési lehetőségekről érdeklődünk, gyorsan elénk tolnak egy MiFID tesztnek nevezett kérdőívet. Ez a teszt egy egységes európai előírás eredménye, nevét a Markets in Financial Instruments Directive rövidítésből kapta. A nem is olyan távoli múltban, ha bement egy ügyfél egy bankba/pénzügyi szolgáltatóhoz, az mindenféle kockázatos pénzügyi instrumentumot eladhatott neki, miközben az ügyfélnek fogalma sem volt, mit is vesz tulajdonképpen. Így vettek az ügyfelek korlátlan bukást biztosító, az euro/forint keresztárfolyamára fogadást tevő származtatott terméket. Ezt elégelte meg az Unió és kötelezte a szolgáltatókat, hogy tanácsadás/termékismertetés előtt mérjék fel az ügyfél pénzügyi tájékozottságát és csak a tájékozottságának megfelelő terméket ajánlják neki. A kérdőív kiterjed a kockázattűrő képességedre, a pénzügyi helyzetedre…, sőt a pénzügyi ismereteidre is, azaz hogy milyen termékeket ismersz.” (Forrás: Mi az a MiFID teszt? Online: kiszamolo.hu,  2011. 11.02.)

Lásd ennek kapcsán még, egyebek között: Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 20112/61/EU irányelv módosításairól. – [a szerk. megj.]

 

[24] FX Loans: The European Legal Committee for Consumer Rights. Honlap (Online): http://www.fxloans.org/european-associations-sensitize-the-european-committee-on-fx-loans/– [a szerk. megj.]