Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Viszontválasz dr. Bodzási Balázs helyettes államtitkár úrnak

2015.08.04

bodzasi-balazs-foto.jpg

 

 

Tisztelt dr. Bodzási Balázs helyettes államtitkár Úr!

 

 

Megkaptuk nyilván az igazságügyi minisztérium nevében írt levelét, amelyben meglepő dolgokkal szembesített minket.

 

 

1.       A hatalmi ágak elválasztásának elve igen szép dolog, s talán ha érvényesül, akkor eredményes is lehet. Nyilvánvalóan a történelem során a realitást tekintve különböző mértékben valósult meg a hatalmi ágak elválasztása vagy másképpen a hatalmi ágak autonómiája, önállósága. Korunkban szinte alig követhető gyorsasággal mennek végbe ezek a változások. Mindössze negyed százada még a proletár diktatúra alapelve volt, hogy államérdekből a hatalmi ágakat elválasztó kerítésen hatalmas, széles átjárókat biztosítottak az állampárt részére. A hatalmi ágak elválasztásának átlépése (meghekkelése) ma már nem elsődlegesen hangoztatott irányelv. De a hatalmi ágak elválasztottsága még messze nem épült ki oly mértékig, hogy az igazságügyi minisztériumnak ne lehetne egy jogszabály előkészítéséről, megalkotásáról úgymond szakmai véleménye, útmutatása, amit a szakmailag laikus törvényhozás ne venne figyelembe. Úgy tudjuk például, hogy az Ön minisztere messzemenőleg befolyással bírt szakmai véleményének kinyilvánításával az úgynevezett deviza elszámolású hitelek forintosítási  törvényeinek megalkotásában. Miért ne vehetne észre valami hibát az általa javasolt jogi megoldásokban? Hiszen ezt a jogszabályt a parlamenti képviselők az igazságügyi minisztérium szakmai véleménye nélkül valószínűleg nem tudták volna megalkotni. Általánosságban egyébként hogy a törvényhozási folyamatot magát milyen jogszabályok határozzák meg elvileg és annak milyen gyakorlati rutinban felelnek meg a törvény előkészítési cselekmények (például a jelen törvényhozási ciklusban), arról szívesen hallgatnánk meg az Ön véleményét, tapasztalati beszámolóját, hiszen a külvilág, a közönség számára ezt messze nem dokumentálják olyan elérhetően mint a svéd vagy norvég mindennapi gyakorlatban.

 

 

 

2.       Meglehet, hogy levelünk taktikailag nem szerencsésen fogalmazott, nem a szokás szerint visszafogott, azonban az Ön válasza egyáltalán nem támaszkodik a magyarországi államélet jelenkori gyakorlatára, tehát nem bír meggyőző erővel. Hatalmi pozícióból Ön mégis fenntarthatja levelének állításait, azonban azzal az önkény logikája szerint járna el. A devizahitelek ügyében az önkény (a pénzügyletek iránti, a gazdasági életben elengedhetetlen és általában az államélet iránti alapvető bizalmat gyengítő önkény) eddig is meghatározó volt. Az Önhöz írt és a hasonló érdekvédő leveleinket abban a reményben fogalmazzuk, hogy előbb-utóbb Önök is arra a belátásra jutnak, hogy a devizahitelek eddigi kezelésének módja nem vezet ki a pénzügyi, gazdasági, társadalmi önkény azon ördögi köréből, amelyen belül (amely ördögi körön belül) az ország gazdasági talpra állítása lehetetlen. Természetesen lehetséges, hogy harmadik világháború vihara csap le az országra, és nemhogy a devizahitelek kapcsán a tisztességes rendezés, de a fizikai életben maradásunk sem remélhető. Azonban gondolom nem ilyen meggondolásból hivatkozott hamisan a hatalmi ágak elválasztási elvére: kettős mércével, nevezetesen a törvényben is kimondottan tisztességtelen bankok oldalán az állami szerepvállalás sokéves elhúzódását levelében nem is említi, pedig az évtizedes volt a devizahiteles csaláskartellban, korábban a lakásmaffiában, az OTP lakáskamatok emelésében stb-stb …………. és ott a jelek szerint negyed százados határidő sincsen a helytelen állami intézkedések korrigálására. De az állami-banki kartell által kirablandó banki ügyfelekkel szemben 3 napos határidőt emleget az államtitkár úr, mint lehetséges jogállami normát.

 

 

3.       Elvileg ennél 3 napnál tovább is mehetnénk. Mondjuk fél perc. Közismert, hogy a rövid reagálási határidőket a jogban nem egyszer, sőt leginkább, a jogban szabályozott folyamatok természete kényszeríti ki. Például egy atomerőmű szabályozásának joganyagai között, ha töredék másodpercek alatt kell dönteni, akkor a 3 napos határidő (de még a 3 perc) sem fogadható el némi hosszabbításokkal, munkaszüneti nap közbeiktatásával stb. Nézzük meg ellenben az Ön által megválaszolt levelet. Abban az volt, hogy a forintosítási törvények által szabályozott folyamat természete eddig olyan volt, hogy a törvényhozó szervek egy évtizeden át nemhogy nem léptek megfelelően, hanem ismételten kinyilvánították, hogy ahhoz sem vették a fáradtságot, hogy egyáltalán megértsék, miről is van szó. A 2014-es jogszabályok a károsult ügyfeleknek merőben új, váratlan helyzetet generáltak. Olyan feladat elé állították a fogyasztó státuszú ügyfeleket, amit józan megfontolás szerint érdemben nem tudnak vagy nehezen teljesíteni. Ebben a szorító helyzetben került felvetésre, hogy hosszabbítani kellene a 30 napot. Mert miért ne lehetne 90 nap, ha a tisztességtelen bankoknak is volt 60 napjuk, amire fél évvel előtte megkezdték a felkészülést, tehát nekik ez a 60 nap egyáltalán nem volt váratlan stresszhelyzet. Erre a méltányos megoldás keresés helyett Ön leiskolázta a levélírókat, kvázi kilátásba helyezve, hogy akár 3 nappal is meg kellene elégedjenek.

Erőteljes csúsztatás, cinikus álláspont összehasonlítani az évek óta perben álló, felkészült, a periratokat, jogszabályokat, a másik fél nézetét ismerő ügyvédek által képviselt felek esetében, a perekben a fellebbezési határidőt az elszámolást megkapó, jogban és pénzügyi számításban tapasztalatban, járatlan, az Alaptörvény által védeni deklarált  fogyasztó panasz adási határidejével. Főként ha figyelembe vesszük, hogy a pénzintézetek - bizonyára épp a jogalkotó szándékának megfelelve, a csupán formális, mivel banki elszámolási szintű szakértői képzettséget igénylő, így merőben formális - jogorvoslati lehetőség biztosításával - szándékosan hiányos, értelmezhetetlen “részletes elszámolásokat” küldtek az ügyfél kérésére. Ez viszont levont a "gáláns" 30 napból legalább 10 napot, az elszámolási értesítő levél pedig alkalmatlan bárminemű érdemi észrevételre, panaszra, hiszen nem tartalmaz ellenőrizhető adatot, a néven és lakcímen kívül.

A hosszú fejtegetés, hogy bőven elég a fogyasztónak 30 nap, miként egyeztethető össze azzal, hogy a bankoknak, akik szinte végtelen mennyiségű pénzzel, jogi és pénzügyi szakértők tömkelegével rendelkeznek, a jogszabály a panasz megválaszolására 60 napot biztosít, nem 3, nem 8 , nem 15, hanem 60 napot. Mennyire egyeztethető össze ez az Alaptörvény elhíresült M cikkével, és a fegyveregyenlőség perjogi elvével?

A 30 napos határidő elegendő voltára történő hivatkozásnál kimondottan cinikus a büntető eljárásban az ítélet hozatalkor rendelkezésre álló azonnali, vagy 3 napos  fellebbezési határidővel való példálózás. Ott ezt a jognyilatkozatot megelőzi egy nyomozati szak, melynek végén a gyanúsított az iratismertetés alkalmával valamennyi iratot megismerheti (reá nézve terhelőeket is), azokról még ezen ügyszakban másolatot kérhet. Ezt követően a bírósági tárgyaláson is tisztázhatóak a még esetleges ellentmondások, ahol már mint vádlott ismét részletes információkhoz jut. Ekkor a fellebbezéssel kapcsolatos  jognyilatkozatra elegendő a 3 nap, hisz a terhelt minden szükséges információról tudomással bír, egy akár évekig húzódó eljárás során, folyamatosan. Ezzel szemben esetünkben a 30 nap mint nagyvonalú, kegyes határidőkénti megjelölése a Hatalom ügyfelekhez való hozzáállását kellőképpen példázza. Önmagában is obszcén a büntető eljárás és polgári eljárás határidejének összevetése… (hacsaknem freudi elszólásnak tekintjük a büntetőügy felemlegetését).

Milyen jól esne nekünk levélíróknak és általában a devizahitel károsultaknak, no meg a 25 éve jogállami állapotok után vágyakozóknak, ha jogvégzett emberként ezért a 3 napi határidős viccelődésért Ön elnézést kérne, belátva, hogy nem mérte fel levelének súlyát, mondanivalóját. Sietett. Feltételesen: milyen jól esne. De ez a jövő lehetősége. Egyelőre térjünk vissza a leveléhez, ami lakmuszpapírként mutatja a devizahiteles ügyletek hatósági kezelésének jelenét.

Nem nagyon zavarta Önöket ott a szegregált államigazgatási ágazatokban (ahol egy minisztérium csak leplezetten ad tanácsot a törvényhozónak, de nyíltan az áldozatok felé hatalmi ágak elválasztása címszóval mossa kezeit), hogy közben családok egzisztenciájának tömege megy tönkre, hogy Magyarországról az elvándorlás egyik legfontosabb, ha nem kiemelkedően a legfontosabb indokává vált a devizahiteles banki-állami kartell dühöngése, átgázolása az áldozattá tett ügyfeleken (elvileg a modern korban úgynevezett fogyasztói védelmet érdemlő ügyfeleken!). Maga ahelyett, hogy útmutatást adott volna, hogy ezt a bizonyos államilag garantált, az állam felelősségével garantált, a jogállamiság logikájából feltétlen következő ügyfél oldali tényleges érdekvédelmet hogyan találhatják meg a levélírók – szóval ehelyett felszínes jogi ismereteivel visszaélve packázni méltóztatik az Önhöz fordulókkal.

 

 

4.       Remélem nem sértő, hogy packázás és egyéb éles szavakat használok, de a jelek szerint Ön vagy azon munkatársa, akit felhatalmazott, hogy leveleket megválaszoljon és az Ön aláírás bélyegzőjével ellásson, nem mérte fel, hogy a felpanaszolt és orvosolni kért bajt csak növeli cinikus válaszával. Ha szó szerint vesszük ugyanis levelét, akkor annak cinikus hangvétele és otromba, értelmetlen érvelése valóságos provokációnak fogható fel – mintha elmérgesíteni akarná a jelen helyzetet. Eddig ilyen leveket a bankoktól, a korábbi PSZÁF-től, a mostani MNB-től és némely ál-érdekvédelmi szervezettől kaptunk. A skála szélesedett. Az ország kerítéseket épít a határra. Önök pedig a jogállam elé?

 

 

5.       Kérem vegyék fontolóra, hogy ez a levél kiigazítandó, és hogy az Igazságügyi Minisztériumnak a legrigorózusabb fenntartásokat tekintve is súlyos felelőssége van a jelen helyzet kialakulásában és annak orvoslásától való elzárkózásban. Mert miért ne indíthatott volna a minisztérium egy egyeztetést, egy szakmai felmérést stb, hogy amikor a magas kúriának majd évtizedébe került álláspont kialakítása, de a máig sem ismerte ki magát a devizahitelek rejtelmeiben, minden apparátusával egyetemben (mert hogy ha értették volna a csalás logikáját, csak a lakosság ellen fordultak volna tudatosan …. – gondolom azt Ön sem állítja - akkor pedig marad az elméleti összefüggések meg-nem értése), szóval ne írogassanak a bajt csak élező olyan leveleket, amelyek úgy tesznek, mintha itt minden rendben lenne, csak némely hanyag ügyfél nem veszi magának a minimális fáradtságot, hogy odafigyeljen a naptárára.

 

 

6.       Levelüknek őszintén szólva egyetlen érdemi, megnyugtató alternatívája pedig az lehetne, hogy közlik (ami az ELTE konferencián is elhangzott), hogy tisztában vannak vele, hogy az árfolyam indexálás megtűrése csak valamilyen politikai taktikával magyarázható, mert egyébként a maga valójában az csalás, hamisítás, a jog, az alaptörvény, az alkotmányosság megszégyenítése, azt mielőbb orvosolni kell …. Ebbeli felismerésüket közzé  kellene tenni mihamarabb szélesebb nyilvánosságnak is elérhetően. De ekkora őszinteséget, elhivatottságot nem tételeztünk fel, hiszen sokakat nem erre szocializált a XX. századi történelem. Tehát pusztán kicsit több türelmet, kíméletet kértünk volna, amit Ön nem adott meg. A politikai manipuláció legszélesebb nyilvánosság előtti bevallása helyett idegesen vetette fel a 30 napos határidő meghosszabbítása helyett akár a 3 naposat…. Vagy úgy értsük, hogy Önök talán nem a mi, állampolgárok, ország lakosok, magyarok igazságügyi minisztériumában dolgoznak? Mert Önök képesek a devizahiteles banki kartell szája íze szerint fogalmazni hivatalos leveleiket (minden cinizmust felvállalva)? Talán fel sem mérték a levelük értelmezését, talán csak fegyelmet, magabiztosságot akartak sugározni. Nem a legmegfelelőbb területen. Itt nem határidőket kellene megvédeni, hanem szembe kellene nézni a jog értelmével. Ami alól nem ment fel a kettős mérce látszólagos szigorúsága. A kettős mérce nem civilizált dolog – különösen nem, amikor valósággal felszámolják de legalábbis megroggyantják vele egy országban a bankügyletek, a gazdasági szerződés, az állami szerepvállalás iránti bizalmat.

Tisztelettel – főleg ha képesek az érdemi minisztériumi ügyintézés és az érdemi ügyfél oldali érdekvédelem irányába lépéseket tenni.

Hihetetlen hangvételükre igyekeztünk olyan választ adni, amelyben az indulatszavakat megfontolt érvelésünk egyértelművé tételére használjuk.

 

Fáy Árpád

Baranyai Csaba

Bukliné dr. Vámos Csilla

Bukovinszki Róbert

Fazakas András

Feketéné Kalmár Mária

Papp Péter

Szabó József

 

 

előzmény:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/kerdeseink-es-a-kapott-valaszok/im--boven-eleg-a-30-nap-a-panaszra.html