Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tiszelt Áder János Elnök Úr, ne írja alá !!!

2014.07.12

 Tisztelt Áder János Köztársasági Elnök Úr!

 

 ader_janos-01.jpg

 

 

A Parlament elfogadta „a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről” címet viselő T/465 számú törvényjavaslatot, majd a Tisztelt Elnök Úrhoz küldte aláírásra.

 

Tisztelettel kérjük Önt, hogy a törvényjavaslatot ne írja alá, küldje el az Alkotmánybíróságra.

 

Az Alaptörvényünk 6. cikke értelmében:

 

(4) Ha a köztársasági elnök a törvényt vagy annak valamely rendelkezését az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartja - és a (2) bekezdés szerinti vizsgálatra nem került sor -, a törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak megküldi.

(5) Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével nem ért egyet, és a (4) bekezdés szerinti jogával nem élt, a törvényt az aláírás előtt észrevételeinek közlésével egy alkalommal megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. A köztársasági elnök e jogával akkor is élhet, ha az Országgyűlés határozata alapján lefolytatott vizsgálat során az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet.

 

 

 

Az Alaptörvényünk Nemzeti Hitvallása szerint polgár és állam közösen törekszik az igazság kiteljesítésére.

 

„Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.

 

 

 

Ennek a törekvésnek nem felel meg egy olyan törvény, melynek létjogosultsága, indoklása valótlanságon alapul.

 

Az M cikk alapján:

„Magyarország védi a fogyasztók jogait.”

 

Ez a törvény nem védi a fogyasztók jogait, hanem megfosztja jogérvényesítési jogaitól a fogyasztókat.

 

Az aláírás és kihirdetés előtt álló törvény a „devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett” szerződéseket deviza alapú szerződésnek nevezi. (T/465 1.§ (1)).

 

A kölcsönszerződések megkötésének idején hatályban lévő Polgári Törvénykönyv meghatározása szerint bankkölcsönnek nevezzük azt, amikor a pénzintézet meghatározott pénzösszeget bocsát az adós rendelkezésére és az adós köteles a kölcsön összegét visszafizetni az (ügyleti) kamatokkal együtt (Ptk. 523.§).

 

A kölcsönszerződések megkötésének idején hatályban lévő Hitelintézeti Törvény fogyasztóvédelmi pontjai kötelezően előírják a pénzintézeteknek, hogy a fogyasztási lakossági kölcsönszerződéseknek tartalmaznia kell többek között a szerződés tárgyát, az összes költséget és a Teljes Hiteldíj Mutatót.  Szigorú következménye van annak, ha ezek a nagyon fontos adatok hiányoznak egy bankkölcsön szerződésből, hiányuk a teljes szerződést semmissé teszik (Hpt. 213.)

 

A kölcsönszerződések megkötésének idején hatályban lévő THM számításáról szóló rendelet szerint, a THM képletébe deviza kölcsönök esetén deviza összegeket kell írni, a deviza alapú kölcsönök esetén forintösszeget kell írni (41/1997.  Kormány rendelet 10-11.§). A korabeli THM rendelet nem határozza meg, hogy mi a deviza alapú kölcsön fogalma, azonban a most hatályban lévő rendelet igen. Devizahitel a forinttól eltérő pénznemben folyósított és törlesztett hitel, míg deviza alapú hitel a devizában nyilvántartott, de forintban folyósított vagy törlesztett hitel. (83/2010. Kormány rendelet 2.§).

 

 

 

A jogszabályi előírások alapján beszélhetünk a bankkölcsön tárgya szerint két nagy csoportról, forintkölcsönökről és deviza kölcsönökről.

 

 

Forint kölcsönt lehet a bank részéről teljesíteni (kölcsön folyósítás) forintban vagy devizában és az adós részéről lehet teljesíteni (törlesztés) forintban vagy devizában.

 

 

Deviza kölcsönt lehet a bank részéről teljesíteni (kölcsön folyósítás) devizában vagy forintban és az adós részéről lehet teljesíteni (törlesztés) devizában vagy forintban.

 

 

Amennyiben  egy forint bankkölcsön esetén a pénzintézet az adós deviza folyószámlájára teljesít (kölcsön folyósítás), abban az esetben a pénzintézet devizára konvertálja a forint kölcsön összegét. A pénzintézet ennél a konvertálásnál vételi árfolyammal számol, vételi deviza konverziós árfolyammal. Az adós a vételi árfolyam miatt kisebb deviza összeget fog a deviza számlájára kapni, mintha a bank közép árfolyammal konvertált volna. Ez a konvertálás a bank szolgáltatása, melyet az adós a vételi és közép árfolyam közti különbséggel fizet meg. Ez az adós költsége a konvertálásért.

 

 

Amennyiben  egy deviza bankkölcsön esetén a pénzintézet az adós forint folyószámlájára teljesít (kölcsön folyósítás), abban az esetben a pénzintézet forintra konvertálja a deviza kölcsön összegét. A pénzintézet ennél a konvertálásnál vételi árfolyammal számol, vételi deviza konverziós árfolyammal. Az adós a vételi árfolyam miatt kisebb forint összeget fog a forint folyószámlájára kapni, mintha a bank közép árfolyammal konvertált volna. Ez a konvertálás a bank szolgáltatása, melyet az adós a vételi és közép árfolyam közti különbséggel fizet meg. Ez az adós költsége a konvertálásért.

 

 

 

 

Amennyiben  egy adós deviza bankkölcsön esetén a forint folyószámlájáról teljesít (törlesztés), abban az esetben a pénzintézet forintról konvertálja a törlesztés összegét a bankkölcsön devizanemére. A pénzintézet ennél a konvertálásnál eladási árfolyammal számol, eladási deviza konverziós árfolyammal. Az adós forint folyószámláját az eladási árfolyam miatt magasabb forint összeggel fogja a pénzintézet megterhelni, mintha a bank közép árfolyammal konvertált volna. Ez a konvertálás a bank szolgáltatása, melyet az adós az eladási és közép árfolyam közti különbséggel fizet meg. Ez az adós költsége a konvertálásért.

 

 

Az érintett felek a pénzintézetek felügyelete (korábban Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, jelenleg Magyar Nemzeti Bank) által működtetett THM kalkulátor megnevezése alapján nevezik az eladási és vételi ár különbözetét „árfolyamrés”-nek és az okozott költséget „árfolyamrés miatti költség”-nek. A THM kalkulátor adataiból készítettünk egy táblázatot, melyben ez jól látható:




ader-janos-ne-irja-ala--14.07.12.--kep.png






A tények megismerése után könnyű felismerni, hogy az aláírás és elfogadás előtt álló törvényjavaslat alábbi mondata nem helytálló, nem igaz:

 

„а pénzügyi intézmények által a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben а folyósított kölcsön, а törlesztés összegének meghatározása során különnemű árfolyam (jellemzően а vételi és eladási árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen.”

 

 

 

A 3.§ nem megalapozott, nem tényekkel alátámasztott törvényi előírás.

 

„3. Az árfolyamrés rendezése

3. §

(1) А fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az а kikötés, amely szerint а pénzügyi intézmény а kölcsön-, illetve а lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására а vételi, а tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként а folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.”

 

 

Forint teljesítésű kölcsönszerződések esetén vételi és eladási árfolyam alkalmazása nem tisztességtelen, mivel a kölcsön összegét konvertálni kell a fogyasztó folyószámlájának megfelelően. A konvertálás a kölcsönszerződéshez kapcsolódó szolgáltatás ez esetben (alapjaiban téves, teljesen megtévesztő az az elterjesztett állítás, hogy az árfolyamrés azért szükséges, mert a pénzintézetnek devizát kell vásárolnia). A konvertálási szolgáltatásért az adós az árfolyamrés miatt jelentkező költséggel fizet. Létezik szolgáltatás és létezik ellenszolgáltatás, nem beszélhetünk ezáltal tisztességtelenségről.

 

Viszont a teljes kölcsönszerződés semmis, amennyiben ez az árfolyamrés miatt jelentkező költség nincs a kölcsönszerződésben feltüntetve. Mint a táblázat mutatja ez a költség ismert a szerződéskötés folyamatakor. Ismert forint összegszerűségében is és ismert százalékos értékében is (pl. 1%-kal alacsonyabb a vételi árfolyam, 1%-kal magasabb az eladási árfolyam, mint a középárfolyam).

 

Ez a törvény megfosztja a fogyasztókat attól is, hogy kölcsönszerződés teljes semmissége miatt pereljék a bankjukat.

 

„7. Folyamatban lévő perek kezelése

16. §

А bírósága külön törvényben meghatározott intézkedésig hivatalból felfüggeszti annak а pernek – kivéve а 6. alcímben szabályozott pernek – а tárgyalását, amelynek а tárgya részben vagy egészben а 3 . § (1) vagy 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt а pénzügyi intézmény indította fogyasztóval szemben.”

 

 

Az aláírás és kihirdetés előtt álló törvény a „devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett” szerződéseket deviza alapú szerződésnek nevezi. (T/465 1.§ (1)).

 

Eddig a beadványunkban a „devizában nyilvántartott” bankkölcsönökről nem beszéltünk. Ezen bankkölcsönök esetében a devizának csak az elszámolásban van szerepe. Nincs deviza konvertálás, mert a kölcsön összege is forint és a teljesítés is forintban történik. Ezen bankkölcsönök esetében helytálló és igaz, hogy tisztességtelen vételi és eladási árfolyam alkalmazása.

 

A „devizában nyilvántartott” bankkölcsönök esetén a pénzintézetek olyan számolási és nyilvántartási gyakorlatot folytatnak, mintha az adós devizakölcsönt vett volna fel. Ezt a már idézett Ptk. jogszabályi pont nem teszik lehetővé, mivel az adós csak a szerződés tárgyát köteles visszafizetni: forint kölcsön esetén a kölcsönszerződésben meghatározott és konvertálással vagy konvertálás nélkül rendelkezésére bocsátott forintösszeget; deviza kölcsön esetén a kölcsönszerződésben meghatározott és konvertálással vagy konvertálás nélkül rendelkezésére bocsátott deviza összeget.

 

Az aláírásra és kihirdetésre váró törvény összemos két teljesen különböző bankkölcsönt, a forintkölcsönt és a devizakölcsönt, ezáltal igazságtalan törvény jön létre. Semmis szerződést érvényessé nyilvánít, mellyel hatalmas mértékben károsítja a fogyasztót.

 

A törvény címében is szerepel, hogy a Kúria jogegységi határozata a törvény alapja, annak megállapításait emeli törvényi szintre. A „devizahitelezés” néven ismertté vált bankkölcsönökkel kapcsolatban a Kúria eddig már több jogegységi határozatot hozott. Sajnálatos módon ezek egymásnak ellentmondanak, sajnálatos módon az egyik jogegységi határozatban visszavonja Kúria a pár hónappal korábban kiadott saját jogegységi határozatát. Ennek álláspontunk szerint egyik legnagyobb oka, hogy nem határozta meg a Kúria, hogy mit kell érteni deviza alapú szerződés alatt, és a már ismertetett módon összekeveri és összevonja a forint teljesítésű devizakölcsönt a  deviza nyilvántartású forintkölcsönnel.

 

 

A 3.§ más tény alapján sem megalapozott, más törvényi pontnak ellentmondó előírás.

 

„3. Az árfolyamrés rendezése

3. §

(1) А fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az а kikötés, amely szerint а pénzügyi intézmény а kölcsön-, illetve а lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására а vételi, а tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként а folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.

 

Az adósnak a bankkölcsön szerződés szerinti teljesítése során nincs tartozása., sem a szerződéskötéskor, sem a futamidő alatt. Az adósnak kizárólag  törlesztés, törlesztő részlet fizetési kötelezettsége van.

 

A kölcsönszerződések megkötésének idején hatályban lévő Polgári Törvénykönyv meghatározása szerint a  szerződésből kötelezettségek és jogosultságok keletkeznek (Ptk. 198. (1)).

 

Az adós (kötelezett) akkor esik késedelembe (tartozása keletkezik), ha a szerződésben rögzített időpontig nem fizeti a törlesztést, a törlesztő részletet (teljesítési idő eredménytelenül eltelt). A tartozása után az adósnak késedelmi kamatot kell fizetnie (a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes). Ezek az előírások nem csak a bankkölcsönre vonatkoznak hanem minden szerződésre, legyen az akár adásvétel, szállítási szerződés vagy bármely más a törvénykönyvben nevesített szerződés  (Ptk. 298.§, 301.§).

 

A „tartozás törlesztése” kifejezés nem felel meg a valóságnak, mivel az adósnak a bankkölcsön összegét kell a szerződés szerint visszafizetni.

 

Mivel az aláírásra és kihirdetésre váró törvény több helyen is valótlanságot tartalmaz, valótlanságon alapul, mivel elfogadása esetén már nem derülhet ki az a teljes igazság, mivel a törvény tervezet kidolgozásába nem vonták be az érintett civileket, mivel az érintett civileket kitiltották a tervezetet tárgyaló Parlamenti bizottság üléséről, kérjük a Köztársasági Elnök Urat fontolja meg és teljesítse kérésünket a jogbiztonság, a rend és az igazság kiteljesedése érdekében.

 

 

Tisztelettel:

 

Szabó József

Hiteles Mozgalom ügyvezető

Arany Liliom Alapítvány

 

 

 

 

Budapest, július 12.