Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MNB PFK válasza Lazányi Jánosnak

2017.09.15

 

PÉNZÜGYI FOGYASZTÓVÉDELMI KÖZPONT

 

Iktatószám: 175821-4/2017

 

Tisztelt Lazányi János!

      
A Magyar Nemzeti Banknak (MNB) 2017. augusztus 13. napján e-mailben és 2017.08.28. napján személyesen benyújtott leveleiben foglaltakkal kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy az állásfoglalás-kérések kezeléséről és a jogi állásfoglalások kiadása során alkalmazott elvekről és eljárásokról a https://www.mnb.hu/felugyelet/szabalyozas/allasfoglalasok címen találhat tájékoztatást. Ennek megfelelően válaszunk nem állásfoglalás, hanem tájékoztatás a levelében feltett egyedi kérdésekre.

 

Leveleiben foglalt felvetéseket, kérdéseket téma szerint csoportosítottuk, így a könnyebb áttekinthetőség kedvéért az alábbiakban a megkeresésben azonosított felvetések, azok felmerülésének sorrendjében szerepelnek. A felvetéseket követően – vastaggal szedve – következik a felvetésekkel érintett jogi problémák MNB általi azonosítása, majd ezt követően az azokra adott MNB válaszok.

 

 

1. Felvetés: „Az MNB értelmezze a 42/2014. illetve az 54/2014. számú rendeletének 5. paragrafusának azon részeit, amelyek az (1) bekezdésben megfogalmazott eljárás ismétléséről szólnak "a következő törlesztési periódusok törlesztőrészleteinek meghatározása" kapcsán. Mutassa meg az MNB, hogy ez az (1) bekezdésben megfogalmazott ismétlendő eljárás hol szerepel a megadott matematikai képletek között.”

 

Az első felvetés értelmezésünk szerint arra vonatkozott, hogy az elszámolás módszertanához kapcsolódó MNB rendeletek (a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseinek érvénytelen szerződéses kikötéseire tekintettel szükséges elszámolás módszertanának általános szabályairól szóló 42/2014. (XI. 7.) MNB rendelet és a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseinek érvénytelen szerződéses kikötéseire tekintettel szükséges elszámolás módszertanának különös szabályairól szóló 54/2014. (XII. 10.) MNB rendelet) mellékleteiben rögzített módszertanok milyen módon tartalmazzák a rendeletek 5. §-ában rögzített ismétlődés követelményét.

 

Válasz:A hivatkozott MNB rendeletek 5. §-ában egy úgynevezett iteratív, ismétlődő lépésekből álló folyamat elvégzését írta elő a pénzügyi intézmények számára, amely során a bank a teljes futamidőre vonatkozó túlfizetést egy hipotetikus, „átszámított” hiteltörténet kiszámítása segítségével határozza meg. Az átszámított hiteltörténetben az egyes periódusokban teljesített túlfizetések (amelyek az árfolyamrésből, illetve az egyoldalú kamatemelésekből fakadnak) kihatnak a későbbi periódusokban előírt esedékes átszámított törlesztőrészletek nagyságára, ezért van szükség a fent idézett jogszabályhelyeken rögzített lépések meghatározott ideig történő ismétlésére.

 

Az MNB rendeletek 1. számú mellékletében szereplő képletekben ezt a periódusonként történő ismétlést a képletben szereplő változók indexálása fejezi ki. A „t” index a folyósítás időpontját jelöli, „t+i” index pedig a folyósítást i időtartammal meghaladó periódus, ahol „i” értéke 0 és „k” között lehet, ahol „k” az elszámolást megelőzően nem megszűnt szerződések esetében az elszámolás fordulónapja és a folyósítás időpontja között eltelt törlesztési periódusok számát jelöli.

 

A fenti lépések tehát egy, a valós befizetésekkel párhuzamos, de hipotetikus hitellefutást írnak elő, melynek eredményeként az elszámolási fordulónapon realizálódik az adós részére a tisztességes feltételek figyelembevételével kiszámolt hipotetikus hitellefutás és a tisztességtelen feltételek mellett valójában befizetett összeg különbségéből adódó fogyasztói túlfizetés. A képlet tehát azt írta elő a pénzügyi intézmények számára, hogy az ott szereplő algoritmust a folyósítás időpontjától egészen az elszámolás időpontjáig ismételjék, ami megegyezik az ötödik paragrafusban foglalt szöveges előírásokkal.

 

 

2. Felvetés: „Amennyiben az akkori elszámolás csak a pénzügyi intézmények kamatemelésének visszacsinálásról és az általuk alkalmazott árfolyamok MNB-és árfolyamokra való cseréléséről szólt, és az MNB felügyelete is csak erre a két dologra terjedt ki az akkori elszámolást illetően, akkor az MNB magyarázattal tartozik, hogy miért nem ellenőrizte azt, hogy a pénzügyi intézmények az akkori elszámolást részleteiben szabályozó említett rendeleteket minden tekintetben betartották-e.”

 

A második felvetés értelmezésünk szerint arra vonatkozott, hogy az MNB ellenőrizte-e, hogy az elszámolási rendeletekben foglaltakat minden tekintetben betartották-e az elszámolásra köteles intézmények.

 

Válasz:Az MNB az elszámolás előkészítésében, a módszertani és a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó szabályok kialakításában is részt vett. Ezeken túlmenően a jegybank az elszámolás gördülékeny lebonyolítását az intézmények részére kidolgozott iránymutatással, segédletekkel, konzultációkkal és a fogyasztók kiemelt tájékoztatásával támogatta.

 

Az MNB számos pénzügyi intézmény esetében már az elszámolás felkészülési folyamatát is szigorúan ellenőrizte. A jegybank így már az elszámolások lebonyolítását megelőzően vizsgálta, hogy a piaci szereplők az MNB vonatkozó rendelete módszertanának megfelelően alakították-e ki az elszámolási alapelveket és a számítási algoritmusokat. Az esetenkénti, a jogszabályoknak ellentmondó módszertani eltéréseket a jegybank haladéktalanul korrigáltatta az intézményekkel.

 

Az MNB 2015 februárjától az elszámolásra köteles pénzügyi intézményeknél és az ügyfelek kérelme alapján elszámolni köteles követelésvásárlóknál végzett témavizsgálata során ellenőrizte többek között az intézmények elszámolási folyamatait, a fogyasztóknak küldött elszámolási értesítő leveleket, a vonatkozó jegybanki rendeleteknek és ajánlásnak való megfelelést, sőt az intézmények elszámolási panaszkezelését is.

 

Az MNB a 322 intézményt érintő témavizsgálat során fogyasztóvédelmi figyelmeztetéseket adott ki a pénzügyi intézményeknek és a követelésvásárló pénzügyi vállalkozásoknak azok honlapjainak hiányos hivatkozásai, a tájékoztatási rendeletben foglaltak megsértése, panaszkezelési tájékoztatási hiányosságok miatt. A jegybank az ellenőrzés folyamán ideiglenes intézkedéseket bocsátott ki a tapasztalt jogsértő magatartás azonnali megszüntetésére, amelynek nyomán az érintett pénzügyi intézmények jellemzően azonnal kijavították a hibás gyakorlatukat. Ideiglenes intézkedésre jogorvoslati nyomtatványok és közzétételek hiánya, a panaszokkal kapcsolatos honlap-tájékoztatás elmaradása miatt került sor.

 

Az MNB az elszámoláshoz kapcsolódó jogszabálysértések miatt összességében 155 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki közzétett határozataiban, jellemzően az elszámolási értesítő levelek késedelmes kiküldése, a fogyasztói követelés összegének rossz módszertannal való helytelen meghatározása, a forintosítási törvények (az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény, illetve az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2015. évi CXLV. törvény) szerinti szerződésmódosulás után helytelenül meghatározott új irányadó ügyleti kamatmérték, illetve a fogyasztónak visszatérítendő összeg – jogszabályban előírt – kamatkifizetésének elmaradása miatt. A vizsgálat részleteiről az MNB 2017. január 5-én kiadott sajtóközleményéből tájékozódhat: http://www.mnb.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2017-evi-sajtokozlemenyek/nem-tart-fel-rendszerszintu-hibat-az-mnb-banki-elszamolasi-temavizsgalata.

 

 

3. Felvetés: „A deviza alapú kölcsönnek nevezett valamivel valaha kapcsolatba került átlagos fogyasztókra a régi Hpt. 3. paragrafus (1) bekezdés b) pontja vonatkozik, amely b) pontra a fent felsorolt dokumentumok mindegyike hivatkozik. Mivel a b) pontban szereplő "pénzkölcsön" fogalmát több akkori jogszabály is azonos módon, azonos tartalommal definiálja, sőt, a pénzügyi intézmények szabályzatainak fogalom meghatározásai is, ezért a "pénzkölcsön" csakis az a "meghatározott pénzösszeg" lehet - lehetett volna -, amelyet az ügyfél "rendelkezésére bocsátott" az pénzügyi intézmény, és amit az adós köteles "visszafizetni". Csak azt lehet "visszafizetni", amit "ténylegesen" "folyósított", "utalt" - az új Ptk. szerint: az adós "tulajdonába adott" a bank. Az MNB szerint is?”

 

A harmadik felvetés értelmezésünk szerint arra vonatkozott, hogy a fent megnevezett MNB rendeletek nem ellentétesek-e más jogszabályokkal arra tekintettel, hogy tévesen definiálják a pénzkölcsön fogalmát, illetve hogy az elszámolás hatálya alá vont fogyasztói hitelszerződések nem felelnek meg a régi Hpt-ben (a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, 2. számú melléklet 10.2. pont) foglalt hitel- és pénzkölcsön-nyújtás fogalmának.

 

Válasz:Az MNB vonatkozó rendeleteinek célja, hogy meghatározzák az elszámolási törvény (Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény) 46. § a) pontjában kapott felhatalmazás keretei között az elszámolásra vonatkozó általános és speciális módszertant.

 

A rendeletek hatálya ennek megfelelően a Kúria határozatáról szóló törvény (a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény) 1. § (1) bekezdésében definiált fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki. E szerint fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) vagy forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés, ha annak részévé a 3. § (1) bekezdése vagy a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált.

 

Figyelemmel tehát arra, hogy az MNB rendeletek a Kúria határozatáról szóló törvény 1. § (1) bekezdésére közvetlenül hivatkoznak, álláspontunk szerint az MNB elszámolási rendeletei és a fent nevezett törvény között e tekintetben nem áll fenn ellentmondás, így a rendelet magasabb szintű jogszabályokkal való összeütközése nem állapítható meg. A fenti törvényben meghatározott fogyasztói kölcsönszerződés definíciójával kapcsolatos értelmezési kérdésével javasoljuk, forduljon a jogszabályt az Országgyűlés elé terjesztő Igazságügyi Minisztériumhoz, a Kúria határozataiban foglaltakkal kapcsolatosan pedig a Kúriához.

 

mnb-valasz-lazanyi---kep.png

 

Felhívjuk továbbá figyelmét arra, hogy egyedi kölcsönszerződésének érvényességét befolyásoló, kötelező érvényű jogértelmezésre, így annak megállapítására, hogy egyedi kölcsönszerződésének feltételei megfelelnek-e a Kúria határozatáról szóló törvényben (1. § (1) bekezdése) definiált fogyasztói kölcsönszerződés fogalmának, a régi Hpt.-ben foglalt hitel- és pénzkölcsönnyújtás fogalmának, illetve a régi Ptk.-ban (Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 523. §) foglalt kölcsönszerződés fogalmának, kizárólag a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jogosult. A bírósági eljárást megelőzően lehetősége van arra, hogy – a jogvita megoldása érdekében – elsődlegesen a pénzügyi szolgáltatóhoz forduljon panaszával, vagy méltányosság kérésével. Amennyiben pedig a kapott válasszal nem elégedett, egyezség létrehozatala érdekében az MNB szervezeti keretein belül működő Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) eljárását is kezdeményezheti. A PBT eljárásáról további részleteket a www.penzugyibekeltetotestulet.hu honlapon találhat.

 

Kérjük válaszunk szíves tudomásulvételét.     

 

Üdvözlettel:

Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ         

 

 

A Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ Ügyfélszolgálatának elérhetőségei:

levelezési cím: 1534 Budapest BKKP Postafiók: 777. | személyes ügyfélszolgálat címe: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39.

| Telefon: 06-80-203-776 I e-mailcím:ugyfelszolgalat@mnb.hu

 

----------------------------------------------------------

 

Feladó: (Lazányi János) 
Küldve: 2017.augusztus.13 20:54 
Címzett: info@mnb.huugyfelszolgalat@mnb.huMeeting@mnb.hupolt-palasthy.marianna.titkarsag@mnb.hukommunikaciopostalad@mnb.husajto@mnb.hufelugyeletisajto@mnb.hustftit@mnb.hubankutie@mnb.hu 
Másolatot kap: 
Tárgy: MNB rendelet értelmezése

 

Tisztelt MNB!

 

Azért küldtem el több MNB-és címre ezt a levelet, hogy biztosan megkapja a válaszadásra illetékes.

 

Felhívom az MNB figyelmét, hogy ezt a levelet nagy nyilvánosság elé tárom.

 

A kérésem a következő: Az MNB értelmezze a 42/2014. illetve az 54/2014. számú rendeletének 5. paragrafusának azon részeit, amelyek az (1) bekezdésben megfogalmazott eljárás ismétléséről szólnak "a következő törlesztési periódusok törlesztőrészleteinek meghatározása" kapcsán. Mutassa meg az MNB, hogy ez az (1) bekezdésben megfogalmazott ismétlendő eljárás hol szerepel a megadott matematikai képletek között.

 

Kérem az MNB-t, hogy a kérésemet ne utasítsa el azzal az indokkal, hogy a 2015-ben végrehajtott úgynevezett deviza alapú elszámolással kapcsolatban a pénzügyi intézmények ügyfeleinek egy hónapjuk volt arra, hogy az akkori elszámolással kapcsolatban észrevételeiket megfogalmazzák, "hibát" keressenek és találjanak, megindokolva a "hibát", és megadva a szerintük helyes valamit is. bizonyára nem az MNB által megadott képletekkel kellett volna egy átlagos fogyasztónak újraszámolnia vagy újraszámoltatnia a bankok tisztességtelen gyakorlatának visszacsinálását.

 

Amennyiben az akkori elszámolás csak a pénzügyi intézmények kamatemelésének visszacsinálásról és az általuk alkalmazott árfolyamok MNB-és árfolyamokra való cseréléséről szólt, és az MNB felügyelete is csak erre a két dologra terjedt ki az akkori elszámolást illetően, akkor az MNB magyarázattal tartozik, hogy miért nem ellenőrizte azt, hogy a pénzügyi intézmények az akkori elszámolást részleteiben szabályozó említett rendeleteket minden tekintetben betartották-e.

 

Még egy probléma: A deviza alapúnak nevezett kölcsönszerződések megkötése idején a régi Hpt. 130/C-F. paragrafusai a 3. paragrafusra visszautalva határozták meg a KHR-be történő leadás eseteit. A KHR törvény megalkotásával KHR törvény a régi Hpt. 3. paragrafusára utalva határozta meg a pénzügyi szolgáltatásokat. A KHR-t kezelő BISZ Zrt. üzletszabályzata is a Hpt. 3. paragrafusára utalva definiálja a pénzügyi szoláltatást. 2012-ben a pénzügyi intézmények tájékoztató leveleket küldtek az ügyfeleiknek a KHR-be történő leadás eseteiről, hivatkozva a régi Hpt. 3. paragrafusára. Az egyes pénzügyi intézményekre vonatkozó felügyeleti engedélyező határozatok is a régi Hpt. 3. paragrafusából idéznek.

 

A deviza alapú kölcsönnek nevezett valamivel valaha kapcsolatba került átlagos fogyasztókra a régi Hpt. 3. paragrafus (1) bekezdés b) pontja vonatkozik, amely b) pontra a fent felsorolt dokumentumok mindegyike hivatkozik.

 

A b) pont szövege: "pénzkölcsön nyújtás forintban, illetőleg devizában, valutában". Vagyis semmiféle más akkori "diszpozitív" és utóbb megalkotott visszamenőleges hatályú "kógens" jogszabály nem lehetett érvényes a pénzügyi intézmények által üzletszerűen végzett pénzügyi szolgáltatásaira. Az MNB szerint is így volt-e?

 

Mivel a b) pontban szereplő "pénzkölcsön" fogalmát több akkori jogszabály is azonos módon, azonos tartalommal definiálja, sőt, a pénzügyi intézmények szabályzatainak fogalom meghatározásai is, ezért a "pénzkölcsön" csakis az a "meghatározott pénzösszeg" lehet - lehetett volna -, amelyet az ügyfél "rendelkezésére bocsátott" az pénzügyi intézmény, és amit az adós köteles "visszafizetni".  Csak azt lehet "visszafizetni", amit "ténylegesen" "folyósított", "utalt" - az új Ptk. szerint: az adós "tulajdonába adott" a bank. Az MNB szerint is?

 

A Kúria feltűnő módon csak a pénzösszeg "meghatározása" kapcsán volt kénytelen újabb PJE határozatot hozni. Hogyan lehetséges az, hogy egy jogszabály egyazon mondatának csak az egyik szavával foglalkozzon a Kúria egy PJE határozatában? Mi erről az MNB véleménye?

 

A Kúria nem foglalkozott a "pénzkölcsön" jogszabályi definíciójával. Ugyan utalt a régi Ptk. 523. paragrafusára, de nem idézte és értelmezte azt. Pedig más régi és új Ptk.-ás, sőt régi Hpt.-és jogszabállyal ezt megtette. Talán ennek tudható, hogy a Kúria ellentmondásokkal terhes PJE határozatokat hozott.

 

A Kúria vonatkozó PJE határozatai, a vonatkozó 2014, évi törvények, a vonatkozó 2014. évi MNB rendeletek sok százszor használják a "kölcsön" kifejezést, önállóan és összetett szóban. A 2015-ben kiküldött "szerződés módosítások" két-három oldalas szövegében több tucatszor szerepel a "kölcsön" kifejezés. Hogyan lehetséges az, hogy mindeközben a "kölcsön" definíciójával senki nem foglakozott? És nem foglalkozhatnak a bíróságok sem? Pedig olyan jogszabályokra is hivatkozhatnának, amikkel a Kúria nem foglakozott, még utalás formájában sem.

 

Mindez azért fontos, mert az MNB sem hozhat a jogszabályokkal ellentétes értelmű rendeleteket. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy maga az MNB értelmezze azon saját rendeletét, amely a 2015-ös elszámolásnak egy olyan részletéről is szól, amely se nem kamatvisszacsinálás, se nem árfolyamcsere. Hanem valami más, aminek a számon kérése független minden határidőtől.

 

Várom érdemi válaszukat.

 

Mellékletben néhány dokumentum.

 

Köszönettel:

Lazányi János

 

Budapest, 2017.08.13.