Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Király Júlia válaszol - Pénzteremtés és szintetikus deviza

2019.03.10

kiraly---penzterem---kep---01.png

 

Hagyomány, hogy évente egyszer meghívott vendéggel tartunk rendezvényt. Idén Király Júlia volt a vendégünk. Beszámoló a találkozóról:

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/rendezveny/8-eves-a-hiteles-mozgalom---a-vendeg-kiraly-julia.html

 

Még nem dolgoztuk fel teljes mértékben a közel 3 órás találkozón elhangzottakat. Azonban pár kérdés már felmerült. Küldtünk e-mailt és Király Júlia nagyon gyorsan válaszolt. Íme a válasz és utána a kérdés:

 

 

1.Pénzteremtés kisfilm. A pénzteremtés ma már középiskolai tananyag, tehát senki semmit nem titkol el ezzel kapcsolatban. Én 40 évvel ezelőtt is már ezt tanultam az akkor még Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, azaz nem is annyira új ismeret. A filmbeli magyarázat, előadás majdnem tökéletes, de sajnos a „majdnem” sokat levon értékéből.

 

 

 

Sajnos, némileg elavult ismeretanyagra épül, de a tankönyvek mentségére legyen mondva, hogy mire egy új tudományos tételből tankönyv lesz, addigra 20-30 év eltelik. Ez azt jelenti, hogy a közgazdaságtani, pénzügyi tankönyvek is jelentős késéssel követik a valós gazdasági, pénzügyi folyamatokról való friss ismereteinket.

 

Az MNB-től idézett válasz is marhaság, sajnálom, hogy ez még a mi vezetésünk alatt került ki a házból. Mentségünkre: az ilyen kérdések fel se jutnak alelnöki szintre, a stáb erre hivatott (sajnos, egészen biztosan nem a legfelkészültebb része) válaszolja azt meg. A hiba látszólag kicsi, de annál jelentősebb. Az állítás szerint a bankszámla pénz VIRUÁLIS pénz (igaz, a virtuális szó legalább zárójelben van). A bankszámlapénz egyáltalán nem virtuális, hanem nagyon valós pénz, ugyanúgy a bizalom tartja életben, mint a készpénzt. Annyival kevésbé bízunk a számlapénzben mint a készpénzben amennyivel kevésbé bízunk az államban (akit a jegybank testesít meg ez esetben) mint a saját bankunkban. Tegyük hozzá, a saját bankunk gyakran biztonságosabb, mint az államunk.

 

A banki mérleg bemutatásakor megjelenik a bankmérleg forrás oldalán is a jegybankpénz, ami egy súlyos tévedés. A jegybankpénz a bankok jegybanki számlán lévő pénze (mint később a magyarázatból ki is derül.

 

A „mérlegnyújtás” fogalmat még sosem hallottam, de jól hangzik.

 

A takarékszövetkezetekről elmondottak már régóta nem igazak, a takarékszövetkezet is vezet már ügyfélszámlát, és ugyanúgy hitelnyújtással teremt pénzt. Az elhangzott „pénzújraelosztó hitel” a 40 évvel ezelőtti takarékszövetkezetekre volt igaz. Pénzújraelosztó hitelt csak az a bank nyújthat, amelynek nincs számlavezetési jogosítványa, például a szakosított hitelintézetek, mint a jelzálogbankok és lakástakarékpénztárak. De mivel nagyon gyakran ezek egy bankcsoporton belül vannak, van olyan csoporttag amelyik vezet bankszámlát, és hitelt általában oda folyósítják. (Kivétel például a Fundamenta. Ők valóban csak pénzújraelosztó hitelt nyújtanak). A devizában denominált hitel ugyanúgy pénzteremtés, mivel a bank a forint folyószámlán írja jóvá. De a devizahitel forrása mégiscsak a bank által a pénzpiacon megszerzett olcsó devizaforrás. A két állítás egymással kompatibilis. Az első állítás a pénzelméleti lényeg. A második állítás a banküzemi lényeget ragadja meg.

 

A kisfilm szépen bemutatja a pénzteremtés folyamatát, felírja a különböző pénzkategóriákat, megmutatja mennyi jegybankpénz és mennyi számlapénz van a gazdaságban. Az elmúlt 30 évben annyit változott a világ, hogy ma már tudjuk, hogy önmagában a teljes pénzmennyiség nem igazán jó iránytű, sajnos, alakulása nem sokat mond a gazdaságról. A jegybankok éppen ezért ma már nem is a pénzmennyiséget szabályozzák, hanem a pénz időbeli „árán”, a kamaton keresztül hatnak a banki viselkedésre. A tartalékráta nem a banki pénzteremtés korlátozására szolgál, inkább a bankok egyfajta likviditás-szabályozó eszköze. Ezért is annyira alacsony. A pénzügyi stabilitáshoz több köze van ma már, mint a hitelezéshez. A hitelnyújtás legfőbb korlátja a bankok tőkeszabályozása. (A „monetáris aggregátummal” kapcsolatos megjegyzés kifejezett butaság. A közgazdaságtannak mint minden tudománynak megvannak a maga terminus technicusai. Mi lenne, ha azon hőbörögnék, hogy a mérnökök direkt voltot, ampert meg hasonló „külföldi szavakat” használnak csak ezért, hogy ne értsem miről beszélnek!)

 

Az előadás egyetlen katasztrofálisan súlyos tévedése, amit az árnyékbankokról mond. Ebből semmit sem értett meg, noha honfitársunkat, Pozsár Zoltánt illeti a fogalom alkotásnak az elsősége, és világszerte őt tartják az „árnyékbankrendszer”, mint fogalom atyjának (a Fednél dolgozott, amikor társszerzővel egy híres tanulmányt írt erről).

 

Amiről az előadásban szó van, azok a derivatívok, avagy származékos termékek (Száz Jánossal közös dolgozatunkban mi is épp ezekről írtunk. Küldöm. Sőt küldök egy sokkal korábbi cikkemet a derivatívok értelmezéséről). A derivatív műveletek nem azonosak az árnyékbankok tevékenységével. Derivatívokkal üzletel bank is és árnyékbank is. A derivatívok alapvetően kockázatkezelő eszközök, de persze lehet nagyon másra is használni őket. Mint Száz professzor mondta mindig: „A késsel lehet vajat is kenni és gyilkolni is. A kés hasznosságát mégsem a gyilkosságok száma alapján ítéljük meg.”. A számvitel valóban sokáig nem tudott mit kezdeni a derivatívokkal, ezért mérlegen kívüli ügyletként kezelte őket. De ugyanúgy nyilván kellett tartani, ki kellett mutatni ezeket az ügyleteket, mint a mérlegtételeket. És szabályozva voltak, elsősorban a nagy bukások (Barings Bank 1995) tanulságainak levonását követően. Ma már a számvitel is előbbre lépett, és valamennyi bank mérlegében megtalálja a derivatív ügyleteket. Végre.

 

Az árnyékbanknak viszont éppen az a lényege, hogy nem bank, nem érvényesek rá a bankot korlátozó nagyon szigorú szabályok, de a bankokhoz hasonló tevékenységet végez. Magyarországon például a lízingcégek és más pénzügyi vállalkozások ilyen árnyékbankok. Az Egyesült Államokban sokkal kiterjedtebb, és a gazdaság alakulását meghatározóbb volt a szerepük, valóban, ez a szabályozatlan szektor majdnem olyan nagy volt a válság előtt, mint a szabályozott bankszektor. Ezért volt reveláció Pozsár Zoli 2008-as első cikke, amit egyébként Nagy Mártonnal 2008-ban megjelent válságdolgozatunkban Magyarországon mi idéztünk először! Ma ilyen árnyékbankok például a fintech cégek.

 

Apróság, de nagyon zavaró az eszköz és forrás oldal felcserélése, megszoktuk, hogy jobboldalon van a forrás és baloldalon az eszköz.

 

Elküldöm Bánfi professzor 70. születésnapjára írt tanulmányom a jegybanki mérlegről, a könyvemből ez úgyis kimaradt. A fenti témák közül viszont nagyon sokat megtalál majd a könyv második részében, amit ma tankönyvként is használok.

 

https://www.researchgate.net/publication/317000101_A_jegybankmerleg_mint_a_monetaris_politika_tukre

 

 

2. Nagy Márton és a szintetikus devizaforrás. Szomorú vagyok. Szóval Marci még mindig ugyanazt a butaságot tartja, amin hat éven keresztül vitatkoztunk, és bár elfogadta, hogy nekünk van igazunk, de úgy tűnik, csak a felszínen. A lényeg: a devizaswap egy fedezett devizahitel felvét. Ahogy az a Páles-tanulmány bevezetőjében helyesen is szerepel, csak aztán a Marci bekavart (ő volt a Páles Judit főnöke). Ami szintetikusan létrejön, az egy forward fedezeti pozíció. Ezt alkalomadtán szívesen részletesen is elmesélem. By the way ugyanez a szintetikus forward jön létre akkor is, amikor fedezetlen devizahitelt vesz fel a pénzpiacon a bank, majd itthon forintra váltja (és forintban folyósítja az ügyfélnek). Csak egyik esetben mérlegen belül a másik esetben (a korábbi számviteli gyakorlat szerint) mérlegen kívül történik a fedezés. Ma már mindkét módon szerzett deviza és a szintetikus forward mérlegen belül van. A Marci képtelen volt felfogni, hogy drága forintforrásból nem lehet olcsó devizahitelt nyújtani. 2007-től kezdve már magyarországi bank egyre nehezebben, vagy egyáltalán nem jutott fedezetlen devizaforráshoz (deviza bankközi hitelhez), viszont folyamatosan jártak le a korábban felvett hitelek és ezt már csak egyre rövidebb fedezett devizaforrással – azaz devizaswappal – tudták a bankok a lejáró forrásokat helyettesíteni. A likviditási válság idején a Magyar Nemzeti Banknak ezért kellett a bankok számára devizában hiteleznie, fedezett formában, azaz devizaswappokon keresztül. A mikor a Magyar Nemzeti Bank az Európai Központi Banktól vett fel a válság első napjaiban devizahitelt, mi swap formában szerettük volna, azaz fedezetként magyar forintot szerettünk volna adni, de ellentétben a svédeknek és a dánoknak nyújtott ilyen típusú hitellel nekünk és a lengyeleknek csak egy másik fedezett hitelt, repót biztosított, aminek a fedezete a devizatartalékunkban lévő deviza értékpapír volt (azaz „égette” a tartalékot).

 

 

 

----------------------- a kérdések, a felvetések ---------------------

 

 

 

Kedves Júlia!

 

A segítségét szeretném kérni, szeretnénk szakmailag fejlődni, a tudásunkat csiszolni. Az ismereteink téves elemeit valósra cserélni.

 

Ígérem, nem fogjuk sűrűn zaklatni...

 

Hat éve összegeztük egy filmecskében, amit a pénzteremtésről tudunk

A pénzünket a bankjaink teremtik! Hogyan?

https://www.youtube.com/watch?v=3p3uPkZQi8M

 

 

Mi az amit rosszul tudunk és mi az amit hiányol? Mennyire hiteles ez a filmecske?

 

 

Ehhez a kérdéshez kapcsolódik a szintetikus deviza kérdésköre. Emlékeim szerint azt mondta Ön tegnap, hogy ez a kifejezés badarság (lehet, hogy más szót használt).

 

Nagy Márton 2015-ben az ELTE konferenciáján ezt mondta:

 

"Nagyon sokan elkezdték azt támadni, hogy a devizahitel mögött nincs is deviza, hiszen az forintban lett nyújtva. Forintban kapta meg az ügyfél, és hát az egy forint hitel. Nem.

A másik eset amit megtámadtak, hogy nagyon sok esetben forintforrás volt mögötte, betét, lakossági betét, miközben a másik oldalon deviza eszköz van, hát akkor hogy lehet, hiszen Ö forintban folyósította? Forint kölcsön, hiszen forintot adott a háztartásnak. Az állítás az, hogy nem!

Az a lényeg, hogy devizaforrást kétféleképpen lehet előállítani, vagy úgy, hogy devizát veszek fel külföldről, vagy úgy hogy forintot veszek fel belföldről, de mögé teszek egy swap, egy határidős ügyletet és szintetikusan állítom elő. Nagyon fontos a szó, szintetikus. Ez azt jelenti, deviza van mögötte, csak szintetikusan van mögötte deviza. Itt is deviza volt mögötte, és ugyanúgy akik forintbetétből finanszírozta, deviza eszközeit szintetikusan előállította, de ugyanúgy konverziós szolgáltatást nyújtott. Elfelejtette beleírni a szerződésbe, valójában végezte."

 

Páles Judit szerint:

 

A magyar bankrendszer az elmúlt években a devizahitelezést nagyrészt forintforrásból finanszírozta. Az ebből adódó mérlegen belüli nyitott devizapozíciót a hazai bankok jellemzően külföldiekkel kötött FX-swap ügyletek felhasználásával fedezik. Ennek megfelelően az elmúlt években a devizahitelezés felfutásával a hazai bankrendszer nettó FX-swap állománya jelentős mértékben emelkedett.

A hazai bankrendszer egésze a forintforrások egy részéből így a devizaswap ügyletek segítségével szintetikus devizaforrást állít elő. A devizaforrás szintetikus előállítása rendszerszinten jelentős részben úgy történt, hogy a lakossági és vállalati forintbetéteket a külföldiekkel kötött, rövid futamidejű devizaswap ügyletek révén devizaforrásokra konvertálták a bankok: a szintetikus devizaforrás bevonásával a mérlegen belüli és kívüli pozíció is tágul.

A devizaforrás közvetlen és szintetikus előállítása egymást ki is egészítheti, nem feltétlenül jelentenek egymást helyettesítő finanszírozási lehetőséget.

 

A forintforrásból történő devizahitelezés alternatívája a külföldi forrásból történő finanszírozás. Balás–Móré (2007) a 2004–2007 közti időszakra vonatkozóan azt találta, hogy a külföldről felvett bankközi devizaforrások kamata jellemzően 0-0,5 százalékponttal haladta meg az euro pénzpiaci kamatokat. Ha tehát a szintetikus devizaforrás költségét a külföldi bankközi források kamatával vetjük össze, akkor az FX-swapok alkalmazása akár 3-3,5 százalékpontnyi kamatmegtakarítást is jelenthetett a válság előtt is. A subprime válság kibontakozását követően ez a piaci felár még jelentősen (mintegy 100-150 bázisponttal) emelkedett.

 

 

Végül is mi az hogy "szintetikus deviza"?

 

Ismereteink szerint CHF deviza swap állomány nagyjából 6.000 milliárd forintnyi összeget ért el 2007 környékén. A "szintetikus CHF" a magyar kereskedelmi bankok CHF-pénzteremtése?

 

Az a tervem, hogy az Ön válaszát és a feltett kérdést felteszem a honlapunkra. Ezáltal is növeljük a sorsuk iránt érdeklődők "pénzügyi kultúráját".

 

Van ideje és energiája ilyen "közös munkában" részt venni?

 

 

Üdvözlettel:

----------------------------------------------------------

Szabó József

Hiteles Mozgalom ügyvezető

Arany Liliom Alapítvány