Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kinek kell bizonyítani? Levél Trócsányi miniszternek

2016.01.27

Tisztelt Trócsányi László igazságügyi miniszter úr!

 

        Tisztelt Igazságügyi Minisztérium!

 

 

trocsanyinak---bizonyitas---kep.png

 

Egy rendkívül fontos ügyben fordulunk a Trócsányi László miniszter úrhoz illetve az Igazságügyi Minisztériumhoz.

 

 

A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről (152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet) rendelkező jogszabály szerint:

82. § (1) A miniszter az igazságügyért való felelőssége keretében felel a Kormány igazságügy-politikájának kialakításáért és az alkotmányos szervekkel együttműködve annak végrehajtásáért.

 (3) A miniszter az igazságügyért való felelőssége keretében

a) felel a jogalkotás minőségének fejlesztéséért, e tekintetben

aa) meghatározza és a kormányzati döntés-előkészítés során érvényesíti a jogszabályszerkesztés követelményeit,

ab) folyamatosan felülvizsgálja a jogrendszert,

ac) összehangolja a tartalmi és technikai deregulációt,

(4) A miniszter az igazságügyért való felelőssége keretében ellátja a Kormány képviseletét az alkotmánybírósági eljárásokban és koordinálja a képviselet ellátásához szükséges iratok előkészítését, valamint elkészíti a beadványokat.

(5) A miniszter az igazságügyért való felelőssége keretében belföldön és külföldön tájékoztatást nyújt a magyar alkotmányosság, a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok érvényre jutásáról.

 (7) A miniszter az igazságügyért való felelőssége keretében ellátja az igazságszolgáltatással összefüggő kormányzati feladatokat, e tekintetben

e) a jogi szabályozás utólagos hatásvizsgálatának elősegítésére együttműködik az Országos Bírósági Hivatallal a bírósági ítéletek, a bírósági joggyakorlat és az igazságügyi statisztikai adatok elemzésében, a joggyakorlat továbbfejlesztésében, és az ítélkezési gyakorlat egységességének biztosítása érdekében javaslatot tesz jogegységi eljárás indítványozására,

 (8) A miniszter az igazságügyért való felelőssége keretében

a) ellátja az Európai Unió keretében megvalósuló igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos feladatokat,

c) összehangolja az Európai Unió jogának való megfelelés céljából folytatott jogharmonizációs tevékenységet, ennek keretében

ca) gondoskodik a jogharmonizációs tevékenység elvi, módszertani és terminológiai egységességéről,

cb) kidolgozza a jogharmonizáció programozásának rendjét, figyelemmel kíséri és előmozdítja a jogharmonizációs feladatok teljesítését, és intézkedik a lejárt határidejű jogharmonizációs feladatok teljesítése iránt, jogharmonizációs adatbázist vezet,

cc) jogszabály megalkotására irányuló előterjesztéshez kapcsolódóan nyilatkozik arról, hogy a tervezet összeegyeztethető-e az Európai Unió jogával,

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1400152.KOR

 

A perekben a bíróknak figyelembe kell venniük a Kúria jogegységi határozatát a  bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény szerint:.

6. A Kúria

23. § (1) A legfőbb bírói szerv a Kúria.

24. § (1) A Kúria

c) a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz,

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100161.TV

 

 

 A Kúria 2/2014 számú Polgári Jogegységi Határozata az alábbiról rendelkezik:

Amennyiben … az árfolyamkockázat korlátlan  viselésének szerződési rendelkezése a fogyasztó számára a pénzügyi intézménynek felróható okból nem volt világosan felismerhető, illetve érthető, fennállnak a szerződés tisztességtelensége megállapításának a feltételei.

Előfordulhatott ugyanis, hogy a szerződés egyértelmű megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy  az bizonyos mértékben korlátozott (van egy maximuma). Ez a helyzet akkor, ha a fogyasztó az árfolyamváltozás várható alakulásáról, maximális mértékéről a pénzügyi intézménytől, annak képviselőjétől konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő, később azonban tévesnek, valótlannak bizonyult tájékoztatást kapott. Ebben az esetben a szerződés a nem megfelelő (téves, félreérthető, nem egyértelmű) tájékoztatással érintett rendelkezése tisztességtelen, amely a szerződés részleges vagy teljes érvénytelenségét eredményezi.
A nem megfelelő tájékoztatás tényét és azt, hogy ennek következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése számára nem volt világos és érthető, a fogyasztónak kell bizonyítania.

 http://www.lb.hu/hu/joghat/22014-szamu-pje-hatarozat

http://http://www.lb.hu/hu/joghat/22014-szamu-pje-hatarozat

 

Az Európai Bíróság 2014 decemberében a C-449/13 sz ügyben az alábbiak szerint határozott:

„Az európai szabályzással ellentétes, ha a bizonyítási teher a fogyasztóra hárul. Szerződésben szereplő szabványzáradéknak nincs bizonyító ereje, azt a hitelezőnek meg kell erősítenie egy vagy több bizonyítékkal a bírósági eljárás során.”

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=160946&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=408027

 

 

Úgy véljük, a hazai szabályzás ellentétes az európai szabályzással!

 

Véleményünk részletes ismertetése céljából szükségesnek tartjuk a C-449/13 sz. ügyből kiemelni az alábbiakat: 

1)      A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy:

–       egyrészt, azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a 2008/48 irányelv 5. és 8. cikkében előírt kötelezettségek nemteljesítésére vonatkozó bizonyítási teher a fogyasztóra hárul, és

–       másrészt, azokkal ellentétes az, hogy egy szabványzáradék okán a bíróságnak azt kell megállapítania, hogy a fogyasztó elismerte a hitelezőt terhelő, a szerződéskötést megelőző kötelezettségek maradéktalan és megfelelő teljesítését, mivel e záradék ily módon az említett kötelezettségek teljesítésére vonatkozó bizonyítási teher megfordulását eredményezi, ami sértheti a 2008/48 irányelvben elismert jogok tényleges érvényesülését.

2)      A 2008/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy a fogyasztó hitelképességének értékelése kizárólag az ez utóbbi által nyújtott információk alapján történik, azzal a feltétellel, hogy ezek az információk megfelelőek, és a fogyasztó puszta nyilatkozatait igazoló dokumentumok támasztják alá, és másrészt úgy, hogy az nem írja elő a hitelező számára, hogy szisztematikusan ellenőrizze a fogyasztó által nyújtott információkat.

3)      A 2008/48 irányelv 5. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy bár azzal nem ellentétes az, hogy a hitelező a fogyasztó számára ez utóbbi pénzügyi helyzetének és igényeinek értékelését megelőzően nyújt megfelelő felvilágosítást, mégis megtörténhet, hogy a fogyasztó hitelképességének értékelése szükségessé teheti a nyújtott megfelelő felvilágosítás kiigazítását, amely felvilágosítást a fogyasztóval megfelelő időn belül, a hitelmegállapodás megkötését megelőzően kell közölni, anélkül azonban, hogy azt valamely külön iratba kellene foglalni.

 

 

A 2008/48 irányelvből részlet:

A tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be olyan nemzeti rendelkezéseket, amelyek eltérnek az ezen irányelvben meghatározottaktól.

Annak érdekében, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében hozhassanak döntést, a hitelmegállapodás megkötését megelőzően megfelelő tájékoztatást kell kapniuk a hitel feltételeiről, költségeiről és kötelezettségeikről olyan tájékoztató formájában, amelyet a fogyasztók magukkal vihetnek és tanulmányozhatnak.

A fogyasztót a hitelmegállapodás megkötése előtt széleskörűen tájékoztatni kell, tekintet nélkül arra, hogy a hitel forgalmazásában részt vesz‑e hitelközvetítő.

A bővülő hitelpiacon különösen fontos az, hogy a hitelezők ne vegyenek részt felelőtlen hitelügyletekben, vagy ne adjanak hitelt előzetes hitelképességi vizsgálat nélkül, és a tagállamoknak megfelelő ellenőrzést kell végezniük, hogy elkerülhető legyen az ilyen magatartás; továbbá, amennyiben ezt teszik, a tagállamok a hitelezőkre alkalmazandó szankciók meghatározására legyenek jogosultak.

A hitelezők felelőssége, hogy egyenként felmérjék a fogyasztók hitelképességét.

A szerződéskötést megelőző fontos információkat, továbbá az ajánlott termékekkel kapcsolatos alapvető jellemzőket személyre szabottan kell a fogyasztó tudomására hozni oly módon, hogy a fogyasztó számára érthető legyen, hogy e termékek milyen hatással lehetnek gazdasági helyzetére.

 

 

Részletek a helyi per ismertetéséből:

A hitelező azon kötelezettségét illetően, miszerint a fogyasztók számára át kell adni az „általános európai fogyasztói hiteltájékoztatót”, a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a jelen ügyben a CA CF nem nyújtott be ilyen iratot. E társaság a felvilágosítási kötelezettségére vonatkozó iratokat sem nyújtott be, és ezen igazolás hiányát sem magyarázta meg. Mindazonáltal e bíróság megállapítja, hogy az Ingrid Bakkaus által aláírt szerződés a következőképpen megfogalmazott szabványzáradékot tartalmazta: „Alulírott BAKKAUS INGRID elismerem, hogy az általános európai fogyasztói tájékoztatót megkaptam és megismertem”. E bíróság úgy ítéli meg, hogy az ilyen záradék nehézségeket okozhat, amennyiben azzal a hatással jár, hogy a fogyasztó hátrányára megfordítja a bizonyítási terhet. Ugyanezen bíróság megállapítja, hogy az ilyen jellegű szabványzáradék nehezebbé, vagy akár lehetetlenné is teheti a fogyasztó azon jogának gyakorlását, hogy vitassa a hitelező valamennyi kötelezettségének maradéktalan teljesítését.

 

A helyi bíróság az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette az Európai Bíróság elé:

1)      Úgy kell‑e értelmezni a [2008/48] irányelvet, hogy a hitelező köteles bizonyítani az őt az [említett] irányelvet átültető nemzeti jog alapján terhelő kötelezettségek megfelelő és teljes körű teljesítését egy hitelmegállapodás létrehozásával és teljesítésével összefüggésben?

2)     Ellentétes‑e a [2008/48] irányelvvel az, ha a hitelező az irányelvet átültető nemzeti jog alapján fennálló kötelezettségeinek megfelelő és teljes körű teljesítését kizárólag a hitelező által kiállított, és az adósnak átadott dokumentumok által alá nem támasztott, a hitelmegállapodásokba foglalt szabványzáradékkal bizonyítja, amellyel a fogyasztó elismeri a hitelező kötelezettségeinek teljesítését?

3)      Úgy kell‑e értelmezni a [2008/48] irányelv 8. cikkét, hogy azzal ellentétes, ha a hitelező a hitelképesség vizsgálatára vonatkozó kötelezettség teljesítését kizárólag a fogyasztó által előadott információkra támaszkodva végzi el, anélkül hogy ezeket az információkat más bizonyítékok útján ténylegesen ellenőrizte volna?

4)      Úgy kell‑e értelmezni a [2008/48] irányelv 5. cikkének (6) bekezdését, hogy a hitelező nem adhat megfelelő felvilágosítást a fogyasztónak, ha előzetesen nem vizsgálta meg anyagi helyzetét és igényeit? Úgy kell‑e értelmezni a [2008/48] irányelv 5. cikkének (6) bekezdését, hogy azzal ellentétes, ha a fogyasztónak nyújtott megfelelő felvilágosítás kizárólag a hitelmegállapodásban szereplő szerződéses információkból származik, anélkül hogy azt külön iratba foglalták volna?

 

 

Az Európai Bíróság megállapításaiból részlet:

A gondos hitelezőnek tudatában kell lennie az őt terhelő tájékoztatási, valamint felvilágosítási kötelezettség teljesítésére vonatkozó bizonyítékok összegyűjtésének és megőrzésének szükségességének.

A szóban forgó szabványzáradéknak nincs bizonyító ereje, azt a hitelezőnek meg kell erősítenie egy vagy több releváns bizonyítékkal.

A hitelezőnek megfelelő és személyre szabott magyarázattal kell szolgálnia a fogyasztó számára annak érdekében, hogy az értékelhesse, hogy a javasolt hitelmegállapodás megfelelő‑e igényei és pénzügyi helyzete szempontjából, adott esetben a szerződéskötést megelőzően nyújtandó információk, a javasolt termékek fő jellemzőinek, valamint e jellemzőknek a fogyasztó helyzetére gyakorolt egyedi hatásai – többek között a fogyasztó nemfizetése következményeinek – magyarázatával.

Az előírt kötelezettség arra irányul, hogy felelősséget rójon a hitelezőre, illetve annak elkerülésére, az utóbbi nem hitelképes fogyasztóknak nyújtson hitelt.

A hitelező kizárólag a fogyasztó által szolgáltatott elemeken alapuló felvilágosítást tud adni ez utóbbi számára, a célból, hogy a fogyasztó dönteni tudjon a megkötendő hitelmegállapodás típusáról, anélkül hogy a hitelező köteles lenne a fogyasztó hitelképességét előzetesen értékelni. Mindazonáltal a hitelezőnek figyelembe kell vennie a fogyasztó hitelképességét, mivel ez az értékelés szükségessé teheti a nyújtott felvilágosítás kiigazítását.

 

 

Mint tudjuk a Kásler per uniós tárgyalásából, az Európai Bíróság döntését elősegítendő, egy tanácsnok részletes elemzést végez, érvel és javaslatot tesz.

 

 

Részletek Nils Wahl főtanácsnok indítványából (Ő volt a Kásler perben is a tanácsnok):   

Fogyasztóvédelmi célból nagyon logikusan következik, hogy az ezen irányelv által előírt, szerződéskötést megelőző tájékoztatási és vizsgálati kötelezettséggel kapcsolatos bizonyítási tehernek főszabály szerint a hitelintézetet kell terhelnie. A hitelező kötelezhető arra, hogy a bíróság előtt bizonyítsa a szerződéskötést megelőző kötelezettségek megfelelő teljesítését, ami – ahogyan arra a francia kormány hivatkozott – magában foglalja azt, hogy a hitelezőnek bizonyítania kell, hogy bizonyos gondossággal járt el az őt terhelő tájékoztatási, valamint felvilágosítási kötelezettség teljesítésére vonatkozó bizonyítékok összegyűjtése és megőrzése során.

A nemzeti bíróság, amelynek feladata annak eldöntése, hogy a 2008/48 irányelvben előírt szerződéskötést megelőző különböző tájékoztatási, valamint vizsgálati kötelezettségeket teljes mértékben és megfelelően teljesítették‑e, köteles – amennyiben úgy véli, hogy az elé benyújtott dokumentumok nem elegendőek – a hitelintézetet felszólítani annak érdekében, hogy az bemutassa a hiányzónak ítélt dokumentumokat.

Úgy vélem, hogy a francia jogban érvényesülő azon szabály, amely alapján főszabály szerint a hitelezőt terheli a 2008/48 irányelv 5. és 8. cikkében foglalt, szerződéskötést megelőző kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos bizonyítási teher, számomra úgy tűnik, hogy nemcsak nem veszélyezteti a fogyasztók ezen irányelv által biztosított védelmét, hanem ennek a védelemnek a hatékonyságával teljes mértékben összeegyeztethető.

Úgy vélem, hogy a jelen ügyben szóban forgó záradékot egyáltalán nem lehet olyan záradéknak minősíteni, amellyel a hitelfelvevő fogyasztónak el kell ismernie a hitelintézetet terhelő szerződéskötést megelőző kötelezettség teljes körű és megfelelő teljesítését, és következésképpen olyan záradéknak, amely az említett kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos bizonyítási terhet megfordítja oly módon, hogy az a 2008/48 irányelv által biztosított jogok hatékony érvényesülését veszélyeztetheti.

Azt a választ javaslom a második kérdésre, hogy a 2008/48 irányelvvel nem ellentétes egy olyan szabványzáradék beillesztése, amelynek értelmében a hitelfelvevő elismeri, hogy megkapta az általános európai tájékoztatót. Egy ilyen záradék még nem szolgál szükségképpen bizonyítékul az ezen irányelvből fakadó kötelezettségek megfelelő és teljes körű teljesítésének bizonyításához.

 

Fontos tény, hogy a PSZÁF 2006-ban két ajánlást is kiadott a megfelelő tájékoztatásról. Ezekből idézetek:

A hitelkonstrukció kialakításánál figyelembe veendő a piac és az ügyfelek pénzügyi kultúrájának mindenkori színvonala. Biztosítani szükséges, hogy az ügyfelek megismerjék és megértsék a részletes termékfeltételeket és a valós kockázatokat.

Egyre inkább fennáll a veszélye annak, hogy a pénzügyi intézmények ügyfelei – a megfelelő tájékoztatás hiányában – olyan hosszú távú kötelezettségeket vállalnak, melyek előnyeit, hátrányait, lehetséges hatásait nem ismerik kellően.

A Felügyelet tevékenysége során számos olyan piaci gyakorlattal, eljárással találkozott, melyek ugyan nem jogszabályellenesek, de fogyasztóvédelmi szempontból, a tájékoztatás hiányossága miatt kifogásolhatók.

A pénzügyi intézmények az ügyfelek érdekeit, kockázatviselési képességét fokozottabban vegyék figyelembe, egyúttal javuljon az ügyfelek tájékozottsága és érdekérvényesítő képessége.

A pénzügyi intézmények felelősen működjenek közre az ügyfelek teherbíró képességét meghaladó eladósodásának elkerülésében.

A pénzügyi intézmények felelősen folytassák hitelezési tevékenységüket, azaz mérjék fel ügyfeleik igényeit és teherviselési képességét. Nem javasolt a pénzügyi intézmények számára azon gyakorlat, miszerint az értékesítési mutatók javítása érdekében az ügyfelek kockázatviselési képességének figyelmen kívül hagyásával helyeznek ki hiteleket.

Miután az ügyfél kiválasztotta a konkrét hitelterméket és megadta az igényelt hitel főbb jellemzőit (pl. hitelösszeg, futamidő), a pénzügyi intézmény az ügyfél konkrét hiteligényére vonatkozóan, írásban tájékoztassa ügyfelét legalább az alábbiakról (részlet): 

d, Hitelösszeg. Devizahitel esetén devizában és forintban is megadva a hitelösszeget, megjelölve az alkalmazandó (valuta, deviza) árfolyamokat, – ügyelve arra, hogy az alkalmazott árfolyam minden esetben összhangban legyen a tranzakcióval, - megjelölve azt, hogy van-e lehetőség devizában való hitelfelvételre és törlesztésre; 

g)Valamennyi díjfajta (költség) (tehát a harmadik személynek fizetendők is) tételesen felsorolva (külön megjelölve a hitelkérelem elutasítása esetén is megfizetendő költségeket), az összeg vagy mérték és a fizetés esedékességének megjelölésével, felhívva a figyelmet arra, hogy ezen költségek között a harmadik személyek tekintetében, illetve ügylet jellegétől függően, valamint változó kamatozású hitel esetén ennek okán eltérés lehet; 

h) A hitel teljes díjának (költségének) egy összegben történő megjelölése, forintban kifejezve (azaz az ügyfél által a hitellel kapcsolatban akár a hitelintézetnek, akár harmadik személynek fizetendő összes költség, például: kamat, kezelési költség, értékbecslés, stb.); 

n) A kölcsön teljes lejárata alatti évenkénti kifizetéseket, továbbá:

  a visszafizetett tőke;

  a kamat összege

  a fennmaradó tőke összege;

  az egyes részletfizetések összege;

  a tőke és a kamatok összege.

 

 

Egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a táblázat csak szemléltetésre szolgál, továbbá amennyiben a hitelnek változó kamata van, erre fel  kell hívni a figyelmet;

 

r) A termék lehetséges kockázatai (különösen árfolyamkockázat, lakáshitel esetén vételi jog kikötésekor az ingatlan elvesztésének lehetősége);

 A pénzügyi intézmény törekedjen arra, hogy hiteltermékeinek költségstruktúrája minél egyszerűbb legyen, minél kevesebb jogcímen számoljon fel díjat. Ennek célja az, hogy az ügyfél számára minél átláthatóbb legyen a termék, és az ahhoz kapcsolódó valamennyi költség. A használt fogalmakat egyértelműen meg kell határozni. A pénzügyi intézmény fordítson egyidejű figyelmet arra, hogy egy díjtípus csökkentésének kiemelésével ne tüntesse fel kedvezőbb színben termékét, ha az ügyfél által fizetendő összes díj együttes összege nem csökken, mivel más díjelemek mértéke megemelkedett.

A pénzügyi intézmény fordítson kiemelt figyelmet azon kockázatok bemutatására, amelyek a hitel törlesztőrészletének növekedését eredményezhetik (például kamatkockázat) és hívja fel ügyfele figyelmét arra, hogy a törlesztőrészlet esetleges jövőbeni növekedése esetleg megélhetési gondokat is okozhat.

A PSZÁF Felügyeleti Tanácsának 7/2006. (IX.28.) számú ajánlása – A hitelkockázat-kezelés hatékonyságának növeléséről

http://www.pszaf.hu/akadalymentes/bal_menu/szabalyozo_eszkozok/pszafhu_bt_ajanlirelvutmut/ajanlas_ft/pszafhu_ajanlirelvutmut_20061006_1.html

A PSZÁF Felügyeleti Tanácsának 9/2006. (XI.7.) számú ajánlása - A lakossági hitelezés előzetes ügyfél-tájékoztatási és fogyasztóvédelmi elveiről

http://www.pszaf.hu/bal_menu/szabalyozo_eszkozok/pszafhu_bt_ajanlirelvutmut/ajanlas_ft/pszafhu_ajanlirelvutmut_20061117_1.html

 

  

Kiváló összefoglaló a C-449/13 sz. ügyben kiadott sajtóközlemény:

 A hitelezőnek kell bizonyítania, hogy teljesítette a hitelfelvevő tájékoztatására és hitelképességének ellenőrzésére vonatkozó, szerződéskötést megelőző kötelezettségeit

Sérülne a tényleges érvényesülés elve, ha a hitelező kötelezettségei nemteljesítése bizonyításának terhe a fogyasztóra hárulna.

Az egyik uniós irányelv1 tájékoztatási és felvilágosítási kötelezettséget ír elő a hitelező számára annak érdekében, hogy a hitelfelvevő megalapozott döntést hozhasson a hitelmegállapodás megkötéséről. Ezen irányelv arra is kötelezi a hitelezőt, hogy általános európai fogyasztói hiteltájékoztatót bocsásson a fogyasztók rendelkezésére, valamint arra, hogy ellenőrizze a fogyasztó hitelképességét.

Franciaországban, két jogvita keretében, több személy is olyan helyzetbe került, hogy nem tudták fizetni a vonatkozó hitelmegállapodás havi törlesztő részleteit, így a bank a kölcsönadott összeg és kamatai haladéktalan visszafizetését követelte. Az e követelés ügyében eljáró francia bíróság megállapította, hogy a bank nem tudta bemutatni az általános európai fogyasztói hiteltájékoztatót, sem pedig bármely egyéb, azt bizonyító dokumentumot, hogy eleget tett felvilágosítási kötelezettségének. Az egyik ügyben azonban a hitelmegállapodásban szerepel egy szabványzáradék, amelyben a hitelfelvevő elismeri, hogy megkapta és megismerte e hiteltájékoztatót. A francia bíróság úgy ítéli meg, hogy az ilyen záradék nehézségeket okozhat, amennyiben azzal a hatással jár, hogy a fogyasztó hátrányára megfordítja a bizonyítási terhet.

E bíróság szerint az ilyen jellegű szabványzáradék lehetetlenné teheti a fogyasztó azon jogának gyakorlását, hogy vitassa a hitelező kötelezettségeinek maradéktalan teljesítését.

 

A hitelképesség ellenőrzésének kötelezettségét illetően a francia bíróság megállapítja, hogy a másik ügyben a hitelfelvevő nem nyújtotta be a banknak a pénzügyi helyzetének igazolására szolgáló dokumentumokat. E bíróság tehát azt a kérdést teszi fel, hogy elvégezhető-e a fogyasztó hitelképességének vizsgálata kizárólag a fogyasztó által előadott információkra támaszkodva, anélkül hogy ezeket az információkat más bizonyítékok útján ténylegesen ellenőrizték volna. A kérdést előterjesztő bíróság arra is keresi a választ, hogy a felvilágosítási és segítségnyújtási kötelezettség teljesítettnek tekinthető-e abban az esetben, ha a hitelező előzetesen nem vizsgálta meg a fogyasztó hitelképességét és igényeit.

A mai napon hozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy az irányelv nem írja elő, hogy kinek kell azt bizonyítani, hogy a hitelező teljesítette tájékoztatási és a hitelképesség vizsgálatára vonatkozó kötelezettségeit, ily módon e kérdés megoldása az egyes tagállamok belső jogrendjétől függ. E tekintetben az szükséges, hogy a nemzeti jogi szabályok ne legyenek kevésbé kedvezők, mint a hasonló belső jogi helyzeteket szabályozó rendelkezések (az egyenértékűség elve), és az irányelv által biztosított jogok gyakorlását ne tegyék gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé (a tényleges érvényesülés elve).

Bár a Bíróságnak nincsenek kétségei a tekintetben, hogy a jelen ügyben tiszteletben tartották az egyenértékűség elvét, megállapítja, hogy a tényleges érvényesülés elve sérülne, amennyiben a hitelező kötelezettsége nem teljesítése bizonyításának terhe a fogyasztóra hárulna. A fogyasztó ugyanis nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek lehetővé tennék számára annak bizonyítását, hogy a hitelező nem adta meg számára az előírt információkat, illetve nem ellenőrizte a hitelképességét. Ezzel szemben, a tényleges érvényesülés biztosított abban az esetben, ha a hitelező a bíróság előtt köteles igazolni a szerződést megelőző kötelezettségeinek megfelelő teljesítését: a gondos hitelezőnek ugyanis tudatában kell lennie az őt terhelő tájékoztatási, valamint felvilágosítási kötelezettség teljesítésére vonatkozó bizonyítékok összegyűjtésének és megőrzésének szükségességével.

A szóban forgó egyik hitelmegállapodásba foglalt szabványzáradékot illetően, az ilyen záradék nem teheti lehetővé a hitelező számára, hogy megkerülje kötelezettségeit. Ily módon a szóban forgó szabványzáradéknak nincs bizonyító ereje, azt a hitelezőnek meg kell erősítenie egy vagy több releváns bizonyítékkal. Hasonlóképpen, a fogyasztónak mindig képesnek kell lennie annak bizonyítására, hogy nem kapta meg a szabványzáradékban szereplő nyomtatványt, illetve, hogy ez nem tette lehetővé a hitelező számára, hogy teljesítse a rá háruló, szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettségeket. A Bíróság megállapítja, hogy ha az ilyen szabványzáradék a fogyasztó arra vonatkozó elismerését tartalmazza, hogy a hitelező maradéktalanul és megfelelő módon teljesítette a rá háruló, a szerződéskötést megelőző kötelezettségeket, akkor e záradék az említett kötelezettségek teljesítésére vonatkozó bizonyítási teher megfordulását eredményezi, ami sértheti az irányelvben elismert jogok tényleges érvényesülését.

Azt a kérdést illetően, hogy a fogyasztó hitelképességének vizsgálata elvégezhető-e kizárólag az általa előadott információkra támaszkodva, anélkül hogy ezeket az információkat más bizonyítékok útján ténylegesen ellenőrizték volna, a Bíróság megállapítja, hogy az irányelv mérlegelési mozgásteret biztosít a hitelező számára annak meghatározása érdekében, hogy a rendelkezésére álló információk elegendőek-e vagy sem a fogyasztó hitelképességének igazolásához, és hogy vizsgálnia kell-e a hitelképességet más tényezők segítségével. Ily módon a hitelező, az adott eset sajátos körülményeire figyelemmel, megelégedhet a fogyasztó által számára nyújtott információkkal, illetve dönthet úgy is, hogy szükség van ezen információk megerősítésére (mivel a fogyasztó által szolgáltatott információk ellenőrzése így nem szisztematikus), tekintettel arra, hogy a fogyasztó által tett, alá nem támasztott puszta nyilatkozatokat önmagukban nem lehet megfelelőeknek minősíteni, ha ezeket nem kísérik igazoló dokumentumok.

 

Egyébiránt, az irányelvből nem következik az, hogy a fogyasztó pénzügyi helyzetét és igényeit a megfelelő felvilágosítás nyújtását megelőzően kell értékelni. Főszabály szerint e két, szerződést megelőző kötelezettség között nem áll fenn kapcsolat. A hitelező tehát nyújthat úgy felvilágosítást a fogyasztó számára, hogy nem köteles előzetesen értékelni hitelképességét. Mindazonáltal, a hitelezőnek figyelembe kell vennie a fogyasztó hitelképességének értékelését, mivel ez az értékelés szükségessé teheti a nyújtott felvilágosítás kiigazítását.

Végül a Bíróság megállapítja, hogy a tájékoztatási kötelezettségeket, prekontraktuális jellegüknél fogva, a hitelmegállapodás megkötését megelőzően kell teljesíteni, tekintettel arra, hogy e felvilágosítást nem szükségszerűen kell külön iratban nyújtani, hanem e felvilágosítás szóban is megadható egy megbeszélés során. A Bíróság mindazonáltal emlékeztet arra, hogy az a kérdés, hogy e felvilágosítást milyen formában kell nyújtani a fogyasztó számára, a nemzeti jog körébe tartozik.

 

EMLÉKEZTETŐ: Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

A sajtó részére készített nem hivatalos kiadvány, amely nem köti a  Bíróságot.

Sajtófelelős: Lehóczki Balázs ( (+352) 4303 5499

 

1

A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 133., 66. o.; helyesbítés: HL 2009. L 207., 14. o., HL 2010. L 199., 40. o. és HL 2011. L 234., 46. o.)

 

 

2006-ban a devizahitelezés felfutásakor  módosította a kormány a  18/1999 (II.5.) számú kormány rendelet (a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről) több pontját:

A Kormány a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) módosításáról szóló 1997. évi CXLIX. törvény 11. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

1. § (1) A fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely

a) a szerződés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja;

b) kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e;

c) a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a fogyasztóval szerződő fél nem teljesíti a szerződést;

…….

i) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon vagy a felek közötti megállapodáson alapuló igényérvényesítési lehetőségeit, kivéve, ha azt egyben más, jogszabályban meghatározott vitarendezési móddal helyettesíti;

j) a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg.

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=39986.61460#foot2

 

 

A bizonyításra vonatkozó rész azonban nem új, korábban is szerepelt ebben a kormányrendeletben.

 

Végül a rövid idézet az Európai Közösségek Tanácsának 93/13/EGK (1993. április 5.)  irányelvéből (a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről):

MELLÉKLET

A 3. CIKK (3) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT FELTÉTELEK

1. Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:

q) kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybe vételében, különösen arra kötelezve a fogyasztót, hogy csak jogszabályi rendelkezések által nem kötött döntőbírósághoz fordulhat, jogtalanul korlátozva a rendelkezésére álló bizonyítékokat, vagy olyan bizonyítási terhet róva a fogyasztóra, amelyet az alkalmazandó jog értelmében rendesen a másik szerződő félnek kellene viselnie.

 

3. cikk

(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.

Az a tény, hogy egy feltétel bizonyos elemeit vagy egy kiragadott feltételt egyedileg megtárgyaltak, nem zárja ki ennek a cikknek az alkalmazhatóságát a szerződés többi részére, ha a szerződés átfogó megítélése arra enged következtetni, hogy a szerződés mégiscsak egy előre kidolgozott szabványszerződés.

Olyan esetekben, amikor egy eladó vagy szolgáltató arra hivatkozik, hogy egy szabványfeltételt egyedileg megtárgyaltak, ennek bizonyítása az eladót vagy szolgáltatót terheli.

(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31993L0013:hu:HTML

 

 

Mint látható, mind a hazai, mind az uniós előírások szerint tisztességtelen a blankettaszerződésbe olyat becsempészni, ami megfordítaná a bizonyítási terhet.

Alapesetben mindig annak kell bizonyítania, akinek követelése van a másik féllel szemben.

 

A bizonyítás terhe a fogyasztó hátrányára nem változtatható meg!

 

 

Kérjük Trócsányi László miniszter urat illetve a minisztériumot, hogy az igazságügyért való felelőssége keretében folytasson vizsgálatot, vizsgálja felül a jogrendszert (beleértve a „mintha törvény lenne” PJE Határozat tartalmát is)

 

A vizsgálat során legyen különös tekintettel a jogállamiságra, a demokráciára és az emberi jogok érvényre jutására.

 

Mindenképpen szükségesnek tarjuk a vizsgálatot, hogy a 2016-ban újrainduló több tízezer devizahiteles perben biztosított legyen az uniós szabályozásnak megfelelő ítélkezési gyakorlat. 

 

Jelen beadványunkkal szeretnénk Trócsányi László miniszter úr illetve az Igazságügyi Minisztérium figyelemét felhívni a most ismertetett problémára. A továbbiakban figyelemmel fogjuk követni a jogi szabályzás alakulását és  ha szükséges további  beadványokkal segítjük majd  a jogharmonizációs feladatok teljesítését.

 

Kérjük Trócsányi László miniszter urat illetve az általa vezetett minisztériumot, nyilatkozzon arról, hogy az ismertetett PJE határozat összeegyeztethető-e az Európai Unió joggal.

 

Úgy véljük az Igazságügyi Minisztérium nagyon jelentős mulasztásban van, kérjük ezért haladéktalan intézkedésüket. Kérjük, hogy levelünkre 8 napon belül válaszoljanak, közöljék hogy milyen megoldást tartanak elképzelhetőnek a részletesen ismertetett probléma megoldására.

 

 

 

Budapest 2016. január 27.

 

 

Tisztelettel:

 

 

Baranyai Csaba “deviza hitel” károsult

Bukliné Dr. Vámos Csilla

Bukovinszki Róbert “deviza hitel” károsult

Fáy Árpád “deviza hitel” károsult

Fazakas András “deviza hitel” károsult

Feketéné Kalmár Mária kurátor, Arany Liliom Alapítvány

Geoseva Szilvia “deviza hitel” károsult

Dr. Hosszú Istvánné, Hiteles Magyarok Fóruma Érdekvédelmi Egyesület

dr. Kilin Judit “deviza hitel” károsult

Madari Tibor elnök, Pénzügyi Szervezetek Lakossági Felügyelete Egyesület

Meszlényi Sarolta “deviza hitel” károsult

Papp Péter “deviza hitel” károsult

Szabó József ügyvezető, Hiteles Mozgalom

Tiszai Tímea “deviza hitel” károsult

Hugauf Árpád “deviza hitel” károsult

Nagy Aranka “deviza hitel” károsult

Péterfi Ibolya “deviza hitel” károsult

Kádár István “deviza hitel” károsult

Huszár György “deviza hitel” károsult

Csévi Péter “deviza hitel” károsult

 

 

Tájékoztatásul kapják még:

 

Orbán Viktor miniszterelnök

Lázár János miniszter

Rogán Antal miniszter

Varga Mihály miniszter

Lenkovics Barnabás Alkotmánybíróság elnöke

Darák Péter a Kúria elnöke

Wellmann György a Kúria Polgári Kollégiumának elnöke

 

 

 

FIGYELEM !

AKI FONTOSNAK TARTJA EZT A BEADVÁNYT

KÜLDJE EL SAJÁT MAGA IS !!!!

 

 

lakossag@im.gov.hu

 

VALAMINT 

 

miniszterelnok@me.gov.hu

erkeztetok@me.gov.hu

ugyfelszolgalat@ngm.gov.hu

mk@mk.gov.hu

ugyfelkapu@mkab.hu

kuria@kuria.birosag.hu

 

AMENNYIBEN AZ EMAILBŐL KAPUNK EGY MÁSOLATOT,

AZ ALÁÍRÓK SORÁT A NEVÉVEL BŐVÍTJÜK A HONLAPUNKON

 

hitelesmozgalom@gmail.com

 

AZ ELKÜLDÖTT LEVELET PDF-BEN ÉS WORD-BEN KÉRÉSRE ÁTKÜLDJÜK