Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IM válasz a Trócsányi levélre

2016.03.02

IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM

Társadalmi Kapcsolatok Osztálya

 

Iktatószám: ll-L48/10/2016

Ügyintézö: Krupla József

Melléklet:……    

 

 

Szabó József ügyvezető úr részére

Hiteles Mozgalom

hitelesmozgalom@gmail.com

 

Tisztelt Ügyvezető Úr!

 

Dr. Trócsányi László miniszter úrnak címzett - más kormányzati és bírósági szerveknek is megküldött - levelére, megtisztelő bizalmát megköszönve, - a Tárca szakfőosztályának szakmai álláspontja alapján - a következő választ adjuk:

 

 

„Elöljáróban felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény értelmében nincs lehetősége konkrét ügyben állásfoglalás, valamint jogértelmezés adására. Az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozatában foglaltakra figyelemmel a jogalkalmazás funkcióját nem vehetik át jogalkalmazó hatáskörrel nem rendelkező szervek, a jogállamiság egyik alkotóelemének: a hatalmi ágak elválasztása elvének megfelelően kizárt továbbá az is, hogy e szervek, köztük az Igazságügyi Minisztérium - például informális jogértelmezések útján - befolyásolják a jogalkalmazás gyakorlatát.

 

 

Az Alaptörvény kifejezetten kimondja a C) cikk (1) bekezdésében, hogy ,,[a] magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik". Az Alkotmánybíróság az elmúlt időszakban egyebek között éppen a megkereső által kifogásolt 2/2014. Polgári jogegységi határozat kapcsán fejtette ki álláspontját a hatalmi ágak elválasztásának a kérdésében [11/2015. (V. 14.) AB határozat, 26-27. pontok]. E határozatában az Alkotmánybíróság egyebek mellett rögzítette, hogy ,,[a] »jogot« végül is a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg. [ ... ] A csak a törvényeknek való alávetettség nemcsak a másik két hatalmi ág befolyását zárja ki tehát az ítélkezésre, hanem - az Alkotmány határai és követelményei között maradó - független, folyamatos és rendszerképző törvényértelmezés és jogalkalmazás révén is biztosítja a bírói függetlenséget."

 

 

Az Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdése alapján a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 24. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Kúria által meghozott jogegységi határozat kötelező a bíróságokra. A törvény által a jogegységi eljárás indítványozására feljogosított személyek között (lásd különösen a 32-44. §-t) az igazságügyi miniszter nem szerepel.

 

 

A Kúria jogegységi határozatainak felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 37. §-a értelmében az Alkotmánybíróságnak van hatásköre; erre az Igazságügyi Miniszternek nincs, és a hatalmi ágak elválasztása elvéből következő en nem is lehet jogosultsága.

 

 

Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 267. cikke szerint az uniós joganyag értelmezésére pedig az Európai Unió Bíróságának van hatásköre.

 

 

A fent írtakból következően az Igazságügyi Miniszternek nincs jogi lehetősége arra, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, hogy a hivatkozott PJE határozat, illetve az ítélkezési gyakorlat összeegyeztethető-e az Európai Unió jogával.

 

 

Ezzel együtt meg kívánjuk jegyezni, hogy a már hivatkozott 11/2015. (V. 14.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozata rendelkező részének l. pontja és az ahhoz kapcsolódó indokolás III/l. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket. Az elutasító határozatban az Alkotmánybíróság kifejezetten utalt arra, hogy a vitatott polgári jogi jogegységi határozat összhangban van a közösségi joggal. Az Alkotmánybíróság ugyanis azt állapította meg; ,,[a]z a tény, hogy a jogegységi határozat a bíróság részére a bizonyítás lehetőségeit tágítja, a bizonyítékok szélesebb körét vonja be a bírói mérlegelésbe, nem tekinthető jogalkotásnak, és nem ellentétes a Ptk. 1 209/ A. §-ával sem. Valójában tehát a "világosság" és "érthetőség" fogalmakat értelmezi a PJE határozat akképp, hogy kimondja: ezek tartalmát az is befolyásolja, hogy a pénzügyi intézmény milyen tájékoztatást adott a szerződés egyes kérdéseiről. A PJE határozat nem alkotott a magánjogban érvényesülő általános jogelvekhez képest új normát, hanem a polgári jogi alapelvekkel és követelményekkel, valamint a közösségi joggal összhangban azt juttatja kifejezésre, hogy egy szerződéses rendelkezés (tisztességessége) akkor is vizsgálható, ha az a kikötés - a szerződéskötéskor fennálló körülmények széles körének mérlegelése eredményeképpen - a másik szerződő fél számára nem volt világos, vagy nem volt érthető." [11/2015. (V. 14.) AB határozat 49. pont]

 

 

A megkereséssel összefüggésben fontos továbbá felhívni a figyelmet arra, hogy a 2008/48/EK irányelv 2. cikke a jelzáloghiteleket a tárgyi hatály alóli kivételek között nevesíti, és az irányelvet átültető magyar jogszabály, a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvénynek a hitelszerződés megkötését megelőző tájékoztatásra vonatkozó rendelkezései sem terjednek ki a jelzáloghitelekre. A C-449/13. sz. ügyben az Európai Bíróság által hozott ítélet megfogalmazása pedig egyértelmű a tekintetben, hogy a döntés csak a 2008/48 irányelv 5. és 8. cikkére vonatkozik. Az irányelvben tételesen előírt szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettségre és nem általában véve a fogyasztói tájékoztatásra nézve fogalmazott meg megállapításokat. A C-449/13. sz. ügyre való hivatkozás, a 2/2014 PJE határozat ezzel való összevetése emellett azért is vitatható, mert a jogegységi határozat meghozatala alapjául nem a 2008/48/EK irányelv, hanem egy másik, nevezetesen a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv szolgált.

 

 

A megkereső által felhívott, a 2008/48/EK irányelvhez kapcsolódó C-449/13. sz. ügyben az Európai Bíróság egyébként azt állapította meg, hogy "az irányelv nem tartalmaz a hitelezőket terhelő kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos bizonyítási teherre, illetve a bizonyítás módjaira vonatkozó szabályokat" (22. pont), tehát e kérdés tagállami hatáskörben van. Továbbá, az Európai Bíróság megerősítette, hogy „vonatkozó uniós szabályozás hiányában a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján ez utóbbiak belső jogrendjének feladata meghatározni a jogalanyok uniós jogból eredő jogai védelmének biztosítását célzó jogorvoslati eljárás szabályait, azzal a feltétellel mindazonáltal, hogy e szabályok nem lehetnek kevésbé kedvezők, mint a hasonló belső jogi helyzeteket szabályozó rendelkezések (az egyenértékűség elve), és az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé (a tényleges érvényesülés elve)" (23. pont).

 

 

Ezzel összefüggésben - annak ismételt hangsúlyozása mellett, hogy a PJE határozat a 93/13/EK irányelven és nem a fenti döntés alapját képező 2008/48/EK irányelven alapul - szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a 2/2014. PJE határozat 1. pontjához fűzött indokolás értelmében a bizonyítási teher elsődlegesen a hitelezőt terheli. A pénzügyi intézménynek kell ugyanis először azt bizonyítania, hogy a fogyasztó tájékoztatása megtörtént oly módon, hogy a fogyasztó a jogszabály által előírt tájékoztatást megkapta, a kockázat feltáró nyilatkozatot aláírta. Ha a hitelező bizonyítani tudja, hogy a tájékoztatás ennek megfelelően megtörtént, akkor - az ellenkező bizonyításáig - úgy kell értékelni, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terhelő volta a fogyasztó számára világos és érthető volt, illetve annak kellett lennie. Csak abban az esetben, ha a hitelező általi bizonyítás ellenére az az álláspontja, hogy a hitelező által adott tájékoztatás nem megfelelő (téves, félreérthető, nem egyértelmű), kell a fogyasztónak - a nem megfelelő tájékoztatás tényét és azt, hogy ennek következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése számára nem volt világos és érthető, - bizonyítania.

 

 

Az Igazságügyi Tárca feladatkörébe tartozó 93/ 13/EK irányelv harmonizációja - ahogyan arra részben a megkeresés is utal - a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1995 (II. 5.) Korm. rend., majd a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013 . évi V. törvény 6:104. §-a révén megvalósult. Ahogyan azt fentebb kifejtettük, az Igazságügy Miniszter a Kúria jogegységi határozatainak felülvizsgálatára, azok uniós joggal való összhangjának megítélésére nem jogosult. A közösségi jog értelmezése kizárólag az Európai Unió Bíróságának monopóliuma, e jogértelmező tevékenység keretében az Unió Bírósága megvizsgálhatja azt, hogy a tagállam i szabályozás az uniós joggal összeegyeztethető-e. Mindezen körülményekre tekintettel nem áll módunkban a megkeresés nyomán intézkedni."

 

 

Kérjük a válasz szíves elfogadását.

 

Budapest, 2016. március 02.

 

Üdvözlettel:

 

dr. Szűcs Krisztina Borbála

osztályvezető

 

 

 

1 a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény

 

Postacím: 1357 Budapest, Pf. 2. Telefon: (+36 1) 795 6411, (+36 1) 795 5163 Fax: (+36 1) 795 0359 E-mail: lakossag@im.gov.hu

 

 

 

Trócsányi László miniszter úrnak,  illetve az Igazságügyi Minisztériumnak az alábbi levelet írtuk:

 

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/kerdeseink-es-a-kapott-valaszok/kinek-kell-bizonyitani--level-trocsanyi-miniszternek.html