Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az MNB a válaszlevelében mellébeszél

2019.03.06

mnb-valasz---hm-tamadasra---kep-01.png

 

Tisztelt Szabó József!

 

A Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) érkezett megkeresésére az alábbiakról tájékoztatjuk.

 

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (MNB tv.)  54. Átmeneti rendelkezések cím, 176. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2013. október 1-jén megszűnt. A vonatkozó törvényi rendelkezések szerint az MNB nem minősül a PSZÁF általános jogutódjának.

 

Az MNB rendelkezésére álló adatok szerint a PSZÁF 34265/2010. számon témavizsgálatot folytatott, amelynek célja a deviza alapú lakossági jelzálog-és gépjárműhitelek törlesztőrészletei változását okozó egyoldalú szerződésmódosítások felmérése a vizsgált időszak vonatkozásában, illetve annak vizsgálata, hogy mely tényezők (alkalmazott árfolyamok, a hitelterhet meghatározó egyéb elemek), milyen módon befolyásolták a törlesztőrészletek alakulását. A vizsgálat keretében a PSZÁF ellenőrizte az ügyfél-tájékoztatás jogszabályoknak való megfelelését, különös tekintettel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) XXIX. fejezetének rendelkezéseire. A vizsgalat több pénzügyi intézményre is kiterjedt, azonban jogszabálysértés kizárólag a Lombard Finanszírozási Zrt. 20005 - 2008 között folytatott gyakorlata esetében került feltárásra. Ahogyan arról az MNB korábban 11895-3/2018 iktatószámú levelében tájékoztatta a Lombard Finanszírozási Zrt. tekintetében született FH-1/B-2/2010. számú határozat az MNB honlapján megtekinthető a határozatszámra történő kereséssel.[1]

 

 A devizaalapú szerződésekkel kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a Kúria a 2014-ben hozott jogegységi határozatában iránymutató döntést hozott a fogyasztói hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben foglalt egyes szerződéses rendelkezések tisztességtelenségéről. Mivel a Kúria döntésében kifejtett jogelvek általános jellegük révén a jogviszonyok széles körét érintették, a jogalkotó jogszabályi szintre emelte a Kúria jogegységi határozataiban rögzített elveket. A törvény értelmében a pénzügyi intézményeknek az árfolyamrésből, illetve a pénzügyi intézmény tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosításából (kamat-, költség-, díjemelésbő) származó túlfizetés tekinteteben el kellett számolnia a fogyasztók felé.

 

Az MNB az elszámolási törvény felhatalmazása alapján 2015-ben 16 pénzügyi intézménnyel szemben közérdekű pert indított. A keresetek célja annak megállapítása volt, hogy az intézmények - forint alapú illetve ténylegesen devizában törlesztett - fogyasztói kölcsön- és lízingszerződéseinek részévé tett, 2010. november 26-at követően közzétett általános szerződési feltételek (ÁSZF) egyes előírásai (amelyek egyoldalú kamat-, díj illetve költségemelést tettek lehetővé a pénzügyi intézményeknek), illetve a korábban közzétett ÁSZF-ek ezt követő módosításainak egyes részei tisztességtelenek, ezért érvénytelenek. Az érintett pénzügyi intézményeknek a 2010. november 26-át követő időszakra vonatkozóan a perek eredményeképpen, az ezt megelőző időszakra vonatkozóan pedig a törvény erejénél fogva kellett elszámolniuk a tisztességtelenül elvont összegekkel. A perekkel érintett pénzügyi intézményekről illetve a perek eredményéről az MNB sajtóközlemények útján tájékoztatta a nyilvánosságot.[2]

 

Az MNB, mint a pénzügyi közvetítő rendszer felügyeletét ellátó hatóság, fogyasztói kérelmek, illetve saját hatáskörben hozott döntés alapján hivatalból indított fogyasztóvédelmi vizsgálatokon keresztül ellenőrzi, hogy az egyes pénzügyi intézmények kereskedelmi kommunikációjuk, illetve az egyedi ügyfeleknek nyújtott tájékoztatás során a jogszabályi, valamint az MNB ajánlásaiban megfogalmazott elvárásoknak megfelelően járnak-e el. Amennyiben az MNB a lefolytatott eljárás során jogszabálysértést állapít meg, arról határozatában dönt. Az MNB által közzétett határozatok az MNB honlapján[3] lévő alkalmazás segítségével elérhetőek és kereshetők. Tájékoztatjuk, hogy a honlapon levő alkalmazás segítségével az MNB előtt 2014.02.25. napját megelőzően kérelemre indult fogyasztóvédelmi eljárásokban született döntések is megtalálhatók.

 

Ugyanakkor, ahogy arra a Kúria is rámutatott az Európai Unió Bíróságának egyik ítélete kapcsán megjelent közleményében az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelensége a konkrét, egyedi ügyben bíróság által vizsgálható. Az ügy összes körülményeinek vizsgálatával, az adott ügyben eljáró bíróságnak kell megállapítania, hogy a fogyasztó megfelelő időben és tartalommal kapott-e tájékoztatást az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltétel gazdasági következményeiről. A Kúria közIeménye[4] honlapján elérhető.

 

Bízunk benne, hogy a tájékoztatással segítségére lehettünk.

 


[1] www.mnb.hu – Felügyelet – Engedélyezés és intézményfelügyelés – Határozatok és végzések keresése – Határozatok keresése

 

[3] Az alkalmazás a következőképpen érhető el: az MNB honlapján (www.mnb.hu) a felső menüsorból a „FELÜGYELET” menüt, majd a baloldali menüsorból „Engedélyezés és intézményfelügyelés” almenüt, ezen belül a „Határozatok és végzések keresése”, majd a „Határozatok keresése” címet választva.

 

[4] https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/kuria-kozlemenye-az-europai-birosag-devizahiteles-pereket-erinto-dontesevel-kapcsolatban

 

 

könnyen megállapítható,

 

hogy a válasznak

 

szinte semmi köze

 

a feltett kérdésekhez

 

 

több mint 3 hónap kellett a válasz megírásához

 

 

Magyar Nemzeti Bank

1850 Budapest

 

 

Tisztelt Magyar Nemzeti Bank!

 

Az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága 2002-2010 közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárását, valamint az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló albizottságának 2011. november 15-én megtartott ülésének jegyzőkönyve szerint a PSZÁF 2008-ban egy fogyasztóvédelmi ellenőrzést végzett:

"Ami az ellenőrzéseket illette: hát a felügyelet 2005-ben folytatott fogyasztóvédelmi jellegű ellenőrzést, utána igazából helyszíni ellenőrzéseket a felügyelet nem végzett. 2008-ban történt újra először, de szintén alapvetően fogyasztóvédelmi ellenőrzés, a devizaárfolyam-kockázat feltárásával kapcsolatos banki gyakorlatokat ellenőrizte."

(Dr. Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnöke - 17. oldal)

 

 

1. Kérdésünk: megtalálható-e az MNB honlapján a 2008-as fogyasztóvédelmi ellenőrzés, mely a devizaárfolyam-kockázat feltárásával kapcsolatos banki gyakorlatokat ellenőrizte?

 

A vizsgálat előtt három évvel, 2005-ben az Európai Unióban megfogalmazták a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elemeit (Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve – 2005. május 11.):

„1. cikk Célkitűzés. Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.”

„6. cikk Megtévesztő tevékenységek. Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg.”

„Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerű összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót ténylegesen vagy valószínűsíthetően olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg.”

„7. cikk Megtévesztő mulasztások. (1) Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal – a körülményektől függően – ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna. (2)   Megtévesztő mulasztásnak minősül az is, ha a kereskedő az (1) bekezdésben említett jelentős információt hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.

„11. cikk Végrehajtás. A tagállamok a fogyasztók érdekében biztosítják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére, valamint az ezen irányelv rendelkezései betartásának kikényszerítésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket. Ezek az eszközök magukban foglalják azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek – a versenytársakat is beleértve –, amelyeknek a nemzeti jog alapján jogos érdekük fűződik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdéséhez, hogy: … az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ügyében olyan közigazgatási hatóság előtt eljárást indítsanak, amely hatáskörrel rendelkezik a panaszok elbírálására, vagy megfelelő bírósági eljárás kezdeményezésére.”

„13. cikk Szankciók. A tagállamok szankciókat állapítanak meg az ezen irányelv végrehajtásaként elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésének esetére, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szankciók végrehajtásának biztosítására. Ezeknek a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.”

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32005L0029

 

 

2. Kérdésünk: a 2008. évi vizsgálat során foglalkoztak-e azzal, hogy a bankok az árfolyamkockázat ismertetés során végeztek-e megtévesztő tevékenységet, megtévesztő mulasztást?

 

Az uniós irányelvben használt „megtévesztő” kifejezés előkerült a kedvezményes árfolyamú végtörlesztésről szóló törvényjavaslat 2011. őszi parlamenti vitájában. Részletek a törvényjavaslatot előterjesztő Rogán Antal előterjesztéséből:

„Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen az első kérdés, ami felmerül az emberben, hogy milyen szükség van ezekre a törvényjavaslatokra. Szerintem a válasz evidens és egyértelmű: azokat az embereket, akik annak idején a devizahitel felvételének a lehetőségével éltek, kevés kivétellel, de gyakorlatilag megtévesztették és becsapták; megtévesztették és becsapták abban az értelemben, hogy messze nem voltak tisztában a devizahitelek felvételének minden kockázatával.”

„..azért, mert a hitelt felvevők túlnyomó részét megtévesztették és becsapták…”

(Parlamenti jegyzőkönyv – Rogán Antal a napirendi pont előadója- 2011.09.19.)

Az MTI beszámolója szerint ezen a héten Orbán Viktor miniszterelnök szintén az emberek becsapásáról beszélt:

Dabas, 2011. szeptember 23., péntek (MTI) - A devizahiteleseknek segíteni kell, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert becsapjanak - jelentette ki Orbán Viktor kormányfő pénteken Dabason, egy városfejlesztési beruházás átadási ünnepségén.

„A miniszterelnök kifejtette: az nem tartható, hogy az emberek éveken át fizetik törlesztőrészleteiket, majd kiderül, hogy többel tartoznak, mint az indulásnál.”

 

 

3. Kérdésünk: vizsgálta-e bármilyen formában az MNB illetve a PSZÁF 2011. szeptemberét követően, hogy mivel csapták be és tévesztették meg az embereket a bankok a devizahiteles szerződésekkel?

 

2015 nyarán egy magas szintű jogi konferencián az MNB egyik vezető munkatársától hangzott el az, hogy a bankok nem adtak megfelelő információt a fogyasztóknak:

Az adósok „…nem gondoltak az árfolyamkockázatra. Az árfolyamkockázatra két dolog miatt nem gondoltak. Egyrészt nem gondoltak azért, mert nem volt elmagyarázva nekik. A másik, az az hogy a forint Eurohoz és Svájci frankhoz viszonyított árfolyama  viszonylag stabil volt ebben az időszakban. 2008-ig két vízszintes vonalat látunk.”

(Nagy Márton az MNB ügyvezető igazgatója – ELTE devizahiteles konferencia – 2015.06.01.)

A devizahitelezés területén feltettük a kérdést mi magunk is: mi volt a megtévesztő tevékenység, mi volt a megtévesztő mulasztás? Mit mondtak el a bankok a fogyasztóknak és mit hallgattak el? Visszaéltek-e a bankok erőfölényükkel? Tisztességtelenül befolyásolták-e a bankok a fogyasztók „döntését? A devizahitelek felé terelték-e a fogyasztókat? Megismerhették-e a fogyasztók a megalapozott döntéshez szükséges összes információt?

 

Az elmúlt években folytatott szakmai munkánk során egyértelművé vált, hogy a bankok azt állították a szerződéskötés folyamán, hogy nem kell félni a devizahitelezéstől, nem várható olyan árfolyammozgás, mely megnövelné a törlesztő részleteket.

 

A Magyar Bankszövetség által kiadott lakossági tájékoztató (Tájékoztató a deviza alapú lakossági hitelek kockázatairól – 2006. január 26.) az alábbi összegzést adja:

„270 Ft-nál gyengébb az elmúlt hat évben pár nap kivételével sosem volt a forint, és tartós 270 HUF/EUR árfolyam bekövetkezése egyáltalán nem is várható. Mivel a devizahitelek túlnyomó többsége hosszabb lejáratú (lakás- és gépkocsi finanszírozású) hitel, az esetleges néhány napos nagyobb árfolyam ingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg. Mindez azt jelenti: a hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók nyugodtan választhatják a pénzintézetek által kínált devizaalapú hitelkonstrukciókat is; a hitel futamideje alatt a hitel törlesztési terhét jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás nem lesz.”

(ez a tájékoztató már nem érhető el a Bankszövetség honlapján, a Bankszövetség által kiadott MTI közlemény viszont az MTI archívumában megtalálható,

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/alap-informaciok/mti-2006-bankszovetseg--nem-kell-felni-a-devizaalapu-konstrukcioktol.html

 

 

4. Kérdésünk: ismeri-e és vizsgálta-e az MNB illetve a PSZÁF a Magyar Bankszövetség 2006 januári tanulmányát? Elemezte-e kiemelten abból a szempontból, hogy megtévesztő tevékenységnek minősülő állítások vannak-e benne?

 

Az, hogy egyértelműen a forint gyengülésére kell a fogyasztóknak és minden kölcsönfelvevőnek számítania, a Budapesti Értéktőzsde 2004-es elemzéséből (A devizahitelezés kockázati tényezői, és ezek csökkentése tőzsdei származékos termékekkel – 2004. október) derül ki. Az elemzésben elsőként a lakosság árfolyamkockázatát ismertetik:

„Cikkünkben bemutatjuk a devizahitelek kockázatait, melyek nagyságát, számításaink eredményeinek bemutatásával próbáljuk megfoghatóbbá tenni. Egy példán keresztül pedig bemutatjuk a Budapesti Értéktőzsdén elérhető származékos termékek használatát a devizahitelek kockázatának csökkentésére.”

„Elvégeztük a számításokat arra az esetre is, ha a hitel teljes futam idejére, azaz 10 évre előre tudnánk kötni határidős ügyletet. (A számításokat tartalmazó 7. táblázatban a vonal alatti határidős termékek csak elméleti számításaink eredménye, melyet az ÁKK (megj: Államadósság Kezelő Központ) zéró-kupon hozamgörbéje és enyhén emelkedő svájci hozamgörbe alapján számítottunk.)”

https://www.bet.hu/pfile/file?path=/site/Magyar/Dokumentumok/Befektetok/Elemzesek-Archiv/2004/BET_elemzes_2004okt.pdf1

 

A táblázatban a CHF határidős árfolyamai szerepelnek, pl:

2005. május                   158,13

2008. december            200,50

2010. december             220,95

2012. december             239,51

2014. december             256,10

Bizonyára az MNB munkatársai számára is ismert, hogy 2014. év végén a törvényhozás a jelzálog devizahiteleket piaci (vagyis nem kedvezményes) árfolyamon forintosította. A piaci árfolyam 256,47 Ft/CHF volt. Hosszabb távon a CHF tényleges árfolyam az előzetesen kiszámoltnak megfelelően alakult.

 

 

5. Kérdésünk: ismeri-e és vizsgálta-e az MNB illetve a PSZÁF a Budapesti Értéktőzsde 2004 októberi elemzését?  Vizsgálta-e kiemelten abból a szempontból, hogy megtévesztő mulasztásnak minősül, amennyiben a fogyasztókat nem tájékoztatták arról, hogy forintgyengülésre kell számítaniuk a határidős árfolyamszámítás alapján?

 

 

A határidős árfolyamokat a Budapesti Értéktőzsdén is és a bankokban is ugyanazzal a képlettel számolják ki. A képlet elméleti alapja a kamat paritás elmélete. Az elmélet lényege egyszerűen megfogalmazva: annak az országnak a pénze leértékelődik, amelyikben a kamatszínt magasabb.

 

Mivel devizahitelek esetében a magyar kamatszint a magasabb (mint pl. a svájci), arra kell számítani, hogy a forint le fog értékelődni (a CHF árfolyama egyre magasabb lesz). Amennyiben arra kell számítani, hogy a CHF árfolyama egyre magasabb lesz, arra is kell számítani, hogy a CHF elszámolású kölcsönök havi törlesztő részlete egyre magasabb lesz.

 

A Bankszövetség főtitkára egy tanulmányában (Kovács Levente: A devizahitelek háttere – Hitelintézeti Szemle – 2013. 12. évfolyam 3. szám) nagyon részletesen kifejti mindezt:

„A devizahitel kapcsán érdemes elméletileg összehasonlítani a törlesztési karakterisztikákat: eszerint az alacsonyabb kamatozású (pl. CHF) hitelek esetében jelentősen mérsékeltebb a kamattörlesztési teher is. Ezt a mérsékeltebb kamatfizetési terhet viszont ellensúlyozhatja a fennálló tőketartozás folyamatosan változó árfolyama. Végeredményben a teljes futamidőt tekintve reálértéken a forint és a svájcifrank-alapú hitelek törlesztési terhe hozzávetőleg megegyezik; a különbség az, hogy amíg a forinthitel törlesztési terhe (a magasabb kamatszint miatt) az első időszakban relatíve magasabb, a végső időszakban (a fixált forint törlesztőrészlet elinflálódása miatt) viszont alacsonyabb. A devizahitel törlesztési terhe (az alacsonyabb kamatszint miatt) viszont alacsonyabb szintről indul, de a törlesztési időszak alatt a devizaalapú tőketartozás miatt (feltételezve, hogy az árfolyam-emelkedés pontosan megegyezik a bér- és az árszintnövekedéssel!) reálértéken változatlan marad. A devizahitel törlesztési karakterisztikája kedvezőbb a családok számára, hiszen az első időszakban, amikor a családalapítás történik, nem jelent elviselhetetlen terheket; igaz, a gyerekek kirepülése után is marad még törlesztenivaló.”

http://www.bankszovetseg.hu/Content/Hitelintezeti/183-193-Kovacs.pdf

 

 

6. Kérdésünk: ismeri-e a MNB Kovács Levente elemzését?  Vizsgálta-e kiemelten abból a szempontból, hogy megtévesztő mulasztásnak minősül, amennyiben a fogyasztókat nem tájékoztatták arról, hogy eltérő a forint elszámolású és a deviza elszámolású kölcsönök törlesztő részletének az alakulása; nem tájékoztatták arról, hogy mindkét kölcsön esetében a törlesztési terhek hozzávetőleg megegyeznek; nem kaptak arról tájékoztatást a fogyasztók, hogy csak a futamidő elején alacsonyabb a havi törlesztő részlet, mint a forintkölcsön esetében.

 

Kovács Levente egy ábrán (2. grafikon) szemlélteti, hogy a futamidő elején a devizahitel törlesztő összege alacsonyabb, mint a forint kölcsön törlesztő részlete, az idő múltával a különbség egyre csökken, majd (nagyjától a futamidő közepétől) már a deviza kölcsön törlesztő részlete magasabb lesz, mint a forint kölcsöné.

Az Igazságügyi Minisztérium államtitkára a 2015-ös elemzésében (Bodzási Balázs: A devizahitelezés korszaka – Fontes Iuris 1. évfolyam 1. szám) szintén a törlesztési karakterisztika kifejezést használja: „A devizahitelek törlesztési karakterisztikája annyiban volt kedvezőbb, hogy mivel a törlesztési teher alacsonyabb szintről indult, ezért az első időszakban kevesebbet kellett fizetni, mint forint alapú hitel esetén.”

„A hitelt felvevő háztartások többségénél az egyetlen szempont, amely alapján döntésüket meghozták, a havi törlesztőrészlet nagysága volt. A hitelnyújtó bankok pedig a leendő

adós élethelyzetének, hosszabb távú fizetési lehetőségeinek a vizsgálata helyett ingatlan fedezet alapon értékeltek és döntöttek.”

http://real.mtak.hu/25520/

 

Azt a banki gyakorlatot, amikor a bank nem vizsgálja azt, hogy vissza tudja-e fizetni az adós a kölcsönt, viszont követeli a jelzálogingatlant – rablóhitelnek nevezte az MNB alelnöke: „Király Júlia: A rablóhitelek alatt a tengerentúlon jól ismert "predatory lending" tevékenységet értem. Ezek a termékek azon alapulnak, hogy a bankok olyan hitelt kínálnak, melyeket a kondícióik miatt a teljes futamidő során az adós csak nagy nehézségek árán vagy egyáltalán nem tud visszafizetni, de rövid távon elegendő hasznot hajt a hitelező számára.”

(„Még egyszer ezt a játékot nem játszhatjuk el…”- Interjú Király Júliával – Portfolio 2018.04.18.)

http://www.portfolio.hu/gazdasag/meg_egyszer_ezt_a_jatekot_nem_jatszhatjuk_el_interju_kiraly_juliaval.96009.html

 

 

7. Kérdésünk: vizsgálta-e a MNB azt, hogy volt-e hazánkban „rablóhitelezés”?

 

Kérjük, hogy amennyiben a felsorolt vizsgálatokat még nem végezte el a MNB, akkor indítson átfogó vizsgálatot az európai uniós fogyasztóvédelmi elvek figyelembevételével. A vizsgálat elindításához minden segítséget megadunk és a szükséges összegyűjtött dokumentumokat átadjuk.

 

Várjuk kedvező válaszukat, tisztelettel:

 

Budapest, 2018. november 27.

 

Szabó József

Hiteles Mozgalom

Arany Liliom Alapítvány

1074 Budapest

Dohány utca 73-75. I/17.