Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatása

2015.11.27

2015. november 23. 23:53

 

Tisztelt NGM!

 

Örülök érdeklődő válaszuknak a miniszter úrhoz írott levelemre.

 

Alábbiakban megpróbálom részletesebben vázolni észrevételeim lényegét.

 

Csatolok három levélváltást egyúttal az MNB ügyfélszolgálattal – jelezvén, hogy részemről nem nagyon látom hova lehetne fordulni az ügyben.

 

Másoknak más levélváltások révén hasonlóan kilátástalannak tűnő tapasztalataik vannak.

 

Mintha nem érdekelné a pénzrendszer főszereplőit hogy mint infrastruktúra hasznára vannak-e a társadalomnak, hanem zsákmányként ragaszkodnak önkényes eljárásaikhoz, szerepértelmezésükhöz, a jelen társadalomban elégtelen, diszfunkcionális tevékenységükhöz – egészen az elvi ismeretek erodálásáig, felismerhetetlenné tevéséig.

 

Amit alább és a csatolmányokban megpróbáltam megpendíteni az az, hogy legalább fogalmunknak kellene lenni a dolgokról, mert igen súlyosan visszaüthet ha még rendezett fogalmaink sincsenek arról, hogy mi a kölcsön, mi a devizahitel, ki a tulajdonképpeni végső pénzhasználó, miben áll a hitelpénzrendszer, kinek a jogán és vállalásán múlik a hitelpénz keletkezése, azaz végül is mi a pénz, kinek kellene szolgáltassanak a bankok, mi az ő és más pénzintézmények szerepe, mire kellene felügyeljenek a pénzfelügyeleti szervek stb-stb.

 

Az itt felsoroltak többnyire ismert problémák és nem fedik le a tágan értelmezett pénzrendszert A devizahitel ügyletekből indulnak ki. Az én megközelítésemben talán az a sajátosság, hogy mások által is számon tartott, és akár sokkal nagyobb akkurátussággal tárgyalni tudott részleteket igyekszem egységben áttekinteni, keresve az egységes képben néhány lényeges összefüggést, szempontot: az egész miért van, milyen az az eszköztár, amelynek használatába bele gabalyodtunk.

 

Üdvözlettel:

Fáy Árpád

 

Az első észrevételem: nincsen nyilvánossága az elméleti kérdéseknek

Az ugyanis nem nevezhető nyilvánosságnak, ha bárki beszélhet magában az út mellett, vagy levelet írhat ismerőseinek. Az elméleti fórumok, az oktatás, a tudományos kutatás azonban zárt bizonyos kérdések előtt, egészen ritka pillanatokat kivéve. Mindennapos dolog, hogy tudományos (például egyetemi, akadémiai) folyóiratok, meghatározó állami szervek (például MNB, egyetemi tanszékek) és a legáltalánosabban vett sajtó nemlétezőnek, vagy például provokatívnak tekinti, nevezi a hivatalostól eltérő álláspontot, észrevételt, kérdést és elferdíti vagy nem ad neki teret. Odáig terjed a helyzet, hogy tudomásom szerint nincsenek középiskolai, felsőfokú tankönyvek, amelyek kezelhető elméleti általánosságban megadnák a pénzelméleti alapokat. Más szóval alig hihető mértékben átpolitizált a társadalmi, szűkebben a gazdasági és még szűkebben a pénzelmélet tárgyalása. A konkrét esetek hosszú listáját itt most nem igyekszem összeállítani, de úgy vélem nem ismeretlen a minisztérium és vezetése előtt.

 

Második észrevételem: nincsen fogyasztói, ügyfél oldali érdekvédelem

Nemzetközi és hazai deklarációknak, amelyek az érdekvédelmet hangsúlyozzák, nem lehet eleget tenni az érdekvédelem kifejezés táblákra való felírásával, mindenféle hatástalan, eleve kiüresített jogszabályban való megjelenítésével. Az átpolitizáltságnak ugyanis, amely az elmúlt évtizedekben abban nyilvánult meg, hogy a politika nemhogy kivonult volna az érdekvédelemből (tágabban civil szerveződési szférából), hanem fokozottan hatalmi érdek kiszolgálójává tette, szóval ennek az átpolitizáltságnak nem az egyetlen orvossága a civil szféra felszámolása, látszólagossá tétele. Az előállt helyzetben ugyanis a pénzügyi szolgáltatók érdekcsoportja szinte kontroll nélkül tartja fogva (más szóval kiuzsorázza) ügyfeleit, ami mind a pénzügyi, mind a gazdasági mind a szélesebben vett társadalmi létnek ártalmára van. Az MNB-be integrált fogyasztói érdekvédelem alapvető érdekvédelmi funkciókat utasít el, többek között az MNB ügyfélszolgálati levelek tanúsága szerint is. A konkrét esetek hosszú listáját itt most nem igyekszem összeállítani, de úgy vélem nem ismeretlen a minisztérium és vezetése előtt. Valóban funkcióazonos, az érdekvédelem mellett elkötelezett és szakmailag kompetens, érdemleges eszközökkel rendelkező fogyasztói, ügyfél oldali pénzügyi érdekvédelem nyomokban sincsen jelenleg.

 

Harmadik észrevételem: nem működik az igazságszolgáltatás

Például (de nem kizárólag) a devizahiteles szerződések és e szerződések banki-szolgáltatói értelmezése az állami erő bank oldali szerepvállalásával gyakorlatilag vitathatatlanná vált a bíróságok előtt, több okból is. Egyrészt az igazságszolgáltatás átpolitizáltsága miatt, amelynek egyik kiváltó okaként lehet megnevezni, hogy pártpolitikai célra használni az igazságszolgáltatást nem új dolog, hanem például a szovjet megszállási korszak fel nem számolt öröksége mind módszerekben, reflexekben, mint az igazságszolgáltatás személyi kötődésében. De nem csak személyi kötődésről van szó, hanem tudatiról is. Tudati kötődés alatt nem csak ideológiait értek, hanem apró részletekig menően korábbi reflexek továbbélését. Például azon reflexét, hogy a jognak nem kell tekintettel lennie arra, hogy mit szabályoz. Emlékezetes az alkotmánybíróság kiállása a jogegyenlőség nevében a tulajdoni formák egyenlősége mellett. Ezzel logikailag elzárták a tulajdoni formák funkcionális értékelését, és kaput nyitottak a közjavak korlátlan privatizálása előtt (például közművek, de nem utolsó sorban a közműnek is tekinthető pénzrendszer).

 

A devizahitelek kapcsán kezd a közérdeklődés elé kerülni, hogy egy szerződést mikor kell és mikor nem kell illetve nem lehet teljesíteni (vagy a teljesítését követelni).

 

·         Nem lehet a szerződés teljesítését követelni, ha a szerződés lehetetlenségre irányul. Ezt a szempontot ma a jogászok és főleg a bíróságok szinte nemlétezőnek tekintik. Ebből következően számos bírósági ítélet tartalmaz logikai képtelenséget, amit az ügyfél már nem kifogásol, mert nincsen ereje a további pereskedéshez, mert valami jogvesztő határidőt átlépett stb. Pedig elvi lehetetlenséget tartalmazó szerződés esetében jogvesztő határidőre hivatkozni például a kúria esetében értelmetlenség. Ennek nincsen, nem lehet köze semmiféle jogi hagyományhoz, eljárási szabályokhoz, hanem ez egyszerűen magát a jogot teszi értelmetlenné. Gazdasági szerződések, gazdasági ügyek esetében lehet ilyenkor a gazdasági minisztériumhoz fordulni? A gazdasági minisztérium felvenné a kapcsolatot az igazságügyi minisztériummal, hogy ezt az alapvető problémát rendezni kellene?

 

·         A lehetetlenségre irányuló szerződésnek egyik alesete, amikor valamely szakterület létének értelmét a szakterület alapszabályainak, lényegi összefüggéseinek figyelmen kívül hagyásával kétségbevonó szerződést az igazságszolgáltatás azért nem kifogásol, mert nem érti azon szakterület logikáját, szakkifejezéseit, alapvető hatáslánc összefüggéseit. Tipikusan ilyen a devizahitel probléma. A jelek szerint nem csak a bírók, ügyészek, ügyvédek és közjegyzők vannak az alapvető pénzügyi ismeretek híjával, hanem a maguk részéről határozottan meg is fogalmazzák, hogy ők mint a jogrendszer alkalmazói, nem is illetékesek ilyen kérdésekben, sőt nem is érdekli őket. Ez a korábbi diktatúra nehezen megfogható, de egyértelmű továbbélése a fejekben, a szakmai és igazságszolgáltatási műveletekben. A diktatórikus hatalom vak engedelmesség igényének való megfelelési készség. Nehéz ebből a hatalom gyakorlásnak is kilépnie. Mit ér az olyan hatalom, amelynek elfogadói a józan észt elutasítják? A törvényhozókat is beleértve a jogrendszerben ténykedőket túlnyomó többségében nem érdekli, hogy saját felületességükkel okoznak-e kárt, esetleg okozzák-e a rendszerváltásban rejlő kibontakozási esély elvesztését. Mert a nemtörődömség önkényének károsultjain eleve nem szánakoznak.

 

·         Nem lehet a szerződés teljesítését elvárni, ha létre sem jött, mert a szerződő felek akarata lényegileg nem egyezett meg. Az előző két szempont alapján kellene rendeződjön például a devizahitelesek ügye. De mert ez nem történt meg következik az akarathiány miatt létre sem jött szerződések szempontja. Józan és felelős fogyasztók például ilyen szerződéseket nem akarhattak kötni. De józan és felelős kisvállalkozók, gazdálkodók, önkormányzatok, egyesületek sem. Jogilag mint szerződések tehát a devizahiteles kölcsönszerződés című írások nem tekinthetők szerződéseknek. Legfeljebb hatalmi önkény élhet vissza velük, vagy a hatalmi önkény álarca mögé bújó uzsora.

 

·         Nem lehet a szerződés teljesítését elvárni, ha semmis, mert jogszabályba ütközik vagy mert jó erkölcsbe ütközik. Tehát ha a szerződő felek akarata meg is egyezne a devizahiteles szerződésekben, azok jogszabályba és jóerkölcsbe ütközése miatt kellene semmisnek minősüljenek. A jogszabályoknak való megfelelés viszonylagossága azonban az elmúlt évek után igen szembetűnő. Abban az értelemben, hogy a törvényhozás immár nem tekinthető független külső adottságnak, amihez a szerződések jogszabályba ütközését mérlegelni kell, hiszen több mint ezerszer módosítottak a devizahiteles banki kartell nyomására jogszabályokat, a hiteladósok bármifajta érdekképviseleti jelenléte nélkül A jogszabályba ütközés vagy nemütközés nem azt jelenti, hogy heti gyakorisággal módosítják a jogszabályokat az egyik szerződő fél igényei szerint.

 

·         És legvégül említessék meg a vismajor. Nem azért latin nevével, hogy fontoskodásnak legyen helye, hanem azért, mert magyarul olyan bővített körmondatokba foglalják, hogy szinte felismerhetetlen. A vismajor viszont régi bevett kifejezés, egyetlen szó, a következő tartalommal. Ha egy szerződésen az eddigi szempontok szerint semmiféle kifogásolhatóság nincsen, viszont valami váratlan esemény (tehát a szerződéskötéskor a szerződő fél nem számíthatott rá), és a szerződés teljesítését lehetetlenné teszi vagy aránytalanul nagy terhet róna az illetőre, akkor vismajorra hivatkozva lehet eltekinteni a szerződés mindenáron való teljesítésétől mindkét fél vagy egyik fél részéről. A vismajorral való visszaélés több irányú a devizahiteleknél. Egyrészt tartalmában adós oldali vismajornak (adósmentésnek) tüntetik fel, hogy a 2014-es törvényekben elhagyott referencia kamat követést (adósok mentésére törekedve nem követik a nulla illetve negatív devizakamatokat!?), de minden magyarázat nélkül megtartják a hamis, közgazdasági tartalom nélküli deviza árfolyam indexálást (ami klasszikus nevén kölcsöntőke uzsora). Továbbá nem tették rendbe, hogy bank és ügyfél oldali vismajorra egyaránt sor kerülhet, ilyen a szerződésekben sehol sincsen, a legújabb időkben sem, a 2014-es elszámolási törvények után sem. Végül alig átláthatóan mintha mérsékelték volna a bankok azon viselkedését, hogy a közgazdasági tartalma szerint az adóst mentő, az adós oldali vismajor indokokat bank oldali vismajorként tüntessék fel a szerződésekben.

 

·         A vismajornak többféle kezelési módja lehetséges, ezek közé tartozik a piacosított, azaz a biztosítások módszere illetve az állami-közösségi szerepvállalás, mint ahogyan egyéb katasztrófák esetében megszokott. Viszont nem nagyon védhető az a megoldás, amikor egyik szerződő fél vélt vismajor veszteségeit (az általa remélt gigaprofit mérséklődése mint veszteség) a másik fél egzisztenciális lehetetlenülése árán is kifizettetik a másik szerződő féllel (amint az a devizahitelek esetében történik, állami segédkezéssel).

 

Negyedik észrevételem: a hitelpénzrendszer mibenléte ismeretlen

Meglepő a tájékozatlanság a hitelpénzrendszer mibenléte és működési elvei, lehetőségei tekintetében. A bankok érvelésében ez még magyarázható lenne mértéktelen elfogultságukkal (felelőtlenségükkel). De a pénzfelügyelet, érdekvédelmi próbálkozások, általában tankönyvek, tudományosnak mondott publikációk és a politika körében súlyos gondokhoz vezet.

 

John Maynard Keynes A foglalkoztatás a pénz és a kamat általános elmélete című művét magyarul a nyolcvanas években olvasgattam. Visszagondolva a lényege az, hogy megszűnt a hitelpénz rendszerben a pénz mennyiségi korlátja, ami az aranyhoz kötöttség feloldásával járt. A pénz értékét innen körültekintő pénzpolitikával kell egyensúlyban tartani. A megtakarítások szerepe leértékelődött, mert közvetve sem a tulajdonképpeni fő forrását jelentették a beruházási költségeknek, hanem csupán a forgalomban elakadt, lerakódásra hajlamos pénzek forgalomban tartását célozták mint kiegészítő, másodlagos funkció. Ez az első világháború óta ismert alapvető új helyzet a világban, a hitelpénz világában. Régi szóval a pénzteremtés a kereskedelmi bankok könyvelésében folyik a hitelek megadásakor és törlesztéskor e pénzek megszűnése. A betétek szerepe, banki tovább közvetítése kiegészítő jellegű, színezi, árnyalja a dolgokat. Innen kell vizsgálni a devizahiteleket is. Devizahitelekhez (amit kínáltak) nem volt fizikai szükség sem devizára sem Ft betétre. Kísérő jelenségként biztosan volt valamennyi, mert ez a kiegészítő banki tevékenység (a betétgyűjtés) nem állt le. De nem ez volt a forrása, az előfeltétele a devizahiteleknek. Az úgynevezett devizahitelek előfeltétele elvben egy könyvelési banki jogosultság, másrészt a banki szolgáltatás fogyasztóvédelmi minősítésének törvényi kizárása, harmadrészt az állami pénzfelügyeletnek tekintett hivatalok diszfunkcionális (az ellenőrzésről lemondó) ténykedése.

 

A jelen pénzelméleti fejetlenségben, káoszban (legalábbis a hazai szakmai és fogyasztói közvéleményben) olyan kérdések sikkadnak el, mint hogy

 

  • ki a gazdaság végső alanya? A fogyasztásban, tulajdonlásban, a gazdasággal összefüggő jogokban (például piacra lépési, kezdeményezési jog, szerződéskötési szabadság, pénzhasználati jog, gazdasági szolgáltatások igénybe vételi jog).

 

  • Mi a pénz? És itt ne párszáz éves hasznavehetetlen frázisokra gondoljunk. Hanem hogy
    • a pénz könyveléssel teremthető és megszüntethető elszámolási eszköz
    • a pénzhasználat a szerződéses jogviszonyok elszámolási moduljaként értelmezhető (a szerződés pedig az emberi autonómia, önrendelkezés eszköze, ahol a végső alany, az ember általában vett jogai, kötelességei nem szüntethetők meg az erősebb absztrakció útján – ugyanez vonatkozik a pénzügyi szerződésekre, hogy azokban sem szüntethető meg a szereződő felek felelősségei, jogai, nem értékelhetők át alapvető státuszai)
    • a pénzteremtő hitelnek mondott banki művelet jogi alapja az ügyfél kölcsönigénye és egyúttal az ügyfél törlesztési vállalása (ez az elsődleges), másodlagos az eszköz, mint infrastruktúrális eszköz, a pénz (ez a másodlagos) és harmadlagos az a szolgáltató, amely az elsődleges ügyfél pénzteremtő igénye alapján keletkező másodlagos pénzeszköz szakszerű kezelését vállalja szolgáltatóként mint például a hiteleket adminisztráló bank (ez a harmadlagos).

 

  • állami felelősség, hogy a pénzhasználat területén a végső pénzhasználó önszervezési szerződéses jogait és felelősségét senki ne vonja el, mert ha ez történik, akkor a végső pénzhasználó önszervezési szabadságát, felelősségét vonják el közvetett módon, a pénzeszköz feletti rendelkezés elvonásával. Tehát egy nagybank gigászi profitja adott esetben nem más, mint az ügyfeleitől elvont (elorzott) gazdasági teljesítőképesség, amely az ügyfelet tétlenségre kárhoztatja – és ez társadalmi szélességben válsághoz vezet (legalábbis ha az el nem vont teljesítőképesség működéséhez viszonyítjuk). Hasonlattal élve olyan ez, mint ha egy autópálya építő cég maga akarna lenni a legnagyobb autópálya használó.

 

  • A hitelpénzrendszer szolgáltatónak eredményessége legalábbis az általunk felvett hitelek mértékéig nem előzheti meg az ügyfelek sikerességét (a használhatatlan autópálya fenntartója nem lehet sikeres cég).

 

 

A hitelpénzrendszer mibenlétének nem ismerete felvet egy tovább, még általánosabb rendszerváltási kérdést, amit csak megemlítek. A pénz elszámolási eszköz. Fontos kérdés, hogy ki és mit jogosult elszámolni. Utána vagyunk a rendszerváltási privatizációnak például, de nyilvánvaló, hogy a pénz rossz, technikailag is alkalmatlan, ellentmondásos célra való használata rontja magát a pénzt is. Tehát például olyan közjavak privatizálása, amelyek magántulajdonként nem vagy csak a társadalom hátrányára működtethetők, az maga is rontja az adott pénz minőségét. Ez a múlt, amely ezer szállal kapaszkodik jelen helyzetünkbe. De a jövő szempontjából hasonlóan központi kérdés, hogy ha a hitelpénz használati jogát elvonjuk a végső fogyasztótól, a végső tulajdonostól, a végső pénzhasználótól, akkor mint Gullivert Liliputban a törpék, ezer szálon kötjük meg a társadalmat, az egyéni kezdeményezést és az egyéni kezdeményezésnek közeget, környezetet adó közösséget. Ez a pénz nem a klasszikus úgynevezett belső értékkel bíró vagy ahhoz kötött pénz. A hitelpénzrendszernek éppen az az előnye és a veszedelme is, hogy nyíltan jövőbeli gazdasági teljesítmény ígéretére jön létre, annak teljesítéséhez van kötve a sorsa – és nem gazdasági tartalom nélküli árfolyamindexáláshoz (amihez utólag, menet közben ezerféle nehezéket köthettek).

 

Ötödik észrevételem: ismeretek és elemzési módszerek különbségei

Hogy ezekből a (például a jogrendszerben a szerződések megítélését és a hitelpénzrendszer jellegét megadó és abból tovább következő) alapelvekből milyen konkrét, „operacionális” megállapítások következnek például a devizahitelek elbírálásakor, azt nem tudom levezetni, felsorolni. Ezekre az alapelvekre nem kellene rákérdezni egy fogyasztóvédelmi vitában (ha így nevezzük a devizahitelek körüli bonyodalmakat), mert a laikus fogyasztónak nem tiszte és nincs módja pénzügyi szakkérdések elbírálására. Azonban mert láthatóan nem működik sem az előzetes kontroll sem az utólagos jogorvoslat, ezért rá kell kérdezni a legalapvetőbb összefüggésekre is. Csak onnan fejthetők fel a gondok egy hamisan értelmezett banki szolgáltatói önérdek érvényesítés ellenszelében, egy hamisan értelmezett állami aggódás elfogultságának szorításában, hogy mi lesz a magyar bankrendszerrel, ha az árfolyamindexálók megharagszanak? Ezeket az állami-politikai félelmeket nem elég, hogy a tájékozatlanság táplálja (mert ha nem tájékozatlan az állam, akkor tessék válaszolni az aggódó fogyasztói visszakérdezésekre – hiszen a bankok hozták be a képbe a fogyasztók lehiggasztására, megbűvölésére a banküzemtani, pénzrendszer elméleti kérdéseket, hivatkozásokat), hanem félelmek táplálásán túl a tájékozatlanság a jövőbeni talpraállás eszköztárát is előre deformálja.

 

Banki ügyfél fogyasztóként tehát szorgalmazom, hogy a devizahitelek ügyének rendezését ki kell venni a bankok kizárólagos befolyásolása alól. Az MNB-s fogyasztóvédelmi részleget vagy át kell nevezni valami másmilyen ügyfélszolgálattá, vagy abban a formálódó valódi civil érdekvédőknek befolyást kell engedni. Ki kellene lépni abból a kerékvágásból, hogy mindenek előtt van a létező apparátus önérdeke és ennek partvonalán a banki intézmények önérdeke – és a fogyasztók, mint végső pénzhasználók érdekei, jogai, eredendő státusza meghivatkozás erejéig se szerepelhet sehol. Nem azért, mert akkor a jelenlegi szereplők presztizse így vagy úgy alakul, hanem azért, mert a folyamatok a továbbiakban elviselhetetlenül rossz irányba, a társadalmi önfelszámolásba, a maradék európai racionalitás köddé válásába vezet.

 

Olcsónak tűnhet, hogy az európai identitást, fogyasztói és társadalmi létet megkérdőjelező migráció tényeire hivatkozzak, de mégiscsak tény, hogy a devizahitelek nagy számban vezettek már eddig is öngyilkossághoz, emigrációhoz, belső tétlenséghez. Ezek a jelenségek akkor is vismajor megoldást követelnének az államtól, ha egyébként minden rendben volna a devizahiteles szerződésekkel, ügyletekkel. De furcsa módon ezek a szerződések jogba ütközők, a szerződések mögött a jogrendszert manipuláló kartell áll, ezek a szerződések nem felelnek meg a szerződő ügyfelek szerződéskori akaratának, továbbá ezek a szerződések és a hozzájuk kötődő banki-bankkartelli érvelések alapvetően ütköznek a hitelpénzrendszer elvi mibenlétével és gyakorlati pénzügyi logikájával.

 

 

Hatodik észrevételem: a devizahitelek logikai sémájának elemezhetősége

Az MNB ügyfélszolgálata visszakérdezett, hogy mit értek a devizahiteles ügyletek logikai modelljén, merthogy arra kérdeztem rá. Nehéz gyors, rövid, jó és udvarias választ adni. Az európai kultúra több mint kétezer éve az axiomatikus fogalmi rendszerezésen alapul Euklidesz Elemek című munkájától számítva. A gépesítés nem lenne másként elképzelhető, mint a gépek, a gépszerűen rendezett folyamatok működési (működtetési) elvének valamilyen modellezését feltételezve, megvalósítva. Visszakérdezni, hogy mit értek egy villamos gép működési elvén? Talán száz évvel ezelőtt egy tájékozatlan érdeklődő részéről lehetett indokolt. De a működési elvet, logikát kereső, igénylő érdeklődésre értetlenül válaszolni a XXI. században úgy vélem abszurd. A XX. század elején a rendszer elmélet volt nagy előrelépés. Onnantól kezdve a szervezés, rendszerezés próbálta magát betájolni a rendszer-szemlélet felől is. A hitelpénz rendszer kialakulása sem lett volna lehetséges enélkül. A második világháborút követően jelent meg a kibernetika például a visszacsatolás fogalmával. Algoritmust, főleg automatizálható, rutinszerűen működtetett algoritmust a visszacsatolás fogalma nélkül fél évszázada nem nagyon lehetett kielégítően leírni. Aztán megjelent a még általánosabb szabályozás elmélet, szabályozási szemlélet, amelyben a szabályozót egyértelműen elhatárolták a szabályozottól és a szabályozás eszközétől. A szabályozás funkciója, hogy milyen célért milyen eszközzel, milyen folyamatot kell szabályozni, rutinkérdéssé, a hatékony munkavégzés feltételévé vált. A számítógép használata, a számítógépes programok célirányos tervezése és felhasználása elképzelhetetlen lett volna s szabályozási (szabályozási logikai) eligazodás nélkül. Az eredmény az, hogy egyszerű termékek, szolgáltatások szervezésében is irányadó szemponttá vált a termék, a szolgáltatás, a folyamat logikai vázának elkészítése.

 

A hétköznapi életben ennek köszönhető a fogyasztóvédelmi szempontok megerősödése, kiszolgálhatóvá válása. Az élet minden területén és a világ legtöbb fertályán. Kivéve Magyarországot és a magyar bankrendszert? Ahol szinte évente fel lehet tenni a kérdést PSZÁF-nek, MNB-nek, hogy mi a devizahitelezés elvi, logikai leírása, modellezése – de egyenes válasz helyett homályos értetlenkedés és legutóbb egyenes visszakérdés érkezett: Mit értek logikai sémán? Tehát fogyasztóként immár nemcsak pénzelméleti banki, pertaktikai titkokban igazodjak el, hanem én fogalmazzam meg, hogy mit értsünk milliószámra alkalmazott, 2014-ben visszamenőleges hatályú törvényekkel utószabályozott, társadalmi rétegek egzisztenciáját megkérdőjelező ügylettípus logikai modelljén?

 

Hetedszer: ezek után a megkeresésem célja összefoglalóan

Arra kérem a gazdasági minisztériumot, hogy adjon teret és támogatást a kérdés részletezéséhez, kifejtéséhez, megtárgyalásához a civil érintettek bevonásával – mert a hivatalos, illetékes fórumok láthatóan évtized alatt nem tudtak vagy nem szándékoztak egyértelmű, áttekinthető elemzést adni.

 

A miniszter úrnak írott levelemben arra utaltam, hogy magam az itt vázolt gondolatmenet kifejtésében, esetleges vitájában tudnék részt venni.

 

Ismerem a Hiteles mozgalom 12 pontba szedett javaslatát a rendezésre, amelyet reálisnak, követendőnek tartok (talán az árfolyam indexálás elhagyása a központi tétele). Az eddig vázoltakkal azt kívántam megpendíteni, hogy ellene szakmai érvek nemigen hozhatók fel, legalábbis amikkel eddig találkoztunk. Ha a minisztériumnak van olyan szakmai indoklása, amely nem került eddig nyilvánosságra a 2014-es elszámolási törvényekkel kapcsolatosan, azt jó volna ezek után már a károsult fogyasztó ügyfelek felé is nyilvánossá tenni. Azt hiszem nincsenek a minisztériumnak eddig rejtett, döntő szakmai érvei. De akkor itt rákérdezek, mindenkit érdekelne.

 

A Nemtartozunk csoportosulás magas színvonalon fogalmazta meg, hogy szerinte banktechnikai szempontokból hogyan magyarázható a bankok eddigi viselkedése, milyen szabályok és törekvések adhatnak rá indokot. Ez az út várható el a legkevésbé fogyasztói érdekvédelemtől, de itt tartunk. A fogyasztói érdekvédelmi oldal lassan a banküzemtan részleteiben kényszerül eligazodni. Tehát van kikkel eszmét cserélni.

 

És további egy-két tucat számottevő csoportosulás létezik és személy létezik.

 

A magam részéről az a gyanú merült fel, hogy a dolgok hátterében nemcsak az ügyfelek iránti érdektelenség munkál állami és bankári oldalon, nemcsak évi százmilliós prémiumok féltése motivál banki vezetőket és ki tudja milyen indokok szerint viselkednek politikusok, állami tisztségviselők, hanem a hitelpénz rendszer mibenlétéről nincsenek alapvető ismeretek. És ez gátolja a jószándékot és elmérgesíti az ártó, felelőtlen viselkedést is.

 

A devizahitelezés káosza van akkora probléma, hogy át kellene beszélni a fentieket.

 

From: Ügyfélszolgálat (NGM) [mailto:Ugyfelszolgalat@ngm.gov.hu
Sent: Tuesday, November 17, 2015 3:22 PM
Subject: NGM/43283/2015

 

NGM/43283/2015

 

Tisztelt Fáy Árpád!

 

Köszönjük, hogy megtisztelt minket bizalmával és a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz fordult megkeresésével.

 

 

Levelében foglaltakkal kapcsolatban kérjük, hogy írásban küldje meg konkrét észrevételeit vagy kérdését. Devizahitelezéssel kapcsolatos javaslatait örömmel fogadjuk.

 

 

Budapest, 2015. november 17.

 

 

Üdvözlettel:        

Nemzetgazdasági Minisztérium

Ügyfélkapcsolati Információs Iroda

ugyfelszolgalat@ngm.gov.hu

Tel.: 06 1 795 5010

 

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com
Sent: Tuesday, November 10, 2015 7:53 PM
To: NGM Miniszter
Subject: Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter részére

 

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter részére

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

Kedves Mihály!

A devizahitelek kapcsán formálódik meg egy észrevételem a devizaárfolyam indexálás képtelenségéről.

Az MNB ügyfélszolgálat kérdésre azt válaszolta, hogy a bankrendszer védelmében, az állam gazdaságpolitikája védelmében stb nem ismerhetik el a devizahitelek csalás voltát.

Egy másik MNB ügyfélszolgálati levélben pedig visszakérdeztek, hogy vajon mit érthetek a devizakölcsön logikai sémáján, mert ők azt el sem tudják képzelni.

 

Ezen két levelet azért idézem, hogy érzékeltessem, mintha a devizahiteleknél általánosabb tanácstalanság, elméleti felkészületlenség jeleivel találkoznánk.

 

Olyan elméleti tájékozódás, kutatás, konferencia, eszmecsere ügyében keresek támogatást, amelyben elvi éllel, logikai rendszerként lehet felvetni a pénz mibenlétét XXI. századi fogalmakkal, az egyéni és közösségi pénzhasználati jog mibenlétét, az önszervezés pénzügyi strukturális feltételeit, és talán a realitás igényével az alanyi pénzhasználati jog lehetőségét, értelmét, társadalmi hasznát - a jelenkori hitelpénz rendszerben.

 

Hajdan Liska Tibor munkatársa voltam, majd pénzügy szakot végeztem levelezőn a rendszerváltás idején. Mivel mindig az elvi összefüggések érdekeltek, ebből karrier nem lett. De gondolom egy ilyen kérdés felvetésben nem a státusz a meghatározó feltétel.

 

Remélve, hogy érdeklődésedre számíthat megkeresésem,

 

üdvözlettel: Fáy Árpád

 

 

From: Fáy Árpád

Sent: Monday, November 23, 2015 8:25 PM
To: 'ugyfelszolgalat@mnb.hu'
Subject: RE: 203461/2015 - Tájékoztatás

 

Tisztelt MNB Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ!

ÉS Tisztelt MNB Ügyfélszolgálat (ha a kettő nem volna ugyanaz, mert az e-mail cím ügyfélszolgálatra utal, a megnevezés pedig fogyasztóvédelmi központra)!

Köszönöm alábbi tömör levelüket.

Két dolgot szóvá tennék (logikai modell és bankfelügyelet viszonya a banki ügyfelekkel).

A logikai modell ügye.

Az első bekezdésben a következő olvasható: „Tájékoztatjuk, hogy a kölcsönszerződések alapvető fogalmi elemeit a 2013. évi V. törvény (Ptk.) határozza meg. Ennek értelmében kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.

 

Ezzel a devizahiteles szerződéseket utólag követő jogszabályi értelmezéssel nem is volna baj, ha a bankok a devizahitelek kapcsán (az MNB által elvárt kifejezéssel a tisztességtelen pénzintézetek) nem léptek volna át ezen a definíción. A bankok vagy a bankszövetség vagy a devizahiteles kartell ugyanis többek közt a kölcsönszerződések értelmezésébe évek hosszú munkájával bevitte a forrás devizák kérdését, a betétesek bevételeinek ügyét. De az általuk felvetett összefüggésekről nem adtak bizonylatolt kimutatást. Homályban maradt tehát, hogy milyen alapon jogosultak a bankok kamat illetve kölcsöntőke uzsorára (a kétezer éves kifejezéssel élve). Majd a kúria közli, hogy mi fogyasztók, akiknek hitelei vannak, ne törődjünk, mit beszélnek a bankok, csak fizessünk, például devizapiaci árfolyamot alapul vevő árfolyamindexált kölcsöntőke törlesztést – akár volt deviza akár nem volt. Nem volna egyértelmű logikai modellje annak az ügylettípusnak, amely az ország kb 5-ét lerabolhatja, tönkre teheti?

 

Nem értem, hogy az MNB az országgyűlésnek miért nem szorgalmazza, hogy a dolgokat rendezendő vismajor alapon rendezze a devizahiteleket. Árfolyamindexálás nélkül. És ha nagyon sajnálja a bankokat, akkor egyszeri könyvelési művelettel varrják el a szálakat a bankoknál. De miként lehet védtelen embereket oly mértékig kiszolgáltatottá tenni, mint az most is történik a közgazdasági, pénzügyi tartalom nélküli és törvénybe foglalt önkényes árfolyamindexálással, hogy a legfőbb pénzfelügyeleti szerv, az MNB olyasmit ír az érdeklődőknek, hogy nincs a kölcsönnek még kevésbé a devizahiteles kölcsönnek ellenőrizhető logikai modellje? Tehát más szóval a bank nem egy polgári intézmény, nem a polgári gazdaság, életforma támasza, hanem egy kénye kedve szerint indexálgató, sápot szedegető barátja a hatalomnak …. (mert ezt jelentik a történtek). Ezért a látszatért és a látszat valóságáért senki sem felelős? Úgy hangzik, mintha a cipőgyártó vissza utasítaná a minőségi kifogást, mert annyiféle méretű és színű cipő van, hogy a sokféleségben minőségi normák nem fogalmazhatók meg. Amúgy pedig a modernkori termékdifferenciációt éppen az tette lehetővé, hogy a termékek logikai sémája volt a megbízható működés alapja. És erre az alapra építve lehetett megbízhatóan működő akár egyedi darabokat készíteni (például a japán autógyártó robotokkal volt egy ideig újdonság a sorozatgyártó szalagon készített egyedi felszerelésű, kialakítású autó).

A hitelező tevékenységnek nincsen számonkérhető, ellenőrizhető egységes logikai alapja? Ez érdekes, hogy Önök leírják, mert ennél keményebb bírálatot a magyar bankrendszer és bankfelügyelet állapotáról a XXI. század küszöbén nehéz volna megfogalmazni.

 

Egyébként önmagának ellentmondva levelük első bekezdésében eléggé egyértelmű részletet közölnek jogszabályi hiovatkozással egy kölcsönügylet logikai leírásából. A logikai váz annyiban erősebb elvárást jelent a jogszabályokat idéző leírásnál, hogy hangsúlyozza az egyértelműséget. Azt, hogy nem lehet egyszer így, majd úgy értelmezni. A devizahitelek logikai modelljének közzé tételében laikus fogyasztóként úgy képzelem nehéz lehet kezelni a referencia kamatlábbal történteket. Vagy az oklistára hivatkozással történteket. Vagy az árfolyambiztosítás elutasításának, kiiktatásának történetét. Vagy a kockázat áthárítás dolgát. Vagy az ügyfél nem-tájékoztatását – amibe most Önök is aktívan keverik bele magukat, mint tette korábban a PSZÁF. De biztos van rá megoldás.

 

A felhánytorgatást félre téve nem tudom elhinni, hogy a nyilvánosságtól elzártan nincsen a bankok és az MNB „háttérműveleti” részlegeiben használatos elvi leírása a devizahitel mibenlétének. Azért nem tudom elképzelni, mert enélkül nem lehet milliószám részletkérdésekben eltérő de mégis egységes alaptípust mutató ilyen ügyleteket kötni. Ami tehát a nagy variációs skálát illeti, az éppen az alapmodell létére utal. A 2014-es elszámolási jogszabályok is valamiképpen ezt az általam kért egységes logikai alapmodellt célozták meg. Mert a bankok különösen a maguk esetlenül merev belső szerkezetükkel teljességgel alkalmatlanok lettek volna a látszólag annyiféle devizahiteles szerződés megszövegezésére. Tehát mi a séma, az alapelv, a modell, a logikai modell? Enélkül hogyan működhetne a pénzfelügyeleti MNB is?

 

A logikai modellben lehet hivatkozni jogszabályokra. De a döntő a pénzügyi logika. Az ügylettípus pénzügyi logikája. Egyik-másik bank kerek-perec leírja, hogy az ilyesmi banktitok. De hát az hogyan lehetséges, hogy az ügyfél előtt titkos, hogy az ügylet miféle logika szerint működik? Lassan meg lehet különböztetni az eredeti devizahitelek pénzügyi logikai modelljeit a 2014-es leegyszerűsített árfolyamindexációs modelljétől, és talán a jövő rendezéseiben születő megoldás logikai modelljétől. Ez utóbbi természetesen nekem mint ügyfélnek az egyik álmom, ami ki tudja valóra válik-e.

 

A gond azonban jelenleg nem az, hogy lesz-e következő devizahitel logikai séma, hanem az, hogy a felügyeleti szervtől már nem is az első levelet kapom, amelyben leírják, hogy el sem tudják képzelni mi lenne a devizahitel, vagy általában egy kölcsönügylet logikai modellje. Amit le lehetne írni pár bekezdésben, tucatnyi oldalon vagy akár vaskos könyvben eltérő részletességgel. De ha vaskos kötetben is le lenne írva meg pár bekezdésben is, a kettő egymásnak nem mondhatna ellent. Tehát az egyértelmű logikai modell nem kerülhető meg.

 

Reálisan csak azt tudom elképzelni, hogy valamilyen megfontolásból kiindulva létezik a devizahitel logikai sémája (különben hogyan lehetne például számítógépen adminisztrálni ezeket az ügyleteket), de az ügyfelek elől elzárva, titkosítottan kezelik. Csakhogy akkor mire föl teszik tönkre akár az ügyfél egzisztenciáját is egy titkosított algoritmus szerint? Orosz rulett a magyar bankügyletekben, ahol az ügyfél homlokához nyomódik a cső és a bank húzza meg a ravaszt? Szembeszökő volt, hogy tudomásom szerint egyetlen egy bank sem adta ki az elszámolásokat excel táblában. Nem találok rá magyarázatot. És csak azt tudom elképzelni, hogy ez a gát egyszercsak átszakad, és excel táblás melléklet nélkül hitelajánlatot sem tehetnek majd a pénzintézetek. Tehát a devizahitelek logikai alapelvét, logikai sémáját mint legfőbb fogyasztóvédelmi hatóságtól kérem az MNB-től. Ismételten.

 

A másik…,

 

a logikai modellen kívüli kérdés a bankfelügyelet és a banki ügyfelek viszonya. Válaszolhatják, hogy ez jogszabály kérdése, azonban azt hiszem hogy minden jogszabályi keretet ki kell tölteni. És ebben a kitöltésben döntő az irányulás, amivel ki akarják tölteni. Például hogy a bankfelügyelet a banki ügyfelekkel nem foglalkozik, az jogszabályi tiltáson alapul? Ez a kérdés igen fontos.

 

Kérem válaszolják meg, ha így van, megadva a jogszabályt.

 

Ugyanis a bankszektor elemzéséből mintha kimaradna a banki szolgáltatások hasznossága, hatása az ügyfeleikre. Gondolom az elsődlegesnek kellene lennie hogy a banki szolgáltatások miként szolgálják az ügyfeleik érdekét? Milyen szinten szolgálják ki az ügyfeleiket? Érdekes lehet a bankszektorra vonatkozóan a hazai hitelezési trendeket megfogalmazó jelentés. De készül jelentés a bankszektor működésének és azon belül hitelezési tevékenységének hatásáról az ügyfelek életvitelére (fogyasztók esetében), gazdálkodására nemfogyasztók esetében? Van olyan mérce, kimutatás, amely a bankszektor hatékonyságát mutatja? Hogy a bankszektor inspirálja ügyfeleinek az eredményességét, vagy erodálja? Mi a bankszektor és egyes bankügyletek ügyfél érdek támogató hatékonysági mutatója?

Az MNB rendszeres időközönként átfogó jelentést készít a hazai hitelezési trendekről a teljes bankszektorra vonatkozóan, amelyet az alábbi oldalon tekinthet meg:

http://www.mnb.hu/kiadvanyok/jelentesek/hitelezesi-folyamatok

 

Ténylegesen tilos az úgymond banki termékeket fogyasztóvédelmi szempontból minősíteni? Mert országokat lehet minősíteni, gazdasági ágazatokat lehet minősíteni, gyerekcipők minőségét lehet elemezni – a banki szolgáltatást, a banki ügylettípusokat tényleg törvényileg tilos volna minősíteni? Mert eddig nem találkoztam velük. Mert az MNB ügyfélszolgálat nem hívta fel rá eddig a figyelmemet. Mert ha nem tilos a banki termékek, szolgáltatások, ügylettípusok fogyasztói minősítése, értékelése, elemzése (annyiféle kósza hír kering), akkor az MNB által sokszor hivatkozott, a vele együttműködő civil érdekvédő szervezetek miként minősítették a devizahiteleket? Hol lehet ennek utána olvasni?

 

Természetesen nem az egyes bankok kamatkínálatának táblázatos kimutatásáról szól a felvetésem. Hanem például arról, hogy az ügyfeleikkel miképpen tartják a kapcsolatot, vagy akár hogy a devizahiteles ügyben miként viselkednek. stb.

 

Kérem tájékoztassanak.

 

Egyébként gondolom egy hitel ügylet típus minősítése is megkívánná a pénzügylet logikai sémájának ismeretét, közlését.

 

üdvözlettel

Fáy Árpád

 

 

 

From: ugyfelszolgalat@mnb.hu [mailto:ugyfelszolgalat@mnb.hu
Sent: Monday, November 23, 2015 8:59 AM
Subject: 203461/2015 - Tájékoztatás

 

 

PÉNZÜGYI FOGYASZTÓVÉDELMI KÖZPONT

 

Iktatószám: 203461-2/2015

Tisztelt Fáy Árpád!        

Tájékoztatjuk, hogy a kölcsönszerződések alapvető fogalmi elemeit a 2013. évi V. törvény (Ptk.) határozza meg. Ennek értelmében kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.

Kölcsönszerződés alapján a hitelező pénzösszeget bocsát az adós rendelkezésére, aki köteles a szerződésben meghatározottak szerint azt visszafizetni. A kölcsönszerződésnek tehát a fenti feltételeknek minimálisan meg kell felelnie jogilag.

Tekintettel arra, hogy az egyes kölcsöntípusok (pl. jelzálogalapú hitelek, kombinált hitelek, személyi kölcsön stb.) jelentős mértékben eltérhetnek egymástól, általános sémát adni a kölcsönszerződésekre nem lehetséges.

Az egyes kölcsöntípusokról az MNB tájékoztató anyagot tett közzé a honlapján, amelyet az alábbi linken érhet el: 

http://www.mnb.hu/fogyasztovedelem/dontenem-kell/hitel-lizing/hiteltipusok

A fogyasztóknak nyújtott hitelek esetén a jogszabályok számos további kötelezettséget rónak a pénzügyi szolgáltatók terhére. A szabályozás megjelenik törvények és rendeletek szintjén is, kiemelendő

a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.):

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=165854.295854

és fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény, amelyet az alábbi oldalon érhet meg:

http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=126248.289624

A törvény meghatározza a hitelszerződés minimális tartalmi elemeit és a szolgáltató kötelezettségeit.

Az MNB rendszeres időközönként átfogó jelentést készít a hazai hitelezési trendekről a teljes bankszektorra vonatkozóan, amelyet az alábbi oldalon tekinthet meg:

http://www.mnb.hu/kiadvanyok/jelentesek/hitelezesi-folyamatok

Bízunk benne, hogy a tájékoztatással segítségére lehettünk.       

Üdvözlettel:

Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ        
       

A Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ Ügyfélszolgálatának elérhetőségei:

levelezési cím: 1534 Budapest BKKP Postafiók: 777. | személyes ügyfélszolgálat címe: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39.

| Telefon: 06-40-203-776 I e-mailcím:ugyfelszolgalat@mnb.hu