Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.01.06

"az árfolyamok elcsúszhatnak" - elemzés a Kúriának

csu---kep---00.png

 

 

Tisztelt Kúria!

 

           Tisztelt Darák Péter Elnök úr!

 

 

A Konzultációs Testület tavaly nagyon fontos megállapítást tett. Régóta várt, rendkívül nagy jelentőségű megállapítást tett olyant, amely a Kúria korábbi álláspontját felülírja. Ez valóban jelentős lépés az igazság megismerése felé.  Az elemzésemmel a megállapítás jelentőségét szeretném ismertetni a Kúriával, mivel az elmúlt hónapok fejleményei azt jelzik számomra, hogy maga a Kúria sincs teljes tudatában annak, hogy milyen jelentős megállapítást is hozott a saját Konzultációs Testülete.

 

 

A nyilvános emlékeztetőjük szerint a "Konzultációs Testület a 2019. április 10-ei ülésén megtárgyalta azt az vitaanyagot, amely a Kúria által több mint 140 ügy vizsgálata alapján készült az árfolyam kockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési kikötések tisztességtelenségével kapcsolatos országos bírói gyakorlatról."

https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/konz_testulet/emlekezteto_deviza_20190410.pdf

 

 

A két hónappal későbbi (június 19.) emlékeztetőjük (Az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési kikötések érvénytelensége esetén alkalmazandó továbbá jogkövetkezmények köre és tartalma) szerint:

 

"az infláció jelenségével viszont az átlagos fogyasztó is tisztában volt, tehát annyit mindenképpen fel kellett ismernie, hogy a devizaalapúságból következően, valamint a forint és a svájci frank inflációjának különbségéből adódóan az árfolyamok elcsúszhatnak." (2.2 pont - 4. oldal alja)

https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/konz_testulet/deviza_megoldasi_javaslatok3.0.pdf

 

Az infláció különbségből következő „elcsúszás” mértékét és hatását kívánom most tényekkel bemutatni. Azért, hogy ne csak úgy általánosságban vizsgáljuk ezt a kérdéskört, a saját szerződésem adatait veszem figyelembe.

 

Tény, hogy 2007 tavaszán, amikor 20 év futamidejű CHF elszámolású kölcsönszerződést kötöttem, akkor a hazai infláció magasabb volt, mint a svájci. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) honlapján elérhetőek az adatok (az inflációt a KSH fogyasztói árak változásának nevezi):

 

csu---kep---01.png

 

https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int047a.html

 

Inflációs adatok 2007-ben:

Magyarország                  7,9%

Svájc                              0,8%

 

A pénzügy, a gazdaságtan ismeri a határidős árfolyam fogalmát és több helyen (pl. egyetemi tankönyvek, pénzintézetek honlapjai) is megtalálható a határidős árfolyam képlete.

Megtalálható a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tanulmányában is: A devizaswapok szerepe a hazai bankrendszerben és a swappiac válság alatti működésének vizsgálata - 2010. november (9. oldal).

 

csu---kep---02.png

 

https://www.mnb.hu/letoltes/mt-90.pdf

 

 

Megtalálható például az Erste Bank honlapján is:

 

csu---kep---03.png

https://www.ersteinvestment.hu//hu/bankkozi_devizapiac.html

 

Ebbe a pénzügyekkel foglalkozó szakemberek számára ismert képletbe beírhatjuk a kamatlábak helyére az inflációs adatokat. Így megkapjuk, hogy a szerződéskötés idején milyen árfolyam elcsúszásra kellett volna számítanom 2007-ben. A számítással kapunk egy árfolyam előrejelzést, mely az inflációkülönbségen alapul.

 

2007 elején a CHF árfolyam 154 forint környékén mozgott. A számítás során ezt tekintjük kiinduló értéknek (saját készítésű diagram az MNB árfolyamok alapján).

 

csu---kep---04.png

 

 

Az elvégzett számítás azt mutatja, hogy a 2007. évi inflációkülönbségek alapján folyamatos és jelentős CHF erősödésre kellett volna számítanom. Az árfolyamszámítás eredménye (saját készítésű diagram):

 

csu---kep---05.png

 

Ilyen árfolyamváltozásra egyáltalán nem számítottam, ezért feleségemmel nyugodtan aláírtuk a szerződést, mivel azt a tájékoztatást kaptuk, hogy nem kell félni a devizahiteltől: tartós és jelentős árfolyammozgás nem várható a futamidő alatt.

(Nem volt 2007-ben számunkra ismert, hogy az infláció különbség az árfolyam elcsúszását okozza, a kamatparitást is csak pár évvel ezelőtt ismertem meg).

 

A szerződésünk alapján az első öt évben nem kellett a kölcsön összegét törlesztenünk (60 hónap türelmi idő), ez idő alatt a havi törlesztés 422,16 CH, majd a türelmi idő után 1,57,54 CHF:

 

csu---kep---06.png

Feltételezve, hogy igaz a bank állítása, hogy nem várható tartós és jelentős CHF árfolyamemelkedés, arra számítottunk, hogy 5 évig (a türelmi idő alatt) a havi fizetési terhünk 65.000 Ft környékén fog mozogni, majd később, az annuitásos időszakban, 15 évig 165.000 Ft lesz a havi törlesztő részlet.

Valójában, az árfolyam elcsúszás miatt, az első 5 évben arra kellett volna számítanunk, hogy 65.000 Ft-ról folyamatosan 87.000 Ft-ra nő a törlesztésünk, majd ezt követően a havi törlesztő részlet nem 165.000 Ft-tal indul, hanem 220.000 Ft-tal, mely a kölcsön futam idejének végére 360.000 Ft-ra emelkedik (saját készítésű diagram):

 

csu---kep---07.png

 

A kölcsönszerződés azzal is járt, hogy az ingatlanunkat jelzáloggal terheltük meg. Gondoltunk 2007-ben a legrosszabb forgatókönyvvel is azzal, hogy nem tudjuk esetleg fizetni a törlesztést (pl. tartós munkanélküliség, súlyos betegség, rokkantsággal járó baleset – azonban fel sem vetődött, hogy az árfolyam ennyire nőni fog). Ez esetben értékesítettük volna az ingatlant, és a befolyt összegből fizettük volna ki az adósságunk. Erre azonban semmi esélyünk nem volt az árfolyam várható elcsúszása és a türelmi idő miatt. Ugyanis az infláció különbség okozta árfolyamemelkedés miatt az adósságunk forintban számolva évekig csak nő és nő. Még most, 2020 elején is magasabb lenne az adósságunk (barna vonal), mint amekkora összeget (17 millió forint) 2007-ben ténylegesen kölcsön kaptunk (kék egyenes). (Saját készítésű diagram saját törlesztőrészlet lefutás számítás alapján.)

 

csu---kep---08.png

 

 

Az árfolyam elcsúszás hatása a deviza elszámolású kölcsönre tehát kettős: egyrészt megfizethetetlenné válik a havi törlesztő részlet, másrészt nagyon jelentősen megnő a bank által nyilvántartott adósság. Ezt nevezhetjük a devizahitel csapdájának. Olyan csapda ez, mely a szerződéskötéskor ismert volt a bankok számára!

 

Ismert tehát az infláció különbségek miatti árfolyamelcsúszás hatása. Az árfolyamelcsúszás várható hatását kiszámoltam. Most vessük össze a ténylegesen kialakult (hivatalos MNB) árfolyamokkal a 2007-es inflációs adatokkal számolt árfolyam előrejelzést (saját készítésű diagram):

 

 

csu---kep---09.png

 

 

Természtesen nem pontosan követi az előrejelzést a tényleges árfolyam. Ennek oka, hogy az árfolyamra hosszabb rövidebb időre hatnak más gazdasági események is, másrészt pedig a 2007. évi inflációs különbség sem maradt az elmúlt 12 évben végig ugyanaz.

Az inflációs adatok 2006 és 2018 között (saját készítésű diagram a KSH adatok alapján):

 

csu---kep---10.png

 

A két ország infláció különbségének alakulása (saját készítésű diagram a KSH adatok alapján):

 

csu---kep---11.png

 

 

 

Feltehetjük a kérdést: igazolta-e a tanácsadó testület megállapítását a CHF árfolyamának az alakulása? A válasz egyértelműen: igen.

Arra a kérdésre, hogy a bankoknak kellett volna-e érthetően és világosan elmagyarázni mindezt, legkésőbb a hitelkérelem átvételekor, az én válaszom igen!

Sajnálatos módon nem találtam annak semmi nyomát, hogy a Kúria is így gondolná mindezt. Ezért készítettem ezt az elemzést, hogy a Kúria vezetése megismerje a tényeket és az összefüggéseket. Legyen tisztában azzal minden bíró, hogy milyen következményei vannak annak, hogy az inflációkülönbség miatt a devizaárfolyamok elcsúsznak.

 

Hosszú évek óta kérem a Kúriát, hogy vegye figyelembe a tényeket, a vitás kérdések tisztázása érdekében szervezzen vitát, konferenciát vagy konzultációt. Tegyen fel kérdéseket és keressen rájuk választ. A devizahiteles érdekvédőkkel történő egyeztetés elindítását kérem most is.

Nem kívánom ismételni a Kúriának már általam korábban elküldött tényeket, azonban hivatkozom rájuk a 2017 februárjában kiadott könyvem alapján (Devizahitel - A Kúria valótlan állításai – ISBN 978-963-12-8045-6):

https://mek.oszk.hu/18300/18356/

 

 

  • A Magyar Bankszövetség, az MNB és a KSH egyaránt tisztában volt azzal, hogy 2006 elejéig a forint nem úgy változott, ahogy pl. az inflációs adatokból arra számítani lehetett. A forint nagyon jelentősen túlértékelté vált 2000-hez képest, 2005 októberéig (a 69. oldaltól).

 

  • A gazdaságtan, a pénzügytan ugyan ismeri az infláció különbség devizaárfolyamra való hatását, azonban az alkalmazott képletekben nem az infláció értékek, hanem kamat értékek szerepelnek (miként az ismertetett képletek mutatják). Az inflációs összefüggést általában vásárlóerőparitás néven emlegetik, míg a kamatlábakon alapuló összefüggést kamatparitásnak hívják (a 72. oldaltól illetve a 75. és 77. oldaltól).

 

  • Jelen tanulmányban összehasonlítottuk a határidős árfolyam előrejelzést a tényleges árfolyammal. A tényleges árfolyam az előre jelzésnek megfelelően alakult, kisebb eltérésekkel. A szakirodalom több összehasonlítást is ismertet (73. oldaltól).

 

  • A Budapesti Értéktőzsde 2004-ben kamatlábak helyett svájci és magyar állampapír hozamok adataival számolt 10 évre előre CHF árfolyam előrejelzést. Az előrejelzés helyességét ebben az esetben is igazolta a CHF árfolyam tényleges alakulása (80. oldaltól).

 

Amit a Konzultációs Testület megfogalmazott, az alábbi gazdasági alaptételnek az átfogalmazása: annak az országnak a pénze leértékelődik, amelyikben az infláció magasabb.

 

Ezt az alapelvet igazolják a most bemutatott 12 év adatai. A tények egyértelműen cáfolják azt a hamis, ám széles körben elterjesztett és sokak által elfogadott állítást, hogy a 2007-2008-as globális pénzügyi válság okozta a forint gyengülését, a CHF (és a többi deviza) erősödését.

 

Jelen levelet elküldöm mindkét pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóságnak, az MNB-nek is és a GVH-nak is. Bízom benne, hogy megtisztelik ezek a fogyasztóvédelmi hatóságok azzal a Kúriát, hogy kifejtik a leírt tényekkel, összefüggésekkel kapcsolatban az álláspontjukat.

 

A Kúriának a korábban meghozott devizahiteles jogegységi határozatokat felül kell vizsgálni, mert nagyon sok valótlanságot tartalmaznak (például: az árfolyam változás iránya és mértéke előre nem meghatározható). Miként az árfolyamrés és a kamatemelések esetében, most is történelmi feladat vár a Kúriára. Történelmi felelőssége Kúriának abban is rejlik, hogy említett jogegységi határozatok az alapjai azon jogszabályoknak, amelyek árfolyamkockázatot teljes egészében fogyasztókra hárítottak. Ezen normák nem összeegyeztethetők gazdasági folyamatokkal, ami által a pénzügyi intézetek számára biztosítottak jogalap nélkül gazdagodást, fogyasztók kárára.

 

Teljes mélységében meg kell ismernie az adatokat, az összefüggéseket, tisztában kell lennie azzal, hogy miként csapták be és tévesztették meg a pénzintézetek családok százezreit a szerződéskötések során és miként tarják jelenleg is tévedésben őket. Ezt követően olyan jogegységi határozatot kell hoznia a Kúriának, mely alapja lehet az igazságos, törvény által előírt új elszámolásnak. A feladat elvégzéséhez a Kúriának már a rendelkezésére áll minden adat és pénzügyi-gazdasági összefüggés.

 

Törvény által előírt új elszámolásra van szükség, mert elfogadhatatlan, hogy egyesével kelljen perelnie több millió magyar állampolgárnak. Az is elfogadhatatlan, hogy a folyamatban lévő perekben olyan jogegységi határozatokat kötelesek alkalmazni a bírók, melyek valótlanságokat tartalmaznak.

 

 

 

Várom intézkedésüket, tisztelettel:

 

 

 

Szabó József

 

 

 

Budapest, 2020. január 6.