Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wellmann: újabb jogegységi készül

2014.12.20
Tisztelt Wellmann György Elnök úr!
    Tisztelt Kúria!
 
 
 
 
A sajtóhírek szerint újabb jogegysági döntés készül, mely hatással lesz a "devizahitelesekre".
 
 
Kérjük, küldjék el a készülő tervezetet nekünk és a Kúria konferenciáján (2012) részt vett civil szervezeteknek...  
 
 
 
...hogy véleményezni tudjuk a tervezetet.
 
 
Már több alkalommal is javasoltuk az elmúlt években a szorosabb szakmai kapcsolatot a Kúria és a civilek között, reméljük mostani késérünk megértésre talál.
 
 
Üdvözlettel:
 
 
Szabó József
 
Hiteles Mozgalom ügyvezető
Arany liliom Alapítvány
 
 
 
Információ:
 
 

A Kúria nyári döntésével még nem rendeződött el minden a devizahitelesek körül. Úgy érzi, hogy ön a legnagyobb vesztes? Ha igaza van, akkor januárban fordulatra számíthat. A reménytelen ügyek kerülnek a Kúria elé.

Mi történik azokkal a devizahitelesekkel, akiknek a házát a bank tisztességtelen magatartása miatt árverezték el? Elegendő ilyen esetben a pénzintézetnek csak az árfolyamrést és a törvénytelen kamatemeléseket visszafizetni? Vagy kártérítés is jár az adósnak?

S mi lesz azokkal, akikkel szemben a bank olyan törvénytelenséget követett el, hogy emiatt az egész szerződést végleg érvényteleníteni kell? Vagyis helyre kell állítani az eredeti állapotot, mintha soha nem is szerződtek volna? Kérdések sora vetődik fel: milyen árfolyamon kell elszámolniuk? A hitel felvételikor, vagyis alacsony svájci frank vagy euró árfolyamon? Ha igen, akkor az adós nagyon jól járhat, még akkor is, ha most hirtelen az összes hátralevő hitelét egy összegben ki kell fizetnie. (Egy áthidaló kölcsönnel megszabadulhat a rettenetes terhétől.) Vagy a mostani horrormagas árfolyamon kell visszaadnia a felvett összeget? Ha így lesz, akkor a banknak nagyon is megérte törvénytelenséget elkövetni, mert óriásit kaszál az ügyleten.

Erről – vagy valamely köztes megoldásról – dönt a Kúria jogegységi tanácsa az ünnepek után.

Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának elnöke a Válasz.hu-nak azt mondta, még januárban meghozzák az ezzel kapcsolatos jogegységi határozatot. Mindez azt jelenti, hogy a Kúria döntése éppúgy kötelező lesz a bankokra és az adósokra, mint a nyári határozat volt.

 
 
 
 
 
 
 

wellmann-gyorgy.jpg

 

Wellmann György 1954-ben született. Jogi tanulmányait Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte, ahol 1978-ban summa cum laude minősítéssel doktorált. Szakvizsgát 1980-ban ügyészségi fogalmazóként tett, majd 1980-1987 között a Fővárosi Főügyészségen és a Legfőbb Ügyészségen polgári jogi szakági ügyészként dolgozott. 1987-ben a Pénzügyminisztérium Jogi Osztályának helyettes vezetője volt. 1988. március 1-jén választották a Legfelsőbb Bíróság bírájává, ettől kezdve a Polgári Kollégium tagja, ahol vegyes kötelmi ügyeket tárgyal. 2002. februárjában tanácselnökké, s egyben hat éves időtartamra kollégiumvezető-helyettessé nevezték ki. 2008. februárjában nevezték ki a Polgári Kollégium vezetőjévé.

Részt vett a gazdasági társaságokról szóló mindhárom törvény (1988., 1997., 2006.) megalkotásában, valamint az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjában, amelynek során tagja volt az Operatív Bizottságnak. Két évtizede rendszeresen publikál: a polgári jog és a társasági jog területén számos cikke, tanulmánya jelent meg különböző szakmai folyóiratokban, ezen kívül több mint tíz szakkönyvnek, illetve kommentárnak a társszerzője. Évek óta tagja a Gazdaság és Jog című folyóirat szerkesztőbizottságának, 2004-től részt vesz a Bírósági Határozatok (jelenleg: Kúriai Döntések) című kiadvány szerkesztésében. Hét éven keresztül tanított az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékén, s polgári jogból jelenleg is záróvizsga-bizottsági tag mindkét budapesti jogi karon. Közel harminc éve tagja a Jogi Szakvizsga Bizottságnak. 1988 óta az ELTE Jogi Továbbképző Intézet által szervezett társasági szakjogász posztgraduális képzés keretében is oktat. Oktatói tevékenységét 2003-ban címzetes egyetemi docens címmel ismerték el. Tagja a Magyar Jogász Egyletnek, azon belül a Tudományos Bizottságnak.

 
http://kuria-birosag.hu/hu/dr-wellmann-gyorgy
 
 
 
 
A semmisség észleléséről:
 
 
 

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának véleménye a semmisségi ok hivatalbóli észlelése kapcsán követendő eljárásról

 

Az 1999. évi CX. törvény hatálybalépését követően a bírói gyakorlatban kérdésessé vált, hogy - a Pp. e törvény 2. §-ával módosított 3. §-a rendelkezéseire tekintettel - a perben eljáró bíró jogosult-e figyelembe venni a szerződés semmisségét akkor, ha az eljárásban a felek egyike sem hivatkozik erre. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 33. §-ának (1) bekezdése alapján a semmisségi ok hivatalbóli észlelése kapcsán követendő eljárásról a következő

 

v é l e m é n y t

nyilvánítja.

Ha eljárása során a bíróság semmisségi ok fennálltát hivatalból észleli, lehetőséget biztosít a feleknek, hogy az érvénytelenség megállapításának esetére vonatkozó érdemi nyilatkozataikat megtehessék, majd a kereseti kérelem és ellenkérelem, illetve a jogorvoslati kérelem és jogorvoslati ellenkérelem korlátaira tekintettel dönt a kereset elutasításáról, illetve a Ptk. 237. §-ban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásáról.

A Ptk. 234. § (1) bekezdés szerint a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Semmisségi ok fennállása esetén a szerződés - függetlenül attól, hogy erre hivatkozott-e valaki - érvénytelen, ahhoz nem fűződik a Ptk. 198. § (1) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmény, vagyis nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultság a szolgáltatás követelésére.

A Pp. 3. § (2) bekezdés szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Ez a szabály kizárja, hogy a bíróság a felek alanyi jogaival rendelkezzen, nem zárja azonban ki, hogy a tényállás megállapítása körében olyan körülményeket is figyelembe vegyen, amelyekre a felek nem hívatkoztak.

Nem sérti meg tehát a bíróság a Pp. 164. § (2) bekezdését, ha a tényállás megállapítása körében a fél kérelmére elrendelt bizonyítás alapján olyan tényeket is figyelembe vesz, amelyekre a fél nem hivatkozott. Ha tehát a bíróság a felek által csatolt okiratok, a felek kérelmére elrendelt egyéb bizonyítás, saját hivatalos tudomása vagy a köztudomású tények (Pp. 163. § (3) bekezdés) alapján semmisségi ok fennállását észleli, ezt akkor is a tényállás részévé teheti, ha erre a felek külön nem hivatkoztak.

A Pp. 215. § szerint az érdemi döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed. Ez a rendelkezés megfelelően alkalmazandó a fellebbezési [Pp. 253. § (3) bekezdés], a perújítási [Pp. 267. § (1) bekezdés] és a felülvizsgálati [Pp. 275. § (2) bekezdés] eljárásban is.

A Pp. 213. § (1) bekezdés és a 215. § összevetéséből egyértelműen megállapítható, hogy a bíróság ítéletében az egyes kereseti kérelmek (Pp. 121. § (1) bekezdés e/ pont) megalapozottságáról dönt; ha a kereseti kérelem bármely okból alaptalannak bizonyul, a keresetet elutasítja. Ebből az is következik: ha szerződés alapján marasztalára irányuló kereseti kérelem elbírálása során a bíróság megállapítja, hogy olyan ok áll fenn, ami miatt a szerződés semmis, a marasztalásra irányuló kereseti kérelmet - érvényes anyagi jogi igény (Ptk. 198. § (1) bekezdés) hiányában - el kell utasítania akkor is, ha a semmiség okára a felek egyike sem hivatkozott.

A Pp. 2. § (1) bekezdés szerint a bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. Ennek megfelelően rendelkezik úgy a Pp. 3. § (3) és (4) bekezdés, hogy a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni, illetve mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen.

Ezeket a szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha a bíróság semmisségi ok fennállását észleli, és ezért válik szükségtelenné a további bizonyítás lefolytatása, illetve változik meg a bizonyítandó tények köre. Ugyancsak terheli a bíróságot a figyelmeztetési kötelezettség, ha a semmisségi ok fennálltát köztudomású tények, vagy saját hivatalos tudomása alapján állapítja meg [Pp. 163. § (3) bekezdés]. E szabályok alkalmazása azt is lehetővé teszi, hogy a felek a semmisség megállapítása esetére vonatkozó nyilatkozataikat megtegyék, így a megfelelő eljárási szabályok betartásával a Ptk. 237. §-ban foglalt jogkövetkezmények alkalmazása iránt kereseti kérelmet vagy viszontkeresetet terjesszenek elő, keresetüktől, viszontkeresetüktől elálljanak, vagy a per megszüntetését kérjék, illetve - a jogorvoslati eljárásban - jogorvoslati kérelmüket visszavonják. Amennyiben a felek egyike sem kéri a Ptk. 237. §-ába foglaltak jogkövetkezmények alkalmazását, arról a bíróság - a Pp. 215. § értelmében - nem dönthet.

 

http://www.lb.hu/hu/kollvel/legfelsobb-birosag-polgari-kollegiumanak-velemenye-semmissegi-ok-hivatalboli-eszlelese