Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vita indító - 1/2016 PJE

2016.06.07

szedjuk-izekre---kep.png

A deviza alapú kölcsönszerződési konstrukcióból adódik,

hogy ha a felek a III/2. pont szerinti szerződésükben

a kölcsön összegének kiszámításához

a szerződéskötés napjától eltérő napon

(tipikusan a folyósítás napján vagy az azt megelőző napon)

irányadó átszámítási árfolyam alkalmazását írták elő,

akkor a kölcsön összegét

a szerződésben csak az egyik pénznemben

(vagy devizában vagy forintban)

tudták rögzíteni.

 

A kölcsönösszeg a szerződéskötés napján

a másik pénznemben ilyen feltételek mellett nem határozható meg,

hiszen a szerződéskötést követően irányadó,

jövőben határozottá váló átszámítási árfolyamot

a szerződéskötéskor egyik fél sem ismeri,

a kölcsönösszeg azonban

az adott átszámítási referencia időpont bekövetkezésekor objektíve ismertté,

egyben kiszámíthatóvá és ellenőrizhetővé válik.

 

Amennyiben a kölcsönösszeget

a szerződéskötés napján mindkét pénznemben megadják,

a két összeg közül az egyik mindenképpen csak tájékoztató jellegű;

attól függően, hogy az adott szerződés hogyan szól,

a devizaösszeget vagy a forintösszeget tekinti-e kiindulópontjának:

a kölcsönvevő hiteligényét a pénzügyi intézmény

forintban vagy devizában rögzítette-e.

 

 

 

 

Hogyan beszélhetünk egy szerződés során „kölcsönös és egybehangzó kifejezésről” (konszenzusról) akkor, ha két kölcsönösszeg szerepel a szerződésben?

 

Ptk. 205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.

 

Miért az számít,  hogy a „pénzügyi intézmény forintban vagy devizában rögzítette”? Hol rögzítette, ha nem a szerződésben? Miért nem az számít, hogy a fogyasztó szándéka mi volt?

 

 

Ptk. 207. § (1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

(2) Ha az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni

 

 

A törvény szerint a „fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni”.

 

 

A III/2. pont szerinti deviza alapú kölcsönszerződés

abban az esetben is megfelel

a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában írtaknak, ha:

 

  1. Rögzíti a törlesztő részletek számát,

azok pontos száma,

vagy a futamidő és a törlesztés gyakorisága

megadásával.

 

  1. Meghatározza a törlesztő részletek összegét

a számítás módja és az ehhez szükséges adatok 

egyértelmű megadásával.

A törlesztő részletek összege akkor tekinthető kiszámíthatónak,

ha az az átszámítás szerződésben rögzített

későbbi időpontjában

(pl. a törlesztést megelőző második munkanapon),

ennek hiányában

az egyes törlesztő részletek esedékességekor pontosan meghatározható.

 

Nem érvényességi kelléke ugyanakkor a szerződésnek,

hogy tételesen tartalmazza a törlesztő részletek összegét

akár a kirovó, akár a lerovó pénznemben,

mint ahogy az sem,

hogy rögzítse az irányadó átszámítási időpontot.

 

 

 

ízleljük:   „nem érvényességi kelléke ugyanakkor a szerződésnek, hogy tételesen tartalmazza a törlesztő részletek összegét”.

 

Az 1/2016 PJE határozat a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozik:

 

Hpt. 213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

 

 

A törvény szerint „semmis a kölcsönszerződés”, ha nem tartalmazza a törlesztő részletek összegét, a Kúria szerint „nem érvényességi kelléke a szerződésnek”. Ez esetben kizárólag csak arról lehet szó, hogy az érvényes szerződés nem kölcsönszerződés :)

 

A Kúria még tovább megy:

 

 

Ha a költségek, a díjak vagy azok egy része

a szerződésben nincs egyértelműen meghatározva,

emiatt a szerződés érvénytelensége nem állapítható meg.

Ebből csupán az következik,

hogy a pénzügyi intézmény e költségeket és díjakat,

illetve azok meghatározott részét

a törlesztő részlet összegében jogszerűen nem számíthatja fel.

 

 

Érdemes ismét elővenni a törvényt:

 

Hpt. 213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

 

 

Miként lehet egy kölcsönszerződés semmis úgy, hogy nem érvénytelen?

 

A 1/2016 PJE három Kúriai ítéletre hivatkozik:

 

A Kúria a Pfv. I. 21.156/2015/5. számú ítéletében a Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontjába ütközőnek tekintette a perbeli fogyasztói kölcsönszerződést…  ezzel ellentétesen foglalt állást a Kúria a Gfv. VII. 30.295/2015/2015/5. és a Pfv. VII. 21.372/2015/8. számú ítéletében, amelyek szerint…

 

Azonban nem csak ez a 3 ítélet volt a Kúrián korábban, melyet a PJE létrehozása során figyelembe lehetett volna venni. Pl.:

 

Részlet a Pfv.I.20.266/2014/8.számú (2014. szeptember 24) ítéletből:

 

 

IV. A régi Ptk. 522.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint a bankhitelszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. Ezen jogszabályi rendelkezést összevetve a régi Hpt. 213.§ (1) bekezdésében foglaltakkal az a következtetés adódik, hogy kétoldalú írásbeli megállapodásnak kell tartalmaznia - továbbiak mellett - a törlesztőrészletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat.

 

Az adott esetben nem jött létre a felek között a törlesztőrészlet havi összegét tartalmazó kétoldalú írásbeli megállapodás: az alperes által utólagosan megküldött értesítőlevél - a felperes írásbeli elfogadó-nyilatkozatának hiánya miatt - nem tekinthető kétoldalú írásbeli megállapodásnak, még ha a szerződő felek az értesítőlevelet a szerződés kiegészítésének, illetve a szerződés elválaszthatatlan részének tekintették. A felperes ugyan elfogadta, hogy fizetési kötelezettségét az értesítőlevélben előírtak szerint köteles teljesíteni, és egy ideig teljesített is, a ráutaló magatartás azonban nem pótolja a felek írásbeli megállapodását.

 

A felek megállapodása szerint a törlesztőrészlet összege és esedékessége valóban a kölcsön folyósításának időpontjától függött, ez azonban nem jelentette az akadályát annak, hogy a törlesztőrészletek svájci frankban meghatározott havi összegét belefoglalják a kölcsönszerződésbe (amely esetben az aktuális törlesztőrészlet forintra átszámított összegét az értesítőlevél tartalmazhatta volna).

 

A régi Ptk. 205/A.§-a szerint a szerződési feltételek „előre" meghatározhatók voltak és annak sem volt akadálya, hogy több okirat tartalmazza a szerződő felek nyilatkozatát, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Hpt. kogens előírása ellenében egyes szerződési feltételek utólag egyoldalúan meghatározhatók lennének.

 

Megjegyzi a Kúria: a szerződéskötési szabadságot illetően a régi Ptk. kötelmi jogi (általában diszpozitív) szabályait korlátozták a régi Hpt. mint speciális jogszabály kogens rendelkezései, amikor semmisnek nyilvánították azt a fogyasztási lakossági kölcsönszerződést, amely - egyebek mellett - nem tartalmazta a törlesztőrészletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat.

 

Az adott perben vizsgált okiratba foglalt jogügylet érvénytelen (semmis), mivel a peres felek nem foglalták szerződésükbe a törlesztőrészletek összegét, ebből következően indokolt volt a „közvetlen" végrehajtás megszüntetése. Az, hogy a felperes a szerződés megkötését követően értesült arról, hogy az aktuális hónapban milyen összegű törlesztőrészletet kell fizetnie, nem jelenti azt, hogy a szerződés megkötésének időpontjában tudott volna a törlesztőrészletek összegéről. Hasonló tartalommal foglalt állást a Kúria a Pfv.I.20.728/2013. számú ügyben hozott és BH2014.9/276. számon közzétett eseti döntésében megállapítva azt, hogy semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét.

 

 

 

 

UI: ez csak ízelítő - attól tartok találunk még furcsa ízeket!

A teljes PJE: 

http://lb.hu/hu/joghat/12016-szamu-pje-hatarozat