Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.10.31

Ütős megállapítások az ítélőtáblától

utos-megallapitasok---anon---kep.png

 

Az ítélet lényege:

 

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a „Kölcsönszerződés magánszemélyek részére lakásvásárlás céljára CHF alapú elszámolással 6 hónapos kamatperiódussal” elnevezésű kölcsönszerződés érvénytelen. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

 

 

 

Néhány ütős megállapítás

 

 

1.

Az árfolyamkockázat viselését szabályozó szerződési feltétel átláthatóságának megítélése során – a 2/2014. PJE határozatból és az EUB C-186/16. számú ügyben hozott ítéletének indokolásából is kitűnően … a pénzügyi intézmény nem titkolhat el lényeges információt, nem adhat félreértelmezhető információt, lényeges körülményt nem állíthat be lényegtelenként, és nem hangsúlyozhatja a szolgáltatás vagy a pénzügyi eszköz előnyös tulajdonságait anélkül, hogy ezzel egyidejűleg a hátrányos tulajdonságok, illetőleg a kockázatok tárgyilagos és pontos bemutatására ne kerülne sor, és nem használhat az ügyfél számára érthetetlen és értelmezhetetlen kifejezéseket.

 

 

2.

A felpereseknek a tájékoztatás elismeréséről tett írásbeli nyilatkozata arról szól, hogy egy esetleges kedvezőtlen árfolyamváltozás/emelkedés a felpereseknek előre nem látható és előre ki nem számítható többletköltséget okozhat, továbbá, hogy abban az esetben, ha a finanszírozás devizanemének a forinttal szemben nő az árfolyama, akkor növekedik a finanszírozás ellenértéke, és a törlesztőrészlet (tőkeösszeg és kamatai) megfizetéséhez magasabb forint összeg szükséges. Minden további magyarázat nélkül ez a tájékoztatás nem volt alkalmas arra, hogy biztosítsa a szerződéskötés következményeinek kellő idejű megismerhetőségét.

 

 

3.

A tájékoztató nem tartalmaz szemléltető, a forint árfolyamának a svájci frankhoz képest lehetséges változásaira modellezett eseteket, sem részletes és informatív magyarázatot a deviza alapú kölcsönügyletekben rejlő – a forintügyletektől eltérő – kockázatokra.

 

 

4.

A tájékoztató nem tért ki a fogyasztók fizetési kötelezettségének a kitettségére az árfolyam és a svájci frankra irányadó kamat változása szempontjából, az egyes változók egyenként előidézett hatására és az együttesen bekövetkező változásuk következményére a törlesztőrészletek mértékében.

 

 

5.

A felperesek ténylegesen azt vállalták a szerződésben, hogy ha a szerződés futamideje alatt a forint bármely okból, akár jelentős mértékben is gyengül, akkor is, akár a jövedelmi, vagyoni viszonyaikat meghaladó mértékben is megfizetik az így adódó bármely tartozást. Amennyiben a vállalt kötelezettség világos és érthető lett volna, a vállalt kötelezettségnek ezt a tartalmát kellett volna visszaadnia. Ehhez képest a kölcsönszerződés VII.2. pontjában foglaltak csupán a kölcsön „jelentős” árfolyamkockázatáról, és az árfolyam „jelentős” változásáról szóló tájékoztatás tudomásulvételét rögzíti. Ez azonban nem jelent korlátlan mértékű változást és korlátlan összegű fizetési kötelezettségvállalást.

 

 

6.

[Sem a felperesek által a szerződéskötéssel egyidejűleg aláírt írásbeli tájékoztatásból, sem a kölcsönszerződés VII.2. pontjából nem következik félreérthetetlen módon, hogy amennyiben a folyósítás napján érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyama gyengül, abban az esetben a devizában megállapított törlesztő részletek forintban megfizetendő ellenértéke korlátlanul megnövekedhet, a felperesek jövedelmi, vagyoni viszonyait meghaladó mértékűvé válhat, aminek valós kockázata van a futamidő alatt is. Az ellentmondásoktól mentesen megszövegezett és egyértelmű tartalom hiányában a felperesek számára nem volt érthető és világos az általuk viselni vállalt árfolyamkockázat korlátlansága, és nem láthatták át a forint leértékelődésével annak eredményeként jelentkező, őket érintő gazdasági következményeket.

 

 

7.

A 6/2013. PJE határozat értelmében a pénzügyi intézményt terhelő tájékoztatási kötelezettség nem terjedhet ki az árfolyamváltozás várható irányára és előre nem látható mértékére. Amennyiben az árfolyamváltozás irányát és mértékét a pénzügyi intézmény nem láthatta előre, úgy arról a fogyasztó sem tudhatott, vagyis egyik fél sem számolt a „vis maior” jellegű, nagymértékű árfolyamváltozást okozó esemény bekövetkezésével. A deviza alapú szerződés megkötésével a felperesek tehát a szokásos pénzpiaci körülmények közötti árfolyammozgással együtt járó, nem korlátlan árfolyamkockázatot feltételeztek. Ehhez képest ugyanakkor a szerződés támadott pontja ezt a kockázatviselést korlátlanná teszi azzal, hogy a fogyasztók számára a deviza árfolyam-kockázat tudatos felvállalására vonatkozó kötelezettségéről rendelkeznek.

 

 

8.

Felperesek… azt számításba vehették, hogy a perbeli kölcsönszerződéshez kapcsolódik árfolyamkockázat, de nem ismerhették fel azt, hogy a kockázatviselésüknek nincs felső határa, az korlátlan, és azt sem, hogy az a fizetési kötelezettségeikre milyen hatást gyakorol.

 

 

9.

Az árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel tehát nem felel meg a világosság és érthetőség követelményének, és a felek viszonyában a fogyasztók hátrányára egyensúlytalanságot okoz.

 

 

10.

Az rPtk. 241. §-a értelmében nemcsak a szerződés megkötésekor ismert körülményekre, hanem akkor is kizárt a szerződés bíróság általi módosítása, ha a felek a szolgáltatás- ellenszolgáltatás meghatározásakor a jövőbeli bizonytalansági tényezőkkel számoltak. A perbeli szerződés támadott pontjai a magyar forint és svájci frank mindenféle szerződéskötést követő okra is visszavezethető ingadozásának a törlesztőrészlet nagyságában konkretizálódó következményét a felperesekre kívánta hárítani. Ez egyben kizárta annak a lehetőségét, hogy a felperesek eredménnyel kérhessék a bíróságtól a pénzügyi válságra visszavezethető árfolyamváltozás következményei miatt az rPtk. 241. §-ában írt szerződésmódosítást, hiszen a fizetési kötelezettséget az ilyen okokra is kiterjedően vállalták. Mindez sérti a jóhiszeműség követelményét, mert alappal feltételezhető, hogy egyedi megtárgyalás esetében a fogyasztók ilyen tartalmú szerződési kikötést nem fogadtak volna el.

 

 

11.

A beazonosítható szolgáltatás nélküli díjfizetési kötelezettség nem átlátható, mert nem tudható, hogy miért kell azt fizetni, sérti a jóhiszeműség követelményét, mert nem várható el a fogyasztótól, hogy meg nem határozott, általa be nem azonosítható szolgáltatásért fizessen továbbá jelentős egyenlőtlenséget is okoz a felek között, mert nem létező szolgáltatásért kell fizetni. Mindezek alapján a kölcsönszerződés III.4. pontjában és a szerződés részévé vált hirdetmény „Díjak, jutalékok” fejezet I.1. pontjában foglalt feltétel az rPtk. 209. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen.

 

 

Az ügy visszakerül első fokra:

 

Amennyiben az elsőfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményének levonásával a kölcsönszerződést a felpereseknek az eredeti állapot helyreállítására irányuló kérelmétől eltérően érvényessé nyilvánítja, úgy azt kell szem előtt tartania, hogy az érvénytelenség okának megszüntetésével érvényessé nyilvánított szerződés már nem tartalmazhat érvénytelen kikötést. Fogyasztói szerződésben a tisztességtelen kikötések nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

 

 

Budapest, 2020. szeptember 9.

 

Dr. Koday Zsuzsanna a tanács elnöke

Dr. Lupóczné dr. Krammer Edit előadó bíró

Dr. Pusztai Anita bíró

 

Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.432/2019/9.

 

 

Ez elözményekről és a szerződésről:

 

A kölcsönszerződéssel az alperes 54.447 CHF összegű kölcsön nyújtását vállalta, a felperesek 7.000.000 forint összegű finanszírozási igényére utalva. A felek megállapodtak abban, hogy az alperes svájci frank (a továbbiakban: CHF) elszámolással nyújtja a kölcsönt. Megállapodtak abban is, hogy az alperes a nyilvántartásba vett deviza összeget a folyósítási igényhez mérten 15 %-kal növelt összegben határozza meg, figyelemmel az okirat aláírásának napján és a kölcsön nyújtásának napján számított árfolyamok eltérésének lehetőségére. A kölcsönszerződés I.1. pontjában írt összeg ezért tájékoztató jellegű, a tartozás tényleges összegét a kölcsönszerződés II.1. pontjában írtak szerint állapítják meg.

 

 

A felek a kölcsönszerződés IV.5. pontjában a folyósítási jutalék összegét tájékoztató jelleggel 816,71 CHF-ben tüntették fel. A felek megállapodtak abban, hogy ennek az összegnek a szerződés aláírását követően a felperesek devizaszámláján rendelkezésre kell állnia, hogy onnan az alperes a folyósítással egyidejűleg beszedhesse a folyósítás időpontjában hatályos hirdetményben meghatározott mértékben.

A kölcsönszerződés III.6. pontja szerint a 41/1997. (III. 5.) Kormányrendeletnek megfelelően számított teljes hiteldíj mutató (THM) 2.25 % volt, amelyet a forint devizanemben teljesített fizetések alapján, a szerződéskötés napján érvényes számlakonverziósdevizaárfolyam figyelembevételével határoztak meg.

 

A VII.2. pontban foglaltak szerint a felperesek úgy nyilatkoztak, hogy megértették az alperesnek azt a felvilágosítását, hogy a kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázatuk keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF forrás. Kijelentették, hogy ezen információ tudatában is igénybe kívánják venni a szerződésben meghatározott kölcsönösszeget, illetve igénylik a CHF nyilvántartást.

 

A felperesek 2007. augusztus 22-én „Tájékoztatás a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatairól” elnevezésű okiratot írtak alá. Ebben rögzítették, hogy a felperesek a kölcsönszerződés megkötésével tudomásul vették, hogy az alperes a folyósított kölcsönösszeget a választott devizanemben tartja nyilván, és a felperesek arra vállalnak kötelezettséget, hogy a kölcsönt az általuk választott külföldi devizában fizetik vissza. Az okirat tartalma szerint a felperesek aláírásukkal igazolták, hogy a devizaalapú finanszírozás kockázatairól világos tájékoztatást kaptak, a kockázati összetevőket ismerik, és a hitelt ennek ismeretében is fel kívánják venni. Az okirat tartalma szerint az alperes kijelentette, hogy nem tud kötelezettséget vállalni arra, hogy a piac kedvezőtlen alakulása miatt a felpereseknél adott esetben bekövetkező többlet-terhet átvállalja.

 

A VII.2. pontban foglaltak szerint a felperesek úgy nyilatkoztak, hogy megértették az alperesnek azt a felvilágosítását, hogy a kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázatuk keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF forrás. Kijelentették, hogy ezen információ tudatában is igénybe kívánják venni a szerződésben meghatározott kölcsönösszeget, illetve igénylik a CHF nyilvántartást.

 

A IV.8. pont alapján a felperesek felhatalmazták az alperest, hogy a fizetendő esedékes követelésekkel az alperesnél megnyitott bármely lakossági bankszámlájukat / devizaszámlájukat megterhelje. A hivatkozott pont alapján a követelés forint értékből történő kiegyenlítése esetén az alperes által alkalmazott tárgynapi számlakonverziós deviza eladási árfolyamot kellett figyelembe venni.

 

A felperesek 2007. augusztus 22-én a 1967/2007. számú közjegyzői okiratba foglaltan egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozattal elismerték, hogy 2159043 számon kölcsön- és jelzálogszerződést kötöttek az alperessel.

 

Az alperes 2007. szeptember 12. napján 7.000.000 forintot fizetett meg a felpereseknek, amelyet 45.310,38 CHF-ben tartott nyilván.

 

 

A felperesek 2015. szeptember 15-ig befizetéseket teljesítettek, ezt követően további törlesztést nemteljesítettek.

Az alperes a 2017. március 17-én kelt nyilatkozatával azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést és az ahhoz kapcsolódó gyűjtőszámla- hitelkeret szerződést. Alperes 2017. március 17-én összesen 9.159.433 forint összegű tartozást tart nyilván a felperesekkel szemben.

 

 

(Felperesek) az elsődleges kereseti kérelmükhöz kapcsolódó, az eredeti állapot helyreállítására irányuló kérelmük indokául az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-118/17. ügyben hozott ítéletére hivatkoztak. Hangsúlyozták, hogy a kölcsönszerződésnek sem a hatályossá nyilvánítása, sem annak érvényessé nyilvánítása nem szolgálja az érdeküket, a főszolgáltatás körébe tartozó tisztességtelen kikötést tartalmazó szerződés teljes érvénytelenségére tekintettel a fogyasztói jogaik védelme kizárólag az eredeti állapot helyreállításával valósulhat meg.

Számítást közöltek arról, hogy a szerződéskötést megelőzően fennálló helyzet visszállításaként milyen adatok alapján határozták meg 2.774.399 forint összegben az alperessel szemben fennálló tartozásukat.

 

 

Köszönöm Fehér Nándornak a figyelemfelhívást !!!

 

 

Ismerkedj meg a teljes ítélettel ha perben állsz!!!

 

Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.432/2019/9.