Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.11.06

Új szempont a Kúrián

uj-szempont---kep.png

 

 

Részletek következnek, komment nélkül

 

A per tárgya szokásos…:

Az alperes 2007. augusztus 22. napján, ..... szerződésszámon, „Kölcsönszerződés magánszemélyek részére lakásvásárlás céljára CHF alapú elszámolással, 6 hónapos kamatperiódussal" elnevezéssel aláírt okirat, I. 1. pontja szerint 54.447,- CHF, kölcsön nyújtását vállalta a felperesek a 7.000.000,- forintos finanszírozási igényre utalva.

A felek rögzítették, hogy az alperes a kölcsönt kifejezetten CHF elszámolással nyújtja és a felperesek elfogadták azt, hogy az alperes a nyilvántartásba vett deviza összeget a folyósítási igényhez mérten 15 %-kal növelt összegben határozza meg figyelemmel az okirat aláírásának napján és a kölcsön nyújtásának napján számított árfolyamok eltérésének lehetőségére.

Az alperes 2007. szeptember 12. napján a felpereseknek 7.000.000,- forintot fizetett meg, melyet az alperes 45.310,38 CHF-ben tartott nyilván.

 

 

A THM rendkívül alacsony:

Az okirat III. 6. pontja szerint a 41/1997. (III. 5.) Kormányrendeletnek megfelelően - a forint devizanemben teljesített fizetések alapján, a szerződéskötés napján érvényes számlakonverziós devizaárfolyam figyelembevételével számított - THM 2.25 % volt.

 

 

Főleg, ha megnézzük a kamatlábat:

Az alperes az adatot a szerződéskötés napjára tájékoztató jelleggel közöl évi 5,49 %-ban közölte.

 

A kockázatokról

Az alperes felhívta a felperesek figyelmét arra, hogy az esetleges kedvezőtlen árfolyam változás emelkedés a felpereseknek előre nem látható és előre ki nem számítható többletköltséget okozhat.

Az alperes tájékoztatta a felpereseket arról is, hogy a finanszírozás előnye, hogy ha a finanszírozás devizanemének a forinttal szemben esik az árfolyama, úgy csökken a finanszírozás forint ellenértéke, vagyis a tőkeösszeg és a kamatai visszafizetését szolgáló törlesztőrészleteket fedező deviza megvásárlása kevesebbe kerül a felpereseknek, ahhoz kevesebb forint szükséges.

Az alperes azt közölte, hogy ebben az esetben a teher csekélyebb és ez azt a helyzetet is eredményezheti, hogy a felpereseknek kevesebbet kell visszafizetniük, mint amennyi a kölcsön/ hitelszerződés megkötésekor kiszámított forint ellenérték alapján elvárt volt.

Az alperes ugyanakkor tájékoztatta a felpereseket arról is, hogy fordított esetben, ha a finanszírozás devizanemének a forinttal szemben nő az árfolyama, úgy növekedik a finanszírozás ellenértéke, a tőke összeg és kamatainak (törlesztőrészlet) megfizetéséhez ebben az esetben magasabb forint összeg szükséges.

Az alperes kijelentette, hogy ebben az esetben a felvett deviza hitel visszafizetéséhez több forintot kell a megfelelő devizanemre átváltva felhasználniuk.

Az alperes azt is kijelentette, hogy a hitel kamatait a kiválasztott deviza iránti nemzetközi kereslet kínálat alapján alakuló elszámoló árak (LIBOR, EURIBOR) határozzák meg.

 

Elállás és felmondás

A felperesek 2015. szeptember 15. napjáig befizetéseket teljesítettek, majd az alperessel elállási nyilatkozatot közöltek állítva, hogy annak kézbesítésével megszűnt a kölcsönszerződés és a felperesek az alperesnek nem tartoznak.

A felperesek a 2015. október 15. napján esedékes törlesztőrészletet nem fizették meg és további törlesztést sem teljesítettek.

Az alperes 2017. március 17. napián kelt nyilatkozatával azonnali hatállyal felmondta a ..... számú kölcsönszerződést és a .....GY számú Gyűjtőszámla-hitelkeretszerződést.

Az alperes a nyilatkozatot ............ számon közjegyzői okiratba foglaltatta és rögzítette, hogy összesen 9.159.433.- forint tartozást tart nyilván.

 

Elsőfok

A felperesek szerint az árfolyamrés kiesésével mindkét érintett (eladási és vételi) árfolyam kiesik, így a szerződés alkalmazandó árfolyam nélkül marad, a szerződés nem teljesíthető árfolyam meghatározás nélkül.

A felperesek állították, hogy az alperes nem tett eleget a kockázatfeltárási kötelezettségének, hiszen a közöltekből a felperesek nem láthatták át az árfolyamkockázat pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit, az őket terhelő kockázat korlátlanságát és azt, hogy a törlesztő részlet meghaladhatja az általa teljesítésre szánt összeget, sőt, akár a jövedelmüket is.

A felperesek hangoztatták, hogy a tájékoztatást kellő időben kellett megkapniuk.

A felperesek hiányolták annak közlését, hogy a törlesztőrészlet emelkedésének nincs felső határa, azaz a forint súlyos leértékelődése esetén két-háromszorosára is emelkedhet a törlesztőrészlet.

A felperesek állították, hogy megfelelő tájékoztatás mellett nem kötik meg a szerződést.

A felperes utaltak arra, hogy a termék előnyeit hangoztatta a Bankszövetség is.

A felperesek leszögezték, hogy nem létező tartozásról kiállított közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat, amely a folyósítás feltétele jóerkölcsbe ütközik, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmis.

 

Az alperes állította, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozatban a szükséges tájékoztatást megadta.

Az alperes kijelentette, hogy a fenti határozat 3. pontja szerint a tájékoztatásnak ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és annak a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására, azonban az az árfolyamváltozás mértékére, várható irányára, valamint reális voltára nem.

Az alperes szerint a kockázatfeltárás aláírása miatt a bizonyítási kötelezettség megfordul és a felperesek kötelesek bizonyítani a nem megfelelő tájékoztatás tényét és azt, hogy ennek következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése nem volt világos és érthető.

Az alperes állította, hogy addig úgy kell értékelni, hogy a fogyasztónak az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terhelő volta világos és érthető volt, illetve annak kellett lennie.

Az alperes szerint megállapítható, hogy az árfolyam felső határ nélkül változhat, hiszen közölte, hogy „egy esetleges kedvezőtlen árfolyamváltozás/emelkedés Önnek előre nem látható, és előre ki nem számítható többletköltségei okozhat. ".

Az alperes előadta, hogy a felperesek abból is megismerhették azt, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül terheli őket, hiszen az alperes közölte, hogy azt át nem vállalja.

Az alperes azt is állította, hogy az árfolyamváltozás lehetséges változásának becslése kölcsönszerződésnek és a kölcsönszerződéssel kapcsolatos tájékoztatásnak nem kötelező tartalmi eleme az EBH 2012. G.4. döntés szerint.

Az alperes kiemelte, hogy a tájékoztató szövege utal továbbá arra is, hogy a felperesek a kölcsönszerződést a tájékoztatás ismeretében írták alá, tehát a kockázatfeltáró nyilatkozat aláírása időben megelőzte a szerződés aláírását.

Az alperes kiemelte, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által a Kúriának 2013. május 31-én adott tájékoztatás szerint, a 2001-2008 közötti időszakban a pénzügyi intézmények sem láthatták előre a jövőbeni árfolyamváltozásnak sem a mértékét, sem az irányát és ezen időszakban a Bank1 stabilitási jelentései sem utaltak jelentős árfolyamváltozásra.

Az alperes utalt arra, hogy a felperesek által csatolt PSZÁF tanulmány nem jogforrás.

Az alperes azt is közölte, hogy az Európai Unió Bírósága szerint a jogegységi határozatok nem állnak ellentétben az uniós joggal.

 

A kereset nem alapos.

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság a tényállást a felek nyilatkozatai, az elfekvő iratok a per egyéb adatai alapján állapította meg a rendelkezésre álló adatok szerint…

Az alperes kifejezetten felhívta a felperesek figyelmét arra, hogy az esetleges kedvezőtlen árfolyam változás emelkedés a felpereseknek előre nem látható és előre ki nem számítható többletköltséget okozhat. A tájékoztatás így a gazdasági átláthatóságnak is eleget tett.

Az alperes utalt arra, hogy a kockázatot maga nem viseli, így megállapíthatták a felperesek, hogy az őket terheli.

Az alperes az előre nem látható költségre utalással a korlátlanságát is kifejezte a kockázatnak.

A felpereseknek, mint általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztóknak észlelniük kellett, hogy a választott termék árfolyamkockázatot hordoz, melyre a hitelező figyelmezteti az adósokat.

Az alperes által a Ptk. 203. § (6) bekezdése és (7) bekezdésében foglaltak teljesítése során kiadott tájékoztatás nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthető volt.

A fogyasztóknak, így az alapján nem csupán azt kellett felismerniük, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyhez az elszámolást kötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelhették az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeikre gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is.

Az ügylet jellege és a deviza alapú elszámolás alkalmazásának nyilvánvaló célja meghatározza a tájékoztatási kötelezettség tartalmát és terjedelmét.

Az alperes tehát annak feltárását, hogy az árfolyam szerinte mely okok miatt, mikor és miképpen változhat meg nem volt köteles közölni, hiszen a kockázat mibenlétének megértéséhez és realizálódásának következményének felméréséhez és a szerződés megkötéséről ezen információknak megfelelő döntéshez elegendő annak ismertetése is, hogy az ügylet jellege miatt bekövetkezhetnek olyan körülmények, amikor az árfolyamok bizonytalan irányban és jelentős mértékben megváltoznak és emiatt a fogyasztó fizetési kötelezettsége nő és az ügylet terhesebbé válik.

Az alperes a kockázatfeltárásra vonatkozó kötelezettségét teljesítette.

A Fővárosi Törvényszék 37.G.40148/2018/47.

Balog Gábor bíró

Budapest, 2019. június 27.

 

 

Másodfok

A fellebbezés alapos

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a… kölcsönszerződés érvénytelen.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és részben annak indokaival sem értett egyet.

 

A felpereseknek a tájékoztatás elismeréséről tett írásbeli nyilatkozata arról szól, hogy egy esetleges kedvezőtlen árfolyamváltozás/emelkedés a felpereseknek előre nem látható és előre ki nem számítható többletköltséget okozhat, továbbá, hogy abban az esetben, ha a finanszírozás devizanemének a forinttal szemben nő az árfolyama, akkor növekedik a finanszírozás ellenértéke, és a törlesztőrészlet (tőkeösszeg és kamatai) megfizetéséhez magasabb forint összeg szükséges. Minden további magyarázat nélkül ez a tájékoztatás nem volt alkalmas arra, hogy biztosítsa a szerződéskötés következményeinek kellő idejű megismerhetőségét.

A tájékoztató nem tartalmaz szemléltető, a forint árfolyamának a svájci frankhoz képest lehetséges változásaira modellezett eseteket, sem részletes és informatív magyarázatot a deviza alapú kölcsönügyletekben rejlő – a forintügyletektől eltérő – kockázatokra.

A tájékoztató nem tért ki a fogyasztók fizetési kötelezettségének a kitettségére az árfolyam és a svájci frankra irányadó kamat változása szempontjából, az egyes változók egyenként előidézett hatására és az együttesen bekövetkező változásuk következményére a törlesztőrészletek mértékében.

 

A fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően megismerheti-e a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit. Többek között ezen információk ismerete alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi-e magát (C-377/14. számú ítélet 64. pont).

 

Sem a felperesek által a szerződéskötéssel egyidejűleg aláírt írásbeli tájékoztatásból, sem a kölcsönszerződés VII.2. pontjából nem következik félreérthetetlen módon, hogy amennyiben a folyósítás napján érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyama gyengül, abban az esetben a devizában megállapított törlesztő részletek forintban megfizetendő ellenértéke korlátlanul megnövekedhet, a felperesek jövedelmi, vagyoni viszonyait meghaladó mértékűvé válhat, aminek valós kockázata van a futamidő alatt is. Az ellentmondásoktól mentesen megszövegezett és egyértelmű tartalom hiányában a felperesek számára nem volt érthető és világos az általuk viselni vállalt árfolyamkockázat korlátlansága, és nem láthatták át a forint leértékelődésével annak eredményeként jelentkező, őket érintő gazdasági következményeket.

 

A 6/2013. PJE határozat értelmében a pénzügyi intézményt terhelő tájékoztatási kötelezettség nem terjedhet ki az árfolyamváltozás várható irányára és előre nem látható mértékére. Amennyiben az árfolyamváltozás irányát és mértékét a pénzügyi intézmény nem láthatta előre, úgy arról a fogyasztó sem tudhatott, vagyis egyik fél sem számolt a „vis maior” jellegű, nagymértékű árfolyamváltozást okozó esemény bekövetkezésével. A deviza alapú szerződés megkötésével a felperesek tehát a szokásos pénzpiaci körülmények közötti árfolyammozgással együtt járó, nem korlátlan árfolyamkockázatot feltételeztek. Ehhez képest ugyanakkor a szerződés támadott pontja ezt a kockázatviselést korlátlanná teszi azzal, hogy a fogyasztók számára a deviza árfolyam-kockázat tudatos felvállalására vonatkozó kötelezettségéről rendelkeznek.

 

Az árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel tehát nem felel meg a világosság és érthetőség követelményének, és a felek viszonyában a fogyasztók hátrányára egyensúlytalanságot okoz.

 

A korlátlan árfolyamkockázat viselésének fogyasztóra való telepítéséről szóló feltételek tehát nem világosak és nem érthetőek, továbbá a szerződő felek viszonyában a jóhiszeműség követelményét sértve egyensúlytalan helyzetet teremtenek, ezért tisztességtelenek.

 

A kölcsönszerződés tisztességtelenségen alapuló érvénytelenségének alkalmazható jogkövetkezményéről – az EUB C-118/17. számú ítéletében kifejtett szempontokra és a felperesek kérelmére is figyelemmel – az elsőfokú bíróságnak kell döntenie a felek közötti elszámolásra is kiterjedően. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során az elsőfokú bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a bíróság a fél által kért jogkövetkezmény helyett az érvénytelenség más jogkövetkezményét is alkalmazhatja, azonban nem alkalmazhat olyan megoldást, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.

 

A beazonosítható szolgáltatás nélküli díjfizetési kötelezettség nem átlátható, mert nem tudható, hogy miért kell azt fizetni, sérti a jóhiszeműség követelményét, mert nem várható el a fogyasztótól, hogy meg nem határozott, általa be nem azonosítható szolgáltatásért fizessen,

továbbá jelentős egyenlőtlenséget is okoz a felek között, mert nem létező szolgáltatásért kell fizetni. Mindezek alapján … az rPtk. 209. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen.

Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.432/2019/9

Dr. Koday Zsuzsanna a tanács elnöke

Dr. Lupóczné dr. Krammer Edit előadó bíró

Dr. Pusztai Anita bíró

Budapest, 2020. szeptember 9.

 

 

Felülvizsgálat - Kúria

A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja

 

Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen amellett érvelt, hogy az adott ügyben az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás mindenben megfelelő tartalmú volt, ezért az árfolyamkockázatot a felpereseknek kell viselniük. E körben hangsúlyosan hivatkozott a 6/2013. és a 2/2014. PJE határozatokban, valamint a 2/2012. (XII. 10.) PK véleményben írtakra. Álláspontja szerint a felpereseknek nyújtott tájékoztatásból egyértelmű volt, hogy a forint leértékelődése a devizához képest a törlesztő részletek emelkedését eredményezheti és a teljes hátralevő tőketartozást is emelheti, mindezeket korlátozás nélkül.

 

A Kúria egyetértett az alperessel abban, hogy a tájékoztatás tartalmát tekintve megfelelt a Kúria és az EUB által felállított minimális követelményeknek. Abból egyértelműen megállapítható, hogy az árfolyamváltozás esetleges kedvezőtlen alakulása a fogyasztót terheli, amely előre nem látható, nem kiszámítható mértékű többletköltséget (kihatva a tőkére, a részletekre) okozhat, akkor ha a fogyasztó jövedelme nem devizában keletkezik. Kitért arra is a tájékoztatás, hogy a LIBOR kamata a kereslet-kínlat alakulása szerint változik és eltér a forint kamatszintjétől. Olyan követelményt pedig sem a Kúria, sem az EUB nem állított fel, hogy számításokkal kellene alátámasztani az árfolyamváltozás hatását, mint az a jogerős közbenső ítéletben szerepel.

 

Ugyanakkor a tisztességes tájékoztatással szemben nem csak az az elvárás, hogy világos és érthető legyen, hanem az is, hogy kellő idő álljon a fogyasztó rendelkezésére annak jelentőségének, hatásainak megértésére, megfontolására. A Kúria utal arra: önmagában az, hogy deviza alapú kölcsönszerződésben az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás tartalmát tekintve megfelel a hivatkozott PJE határozatok és az EUB által felállított követelményrendszernek, nem zárja ki, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelensége megállapítást nyerjen. Ennek vizsgálata során a tartalmi követelmények mellett az is elvárás – ahogy arra az EUB a C-51/17. számú ítéletének 76. pontjában is rámutatott – miszerint a fogyasztó számára kellő idő kell, hogy rendelkezésére álljon annak körültekintő megfontolására, vállalni tudja-e az árfolyamváltozással járó összetett kockázatokat.

 

A Kúria megerősíti az alperes azon előadásának helyt állóságát, miszerint a perbeli szerződés megkötésekor nem volt olyan jogszabályi előírás, amely arról rendelkezett volna, hogy a szerződés tervezetet, az árfolyamkockázatról a tájékoztatást a szerződés megkötését mennyivel megelőzően kell átadni, megadni. Ugyanakkor a másodfokú bíróság nem is jogszabálysértést állapított meg e körben, hanem a tájékoztatás nem megfelelő voltát, a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezéseinek tisztességtelenségét.

 

A Kúria joggyakorlata szerint a konkrét jogvitában felmerült speciális, egyedi körülmények mérlegelésével kell állást foglalni abban, hogy kellő időben történő tájékoztatásnak tekintendő-e, ha a fogyasztó a tájékoztatást a szerződéskötéssel egyidejűleg kapta meg.

 

Az adott ügyben tényként rögzíthető, hogy a felperesek az elsőfokú eljárás során, ezt követően fellebbezésükben végig következetesen sérelmezték és állították, hogy nem állt rendelkezésükre kellő idő az árfolyamkockázat következményeinek megértésére, felmérésére. Az adott ügyben nem merültek fel olyan körülmények, amelyek a felperesek előadását cáfolták, kétségbe vonták volna. Sem a II. rendű felperes személyes meghallgatásán, sem az alperes részéről a szerződéskötéskor eljárt tanú kihallgatásán elmondottakból nem lehet a felperesek érvelésével ellentétes következtetésre jutni, sem esetleges korábban kötött deviza szerződésekből származó tapasztalataikra nem volt peradat és a felperesek nem körültekintő eljárása sem volt megállapítható a szerződéskötési folyamatban.

 

Az alperes sérelmezte a folyósítási jutalék tisztességtelenségét megállapító közbenső ítéleti álláspont helyt állóságát is. Tekintettel arra, hogy a Kúria megítélése szerint az egész szerződés érvénytelen a fent kifejtett indokok alapján, ennek a szerződéses rendelkezésnek a tisztességtelenségét nem vizsgálta.

Gfv.VI.30.467/2020/9.

Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke

Dr. Osztovits András előadó bíró

Dr. Farkas Attila bíró

Budapest, 2021. október 26.