Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Törvényszék beadványa az Alkotmánybíróságra -Egri Takarékszövetkezet

2014.09.14

 A Fővárosi Törvényszék indítványozza, hogy az Alkotmánybíróság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény,  alaptörvény-ellenességét, illetve nemzetközi szerződésbe ütközését állapítsa meg, és a Törvényt, illetve ezen rendelkezéseit ex tunc hatállyal semmisítse meg.

 

 

fov-tov-ab-egri-takszov--kep.png

 

Ez a beadvány az Egri Takarékszövetket – Magyar Állam per kapcsán keletkezett. Időközben az OTP-Magyar Állam per kapcsán is az Alkotmánybírósághoz fordult a Fővárosi Törvényszék (ennek részletei még nem ismertek).

 

 

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/67436c6b4c143cd3c1257d4d004746ab/$FILE/III_1522_0_2014_ind%C3%ADtv%C3%A1ny_anonim.pdf

 

 

 

 

-részletek- 

 

 

 

A bíróság kizárólag azt jogosult vizsgálni, amit a Törvény tartalmaz és kizárja hogy a hatályos és részben még jelenleg is hatályos jogszabályok rendelkezéseit figyelembe vegye.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint egy demokratikus jogállamban a polgárok szabadságának részét képezi, hogy cselekvéseiket csak az általuk előzetesen megismerhető, a jogalkotás formalizált szabályainak betartásával alkotott szabályok korlátozhatják.

 

 

A jogállamiság fogalma magában foglalja a jogbiztonság követelményét, amely többek között az állam mint jogalkotó kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság pedig -az Alkotmánybíróság korábbi határozatai szerint- nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.

 

 

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány alapján meghozott korábbi határozataiban a kiszámíthatóság és az előreláthatóság követelményéből vezette le a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának alkotmányos elvét.

 

 

AB határozatban megállapította, hogy a jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák, meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek.

 

 

A jogbiztonság körében értékelendő továbbá a megfelelő felkészülési idő követelménye is, azaz annak biztosítása, hogy a jogszabályok alkalmazására címzettjei a jövőbeli magatartásuknak a jogszabály rendelkezéseihez igazítás a céljából megfelelően fel tudjanak készülni.

 

 

AB határozat szerint a lezárt jogviszonyokat jogalkotással csak egészen kivételesen lehet megváltoztatni: a kivételt az indokolhatja, ha a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv ezt elkerülhetetlenül szükségessé teszi, és nem okoz ezzel aránytalan sérelmet.

Az Alkotmánybíróság kifejezett alkotmányossági követelményként írta elő, hogy fennálló szerződések jogszabály útján történő utólagos módosítása - amennyire lehetséges - minden érintett fél méltányos érdekeinek figyelembe vételével történjen. A határozat szerint a szerződésmódosításnak érdekegyensúlyra kell törekednie.

 

 

A Törvényt -1.§-ának (1) bekezdése értelmében- visszamenőlegesen a 2004. május 1-je és a Törvény hatálybalépésének napja, azaz 2014. július 26. napja között kötött fogyasztói kölcsönszerződésekre kell alkalmazni. Ezen időszak alatt a Törvény által szabályozott jogviszonyokat

-        a régi Ptk., a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.),

-        a 275/2010. (XII.15.) Korm. rendelet,

-        a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.),

-        a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (új Hpt.),

-        a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet,

-        a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CXII. törvény,

-        a szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet

szabályozta.

A Törvény azonban visszamenőleges hatállyal akként rendelkezik, hogy ez utóbbi jogszabályok helyett a Törvényt kell a hatálybalépése előtt létrejött, a Törvény 1.§-ának (1) bekezdésében és 4.§-ának (1) bekezdésében meghatározott szerződések egyes kikötéseinek elbírálása tekintetében alkalmazni.

 

 

A Törvény ezen visszamenőleges hatálya sérti a jogbiztonság elvét, mivel a jogalkotó a Törvény hatálybalépése előtti időszakban létrejött és az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelő szerződéses kikötések tekintetében törvényben utólag mondja ki, hogy e kikötések tisztességtelenségét vélelmezni kell a Törvényben visszamenőleges hatállyal megállapított követelményrendszerre tekintettel.

 

 

A Törvény továbbá kizárja annak lehetőségét, hogy a bíróság a jelen perben vizsgálja a pénzügyi intézmény és az egyes fogyasztók közötti konkrét szerződések, illetve megkötésüknek a körülményeit, holott a Törvényt megelőzően nem volt olyan jogszabály, amely akként rendelkezett volna, hogy a Törvény 4.§-ának (1) bekezdése szerinti kikötés csak akkor tekinthető tisztességesnek, ha annak minden feltételét a 4.§ (1) bekezdése szerinti követelményeknek megfelelően az Általános Szerződési Feltételek tartalmazzák.

 

A jogbiztonságot sértő visszamenőleges hatályú szabályozást valósít meg a Törvény azáltal is, hogy minden, a tárgyi hatálya alá tartozó szerződéses kikötés, és így a 2004. május 1.-je és 2006. március 1.-je között alkalmazott általános szerződési feltételek tekintetében is jogkövetkezményként a kikötés semmisségéről rendelkezik, holott a régi Ptk. 209. s-a 2006. február 28. napjáig a tisztességtelen kikötés fogyasztó általi megtámadhatóságáról rendelkezett.

 

Az Alkotmánybíróság szerint a bírósághoz fordulás jogának sérelme akkor is megvalósul, ha a jogszabályi környezet a perindítást ugyan megengedi, azonban a jogi szabályozás az érdemi elbírálást lehetetlenné teszi vagy oly mértékben megnehezíti, a bizonyítást oly módon korlátozza, hogy sikerre (pernyertességre) quasi nincsen a perindítónak lehetősége.

A jogállamisággal összeegyeztethetetlen az is, hogy a pénzügyi intézménynek úgy kell megindítania a pert, hogy annak jogkövetkezményeit nem ismeri.

Azt a törvényt ugyanis csak később fogja a jogalkotó meghozni, amely alapján a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval el kell majd számolnia a perrel érintett általános szerződési kikötések érvénytelensége esetén. A pénzügyi intézmények azonban az érvénytelenség esetén irányadó elszámolási mód ismerete hiányában nem tudnak megalapozottan dönteni a perindítás kérdésében.

 

 

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogbiztonság - többek között - megköveteli a megszerzett jogok védelmét is, illetve a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, valamint a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. A Törvény azonban utólag a több mint öt éve nem érvényesített követelések vonatkozásában is lehetővé teszi a szerződő felek jogérvényesítését az elévülési szabályok módosítása nélkül, a régi Ptk. szabályainak normatív értelmezésével.

 

 

A ugyanis csak a régi Ptk. elévülési szabályainak értelmezéséről rendelkezik. Nincs azonban arra lehetőség, hogy egy utóbb meghozott Törvény visszamenőleges hatállyal értelmezzen egy már nem hatályos törvényt, azaz a régi Ptk. rendelkezéseit.

Az Alaptörvény szerinti tisztességes eljárás követelménye az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint magában foglalja a fegyverek egyenlőségének elvét is, amelynek értelmében a polgári eljárásban mindkét félnek (illetve az egyéb peres résztvevőnek) összeegyeztethető, azaz nagyságrendileg azonos súlyú és hatású jogokat és lehetőségeket kell biztosítani az eljárás során.

 

 

Míg az alperesnek legalább 3 nap áll rendelkezésére a keresetlevélre való nyilatkozattételre, a felperes számára a Törvény nem biztosítja az érdemi ellenkérelemmel szembeni tényleges és hatékony védekezés lehetőségét.

E szabályozás a bíróság számára sem biztosít megfelelő időt arra, hogy a felek által előadottakat kellő mélységben megismerhesse és megfontolhassa ítélete meghozatalát megelőzően, miután -további bizonyítási indítvány hiányában - az első tárgyaláson ítéletet kell hoznia.

 

 

A Törvény hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződések hosszú távú jogviszonyok, amelyeket az elmúlt közel 10 éves időszakban a pénzügyi intézmények és a kölcsönfelvevők a kölcsönszerződések megkötésekor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kötöttek meg. A kölcsönszerződések megkötésekor hatályos jogszabályi környezet kifejezetten lehetővé tette az egyoldalú kamatemelés lehetőségének a kikötését a pénzügyi intézmények számára a Törvénytől eltérő feltételek mellett. Ezen jogalkotó által biztosított tevékenységet a pénzügyi intézmények a Hpt. 3.§-ának (3) bekezdése szerinti hatósági engedély alapján végezték. A Törvény a szerződéskötéskor hatályos jogszabályi környezet által megengedett joggyakorlást minősíti utólagosan jogellenesnek, ezáltal korlátozza a pénzügyi intézmények pénzügyi szolgáltató tevékenységét, és így az Alaptörvény M) cikkének (1) bekezdésében biztosított, vállalkozáshoz való alapjogát.

 

 

Az Alaptörvény alapján alapvető jog kizárólag valamely más alapvető jog vagy alkotmányos érdek védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmát nem érintve korlátozható. A Törvény nem nevesít olyan alapjogot vagy alkotmányos érdeket, amely a tisztességes eljáráshoz, a jogorvoslathoz vagy a vállalkozáshoz való jog előzőek szerinti korlátozását indokolttá tenné.

 

 

A Törvénnyel a jogalkotó oly módon avatkozik be konkrét szerződéses jogviszonyokba, hogy önkényesen és indokolatlanul -és így a jogbiztonságot sértő módon- a pénzügyi intézményt arra kötelezi, hogy a konkrét szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételei tekintetében a pénzügyi intézménnyel, illetve a fogyasztóval magánjogi jogviszonyban nem álló állammal szemben indítson pert, amely perben még beavatkozóként sem vehetnek részt az általános szerződési feltételek alkalmazásával megkötött szerződések fogyasztói.

 

 

A Ptk. jelenleg hatályos 6:105.§-a szintén rendelkezik a tisztességtelen általános szerződési feltétellel kapcsolatos közérdekű keresetről. Az állam konkrét szerződéses jogviszonyokba Törvénnyel való beavatkozása ezért a már létező jogintézményekre tekintettel is indokolatlan.

Az Alaptörvény 26. cikkének (1) bekezdése értelmében a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. Azáltal, hogy a Törvény a 4.§- ának (1) bekezdésében visszamenőleges hatállyal rendelkezik egyes szerződéses kikötések tisztességtelenségéről, megakadályozza abban a Törvény alapján indított perekben eljáró bírót, hogy e kérdés megítélése során a magyar jogrendszer egyéb - az eljáró bíró megítélése szerint – releváns (jelenleg is hatályos, illetve az általános szerződési feltétel alkalmazásakor hatályban volt) szabályait alkalmazza, illetve az általános szerződési feltételekkel érintett egyedi szerződések körülményeit figyelembe vegye. A Törvény ekként sérti az Alaptörvény 26. cikkének (1) bekezdésével biztosított bírói függetlenséget.

 

 

Alaptörvénybe ütközik az is, hogy a Törvény szerint a pénzügyi intézmény által a fogyasztó ellen indított perek felfüggesztésre kerültek, az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének e perekben is megítélhető kérdését pedig a Törvény elvonta az ezen ügyekben eljáró bíróktól.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntései szerint az Egyezmény 6. cikkének lényege, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő működését és a felek érdekeit biztosítsa, így az érdekeltek képesek legyenek megfelelő hatékonysággal előadni az ügyüket. A tisztességes eljáráshoz való jog egyik alapeleme a bírósághoz fordulás joga. E jog magában foglalja azt is, hogy mindenkinek joga olyan bíróság elé vinni az ügyét, melynek valódi lehetősége van azokat a jog- és ténykérdéseket megvizsgálni, melyek az ügy szempontjából relevánsak.

 

 

A Törvény fentebb hivatkozott rendelkezései sértik a fegyveregyenlőség elvét az alábbiakra tekintettel: a Törvény egyfelől felállítja egyes szerződéses kikötések tisztességtelenségének a vélelmét, amely vélelem megdöntését másfelől olyan peres eljárásban biztosítja, amelyben a Pp.-ben biztosítottnál lényegesen rövidebb határidők állnak a felek és a bíróság rendelkezésére, és amelyben a felek által kezdeményezhető bizonyítás korlátozott.

 

 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága több alkalommal is kifejtette, hogy bár a jogalkotó nincs eleve elzárva attól, hogy már létező jogokat visszamenőleges hatállyal szabályozzon, ugyanakkor a jogállamiság elvéből és a tisztességes eljáráshoz való jogból az következik, hogy a már folyamatban lévő jogvitákba ilyen módon csak rendkívül nagysúlyú közérdek megléte esetén lehet beavatkozni.

 

 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága azt is több alkalommal leszögezte, hogy gazdasági érdekek és megfontolások önmagukban nem indokolják a visszamenőleges hatályú jogalkotást.

 

 

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében az Európai Központi Bankkal (továbbiakban: EKB) konzultálni kell a nemzeti hatóságok részéről az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban a Tanács által a 129. cikk (4) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően meghatározott kereteken belül és feltételek mellett. Az EKB a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet a megfelelő közösségi intézmények vagy szervek vagy a nemzeti hatóságok elé. A 131. cikk szerint valamennyi tagállam biztosítja, hogy nemzeti jogszabályai –nemzeti központi bankjának statútumát is beleértve- összeegyeztethetők legyenek a Szerződésekkel és a KBER és az EKB alapokmányával.

 

 

Konzultálniuk kell az Európai Központi Bankkal valamennyi olyan jogszabálytervezettel kapcsolatban, amely a Szerződés alapján az EKB hatáskörébe tartozik, és -többek között- a pénzintézetekre vonatkoznak, amennyiben azok lényegesen befolyásolják a pénzintézetek és a pénzpiacok stabilitását.

 

Az Alkotmánybíróság értelmezésében közjogi érvénytelenségben szenvednek az Alaptörvény ellenesen vagy törvényellenesen létrejött jogszabályok, amelyek emiatt semmisnek, vagyis olyannak tekintendők, mintha létre sem jöttek volna. A közjogi érvénytelenséggel kapcsolatban az Alkotmánybíróság több határozatában is megállapította, hogy a jogalkotás eljárási garanciái a jogállamiság és a jogbiztonság elvéből fakadnak, így csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály. A formai hibás törvényhozási eljárás pedig alapot ad a törvénynek a kihirdetése napjára történő, visszamenőleges hatályú megsemmisítésére, tehát a jogalkotás során elkövetett alkotmánysértés önmagában megalapozza a törvény megsemmisíthetőségét.

 

 

Az Igazságügy Miniszter a beadvánnyal kapcsolatban írt az Alkotmánybíróságnak. Részletek:

https://hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/az-igazsagugy-miniszter-levelet-irt-az-alkotmanybirosagnak.html