Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


színlelt

2016.01.11

RÉSZLET EGY ELEMZÉSBŐL  

2014. augusztus 5.

A KÚRIA ESETE A SZÍNLELT SZERZŐDÉSSEL

 

arsboni---kep.png

 

A Kúria a devizahitelezés elsődleges szerződéses akarataként a kedvezőbb kamatozást tekintette. Ezzel szemben a magyar családok a kölcsön felvétel révén egyszerűen lakni vagy autózni szerettek volna, nekik inkább az volt a szerződéses akaratuk hogy forintban annyi hitelhez jussanak, amennyiből lakásukat, autójukat meg tudják venni. Ha devizahitel helyett forintban szerződtek volna, akkor azonos összegű havi hiteltörlesztés mellett csak jóval kevesebb forintot tudtak volna felvenni. Ezért, és nem közvetlenül a kedvezőbb kamatok miatt kötöttek a felek színlelt szerződést. A kedvezőbb kamat csak a színlelésük eredménye volt, nem pedig szerződéskötési cél. Ugyanakkor az alacsony kamat, mint szerződéses akarat legfeljebb egy befektetőnél, egy pénzügyi manipulációval foglalkozó ügyfélnél jelenhetett meg, hiszen számukra elegendő azt vizsgálni, hogy az olcsón megszerzett bármekkora pénzösszeget képesek-e nyereséggel forgatni. A Kúria tehát a befektetők részére hozott döntést, de a családok számára nem. A banknak sem lehetett elsődleges szerződési akarata az alacsony kamat, hiszen az ellentmond üzleti érdekével. A bank elsődleges érdeke szintén a forintban kifizethető magasabb összegű hitelnyújtás volt, mert ez eredményezhetett számukra forgalom növekedést. A bank csak abban az értelemben vállalta az alacsonyabb deviza kamatokat, hogy amennyiben az ügylet fedezetét nem ugyanolyan futamidőig rendelkezésre álló devizában biztosítja, akkor a kamat a forint kamatokhoz képest legyen alacsonyabb, miközben a devizakamatokhoz viszonyítva a felszámított kamat inkább magas volt.

 

A fentiek szerint a Kúriának talán egy kiegészítő jogegységi határozatot lenne célszerű hozni. Az eddig meghozott határozat ugyanis csak olyan kölcsönszerződések színleltségének hiányára vonatkozott, amelyek esetében az elsődleges szerződéses akarat az alacsonyabb kamat volt. Ez legfeljebb csak a befektetni szándékozó adósoknál teljesül, a bankoknál viszont eleve kizárható. Ha pedig a feleknek nincs közös szerződéses akarata, akkor a Kúria egy nem is létező szerződés típusról hozott határozatot. Szükség volna tehát egy olyan kiegészítő jogegységi határozatra, amely végre azokra a kölcsönszerződésekre is vonatkozna, amelyek esetében az elsődleges szerződési akarat adott összeg kölcsönkénti nyújtása, illetve felvétele volt. Egy ilyen új (kiegészített) jogegységi határozat pedig csak arról szólhat, hogy az ilyen devizahitel szerződések színleltek, hiszen mindkét fél szándéka forint hitelezésre irányult, de a szerződések mégis mást tartalmaznak. A (régi) polgári törvénykönyv 207. § (5) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig más szerződést leplez, akkor a szerződést a leplezett szerződés szerint kell megítélni. Nem lehet vitás, hogy esetünkben a leplezett szerződés forint hitelezés. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezen az alapon elszámolva minden adós jobban járna, hiszen jelentős tartozás növekményt lehetne ez által kimutatni azoknál, akik hosszú éveken keresztül jóval kevesebbet törlesztettek, mint a forint hitelesek. Ez a megoldás tehát minden szempontból megfelel a társadalmi igazságosságnak. Az ilyen visszafizetési többlet terheket részben a futamidő növelésével lehetne kezelni. Ha azonban az adós eleve csak forintban vehette fel volna a hitelét, akkor a felvehető tőke kevesebb lett volna. Az adóst nem szabadna arra kötelezni, hogy jövedelméhez képest arányában lényegesen magasabb törlesztő részletet fizessen, mint a hitel felvételekor, hiszen az nem felelne meg a leplezett szerződés feltételeinek, de a bank által is vizsgált adósi fizetőképességnek és az életszerűségnek sem. Nem a tőke összegéhez szabadna igazítani a törlesztő részletet, hanem ez esetben az adós által felvállalt törlesztő részletből lenne célszerű kalkulálni a tőke szerződéses összegét. A felvállalt törlesztő részlettel nem fedezhető tőke különbözetet a bankok célszerűen csak a Ptk. szerinti kamattal, a futamidő meghosszabbításával követelhetnék vissza, mintha az jogalap nélküli gazdagodásból származna. Az adósok erre a többletre ugyanis eleve nem kívántak szerződni, de egy szakszerűen eljáró banknak sem lett volna szabad e többletet ilyen kockázattal nyújtani. A bankoknak tudnia illett volna, hogy egy lakás fedezetként csak akkor lehet biztonságos, ha egyidejűleg abba belekalkulálja a közjegyző által bebiztosított, tehát minden további jogi vizsgálat nélkül végrehajtható embertelen kilakoltatások sokaságát. A bankok ezzel kalkuláltak, tehát szakértelmüket rosszhiszeműen alkalmazták. Mind e mellett elfogadhatatlan az is, hogy a lakáshitelezés vadkapitalista piaci művelet legyen, azt ugyanis szociálpolitikaként is kell kezelni. Az viszont továbbra is gond, hogy mi legyen a már lejárt, visszafizetett hitelszerződésekkel, illetve a már utcára tett családokkal.

 

http://www.arsboni.hu/a-kuria-esete-a-szinlelt-devizahitelezessel.html

 

 

Ius est ars boni et aequi.
A jog a jó és a méltányos művészete

Az Ars Boni egy új kezdeményezés, amelynek célja, hogy új felületet biztosítson a hazai jogászság számára, hogy szakmai vitákat folytathasson jogfejlődésünk jelentős kérdéseiről. Nagy hangsúlyt kívánunk fektetni a jogtudomány nemzetközi fejleményeire, és fontos célkitűzésünk, hogy publikációs lehetőségekkel fiatal jogászok és joghallgatók minél szélesebb körét vonjuk be a diskurzusba.