Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


szakértői elemzés a Kúriának a legfőbb Ügyész anyagáról 3/5

2013.06.01

  -a terjedelem miatt öt részletben – 

 

3/5

 

 

 

 

Az ügyészségi vélemény szerint: 

 

 

17.png

 

Ez az érvelés, könnyen belátható, hogy alapjaiban hibás, logikai ellentmondást tartalmaz.

 

212. § (1) A fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell a külön jogszabály alapján megállapított éves százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót.

(2) A teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő - költséget.

(3) A teljes hiteldíjmutató az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és teljes hiteldíj egyenlő az ügyfél által a folyósításkor a pénzügyi intézménynek fizetett költségekkel csökkentett hitelösszeggel.

 

213. § (1)

b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

 

Teljesen egyértelmű, hogy a „teljes hiteldíj” az összes költségek összege, melyet a kölcsönfelvevőnek meg kell fizetni. Deviza elszámolású kölcsönök esetén ezeket a költségeket forintban kell meghatározni. A teljes hiteldíj egy forintban kifejezett összeg, költség összeg.

A teljes hiteldíj mutató egy százalékos érték, olyan, mint a kamatláb (így is van megfogalmazva a jogszabályban: belső kamatláb). A teljes hiteldíj mutató  a Hpt. 212.§.(2) bekezdése szerint tehát  tartalmazza a teljes hiteldíjat és a visszafizetendő tőke összegét is azaz, nagyobb halmaz, mint a hiteldíj,  annak a része! Azaz, ha a teljes hiteldíj tartalmazza a költségeket, akkor a teljes hiteldíj mutató is tartalmazza azokat, mert annak része a teljes hiteldíj!

A képlet alapján a THM kiszámítása a törlesztő részletekből történik. Ha a törlesztő részlet tartalmazza a fizetendő kamatot, akkor nyilvánvaló, hogy a THM is tartalmazza. Ha a törlesztő részletet növeli a kezelési költség, akkor nyilvánvaló, hogy a THM is tartalmazza ezt a költséget. Ha a törlesztő részlet magasabb akkor, ha a bank vételi-eladási árfolyamokkal számol, mintha nem számolna az árfolyamréssel, vagyis ha az árfolyamrés növeli a törlesztő részletet, akkor a THM-ben benne van az árfolyamrés okozta költség.

Teljesen mindegy, hogy mi okozza a törlesztő részlet nagyságát, a kamat, vagy a kezelési költség, vagy a deviza elszámolás. A kölcsönt felvevő annyit fizet, amennyit a bank kiszámol neki a szerződés alapján.

 

Miért van szükség erre a %-ban kifejtett mutatóra?

Azért mert a pénzintézetek mindent elkövettek, hogy kölcsöntermékeik ne lehessen összehasonlítható, a leendő kölcsönfelvevők, ne a tények, a valós adatok alapján döntsenek, hanem a reklámok és a banki ügyintéző rábeszélő képessége alapján.

Nagyon fontos fogyasztóvédelmi eszköz a THM.

Miként tud dönteni egy Ügyfél két kölcsöntermék között, ha az egyik csak kamatot számol fel és más semmit, a másik pedig azt hirdeti, hogy a kamat 0%, viszont felszámol a kölcsönszerződéskor értékbecslési díjat?

Az összehasonlítást csak a korrekt módon kiszámított THM teszi lehetővé, de az is csak az ajánlat készítésének időpillanatában.

Egyáltalán nem egyes szavak kifejtésére van szükség, hanem az összefüggések felismerésére. A szakértői vélemény eltereli a figyelmet a lényegről.

A 212. §. (3) gyakorlatilag a THM képlete szavakban kifejezve.

 

Sajnos a figyelemelterelés folytatódik:

 

18.png

 

Mi értelme van annak a mondatnak, hogy „költség ugyanis nem csupán az adóst, hanem valamennyi felet terhelheti”, lehetnek olyan költségtételek, melyek nem az adóst terhelik, mert a hitelező azt nem hárítja át”?

 

 

19.png

 

A bank villanyszámlájának költsége, a munkatársainak bérköltsége a „THM számítás során figyelmen kívül maradnak” sőt „nem jelennek meg, meg nem jeleníthető költségként sem”.

Félreértelmezése a 213.§. (1) pontjának, hogy semmis a szerződés, ha a bank a bankot terhelő költséget nem tünteti fel az ügyféllel kötött szerződésben: „hitelező (nem az adós) által viselt közjegyzői díj.

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

 

 

 

Elérkeztünk a legalapvetőbb hamis állításhoz: az átszámolásból hirtelen egyik pénznemről a másik pénznemre való átváltás lett:

 

20.png

 

21.png

 

Deviza elszámolású kölcsön esetén a pénzintézet nem vált át devizát forintra, és a törlesztések során a pénzintézet a kapott pénzt nem váltja át devizára. A Legfőbb Ügyész összemossa a két különböző kölcsönterméket: az igazi devizahitelt és a deviza elszámolású hitelt.

Kizárólag csak a devizahitelnél működnek úgy a folyamatok, ahogyan a szakértői anyag tartalmazza.

A deviza elszámolású kölcsönöknél a deviza csak egy számolási segédeszköz, semmi több.

De miért van az, hogy a Legfőbb Ügyész egy terméknek veszi a két banki terméket?

A 250/2000. (XII. 24.) Kormány rendelet (a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól) deviza alapú forinthitelezésről beszél.  A rendelet megállapítja, hogy a tartozás összegét, a törlesztéseket és a kamatokat devizában is nyilván kell tartani. A hangsúly, a lényeg az is szón van. Úgy kell azokat kezelni mintha deviza eszközök illetve devizakötelezettségek lennének. A hangsúly, a lényeg itt a „mintha” szón van.

A mérlegtételek értékelése 

 

(19)  

43   

A devizaalapon forintfizetéssel teljesítendő, szerződésből eredő követelések és kötelezettségek (ideértve a devizaalapú forinthitelezésből adódó devizaalapú forintkövetelések, illetve forintkötelezettségek) esetében a Tv. 60. §¬ának (7) bekezdését alapul véve, a követelés, illetve a kötelezettség nyilvántartásba vétele és törlesztése a felek által a szerződésben meghatározott irányadó árfolyam folyósítás, illetve törlesztés napján érvényes értékén forintosított összegben történik. Az ilyen követelések és kötelezettségek alapösszegét, törlesztését és kamatait a szerződésben rögzített devizában is nyilván kell tartani és az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni, mintha devizaeszközök, illetve devizakötelezettségek lennének.

43 Beiktatta: 347/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet 7 §. Hatályos: 2005. I. 1-től. Rendelkezéseit először a 2005. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni, de a 2004. évi éves beszámoló elkészítésénél is alkalmazhatók.

 

A  pénzintézeteknél, tehát a két különböző kölcsönterméket egyformán kezelik. Ha már egyformán kezelik, egy néven is nevezik: devizahitel.

A devizahitel szó kapcsán aztán egyből beugrik, hogy váltani kell a devizát forintra, a forintot devizára. Miközben a deviza elszámolású hitelek esetén „deviza alapú forinthitelezésről” van szó. Vagyis ez forintkölcsön, melynek a számolása devizában történik.

Költség nem azért keletkezik mert „amikor az egyik pénznemről a másik pénznemre történő átváltás történik”, hanem azért keletkezik költség mert a számolás során a bank hol vételi, hol eladási árfolyamot használ. Úgy számol mintha venne és mintha eladna devizát.

Ezt teljesen világosan látta a Szegedi Ítélőtábla a másodfokú Pf.I.20.052/2012/7 perben: devizaértékesítés, devizaátváltás nem történik. A pénzintézet devizát nem bocsát a kölcsönvevő rendelkezésére.

 

 „A devizaalapú kölcsönelszámolás éppen azt jelenti, hogy devizaértékesítés (átváltás) nem történik, hanem a  – forinthitelhez képest – relatíve alacsonyabb kamat forint árfolyamromlásból eredő kockázatát nem a hiteldíj, az ügyleti kamat százalékos mértéke, hanem a törlesztésnek az aktuális devizaértékhez kötése hivatott kompenzálni, kiküszöbölni. A forinthitelek kamatterhe azért magasabb, mert a forint árfolyam romlásából eredő kockázat (is) az ügyleti kamat mértékében kalkulált.”

 „A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés – eladás és vétel – tehát nem történik, ezért az eltérő vételi folyósítás kori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik – értelmezhetetlen –, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.”

 „Semmiképpen nem világos és nem egyértelmű, hogy milyen okból, megfontolásból tér el a folyósított, illetve a törlesztésre kerülő kölcsön elszámolásának módja.”

 „A támadott kikötés alkalmazásával a bank olyan szolgáltatásért számít fel ellenszolgáltatást az adósnak, amelyet számára nem is nyújtott.”

 „Tisztességtelen a kölcsönszerződésbe foglalt azon kikötés, amelynek alkalmazásával a kihelyezéskori és törlesztéskori eltérő devizaárfolyam elszámolása eredményeként a bank ugyanazért a szolgáltatásért a fogyasztótól kétféle („kétszeres”) ellenszolgáltatást követel és kap. Ez a bank oldalán nyilvánvaló egyoldalú előny, a fogyasztó oldalán indokolatlan hátrány.” 

 „Összességében az ítélőtábla álláspontja szerint:

A devizaalapú kölcsönszerződés, mint magánjogi ügylet alapján a pénzintézet devizát – jogi értelemben sem – nem bocsát a másik szerződő fél, a kölcsönvevő rendelkezésére, az adós nem rendelkezik semmilyen deviza felett, ezért nincs mit eladnia, a bank pedig nem tud mit „vételi” árfolyamon a folyósításkor megvásárolni.”

 „A bank részéről devizaalapú kölcsön esetén akkor tisztességes a kikötés, ha a folyósítás és a törlesztés elszámolása egynemű devizaárfolyam alkalmazásával történik, azaz a folyósításkori és törlesztéskori devizaárfolyamot egyaránt vagy vételi, vagy egyformán eladási, vagy középárfolyamon számolják.”

 

Ha a pénzintézet nem devizát bocsát a kölcsönfelvevő rendelkezésére, akkor mit? Természetesen forintot, mint ahogy az imént idézet rendelet megfogalmazza: deviza alapú forinthitelezés.

A Legfőbb Ügyész a quasi szót használja.

 

22.png

 

Quasi=mintha

 

 

23.png

 

 

A vizsgált szerződés deviza elszámolású kölcsönszerződés. Az adós nem vásárol devizát, a bank nem ad el devizát. A bank nem vált át forintot devizára. A szakértői vélemény valótlanságot állít.

 

 

A Legfőbb Ügyész két jogügyletet említ: kölcsön törlesztés (teljesítés) és devizaügylet.

 

24.png

 

 

A szakértői vélemény nagyon pontosan leírja a devizahitel törlesztést abban az esetben, amikor a felek megállapodnak abban, hogy az adós nem devizában, hanem forintban fizeti a törlesztő részletet és megbízást ad a banknak, hogy váltsa át a forintot devizára. Viszont a szóban forgó szerződés nem deviza szerződés hanem deviza elszámolású kölcsön, más néven deviza alapú forinthitelezés. A Legfőbb Ügyész össze kívánja mosni a két különböző kölcsönterméket.

Nincs „két jogügylet”, nincs „deviza megszerzés”.

 

A Legfőbb Ügyész tovább megy az általa felépített hamis, téves úton. A törlesztést már devizában kell teljesíteni, teljesen feledésbe merül, hogy a deviza csak elszámolási segédeszköz.

 

25.png

 

Pár oldallal korábban még: „a kölcsön kifizetése és a törlesztőrészlet megfizetése nem devizában történik, hanem forintban”. Ekkor még „(deviza) pénznemre számítja át”.

 

26.png

 

Az „átszámítás” teljesen más mint a „deviza megszerzés”.

Elérkeztünk a téves úton, a valótlan állítások során át a megállapításhoz: az átváltás terhe költségként nem értelmezhető!

Ehhez a megállapításhoz még szükség volt egy újabb valótlan állításra: az, hogy az adós megvásárolja a szükséges devizát, a bankkölcsön hatókörén kívül esik. Valótlan az állítás, mivel deviza elszámolású kölcsönről van szó. Ez az állítás kizárólag csak a valódi devizahitelek esetén igaz állítás, ahol a kölcsön összege devizában van meghatározva, a bank devizát bocsát a kölcsönfelvevő rendelkezésére (amit akkor folyósít forintban, ha ebben külön megállapodnak) és törlesztő részletek megfizetése devizában történik (forintban történő törlesztés akkor lehetséges, ha ebben külön megállapodnak). Mint láttuk a THM rendelet külön kezeli a két hitelterméket, deviza elszámolású kölcsönök esetén az adatok forintban vannak, míg devizakölcsön esetén devizában.

Az hogy a bank a saját belső nyilvántartásában együtt kezeli a devizahitelt és a deviza elszámolású hitelt (lásd: mintha), nem jelenti azt, hogy a hitelfelvevő részére a két kölcsönforma azonos lenne.

 

 

Az ügyészségi vélemény szerint: 

 

27.png

 

 

Aztán hogy elterelje a figyelmet a valótlan állításról, gyorsan elkezd a szakértői vélemény az árfolyamváltozás kockázatáról beszélni, aminek semmi köze a vizsgált kérdéshez.

 

Nincs deviza bekerülési érték, nem kell devizát biztosítani. A devizának a szerepe a nyilvántartásnál, az elszámolásnál van, az elszámolást a bank végzi, a vételi-eladási árfolyamokkal történő számolás nem esik a „bankkölcsön hatókörén kívül”.